Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-05 / 212. szám
2 Kelet-Magyarerazág 1988. szeptember 5. Anikó vidámabb, Marira megfontoltabb Ikrek a zongoránál Szőkék és szemüvegesek. Hajszálra egyformák. Tizenhat évesek, a zeneművészeti szakközépiskolába járnak. Mindig együtt látni őket. Járásuk, lépteik is hasonlóak. Egyformán vélekednek a világ dolgairól. A hasonlóság nem véletlen, ikrek. Tóth Marica a zárkó- zottabb, Anikó a nyitottabb, mosolygósabb. Különös ismertetőjelük. tehetségesen zongoráznak. A Ki mit tud? elődöntőjén négykezes zongoraszámukkal sikeresen mutatkoztak be ország-világ színe előtt. E hét szombatján az elődöntőn szerepelnek majd. Beszélgetésünk meglehetősen bonyolultan indul, ha kérdezek tőlük valamit, egyszerre szólalnák meg, és szinte szóról-szóra ugyanazt mondják. Ilyenkor összenéznek, elnevetik magukat, majd egyikük rámutat a másikra, hogy most te mondjad. Kitűnő tanulók, hét éve zongoráznak. Sára Jenő tanítványai. A beszélgetés elején megállapodunk abban, hogy már a Ki mit tud? első televíziós adásába bejutni is szép siker volt, hiszen ezt több döntő előzte meg. A továbbjutás pedig már csak ráadás volt. Marica és Anikó Egyébként persze hogy az elődöntőbe szeretnének kerülni. Napi hat-hét órát gyakorolnak ennek érdekében, és mivel tanáraik segítőkészsége is maximális, néhány napig az iskolát sem kell látogatniuk. Az a fontos, hogy kellőképpen begyakorolják a darabot. Elmondják, hogy az első forduló előtt bizony eléggé lámpalázasok voltak, ám mivel több próbát is tartottak a tévések, így az adásra már oldottabbak lettek. Ami a produkciójukat illeti (Milhaud Scaramouche című darabjának hangulatos harmadik tétele): nem voltak vele teljesen elégedettek, s mint mondják, itt-ott kicsit szétment a darab, azaz olykor nem játszottak egyszerre. — Olyan messze voltunk egymástól és a különböző hanghatások miatt néha nem hallhattuk egymás játékát, s ez bizony kicsit zavaró volt — mondja Marica. — De ilyenkor hamar összerázódtunk — teszi hozzá Anikó. Most egy igazi virtuóz darabbal készülnek, Lutoslaws- ky Variációk egy Paganini témára című darabjának harmadik tételét adják elő. A tévészereplésről beszélgetve provokálóan megjegyzem, hogy Antal Imre néha mintha zavarba hozta volna őket... — Mi is őt a visszakérdezéssel — jegyzi meg huncutul /Anikó. A lányok elmondják, hogy i tévészereplés óta némi fel- űnést okoz na ív ríyiresyhá- ?án. Elég gyakran utánuk néznek, ismeretlenek is megszólítják őket. Sőt, a múltkoriban, amiké- az orosi Túszon hazafelé tartottak, és hátul, a peronon álltak, az egyik mögöttük jövő kocsi vezetője a kezével még ' zongorázás imitációié* . IlIn.nUn nollíl, — —* * Az ikerségükröl beszélgetünk. Mivel a nap minden óráját együtt töltik, kérdezem tőlük, hogy nem unal- mas-e így. Megbotránkozva néznek rám. — Együtt jobb — mondják egyszerre. — A múltkor egy fél órát kellett egyedül várnom és olyan rossz volt — teszi hozzá Marica. — De azért csak van valami különbség köztetek? — Anikó jobban fel tud oldódni mindenben, így a zenében is. És kicsit vidámabb is, mint én. — Marica pedig megfontoltabb és pedánsabb — mondják egymásról. Csütörtökön indulnak Budapestre, ahol újabb próbák