Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-30 / 234. szám

1988. szeptember 30. Kelet-Magyarország 3 Kimozdulni a holtpontról MEDDIG KELL MÉG ROMLANI a helyzetnek a beregi térségben, hogy a mi gondjainkról is tudomást szerezzen az ország? 1960- ban Vásárosnaményban és a körzetben közel 49 ezren éltek, mára 39 ezren vallják lakóhelyüknek ezt a tájat. Ha a mai infrastruktúrát, a fog­lakoztatási és oktatási lehe­tőséget nézzük, jó, ha 25 ezer embert tud eltartani Bereg! De ki vállalja annak a politi­kai felelősségnek a súlyát, hogy csendes szemlélődéssel vegyük tudomásul, míg úti­laput köt az, aki másutt re­méli a megélhetést? . . . Nyugodtan nevezhetjük drámainak a nemrég meg­tartott KISZ megyei bi­zottsági ülés hangvételét. Szűcs Gyula, „veterán” KISZ-titkár, országgyűlési képviselő úgy ismeri ezt a tájat, az itt élő embereket, mint a tenyerét. Nem is ment el sehová, úgy érzi, neki itt kellene valamiképp ki­mozdítani a haladás- szeke­rét a holtpontról. Sorolta, mi mindenre lenne szükség, hogy a foglalkoztatás csap­dái miatt ne mondjanak oly sokan örökre búcsút a szülő­földjüknek. ELŐBB A MEZŐGAZDA­SÁG korszerűsítésére, a gé­pesítés miatt váltak meg so­kan a munkahelyüktől. Má- ’ ra ellenkezőjére fordult a helyzet, mert ha ismét bekö­vetkezne egy nagyarányú modernizáció (!) sok száz ember volna felesleges a tér­ség tíz termelőszövetkezeté­ben. Egyrészt a tőkehiány, másrészt szociálpolitikai szempontok miatt keresik ne­hezen a kenyerüket a me­zőgazdaságban. De még mindig kecsegte­tőbb a helyzetük, mint az ipari üzemben dolgozóknak vagy azoknak, akik egyálta­lán nem tudnak elhelyezked­ni. Pedig a naményiak min­dent megpróbáltak. Csak egy példa rá: tíz év alatt hét­szer (!) cserélték ki a cég­táblát a mai Medicor-üzem- ben. Elhitették a nőkkel, hogy a lakatos, az esztergá­lyos, a műszerész szakma ép­pen nekik való — amikor ezt követelte tőlük a soros gazda. Vajon hány átképzés­re került 1 sor tíz esztendő alatt? A döntéshozók szemléletén kell változtatni, — mondták többen — amikor az elmara­dott térségek fejlesztésére adható pénzeket elosztják. Ráadásul úgy, hogy ne 2-3 milliót juttassanak fejlesz­tésre, mert közgazdasági is­meretek híján is mindenki belátja, ez bármire elég, csak fejlesztésre nem... AMINT A FULDOKLÓ sem tud önmagán segíteni, ugyanúgy Bereg népe is ki- vülről-felülről várta a segít­séget. Gondjaikról illett sze­mérmesen hallgatni. Amikor Szűcs Gyula szóvá tette itt- ott, rászóltak; ne kongassa a vészharangot. Most pedig maguknak kell saját magu­kon segíteni, és kigondolni, hogy helyben miként léphet­nének előre. Különösen az idegenforgalomban, a tiva- dari és a gergelyiugornyai Tisza-part fejlesztésében kí­nálkozik lehetőség. Mindent szeretnének megtenni azért, hogy az elszegényedésnek gátat vessenek, hiszen a be­regi ember nem vágyik más­hová. Ahogy elhangzott: nem kér a Nemzeti Színházból, a balatoni autópályából, az S-modell választékából. De joggal kér tisztes megélhetést a szülőföldjén, hogy Mátyu- son, Lónyán, Tarpán, vagy Naményban keresse a szemé­lyes boldogulás útját. Tóth Kornélia Kettős verseny az iskolában Zene és rajz Érdekes versenyen vesznek részt október 1-jén a nyí­regyházi művészeti szakkö­zépiskola növendékei: a ze­nei világnap adta az ötletet, hogy az iskola profiljának megfelelően tartsák meg a megemlékezést a jeles ese­ményről — versenyt rendez­nek. Mégpedig — a zenészek nyevén szólva kettős ver­senyt, ezúttal ugyanis a kép­zőművészeti és a zenei tago­zat diákjai is rajzolni fognak a felcsendülő zeneművek ih­letére. Az, hogy milyen mű­vek hangzanak majd el a dé­lelőtt 9-kor kezdődő rajz­versenyen, egyelőre titok. Az viszont nem, hogy a legsike­rültebbeknek itéíendő mun­kákat