Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-27 / 257. szám
1988. október 27. Kelet-Magyacomág — Nyíregyházi Élet 3 Nyíregyházi kolompárok Együttélés zavarokkal A lakosság létszámához viszonyítva a cigányok száma Nyíregyházán nem nagy. Számítások szerint az össznépesség 2 százalékát teszik ki. Vannak vélemények, hogy ez a becslés alacsony, a valóságban úgy háromhárom és fél ezerre tehető a számuk. A pontos adat azért nem szerezhető be, mert a cigány szó. mint megkülönböztetés, sehol nem szerepel, semmilyen összeírás, adatgyűjtés nem ismeri ezt a fogalmat. A hatóságok így a cigányok lakta lakások száma, az egy családra jellemző nagyság alapján vélik úgy, hogy ez a szám reális. Hogy ennél mégis sokkal többnek tűnik a városi cigányság, annak az az oka, hogy életvitelük egyik jellemzője az állandó mozgás, így a nap minden órájában, minden helyen feltűnnek. Növeli számukat az, hogy a környékről igen sokan járnak a megyeszékhelyre, főleg piaci napokon, hétvégeken, sokan érkeznek ide a vonatokkal ingázók. Az az érzés tehát, hogy a becsült szám kicsi — érthető, mert a városon kívüliekkel együtt napi jelenlétük ennél általában több. Többnek tűnnek, ahányon vannak A megyében kétféle típusuk él, a coleros és a kolompár. Nyíregyházán a kolompárok vannak túlsúlyban. Tudott dolog, hogy a különböző típusok egymáshoz való viszonya nem zavartalan, mind magatartásban, életmódban, mind életvitelben nagymértékben eltérőek. Mégis, a nyíregyházi kolompárcigányok csoportja is tovább bontható. Mint •mindenütt, a városban is van egy szűk értelmiségi réteg. Lélekszámúk nem nagy, általában az oktatás, a művelődés területén •dolgoznak, igen jó eredménnyel. A következő réteg a zenészeké. Ez teljesen elkülönül, beilleszkedett, és büszke arra, hogy olyan foglalkozása, társadalmi státusa van, ami a polgári szférát jelenti. Ez a hivatás rendszerint öröklődő, ebben a körben kiváló muzsikusok is nevelődtek már. Kapcsolatuk a cigányság többi részével esetleges, mondhatni elhanyagolható. Az utóbbi években szerencsére nőtt azok száma, akik dolgoznak. A statisztikák úgy nevezik őket, hogy rendszeresen munkát vállalók. Emögött csupán a 60 százalék jelent állandó munkaviszonyt, a többi eseti, időszakos vagy alkalmi munka. A nők közül csupán 25 százalék dolgozik. Az utóbbi időben lehetőségeik igen beszűkültek, hiszen a munkaalkalom kevesebb, és a szakképzetlenek számára jószerével nem is akad. Ez igen komoly gondokat vetít előre, főleg ha tudjuk, milyen a demográfiai megoszlás. A nyíregyházi cigányok 50 százaléka 18 év alatti, 18 és 60 között van 44 százalék. A 34 ezrelékes születési arány ugyanakkor azt mutatja, hogy gyarapodásuk folyamatos, így mindig újra termelődik a felnövekvő, munkára váró generáció. A gondot növeli, hogy bár a beiskolázásuk 100 százalékos, az általános iskola nyolc osztályát csak a tanulók 40 százaléka végzi el, köztük se ritka a túlkoros. így kvalifikáltabb munkára nem képesek, a továbbtanulás csak keveseknek adatik. Nem véletlen, hogy sürgető lenne olyan hatások erősítése, ami a cigányok tanulását serkenti, mert a jövőben esélyeik csak romlani fognak. A következő igen jelentős réteg az üzérkedőké. Az utóbbi időben főleg fiatalok és nők körében alakult ki ez. A hagyományos ga- gyizás helyett sokkal fejlettebb formák vannak Nyíregyházán is. Két-három család tartja kezében az üzletet, mégpedig olyan klán- rendszerű szervezetben, ami megnehezíti megtalálásukat és megismerésüket. Kapcsolataik szerteágazók, komoly üzleti viszonyban vannak arabokkal, de járatosak Ausztriában és az NSZK-ban is. Pontosan ismerik az itthoni piaci hiányokat és csempészáruval jelentkeznek. Korábban a farmer, majd az óraelem, kvarcóra, újabban az arany terén uralják a zugpiacokat. Jó részük autóval is •rendelkezik, motorizált. Mert azt tudni kell, hogy az a cigány, aki tud muzsikálni, kiváló autóvezető is, és a nyolc osztály után — jóllehet egyik-másik írni alig tud — nagyszerűen