lesznek. Terveiket hallgatva talán nem tévedek, ha a Ki mit tud'Nos siker valószínűleg végképp a zenei pálya felé tereli a tehetséges Tóth ikreket. Bodnár István Közművelődés Tábormérleg Ezen a nyáron is többféle művészeti és ismeretterjesztő táborban fogadták a gyermek-, ifjúsági korú és felnőtt vendégeket a nyíregyházi Váci Mihály művelődési ház népművelői. A vaká- ciós közművelődési táborokban a kórusok tagjai új dalokat tanultak, a néptáncosok új koreográfiákkal ismerkedtek meg, a bábosok a közös játék mellett a szakma jeles képviselőitől hallgattak előadásokat. A legnagyobb létszámot a népművészeti táborok mozgósították Nagy- kállóban a Téka-táborok, Nyíregyházán a népművészeti stúdió tagjainak közös munkája. Idén először rendezték meg a kovácsmesterséget művészi fokon űző •szakemberek találkozóját, amelybe az ország minden tájáról érkeztek résztvevők, azzal az elhatározással, hogy ezután minden nyáron itt dolgoznak majd egy kis időt megyeszékhelyünkön. Főként fiataloknak hirdették meg az ismeretterjesztő táborokat. Hagyományosan a nyíregyházi Münnich Kollégium adott otthont több tábornak, amelyek jól sikerültek. Tiszavasváriban a természet védelmével foglalkoztak a táborlakók, és hasonló céllal utazott el szabolcs- szatmári diákok egy csoportja Öriszentpéterre. Gyermekotthonokban felnevelkedő jiataloknak tartottak életismereteket tanító foglalkozásokat Foton, cigánygyerekeknek rendeztek egészséges, rendes életmódra szoktató tábort Tiborszólláson. A nyár további kiemelt táboraiban híradástechnikai, idegen nyelvi ismereteket sajátíthattak el a diákok, a honismereti táborban pedig újabb adalékokkal szolgáltak az amatőr helytörténeti kutatók a megyeszékhely történetéhez. KISZ-vállalkozásban, a tanárképzőn Albérletközvetítés diákoknak így tanévkezdés táján sok tanárképző főiskolásnak okoz gondot a szálláskeresés Nyíregyházán, hiszen a kollégiumban nem jut hely minden hallgatónak. Különösen nehéz helyzetben vannak az elsőévesek, illetve azok, akik az ország távolabbi részeiről érkeznek, így nem rendelkezA szeptember 5-ig tartó tevékenységből befolyt összeg a KISZ-bizottság kasszájába kerül, s ily módon a diákok kulturálódási és szórakozási lehetőségeit növeli. (ez. g.) PANASZ HELYETT... .«kereskedni kell! Legfeljebb a part menti fákon kereshettük volna a panaszkönyvet, de nem tettük, mert a Felső-Tisza-vidék szépségei megvigasztaltak mindenért. A tehetetlenség viszont vigasztalanná tett mindenkit, aki a nemzetközi Tisza-túrán lapátot ragadott. Idén több mint négyszázan voltunk, s ha nagyzolni akarnék, majd félezer embert emlegetnék, akik kajakokban, kenukban, gumicsónakban, verseny- és vászonhajókban keresték a vízi örömöket. Mi tagadás, meg is találták. A legtöbb helyen vártak minket. Tudták a falubeliek, az emberek, hogy érkezünk. Huszonegy év alatt megszokták, hogy egy kicsit majális, akarom mondani ,,júliális” ez a vízi esemény a part menti falvak számára is. Nem várták a csapatot a kereskedők. Nem várták a boltosak, a vendéglősök. Pedig — mint minden esztendőben, most is — a túra szervezői az indulás előtti héten végigjárták az állomások boltjait, vendéglátóhelyeit, értesítették az áfészek vezetőit# hogy jelentősebb „túlfogyasztás”' várható. Mindhiába. Tisztelet a kivételnek. Vállalkozók? A helybéliek talán már beletörődtek, hogy tej, kenyér csak annyi érkezik, ameny- nyi éppen elkél, s hogy azért is kétszer kell boltba szalaj- tani a gyereket. Nem, nem szokták ezt meg, csak beletörődtek. Mint ahogy abba is, hogy a kis üzletek délben bezárnak, s csak késő délután nyitnak ki. Elmélkedhetnénk itt a falvak megtartó erejéről, de a táj tragédiája, hogy kevés a munkalehetőség, így a rossz ellátás akár „másodlagosnak” is tekinthető. Persze éppen a jelentősebb gondra lehetne orvosság az idegenforgalom. Nem a nagy- pénzű balatoni tolongás, de a szerényebben, ám jól jövedelmező vízi turizmus. Persze, ha nem kell a forint, sőt nem kell a valuta sem, ha csak csilingel és nem zizeg a bankó, akkor, akár más megyéből is lehet vállalkozókat toborozni. De Szatmár és Be- reg nem lehet ennyire gazdag. De vágjunk neki —• képzeletben — mi is az útnak. Mert mondanom sem kell nemcsak a nemzetközi Tiszafára hajósai kavarták idén a vizet. Egymást érték az induló csoportok a szervezett túrákon kívül is, és egyáltalán nem volt ritka a külföldi, sőt a nyugat-európai wendég sem. Ök pedig, ez köztudott, „kemény” pénzt hagyhatnak Magyarországon, de akár a Tisza mentén is. Hagyhatnak, ha van hol. Tivadar, az induló állomás azonban rendkívül zsúfolt, a csárda és a kicsi bolt kevés ‘kínálnivalót nyújt az ottdolgozók minden erőfeszítése ellenére is. A túlságosan felparcellázott, beépített. táborhely még mindig rendezetlen és zsúfolt, legfeljebb a partra vezető lépcsőnek örülhettünk Vásárosnamény vásári látványosságaival, bömbölő zene- és videoáradatával nem nyerte meg igazán az idegenek, de a régi túrázók tetszését sem. A több mint húszezer esetenkénti hétvégi látogatót az az egy árva konténerbolt, a rosszkedvű elárusítónővel nem szolgálhatja ki. Az étterem pedig, ahogy megérkezett a Tisza-túra, pánikszerűen bezárt. Maradtak a maszekok. Talán ők érték el, hogy a konkurens áfész-bolt csukjon?! A választ csak ök tudják. A közkút sokszor szennyes vize még mindig keresztülfolyik’a strandon, a régi „jó” hagyományokhoz híven. S hiáyzik a tisztán tartott, korszerű illemhely is. A régit, már szag után igyekezett mindenki elkerülni. Menekültek hát a külföldi vendégek csendesebb vizekre, annál is inkább, mert begyalogolva Naményba, öt órakor már szinte mindent zárva találtak. (Igaz hétfő volt.) A postán nem juthattak napilaphoz, pavilon zárva, fagyiul tozó zárva, még egy üdítőért is körbe kellett járni a várost. Tehettük ezt persze csapatban, hiszen sokan feljöttek vásárolni. A lányai bolt fénye is megkopott, pedig sokan választották a zsúfoltabb benki part helyett a lónyait. Kenyér csak másnapos, tej, húsáru sehol, a parton pedig mindenütt szemét, és letört fűzfagallyak, napernyőt pótlandó. Ez utóbbiakról eszébe juthatna már végre egy élelmesebb falusi vezetőnek, hogy nem lenne érdektelen a napernyőkölcsönzés, esetleg a hozzávaló egyéb strandcikkekkel együtt, de akár a német tengerparthoz hasonló nek helyismerettel. Az albérletet keresőknek igyekezett segíteni a főiskola KISZ-bizottsága, amikor elhatározta, hogy az intézmény történetében példa nélkül álló vállalkozásba kezd: felveszi