Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-10 / 217. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. szeptember 10. Nyíregyház*: belvárosi csendélet. (Császár Csaba felvétele) Sok a mérges gomba Apróságok, újdonságok a színház körül Művészklub lesz a „Művész” Olcsón, drágán — de kinek? V an egy régi nagyon jó játékunk. Amikor vasárnap jelenitek meg az ünnepi lapok, akkor vasárnap, amióta szombaton, azóta szombatonként felkerekedik a család. Vásárolni valamit mindig kell, de ezeknek a vásárlásoknak ünnepért iaz aid, hogy ilyenkor gyűjtjük ki, olvassuk el az oldalszámban is megduzzadt lapokat. Amíg a gyerekek kicsik voltak, nem is volt semmi baj. Mi megvettük a Keletet, a Népszabadságot, a Sportot. Az „Est” és a rendszeresen olvasott lapokat. Ez belekerült 30—40, újabban ötven forintba. A gyerekek viszont nőttek. Ha mi újságot kértünk, ők is kértek valamit. Ott volt a teríték a pavilonban. Amíg mi válogattunk, ők is válogattak. Nem akarom számokkal fárasztani az olvasót, de amíg egy irodalmi politikai hetilap ma hét forint 50 fillérbe kerül, .addig egy Kölyök magazin félszáz forintba, Ifjúsági magazin tizenhárom forint, egy Dörmögő hét ötven- be, egy Pajtás 4,50-be, egy Kisdobos hat forintba kerül. Borzalmasan boldog vagyok, ugyanis ha az én szombati számlám maximum ötven forint, akkor a két gyermekemé akár száz forint is lehet. Nem soroltam fel minden lapot. Még a huszonkilenc forintos Kockást sem. De könnyen kiszámítható, hogy a gyerekeink majdhogynem kétszeresén túl fizetik meg lehetséges, azt hiszem egy kicsit kötelező újságolvasó igényüket. Nincs ebben a tízen-húszon- éveseknek szóló pop- és rock- magazin és sokminden más. Mi ez, ha nem korunk ifjúságpolitikája? Tessék csaik elgondolni, hogy milyen fonákság. A Magyar Írószövetség hivatalos hetilapját én felnőttként 7,50-ért elolvashatom (ha van és lehet kapni). Egy Hahota viszont 15 forintba kerül. Ez nem nevetséges, ez már hahota. <-th») A csapadékos időjárás kedvezett a gombás zedőknek. Nyíregyházán a piac csarnokban reggelente hosszú somban állnak az emberek a szakértő véleményére várva. Liebe Jánosné szakellenőrt kérdeztük meg tapasztalatairól. — Számolni kell ősszel is a mérges gombákkal, mert jócskán van belőlük. Tegnap például három darab gyilkos galócát hoztak be, több család pusztulásához elég lett volna. Gyakori még mostanában a sárguló csiperke, a piruló őzlábgomba, a parlagi tölcsérgomba és a begöngyölt szélű cölöpgomba. Ilyeneket óvodákban, és köztéri parkokban is szedtek már. Mindenkinek azt javasoljuk: aki gombát szedett: szakellenőri képesítéssel rendelkező szakembernek mutassák meg a gombát. Lehet, hogy ez utazással jár, időibe kerül, de megéri. Ne feledjük el: az életünkről van szó! Valamikor június végén jelent meg az az írásunk, amelyben szóvá tettük: milyen kár, hogy az eredeti szándéktól és a kezdeti gyakorlattól eltérően se nem „Művész”, se nem „presszó” az e néven ismeretes nyíregyházi vendéglátóhely. Pedig művészek és művészetElgondolkodtató, olykor megdöbbentő adatokat említett csütörtökön a nyíregyházi rádióban Hargitai Ilona, a megyei pedagógiai intézet munkatársa. Egy ötéves program keretében felmérik, milyen szintre jutnak el a gyerekek az olvasásban negyedikes korukig, majd mennyit fejlődnek nyolcadikig. Nos, a végső osztályzat, az átlag: közepes. De alapismeretről lévén szó, ez a bizonyítvány nem éppen szívderítő. A valóságban ugyanis azt jelenti, hogy a gyerekek tekintélyes része alig, vagy csak úgy nagyjából fogja fel, miről is olvas. Ebben a felmérésben a negyedikesek kétharmada,' egészen pontosan 69 • százaléka tartozott ebbe a csoportba. A több mint