Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-12 / 218. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. szeptember 12. .!; renJeztsi terv a megyeszékhelyen « Marad a gyűrűs-sugaras ? Felmondtak nekik, hazajöttek „Nem kellek sehová...” Közhasznú munkások között Ópályiban A pdrk füve lekaszálva, a csatornák kitisztítva. Öpályi főutcáján sétálunk a helyi községi tanács elnökével, Demcsák Bertalannal, tőle tudjuk, hogy e Mátészalka melletti településen a megye falvai között elsőként most egy esztendeje vezették be a közhasznú munkát. Azóta több falu követte már a pá- lyiak példáját, ám mielőtt hozzákezdtek volna a munka megszervezéséhez, első útjuk ide vezetett, azután tudako­zódva, megéri-e? — Mindenkinek azt mond­hattuk, kétszeresen is meg­érte — így a tanácselnök. — A közhasznú munka beveze­tésével seregnyi olyan felada­tot el tudunk végeztetni, melyre alig lett volna vállal­kozó, azok is rettentő drágák. A mérleg másik serpenyőjé­ben pedig az szerepel, hogy biztos jövedelemhez sikerült juttatnunk öt családot. A „biztos” jelzőn azért el­gondolkodik az ember, hiszen eddig úgy tudtuk, hogy a közhasznú munkásokkal leg­feljebb két hónapos szerző­dést lehet kötni. Hiszen a rendelet megteremtői annak idején ezt a hatvan napot tu­lajdonképpen a felkészülés időszakának szánták, amíg állandó munkahelyet sikerül találnia az alkalmazottnak. — A szálkái tanács mun­kaközvetítő irodájának jegy­zékén szerepel a mi munká­Készülödés a hideg napokra. saink neve is, de hát... — legyint az elnök. — Majd el­mondják a mi embereink is, hol megfordultak már mun­ka után. De sehol, még csak biztató szavakat sem kaptak. A napközi otthon felé tar­tunk, ahol az ötfős brigád három tagja fát aprít. Igaz, odébb még a fűtési szezon, de most — ritkaság — nincs- fontosabb munka. A Ki mit tud? kulisszái Négy szabolcsi a döntőben A három favágó között Bá­lint Miklós a rangidős a ma­ga harmincnyolc évével, kez­dettől fogva a közhasznú munkát végzők közé sorol­hatja magát. — Nem kellek sehová, így aztán a tanács meg-meghosz- szabbítja a két hónapot. Valami szőrszálhasogató bürokrata minden bizonnyal felszisszenne ennek hallatán, de hogyan segíthetne más­képp a tanács rajta, hiszen másutt munkája nem lenne, és nyolc gyermeket nevel. S nehogy valami dologkerülő­nek higgyük Bálint Miklóst: mielőtt hazatért Pályiba, ti­zenegy évet dolgozott Pesten a betonútépítő vállalatnál. Szomszédját, Varga Sándort ugyanezen vállalat foglalkoz­tatta, neki is felmondtak, akárcsak harmadik társuk­nak, Máthé Balázsnak, aki Gödöllőn kereste a kenyerét egy építőipari vállalatnál. Hármójuknak összesen hu­szonhárom gyermekük van! Gondolni is rossz arra, mi lenne velük apjuk szerény keresete nélkül. Huszonhá­rom forint az órabérük, négy­ezer forint körüli összeget visznek haza havonta. — Az utóbbi időben sajnos már Pesten sem kaptunk sok­kal többet — mondja Varga Sándor. — S haza már alig jutott valami. A faluban több mint hat­száz cigány él. Sokan dolgoz­nak a megyehatáron túl, s egyre több embert engednek el közülük az ország távolab­bi vállalataitól. Mondhatnánk tehát, hogy ez az öt munka­hely csepp a tengerben. Az, még akkor is. ha tudjuk, hogy a szálkái közhasznú munkások jó része is innen kerül ki. De annak az öt családnak az a csepp maga a tenger. Még annak ellenére is, hogy bővízűnek egyáltalán nem ne­vezethetjük. Balogh Géza Véradóknak soron kívül A Magyar Vöröskereszt VII. kongresszusán határozat szü­letett arról, hogy november 27-ét társadalmi megbecsülé­sük jeleként a véradók nap­jának nyilvánítja. Ezen a napon országszerte meghitt találkozókra kerül sor vér­adók és vért kapott gyógyul­tak, szervezők és haematoló- giai szakemberek között. Az ünnepi előkészületek során a megyei vezetőség megvizs­gálta annak lehetőségét, hogy az elismerő okleveleken