a szobákat, lakrészeket kiadni kívánók címét, s azokat közvetíti a diákoknak. E munka elvégzésére úgynevezett albérleti bizottság jött létre, melynek tagjai augusztus 23. óta tevékenykednek, nagy sikerrel. A lehetőségről lapunkban megjelenő hirdetés után igen sok ajánlat érkezett hozzájuk, s nagy volt a főiskolások érdeklődése is. Eddig több mint 100 cím talált véglegesen gazdára, ami ennél több hallgató elhelyezését jelenti, hiszen egy-egy bérleménybe esetenként többen is költöznek. A szolgáltatás nem ’’Olt ingyent^ oű forintot kellett fiz-'t_ ni annak is, aki a c-_ met, és íSj aki vitte. fT.T*- ' utóbbiaknak csak akkor, ha meg is feleltek számukra a--------LK^iílmómrelr 'l ROHAM A JELZŐNÉL. A fosztogatók nem válogattak A trágyától -a színes televízióig? Kecskére káposztát bízni? Skála Áruház a vagonokban? ... Ilyen mondatok jutottak eszembe, miután Jáhor Jánossal, a MÁV nyíregyházi állomásának kereskedelmi főnökével a körzetben történt lopásokról és vagonfosztogatásokról beszélgettem. Mindenekelőtt hadd kezdjem biztató hírrel: a közelmúltban a Debreceni Vasút- igazgatóság területén, debreceni székhellyel megalakult a rendészeti főnökség, melynek a bűncselekmények, a lopások, a vasúti kocsifosztogatások megelőzése áz elsődleges feladata. Ezt nem adminisztratív módon, hanem a vágányok menti gyakoribb ellenőrzéssel kívánják elérni. — Ugyan az első fél évben a körzeti üzemfőnökség területén az elmúlt év hasonló időszakához képest ' '**“ csökkent, a lop*' , " ‘J'á'vel fosztogatásé'- ..-»sok, vagon- °z oko- szama, viszont .oOtt kár növekedett: -uü ezer forint lett — tájékoztat Jáhor János. A .szakember véleménye szerint ebben több tényező játszik szerepet. Például az emberek kapzsiságán kívül a vasút személyzetében bekövetkezett változás, fluktuáció a kecskére káposzta bízás”. Sokszor olyan MÁV- dolgozók lopnak, akik örülhetnének, hogy innen kapják a kenyerüket, meg befogadtuk őket. Nem elhanyagolható" körülmény a vasút modernizációja sem, hiszen a tehervonateken immár csak a mozdonyvezető tartózkodik, míg korábban a masinisztán kívül még 2—3 vonatkís«5' . is volt, és segített a- ' delemben, -feli- .T I zsivánvok ügyeletben. A egy része volt .*asok közül került ki, akik a helyüket nem állták meg, de a „dörgést” ismerték ,.. A kereskedelmi vezető elmondta, hogy nemegyszer megtörtént: amikor a vonat a Hajdúhadház bejárati jelzőnél megállt, akkor azt több, az ahhoz közeli lakótelepen lakó megrohamozta, a vagonokat kinyitotta, és vitték, ami mozdítható. A múlt hónapi kocsifosztogatásokhoz pedig a záhonyi átrakási nehézségek miatt az állomásokon jó ideig álldogáló vonatok is jó alkalmat teremtettek. A tettesek valamikor főként az ’ italeltulajdcnításra Specializálták magukat, de ma már a WC-papírtól kezdve az autóalkatrészeken át a ruhákig, cipőkig, sőt élelmiszerig — amit találnak — mindent visznek. A vagonok olyanok, mint a Skálc r ház: ott szinte , - Aru7 • • • - »»-iu- valamennyi cikk reliefető Olykor még a szir»es tévék, magnók, videók is. De akadt vasúti kocsi, amelyikben szerves trágyát szállítottak. — A lopások során a MÁV- nak a jogtalanul elvitt tárgyakon kívül a vállalt szállítási határidők vizsgálat miatti meg nem