Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-17 / 248. szám
1988. október 17. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Balogh József főmunkatárs válaszol Péntekig azt hittem, nem is lesz mire válaszolnom, hiszen addig mindössze két kérdés érkezett. Ám akkor megnyugodtam, mert gazdag volt a postám és telefonon is jöttek kérdések. Ketten autóügyben, ketten gázügyben, ketten városképpel összefüggő témáról érdeklődtek, s voltak néhányan akik — az ügy személyes jellege miatt — levélben kértek választ. Sóstóról, az Ilona utcából mondta el T. Gy., hogy most szervezik a gázbekötést Sóstóbegyen. Fájdalmuk az. hogy a ví kendtelek-tulajdonosoknak 15 százalékos kamatra adnak hitelt a bekötéshez, családi házak esetén pedig 3 százalékot számítanak csak fel. Miért ez a megkülönböztetés? Nem fog tetszeni a válaszom. Azért, mert az állam nem támogatja kedvezményes hitelekkel a víkendházj-. építést. A mai gazdasági helyzetben jó, ha a családi házukat korszerűsítőknek tud kedvezményes kamatozású hitelt adni az állam. Néhány Bocskai utcai lakó nevében irta valaki a levelezőlapot, amelyen azt kérdezték : mikor közművesitik végre a Bocskai utcát? Annál is inkább aktuális ez a kérdés, mert a most épülő új társasházakba bevezetik a eázt. A lakók információja egét- szén pontos, a 12 lakásos társasház lakói társulásos formában építik magánerőből a gázvezetéket. Jó lett volna a családi házban lakóknak is „beszállni” ebbe a társulásba, hiszen akkor a magánerős közművek támogatási rendszerében adható állami pénzt is megkapták volna hozzá. Ma már olyan előrehaladott állapotban van az ügy, hogy csak nagy időcsúszás árán csatlakozhatnának a társuláshoz, megoldás azonban így is van. Ha megépül a gázvezeték, és átkerül a gázszolgáltató vállalat kezelésébe, bárki csatlakozhat, s rákötheti a lakását. Ebben az esetben meg kell fizetni az egy fogyasztóra jutó költséget, illetve annak évi 5 százalékos kamatát is. Balatonfüredrő! jelentkezett be telefonon Markovics József kérdésével, aki Nyíregyházára nősült, gyakori vendég itt. épp ezért bosszantja a város kellős közepén az új dombház poliészterből készített loggiákat fedő elöteteie. Egyetértek Markovics Józseffel, nekem sem tetszik, de ez nem sokat változtat a helyzeten. A tanács dolgozói közül is sokan vannak, akiknek nem tetszik, de már csak annyit tudtak rajta formálni, hogy barna pácolt deszkaborítással javítottak valamit az épület esztétikáján. Ez egyébként OTP-la- kás, annyit azonban tanultak belőle, hogy ezután ilyesmire is nagyobb figyelmet fordítanak. Annál is inkább megtehetik ezt, mert a loggiák lefedése nem olyan drága, hogy meg kellene alkudni olcsó módszerekkel. Van azért előnye is: a poliészter mögött lévő helyiségek megvilágítása jobb a többi szobáénál. Megkezdődött a fűtési szezon és ezzel e környezetszennyezés Nyíregyháza központjában, hiszen a bíróság épületéből változatlanul dől a füst. Ebben a házban Ítélkeznek a környezetet sértő ügyekben is, miközben a belváros levegőjének legnagyobb szennyezője maga a tőr- vényház. Hogy egyeztethető ez össze? — kérdezte Kardos Jó- zsefné Nyíregyházáról. Ez idő szerint 1991-re tervezi az Igazságügyi Minisztérium a távhőszolgáltatás bevezetését a törvényházba. Van azonban egy kevesek által ismert gond is, mégpedig, hogy Nyíregyháza gázellátásának bővítésére már nem túl sok lehetőség van. Ha a törvényházhoz hasonló nagyfogyasztók közül néhányan bevezethetnék a gázt, akkor nemigen maradna lehetőség újabb családi házak, újabb utcák bekötésére. Ez akkor is igaz, ha távhővel fűtenék a törvényházat, mert a távhő melegéi: is gázzal állítják elő. Egy nyíregyházi