Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-08 / 215. szám
1988. szeptember 8. Kelet-Magyarország 3 JEGYZETEK Az érintettek szava BAR, A BENZINKÜTNÄL. Az INTERAG és a tiszanagyfalui Üj Elet Tsz rakamazi Shell benzintöltő állomásán autóalkatrész-árusító üzlet és egy szépen berendezett snack bár is üzemel, ahol hideg-meleg ételeket árusítanak, (elek) Elnökváltás háttérrel (3) Sorskérdésről dönteni De vissza a tiszabecsi tsz- közgyűlésre. Sajnos elhangzik néhány italos dadogás is, majd helyre áll a rend. Páll Géza azt kérdezi a leköszönt elnöktől: miért idegeneknek adták ki az almást? (Nem volt helyi érdeklődő?) Miért nyilatkozta a lapnak, hogy „önerőből törünk ki? (Hittem benne, hogy közösen menni fog). A z István-aknai bányászok után a gyo- maendrődi nyomdászok is úgy döntöttek, hogy sztrájkkal adnak nyomaté- kot véleményüknek. Mint arról lapunk is beszámolt, múlt hét pénteken egy, e hét hétfőjén pedig öt órára beszüntették a munkát a Kner Nyomda gyomaendrő- di üzemének dolgozói. Az igazgatójuk ellen tiltakoztak. Amikor megjelent a nyomdában, felálltak a szedőgépek mellől, s kijelentették, hogy addig nem ülnek vissza, míg nem lesz új főnökük. Miért? A sztrájkolok tűrhetetlen visszaélésekről beszéltek a sajtó képviselőinek, olyanokról, amelyek nem csupán munkavállalóként, de emberként is felháborította őket. Olyany- nyira, hogy nem várták meg a mostanság oly sokat hangoztatott „Alkalmas vezetőket mindenhová!” elv felülről történő érvényesítését, hanem maguk tettek róla, hogy érvényesüljön. Önkényesen cselekedtek? Kétségtelenül. Éppen úgy, mint mindazok, akiknek az a dolguk, hogy odafigyeljenek a bajokra. Ök is önkényesen nem vettek tudomást azokról az információkról, amelyek arra utaltak, hogy nagy bajok vannak a nyomdában. Mert aligha hihető, hogy a dolgozókat e helyzetbe kergető elégedetlenségnek ne B izalmatlanok a tsz- vezetők, s ez nem jó. Gyanakvásuk forrása a minősítés. Nem a saját minősítésük, hanem a termelvényeké. Járjon bármerre az ember, az értékesítésről szólva perceken belül elhangzik az átvevők bírálata. Mindegy, hogy tejről, húsról, gabonáról van szó, visszatérő megjegyzés: nem hiszik, hogy minden esetben a valós eredményeket közlik velük. Miért van az — kérdik —, hogy például a gabonaforgalminál nem lehet az átadónak bejutni a laborba, viszont az onnan kikerülő véleményt el kell fogadni? Kifogásolják, hogy a hús esetén is annyi a szubjektivitás, hogy az a tűréshatáron kívül van már. De a tej zsírszázaléka sem mindig annyi a tejiparnál, mint a gazdaságban. Hozzáteszik: a kereskedelembe kerülő árun, illetve annak árán már közel sem látszik ez a szigor, se a liszt, se a kenyér árában nem tükröződik, hogy más és más minőségű búzából készült. Tény, a bolti húsnál sincsenek árdifferenciák, ezt bárki tanúsíthatja. A bizalmatlanság nem jó dolog. Főként ott, ahol a monopolhelyzet miatt orvoslatnak helye nincs. A kereskedelem világszerte feltételezi a kölcsönös bizalmat, ehhez viszont előzlettek volna olyan jelei, amelyek eljutottak Gyoma- endrőd vezető szerveihez és a nyomdavállalat központjába. A nemszeretem igazgató bizonyosan hosszú ideig gyakorolta azt az irányítási stílust, amely most a vesztét okozta. Hosszú ideig gyakorolta, mert hosszú ideig gyakorolhatta. Az eset fő tanulsága is ebből adódik: immár nem lehet — nem mindenütt lehet — hivatalnoki döntésekkel, s ismerősi szemle- hunyásokkal