jutalmazzák. Kíván­csian várják diákok — taná­rok, vajon a képzőművész, vagy a zenészjelölteknek élénkebb-e a fantáziájuk, ha rajzban fejezik ki zenehall­gatás közben keletkező ér­zelmeiket, gondolataikat. Csomagolnak a sínek mellett Tea, mazsola, só Záhonyból Az aromás tea vendégváró­ként már ott gőzölög az asz­talon. A jázminillat nemcsak a házigazda szobáját, hanem az előteret is*betölti. A Com­pack Kereskedelmi Csoma­goló Vállalatnál szertartás- szerűen készítik az üdítő italt, és ezt a szokást a záhonyi raktár, csomagoló és feldol­gozó gyárnál is átvették. A sínpárak mellett épült új Compack-létesítményről ko­rábban annyi híradás szere­pelt, hogy nyolcvan japán autót a záhonyi Compacknál raktak speciális kamionokra, majd küldtek Jugoszláviába. A vasút is beszállt — A tranzitküldemények fogadása, raktározása és cso­magolása az egyik feladatunk — mondja Szabó Gyula igaz­gató —, de amiért a vállalat létrehozta ezt a gyárat, az a radikális költségcsökkentés és a minőségmegőrzés. Koráb­ban az árut Záhonyban át­rakták széles nyomtávú vá­gányról normálra, így utaztat­ták Budapestre, ahol az öm­lesztett árut átcsomagolták és visszairányították például Zá­honyba. A tea-, a só-, a ma­zsolaküldeményeknél jelentős volt a veszteség és a fuvar­költség. Ezzel a beruházással a vállalat évente több tízmil­lió forintot takarít meg és emellett megőrzi a Compack felirattal ellátott termékek minőségét. így nem élünk vissza monopolhelyzetűnkkel, nem a vevőkkel fizettetjük meg a pluszköltséget. Mivel a MÁV záhonyi üzemigazgatóságnál sokáig gondot okozott a minőségi áruk átrakása, raktározása, csomagolása, a vasút jó üzlet­nek látta a Compack kezde­ményezését, ezért is járult hozzá a 115 milliós beruhá­záshoz 30 millióval. A megyei tanács a terület- fejlesztési és szervezési alap terhére kötött szerződést a vállalattal, hiszen a térség­ben az utóbbi tíz évben a Taurus Carbonpackon kívül ekkora gyár nem létesült. A feltételek között 200 milliós beruházás és 60 fős átlaglét­szám foglalkoztatása szere­pelt, amely ebben az évben, a beindulás után fél évvel megvalósult. Cserébe az alap­ból a tanács 1987-ben már ötmilliót, az elkövetkező két Dobozokba kerül a csomagolt áru évben még 38 millió forint támogatást nyújt. Hogy miért jelentős a kör­nyékbelieknek, hogy újabb munkalehetőség adódott, ar­ról a csomagolóban dolgozó asszonyokat kérdeztük. — A Szabolcs Cipőgyár záhonyi üzemében leépítések után kerültem a varróüzem­be, ahol kétezer forintot ke­restem — magyarázza a zsur- ki Kovácsné Szabó Tünde. — Itt sókkal jobb a munkalehe­tőség és négyezret viszek ha­za. Az is kedvezőbb, hogy egyik nap 12 órát dolgozunk, másnap szünnap van, így a 800 négyszögöl kertünkben is tudok dolgozni. Sokan jönnének Kolléganője, Pataki Zsuzsa a vásárosnaményi gimnázi­umban egészségügyi asszisz­K étszáz méter magasan, mint a madár. Repül a helikopter. Nézek ki az ablakon, és úgy ér­zem magam, mintha ma­gam is madár lennék. Rit­kán látja így az ember a megyét. Itt a föld olyan, mintha vadmalac bőrével terítet­ték volna le. Csíkos. A ba­rázda tetejét megfútta a szél, ott szárazabb. Amott, Cserkesz mellett és a bok­rok között sorol a lila ká­poszta. A dűlők útjait kis autók szegélyezik, családok dolgoznak a kertekben, a háztájikban. Az udvaron, jól látszik innen, tyúk ka- pirgál, ott ruhát tereget egy asszony. Tiszalökhöz közeledünk. A volt kis füzest a falu előtt már kivágták, út ké­szül arra. A tocsogókban vadkacsák rebbennek, amint a gép zaja elhatol hozzájuk. Az erőmű mel­lett hajó a kikötőben, a só­lyapálya üres. A dobi kas­télyt renoválják, mellette vadzöld a labirintus. A holtágakon halászok és hor­gászok, körülöttük már sár- gul-vörösül a fák koszorú­ja. Fordulunk egyet, vissza