Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-03 / 211. szám

KH HÉTVÉGI MELLÉKLET C SIAILIÁIDMCITI IIHIC N Kovács Mari párizsi divatlevele Tehetség kerestetik... A párizsi divat jól gon­doskodik a szakember-után­pótlásról. Minden évben megrendezik a fiatal tehet­ségek felkutatását. A kész­ruha- és butikszalonok ki­állításain az ö modelljeik is helyet kapnak. íme néhány rajz és kép az „ifi” terve­zők öltözeteiből. Fiatalos, fekete overallruha — szoknyásáéra — bő nad­rággal. divatos kiegészítői: fehér harisnyanadrág és la­pos cipő. Kiskomplé — fehér, bolyhozott, kötött szövetből. A kabát­kán ötletes a saját anyagából kreált rózsadiszítés. (Bin* diae Lan eyrie) Mértéktartóan elegáns — klasszikus vonalú — piros kosz­tüm, divatos lekerekített alsórésszel. Jól illik hozzá a fe­hér ingblúz, s a fekete kiegészítő kellékek. (Maria de Castilla) Iskolás lett a gyerekünk Rövidesen új tanév kezdő­dik. Különös súlya van en­nek az első osztályosoknál. Az iskolába lépés gyökeres változást hoz a gyermek életébe. A tanulás komoly szellemi munka, az ismeret­len világhoz való alkalmaz­kodás pedig roppant idegi megterhelést jelent. A gye­rekek felelőssége megnő, hi­szen napjában többször is értékelik szorgalmukat, ma­gatartásukat, helyes és hely­telen feleleteiket, képessége­iket, tudásukat és szinte min­den megnyilatkozásukat. Elő­fordul, hogy* szinte óránként — sok esetben gyakrabban is — ítélkezik felettük a pe­dagógus: fekete, zöld, piros pontokat osztogat. Az iskolá­ban folyamatos a készenlét. Hihetetlen súllyal nehezedik ez a kisgyermek vállára — a folyamatos teljesítés, az isko­la mindenre kiterjedő fe­gyelmező, tilalmi rendszere. Ezzel egyidejűleg legtöbb­jükkel szemben gyökeresen megváltozik a szülő, a csa­ládtagok viselkedése — meg­változik az egész otthoni éle­tük. Iskolások lettek. Ez kö­telez. S kötelezi a szülőket is, ez természetes. Az viszont már nem természetes, hogy a szülők a gyerek elé állított mércét oly magasra állítják, hogy az vagy leveri a lé­cet, vagy kénytelen elsomfor- dálni alatta. Sok szülő, szinte megriad­va a reá háruló újszerű fel­adatoktól, „pápább lesz a pá­pánál”, s míg a pedagógus tapasztalatai birtokában igyekszik a gyerekkel szem­ben csupán annyi követel­ményt állítani, amennyinek az még meg tud felelni. A szülők mindent ki akarnak hozni belőle — még sokszor azt is, amivel nem rendelke­zik. A gyerekek számára ijesztő, mennyire megválto­zik velük szemben a szülők attitűdje amit iskolások lesznek. Az eddigi engedé­keny, barátságos, becézgető anyuból szigorú, számonké- rő, füzetlapokat kitépdeső, örökösen elégedetlen „haj­csár” lesz, apuból pedig, aki­vel addig olyan jó volt ko­csit bütykölni, sétálni, szán­kózni, dominózni, kibújik az ordibáló, fenyegető, büntető „őrmester”. A gyermek nem érti ennek a változásnak az okát. Megriad, meggörnyed a felelősség súlya alatt, hi­szen azt hiszi, hogy csupa jo­gos feladat teljesítését vár­ják tőle. Ostobának és alkal­matlannak érzi magát, ha még a késő esti órákban is a füzetek és tankönyvek fölé görnyedve kell tanulnia. Pedig milyen kézenfekvő a valóság: a tanuló egyszerű­en fáradt, kimerült —"figyel­me ezért hanyatlik, feladat­tudata ezért csökken a mi­nimálisra. Gondolnak-e arra a szülők, hogy délután hat­hét óra körül a gyerek már a tíz-tizenegyedik munka­órájánál tart? S nem is akár­milyen munkaórák vannak a háta