szocialista jelzővel ellátott vezetőket kreálni. A minősítésre, értékelésre felhatalmazottak köre ugyanis — az eddigi szokásjog sérelmére ugyan, és sokak nemtetszésére — kibővült. Akadt kollektíva, amely hallatni akarta, s hallatta is szavát egy olyan kérdésben, amely őt érinti leginkább. A történtek újabb bizonyítékát — még szokatlan bizonyítékát — adják annak, hogy a gyorsan megváltozott közhangulat és -gondolkodás nagyobb figyelmet és gyorsabb intézkedéseket kívánna a helyi társadalmak ügyeinek intézésében éppúgy, mint a gazdálkodó egységek problémáinak megoldásában. Még akkor is, ha abban egyébként mindenki egyetért, hogy a munkahely nem a demokrácia fóruma. Czine Gáspár mények kellenek. Olyan korrekt együttműködési példák, melyek ezt megalapozzák. A termelő és a vevő érdekviszonyait is úgy kell formálni, hogy minél kisebb legyen az ellentét, senki ne akarjon a másikon inkorrekt módon gazdagodni. Ügy tűnik, hogy az átvétel terén ez a méltányos, tisztességes kapcsolat még nem alakult ki. Ügy vélem, nem sok értelme van piacról, piaci befolyásról beszélni addig, amíg kulcshelyzetekben a kiszolgáltatottság, a monopolhelyzet, a kizárólag saját érdek dönt. Nem kétséges, lesznek kitörési lehetőségek. Ha tsz-ek, mondjuk alakítanak egy olyan közös vállalkozást, ahol ők vásárolnak fel, értékesítenek mondjuk sertést. Vagy megalakítanak egy gabonaértékesítő közös vállalkozást. A gyarapodó tejtársulások is számos mai panaszforrást szüntetnek meg. Egy biztos: a jelenlegi érzékenység a tsz-ek részéről már sejteti, hogy át fognak rendeződni a felvásárlás frontjai. A változás kívánatos, s ha mind többen élnek az új formák kínálta lehetőséggel, ragadják meg az önállóság nyújtotta előnyöket, serkentik a konkurenciát, akkor talán a mostani, valós gondok is csökkennek. Aztán Csonka Zoltán, a TESZÖV-től beszél: Szól a garanciáról, ami nélkülölöz- hetetlen az újrakezdéshez, ehhez tartozik az új elnök. A felelősségről, amit joggal várhat el a tsz minden tagtól. Legyen együtt jog és ész — hangsúlyozza. A vitára nincsen sok idő, szeptember 5-én jönnek az új szabályozók, mind nehezebb lesz, addig a frontokat tisztázni kell. „Ügy látom, hogy a tagság belefáradt a sikertelenségbe, ideje, hogy valami változzék.” Az utolsó lehetőség Az utolsó felszólaló a városi pártbizottság titkára Fehérgyarmatról, Károly László. Hangsúlyozza, több erélyre van szükség, de ezt el is kell viselnie a tagságnak. Ez az utolsó lehetőség, ezt mérlegeljék. Több szanálás nem lehetséges, sorskérdés tehát a mostani döntés. Engi Zsigmond a választás előtt feláll. Elmegy. Egyedül. Most derül ki, hogy minden szándékával ilyen egyedül lehetett. Senki nem tartóztatja. Elmegy, maga mögött hagyva a tsz tagságát, mely őt is eléggé magára hagyta. Az utódot hozni kell, itt nincsenek saját káderek. Sokan mentek, menekültek, mások nem jöttek vissza, és még többen nem vállakoznak az itteni harcra. Kiosztják a szavazólapokat. Ott a fülke, de senki nem megy be. Nem is mondták, hogy lehet használni. A ház előtt a fűben csoportocs- ka egyezteti a kihúzást és a beírást. Mások a cédulát meg se nézik, csak bedobják az urnába. Vannak, akik egyszerűen hazamennek. Már semmi nem érdekes, egymást szidják, hogy bent senki nem mondta, amit gondolt. Százkilencvenkilenc szavazatot adtak le. Ebből 190 az új elnökre. A tizenegy vezetőségi tagból tízet megválasztottak. A tizenegyediket nem, de a helyére