Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-13 / 219. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. szeptember 13. A Közalkalmazottak Szak- szervezete klubjának rendezésében mutatják be a napokban azokat a modern varrógépeket, amelyeket a patinás nevű Sin- ger-cég adott át díjtalan használatra különböző vidéki és fővárosi művelődési házaknak. A mintegy 30 darab, bonyolult feladatok megoldására is képes gépekkel szabásvarrás tanfolyamok indítását tervezik. Egyik ismerősöm meséli: albérletének ára 1800 forint» A másfél szobás lakásból a fél szoba az övé. A főbérlőnek van két macskája; a lakásba nem jöhetnek barátok, sem hímnemű, sem nőnemű ismerősök. A másik barátom mondja: az ő albérleti díja — ugyancsak fél szobáért — 2000 forint. Plusz rezsi. Az adatok hallatán elgondolkodik az ember: van-e, lehet-e kiszolgáltatottabb, sanyarúbb léthelyzet az albérletnél, amelyben az egyik ember kizsákmányolhatja, kiskorúvá teheti a másikat azáltal, hogy neki van lakása, a másiknak meg nincs. Igen ám, de a helyzet korántsem ilyen egyértelmű. Ugyanis nemcsak az kerül lehetetlen szituációkba, aki albérlő, hanem az is, aki kiadja a 8—10 m2-es szobács- káját. Kényszer mindkét oldalon. Kölcsönös függés, a személyes szabadság folyamatos és elviselhetetlen korlátozása huzamosabb időn keresztül minden bizonnyal- személyiségtorzuláshoz vezet. A társadalom viszont elfogadta, beépítette tudatába ezt az abszurdumot. Együtt él vele. A szorongás légkörében persze az árakat a lakásukat másokkal megosztok „felbruttósították”. A kör bezárult. Az albérleti árak folyamatosan emelkednek. A rákényszerülök folyamatosan aggódnak. Hol a határ? K. ZS. Számítógépek az iskolában Ki tagadhatná, hogy a számítás-1 ban. A problémára választ keresve technika a jövő tudományának, gaz- kérdeztük Ökrös Istvánt, a megyei daságának alapja. Nem mellékes te- pedagógiai intézet csoportvezetőjét: hát, hogyan oktatják a mai iskolák-! mi újság a számítógépfronton? — A gondok megértéséhez távolabbról kell indulnunk. Az általános iskolákban kell megalapozni az olyan szakemberek képzését, akik megfelelő informatikai-számítástechnikai ismeretek birtokában képesek lesznek a tudó-' mány és a -termelés jövőbeli igényeinek megfelelni. De cél az is, hogy olyan ismereteket kapjanak a gyerekek, amelyek az általános műveltség részét képezik. Kezdetben a számítástechnika nem önálló tárgy az iskolában, hanem a matematika, a technika, a fizika keretén belül szerepel. A programkészítés a fakultációk, a szakkörök feladata. A középiskolákban 1983-ban, alsó fokon pedig 1985-ben indult a számítógépes program. Ma a számítógép alkalmazása a következő célokat szolgálja az oktatási intézményekben: a gép mint oktatási segédeszköz; mint a programozás segítője; mint az iskola saját adatfeldolgozásának bázisa. — Szívesen foglalkoznak-e a pedagógusok a számítógéppel, a számítástechnikával? A tanítvány túlszárnyalja mesterét • — Idővel a tanárnak kötelességévé válik, hogy megtanulja alkalmazni ezt az eszközt a tanítási órán. A gond egyébként az volt, hogy a pedagógus egyszerre tanulta és tanította a szükséges ismereteket. A pedagógia történetében magától értetődővé vált, hogy a készségtárgyakban (testnevelés, rajz, ének-zene) a tanítvány túlszárnyalhatta mesterét, fgy van ez a számítástechnika esetében is. A gyerek olyan kérdéseket tehet föl, amelyekre a tanár nem tud válaszolni, ugyanis a tanuló gondolkodása kötetlenebb, mint a bizonyos gondolati rendszerekhez szokott felnőtteké. Ez akkor oldódhat csupán, ha a tanár és a tanítvány között a viszony