mögött! Az iskolában nincs akár egy órányira is elnyúló terefere a büfében, meg „kiugróm a közértbe”, „lazítok egy kicsit”. Az isko­lai osztályban közösen vég­zett, fegyelmezett, pontos előírások szerint folyik a munka. Az elsősök szemében cso­dálatos dolog egy-egy piros pont, ám annál inkább két­ségbeesnek egy-egy feketé­től. Mindez érthető, hiszen nagyon fontos a számukra, hogy a szeretett tanítónő, aki ráadásul a tekintélyt is kép­viseli, hogyan értékel, mi­lyennek ítéli meg őket. A kisgyerekekben erősen él a vágy, hogy megfeleljenek, olykor bizony érdemtelenül is azt szeretnék, ha jónak, okosnak tartanák őket. Gya­kori eset, hogy még akkor is igazságtalannak vélnek egy- egy fekete pontot, ha rászol­gáltak. A pedagógusnak sincs könnyű dolga, míg eléri, hogy értékítéleteit elfogadják, an­nak hitelességében és igaz­ságosságában ne kételkedje­nek a gyerekek. Ám a szülőket gyakran nemigen érdekli, miért kap­ta a gyerek a jó vagy rossz pontot: a piros pontra szót sem érdemes vesztegetni, a fekete azonban minden két­séget kizáróan megérdemelt büntetés. Nemigen érdeklőd­nek az okok felől s a gyerek­be többnyire belefojtják a szót, ha magyarázkodni kezd. Jóllehet éppen ezek a beszél­getések alkalmat nyújthat­nának a szülőknek arra, hogy az értékekről, a magatartási normákról felvilágosítsa a gyereket, segítse őt eligazod­ni a követelmények és elvá­rások között, hogy megértse a józan szabályok és tilalmak szükséges voltát. Ehelyett jön a büntetés. Sok gyerek a büntetéstől félve már szinte semmi másra nem ügyel az iskolában, mint a pontokra. A piros pontok iránti mohó vágy, a „megfelelési görcs”, illetve a fekete pontoktól va­ló rettegés olyannyira meg­terheli az idegrendszerét, hagy végül is ettől válik nyugtalanná, agresszívvé. A gyerekek, szinte kivétel nélkül alig várják, hogy is­kolások legyenek. Ám ha azt tapasztalják, hogy az iskolás léthez túlságosan kevés öröm, de annál több kudarc, bánat, keserűség és büntetés tartozik, előbb utóbb már nem akarnak iskolások len­ni. S főleg akkor nem, ha ez­zel egyidejűleg elveszítik az otthon régi melegségét, el­fordul tőle anyu és apu ked­ves arca. Mihályi! Ernő politikus, újságíró, neves köz­életi személyiség 90. évvel ez­előtt, 1898. szeptember 3-án a Nógrád megyei Béflen evangéli­kus papi családban született. Fiatalon az Est lapoknál újság- íróskodott. A szegedi egyetemen művelődéstörténetből doktorált, majd riportútra ment Ameriká­ba, ahol maga tartotta el magát és felkészülésének újabb állo­másaként gazdag élettapasztala­tokat gyűjtött. Hazatérve főleg képzőművészeti kritikai tevé­kenysége volt jelentős Nemcsak Derkovits egyik támogatója és őszinte barátja volt, de Nagy István. Mészáros László és so­kan— folyt, a sorrendben be­küldendő függ. 27.. vizsz. 1. (zárt betűk: T, E, K, S, E, K. Z) és függ. 13. (zárt betűk: L, T, G, E, K) sorokban. VÍZSZINTES 13. Ezerötvenegy római szám­mal. 14. Másképpen, azaz igazi nevén, latinul. 15. Nagyobb rész­ben Ausztriában, kisebb részben hazánkban fekvő tó. 16. Vendég­lői lap. 17. A századforduló egyik kiemelkedő építésze (Ig­nác: 1855—1928). 19. Gabonát ta­karít be. 20. Körméről lakkot tá­volit el. 21. Régi hosszmérték. 23. Házőrzője. 24. Személyes név­más. 26. Ollós állat. 27. Amikor, költőiesen. 29. Olasz és magyar gépkocsik jelzése. 30. Országos Rendező Iroda. 32. Állati takar­mány. 33. Egy ország lakossága. 