sincsen senki. Mire minden kész, már csak lézengenek a teremben. A szavazatszedő bizottság elnöke, a főkönyvelő kihirdeti: az elnököt megválasztották. Nem varázsló toUMMMMHHNMMUUHHNMMMNMMNBM Berki József nem cifrázza. Megköszöni a bizalmat, ahogy illik. Aztán elmondja: augusztus 31 a végső határidő, amikorra be kell adni a programot. Megemlíti, hogy nem varázsló, az idei hatmilliós veszteséget nem tudja semmissé tenni. A tavalyi hetet sem. De már ígérte a megye, hogy kapnak működési támogatást. (Valaki közbeszól : eddig miért nem kaphattak?) Sürgeti a tagság egységes fegyelmét, segítségét, jó munkáját. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának képviselője Takács László talán . a lényeget mondja ki. „A vezetőség- és elnökválasztó közgyűlés többnyire örömünnep szokott lenni. Ez nem az. De a fontos most az, hogy a tsz maradjon, s valóra váljék, amit egykor az alapítók akartak.” „ A tapsok kötelezően udvariasak, valóban udvariasak, mértéktartók. És nincsen ebédmeghívás, nincsen invitálás a beiktatásra. Az új elnök, aki mérhetetlen terhet vett a nyakába, a vendégek és néhány vezetőségi tag társaságában indul a tsz-iroda felé. Még most nincs egyedül. Remélhetően nem is lesz. A nap Tiszabecsen 13.05-ig sütött. Aztán ideért az eső. Zuhogott. A közgyűlésről éppen hogy hazaérhettek az emberek, mármint azok, akik nem álltak meg egv kis beszélgetésre. Mert még volt mondandó. Utólag ugyanis mindenki okos. ★ Amikor írásomat bevittem a szerkesztőhöz, megkérdezte azt, amit vártam: — Miért ilyen hosszan? Másutt is volt már elnökcsere. — De nem augusztusban. Éppen a munkák csúcsán. És még másért. Elmondhatom. A szerkesztő bólintott. — Ami ma Tiszabecsen történt, az egy dolog. Nem hiszem, hogy az utolsó ilyen eset. És ahogy az évek múlnak, úgy lesz mind több. Mert a nem gazdaságost fel fogják számolni. Ott is, ahol hibásak, ott is, ahol a történelem terhét is nyögik. Legyek őszinte? Engem az elnökök sorsa és élete nem izgat. De a falvaké igen. Munkát nem tudunk ajánlani. A mobilitáshoz lakás és biztos egzisztencia nincsen. A földnek teremni kell, az itteni parasztnak nincsen pénze gépre, felszerelésre. Mi mondogattuk a tsz-ről, hogy az maga a biztonság. Most becsapódtak. Tudom, az újé a világ. De sosem fogom elhinni, hogy lehet gazdálkodni az emberek nélkül vagy éppen ellenük. Feltételesen Kívánom, hogy döntsön jól a szanálási szervezet. Legyen sikere az új vezetésnek. És legyen végre felelőssége a kormányzatnak azokért a területekért, melyek önhibájukon kívül szorultak a lehetőségek perifériájára. Míg ez nincs, csak feltételesen tudok hinni a becsiek, a palá- diak jövőjében. Bürget Lajos ZÁHONY „Alku" a fiatalokért... Az első képzeletbeli pofon, amint egy családalapító fiatal kaphat — szinte mindig — a lakáshoz jutás átélt keservei körül csattan. A lakások négyzetméterenkénti ára évről évre ugrásszerűen nő, már-már „csillagászati” összegeket emészt fel egy házépítés. Ezzel az aránytalansággal a fiatalok keresete nem tart lépést. A MÁV záhonyi üzemigazgatóságának KlSZ-bizottsá- ga — felmérve a helyi realitásokat — cselekvésre szánta el magát. Ennek eredményeként másfél év alatt felépült egy KISZ-lakótelep a vasút szomszédságában. A MÁV részéről telek, szállítási kedvezmény, jelentős kamatmentes kölcsön és szervezőmunka könnyítette az építkezők dolgát. A padlás- tér-beépítéses sorházak átlagosan négyzetméterenként