telefonálónk két éve fizetett be Skoda 105-ös személygépkocsira, amelyet jövőre igazolt vissza a Merkúr. Ügy tudja: ezt' a * típust.' már nem gyártják, ezért kérdezi: miért nem értesíti levélben az autókereskedelmi vállalat? A másik kérdése: mit tegyen, aki ilyep kocsira vár? Az valóban eldőlt, hogy ezt a típust nem szállítják, az azonban még nem. mi lesz az ilyen kocsikra előfizetett megrendelőkkel. Most dolgozik rajta a Merkur központja, s Aovember közepéig döntenek róla. A kérdező megnyugtatására elmondhatjuk: ofyan megoldáson töprengenek, hogy a pénzüket korábban befizető vásárlók ne kerüljenek hátrányos helyzetbe, tehát számukra méltányos megoldás várható. Talán 120-as Skodát kaphatnak. Egy másik autóskérdés Tóth Zoltántól érkezett Nyíregyházáról. Nem érti, miért nem találunk már valamilyen megnyugtató megoldást az autóimportra, vagy az autógyártásra, miért kell halogatni évekig egy ilyen döntés meghozatalát? A legegyszerűbb és a legjobb megoldás az lenne, ha kijelölnénk három-négy nyugati kocsitípust, s kis vámmal vagy vám nélkül, alkatrészekkel együtt behoznánk. Nem valószínű, hogy egy bolgár—szovjet—magyar együttműködéssel korábban Zaporozsecnek nevezett autó közös gyártása lenne a megoldás. (A válaszadásban segítségemre volt Soltész László, az OTP osztályvezetője. Angyal László, a városi tanács műszaki osztályának helyettes vezetője, dr. Kiss Lajos, a megyei bíróság elnöke. Szálkái József, a Merkúr debreceni ' igazgatója és Beck Tamás kereskedelmi miniszter.) Kerek a káposzta, de... Nem kell senkinek? Megoldás helyett mindenki a másikra vár SZERKESZTŐI Nagyra nőtt käposztafeje- ket Iáitok. Ezek az elmúlt évtized ismétlődő problémáit, mint szélmalomharcot idézik elém. Egyfelől a megtermelt rengeteg káposzta, másfelől az érdektelenség, a túlontúl telített piac. Tavaly például a leveleid Dózsa Tsz annak reményében vett meg tagjaitól 2500 tonna 'káposztát, hogy szóbeli ígéret alapján exportálni fogja. A káposzta elrobadt. Az export elmaradt, leírtak 2,5 millió forintot. Fogas kérdés, hogy ha eny- nyi baj van az értékesítéssel, miért ragaszkodnak ennyire a levelekiek a káposztához? Nem magyarázat, de valaki megemlíti: Kétszáz éve termesztik — A káposztatermesztés- nök itt tradíciói vannak. A nyíregyházi levéltárban található urbáriumban olvasható, hogy Leveleken 1782- ben már káposztát termeltek. A káposzta volt a fő termék. Volt hozzá alkalmas föld, az emberek szerettek káposztát termeszteni, értettek is hozzá. Szeretni és tudni valamit 1988-ban már nem elég a boldogsághoz. Az árut jó áron el is -kéne adni. És mert káposzta esetében ez egyre nehezebb, Kovács Csaba, a termelőszövetkezet elnöke megemlíti: — Szeretnénk lebeszélni az embereket a káposztáról. A janijuk helyette a málna, a málnaszeder, a szamóca termesztését. Ezeknek a gyümölcsöknek jó ára van, itt van a szomszédban a meleghegyi hűtőház, biztos a piac. A káposztát Leveleken a háztájiban termesztik. A tsz 3300 hektár szántójából viszonylag nagy, 36 százalék a háztáji terület. A tsz-tagok háztáji földjeiket az elnök szerint a következő növényekkel hasznosítják. Nem tolakszanak a vevők — A dohány 150 hektár, a káposzta 150 hektár, a paprika, paradicsom együtt 52 hektár, vegyes zöldség 10 hektár, volt 10 hektár uborka is. Kukoricát . 