és a kitüntetéseken kívül miként fokozhatja a gyógyítómunka nélkülözhetetlen segítőinek társadalmi megbecsülését. Ennek alapján javasolta a megyei tanács vb egészség- ügyi osztályának: a gyógyin­tézetekben, rendelőintézetek­ben, körzeti és üzemorvosi rendelőkben jelentkező vér­adók soron kívüli ellátásához járuljon hozzá, ezzel is tisz­teletet adva azoknak az em­bereknek, akik állampolgári és emberi kötelességüknek érzik, hogy saját vérükkel járuljanak hozzá beteg em­bertársaik gyógyulásához. Az egészségügyi osztály megyei főorvosi körlevél­ben ajánlatot tett a megye kórházigazgató főorvosának, hogy területükön miként se­gítsék a Vöröskereszt javas­latának gyakorlati megvaló­sítását. Minden véradó ren­delkezik véradó igazolvány­nyal, és ennek felmutatása jogosíthatná majd fel a so­ron kívüli egészségügyi el­látásra. (—s—) Illegális illemhely Többen kifogásolták, hogy Nyíregyházán a Sóstói úti kórház előtt rendezetlen a környék, eldobálják a sze­metet. Arról nem is szólva, hogy hónapokkal ezelőtt egy zöldséges pavilont helyeztek el itt. Mindössze két napig vásárolhattak itt zöldséget, gyümölcsöt az emberek, utá­na bezárt a bolt. Csakhogy sokan illemhelynek használ­ják a pavilont. A szomszédos, nagy forgalmat lebonyolító virágboltban is panaszkod­nak a tűrhetetlen szagok mi­att. Botos István, a közterület­fenntartó vállalat szemétszál­lítási üzemvezetője elmond­ta, hogy ők csak a Tölgyes csárdáig terjedő útszakasz­ról hordják el a szeme­tet, mivel a lakások itt véget érnek. A kórház két darab 5 köbméteres konténerbe gyűjti a szemetet, viszont a bejárat elől senki nem ren­delte meg a vállalattól a hul­ladék elszállítását. Sakk-matt helyzet lenne, bár ezen a forgalmas város­részen is mielőbb megoldást kellene találni a rendterem­tésre. Igaz, hogy nyilvános W. C. ott sincs, mint Nyír­egyháza sok más pontján, ezért a közterület-felügyelők figyelmébe ajánljuk, keres­sék fel gyakrabban a Sós­tói úti kórház környékét. Addig, amíg mindenki szá­mára megnyugtató megol­dást találnak, talán a rend­szeres ellenőrzés, netán a büntetés visszatartja az írat­lan szabályoknak fittyet há­nyó magatartást tanúsító- tókat. (t) A tárgyalóteremből Tört, zúzott „szeretőiből" . Az élet nem igazolta vissza azokat az elképzeléseket, amelyeket a Nyíregyházi Vá­rosi Tanács 1979-ben elfoga­dott általános rendezési ter­vében rögzítettek a szakem­berek, és szavazással hitele­sítettek a városatyák. Nyír­egyháza fejlődése sok tekin­tetben eltért ettől az elgon­dolástól, éppen ezért fontoló­ra vették a terv módosítását. Am az utóbbi években bekö­vetkezett változások — elég, ha a nagyarányú magánerős építkezésekre, a szabályozó- rendszer gyakori módosítá­sára vagy a védett épületek megőrzésére gondolunk — teljesen új koncepció kidol­gozását sürgették. Szeptember 26-án tárgyal­ja meg várhatóan a nyíregy­házi tanács „ezt .az új általá­nos rendezési tervet. Igaz, előzetesen még az építési és városfejlesztési miniszter egyetértő nyilatkozatára vár­nak, de mint Veres István városi főépítésztől hallottuk: : elniétéíÁ}?g elképzelhető, hogy I a ta^áeíji, testület dönt a ren­dezési terv ügyében és lesza­vazzák a minisztert. Családi házak Sásián? — • - ■ ■ ■ * :lÖÍ9SZr <! Nyíregyháza egyik ékessé­ge a Sóstó, viszont ott az üdülők mellett megjelentek a lakóházak. Kaphatnak-e engedélyt lakóházépítésre a most fészket rakok? Ehhez vegyesövezetté kellene nyil­vánítania a tanácsnak Sóstót és akikor minden további nélkül szép családi házaikat húzhatnának fel itt az embe­reik. Csakhogy az országos építésügyi szabályzat szerint a lakónegyedben kiépített kereskedelmi, egészségügyi ellátásra, úthálózatra, csa­tornára, közútra, ivóvízre, bölcsődére, óvodára van szükség. Ha Sóstó esetében a vegyesövezet mellett voksol­na a tanács, szembe kellene nézni egy nagyarányú