Tokaj felé. A hegyet még belengi a pára. Zavaros Ahogy a madár látja.., vízzel érkezik a Bodrog, a Tiszán csak egy motorcsó­nakos veri a hullámokat. Minden csendes már, még, a szüret itt odébb van. Az­tán egy forduló, s máris a szabolcsi földvár fölött a gép. Ilyenkor látszik, mek­kora mű ez! Ügyes, tehetsé­ges eleink nagyszerű alko­tása! Aztán vissza Nyíregy­háza felé. Bármerre nézzen az ember, mindenütt sze­métlerakóhelyek. Legálisak és illegálisak. Sebek a tá­jon, a gondatlan gazdátlan­ság megannyi jelei. Ijnponáló a magasból a megyeszékhely. Csak akkor döbben meg az ember, ami­kor fentről látja a Ságvári lakótelepet, Borbánya új részeit, a 'Korányi új üte­meit. Sűrűség, sűrűség, már-már gettószerű zsú­foltság. Kár, hogy aki ter­vezte, nem láthatta. Talán tanulna belőle. És a vizek! A bujtosi medencékben hol sötétzöld, hol sűrűbarna lé. Halott víz. A Sóstói tó már szebb, de a környéke! Sű­rűn beépített, itt már nem marad hely a nyugalomra. Aztán irány Kelet. Oros, majd Kántorjánosin át Szalka felé. Az almásokban kevesen dolgoznak. A ha­tárban csak véletlenül buk­kan fel egy-egy gép, szánt­va, tárcsázva a földet. Az erdők már színeződnek, csodás a látvány. Győrte- leknél érjük a Holt-Sza- most. Algás, zöld, a tetejét szinte befedi a békalencse, a súlyom. De még mindig szebb, mint az elviselhetet­lenül barna, szennyes, ir- tóztató Szamos. Akkor lát­szik igazán a dráma, ami­kor a Tiszával találkozik, s pár kilométeren belül szennyessé teszi a szőke fo­lyót. Aztán iramodás a folyó irányával szemben. A ga­lériaerdők gyönyörűek, a vizeken vadkacsa, a fák fölött, főleg ott, ahol a dió terem, csókák és szarkák hada kering. Néha egy hor­gász csónakja, egy varsát igazgató halász integet fel. Cseke előtt egy jobb for­duló, sSép ív a temető fö­lött. Aztán Túristvándi. Látni az ajtóban Bakk né­nit, aki megindította a ke­rekeket, s zubog a víz a kis folyón. Lenyűgöző a szat­mári táj, fentről is méltó­ságteljesek a Rókás mocsá­ri tölgyei, hatalmas vad­körtefái. Aztán egy újabb forduló, a Túr csatornájának vona­lában felfelé, Sonkád irá­nyába. Szedik, lehet hogy lopják a diót, a töltés két oldalán legények integet­nek felfelé. Pedig nem rit­ka erre az égi szekér, a gaz­daságokban is meg-megje- lennek a sárga masinák. De ez most más, mert a gép alacsonyan repül, megfor­dul, kört ír le, pont úgy, mint ahogy a madár teszi. 5 ok mindent látni fent­ről. Szépen művelt határt, tiszta falut, szorgos embert, csodás tá­jat, megsebzett természetet, szennyezett folyót, őszi színt, pontként mozgó em­bert. Nem térképet, egy kis darab hazát. Visszainteget­tünk a lentieknek. Jó na­pot! Jó őszt! Jó munkát! Elpihenő ősz után boldo­gabb tavaszt! (bürget) tens képesítést szerzett, de ebben a munkakörben nem tudott elhelyezkedni. Számá­ra a legjobbkor jött a Com­pack felhívása az új munka- lehetőségre. Kétnaponta Ara­nyosapátiból vonattal jár be, a szünnapokon szüleinek a szőlőben segít. — Körülbelül 300-an sze­retnének hozzánk jönni dol­gozni — mondja az igazgató. — Nemcsak a környékről, ha­nem Kisvárdáról és Vásáros- naményból is jelentkeznek. Az elsők között említik a le­hetőséget a változtatásra, majd az eddiginél jobb kere­seti lehetőséget. A finom tea után Cserná- toni István műszaki igazgató­helyettessel járjuk körbe a gyárat. A műtrágyatárolóban mintha holdbéli táj közepébe csöppennénk; a karhamid talpunk alatt csikorog min­den lépésre. A Szovjetunióból érkező műtrágyát itt rakják ki, majd polietilén zsákokba csomagolva a Chemolimpex szállítja tőkés exportra. A lenkóc az udvaron bálákban sorakozik, a bértárolást a Te- maforg részére végzi a gyár. Az élelmiszerraktárban a Debreceni Tartósítóipari Kombinát és a Halért termé­kei várakoznak elszállításra. — A meglévő széles és nor­mál nyomtávú vágányt kibő- vítjük — sorolja a fejleszté­seket az igazgatóhelyettes. 