130 hektáron termesztettek. Nem véletlen az, hogy Levelek alatt a IV. számú főfolyásnak nevezett csatorna mentén a káposztaföldeken járok. Fajtabemutatót tart a Royal Sluis-cég magyarországi képviselete az Agrovet. Az új fajtákról, az ORBIT, a FORMAX, a PROVITA káposztákról Snekszer.Mihály, , a termelőszövetkezet * főmérnöke mondjaj -* — Nagy hozamúak. A hibridek képesek 80 tonnás hektáronkénti termésre is, de a1 Kenyér ma éső délután, az Bú őszi nap még simogat. A | munka után hazafelé sietve egy kettévágott kilós kenyeret pillantok meg az út- ' testen. Körbenézek. Ki hagyhatta el? Ta- i Ián egy szatyorból ) esett ki? Vagy egy kerékpár hátsó csomagtartóján unta 1 meg az utazást. Sokan elmennek mellette óvatosan, kikerülik. Csak egy-két veréb nézi tisztes távolból, — ismerve o jó falatot. Megállók. Figyelem egy darabig. Valaki talán megsajnálja és felveszi az ÉLETET, melyre anyáink keresztet vetettek, mielőtt megszegték. Morzsáit összeseperték, asztalkendő őrizte két hétig is finom ízét és illatát. Nem, senki sem hajol le hozzá. Van, aki úgy tesz, mintha észre sem venné, fölényesen elnéz felette. Van, aki csodálkozik, s talán az ínséges régmúltra gondol, vagy a kenyérben megtestesült munkára. Menynyi verejtékgyöngy szülte, mennyi sóhaj, — és most itt fekszik az utcán. Héja fényes, még nem lepte be qz út pora. Illedelmesen az alsó részén fekszik. Elgondolkodom, az éhező országokban hány kéz is nyúlna érte? Ha itt marad, talán a kukába kerül sok más társának darabjával együtt. Igaz, a guberálók sem őmiatta turkálják már a szemetet. Megsajnálom. Félszegen felemelem, lesimítom a rátapadt homokszemeket és halkan suttogom magamban: „Üdvözlégy mindennapi kenyerünk". Több megbecsülést érdemelnél. (dankó) mostani fajták is 40—50 ton nát teremnek. — Az rengeteg. Ha százöt-,, ven hektár a káposztaföld/ alkkor itt és most legalább 6000 tonna káposzta vár eladásra. Van erre vevő, van erre szerződés? — A vevők, sajnos, nem. tolakszanak. Szerződés is kevés van. Amiről én tudok a lekötött káposzta 1800—2000 tonna. Hogy mi lesz a többivel, fogalmam sincs. Ezért is mondom, muszáj váltani. Hordóban savanyítják Volt év, káposztaínséges idő, amikor így október közepe táján élénk élet volt a káposzta földeken. Szedték, vitték a savanyítani valót, most egy maréknyi csoportot kivéve, üres a határ. Az a néhány ember, akiket a végtelen mezőben látni lehet, káposztával egy kis teherautót paikol. Kárádi Imre, miskolci illetőségű közli: , *%-r Motorokat hoztunk te- keréselíeini és viszünk a vállalati dolgozóknak egy kis káposztát. Vagy tizenöten iratkoztak fel, akiknek 30— 40 kilogrammra van szükségük. Hordóban besavanyítják. így olcsóbb, mint a piacon. Nyolcszáz-ezer kilogramm káposzta csepp a tengerben. És az sem biztató, amit Bán László, a Borsod megyei Zöldértnek a bemutatón részt vevő szakembere mond. Nem kell nekik a káposzta. Csak azt veszik át, ami szerződve van és mert nincs export, a felesleg sorsa bizonytalan. Sok káposzta termett, jó idő járt rá. Rossz idők várnak viszont a termesztőkre, így aztán nagyon is reális amit az elnök mondott. Sürgősen át kell állni más, biztos piacú, jövedelmezőbb háztáji termelésre. Seres Ernő Ni Válasz egy levélre Segítség — belső igényből Kedves Daróczi Miklós! Örömmel és megértéssel vettem levelét. Jólestek elismerő szavai, és megszívlelendő volt korholása. Ön az Adomány, de meddig című írásomra reagált, és egy olyan mondatot idézett, ami véleménye szerint leszerelő. Íme: „Az emberi jóindulattal a jövőben is élni kell. De nem lehet azzal visszaélni.” Levelét, így folytatja: „Nem bölcselkedésnek szánom ezta levelet és nem az irgalmas szamaritánus képében kívánom magam feltüntetni, mindössze azért teszem, mert az Ön cikkének utolsó mondata az el- maradhatalan segítségnyújtásra visszatartó erőt gyakorolhat. Nem mondom, de akadhat olvasó, aki esetleg kimondottan ilyen irányú felhívásnak minősítheti . . . Célravezetőnek tartottam volna, ha a cikk mondanivalója, a különben