Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-03 / 211. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. szeptember 3. VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN z öreg kapitalista megjelenése a városban nem keltett különösebb feltűnést. X JL. Délelőttönként sétálgatott a központ „Váci utcájában”, arnlit a lakosok némi lokálpatrióta öm- gúnmyal neveztek el emí- gyen. Az öreg vízvezeték- szerelő rokonánál töltötte a nyarat, egyébként Kanadában él. A rokon látástól va- kulásiig járta a megrendelőket. Nem pihent, nem pi- henthetett, mert jól kialakult kuncsafti köre van. Korholta is reggelente az öreg: „Hallod, öcsém, nálunk nincs ember, aki ezt a hajtást csinálná ...” Aztán felöltözött, pontosabban kiöltözött. Meg kell hagyni, kiváló az ízlése. Pepita kalapja ugyanabból az anyagból készült, mint a zakója, a nyakkendője pedig stt. ingével volt egy mintájú. Leginkább a borbélyokat kápráztatta .el toalettjével, mert azoknál egy héten kétszer- háromszor megjelent. „Itt mintha a fülemnél hagytak volna egy kissé a múltkor”, keresett ürügyet az újabb és újabb beütésekhez. A két fodrász nevezte aztán el öreg kapitalistának. Hálátlanok ... Micsoda borravalókat kaptak pedig. És milyen gyakran. Történt azonban, hogy az öreg rákapott a fagylaltra. ★ A másik oldalon régebben vegetálgatott egy kis presszócska. Amíg egy dús keblű Loreley mérte ott a rövidet és a kávét, állandó és népes volt a vevőkör. Aztán Loreley elpályázott a városból. Jött helyette valaki hiszékeny. Aki azt hitte, hogy ide az emberek a rövidekért és a kávéért jártak. Az ilyen ballépés az .üzleti, világban végzetesnek számít. A presszó annak rendje-módja szerint elnéptelenedett és halódva várta, mi lesz vele. Egy szép napon elérkezett az ideje a feltámadásnak. Üj tulajdonos, új proül: fagyialtos költözött Loreley helyére. Ennek lehetett tanúja az öreg kapitalista, lévén, hogy a fodrász üzletből nap mint nap figyelemmel kísérhette a nagy átalakulást. Közben mesélt a fodrászoknak. Nem volt mindig ilyen beszédes, de utóbb egészen kinyílt. „Tudjátok, otthon Kanadában Torontóban, ahol élek, húszszor ennyi egy hajvágás. Ha pedig egy utcában egy fodrászhoz egy nap háromnál több ember megy be nyiratkozni, akkor egy hét múlva még két fodrász-, nyit ki ugyanott.” Közben békésen tűrte figaró barátunk ugrabugrálását, aki már azt sem tudta, mit csináljon az öreg fejével, any- nyira kész volt vele.' Az öreg felkelt, és megint nem kért vissza a százasból. Lépteit egyenesen az új fagylaHozóhoz irányította. Gusztusos kis hely — állapította meg. Szeme végigfutott a krómozott tálakon, amelyekben tucatnyi ízből kínálta magát a fagylalt. Pákosztos macska módjára nyalta meg a szája szélét, mert ebben az üzletben adtak a formára is. A puncs tetejét megszórták gazdagon mazsolával, a csokoládét egy kis kakaóval, és a többit is valami szemnek szép díszítő dologgal. Az öreg felpillantott az árlapra. Csak egy pillanatra lepődött meg, mert az itt töltött néhány nyáron hozzászokott ahhoz, hogy ebben az országban mindennek olyan olcsó az ára, mintha ajándékba adnák. Kiment az üzlet elé, ahol valami sorfélében tolongtak egymás mögött és mellett az emberek, mint eke. után a sirályok. Csak az ajtó rendezte őket libasorrá. Beállt a végére és hagyta magát sodorni. Mennyi ráérő ember, gondolta, miközben kis lépések ütemére fogytáik előre. Amikor rákerült a sor, kissé megbán- tódofct, mert öt gömbnél több nem akart ráférni tölcsérére. Egy ötvenest adott a lánynak és ki akart fordulni, de az utána szólt: uram, a pénze. ★ Mélázva nyalta a pisztácia, a