Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-06 / 213. szám

1988. szeptember 6. Kelet-Maeyarorszás 3 Bizalom SE SZERI, SE SZAMA, mennyiszer hallatszik el a reform szó a gazdálkodás területén. Vitáznak azon, hogy az adóreform beveze­tése akkor lett volna az igazi, ha mellette rögtön ott a bérreform. A tanácsi gazdálkodást riogatják a költségvetés reformjával. önmagában persze nem lenne gond, hogy a szüksé­ges változtatásokat a re­form szóval illetik, csak­hogy az előbb említettek­nél az egyszerű állampol­gár rögtön arra gondol, hogy az adózással a terhe­ket növelik, a bérek válto­zása korántsem lesz olyan mérvű, ahogy az árak sza­ladnak, a költségvetés pe­dig a takarékosság jegyé­ben a szükséges szociális szolgáltatásokat sem adja meg. Vagyis csupa negatív érzet kapcsolódik ilyetén­képpen a reform szóhoz, ezzel elriaszt mindenkit a választásoktól. Megyénkben is lehet so­rolni * a félelmeket, hiszen az adózás például a kom­bájnotoknál az egy hónapi áldozatos munkát hirtelen nagy levonással „honorál­ta”, s ehhez gyenge vigasz, hogy az év végi záráskor figyelembe veszik ezt. Köz­ismert, hogy gyáregysége­inkben a bérek ezer fo­rinttal alacsonyabbak, mint az országos átlag. És ha azt mondjuk, hogy munka­erőpiac is van, akkor a szabolcsi kínálat éppen azt mutatja, kevés az esélyünk a különbség csökkentésére, hiszen egyes termelőszövet­kezeti melléküzemekben a kapott fizetés alig haladja meg a létminimumot. A költségvetés fogyó fillérei pedig újra azt sugallják, hogy a kevesebb jövedelmű lakosságtól kérnek, ha utat, gázt akarnak. EZEK A TÉNYÉK IGA­ZAK, s azzal sem mon­dunk újat, hogy a jövő évi tervek változatai sem kí­nálnak jobb lehetőségeket. Ennek ellenére — vagy ép­pen ezzel együtt — a bi­zalmat kell hangsúlyozni. Ugyanis a megváltozott vi­lágban a felelős párt- és állami testületek egy per­cig sem tagadják, hogy még újabb áldozatokat kell vál­lalniuk a vállalatoknak és egyéneknek egyaránt. Ám ehhez hozzáteszik azt is, hogy csak így van esélyünk a kilencvenes években nem­csak a lemaradást megaka­dályozni, hanem lépést tartani a világ fejlődésével. Rossz lenne, ha a reform szóhoz tudat alatt valami­féle negatív képzet társul­na. Ugyanis a változtatá­sok iránya hosszú távon éppen a pozitív jövőt cé­lozza meg. Ehhez pedig kell az a bizalom, amit unos- untalanul hangoztatunk a vezetés és a lakosság pár­beszédében. Kell a belátás is, mert ha valaki azért szól fel, hogy kivételes elbánás kell egy rétegnek az adó­zásban, akkor tudnia kell, ezt csakis mások rovására tehetik meg. UGYANÍGY DILEMMÁ­BAN VAN a kormányzat, ha egyes vállalatoknak tesz engedményt a csőd elkerü­lése végett, mert akkor a jóknak , nem jut elég a gyorsabb fejlődéshez. Már­pedig a kitörési pontokat csakis a jóknál találhatjuk meg, az ő támogatásuk ala­pozza meg a tervezett vál­tozásokat, adja meg a re­form hitelét. Lányi Botond AZ ORSZÁG EGYIK LEGKORSZERŰBB ÜDlTÖITAL-PALACKOZÖ ÜZEMÉT építették fel Kisvárdán a szeszipari vál­lalatnál. A 120 millió forintos beruházás során modern mosó-, palackozó- és egyéb gépeket helyeztek üzembe, amellyel évente 12 millió egyliteres üveg üdítőt gyárthatnak. Elsősorban Coca-Colát és a Sztár üdítőital-család tagjait palackoz­zák, amelyből Hajdú, Borsod és Szabolcs megyéket látják el. (Elek Emil felvétele) Vasutas KISZ-esek Komolyan vett hobbi Kiváló együttes: a Dongó Két daluk az 1984-es béke- dalfesztivál legjobbjait be­mutató nagylemezen, a hiva­tásos előadóművészeket meg­illető működési engedély, mi­niszteri dicséret, Szocialista Kultúráért kitüntetés, s a most elnyert Kiváló Együttes elismerés dokumentálja, hogy a fennállása óta eltelt 12 év alatt igazi profiegyüttes lett a nyíregyházi Dongó. Ez, hogy „profi”, játékuk színvo­nalát fémjelzi, amúgy a csa­pat minden tagjának meg­van a maga kenyérkereső foglalkozása: Balázsi Gyula vegyészmérnök, Bálint Pál a megyei könyvtár zenei rész­legének technikusa, Cseke Zoltán tanár, Martinovszky István szintén (sőt, van egy gépészmérnöki diplomája is), Romanovits István pedig osz­tályvezető a városi tanácson. A zenélést tehát hobbinak tekintik, amit azonban na­gyon komolyán vesznek. Népzenei ihletésű muzsikát játszanak, jórészt saját szer­zeményeiket. Szövegírásra nem vállalkoznak, igen ne­mes „alapanyagból” dolgoz­nak — verseket zenésítenek meg. Gyerekeknek szóló da­laikat kedvelik legjobban. Mindannyian családosok, és amikor megszületik egy új szám, saját gyerekeiknek játsszák el először. Ha nekik tetszik, az együttes bizton számíthat a sikerre. Mint szinte mindenki, ők is örökös időzavarral küzde­nek; a munkahelyi előbbre- haladás is a szabadidőt csor­bítja. Még szerencse, hogy a család megértő. Az együttes hetenként kétszer próbál a jósavárosi művelődési ház­ban, ideális körülmények kö­zött — ez újabb szerencse —, és a fellépéseket sem kell különösebben szervezniük, egyre-másra hívják őket. Ed­dig évente 80—100 alkalom­mal léptek közönség elé, az idén viszont már csak 50 körül alakul ez a szám, és várhatóan így is marad a kö­vetkező években. Ugyanis másoknak is drága a szabad — azaz keresetkiegészítésre fordítható — idejük, ezért el­sősorban nappal és hét köz­ben tartanának igényt a Don­gó műsorára. De hát akkor az együttes tagjai is saját mun­kahelyükön dolgoznak. A jövő? Mint mondják, mindaddig játszani fognak, amíg szívesen hallgatják őket. Sőt, még utána is — saját kedvtelésükre ... (gm) „Erőgyűjtés” a szomszédban Hagyomány már, hogy a nyárutó derekán, szeptember első napjaiban a MÁV Zá­honyi Üzemigazgatóságának KISZ-bizottsága felkészítő tábort szervez a csehszlová­kiai Cékén. Az idei, szep­tember elsejétől negyedikéig tartó felkészítés során a szol­gálati főnökségek alapszerve­zeti titkárai találkoztak a vasút gazdasági szakemberei­vel, a helyi KISZ- és párt­szervek vezetőivel. A négy­napos továbbképzésen tájé­koztató hangzott el az idei év gazdasági mutatóinak alakulásáról, a vasút idősze­rű feladatainak tükrében. A párt politikai arculatának újszerű vonásai mellett na­pirenden szerepelt a KISZ érdekvédelmi, érdekképvi­seleti munkájának erősítése is. A felkészítés végén a zá­honyi fiatalok találkoztak a csehszlovákiai ifjúsági szer­vezet képviselőivel is. TELJES SZÉPSÉGÉBEN LÁTHATÓ már Nyíregyhá­zán az egykori Bagolyvár, a leendő Városi Galéria épüle­te. A 12 millió forintos be­ruházás során felújították a régi házat, s ugyanakkor egy új épületrészt is építettek hozzá. Már csak kisebb javí­tási munkák vannak hátra, most helyezik be a kiállítási vitrineket, és a lépcsőkorlá­tokat szerelik. A műszaki át­adás megkezdődött, amely szeptember 15-én fejeződik be, s utána már a művésze­teket szeretők vehetik birto­kukba a galériát. Találkozás — Bocsásson meg, hogy meg­szólítom, de maga olyan ismerős ... — Maga is ne­kem, csak nem tu­dom, honnan... — Együtt jár­tunk a Lótusz ut­cai Általános Is­kolába ,.. — Nahát! — A „bé”-be ... — Mit nem mond... — Ahol a Ko­vásznál volt az osztályfőnök... — Nem emlék­szem. Az utóbbi időben egyre romlik a memó­riám. — És egy pad- ban ültünk nyolc éven keresztül... — Azt mondja, egy padban? — És azután együtt jártunk a Ló utcai Gimná­ziumba ... — A mindenit! — És egy pad- ban ültünk négy éven keresztül... — A kutyafáját! — És az egye­tem alatt közös szobában lak­tunk ... — Hihetetlen! — És én voltam az egyik tanú az esküvődön... — Jé! — Aztán tanús­kodtam a válópe-^ reden is ... — Megáll az eszem! — És te vagy a lányom kereszt­apja ... — Megőrülök! — No, most már bevallód, hogy te vagy a Balogh Pali? — Várjunk csak... Tényleg! Én vagyok a Ba­logh Pali! Köszö­nöm szépen. Vi­szontlátásra. Adamecz Kálmán Elnökváltás háttérrel (1) Fegyelem és rend híján Augusztus 26„ péntek, Tiszabecs. Gondosan átnéztem az év elején írott riportomat. A ti- szabecsi elnök, Engi Zsigmond akkor bizakodó volt, an­nak ellenére, hogy a tsz veszteséggel zárt. Új érdekeltségi forma. Bérbeadott földek. Vállalkozások. Kitörés — önerő bői. Csupa olyan kifejezés, ami joggal ébreszthetett re­ményt a megye távoli, szinte legkeletibb csücskében, a tag­ságban éppúgy, mint a vezetésben. És a hírlapíróban is. tiszta pénz, még akkor is, ha hektáronként ezret kértünk volna a bérért. — Mindegy az, ki az el­nök. Itt a csücsökbeif ma­gunkra vagyunk mi hagyva. Fut a kocsi arrafelé, merre nemigen hordtak az elmúlt évtizedekben protokollvendé- get. A célom, megtudni, mi is történt a kísérlettel, ho­gyan haladnak a dolgok a tsz-ben. Az irodán nem ta­lálom az elnököt. Az asszo­nyok nagyon elegánsak az irodában, ez sejtet valamit. Mi lesz? Ünnep? Vendég jön? A menekülés útja... Gyulai Gáspár jó cimbo­rám, a nagyközségi pártbi­zottság titkára: — Nem is tudod? Ma lesz az elnökválasztás. Zsiga (En­gi Zsigmond. A szerk.) fel­mondott, és ma választják meg Berki Jóskát, a milotai tsz elnökét. Kettős elnök lesz. — Nem is hallottam. Meg se hívtatok. — Igaz. Gyorsan jött az egész. Ez volt a menekülés egyetlen útja. Ha nem így történik, még a tsz-t is ka­lapács alá adták volna a szanálok. Aztán megjön Engi, aki még elnök, hiszen most. kell lemondania. Röviden elmond­ja: nem tudta vállalni a sza­nálási szervezet feltételeit. így a tagság érdekében le­mond. Engi Zsigmond agrármér­nök és műszaki ember. Hu­szonhat esztendeje dolgozik ezen a tájon, Ligetről az egyesülés után került Tisza- becsre. Huszonhárom évig fő- agronómus volt, két és fél éve elnök. Egyhangúan vá­lasztották. Súlyos örökséget vett át, próbálkozott, de ne­kem az az érzésem, hogy nem érezte kellően a ve­szélyt. Hitt abban, hogy e történelmileg elmaradott tá­jon mindig lesz segítség. — Építettünk az elmúlt évek alatt, mert kellett az istálló, az