partneri : kölcsönösen tanulnak egymástól. — Mi a helyzet Szabolcs- Szatmár megyében? — Megyénkben mintegy 1200 számítógép található, 700 A tárgyalóteremből A vérző kezű tolvaj A porcsalmai Bakró Vilmos múlt év június 23-án gyalogosan átment Győrtelekre. Előbb a Kossuth utcán sétálgatott, majd dél körül bement egy kulccsal be nem zárt utcai kapun B. Zoltán lakásának udvarára, onnan pedig a házba, mivel annak ajtaja sem volt becsukva. Amint bent volt, az egyik szekrényben pénz után kezdett kutatni, de mível nem talált, a polcról leemelt egy Junost televíziót s egy magnetofont. Feltekerte a készülékekre a vezetékeiket, s már vitte is volna őket, de az udvar felől kutyaugatást hallott, ezért mindkét készüléket egy seilonon hagyva kiment a lakásból. Kitoppanva az ajtón észrevette, hogy .az udvaron van egy nyári konyha, melynek szintén nyitva volt az ajtaja. Bement hát, mert félt, hogy megjelenik a ház gazdája, s rájön, hogy miben ügyködött. Bizonnyal jócskán meglepődött, mikor szembe találta magát B. Zoltánnal, aki a helyiségben aludt, s a kutya ugatására ébredt fel. Am Bakró hamar feltalálta magát: az iránt kezdett érdeklődni, hogy hol lakik a villanyszerelő. Kérdésére B. Zoltán visszakérdezett, hogy hogy hívják a villanyszerelő, akit keres, s mikor erre nem tudott mit mondani látogatója, 6 nevezett meg egy tőle nem messze lakó villanyszerelőt. Bakró ráhagyta, hogy azt a villanyszerelőt keresi, s elhagyta a portát, ahonnan nem sikerült semmit ellopni. B. Zoltán ki is kísérte, s elmagyarázta neki, hogy hová kell mennie. A készséges Útbaigazító annál inkább csodálkozott, mikor látta, hogy az idegen nem ment be a megjelölt házba. Csak akkor értette meg, hogy miért, mikor estére hazament a lánya, s felfedezte a lopási kísérlet nyomait. Bakrónak nem szegte kedvét a kudarc. Tovább sétálgatott a faluban, aztán egy óvatlan pillanatban Újra bement egy udvarra, ahol nyitva találta a kisajtót. Miután meggyőződött róla, hogy K. Gyuláné lakásában senki nem tartózkodik, betörte a bejárati ajtó üvegrészét, s bement. Itt is pénz után kezdett kutatni, nagy buzgalmában felforgatva a szekrényekben a ruhákat, s a bevetett ágyat. Végül egy párna alatt egy levéltárcában 2500 forintot, míg a folyosón egy kabátban 500 forintot talált. Egy héttel később Bakró Vilmos Kocsordon leült a J. József háza előtti padra, hogy kipuhatolja, van-e valaki a lakásban. Fél óra múlva már sejtette, hogy nincs, s nyugodtan megvalósíthatja tervét: bement az udvarra, bezúzta a bejárati ajtó üvegrészét, s bemászott. Egy arany karikagyűrűt, egy arany pecsétgyűrűt, és egy arany nyakláncot. illetve medált talált több mint 17 ezer forint értékben. Igaz, megszerzésük némi áldozattal járt, mert egy üvegdarab megvágta a kezét. Zsákmányával a zsebében gyalog Győrtelekre ment. A Petőfi Sándor úton lépegetett, mikor úgy döntött, hogy újra megkísérti a szerencséjét. Bement hát K. Gyuláné udvarára, mert úgy hitte, nincs otthon senki, bement a lakásba is, melynek ajtaját nem találta bezárva. Ezúttal azonban tévedett, mert a tulajdonos a kertben volt. Még idejében szólította fel a hivat- lan vendéget, hogy hagyja el a házát, mert az még nem talált semmit. Ott tartózkodását magyarázandó Bakró vérző kezét mutatta K. Gyulánénak, s arra kérte, hogy kötözze be a sebét. Az asszony azonban megfogta ' a kezét, s kiráncigálta az udvarra, miközben segítségért kiabált. Bakró erre kijelentette, hogy nem vitt el semmit, sőt elővette a lopott aranytárgyakat, hogy K. Gyuláné nézze meg, nem az övéi-e. Amikor aztán látta, hogy szavait hitetlen- kedés