34. József Attila-díjas költőnk, műfordítónk (Anna; 1926—). 35. Jég. fagylalt németül. 36. Szólít. 37. Azonosak. 38. Szó a ..Halotti beszed''-ben. 39. Ohitü, igazhitű. 41. Kérdő, sürgető szócska. 42. Lizi egynemű betűi. 43. Megál­líthatatlanul múlik felettünk. 44. Rejtjelkulcs. 45. Vagdalt gyü­mölcsből. cukorral, borral, pezs­gővel készített hideg ital. 46. Északi pénz. 47. Sorvégi össze- csengés. 49. Község Pest megyé­ben. 50. Americium vegyiele. 52. Mesebeli alak. 54. Bor és klór vegyjele. 56. Varróeszköz. 57. El­avult levélcímzés-rövidítés. 59. Nagyon idős. 60. ... nova. bra­zil eredetű tánc. 61. Szabó szer­szám. 63. Oszlopokon nyugvó boltívek sora. 64. AH. 65. Női név. 67. Alattomosan, kétszínű­én valaki ellen törő személy jel­zője. 68. Vásznat készít. FÜGGŐLEGES 2. Sertést vágott. 3. ötvenegy római számmal. 4. Kereskedő egykor. 5. Európa legnagyobb és legmagasabb hegyrendszere. 6. Részeges. 7. Kopasz. 8. Kerti munkát végez. 9. Osztrák .és francia gépkocsik jelzése. 10. Kukorica tudományos neve: . . . mays. 11. Ebbe az irányba. 12. Humoristánk, a Ludas Matyi egykori főszerkesztője; első koc­kában utóneve kezdőbetűje. 17. Levegő görögül. 18. Téli párás­ság. 21. A valóságtól teljesen el­rugaszkodott. maradi ember: . . . van Winkle. 22. Csodás madár az ókori görög-római mitológiában. 25. Háztető kiálló része. 28. Kérdőívek első kérdése. 31. Re­gényét Gárdonyi írta meg. 32. Ismeretterjesztő társaság névbe- tüi. 35. Fizikai fogalom. 36. Ku­tya nagyságú rágcsáló vizi állat. 37. Vagonokat rendez. 39. Len­gyel-német határfolyó. 40. Szé­kesegyház. 41. .Nemzetközi Olim­piai Bizottság. 43. Tejipari mel­léktermék. 47. Fogával őröl. 48. Huszársapka névelővel. 51. Fo­ciban nem a kapura tartó lövés. 53. Cselekvést kifejező szó. 54. Cserje. 55. Kábítószer. 58. A ha­logén csoportba tartozó vegyi elem. 60. Város Csehszlovákiá­ban. 62. Egy angolul. 63. Sál be­tűi. 64. Távolabbi tárgyra muta­tó szó. 66. Asztatin vegyiele. 67. S-sel az elején: vízi növény. 68. Egykori fasiszta rohamosztag, a hitlerista párt belső rendfenn­tartó fegyveres különítménye. (N. I.» A megfejtéseket szeptember 12-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BE­KÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FOGADUNK EL! Augusztus 20-i rejtvénypályá­zatunk megfejtése: . . . csak az országgyűlési képviselők leg­alább kétharmadának szavazatá­val. Nyertesek; Bárány György, Fikly András, Periinger Imré- né. Végvári Miklós nyíregyházi, Földesi András demecseri. He­gedűs Enikő nyírbátori. Szende- rákné Tallai Mária rakamazi, Jaskó Bernadett tiszalöki. Dávid Ernő tunyogmatolcsi és Balázs Albertné újkenézi kedves rejt- vényfejtőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. A túlzott sófogyasztás Általánosan elfogadott nézet, hogy a szív- és érrendszeri meg­betegedések egyik legfontosabb kockázati tényezője a magas vérnyomás; a magas vérnyomás kialakulásának pedjg egyik elő­idézője a túlzott sófogyasztás. Valamikor a természeti népek nem ismerték a' sót; egyes ku­tatók szerint a. kannibalizmus­nak éppen az volt a rugója, hogy az emberi hús sósabb ízű­nek bizonyult a megszokottnál. A kultúra, a civilizáció terjedé­sével és fejlődésével párhuza­mosan aztán egyre jobban nö­vekedett a sófogyasztás, ezt nemcsak az íze okozta, hanem az akkori tartósítási eljárások — például a hosszas tengeri uta­zásoknál — szinte