Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-26 / 256. szám
1988. október 26. Kelet-Magyar ország 3 r ^ JEGYZETEK L A \ Egy magyarázatról N em tagadom: meglepődtem azon, hogy Soltészné Pádár Ilona országgyűlést képviselő, a népfront megyei titkára lapunkban azt magyarázta meg, miért nem szódáit fel az Országgyűlés legutóbbi ülésén. Érvei, melyek lapunk október 13-4 számában jelenitek meg, tetszetőseik, de megítélésem szerint óvatosak. Meggyőződéseim, hogy amennyiben valakinek, úgy a sz&bolcs-szaitmári képviselőnek egyetlen országgyűlési ülésen, sem sziaibad hallgatnia. Nem szükséges, hogy mindig egy és ugyanaz a személy szól jon, de hogy valaki beszéljen', a lényeg. Nem egyszerűen azért, hogy kérjen, hiszen ez a legegyszerűbb, és hadd tegyem hozzá, a legreményte- lenebb is. Egyszerűen azért, hogy az ország nyilvánossága előtt tartósan megjelenjék az a kép, ami megyénkre jellemző. És amiért a legtöbb tekintetben nem is az itt élők a felelősek. Mert a történelmi előzményeket bizony jócskán megfejelte az évtizedes főhatósági közöny is, ami mára olyan viszonyokat alakított ká, hogy megváltoztatásukra a helyi erőfeszítés csak részben lehetséges. Mint választó igénylem az ilyen képviselői magatartást. Elfogadom: az első hetek a próbálkozás időszakai. Majd kiderül, hogy mi kell, miben különbözzön. Igaz, ezt a jó marketingmunka előre szokta tisztázni, mert erre is lenne mód. Lehet, hogy itt a sorrend fordított. Elképzelhető, hogy egy szép napon az lesz a tapasztalat, hogy jobb a fűszer és csemege helyett mondjuk harisnyanadrágot árulni. Félreértés ne essék, a több szektor megjelenését lelkesen üdvözölhetjük. Azlt is ltudom, kinek-lkinek a saját kockázata, mibe kezd bele. Ilyen értelemben nem az én dolgom, hogy sirassam az esetleges kudarcot, vagy méltassam a sikert. De talán a köz nevében érdemes felvetni, hogy egy-egy szövetkezeti vállalkozás esetében mát szól a tagság, a vásárló ahhoz, hogy valami nem kellően átgondolt? Hogy a piacorientáltság helyett a létesítmény centrikus szemlélet érvényesül? Hogy a vevőért folyó verseny elemi szabályai hiányoznak? Nem könnyű az új gazdálkodás korában helyesen dönteni. A konkurenciaharc vállalása sem gyerekjáték. Ez az írás is ezért fogalmazódott meg. Vállalva, hogy az enyémnél jobb érv legyen a győzelem. Harc a Az igazi konkurencia ismérve: az egyik többet tud, mint a másik. Az egyik kedvezőbb áraikkal és feltételekkel jelentkezik, mint a másik. Ugyanis csak így van értelme az egésznek. Ez teszi lehetővé a választást, ez befolyásol abban, hogy ide vagy oda forduljak. Mindez egy új üzlet megnyitása után jutott az eszembe, lévén szó elvben konkurenciáról, a gyakorlatban pedig értelmetlenségről. Nyíregyháza jósavárosi lakótelepén nyílt egy áfész- élelmiszerbolt. Mondhatnák úgy is, hogy fűszer és csemege. Pontosan 23 méterre a már meglévőtől, 132 méterre egy szintén működőtől, s hogy a kép teljes legyen azt is hozzáteszem, hogy pár száz méternyire másik kettőtől. Mindenki azt várta, itt valami nagyon jó és új történik, hiszen ennek csak így van értelme. A csalódás egyértelmű. Ez a bolt semmivel sem tud többet, mint a környezők. Sőt. Jó — vetheti közbe valaki — csökken a zsúfoltság a többiben. Ez sem igaz, mert az egyik bolt tőkehúst is árul, így előnyei kétségtelenek. A másik rendikívüli igyekezettel kínál változatos árukat, és törzsközönsége elégedett. A kicsit mesz- szebfo lévő kínálata pedig bizonyos értelemben exkluzív. Így a zsúfoltság — a nap bizonyos óráiban — nem csökken, de a vevő ezt elviseli. Az új bolt visizont relatíve üres. Szólni kell tehát, szakítani azzal a többször megfogalmazott állásponttal, mely szerint legyünk szerények, ne mutogassuk magunkat, ne ingereljük magunk ellen az illetékeseket. De miért hagyjuk, hogy bizonyos képek továbbéljenek? Különvéleményemet tehát itt jelentem be. Szeretném, ha képviselőnk, képviselőink elhinnék, hogy mi választók minden jó, hasznos, harcos, igaz felszólalásnál mögöttük állunk. Kontrollnak is jó, bátorításnak még inkább. Könnyebb, iga- zabb lesz ilyen esetben a döntésük. Bürget