fogadja, kirohant az udvarról, s megpróbált menekülni. De nem jutott messzire: K. Gyuláné szomszédai kerékpárral üldözőbe vették, s hamarosan elfogták. Ügyében a Mátészalkai Városi Bíróság járt el, s két rendbeli lopás bűntettében, illetve két rendbeli lopás vétségének kísérletében találta bűnösnek a 28 éves fiatalember. Ezért a bíróság — mint különös visszaesőt — két év négy hónapi börtönbüntetésre és három év közügyektől eltiltásra Ítélte. E határozat ellen Bakró és védője fellebbezést jelentett be enyhítés végett, de a Szabolcs-Szatmár Megyei Bíróság helyben hagyta az első fokú bíróság döntését. az általános iskolák birtokában van. A megyei tanács a minisztériummal kötött szerződés alapján ötéves fejlesztési programot dolgozott ki. Ennek keretén belül a minisztérium 11, a megye 22 millió forintot fordít az oktatási intézmények gépparkjának fejlesztésére. Az elgondolás szépséghibája áz, hogy szinte évente változott a beszerezhető gépek típusa, nem lehet kapni a kiegészítő eszközöket, s így iskoláinkban kilencféle típus található jelenleg. A megyében az általános iskolákban 100 helyen folyik fakultációs képzés, középfokon 7 intézményben. ■hány isksla, annyi féle gép? — Hogyan segíti a megyei pedagógiai intézet a számító- gépes oktatást? — A kisebb települések pedagógusai eléggé elszigeteltek, már csak a közlekedés miatt is. Ezért az intézet, az országban először, tíz iskolából álló bázishálózatot hozott létre. Az egyes bázisokat negyedmillió forint értékű felszereléssel látta el. Fő feladatuk a környezetükben lévő iskolák szakmai segítése, valamint területi versenyek szervezése, tehetségek felkutatása. AZ intézet egyébként továbbképzésekkel is segíti a számítástechnika ügyét: 1983 óta mintegy 50, húszórás tanfolyamot szerveztünk. Verseny a legjobbaknak — A tehetséggondozásról mi a véleménye? — Körülbelül 3 éve van reális alapja annak, hogy versenyeztessük a tanulókat. A középiskolások részére háromfordulós egyéni versenyt hirdetünk, de szólni kell a Kossuth Gimnázium egyfordulós csapatversenyéről is. A fiatalok persze részt vehetnek olyan országos megmérettetéseken, mint az OKTV vagy a Nemes Tihamér verseny. Az általános Iskolások részére csak jövőre tervezünk vetélkedőt. Reméljük, a számítástechnikai képzés olyan szintű lesz, hogy segítségével egyre több fiatalt tudunk itt tartani, javítva ezzel az ipartelepítés személyi feltételeit is. (kzs) Két amatőr művészeti együttes kapta meg Szabolcs- Saatmárbam az Országos Közművelődési Központ értékelése alapján az idei Kiváló együttes címet; a nyíregyházi Dongó és a Tarpai népdalkor és citerazenekar. (A Dongó zenekarról a napokban írtunk lapunkban.) A tarpai csoport 1971-ben alakult, amikor az énekelni szerető felnőtt férfiakhoz ci- terás fiatalok csatlakoztak. Az együttes létszáma csaknem eléri a harmincat, közel húszam énekelnek, és a dalokat hat-nyolc citerás kíséri. A helyi és megyei fellépések után az egész ország megismerhette nevüket és hallhatta műsorukat a rádió népszerű Népdalkörök pódiuma című adásában. Ott készült velük hangfelvétel két alkalommal, és azok a szereplések olyan jól sikerültek, hogy meghívták őket a hat legjobb csoportnak rendezett gálaműsorba. Eljutott hírük a határon túlra is, így többször jártak már a Szovjetunióban, ahol nagysikerű fellépéseik voltak. Népdalcsokrokból összeállított műsorukkal évente 15—20 szereplésre vállalkoznak, ami munka vagy tanulás mellett 'komoly megterhelést jelent, de feledteti azt a közös éneklés öröme. Az eltelt idő alatt igazi közösséggé alakultak. Cikkünk nyomán A paszabi helyz