kizárólag a sózáson alapultak. A The Lancet című, igen páti-*- . nás angol orvosi hetilap számolt be arról, hogy a vérnyomás- emelkedés következményeként jelentkező (szív és érrendszeri! betegségek megelőzésére külön­böző nemzeti bizottságok azt ja­vasolják, hogy napi 5 grammra korlátozzák a konyhasó fogyasz­tását. A Nagy-Britanniában vég­zett felmérések ennél jóval ma­gasabb fogyasztásról tesznek ta­núságot. Eszerint a lakosság ál­tal vásárolt élelmiszerek ;fejen- ként és naponta átszámítva) 6,50 g konyhasót tartalmaznak, eh­hez még 3,16 g asztali sót vásá­rolnak. Ez összesen az ideális fogyasztás majdnem kétszeresé­nek: napi 9,72 grammnak felel meg. Ehhez még hozzá kell szá­mítani a házon kívüli étkezések­nél elfogyasztott só mennyiségét is, ezt napi 2 g-nál valamivel többre becsülik. Így összesen napi 12 gramm az egy főre eső sófogyasztás. Ebben a helyzetben elsőrendű­en fontos volna a gyári eredetű élelmiszerek sótartalmának a csökkentése, hogy betartható le­gyen a WHO irányelve a napi 5 grammos sófogyasztással kap­csolatban. Persze: a tényleges, pontos sófogyasztást nem könv- nyü megállapítani, hiszen ehhez azt is számításba kellene venni, hogy az otthoni főzés során mi­lyen mértékű sóveszteség kö­vetkezik be. Más országokban is végeztek ilyen jellegű felméréseket. így pl. Észak-Karéliában azt tapasz­talták, hogy az elfogyasztott só­nak a 43 százaléka származott az élelmiszeripar által termelt só- forrásokból és 39 százaléka az otthoni, háztartási felhasználás­ból. A Svédországban, Finnor­szágban és Nagy-Britanniában végzett tanulmányok szerint az élelmiszeripari termékek 4,6—7.9 gramm konyhasót szolgáltatnak naponta, és fejenként. Ugyanak­kor figyelemre méltó a főzés közbeni sóveszteség, mert a só egy része a kiöntött főzővízzel távozik. Valamennyi a lábasok­ban, a tálalóedényekben, a tá­nyérokon is marad. Érdekes viszont az a felmérés, amely az asztalnál történő sófel­használásról szól. Férfiaknál ugyanis az összbevitel 9—15 szá­zalékát, nőknél viszont 18—20 százalékát szolgáltatja ez a só­zás. Ugyanakkor a vizeletből ki­mutatott értékek lényegesen alacsonyabb adatokat mutattak, mint amennyit a sóbevitelre vo­natkozó statisztikai számokból következtetni lehetett. Amikor kísérletképpen egész­séges emberek vizeletének só­ürítését mérték, az derült ki, hogy az sokkal alacsonyabb, mint a már említett, statiszti­kai úton kiszámított napi 12 grammos bevitel. Ugyanakkor különbségek mutatkoztak a nők és a férfiak között is: a férfiak több sót fogyasztottak és ez a többlet még akkor is fennállt, ha a sófogyasztást átszámították testsúlykilogrammokra. Egyes vélemények fontosnak tartják a verejtékkel vesztett só mennyi­ségének a figyelembevételét, bár vannak olyan adatok is, hogy amíg az elfogyasztott nátrium 93 százaléka a vizeletben jelenik meg, addig a verejtékben mind­össze 2 százalék van. Az ivóvíz konyhasótartalmát általában el­hanyagolhatónak tekintik. Ezek az elemezések azt sugall­ják, hogy a népegészségügy ja­vítása érdekében két frontor kell intézkedéseket tenni. A; egyik: az élelmiszeripari gyár tási eljárások megváltoztatásává kell csökkenteni a termékek só tartalmát. A másik: megfelel felvilágosítással, egészségnevelés sei elérni, hogy csökkenjen a asztali utónsózás rossz szokás; Egyik kérdésben sem könny eredményt elérni. 1988. szeptember 3.

Next

/
Thumbnails
Contents