fej­lesztéssel. Arról nem is szól­va, hogy egy üdülőövezetben nyáron általában nagyobb a zaj a turisták, a nyaralók miatt, viszont az állandó ott lakókat zavarná a zaj. Nemcsak Nyíregyházán új dolog, hogy alig egy évtized múlva új rendezési tervet tárgyal a tanács. Az 1980-as évék fordulóján az országos 'településhálózat-fejlesztési koncepció íróasztal mellett született. Csakhogy az élet nem úgy reagált a tervekre, mint azt várták. Épp ezért 1983-ban új, most már csak tervkoncepciónak nevezett dokumentum született. Eb­ben messzemenően figyelem­be vették a kistelepülések népességmegtartó képességét, és az egyedi sajátosságokhoz igazodó szerepkört tulajdoní­tották á városnak, falunak. Átmenteni az atikaraak A korábbi esztendőik vá­rosfejlesztése azzal idult Nyíregyházán, hogy letarol­ták a régi épületeket, kivág­ták a fákat és jöhetett a to­ronyház. Az elkövetkező esz­tendőkben jobban megőrzik a hagyományos, a megye­székhelyre jellemző hangula­tos utcasorokat, patinás épü­leteket. A Nyíregyházára év­századok során kialakult gyűrűs-sugaras szerkezetet, az úthálózat főbb vonalait átmentik az utókornak. To­vábbra és északi és keleti irányban terjeszkedik a vá­ros, de úgy, hogy a torony- házak helyett emberközpon- túbb, családi házas, vagy szép, egyedi tervezésű épüle­tek jelennek meg. Előtérbe kerülnek a környezetvédelmi szempontok és nem létesül­het olyan üzem, amelyről ké­sőbb derül ki, hogy szennye­zi a levegőt, a vizet, a talajt. Teljesen átépül a belváros. Már az új elgondolások je­gyében készítik a Vay Ádám körúton a dombházakat, a sportcsarnokot, így alakul­nak a biztosító-székháziak. Beépítik a foghíjakat egyedi megjelenésű lakóházakkal, teljesen átrendezik a Nyírfa tér viharvert környékét. A rendezési terv a Guszev telep régi épületegyüttesének meg­tartásával számol úgy, hogy az ott élőket — igényeik és törekvéseik szerint — telek­hez, lakáshoz juttatják vagy elhagyott tanyára segítik te­lepülni. Telkenként vizsgálják Nagy előnye az új rende­zési tervnek, hogy rugal­mas, nem írják elő, mit kell építeni 15 év múlva egy te­rületen. Kötelező, szabadon választható és ajánlott be­építési szabályok mellett tel­kenként vizsgálják majd a formáló városképet, mielőtt az építési engedélyt kiadják. A lakosság véleményét tol­mácsoló városi tanácstagok bizonyára sok új észrevétel­lel gazdagítják a leendő ren­dezési tervet. T. K. Péntek délután van, Bu­dapesten a Thália Szín­házban vagyunk. A néző­téren az elődöntő szerep­lői, a rendezők, s a tech­nikusok serege. Két ka- merapróbát tartanak az elődöntő előtt. Mintha élesbe menne minden. Hi­ányzik viszont a közönség és a zsűri. A nyíregyházi Tóth ikrek­kel kezdődik a délutáni pró­ba. A lányokon piros blúz, csinosak, mutatósak. Csöppet sem idegesek. Annál inkább a mamájuk és a tanáruk, aki szintén itt van. A mama el­mondja, hogy azért kezdődik Anikóval és Maricával a ve­télkedő, mert a behangolt zongorákkal később esetleg problémák lehetnek. Az adás elején viszont a hangok még a helyükön vannak. A lányok ismét győzködnek, semmi baj, ha nem kerülnek tovább, az ellenféltől a szinte profi he­gedűs Danyi Lőrinctől na­gyon tartanak. Mint szomba­ton láthattuk félelmük meg­alapozatlan volt, a maximá­lis 35 ponttal biztosan jutot­tak tovább. ★ A Nyírség táncegyüttes teljes szerelésben, népviselet­ben. Az elődöntőn csak a lá­nyok lépnek fel, a fiúk a né­zőtéren szurkolnak. Néhá- nyan a tükörben nézegetik magukat, mások szeretnének leülni. De ^ sok szoknyában ez meglehetősen nehéz. Aki­nek mégis sikerül, az oly szé­pen néz ki, mint egy nyíló rózsa. A Cimborák viseletűk­kel keltenek feltűnést. Mel­lettem Szabó Gyuri üldögél, a tehetséges táncos, aki szom­baton még a zsűrit is meg­lepte eredeti táncával. A Tóth ikreket szólítják. Mosolyognak. A kétzongorás darabot profi módon játsz- szák, a