hétszáz gyerek között mindössze tíz-egynéhány akadt, aki teljes egészében megértette az elolvasott szöveget. Az adatok önmagukért beszélnek. A továbbiakban a műsorvezető, Veszprémi Erzsébet arról váltott szót az adás vendégével, hogy vajon mi lehet a magyarázata a lehangoló eredménynek, amely egyébként országszerte jellemző. Az iskola, a pedagógus, a tankönyv, esetleg a szülő volna a hibás? Valókedvelők, értelmiségiek klubjára, ilyesfajta találkozóhelyre nagyobb szüksége lenne a városnak, mint egy újabb, mégoly kulturált, másodosztályú étteremre. Örömünkre szolgál, hogy végül az érintettek is erre az elhatározásra jutottak. Mádi Zoltán, a színház gazdasági színűleg mindannyiuknak jut egy-egy rész a felelősségből. A műsorban megszólaltatott gyerekek (riporter Ma- tyasovszky Edit) ugyan gyönyörűen olvastak, de ők nyilvánvalóan nem az átlagot képviselik. Az a kislány sem, aki elmondta, hogy náluk a családban senki sem. szokott olvasni. Pár év múlva talán már ő is leszokik, megfeledkezik a könyvekről, amelyekhez most elsősorban az iskola köti. Ha ezt a szálat nem erősíti az otthoni környezet, a szülők személyes példája, később nagyon köny- nyen elszakadhat. Igen, az otthoni légkör. A már említett felmérésre hivatkozva azt is hallhattuk a műsorban, hogy a tapasztalatok szerint 30 százalékot javít az olvasáson, ha a gyerek „könyves környezetben” nő fel. Olyan családban, ahol az ismeretek, az örömök természetes és kiapadhatatlan forrása a könyv; ahol nem halmozzák el a gyereket méregdrága képregénnyel (amelyekben már csak a képek alatti pár sort kell kisi- labizálni); ahol nem a televízió — tehetősebbeknél a video — jelenti a legfőbb és jószerivel egyetlen szórakozást. Gönczi Mária igazgatója hozta a hírt, hogy — remélhetően egészségesnek, életképesnek bizonyuló — kompromisszum született: művészklub lesz a „Művész”, de az étterem is hű marad rendeltetéséhez. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezután itt étkeznek a színház társulatának tagjai, és bárki más is betérhet ide ebédelni 12—15 óra között. Délután 3-tól pedig a megye, a város művészet iránt fogékony, érdeklődő, illetve a művészet valamely ágát művelő rétegeinek találkozóhelye lesz a Művész (ahová január elsejétől lehet majd — egy évre száz forintért — belépőt váltani). A színház úgy tervezi, hogy a bemutatók után itt tartanák a bankettet és a művészklub lesz az otthona a színház baráti körének is — ha annyi vajúdás után végre megalakul. Előadóestekre gondolnak, érdekes, értékes embereket szeretnének meghívni egy-egy beszélgetésre. A művészklub működése, a program természetesen az igények, no és a lehetőségek szerint formálódik majd. Még egy elképzelés: hangulatos kis kerthelyiséget szeretnének kialakítani a magát erre a célra valósággal felkínáló, de mindeddig kihasználatlan, barátságosnak ígérkező zugban. Azt is elmondta az igazgató, hogy az új évadban néhány aprónak tetsző, de végül is fontos változtatással szodgálják a közönség kényelmét: nem kell fizetni a ruhatárban, gyorsabb, kulturáltabb lesz a kiszolgálás a nézőtérhez tartozó büfében, és az önköltségnél is olcsóbban árusítják a műsorfüzeteket. Valóban, ilyen „apróságokon” is múlik, hogy a néző zavartalanul örülhessen annak a néhány ünnepi órának, amit egy-egy színházi előadás jelent. (g) A rádió mellett Könyves környezet? Dinnyetrükkök DINNYÉVEL KERESKEDŐ zöldség-gyümölcs árusok mesélték el a következő, néhány igen tanulságos idei nyári történetet. Amennyiben a termelő köti az ebet a karóhoz, és nem enged az árából, akkor a kereskedő kénytelen néhány trükkel csökkenteni a végösszeget. Ilyen csökkentést jelenthet az, ha például