hétezer forintos önköltséggel épültek. Kiaknázva a helyi lehetőségeket, 1989 tavaszán a második KISZ-lakótelep építési munkálatai is elkezdődhetnek. Huszonnégy telek építhető be. A mintegy két hektárnyi terület a cipőgyár mögött húzódik. A beépítésre váró telkek 13x60 méter nagyságúak, jelenlegi állapotukban tereprendezésre és közművesítésre szorulnak. A terület gazdája a helyi termelőszövetkezet. Hosszas alkudozások után megegyezés született a föld sorsát illetően. Egy telek ára a járulékos költségekkel együtt sem haladhatja meg a 30 ezer forintot. A típustervek kiválasztása után dől majd el, milyen méretűek is lesznek a lakások. Előzetes kalkulációk szerint közel kétszázezer forintos saját tőke kell majd ahhoz, hogy valaki elkezdhesse az alapoknál. A telkektől nem messze van a Szabolcshönek egy nagy teljesítményű kazánja, melyre az épülő otthonok rá- köthetők. Ennek beruházási költsége másfél millió forint. A cipőgyár vezetői is érdeklődést tanúsítanak a korszerű távfűtés iránt, .így ha ők is igényelnék a bekötést, családonként alig öt- venezres költséggel megoldható lenne a lakások fűtése. A tervezők becslése alapján a négylakásos sorházak négyzetmétere 10-—12 ezer forintba kerülne, jelenlegi árszinten számolva az alapanyagokat. B. L. A SZAKMAI ÉLVONALBA tartozik az a jugoszláv gyártmányú szalagfűrészgép, amelyet a BEAG nyíregyházi gyárában helyeztek üzembe. A fém anyagot az automata berendezés az előre beprogramozott méretre darabolja. Képünkön: Enyedi Gábor csoportvezető a gép munkáját ellenőrzi. (E. E.) (VÉGE) 0 (csonka) Az illetékes válasza Milyen is volt a nyitány? A Kelet-Magyarország „Szerkesztői motesz”-ében hétfőn a „Nyitány” című írás azt állítja, hogy a Nyírségi Ősz stadioni megnyitóján „csapnivalóan gyenge és színvonaltalan műsort láthatott a sokezres közönség.” Igaztalan ez a sommás megállapítás, ment a stadioni műsort azonosítja a Bodrogi Gyula inevével fémjelzett és jogosan elmarasztalt kabaré- műsorral. Már 11 árától 50 tagú cite- razenékar, majd 11 hazai és külföldi táncegyüttes szórakoztatta a mintegy ezer főnyi közönséget, igazán igényes műsorral. Igaz, nem a nagy költséggel felépített színpadon, hanem a rekortán pályán, mert a színpad esőtől áztatott deszkái balesetveszélyessé váltak. Két együttest még így sem láthatott a lelkes közönség, mert a lenge öltözetű táncosok, köztük sok gyerek tönkre ázott és nem vállalhatták a fellépést a ibiztos betegség veszélye miatt. Délután viszont a Z’ZI Labor hangulatos műsora biztosan feledtette az előző kabaré színvonaltalan- ságát. Téved a jegyzetíró abban, hogy az esőben akarnánk mentséget keresni. Vártunk, mert a sűrűn felhívott meterológiai jelzőszolgálat már fél 9-kor azt jelezte, hogy a környező térségben mindenütt felszakadt a felhőzet és már csak megyénkben esik az eső. Sajnos így sem volt igazán szerencsénk. Nem hiszem azonban, hogy bárki másként döntött volna. Nincs okunk tagadni, több olyan hiányosság volt a programban és a szervezésben, amit jövőre el kell kerülnünk. Ebben az értelemben — ahogy a jegyzet is fogalmaz — valóban tanuló évi nyitány volt a karnevál újraélesztése. Az azonban a közreműködő intézmények, üzemék, csoportok és a rendezvény sikeréért dolgozó szervezők nevében is jogosan elvárható. hogy a végzett munkáról a sajtó tájékoztatása minden tekintetben objektív legyen. Dr. Nagy Ferenc, az operatív bizottság tagja Panaszkodás helyett