tartása (kötbérfizetési kötelezettség), továbbá a dolgozóknak a termékek vasúti kocsikból való ki- és berakásáért, megszá- molásáért kifizetett idő- és teljesítménybér is kárt okoz — hallom Jáhor Jánostól. — A rendőrséggel jó a kapcsolatunk, ők a tolvajok kézre- . kerítésében sokat segítenek. kosár-„kabinok”, ülőkék gyártása sem lenne veszteséges. A fák letördeléséné mégis szívderítőbb. Elébe menni Tuzséron aztán már ked vezőbb a légkör. Pörkölt ro tyog a vállalkozókedv bizo nyítékáként a katlanban, e is fogy mind, pedig negyvei forint tányérja. Fagylalt é zsíroskenyér és egy feledhe tetlen „tangóhermónika” ze nekar, ahol kísérőként, szó listaként Setét Sándor pön gette — szenzációsan — a bő gőt. A siker teljes, a hat vanéves hamburgi • kamion vállalkozó egy NDK-beli kis lánnyal ropta, de táncolt a egész part. Aztán ismétlődik minder Tiszatelken messze a fali Se víz, se friss élelmiszel csak egy élelmes dinnyés jő velünk állomáshelyről, álló máshelyre. Pedig bizonyár a mozgó áruház, a buszra te lepített bolt is megélt volna túra mellett. Persze ehhe fel kellett volna hívni a tét mészetjáró szövetséget, d legalábbis olvasva a napiig pokat, nyomon követni a tú rát, a túrázókat. A jó keres kedö ugyanis keresi a vásái lókat, s nem sírdogál, hog nincs a boltban vevő. Az ellátás persze csak dolog egyik oldala. Egri Ki: Tibor, ez a nagy tapasztalat túravezető, már írásban jc vaslatot is tett a Felső-Tiszt vidék idegenforgalmi fejles; tésére. Az érdemes írásbi csak az izgalmasabb passzt sokat, javaslatokat emelné: ki. Feltétlen szükséges a Fei Tisza-vidék természeti ki pének, érintetlenségem megőrzése. A műtárgyépíté nek is jobban kellene alka mazkodnia a táji adottságol hoz, s ez bizony a „vízügj asztala. A helyi tanácsok nagyobb figyelmet fordítha nának a partok tisztaságár (Elkeserítő, hogy a Túr esi dás szépsége éppen a falvt tövében apad el. Hulladéko szemétkupacok, állati tét mek ijesztik el a hajóst, p dig minden udvar vége eg, egy igazi „házi” strand lehe ne a Túr mentén.) Az étkezési és beszerzi gondokról már szóltunk. V sárosnaménytól Tuzsérig vízről megközelíthető étt rém, csárda nincs. Hiányzik vízpartról a községek né táblája. Nem mindenkin van vízi térképe, s a falv. vonzereje is megnőne, tudná a hajós, hogy a gát m gött például Tiszabercel t lálható. (Bércéi egyébként a kedvező kivétel, itt a esi kott ABC is kinyitott a t rázok érkezésekor, s a kis ( teremben olcsót és jót leh tett fogyasztani.) Ugyani táblák jelezhetnék a köz látnivalókat is. A határvi; ínagyar és idegen nyelvű tá Iákkal illene, kellene jelöl Képeslapokat keilen'- , . " a vidékről. ■« kia' (cselényi) 1 táj mellé És ne tessék mosolyog érdemes lenne a Tiszá kapcsolatos térképek, fc albumok megjelentetése rr lett az ottani népdalok 1 gyűjtése és megjelentetése A falvak fizetővendég-s; gálata pedig eső esetén m helyet, az ottélőknek mun alkalmat adna. Akár egy nácskozás is összejönne, a a szórványötleteket rends rezve átgondolhatná a táj lamennyi gazdája, sze mese. Persze nem kész a lel Ahogy az ötletek, a’ ben mások változatos gazdags elénk tárul, úgy kell me| remtenünk a vonzó, idege két is idecsalogató értei rendet a szépség, a táj m; Antall 1st