menta, a fahéj és kiwi ízű gömböket, de még leiéig nem ért, amikor újabb fagylaiíoshoz érkezett. Megütközve állapította meg hogy kár volt sorba állnia az előbb, mert itt ugyanolyan széles a választék és nem kevésbé gusztusos az üzlet belseje. Sőt, a kiszolgáló leány még talán hamvasabb volt, mint az előzőben. A bejárat előtt sétált egy kicsit fel és alá, hogy elfogyjon az előző adag, majd bement. Az üzleten látta, hogy nem sokkal előbb nyithatták, mint a másikat. Szűknek éppúgy szűk volt. sőt még tetézte a tolongást, hogy egy hús- sütö is dolgozott ugyanott. Ettől az öreg elképedt Ilyet nem tűrnének odakint — füstölgött. De azért érdeklődéssel nézte a gusztusos húsdarabokat, amint a nyárson forogtak az izzó rudak előtt. Tessék, uram.... szólalt meg mosolyogva a fagylaltot mérő leány. Az öreg nagyon szeretett volna kérdezni valamit, és már a száján is volt: mondja, kedveském! De a „tessék uramra” nem érezte ildomosnak. Mondja, kisasz- szony... — hagyta el a kérdés eleje a száját. Ez pedig idegennek és sutának hatott. A leány tovább mosolygott és várta, mit óhajt az öreg. Mondja, kisasz- szony, nem félnek a konkurenciától? Itt van húsz méterre egy másik fagylaltos, most nyitott. Nem tudom uram, én csak alkalmazott vagyok, villogtatta fogsorát az elárusítónő. Milyet parancsol, uram? Az öreg egy kissé zavarba jött, majd az úrlapra nézett, és bemondta a két elsőt. Fájdalmasan gondolt rá, hogy vaníliát is említett, pedig nein szereti. Kint közönyösen nyalogatta az új gömböket, és azon gondolkozott, hogy milyen lágyak. Könnyen megy beléjük a nyelve, nem úgy mint az előzőbe, amely kemény volt, és csak a szájban kezdett olvadozni. Lassan megbarátkozott a vanília ízével, közben átkelt a közeli forgalmas útkereszteződésen. Hatalmas táblák hirdették a nyári árleszállítást a sarki áruházhan, a kirakatokban dugig volt minden sarok leárazott holmikkal. Az öreg a tükröződő kira- katüwegebn megelégedetten nézett végig saját magán, és úgy találta, hogy ilyen toalettet nemigen lehetne összeválogatni ebben az itteni hőségben. Azért végignézte a számtalan kirakatot. Messze volt még a vacsoraidő, különben is a torkában érezte még a fagylalt ízeit. Szemben vele egy csapat iskolás tűnt fél,'fejükön fehér kalapocska. / Vidáman fecserésztek, de nem magyarul. Az öreg nem bírta kihámozni beszédükből mifélék lehetnek Csák a ka- lapocskákról olvasta le: Gromada. Ezzel sem lett okosabb, viszont megakadt a szeme valamin: mindegyikük kezében fagylalt volt. És az előző fagylaltos- sal ellenkező irányból érkeztek. Az öreg elindult arrafelé. ★ Ez a fagyialtos már távolabb árulta portékáját a belvárostól. Igaz, nem volt messze a ház vagy száz méternél. Viszont tágas pavilonként épülhetett nem is olyan régen. Bent két kisasztalnak is jutott hely. Különben egy lélek sem volt sem benne, se körülötte. Kicsit tétovázgatott az öreg: bemenj en-e Vagy nem? Óhajtotta is meg nem is az "újabb adagot, de aztán győzött a kíváncsiság. A hűtőpultnál egy közömbös arcú, szőrös karú. kerek képű ötvenes férfi fogadta a köszönést, majd szótlanul meredt rá. Az öreg látta, hogy a választék valamivel szűkösebb ugyan, de majdnem ugyanaz, mlint az előző két helyen. Csokoládét kért és csak egy gömböt. Sajnos, az nincs, kérem. mondta szenvtelenül az ember, és hozzátette: most volt itt egy csapat lengyel gyerek, mind elvitték. Mindegy, legyen citrom — egyezett bele az öreg. és már megbánta, hogy betért. Az adagja elkészült,, és még csak annyit látott kifordultában. hogy a függöny mögül előkerül egy nő. Hol láttam én ezt az embert, tűnődött. Aztán beugrott