Több észrevétel, kifogás is érkezett szerkesztőségünkbe a paszabi elöljáróságtól a községükről megjelent augusztus tizenhetedikei cikkünkre. Ök úgy ítélték meg, hogy helyenként nem a valóságot mutattuk be, a pedagógusok egyenesen megalázónak tartották a róluk szóló félmondatot. Ezért arra kértük Halász Erzsébetet, a Tiszabercel- Paszab Közös Tanács vb-tiit- kárát: mondja el ő is véleményét az írásról. (Riportalanyunk volt.) — Nékem a riporttal kapcsolatban semmiféle kifogásom nincs. Már az elején tisztáztuk, hogy foglalkoztatási riportról van szó, és nem a község általános életének bemutatásáról. Egyébként a községben például az elmúlt három év alatt 43 lakást adtak el. Biztos, hogy ezek a házak áron alul keltek, hiszen nem nagyon van munkalehetőség az emberek számára a környéken. Van azonban egy fontos dolog, ami feltétlenül helyreigazítást igényel, mégpedig a tanítók képesítése. — Mit jelent ez pontosan? — Túl sarkítottan fogalmaztunk. Nincs külön pa- szaibi iskola vagy tiszaberceli iskola. Körzeti iskola van csak. Az elmúlt tanévben összesen négy képesítés nélküli tanítónk volt a két községben, de ma már ők is főiskolára járnak. — Hogyan tovább? — Dolgozunk ugyanúgy, mint eddig. Be kell látnunk, az nem segít rajtunk, ha a régi szép időket emlegetjük. Sokat kell tennünk annak érdekében, hogy minél kevesebben hagyják el paszabi szülőfalujukat. Állandóan keresnünk kell a munkalehetőségeket, hogy az emberek ne menjenek el innen. Próbáljuk meggyőzni a helyi termelőszövetkezetet, hogy nyisson melléküzemágat, nem vettük le a napirendről a közmunka lehetőségét sem. Nyolcvanhatban bezárták a tiszaberceli téglagyárat és csak a mi közbenjárásunkra nem számolták fel eddig. Van munkánk tehát bőven .,. (száraz) Olvasónk írja II Felsö-Tisza védelmien Jön a vendég a Felső-Tiszára még külföldről is. És egyre többen jönnek. Bennünket pedig jóleső érzés, őszinte öröm tölt el. Örömünkbe azonban egyre több üröm, lehangoló keserűség vegyül. A minap négyen-öten horgásztunk megszokott helyünkön, amikor azt láttuk, hogy két nyolv-tíz év körüli fiúcska egy vacak, félig felpumpált, vagy inkább leeresztett gumicsónakon csorog lefelé a Tiszán, a tíz-tizenöt méter mély, örvényes, aka- dós vizen. Kérdéseinkre bizonytalan válasz jött a Tisza közepéről: „Apukánk megengedte! Mi qiár a Balatonon is úsztunk!” Egyre gyakoribb, hogy csónakosok egész flottái lepik el a vizet. Nem szervezett vízitúrázók, inkább bizonytalan „vadevezősök”. De abban sokuk nem bizonytalankodik, hogy felnézzék, partra húzzák, megrongálják a halászok varsáit, feltúrják, összemocskolják a horgászhelyeket. Elhagyott táborhelyeik pedig olyanok, mint a csatatér: üszkös fadarabok, piszok, szemét mindenfelé. A legfelháborítóbb pedig az, hogy a bársonyos homokkal borított tiszai félszigetek, palajok, amelyek a fürdözők, napozók vidám zsivajától voltak hangosak, maholnap járhatatlanokká válnak. Nemcsak mezítláb, de még lábbeliben is. Mert jó pár, nem éppen az üde levegőtől megrészegült „táborozó” éppen ilyen helyeken töri össze kiürült üvegjeit, a homokba keverve azok cserepeit! A hátrahagyott szemét még összetakarítható, de a homokból lehetetlen az üvegcserepeket kiválogatni. Mindenkit őszinte szeretettel vártunk és várunk ezen túl is szép tájainkon. De nem ilyen „vendégjárásra” gondolunk. Inkább arra, hogy gazdátlan és szervezetien még nálunk a turizmus. És arra, hogy teendői vannak sok hivatalos és társadalmi szervezetnek mifelénk is a természet védelmében — és az ember védelmében. Szilágyi Sándor Nagyar Ezerkétszáz van a megyében Albérlet
