Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-01 / 235. szám
Ä pénz is pénzbe kerül Fegyveres rablótámadás benzinkutasok ellen, olvasom a hírt és — reménykedem. Hátha ez a legújabb bűncselekmény vezet el végre nálunk is a megoldáshoz: a hitelkártya bevezetéséhez. Hiszen ahol hitelkártyát használnak, ott nem gyűlnék fel rablókat csalogató súlyos összegek. Ott neon érdemes utcai járókelőket megtámadni, mert tudni lehet, hogy nem hordanak készpénzt maguknál, hanem hitelkártyával fizetnek. Olyan pénzhelyettesítő eszközzel, amit a rabló nem tud hasznosítani, amely- lyel csak jogos tulajdonosa fizethet, aki jogosultságát kézjegyével, aláírásával igazolja. S ha a biztonság lenne a pénzkímélő eszköz alkalmazásának előnye, tán nem is lenne érdemes áttérni a használatára. Ám a biztonság inkább csak amolyan mellékhatása a hitelkártyának. Az igazi, a fő célja a fizetés egyszerűsítése, az ezzel járó hihetetlenül magas költségek megszűnése. Mert a pénz, legalábbis bankó formájában, nagyon sokba kerül. És nem is csupán magának a bankónak az áráról — a papír áráról, nyomdaköltségről — van szó, bár az sem elhanyagolható. Ennél is többe kerül, hogy a pénzt számolni, kötegelni, szállítani, őrizni kell. Tessék csák megnézni akármilyen kis üzletet zárás után: a pénztáros olt ül, s a lehúzó redőny mögött számlálja, rendezi kötegeli a pénzt, amikor elkészült, akkor el kell mennie a pénzzel a postára. Ott azután az összes beérkezett énzt újra számolják, újra lyvelik, és most már fegy- 's őrökkel Viszik tovább a bankba, ahol kezdődik, illetve folytatódik a számlázás és a könyvelés, hogy a pénz folytathassa körforgását. A bankból a munkáltatóhoz, onnan fizetési napokon a munkavállalóhoz, onnan a boltokba, az, éttermekbe, a benzinkutakhoz, a díjbeszedőkhöz, ezer meg ezer csatornán át a postára, a postáról a bankba és így tovább. Mennyibe kerül hát a pénz, és a pénz használata? Nincs erről magyar kimutatás, de ha meggondoljuk, hogy a lakosság több száz milliárd forintot forgat állandóan, s ha megpróbáljuk ezt az összeget bankókötegekben elképzelni, hát aligha taksálhatjuk kicsire a pénz használatának költségeit. De azt észre sem vesszük — mert megszoktuk, természetesnek véljük — hogy milyen sok fáradozással és kellemetlenséggel jár a pénz használata számunkra is. Hogy nekünk is mennyivel egyszerűbb lenne bankók helyett csupán hitelkártyát hordani, azzal bármikor ,és bárhol, bánmit megvásárolni. S mennyivel könnyebb a pénztáros dolga is: csak beteszi a leolvasó gépibe a hitelkártyát, s az elektronika mindent regisztrál. Miért nincs hát nálunk hitelkártya? A lakosság bankja mossa kezeit: ő megpróbálta, bevezette az úgynevezett OTP-takarékcsekket. Csakhogy ez a takarékcsekk nálunk nem talált kedvező fogadtatásra. Először is nem fogadják el mindenütt, ahol elfogadják, ott sem szívesen. Valójában azonban nemcsak ők hibáztathatok, amiért a pénzhelyettesítő eszközök használata nálunk — eggel óta ülése- zett ' a nagy* teremben a tanács. Egyetlen napirendi ponttal küszködtek a tanácstagok. De sehogyan sem jutottak dűlőre. — Törjük a fejünket! — buzdította a jelenlévőket a fiatal, becsvágyó vb-titkár. — Szégyenszemre mi leszünk az egyetlen település az országban, amelyik semmit sem tud felmutatni? — Megette a fene — legyintett az elnök. — Későn ébredtünk. A többi . falu már minden népszokást felújított, kisajátított. Igricen már mióta balázsol- nak?! A Gergely- járást mióta csinálják a vonyarcszék- kutiak?! Vagy Bag- lyaskesztölcön a víz- kereszti játékokat?! A busóról már nem is beszélek, vele Dunát lehet rekeszteni. — Ez a zord igazság — bólintott az állatorvos. — Kátaki- lityin pünkösdölnek, Patócson szalma- mutykót égetnek, Gúzfüzesen ördög- maszkkások tilolják a strumflit, Egresházán dudaszóval búcsúztatják az őszt, szájharmonikával a telet. A patikus széttárta a két karját. — Nekünk semmi sem maradt — szögezte le. — Még Pan- kaligeten is, pedig az feleakkora sincs, mint