neki: igen. valami- kör az Arany Pelikánban volt pincér, mégpedig főpincér. Vajon miért lett fagylaltos — értetlenkedett. Egy főpincér, az úriember. Vezényli a többieket, ő szedi be a borravalót. Az Arany Pelikán felé indult. Fagylaltja eláztatta a tölcsért, írtért a gömb összeomlott és belecsusz- szant. Nem maradt meg a karimán. Az öreg. szétnézett, látják-e, de ez a mellékutca néptelen volt. Magasra emelte a tölcsért, kiharapta az alját, és hangos szörcsögéssel kiszívta tartalmát. Komoly és kimért külsejéhez egyáltalán nem illett a viselkedése. Ezután elővett egy csipkés szélű fehér zsebkendőt — ami meg férfiúi mivoltához nem ment, és megtörölközött. Gyönyörű nyakkendőjén maradt ugyan egy folt, de azt nem vette észre. ★ Az Arany Pelikan .előtt régi ismerőse üdvözölte. Fölötte járt ugyan az iskolában — éppen abban a gimnáziumban. amely mellett az imént a fagylaltot ette — de egy utcában laktak annak idején. Mióta itthon van, többször találkoztak. A régi barát azonban mindig rohant, szót nem nagyon váltottak. Gyere, üljünk be a Pelikánba, invitálta, de az elhárította: ne viccelj, nem illik hozzánk ez az étterem, nem jár ide a kutya sem. Az öreg azonban bepillantott és nem értette gyermekkori barátját. Bent tisztaság volt, bordó egyenruhás pincérek sétálgattak, bár tényleg nem volt benn egy lélek sem. Barátja kabátjába kapaszkodva húzta: lesnek mint a hiénák, hátha jön egy palimadár, hogy rásózzák méregdrága menüjüket. Az öreg hitte is, meg nem is.. Inkább arra gyanakodott, hogy restellné, ha nem ö fizetné. Talán nem telik neki egy ilyen" előkelő helyre. Nem akarta megsérteni áfczal, hpgy előre felajánlja: ő állja a cehhet. És akkor hová? — kérdezte bele- nyugvóan. Tudok -nem messze egy kiváló fagyialtost. Oda beülünk, te még olyat nem ettél. Az öreg bénultan bólintott, .a torka körül felkérőzött egy csepp citromfagylalt. Undorral, vörös képpel nyeldekelt. ★ Barátom, nem sejtenéd mennyi jó fagylaltos nyílt mostanában a városban — mesélt lelkendezve az itthon maradt régi ismerős. Ez most az üzlet, a vőmék is ezen gondolkoznak. Nézd meg majd aat, ahová megyünk! Előbb trafikja volt az illetőnek, de abba majdnem belebukott, szerencsére eladni el tudta a pavilont. és abból csinálta ezt a kis fagy tallózót. Nagyon gusztusos, nem? Megérkezvén az öreg csak annyit tudott megállapítani, hogy éppolyan mint amiből kettőt már látott a belvárosban. A tulajdonos külseje után inkább nézett ki nagykövetnek, mint fagylal- tosnak. a felesége hátul tett-vett. Elöl két virágzó szépség álldogált és várta a vevőket. Itt sem volt forgalom. És tudod, mi lett az előző pavilonjukból? Nem fogod elhinni, íagylaiLtos költözött bele. Bizony isten, ha-ha-ha — mulatott ismerőse. A pultnál könyököltek, és kávét is ittak, lassan szürcsölgetve. Az öreg azt mondta, nem szereti a fagylaltot. Barátja szemrehányóan méltatlankodott. Pedig az illatok olyanok, mintha csak a gyümölcsöt vennéd a szádba. Én, látod, mindennap megeszek egykét gömböt. Ha nem lenne ilyen drága, lehet még a gyomromat is elrontanám. És még drágább is lesz. Az asszony most jött haza a Balatontól, azt mondja, ott van hely, ahol öt-hat forintot elkérnek egy gömbért. Amióta felszabadították az árát, szabad a verseny. Emelik nyakló nélkül. Már csodálkozom is, hogy ezek csak négyért adják. Persze így is megéri, mert különben miből telne Mercedes- re. Igaz, mostanában úgy hallom, veszekszenek egymásra. mert túl sokan vannak. Kíváncsi leszek, mi sül ki belőle. ★ „Kapitalistánk” egy óvatlan pillanatban betette félig elnyalt fagylaltját egy utcái szemetesbe. Barátja