reális valóságnak megfelelően feltárt problémák mellett arra irányul, hogy — az ön által használt kifejezéssel éljek —, a sztár - jövedelműeket felrázza.” Mondandójának van igazsága. Tény, a magas jövedelemmel rendelkezők, a gazdagok áldozatkészségének felrázása kétségtelen szükségesség. Bár hadd tegyem hozzá: többre becsülök egy szerény, de szívből jövő adományt, mint egy kikényszerített alamizsnát. Akit a nélkülözés, a baj esetén győzködni kell, hogy a sok vauból adjon, azt talán nem is érdemes biztatni. Mert minden segítség értelme és értéke az önkéntesség, a belső indíttatás. Levele alkalmat adott arra, hogy mondandómat pontosítsam. Ismétlem, nem volt szándékom, hogy bárkit is visszatartsak az önkéntes, meggyőződésből fakadó emberiességtől. Azt viszont le kell szögezni: vannak feladatok, melyek messze meghaladják az állampolgári áldozatkészség lehetőségeit. Kormányzatunk ez elől nem is, zárkózik el, de igény, hogy az esetlegesség állapotából ez a rögzített elhatározás, cselekvés stádiumába jusson. Még egyszer köszönöm levelét, és köszöntőm! Bürget Lajos TT” 99 Érzékelhető zavart keltett sokak gondolatvilágában a nemrég elfogadott társasági törvény, a „TT”, vannak akik veszélyben látják az állami tulajdont és arról rebesgetnek, hogy ez a törvény utat nyit a kapitalista rendszernek hazánkban. Akadnak, akik amiatt aggódnak, hogy még nagyobb lesz a távolság a szegények és a gazdagok között. A másik tábor viszont hangosan helyesel: végre nemcsak beszélünk a vállalkozásokban rejlő lehetőségekről, hanem felvillantottuk előttük a zöld jelzést. Mi az igazság? Tény, hogy az utóbbi negyven évben, az államosítás óta ilyen horderejű törvényre aligha voksoltak a képviselők. Ráadásul — a közismert nehézségek, a bajok ellenére — társadalmunk túlnyomó többsége ragaszkodik a szocialista tulajdonhoz, amiben létének biztonságát látja. Sarkítva úgy is fogalmazhatnánk, hogy egyesek szerint az állami tulajdon elherdálása veszi kezdetét, átcsúszik majd magánkézbe, s innen nem nehéz elképzelni a folytatást. A napokban egy vezető közgazdász igyekezett megnyugtatni a sajtó képviselőit: erről szó sincs, csupán olyan tépésre szántuk magunkat, amely az eddginél nagyobb haszonnal kecsegtet, s ez a haszon jórészt társadalmi. Igaz, hogy valamikor kisajátítottuk a kisajátítókat, és most — a szóhasználatot tovább fűzve — a tulajdonosi szemléletet akarjuk visszahozni, ám anélkül, hogy őket visz- szaállítanánk egykori jogaikba. Vannak persze garanciák is arra, hogy miközben mobilizáljuk a magántőkét, meghatározó mégis az állami tulajdon lesz. Gondoljunk csak arra; hazánkban ma egy munkahely kialakítása egymilió forintba kerül, ha valaki magánszemély élni akar az 500 főt foglalkoztató üzem létesítésével, minimum félmilli- árdra van szüksége ... Vagy: 50 százalék tulajdonjog fölött a külföldieknek egyeztetniük kell az illetékes minisztériumoknál. Mindez viszont nem változtat azon a szigorú tényen, hogy ha tetszik, ha nem tetszik nekünk, gazdaságunk a pénzpiac irányába kénytelen elmozdulni, ehhez nekünk magunknak is igazodnunk szükséges. Az eddigi modell tarthatatlan, s a gyakorta emlegetett vállalkozókedv elől el kellett takarítani a mesterségesen kiépített akadályokat. A. S. Tajga és szűrőeiklon exportra Egész éven át folyamatosan foglalkoztatta dolgozóit a Mezőgép fehérgyarmati gyáregysége. Októbertől a Tajga lakókomplexum szinte teljes egészében itt készül. A 200. Tajga már vagonba került. Az év végéig a 250 dolgozó még 384 lakókocsit készít el. Belső piacra 78 darab szűrőciklont is készítenek. Az NSZK-beli Grieser cég megrendelésére alvázat illetve csapokat is gyártanak