mi, népviseletbe tönkölik a rönköt. Vagy rönkölik a tönköt, már nem is tudom. A lényeg az, hogy nekünk semmi sem maradt. A százesztendős Mihály bácsi, aki a tanácskozás. kezdetétől csendesként füstölög a sarokban, a „Nikotin a nép ellensége!” , feliratú plakát alatt, most kivette a pipát a szájából. — Ilyet már azért ne mondjon a gyógyszerész kartárs! Ezeréves falu a miénk, _ akad itt hagyomány dögivei. Amiből népszokást lehet csinálni. Teszem azt, milyen nagy története van annak a semmi kis dombnak a faluvégen, a fiaz- tató mögött! Mintha angyal szállt le volna! Felcsillanó tekintetek, szaporább lélegzetvétel. A vb-titkár felugrott a helyéről, odaszaladt Mihály bácsihoz, gyengéden megrázta a vállát. —Mondja már, Misi apó! Milyen története? — Karon ülő po- ronyt voltam még — kezdte az öreg —, amikor nagyanyám mesélte, ő is a nagyanyjától hallotta, hogy az ánti időben azon a dombon vár állott. . Fából való kicsiny vár, de vár! Abban lakott Csekő ■ vitéz. Amikor a török ida be akart menni, Csekő vitéz egy karóval hókon ütötte. Ügy bizony. Döbbent csend. Aztán általános üdvrivalgás. — Meg van mentve a falu becsülete! rikkantott nagyot az elnök. — Csekő- halmán vár állott! Csekő vitéz hókon ütött egy törököt! Lottón se nyerhettünk volna többet! Megrendezzük a Cse- köhalmi Napokat! Fő szám — a várjáték! Korhű jelmezben, korhű fegyverekkel! Meg mindennel! Lehívjuk a tv-híradót, a rádiót, az országos lapokat, ahogy dukál. Három napig fog tartani legalább! — Kerek egy hétig! — ütött az asztalra a lódoktor. — Lesz lovasbemutató! Gulyaterelés. Birkanyíróverseny. Pásztorkutya-vetélkedő! A kultúrház vezetője folytatta: — Szabadegyetemi előadássorozat. Diával. A török igáról. Szavalóverseny a mai török irodalom gyöngyszemeiből. Szabadtéri színpad a libalegelőn! Rendelünk egy oratóriumot, beat-zenészek- kel! Sakkszimultánt is tarthatunk. Az Operából és a Vidám Színpadról a legnépszerűbb művészeket hívjuk meg. Néhány külföldi sztárt is! A lelkesedés magával ragadta az egész testületet, csak úgy záporoztak az életrevaló javaslatok, a vb-titkár alig győzte jegyezni. Éppen abban .határoztak, hogy a főtéren felállítják Csekő vitéz lovasszobrát, amint a nyergéből áthajol a favár pa- lánkján, kezében karó, a cölöpvár küszöbén támolygó török, amikor az örök ellenzék, Hep- ciás Kis Lajos kért szót. — Ez mind szép és dicső — jel.entette ki —, de ménkű sok pénz, meg munka kell hozzá. Az alvégen pedig még mindig nincs bekötve a villany, a Fő utcán megroggyant a járda, az iskolában tatarozni muszáj. Nekünk meg egy bukszánk van csak! mjasvillaszemek döfték keresztül mindenfelől az ünneprontót, az elnök fejcsóválva utasította rendre. — Még ilyenkor sem nyugodhatol Lajos? Nem érted, hogy nem forgácsolhatjuk szét erőnket?! Mi itt most történelmet csinálunk! K. AHz eredmény minősítsen Fokozott várakozás előzi meg a novemberben sorra kerülő megyei pártértekezletet. Kommunisták és párton- kívüliek vitatkoznak arról, milyen kérdéseket kellene feltétlenül napirendre tűznie ajfontos tanácskozásnak? Valódi versenyt gyárvezetőknek — Számtalan feszültség nehezíti napjainkat, de egyszerűen nem kerülgethetjük tovább ezek megoldását, az elodázás ugyanis struccpolitika lenne — fogalmazta meg véleményét Vojsánszki István, a Fémmunkás Vállalat balkányi gyárrészlegvezető- helyettes. — Én elsősorban az ipari kérdések iránt érdeklődöm, s azt szeretném egyszer megérni, hogy az üzemek, üzemvezetők valódi önállóságot kapjanak. Mert miféle versenyképesség az, amikor a pártszervek ítélik meg a gazdasági vezető munkáját?! Jussunk el végre odáig, hogy az eredményei minősítsék a gazdasági vezetőt! — A másik, aminek feltétlenül hangot kell kapnia, az, hogy a megyei pártvezetés még jobban harcoljon ezért a megyéért az ország színe előtt. Itt megtermeljük az almát, a burgonyát, s a termelő alig kap érte valamit. Ki fog síkraszállni itt a termelői érdekek védelméért? Nehogy azt várjuk már, hogy a somogyiak szólnak