nem vette észre, ő lelkesen eszegette a magáét. Leültek a platánfák alá egy kicsit, mert lábuk szinte egyidő- ben kezdett fáradni. Emlékszel? Nosztalgiázott a Kanadába szakadt. Mikor legények voltunk, mennyire más volt ez' a környék ... Hová lettek azok a jó ids üzletek? A rőfös, a kalapos, a szabó . . . Egy „ószlag”, egy bolt. Még szerencse, hogy nem romlik a memóriám, annyira öreg nem vagyoni. Pontosan fel tudom idézni a régi utcácskák helyét. Alig maradt ugyan valami, amiről elinduljon a szemem. Olyan Lesz ez megint, majd meglátod — válaszolt nyugdíjas barátja. Nézd meg, hogy fúrják-faragják a jobb épületek elejét. Kiss sufnikból csinálnak butikokat. Egy szintből kettőt, hogy jobban férjenek. Úgysem fognak elférni. Azolk jártak jól, akik valahogyan hozzájutottak az elején. Ezek a tiritarka lyukak már most is több millióért cserélnek gazdát. Tudok olyan há'tsóudvari kamrát, ami most videóbolt. De itt van a belvárosban ... Ez kell, ez megy. Hogy meddig, azt nem tudom. Ezeket az adó sem bántja, vagy csak nem mutatják. A népek tódulnak a papagáj,szín ruhákért, a gyerek majd fel- botlik a fülhallgatós sétálómagnójától. A siheder cipeli ,azt a hatalmas magnósrádiót és bömbölteti. Még vasárnap is, amikor jövünk a templomból. Én nem is tudom, hová jutunk... Nagyot hallgatott a két barát a hosszú monológ után. Még egy hétig maradok ... — mondta minden átmenet nélkül a kanadai. — Mondja az unokaöcsém, ne menjek^ még. és nem is vágyók, hidd el. jCint még bolondabb a világ, de ezt csak neked mondom, más úgysem hinné el. Lehet, hogy te sem, és azt mondod: a kutya is jódolgában vész meg. A fene ezt .a fagylaltot, teljesen elrontottam vele a gyomrom. Kint egy évig nem eszek ennyit, olyan drága. ★ Az öreg útja a belvároson keresztül vezetett haza az unokaöccséhez. A taxiállomás mellett kedvetlen sofőrök lebzseltek, nem is látszott a kocsisor vége. Utas meg sehol. Gondolkozott, menjen-e taxával haza, mert meglehetősen eljárt az idő. Inkább sétálok, gondolta, és tovább indult. Hátában érezte a mogorva vezetők tekintetét. Elhaladt egy szintén meglehetősen piszkos talponálló előtt, amely ráadásul émelyítően mosogatólészagú volt. Ablakai közül kettőben is fagylaltot árult egy-egy unott öregasszony. Valamikor fe- _hér, ma foszlott és szeny- nyes ruhájukon látszott kezük nyoma, valószínűleg odatörlik, ha rácseppen a massza. Nocsak, itt kettő ötven egy gömb, látta egy pillanatig a vedlett táblát az öreg. Hallotta amint az asszony kioktat egy cigány- gyereket: a perselybe dobd te... Nem tudod, hogy mi nem foghatjuk meg a pénzt? Az öreg majdnem elnevette magát. De aztán felfordult a gyomra. A mocskos mosogatórongy mellett egy törött kávéspohárban tartotta a félgömb alakú mérőeszközt az asz- szony és amellől szónokolt. A fagylalt pedig szemmel láthatóan olvadozott, és kis tócsákat képezett a még valamelyest formáját tartó részeken. Ez már talán egyenesen meleg — émelygett az öreg. ★ A „Váci utcán” a délutáni szieszta jelei mutatkoztak. Alig-alig lehetett látni embert. Az öreg már tudta, hogy péntek délután ez így szokott lenni, különösen nyáron, amikor üresek a hivatalok a szabadság miatt. Az új fagylaltozó előtt mégsem kisebbedéit a sor. Még a borbélylegények is ott évódtek egymással. . Mikor megpillantották az öreget közeledni, egyszerre halkulták el. Egyikük megjegyezte, fojtott hangon, hogy csak a többiek hallják: jön az kapitalista. Még nevetett is hozzá, de nem sokáig. A legidősebb sziszegve rászólt. Hallgass már te marha. Még meghallja ... Nyájas mosollyal fordult az öreg felé. Isi,: Enyhül a fagylalthelyzet