0j munkahelyek — A kupolás sótárolót jövő szeptemberben adjuk át. Az automatikus osomagolóval felszerelt üzem a keleti or­szágrészt fogja ellátni egyiki- logrammos sóval. Idén üze­meljük be az IMA olasz tea- csomagolót, amely percen­ként 180 filtert gyárt. A mel­lé tervezett újabb három tea- filterezővel évi 300 tonna 25- ös és 100-as csomagokat ké­szítünk, amelynek egy része osztrák export lesz. A tea­csomagoló részeként beindít­juk a mazsola csomagolását is. Az új üzemekbe várható­an még 70 dolgozót fogunk felvenni. Máthé Csaba Naprakész adathalmaz Városvezetés számítógéppel Érdekes színfoltja volt az idei műszaki és közgazdasá­gi hónapnak az az esemény, melyet a napokban tartottak a Tudomány és Technika Há­zában, TMyíregyházán. A Ge­odéziai és Kartográfiai Egye­sület megyei szervezete bemu­tatóval egybekötött előadást szervezett, melynek témája; „Városvezetés — számítógé- pes háttérrel”. Egy település­irányítási információs rend­szerrel ismerkedhettek meg jelenlévők. Nikliasz László, a budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat munkatársa ismer­tette a bemutatott minta- rendszer szolgáltatásait, al­kalmazási lehetőségeit. Alap­vető szolgáltatása: a város és vonzáskörzete műszaki infor­mációinak egységes, geomet­riai alapokon nyugvó tárolá­sa és széles körű felhasználá­sa. A rendszer hatékonyan segíti a tanács igazgatási, ha­tósági, üzemeltetési és fej- lesztői feladatainak végzését. A működő hálózat alapját nagy méretarányú földmérési alaptérképek adják. A számí­tógépes-rendszer a város te- rületén lévő objektumokat — utak, földterületek, vezeté­kek, építmények — térben (modellezi. Széles körben al­kalmazható a• rendszer — hangzott el a bemutatón. Né­hány a sok közül: ingatlan- nyilvántartás, közterület, elektromos hálózat, vízellátás, közmű, távközlés, távhő, köz­út. .. A bemutatott rendszer a Győrött már üzemelő minta- példánya. Hasonló számítógé­pes hálózat építése folyik Gö­döllőn. A beüzemelés után — emelték ki a bemutató alkal­mával — nagy gondot kell fordítani a változások folya­matos feltüntetésére, mivel a rendszer csak így lesz igazán naprakész. Aszálykár­elemzés Kiesést okozott a ma­gyar agrártermelésben az idei nyári aszály, amelynek következményeit viseli a fel­dolgozóipar is. Az aszályká­rokat elemezte a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium; eszerint 1983- ban volt nálunk az évszázad addigi legszárazabb nyara, ám az idei azon is túltett: ápri­lis eleje és augusztus 20. között ötven milliméterrel kevesebb csapadékot kaptak a földek, mint öt évvel ko­rábban. A következménye­ket némileg mérsékelte, hogy a téli és a tavaszi csapadék­ellátás kedvezőbb volt, és ez a nyári érésű növények számára sokáig megfelelő utánpótlást jelentett. A nyári kalászosgabonáik kitűnő termésátlagot adtak, búzából, árpából és más ka­lászosokból a tervezettet 8,8 százalékkal haladta meg a termés. Az ezt követő száraz időjárási periódusban azon­ban mérséklődtek az őszi növények betakarításának kiemelkedő eredrr®iyességé­hez fűződő remények. A kukorica vetésterülete 22 ezer hektárral amúgy is el­maradt a tavalyitól és az aszály nyomán további 43 ezer hektáron a szemesnek szánt terményt — a szárazság következtében — tömegta­karmányként kellett feletet­ni az állatokkal. Az értékelés szerint ameny- nyiben a veszteséget és a kalászosgabonában elért többletteljesítményt egybe­vetik, úgy a tavalyi 14 mil­lió tonna helyett összesen 15,1 millió tonna gabona fe­lett rendelkezik az idén az ország, ha az őszi betakarí­tás időben és rendben befe­jeződik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents