Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-06 / 213. szám
1988. szeptember 6. Kelet-Maeyarorszás 3 Bizalom SE SZERI, SE SZAMA, mennyiszer hallatszik el a reform szó a gazdálkodás területén. Vitáznak azon, hogy az adóreform bevezetése akkor lett volna az igazi, ha mellette rögtön ott a bérreform. A tanácsi gazdálkodást riogatják a költségvetés reformjával. önmagában persze nem lenne gond, hogy a szükséges változtatásokat a reform szóval illetik, csakhogy az előbb említetteknél az egyszerű állampolgár rögtön arra gondol, hogy az adózással a terheket növelik, a bérek változása korántsem lesz olyan mérvű, ahogy az árak szaladnak, a költségvetés pedig a takarékosság jegyében a szükséges szociális szolgáltatásokat sem adja meg. Vagyis csupa negatív érzet kapcsolódik ilyeténképpen a reform szóhoz, ezzel elriaszt mindenkit a választásoktól. Megyénkben is lehet sorolni * a félelmeket, hiszen az adózás például a kombájnotoknál az egy hónapi áldozatos munkát hirtelen nagy levonással „honorálta”, s ehhez gyenge vigasz, hogy az év végi záráskor figyelembe veszik ezt. Közismert, hogy gyáregységeinkben a bérek ezer forinttal alacsonyabbak, mint az országos átlag. És ha azt mondjuk, hogy munkaerőpiac is van, akkor a szabolcsi kínálat éppen azt mutatja, kevés az esélyünk a különbség csökkentésére, hiszen egyes termelőszövetkezeti melléküzemekben a kapott fizetés alig haladja meg a létminimumot. A költségvetés fogyó fillérei pedig újra azt sugallják, hogy a kevesebb jövedelmű lakosságtól kérnek, ha utat, gázt akarnak. EZEK A TÉNYÉK IGAZAK, s azzal sem mondunk újat, hogy a jövő évi tervek változatai sem kínálnak jobb lehetőségeket. Ennek ellenére — vagy éppen ezzel együtt — a bizalmat kell hangsúlyozni. Ugyanis a megváltozott világban a felelős párt- és állami testületek egy percig sem tagadják, hogy még újabb áldozatokat kell vállalniuk a vállalatoknak és egyéneknek egyaránt. Ám ehhez hozzáteszik azt is, hogy csak így van esélyünk a kilencvenes években nemcsak a lemaradást megakadályozni, hanem lépést tartani a világ fejlődésével. Rossz lenne, ha a reform szóhoz tudat alatt valamiféle negatív képzet társulna. Ugyanis a változtatások iránya hosszú távon éppen a pozitív jövőt célozza meg. Ehhez pedig kell az a bizalom, amit unos- untalanul hangoztatunk a vezetés és a lakosság párbeszédében. Kell a belátás is, mert ha valaki azért szól fel, hogy kivételes elbánás kell egy rétegnek az adózásban, akkor tudnia kell, ezt csakis mások rovására tehetik meg. UGYANÍGY DILEMMÁBAN VAN a kormányzat, ha egyes vállalatoknak tesz engedményt a csőd elkerülése végett, mert akkor a jóknak , nem jut elég a gyorsabb fejlődéshez. Márpedig a kitörési pontokat csakis a jóknál találhatjuk meg, az ő támogatásuk alapozza meg a tervezett változásokat, adja meg a reform hitelét. Lányi Botond AZ ORSZÁG EGYIK LEGKORSZERŰBB ÜDlTÖITAL-PALACKOZÖ ÜZEMÉT építették fel Kisvárdán a szeszipari vállalatnál. A 120 millió forintos beruházás során modern mosó-, palackozó- és egyéb gépeket helyeztek üzembe, amellyel évente 12 millió egyliteres üveg üdítőt gyárthatnak. Elsősorban Coca-Colát és a Sztár üdítőital-család tagjait palackozzák, amelyből Hajdú, Borsod és Szabolcs megyéket látják el. (Elek Emil felvétele) Vasutas KISZ-esek Komolyan vett hobbi Kiváló együttes: a Dongó Két daluk az 1984-es béke- dalfesztivál legjobbjait bemutató nagylemezen, a hivatásos előadóművészeket megillető működési engedély, miniszteri dicséret, Szocialista Kultúráért kitüntetés, s a most elnyert Kiváló Együttes elismerés dokumentálja, hogy a fennállása óta eltelt 12 év alatt igazi profiegyüttes lett a nyíregyházi Dongó. Ez, hogy „profi”, játékuk színvonalát fémjelzi, amúgy a csapat minden tagjának megvan a maga kenyérkereső foglalkozása: Balázsi Gyula vegyészmérnök, Bálint Pál a megyei könyvtár zenei részlegének technikusa, Cseke Zoltán tanár, Martinovszky István szintén (sőt, van egy gépészmérnöki diplomája is), Romanovits István pedig osztályvezető a városi tanácson. A zenélést tehát hobbinak tekintik, amit azonban nagyon komolyán vesznek. Népzenei ihletésű muzsikát játszanak, jórészt saját szerzeményeiket. Szövegírásra nem vállalkoznak, igen nemes „alapanyagból” dolgoznak — verseket zenésítenek meg. Gyerekeknek szóló dalaikat kedvelik legjobban. Mindannyian családosok, és amikor megszületik egy új szám, saját gyerekeiknek játsszák el először. Ha nekik tetszik, az együttes bizton számíthat a sikerre. Mint szinte mindenki, ők is örökös időzavarral küzdenek; a munkahelyi előbbre- haladás is a szabadidőt csorbítja. Még szerencse, hogy a család megértő. Az együttes hetenként kétszer próbál a jósavárosi művelődési házban, ideális körülmények között — ez újabb szerencse —, és a fellépéseket sem kell különösebben szervezniük, egyre-másra hívják őket. Eddig évente 80—100 alkalommal léptek közönség elé, az idén viszont már csak 50 körül alakul ez a szám, és várhatóan így is marad a következő években. Ugyanis másoknak is drága a szabad — azaz keresetkiegészítésre fordítható — idejük, ezért elsősorban nappal és hét közben tartanának igényt a Dongó műsorára. De hát akkor az együttes tagjai is saját munkahelyükön dolgoznak. A jövő? Mint mondják, mindaddig játszani fognak, amíg szívesen hallgatják őket. Sőt, még utána is — saját kedvtelésükre ... (gm) „Erőgyűjtés” a szomszédban Hagyomány már, hogy a nyárutó derekán, szeptember első napjaiban a MÁV Záhonyi Üzemigazgatóságának KISZ-bizottsága felkészítő tábort szervez a csehszlovákiai Cékén. Az idei, szeptember elsejétől negyedikéig tartó felkészítés során a szolgálati főnökségek alapszervezeti titkárai találkoztak a vasút gazdasági szakembereivel, a helyi KISZ- és pártszervek vezetőivel. A négynapos továbbképzésen tájékoztató hangzott el az idei év gazdasági mutatóinak alakulásáról, a vasút időszerű feladatainak tükrében. A párt politikai arculatának újszerű vonásai mellett napirenden szerepelt a KISZ érdekvédelmi, érdekképviseleti munkájának erősítése is. A felkészítés végén a záhonyi fiatalok találkoztak a csehszlovákiai ifjúsági szervezet képviselőivel is. TELJES SZÉPSÉGÉBEN LÁTHATÓ már Nyíregyházán az egykori Bagolyvár, a leendő Városi Galéria épülete. A 12 millió forintos beruházás során felújították a régi házat, s ugyanakkor egy új épületrészt is építettek hozzá. Már csak kisebb javítási munkák vannak hátra, most helyezik be a kiállítási vitrineket, és a lépcsőkorlátokat szerelik. A műszaki átadás megkezdődött, amely szeptember 15-én fejeződik be, s utána már a művészeteket szeretők vehetik birtokukba a galériát. Találkozás — Bocsásson meg, hogy megszólítom, de maga olyan ismerős ... — Maga is nekem, csak nem tudom, honnan... — Együtt jártunk a Lótusz utcai Általános Iskolába ,.. — Nahát! — A „bé”-be ... — Mit nem mond... — Ahol a Kovásznál volt az osztályfőnök... — Nem emlékszem. Az utóbbi időben egyre romlik a memóriám. — És egy pad- ban ültünk nyolc éven keresztül... — Azt mondja, egy padban? — És azután együtt jártunk a Ló utcai Gimnáziumba ... — A mindenit! — És egy pad- ban ültünk négy éven keresztül... — A kutyafáját! — És az egyetem alatt közös szobában laktunk ... — Hihetetlen! — És én voltam az egyik tanú az esküvődön... — Jé! — Aztán tanúskodtam a válópe-^ reden is ... — Megáll az eszem! — És te vagy a lányom keresztapja ... — Megőrülök! — No, most már bevallód, hogy te vagy a Balogh Pali? — Várjunk csak... Tényleg! Én vagyok a Balogh Pali! Köszönöm szépen. Viszontlátásra. Adamecz Kálmán Elnökváltás háttérrel (1) Fegyelem és rend híján Augusztus 26„ péntek, Tiszabecs. Gondosan átnéztem az év elején írott riportomat. A ti- szabecsi elnök, Engi Zsigmond akkor bizakodó volt, annak ellenére, hogy a tsz veszteséggel zárt. Új érdekeltségi forma. Bérbeadott földek. Vállalkozások. Kitörés — önerő bői. Csupa olyan kifejezés, ami joggal ébreszthetett reményt a megye távoli, szinte legkeletibb csücskében, a tagságban éppúgy, mint a vezetésben. És a hírlapíróban is. tiszta pénz, még akkor is, ha hektáronként ezret kértünk volna a bérért. — Mindegy az, ki az elnök. Itt a csücsökbeif magunkra vagyunk mi hagyva. Fut a kocsi arrafelé, merre nemigen hordtak az elmúlt évtizedekben protokollvendé- get. A célom, megtudni, mi is történt a kísérlettel, hogyan haladnak a dolgok a tsz-ben. Az irodán nem találom az elnököt. Az asszonyok nagyon elegánsak az irodában, ez sejtet valamit. Mi lesz? Ünnep? Vendég jön? A menekülés útja... Gyulai Gáspár jó cimborám, a nagyközségi pártbizottság titkára: — Nem is tudod? Ma lesz az elnökválasztás. Zsiga (Engi Zsigmond. A szerk.) felmondott, és ma választják meg Berki Jóskát, a milotai tsz elnökét. Kettős elnök lesz. — Nem is hallottam. Meg se hívtatok. — Igaz. Gyorsan jött az egész. Ez volt a menekülés egyetlen útja. Ha nem így történik, még a tsz-t is kalapács alá adták volna a szanálok. Aztán megjön Engi, aki még elnök, hiszen most. kell lemondania. Röviden elmondja: nem tudta vállalni a szanálási szervezet feltételeit. így a tagság érdekében lemond. Engi Zsigmond agrármérnök és műszaki ember. Huszonhat esztendeje dolgozik ezen a tájon, Ligetről az egyesülés után került Tisza- becsre. Huszonhárom évig fő- agronómus volt, két és fél éve elnök. Egyhangúan választották. Súlyos örökséget vett át, próbálkozott, de nekem az az érzésem, hogy nem érezte kellően a veszélyt. Hitt abban, hogy e történelmileg elmaradott tájon mindig lesz segítség. — Építettünk az elmúlt évek alatt, mert kellett az istálló, az épület, hogy a bővített újratermelés elemi feltételeit biztosítsuk. Sokba került. Nyolcvanhétben összeszedtünk 7 millió veszteséget. Az idén bérbe adtunk földeket. Kiadtuk a teherautókat. Minden nőnek teremtettünk munkalehetőséget. Lehet, hogy egy-két éven belül már jelentkezett volna a kísérletünk sikere. De nine? irgalom. Akik félrevitték a hangot Zsiga komor. Kíváncsi, hogy az állásígéretekből mi lesz. Kap-e tanári állást Gyarmaton vagy Szálkán. Mert ezt megígérték, őszintén sajnálom. Itt élt le egy életet. És most elkullog. Biztos, hogy nem hibátlan. Lehet, hogy nem a legmerészebb. De tisztességes volt. Az élet azonban nem érzelgős. A pártirodán egyre többen leszünk. Megjön a TÉSZÖV delegációja. Érkezik a jogász. A megyei mezőgazda- sági osztály vezetője. Ott az új elnökjelölt. Forgatják a papírokat, nézik a forgató- könyvet. Van, aki aggódva kérdezi: jó-e az előkészítés. Figyelem a tsz elnökjelöltjét, Berki Józsefet, aki a milotai tsz sikeres elnöke. Kíváncsi vagyok, mit érez. Biztosan elégedettséget, hiszen az ő személye jelenti a garanciát arra, hogy készül olyan program, amely alapján a szanálási szervezet eltekint a felszámolástól. Berki kemény ember. Harminckét esztendős nagyszekeresi és gacsályi múlt van mögötte. Nagy feladatot vállalt. Ezen a vidéken már rogy- gyant össze elnök ilyen teher alatt. Vélemények: — Úgyse hiszem, hogy a megyének ne lenne ötmilliója, hogy rendezzen minket — mondja az utcán álldogálók egyike. — Nem volt rossz az elnök, csak nagyon gyenge. A tanácsadók vitték félre a hangot. — Mondtam én a télen, nem 240 hektárt kell kiadni bérbe. Az ezernyolcszázból ha kiadunk ezret, akkor az Önerőből felállni A nagy többség érzi, nagy a tét. Nem kisebb kérdésben kell majd dönteniök: vagy vállalják a nehezebb munkát, a nagyobb terhet, az önerőből való felállást, az új vezetést, vagy nem. Ez utóbbi esetben jön a felszámolás. Kalapács alá kerül föld és épület, jármű és felszerelés, jószág és takarmány. És nem talál munkahelyet Uszka, Magosliget és Tiszabecs sok embere. Megszűnik a tsz, bezárják a harisnyaüzemet, a sóderbányát, a rongyosboltot. Mert a tavalyi hétmilliós veszteség, az idei várható hatmillió olyan összeg, amit nem tud az állam vállalni. Miért sikerült kilábalni a bajból Milotának? Mindenki tudja, hogy vannak a térségben eredményes tsz-ek is. Ki hitte volna, hogy Cseke feltámad? Nem lehet mindent a föld minőségére fogni. A múlt elmúlt, nem kell feszegetni. Ebben a tsz-ben volt a legalacsonyabb a gabona átlaga. Hasonló földön másutt jobb eredményt értek el. Ez vezetési kérdés is. Sosem volt kellő Becsen a fegyelem és a rend. Elnéző volt a vezetés, s az egysége is csak látszatnak bizonyult. Az elnököt befolyásolták a tanácsadók. Menteni szanálással? Itt a vezetés vérébe ivódott, hogy a vissza-visszaté- rő szanálások megmentik a helyzetet. És valahol elhitték azt is, hogy a halmozottan hátrányos területeken, itt a szélreszakadtak világában nem olyan szigorú a szabályozó, hogy van méltányosság. Nincs. A kultúrház ajtaján nagyon lassan és csendesen mennek befelé. Következik.: felelősség. Bürget Lajos Szenvedély,