Lajos V VB íilés VásárflsnaméHyban és Mátészalkán Egészségvédelmi tanács és gondozási központ Egészségvédelmi tanácsot alakított tegnapi ülésén a Vásárosnaményi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a korábbi alkoholizmus elleni bizottság átszervezésével. A gazdálkodó egységek és a társadalmi szervezetek vezető munkatársaiból álló testület azt a célt tűzte maga elé, hogy ki-ki saját területén szószólója lesz az egészséges életmódnak. Az idősekről történő szociális gondoskodási eredményeit vitatta meg tegnap Mátészalkán a városi tanács végrehajtó bizottsága. Egyebek közt megelégedéssel nyugtázhatták, hogy az idősek klubja, mint legelterjedtebb ellátási mód, az öregek lelki-testi gondozásán túl a foglalkoztatásukat is igyekszik megszervezni. A házi gondozás során az otthonukban ellátható idősek környezetét teszik rendbe és étkezésüket szervezik meg a főállású és a tiszteletdíjas gondozónők. A szociális étkeztetés keretében 55 idős embernek viszik házhoz a meleg ebédet. Akiket a felsővezeték legcsapott Gondolom, 8n5k is átélték mér, hogy elkaptak egy kékae áramot, amely tisztességesen megrázta testűket. Ha a 22# V közelsége már tiszteletet parancsol, mit szóljanak a MÁV villamosvonal-főnökségének szerelői, akik 25 ezer volttal „barátkoznak”. Mi, utasok legtöbbször szidjuk őket, ha nem ég a peronvilágítás, vagy a villanymozdony áram hiányában a nyílt pályán vesztegel. Ha a vonatok menetrendszerűen közlekednek, azt természetesnek vesszük. Hogy mi ennek a főnökségnek a munkája és hogy lehet a 25 ezer volttal „kezet fogni”, erre a helyszínen kerestük a vállat ■■■■ — Most kezdődnék a kritikus hónapok — sóhajt fel Tanczer György. — Törik a porcelánszigetelő az éjszakai fagytól, mert napközben az olvadástól beszivárog a résekbe a víz. Télen a zúzmara körbefogja a vezetéket vagy az ónos eső ráfagy, emiatt nincs áram. Két éve kásujj- nyirói hüvelykujj.nyira hizlalta a jég a vezetéket, csúcsidőben az összes mozdony megállt. Ekkor olyan áramköri láncot alakítottunk ki, hogy az áram hőtóljesítmé- nye leölvasztotta a jeget, és ikét órán belül mehettek a vonatok. Importáru boltot nyitott s Nyíregyházi Afén i megyeszékhelyen, s Síp utca sarkán, ahol a határ menti forgalomból származó bolgár, szovjet, román, cseh, lengyel termékeket kínálnak. (Csutkái Csaba felvétele) Búcsúzóul kezet fogok a házigazdákkal, közben megborzongva gondolok arra, hogy mi lenne, ha az a több ezer volt, amely ezeket a kezeket „megcsípte”, most velem csinálná ugyanezt... Máthé C«a.ha Huszonötezer volt... A nyíregyházi pályaudvar gurít ója mellett a transzfor- má/torerdő és a telítő táblák óvatosságra intik az idegent. Földi halandó még nem úszta meg szárazon a vezetékkel való találkozást. Bármennyire megnyugíbató Tanczer György, a nyíregyházi viila- mosvona]-főnökség vezetőjének válasza, melly szerint 12 éve, amióta idekerült, még senki nem „tévedt ed”, a félelem azért megmarad. „Eltévedt” — a szakzsargon így nevezi azokat, akiket a felső- vezeték halálra sújtott. Az ujjúkkal megérzik A mostani csapatban nincs olyan, aki ne érezte volna a villám” hatását. A ru- ' tint* rókák, ahogy mondani szokták, ellenszélben megérzik az áriam közelségét, kezüket pár centiméterre tartva a vezetéktől csalhatatlan látleletet adnak arról, hogy jól vagy rosszul van leföldelve a vezeték, ök azt sem veszik fel, ha ki van ugyan kapcsolva az áram, de nincs leföddelve, kisütve. Ilyenkor ugyanis 5—6 ezer volt eirfku- láil a vezetékben, ami keményen megcsípi a tolakodót. A fiatalabbja az idősebbek tör£tüsü már évek óta ku- J porgat, hogy lakását felújítsa. Mikor ösz- szegyűlik a pénz, mestereket fogad, akik azt javasolják, hogy a felújítás idejére költözzön át a királyi palotába. A mesterek ügyesek. Néhány nap alatt elvégzik • munkát, és Süsü boldogan költözik vissza otthonába. Egész délután járkál a lakásban, nem győzi csodálni a mesterek művét. Késő este van, mire nyugovóra hajtja fejét. Legmélyebb álmából hatalmas robaj riasztja fel. Dermedten vár, majd villámként hasít át az agyán: „Csak nem betörő?!” Kirohan