vízzel telt műanyag kannákat helyez a gépkocsija csomagtartójába — vagy a hátsó ülése elé — amelyet aztán „rutinosan” a mérlegelés után. a dinnveföldre menet egy félreeső helyen kiönt. Állítólag volt olyan is, aki rakodómunkását bújtatta el a Lada csomagtartójába a mérlegelés idejére. AZÉRT NÉMELYIK VEVŐ IS megéri a pénzét. A következő trükkhöz két ember kell. Az egyik odamegy a dinnyeárushoz és hosszú válogatás, mustrál- gatás után kiválaszt egy nagy dinnyét, amelyről biztosan tudja lékelés nélkül is, hogy jó. Ezután meglé- kelteti, majd fintorogva közli: ez a dinnye bizony rossz. A kereskedőt ennek hallatán persze majd megüti a guta, de nem tud mit csinálni. Ráadásul hiába tudja, hogy jó a dinnye — azzal is tisztában van: a vevőre nem erőltetheti rá a portékáját, meglékelve pedig senki sem viszi már el tőle. A „vevő” sajnálkozva távozik. Pár perc múlva színre lép a társa, aki felajánlja, hogy tíz forintért szívesen elviszi azt a rossz, meglékelt dinnyét. amely a kereskedő lábánál van az asztal alatt. Az eladó előbb elképed ekkora pimaszság láttán, majd beletörődve, odaadja többnyire a kért áron. Legalább az a pár forint visszajöjjön a veszteségéből.. . A KŐVETKEZŐ TÖRTÉNET is itt esett meg a nyíregyházi piacon, tehát ez sem kitaláció. Beköltözött egy hajdúböszörményi termelő a szabolcsi kereskedők közé. A helyiek nyíltan kimutatták iránta érzett ellenszenvüket, megjegyzéseket tettek rá, a legszívesebben a pokolba kívánták volna. Egyszer aztán úgy tűnt, hogy a Hajdú megyei ember megunta a háborúskodást, mert az egyik délelőtt így szólt a többiekhez: „Nem jövök én már ide, élég volt! Hanem van otthon egy csomó sárgadinnyém, ha kell, odaadom maguknak tizenkét forintért kilóját.” Szó szót követett, végül megegyeztek. Akik belementek az üzletbe a mieink közül, azok úgy gondolták, hogy jó boltot csináltak, hiszen a portékát ők tizenötért is továbbadhatják, és nem is kell messze menniük érte. Ráadásul megszabadulnak egy kellemetlen konkurenstől. Még aznap délután elmentek a termésért. Másnap aztán leesett az álluk. A Hajdú megyei ember korán reggel elfoglalta helyét, kipakolta áruját. A dinnyéi között jócskán volt sárgadinnye is, amelyet tíz forintért árult... Száraz Attila HOVÁ LETT FÉLMILLIÓ FORINT! A „piros készlet” titka Mai társadalmi, gazdasági viszonyaink között egyre nehezebb eligazodni. Egy-egy gazdasági kérdés jogi megítélésében gyakrabban vagyunk bizonytalanok. Ezt igazolja az alábbi büntetőügy is. Az Alföld Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat (Debrecen) igazgatója feljelentést tett 1987. június 10-én a vállalat nyíregyházi raktárában dolgozó Lakatos István főraktáros és a vele együtt dolgozó raktárvezető, adminisztrációs vezető ellen, mert az ügyviteli szabályzatot megszegve a revízió megkerülésével nagyobb mennyiségű pörkölt kávét adtak ki „azonnali-közvetlen” értékesítésre. A kiadott kávéval nem számoltatták el a dolgozókat, s valószínűsíthető, hogy 384 kg kávéhiány ennek a következménye. Értelmetlen párhuzamosság Az igazgató feljelentésében közölte azt is, hogy a 10 dikg-os különböző csokoládéfajtákból több mint százezer, az 5 dkg-osból 37 ezer forint értékű hiányzik. De negatív — 32 ezer forinttal — a cigarettaleltár eredménye lis. Vizsgálatok, könyvszakértői vélemények sora következett. Megállapítást nyert, hogy pörkölt kávéból valóban jelentős mennyiségű közvetlen értékesítés történt. Érthetetlen, hogy miért, hiszen a raktárház járművei rendszeresen járták a különböző kiskereskedelmi egységeket, tehát erre nemigen volt nagy szükség. Ez a párhuzamosság tehát értelmetlen. Az igaz, hogy az értékesítésért a közreműködők megfelelő