majd valahol a szabolcsi almatermelők gondjai miatt. Es még egy dolog. Csodát nem várok a pártértekezlettől, de azt mindenképpen, hogy az eddig elért eredményeinket ne tiporjuk a sárba, mert lehetne még ettől, sokkal rosszabb a helyzetünk. . . Frázisok helyett tartalmat — A bizonytalanság rossz tanácsadó, ezért mielőbb világosan megfogalmazott, jól átgondolt programot kellene a megye párttagsága elé tárni, s ha a céljainkkal a pár- tonkívüliek is egyetértenek, felsorakoztatnánk a tömegeket magunk mögé — mondta Pálfy Attila, a posta távközlési üzemmérnöke. Ügy gondolom, frissítésre lenne szükség a pártvezetésben. Talán jó lenne a megyében is a testületi döntések meghozatala előtt hozzáértőkből álló tanácsadó testület véleményét kikérni. — Saját területemről, a hírközlésről is jó volna hitelesebb képet kialakítania a lakosságnak. Több helyen elmondtam, hogy a telefon nemcsak lakossági szolgáltatás, hanem termelőeszköz. Mert vajon kiszámíthatóak-e azok a pénzbeli veszteségek, amelyek az üzletkötések elmaradása miatt következnek be? Fontos üzletet ma már sehol a világon nem, kötnek telefon vagy telex igénybe vétele nélkül. S még azt szeretném, ha valamennyi párt- alapszervezettől fésületlenül továbbítanák az észrevételeket az irányítókhoz. Létbiztonságot a fiataloknak — Az országos, egyébként is alacsony fizetéshez képest nálunk még kevesebbet keresnek a dolgozók — említette az egyik legégetőbb gondot Kovács Sándorné, a Nyírfa Áruház osztályvezetőhelyettese, akit társai szakszervezeti főbizalminak választottak. Nyolc éve párttag. — Kedvezőtlenek a munkakörülményeink, kisgyerekes anyák sokszor egyedül nevelik csonka családjukat. Nem véletlen, hogy elnőiesedett a kereskedelmi pálya, ez szinte törvényszerűen következik az alacsony bérek miatt. A megyei pártértekezleten — ha nem is tudnak receptet adni a béremelésünkhöz — azért jó lenne, ha valamilyen formában szó esne a kereskedelemről. Én egyébként a megyében a fiatalok helyzetét látom kétségbeejtő- nek. Középiskolás lányaim vannak, és lassan szembe kell néznünk a pályaválasztás, az elhelyezkedés gondjaival. A nehezedő életkörülményeket egyébként megbízhatóan lemérhetjük az áruház forgalmán, sokkal több .olcsó holmit keresnek, mint korábban. — S még egyet nem értek: miért támogatjuk — szavakban — a kistermelőket és utána nem tudják eladni a paprikát, uborkát, meggyet, almát? Ugyanakkor Pesten tegnap 22 forint volt az alma. Kérdem én, hogy lesz a pár forintos alma négyszer annyi, mire a fővárosba ér? Szóval, ilyen kérdésekben kellene végre dűlőre jutni, mert lassan azok is elvesztik kedvüket, közéleti aktivitásukat, akik eddig fáradhatatlanul talpaltak a köz ügyeiben ..._ Tóth Kornélia egyelőre — megfeneklett. Igazuk van, amikor azt mondják: a csekk vagy a hitelkártya gördülékeny használatához olyan kultúra is kell, ami Magyarországon egyelőre hiányzik. Valóban hiányzik, de ha senki se- terjeszti, akkor ugyan miként is teremtődhetne meg? A félig- meddig kudarcért a pénzügy és kereskedelem illetékesei jobbára egymást meg a lakosságot okolják, a csekket használni próbáló állampolgár pedig őket. Az egymásramutogatás és a pénz körforgása így hát zavartalanul folyik, azzal a pazarlással együtt, amit a bankók kötegelnek kezelése jelent. Gál Zsuzsa Naponta 4 tonna lecsó- és fflstólnl való kolbászt töltenek as állatforgalmi és húsipari vállalat nyíregyházi húsüzemében. Képűnkön: raktárban a füstölt kolbász. (Császár Csaba felvétele) Jellegzetes nyolcszög alakú a vámosoroszi műemlék református templom tornya. A gótikus templom a XV. századból való, a torony később épült. Belső terét festett kazetták díszítik, a szószéket népi motívumokkal dekorálták, a szentély mennyezete hálóboltozatos. Az épület bejárati ajtaja felett táblán örökítették meg azoknak a vámosoroszi embereknek a nevét, akik az 1914—18-as háborúban haltak hősi halált. E. E. felv. IN/lit javasolna a pártértekezleten? w* v>»- & wwgggy «MVA űxxntii^,