a függőfolyosóra, és elborzad, amikor meglátja, hogy a folyosóról még ténetenból tanulva éberen ügyel minden mozdulatra. — A legveszélyesebb, mégis a legkevésbé említett főnökség a miénk — magyarázza vendéglátóm. — Ezért, aki nálunk dolgozik, a legjobbak, a szakmunkások krémje közé tartozik. Itt a legfontosabb az abszolút helyismeret és a megfelelő szakmai tudás. Hibázni nem lehet, mert az rögtön tragédiához vezet. A nyíregyházi mesterek Haj- dúhadháztól Kékig úgy ismerik a váltókat, a villanyosz- lopoikat, a felsővezeték szakaszokat, a kapcsolókat, miiint a tenyerüket. Ha mennek haza és elalszanak a vonatban, csak ki keld néandüik az ablakon, az oszlopokról már tudják merre járnak. Huszonegy éve —, amikor az első villamymozdany begördült az állomásra — hozták létre a főnökséget. A villamos mozdonyok továbbításához szükséges energia szolgáltatását, a felsővezeték karbantartását, valamint a térvilágítás (110 állomáson és megállóhelyen, peronok, várótermek, raktárak) fenntartását kapták feladatul. A nyíregyházi főnökséghez tartozik még a kisvárdai alállo- más és a mátészalkai villamosműhely is. Ahogy bővült a villamoshálózat, úgy nőtt a főnökség munkája, ahol 130-an dolgoznak. Jelenleg 420 kilométer felsővezeték a munkaterületük. Munka közben a járőrszerelők (a szerző felvétele). Előbb odakap Ha a gyerekek el csúzli znak egy szigetelőt, vagy egy égőt (Ajak és Kék környékén ez mindennapos) vagy rádobnak a vezetékre egy drótot vagy nylont, ami megrongálja a mozdonyok áramszedőjét, máris indulnak a járőrszerelők a speciális TVG- mozdonyon. Beszélgetésünk közben is csörren a telefon, s perceiken belül útra kész a brigád. Engedve az invitálásnak én is felszállók közéjük. A mozdony hátsó részén a ■karabinereken csüngnek a hevederek, mellettük lefektetve a földelőrudak. Ahogy belül Ajler József, az ismert focibíró belekezd egy törtéff •• •• 3USU és a betörő be nem hordott bútorokon egy Róka egyensúlyoz, megpróbál bemászni az előbb nagy robajjal kizuhant bukóablakon. Süsü erős kezével megmarkolja, és bevonszolja a lakásba a ravaszdit. Azonnal hívja a királyi csendőrséget és vár. Róka jópofa. Cigarettát és vizet kér. Pénzt kínál, hogy felejtsék el az egészet. Ám Süsü hajthatatlan. Kivárja, míg megérkeznek a csendőrök. A királyi Kopó felveszi az adatokat. Megállapítja a bűntényt, és magával viszi a betörési kísérlet végrehajtásával alaposan gyanúsítottat. Megnyugtatja Süsüt, hogy kárát a biztosító megtéríti. Pár nap múlva Süsü levelet kap, amelyben a királyi csendőrség értesíti, hogy ismeretlen betörő ellen tett feljelentését kivizsgálták. Mivel a tettes kilétét felfedni nem sikerült, az ügyet lezárták. Süsü azóta is tanácstalan. Csak nem a biztosító kárszakértőjét vitette el a csendőrökkel? (cservenyák) netbe, a piros védősiisakos szerelők azonnal harapnak a témára és egy-egy odavetett megjegyzésükkel ugratják társukat. Látszólag egykedvűen, megszokottnak fogadják az újabb feladatot, azért belül ott lappang a szorongás. — Az év valamennyi órájában ügyeletet tartunk — mondja a főnökség vezetője. — A heti 42 óra mellett évente 1000 óra készenlétet tart mindenki vagy bent, vagy otthon. Ennek ellenére nincsenek túlfizetve, havi átlagbérük hétezer forint. Szerencsére az utóbbi időben ritkán akadt üzemzavar, nem kellett behívni az embereket. — Bezzeg amikor két éve a szél majdnem lesodort minket a szerelőkosárból — kapcsolódik a beszélgetésbe a 49 éves Domokos János csoportvezető. — A kisebb csípésekről nem is beszélve. Én már akaratomon kívül is előbb odakapok a vezetékhez, majd utána kezdek el szerelni. A rutin ilyen helyzetekben aranyat ér. Otthon már beletörődött feleségem a munkámba, de gondolja el mit érez, amikor én itt dolgozok, a lányom még ejtőernyőzik. Fagy, zúzmara, jégpáncél Telefonon jelzik, áramtaia- nították a jelzett szakaszt, így csak egy kis rész marad energia nélkül. Villámgyorsan leföldelik a vezetéket. Fent a szerelőkosárban hárman dolgoznak, a többiek beavatkozásra készen árgus szemekkel figyelik őket. Helyére kerül az új szigetelő, indulhatunk vissza.