rendező mégsem elé­gedett, kiderül, rossz helyen volt a kamera. A lányok tsb- lábolnak, na most mi lesz. Ám semmi baj, csak az utol­só tételt kell újra játszani, s máris együtt vannak a ké­pek. ★ Antal Imre igazi közönség nélkül is brilliánozik. Igaz, ma nem olyan elegáns, mint megszoktuk, de humora ma is pazar. Kérdéseket tesz fel és szóvicceket gyárt, mintha a közönség is itt lenne. A nemlétező zsűrivel fölöttébb udvarias. Robajszerű égzen­gés az egyik hangszóróból, Antal Imre megfenyegeti a technikust. A hiba keresése közben van két perce a számomra is. Áradozik, hogy a Tóth ikrek milyen aranyosak, s Békési Artúrt is dicséri, hogy szim­patikus, tehetséges fiatalem­ber. A Nika kórusról pedig egyenesen felsőfokon beszél. A Ki mit tud? műsorvezeté­sét egyébként örömmel vál­lalta, remekül érzi magát, ennyi tehetséges fiatal között. A mikrofon rendben. Men­nie kell. Kis füzet van a zse­A többszörösen büntetett előéletű, fehérgyarmati K. Béla számára ismeretlen fo­galom a magántulajdon szent­sége. A bosszú vakká változ­tatta, feldúlta annak az asz- szonynak az otthonát, akit szeret: a volt élettársáét, így bizonyítva érzelmeit. Egy éven keresztül élt együtt T. Lászlóné a férfi­vel. Tavaly decemberben azonban az asszony nem bírta tovább a kapcsolatot, s K. Bé­lát kiutasította a lakásából. O ebbe nem tudott beletö­rődni, mindent folytatni bében, minden szereplőről feljegyzett valamit. A Tóth ikrekről furcsa módon a lo­vakat. Konferálást Kispeti Dorottya gyönyörű énekszá­ma követi, majd a Nyír­ség táncegyüttes lép színpad­ra. Utánuk a Cimborákat szólítják. Remekül megy min­den, egyöntetű siker. Ám saj­nos, szombaton táncosaink közül már csak a Cimborák kerülnek tovább. (Csépke Pé­ter Gyulaházáról vasárnap telefonált szerkesztőségünk­be, a „Nyírség” olyan jó volt, hogy megérdemelné a to­vábbjutást közönségszavaza­tokkal. Erre buzdítja lapunk olvasóit...) ★ Azóta már a tv-nézők is meggyőződhettek arról, hogy a második elődöntő is szép sikert hozott. Következik te­hát a döntő, amelyen több te­hetséges versenyzővel — a Nika együttessel, Békési Ar­túrral, a Cimborákkal és a Tóth ikrekkel — találkozha­tunk újra. Van kinek druk­kolni! (bodnár) akart úgy, ahogy korábban, ezért többször is felkereste T.-nét, hogy jobb belátásra bírja. Ez év február elsején éjszaka ismét megjelent az asszony házánál és erősen ittas állapotban bebocsátta- tást kért. Azaz nem is kért, hanem követelt, ugyanis olyan hangosan dörömbölt az ajtón, hogy T.-né kényte­len volt beengedni. Az asszony már sejtette, hogy mire számíthat, ezért csak akkor nyitott ajtót, ami­kor ő maga és két lánya is tetőtől talpig felöltözött. Amikor K. végre bejutott a lakásba, s újra kezdte a ré­gi nótát, a nők átmenekül­tek a szomszédba. A férfi oda is követte őket, haj­togatta a magáét, de aztán rájött, hogy fölöslegesen be­szél, hogy a szomszéd nem fog ajtót nyitni, akárhogy dö­römböl, ezért visszament T.- né lakásába és bosszút állt. Betörte az ajtó üvegét, szét­vert húsz cserép virágot, ösz- szetörte a tányérokat, s több kiló élelmiszert tett használ­hatatlanná. A harag napok múlva sem csendesedett le benne. Rá is segített egy kicsit a kocsmá­ban, s ismét megjelent T.- nénél. Az asszony ekkor a szomszéd segítségével ki­tuszkolta az udvarról. K. állhatatosnak mutatkozott, visszamászott a kerítésen ke­resztül, s mert egyebet nem tudott tenni, kitekerte há­rom tyúk nyakát. A két „lá­togatással” több, mint ki­lencezer forint kárt okozott. T. Lászlóné nem hagyta annyiban a dolgot, feljelen­tése alapján a volt életté~sa hamarosan a mátészalkai bíróságon kötött ki. Folyta­tólagosan elkövetett rongá­lás vétsége miatt félévi börtönbüntetésre ítélték és kötelezték, hogy az okozott kárt térítse meg. Az Ítéletet a megyei bíróság helyben­hagyta. B. A.

Next

/
Thumbnails
Contents