áll helyt a vizsgákon. Az így intel- lektualizálódott üzérkedés igen jól szituált réteget hozott létre, komoly anyagi erőforrásokkal és befolyással. Számuk nő, piaci napokon különösen, de máskor is találkozni velük. A cigánykérdés nem egyvonulatú Külön kasztnak számítanak o guberálók. Ott találhatók a szeméttelepen, de a bérházak környékén is. A legtöbben állatot tartanak, konszolidáltnak mondható körülmények között vannak. Sokan a Hajdúságból rán- dulnak át Nyíregyházára, a közeli településekről. Ügy tűnik, hogy guberálásuk, a koA «jinpMil dgtej*k M iifailfts II ér alatti. Hétköznapi idill a Gnszev-Iakötele- pen rábbiakhoz képest rendezettebbé vált, így nem sok értelme van, hogy eljárásokat kezdeményezzenek ellenük. Kétségtelen, zavaró momentumok a város életében, de az a vélemény alakult ki, hogy sokkal jobb ez a tevékenység, mint a bűnözés. A legtöbb probléma azokkal van, akik nem dolgoznak. A bűnözésben való részarányuk nagy, növekvő, főleg a fiatalok körében. Semmitől nem riadnak vissza, hogy pénzhez, vagy pénzzé tehető javakhoz jussanak. Ellenőrzésük is nehéz, mert folyvást mozognak és csapatosan, mert így bátrabbak. Határozott fellépés esetén meghunyászkodnak, de életmódjukat nem adják fel. Beszélni kell arról is, hogy Nyíregyházán is vannak cigány prostituáltak. Pontos működési helyük van, ügyfeleik között a társadalom minden rétegéből találhatunk. Tevékenységük a markecolással jár együtt, pénzt és értéket elvesznek. Kuncsaftjukat általában gyógyszerrel kevert itallal szédítik meg, majd kifosztják. Nehéz ellenük fellépni, mert az áldozatok ritkán, vagy éppen sosem tesznek feljelentést, félve a botránytól. Beszélni kell arról is, hogy a megyeszékhelyen is irányítanak kártyabarlangot és szerencsejátékos helyeket. Főleg az „itt a piros, hol a piros” terén fejtenek ki élénk tevékenységet, komoly szervezetet alakítva ki, gyakorta nagyon megkopasztva az áldozatokat. A fentiek mutatják azt: nem lehet egyszerű és egyvonulatú cigánykérdésről beszélni Nyíregyházán sem. A létszám, a lakosság egészének 2—3,5 százaléka nem sok, ha a kisvárdai 10, a nyírbátori 8 százalékot nézzük. Viszont a város, a nagy település lehetőségei igen sok variációt hoztak létre. A szerencse, hogy a megyeszékhelyen lényegében két nagy gócban helyezkednek el. A Titel utca és környéke, valamint a Gu- szev-telep jelenti a fő lakóhelyet. Ez ellenőrizhetővé teszi tevékenységüket. Ugyanakkor az elmúlt években több lakótelepre is kerültek, egy részük itt beilleszkedett, igen sokan azonban igen rövid idő alatt túladtak lakásaikon. Tapasztalható volt beszivárgás is, Ózdról érkeztek többen. Amióta a kereskedelem, pontosabban az üzérkedés megnőtt, jószerével ellenőrizhetetlen számban vannak egy-egy lakásban. Elsőrendű a tanulás Tetézi a gondokat a városban, hogy a Titel utcái telep felszámolódik. Az itt lakók egy részét a szemben lévő Károlyi, Gerlicz- ki és Tüzér utcába telepítik át, 2—3 család az Örökösföldön kapott lakást. A cigányok a bérházat nem nagyon kedvelik, mert bezártsági érzésüket növeli. Ugyanakkor a lakástulajdonosok sem kedvelik őket, mert nem fizetik rendesen a lakbért. Nyíregyházán jelenleg is 32 jogerős bírói határozat van olyanok ellen, akik roppant összegű lakbérrel tartoznak. Sok megoldás nincsen, a komfort nélküli lakásokba való kényszertelepítést ezek kis száma nehezíti. Ugyanakkor felvetődik, hogy a jelenlegi áttelepítések sem jelentenek végső megoldást, a koncentrált területek sem növelhetők vég nélkül. A tapasztalatok azt sugallják, hogy sokkal komolyabb tudatformáló munka lenne szükséges a cigányság körében. Akár a cigány- tanács, akár más szövetségük akkor tesz jót a cigányságnak, ha a beilleszkedési, magatartási körülményeket igyekszik megvilágítani. A legfontosabb viszont mégis a tanulásra serkentés lenne, mert enélkül se a munkába állítás, se a foglalkoztatás más formája — pl. cigányüzemek — nem képzelhető el. Jóllehet a gondok Nyíregyházán is élnek, a