épület, hogy a bő­vített újratermelés elemi fel­tételeit biztosítsuk. Sokba ke­rült. Nyolcvanhétben össze­szedtünk 7 millió veszteséget. Az idén bérbe adtunk föl­deket. Kiadtuk a teherautó­kat. Minden nőnek teremtet­tünk munkalehetőséget. Le­het, hogy egy-két éven belül már jelentkezett volna a kí­sérletünk sikere. De nine? irgalom. Akik félrevitték a hangot Zsiga komor. Kíváncsi, hogy az állásígéretekből mi lesz. Kap-e tanári állást Gyarmaton vagy Szálkán. Mert ezt megígérték, őszin­tén sajnálom. Itt élt le egy életet. És most elkullog. Biz­tos, hogy nem hibátlan. Le­het, hogy nem a legmeré­szebb. De tisztességes volt. Az élet azonban nem érzel­gős. A pártirodán egyre többen leszünk. Megjön a TÉSZÖV delegációja. Érkezik a jo­gász. A megyei mezőgazda- sági osztály vezetője. Ott az új elnökjelölt. Forgatják a papírokat, nézik a forgató- könyvet. Van, aki aggódva kérdezi: jó-e az előkészítés. Figyelem a tsz elnökjelölt­jét, Berki Józsefet, aki a mi­lotai tsz sikeres elnöke. Kí­váncsi vagyok, mit érez. Biz­tosan elégedettséget, hiszen az ő személye jelenti a ga­ranciát arra, hogy készül olyan program, amely alap­ján a szanálási szervezet el­tekint a felszámolástól. Ber­ki kemény ember. Harminc­két esztendős nagyszekeresi és gacsályi múlt van mögöt­te. Nagy feladatot vállalt. Ezen a vidéken már rogy- gyant össze elnök ilyen teher alatt. Vélemények: — Úgyse hiszem, hogy a megyének ne lenne ötmillió­ja, hogy rendezzen minket — mondja az utcán álldogálók egyike. — Nem volt rossz az el­nök, csak nagyon gyenge. A tanácsadók vitték félre a han­got. — Mondtam én a télen, nem 240 hektárt kell kiadni bérbe. Az ezernyolcszázból ha kiadunk ezret, akkor az Önerőből felállni A nagy többség érzi, nagy a tét. Nem kisebb kérdésben kell majd dönteniök: vagy vállalják a nehezebb mun­kát, a nagyobb terhet, az ön­erőből való felállást, az új vezetést, vagy nem. Ez utób­bi esetben jön a felszámolás. Kalapács alá kerül föld és épület, jármű és felszerelés, jószág és takarmány. És nem talál munkahelyet Uszka, Magosliget és Tiszabecs sok embere. Megszűnik a tsz, be­zárják a harisnyaüzemet, a sóderbányát, a rongyosbol­tot. Mert a tavalyi hétmilliós veszteség, az idei várható hatmillió olyan összeg, amit nem tud az állam vállalni. Miért sikerült kilábalni a bajból Milotának? Mindenki tudja, hogy vannak a térség­ben eredményes tsz-ek is. Ki hitte volna, hogy Cseke fel­támad? Nem lehet mindent a föld minőségére fogni. A múlt elmúlt, nem kell fesze­getni. Ebben a tsz-ben volt a legalacsonyabb a gabona át­laga. Hasonló földön másutt jobb eredményt értek el. Ez vezetési kérdés is. Sosem volt kellő Becsen a fegyelem és a rend. Elnéző volt a veze­tés, s az egysége is csak lát­szatnak bizonyult. Az elnö­köt befolyásolták a tanács­adók. Menteni szanálással? Itt a vezetés vérébe ivó­dott, hogy a vissza-visszaté- rő szanálások megmentik a helyzetet. És valahol elhit­ték azt is, hogy a halmozot­tan hátrányos területeken, itt a szélreszakadtak világában nem olyan szigorú a szabá­lyozó, hogy van méltányos­ság. Nincs. A kultúrház ajtaján na­gyon lassan és csendesen mennek befelé. Következik.: felelősség. Bürget Lajos Szenvedély,

Next

/
Thumbnails
Contents