jutalékot kaptak. Tény, hogy rövid idő alatt — 1986. szeptember 18. és 1987. április 27. között — közel 3800 kilogramm kávét vettek át közvetlen értékesítésre, s ebből egyetlen napon 1627 kilogrammot Lakatos István főraktáros. De volt a vezetők és dolgozók között, aki 860, 720, 420 kilogramm átvételére és. eladására vállalkozott. Ezeket a revízió megkerülésével adta ki a raktár, és az elszámoltatás is így történt. A vizsgálat végeredménye szerint végül is nem 384, hanem 507 kilogramm kávé sorsa maradt ismeretlen. Az ügyészség álláspontja szerint nyilvánvaló, hogy e nagyfokú szabálytalanságra vezethető vissza a tényleges hiány. Ahogy ők nevezik: „piros-készlet” jelentkezett. Vagyis a raktári kartonon volt kávé, de a raktárban nem. Ennek a kompenzálására kellett a raktárházban az árukkal való manipulációt elkezdeni. Fiktív számlázás Az ügyészség a nyomati iratok vizsgálata során megállapította, hogy fiktív számlázással nagyobb mennyiségű árut adtak ki az egyes boltoknak és fiktív számlázást végeztek. A boltok pedig ennek ellentételezésére más áruféleségeket visszáruztak. Mindezek azonban nem voltak elegendőek a hiány eltüntetésére. Ezért a raktárház a különböző áruknak egy részét a kiskereskedelmi egységekhez magasabb áron számlázta, vagy más esetekben a magasabb egységáron történt számlázás mellett alacsonyabb értékű árut szolgáltatott ki. Ezek rendszeresen a tortabevonóknál, fagy- lalttölcséréknél történhettek, ugyanis ezekből az árukból a raktárházban 4—5 fajta- is van. A nyomozás eredménye alapján az ügyészség úgy látta, hogy mindezek csak együttes munkával — a vezetők és frekventáltabb dolgozók együttműködésével — történhettek. De ezt bizonyították a nyomozás során a gyanúsított és a tanúvallomások is. Lakatos István fő- raktáros például elmondotta, hogy az igazgatóhelyettes és adminisztrációs vezető „nem engedte meg” a becsapott kereskedelmi egységeknél jelentkezett kár utólagos rendezését, noha ő azt akarta. Az egyik raktáros elmondotta, hogy ő ebben a folyamatban utasításra vett részt. Az igazgatóhelyettes pedig sokszor kihangsúlyozta, hogy a raktár igen sok dolgozóját gyakran figyelmeztette az árdrágítás miatt. A vád árdrágítás bűntette és okirathamisítás vétsége volt valamennyi vádlott esetében. Az I. fokú bíróság úgy találta, hogy a vádlottak nem szándékosan cselekedtek, így csak gondatlan árdrágítás állapítható meg. Mindezekre figyelemmel a raktárigazga- tó-helyettest és az adminisztrációs vezetőt a vád alól felmentette. A vádlottak terhére nem állapította meg a vádirat szerinti magánokirathamisítás vétségét, tekintettel az árdrágítás gondatlanul elkövetett voltára. A gondatlan árdrágítás miatt pedig Lakatos Istvánt és két raktárosát 6—6000 forint pénz főbüntetésre ítélte. Az ügyész az eltérő minősítés, a felmentések miatt és valamennyi vádlott esetében súlyosbításért fellebbezett. Az ügy másodfokon sem zárult le. A megyei bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezte, s az első fokú bíróságot új eljárásra utasította. Csak a vásárlók károsultak A bevezetőben említett eltérő megítélést talán még jobban bizonyítja a tárgyalás során tanúsított jogtanácsosi magatartás. A sértett vállalat jogtanácsosa ugyanis a tárgyalás egésze folyamán minden erejét latba vetve igyekezett bizonyítani, hogy itt csak „vélt” árdrágítás van, hiszen a vállalatnál ennek kapcsán többlet nem jelentkezett, és a vállalatot sem érte semmiféle károsodás. Igaza van, csak a vásárlók károsultak, ök fizették meg a több mint félmillió forintos hiányt. Minden csak szemlélet kérdése. Kérdés csupán az, hol van az 530 ezer forint? Dr. Toronicza Gyula városi vezető ügyész