helyzet itt kevésbé súlyos, mint Miskolcon, Budapesten. Ezért is lenne fontos, hogy a várható romlást megelőzzék, sa cigányságon belüli pozitív erőket ennek érdekében mozgósítsák. Kell ugyanakkor a türelem mind a két fél részéről, hiszen az együttélés hosszú távon bizonyos. Hogy milyen minőségben, az a jelen magatartáson is múlik. ^ Bürget Lajos Ha értelmes a feladat... Több, mint tíz éve kísérem figyelemmel újságíróként a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) munkáját, s ez idő alatt sok értékes emberrel, rengeteg újdonsággal ismerkedtem meg. Mégis két olyan — tulajdonképpen apró — eseményre emlékszem leginkább, amelyek az első találkozásaimhoz kötődnek. Még a régi klubszobát használták az irodaházban és elég szűkösen is voltunk, de magas hőfokkal zajlott a vita: a műszakiak művészekkel beszélgettek az együttműködésről. Két, egymástól elég távol lévő, dolgozócsapat cserélt eszmét; az alap a városszépítés volt. Évekkel később tudtam meg, hogy e beszélgetés gyümölcse látványosan gazdagítja a várost. A Búza téri tízemeletes lakásokat díszítő erkélysor formájának gondolata ott született, abban az aprócska szobában, ahol mérnökök, művészek ültek egy asztalnál. Az az erkélymellvéd olyan jól sikerült, hogy aztán sok más helyen is alkalmazták, s talán el is felejtődött, miként alakult ki — hosszú ideig természetes volt, hogy azt építik be. Egy másik hasonló emlék szintén Nyíregyházához kötődik. Az Elektrotechnikai Egyesületben sok lokálpatrióta szakember dolgozik. A szakmai és társadalmi munka, a városszeretet sokféleképpen kapcsolódik náluk is, hiszen akik az ETE munkájában részt vesznek, munkaidőben az energiaellátás dolgaival foglalkoznak. Amikor napirenden voltak a nagy belvárosi építkezések, az elektromosok is jócskán kaptak belőle feladatot. így született a gondolat — tanácsi felkérésre —, hogy ha már úgyis tervezik a közvilágítás új rendszerét, társadalmi munkával ki kellene egészíteni azt. Így készült el a díszkivilágításra szóló tanulmány- terv. Sajnos, a romló pénzügyi helyzet megakadályozta, hogy teljes mértékben valóra váljon a terv, ám vannak megvalósult részei. Érdemes lenne utánanézni, vajon nem volna-e időszerű újralapozni e tanulmány- tervet. Nem mintha ilyen luxusra most több pénz lenne, de újabb átalakításokra készülnek a városközpontban, s egy díszkivilágítá- si terv apránkénti megvalósítása mégis csak vonzó lehet. Ezek a régi dolgok még régebbi események felelevenítése kapcsán jutottak eszembe. Tavaly és az idén több jubileumra emlékeztek a tudományos egyesületek, illetve az MTESZ megyei szervezete, a megalakulás negyedszázados évfordulóját ünnepelték. Legutóbb — éppen ma egy hete — a Gépipari Tudományos Egyesület összegezte eredményeit, terveit ugyanilyen alkalomból. Huszonöt év nagy idő a város életében is, rengeteget változott ez alatt Nyíregyháza. S ha jól belegondolunk, a mérnököknek, technikusoknak, általában a reál értelmiségnek igencsak nagy szerepe volt a fejlődésben. De ide sorolhatjuk a főiskolák, a kutatóintézet szakembereit is, akik nemcsak munkahelyük, hanem társadalmi szervezetük, a tudományos egyesületek révén is kapcsolódnak a városhoz. Igen jelentős szellemi kapacitásról van szó. Scholtz Béla, a Nyírterv műszaki igazgató- helyettese, az MTESZ megyei szervezetének titkára — aki a kezdettől szervezte, irányította az MTESZ bontakozó, majd kiterebélyesedő munkáját — úgy számolja, hogy ötszörösére nőtt a Nyíregyházán tevékenykedő műszakiak száma. A hatvanas évek elején ugyanis mintegy hatszáz mérnök, technikus és más műszaki szakember dolgozott a megyeszékhelyen, most körülbelül háromezer. Akkoriban hét tudományos egyesület működött, most huszonhat szakág hozzáértő művelői csoportosulnak egyesületekben. Az MTESZ, illetve a tudományos egyesületek gyarapodásának alapjait a felgyorsult iparosítás, főiskolák létesítése, bővítése vetette meg. A gyarapodás önmagában jó volt, ám a szakemberek hamar szembe találták magukat olyan problémákkal, hátrányos körülményekkel, amelyekre sokan nem számítottak. Szűkös továbbképzési lehetőségek. a szakmai fejlődésből való kiesés — ezek voltak a legnagyobb gondok, amelyek cselekvésre ösztönözték a már itt lévő, vagy nagy számban ide érkező szakembereket. Intézményes megoldást természetesen várni nem lehetett, a tudományos központok közelebb kerülésére sem volt remény, így tehát szinte kínálta magát a lehetőség: összefogással teremtsék meg a továbblépés feltételeit. A tudományos egyesületek debreceni, budapesti csoportjai segítettek. A továbbképzési lehetőségek bővítését, a szakmai életbe történő intenzívebb bekapcsolást ígérték. így alakult meg 1962-ig az Elektrotechnikai Egyesület, az Agrártudományi Egyesület, a Hidrológiai Társaság, a Közlekedéstudományi Egyesület, az Elelmeaéstudományi Egyesület az Erdészeti Egyesület, az Építőipari Tudományos Egyesület. Ezeket fogta össze az 1962-ben megalakult MTESZ megyei szervezet, amely fő céljának az itt élő műszakiak, gazdasági, természettudományos és agrárértelmiség továbbképzésének javítását tekintette. Személyi és technikai feltételek, kapcsolatok kellettek ehhez — s természetesen aktivizálni e rétegeket, hogy munkájuk mellett kapcsolódjanak be a város, a megye társadalmi életébe is. A felgyorsult műszaki, gazdasági fejlődés jó alapot teremtett ehhez, s a hajdani vezetők ma is büszkék arra, hogy az indulásnál megfogalmazták: a tudományos egyesületi tevékenységet úgy kell szervezni, hogy ne öncélú okoskodás legyen, hanem összpontosítson a termelőmunka fejlesztésére. A jubileumok kapcsán mostanában többször elhangzott, hogy szép teljesítmény volt eljutni az első tapogatózó előadásoktól, szakmai beszélgetésektől a mai helyzetig, amikor számos országos, nemzetközi konferencia színhelye is Nyíregyháza. A külső szemlélő számára ugyancsak mutatja a változást a reprezentatív Tudomány és Technika Háza, s kevesen gondolnak arra: nem központi adományból épült, hanem az egyesületek, gazdálkodó szervezetek összeadott pénzeit egészítette ki a tanács — amihez jó alapot nyújtott a régebbről meglévő épületek „forgatása”. Mert kezdetben az SZMT adott egy szobát a műszakiaknak, aztán az irodaházban már két klubhelyiség állt rendelkezésre, később megszerezték a Víz utcai (volt TITÁSZ-) ingatlant, amelynek értékesítése, cseréje már komoly alapot jelentett. Ha a mostani szép székházat vesszük (amely persze közös a TIT-tel és a Közgazdasági Társasággal), kell is a sokféle rendezvényhez, mi több: még inkább a műszaki értelmiség kedvelt találkozóhelyévé kellene tenni. Vannak is kezdeményezések erre, a fiatal műszakiak klubja, a szeniorok (nyugdíjas mérnökök) csoportja, a tanfolyamok látogatógárdája változó intenzitással tevékenykedik. Szóltunk arról,-hogy induláskor hét tudományág művelői fogtak össze, ma 26 egyesület működik. Negyedszázaddal ezelőtt aligha gondolhattak volna arra a szervezők, hogy önálló csoportjuk (egyesületük) lesz például az automatizálással, biotechnológiával, elektroakusztikával, optikával, számítástechnikával foglalkozóknak. Olyan kiemelkedő szakemberek, teamek, csapatok is működnek most Nyíregyházán, mint például a biológiatudomány területén Balogh Árpád nemzetközi hírű kutató, a konzervgyár számítógépes vállalati modelljét, vagy a borsó számítógéppel programozott termesztését megvalósító kollektíva, a SZÜV kitűnő számítástechnikai gárdája. Sokan hasznosítják is az MTESZ-ben tömörülő szellemi energiát, hiszen a szervezet gyakran tanácsadó testületként is működik. Számos párthatározat előzetes véleményezéséhez, tanácsi tervek előkészítéséhez, koncepciók bírálatához kérik állásfoglalásukat az illetékesek. Ez a munka azonban mostanában mintha kissé gyérült volna. Nem mintha a tenniakarásban lenne hiány, értelmes feladatok megvalósítására ma is van jelentkező. Marik Sándor Szellemi energia nány és Technika Háza előadótenne, amely méUó^ajléka^ a^műszaki érteiaSwgiidJ1^'
