Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-28 / 232. szám
ÜLÉSEZETT AZ SZHT Valódi szakszervezetre van szikséi M A A K-M Fehérgyarmaton (2. oldal) Megkapaszkodni az utolsó percben (3. oldal) Az MSZMP Központi Bizottságának ülése Kedden reggél összeült a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. A KB — korábbi döntésének megfelelően — nyílt ülést tartott, az írott és az elektron . us sajtó révén betekintést engedett tevékenységébe. Az elnöklő Kádár János megállapította, hogy a .testület határozatképes. A Politikai Bízót, ágnak az ülés napirendjére tett javaslatát a testület egyhangú döntéssel fogadta el: . — tájékoztató időszerű külpolitikai és nemzetközi kérdésekről. Előadó: Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára. — szóbeli tájékoztató a párt helyzetéről, a pártélet és a belpolitika néhány időszerű kérdésér ről. Előadó: Lukács János, a Politikai Bizottság tagja, Központi Bizottság titkára. . — a Központi Bizottság és a területi szervek mellett létesítendő tanácskozó testületekről szóló javaslat. Előadó: Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja. — különféle, döntésre váró kérdések — az ülés soros elnökének előadásában. — személyi kérdések. Előadó: a soros elnök. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy az utolsó napirendi pontot zárt ülésen tárgyalja, majd határozatával a Központi Bizottság a tanácskozási joggal meghívottak közé sorolta a központi sajtó vezetőit. • • Miután a meghívottak elfoglalták helyüket az ülésteremben, Kádár János megadta a szót Szűrös Mátyásnak. Az írásos előterjesztés — amelyet a KB tagjai előzetesen megkaptak — megállapította, hogy a KB júniusi ülése óta eltelt időszakban folytatódott az immár állandósuló és egyre eredményesebb kelet—nyugati párbeszéd. Bíztató jelek mutatkoznak a regionális konfliktusok politikai rendezésének folyamatában. Fontosak a Szovjetunió arra irányuló erőfeszítései, hogy a kapcsolatok folyamatossága érdekében hidat építsen a következő amerikai kormányzat felé. A nyugati magatartást pedig elsősorban az jellemzi, hogy a kormányok többsége továbbra is érdekelt a szovjetunióbeli reformok előrehaladásában. A kelet—nyugati kapcsolatok alakulásában az elmúlt időszakban nagyobb figyelmet kaptak az európai problémák, ezen belül a szocialista országok és a nyugat-európai államok, valamint az integrációs szervezetek viszonya. Ez tükröződött a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének varsói ülésén elfogadott dokumentumokban, amelyek kedvező nemzetközi visszhangot váltottak ki. A kedvező nemzetközi háttér, a részt vevő államok túlnyomó többségének érdekeltsége mellett is további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a bécsi utótalálkozó ez év őszén tartalmas és kiegyensúlyozott záródokumentum elfogadásával fejezze be munkáját — hangsúlyozza az előterjesztés, majd emlékeztet arra, hogy küldöttségünk Bécsben bejelentette: Magyarország kész elfogadni a semleges és el nem kötelezett államok megegyezéstervezetét. A beszámoló kitért a román magatartásra, amely Bécsben mostanáig gátolja a megegyezést. Ha végül is elfogadják a záródokumentumot, az az európai biztonsági és együttműködési értekezlet folyamatának továbbvitelét biztosító utórendezvények összehívására adhatna fölhatalmazást — állapítja meg. Ebben az esetben még ez év őszén megkezdődhetnének a hagyományos leszerelési tárgyalások. A fejlett tőkés országokkal és azok gazdasági és politikai integrációs szervezeteivel kiépülő kapcsolatainkról szólva hangoztatta: lépéseink — a szocialista külpolitikai törekvések szellemében — hozzájárulnak az európai viszonyok stabilizálásához, a két világrendszer együttműködéséhez. Kiemelte, hogy Grósz Károly hivatalos látogatása az Egyesült Államokban és Kanadában még az előzetes várakozásokat felülmúlóan is sikeres volt. Az amerikai politikai vezetőkkel, az üzleti élet és az amerikai magyar emigráció kiemelkedő képviselőivel folytatott tárgyalások igazolták, hogy a magyar párt és kormány gazdasági és politikai reformtörekvései, az ország nemzetközi magatartása az Egyesült Államok kormányzati és üzleti körei részéről rokonszenvre talált, s erősítette a magyar—amerikai együttműködés továbbfejlesztésének igényét. Grósz Károlynak az emigráció képviselőivel megkezdett párbeszédét méltatva rámutatott, hogy az emigráció vezetőinek első ízben nyílt alkalmuk közvetlen érintkezésre legfelső szintű magyar vezetővel. E találkozók a nemzetiségi politika új minőségét is kifejezték. Az amerikai és általában a nyugati országokban élő emigráció vállalt magyarságát éppúgy nem lehet megkérdőjelezni, mint a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségekét — hangsúlyozta a beszámoló, majd Grósz Károly NDK-beli látogatásáról megállapította: a korábbiaktól eltérően a társadalmi-gazdasági gyakorlat elemeinek különbözősége helyett a nemzeti sajátosságok és az ebből adódó módszerek tiszteletben tartása, a hasznosítható tapasztalatok kölcsönös alkalmazásának fontossága kapott hangsúlyt. Szűrös Mátyás szóbeli kiegészítést fűzött a beszájno- lóhoz. A magyar—román kapcsolatokkal és az aradi találkozóval foglalkozva megállapította: mind a szocialista, mind a nyugati országokban egyetértő várakozással fogadták a Politikai Bizottság ■ döntését, hogy a román részről 48 órás határidővel felajánlott tárgyalásokat nem utasította él. A találkozó létrejöttének ténye segítette külpolitikánk, nemzetiségi kérdésekkel összefüggő álláspontunk megértetését. Szűrös Mátyás elmondta: a tervek szerint Horváth István belügyminiszter vezetésével ténymegállapító küldöttség utazik Romániába a településrendezési terv tanulmányozására, s egy újságíróküldöttség látogatását is tervezik. A Külügyminisztérium tovább vizsgálja a konzulátusok helyreállításának, ‘ a kulturális központok létrehozásának lehetőségeit. A figyelem előterében változatlanul a menekültek problémája áll. Megkezdtük egy közös magyar—román nemzetiségi deklaráció kidolgozását — mondotta Szűrös Mátyás, kijelentve: miközben kötelességünk, hogy kétoldalú alapon mindent megtegyünk a magyar—román viszony javítása érdekében, józanul kell mérlegelnünk esélyeinket és kilátásainkat. A Romániában élő több mint kétmillió magyar sorsáért felelősséggel tartozunk, amelynek bel- és külpolitikai okokból egyaránt eleget kell tennünk. A magyarság és az egyetemes kultúra érdekében minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy megakadályozzuk a magyarok erőszakos beolvasztását. A KB titkára ezután szólt arról, hogy vizsgálni kell bizonyos kisebbségvédelmi rendelkezések elfogadtatásáért az ENSZ-ben teendő lépések lehetőségét is, s kijelentette: a magyar külpolitikának nem célja Románia lejáratása, elszigetelése, valamiféle románellenes egységfront létrehozása. Ha az ENSZ-iben és más nemzetközi szervezetekben, valamint a szocialista együttműködés különböző fórumain felvetjük e problémákat, az emberi és nemzetiségi jogok súlyos megsértésére kívánjuk felhívni a közvélemény, a kormányok és a felelős politikád tényezők figyelmét. A szóbeli kiegészítést követő vitában — a felszólalások sorrendjében — szót kért Tétényi Pál, Mórocz Lajos altábornagy, Szépe Ágnes, Kótai Géza, Kállai Gyula, Kárpáti Ferenc vezérezredes, Kádár János és Grósz Károly. (Folytatás a 4. oldalon) Kihívások egész sorával néz szembe a magyar szakszervezeti mozgalom. Ezzel a mondattal kezdődik a Szak- szervezetek Országos Tanácsának vitaanyaga, amelyet nyáron juttattak el a tagsághoz. Végéhez' közelednek a viták, hamarosan sorra kerül a szakszervezetek" országos értekezlete. Kedden közel ötórás, kimerítő tanácskozáson összegezte a vélemény- csere szabolcs-szatmári tapasztalatait a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. A nyolcvanas évek társadalmi, gazdasági folyamatai nehéz helyzetbe hozták a munkavállalókat, és sokan ezért a szakszervezeteket akarják felelőssé tenni" — állapította meg vitaindítójában Tóth Géza, az SZMT vezető titkára: — Vállaljuk a felelősséget azokért , a döntésekért, amelyek meghozatala előtt egyeztettek a szakszervezettel, de néni azonosulhatunk azokkal, amelyeket nélkülünk hoztak. A szavak is jelzik, hogy'bi- zalmá válság’tüneted alakultak ki a szakszervezetekkel kapcsolatban is. Ugyanakkor — s ez a hozzászólásokból kicsengett — az utóbbi néhány hónap bátrabb, markánsabb kiállását a dolgozók érdekei mellett pozitívan fogadták a szakszervezeti tagok. Legnagyobb érdeklődéssel a mozgalom megújulásának kérdéseit, valamint a bérreform és az üdülések ügyét fogadták a munkavállalók, s ezek körül bontakozott ki a legélesebb, a szélsőségeket sem nélkülöző vita. Igénylik a szervezett .dolgozók az erős, önálló, független szakszervezet létét, az akciószabadságot. Olyan szakszervezetet akarnak, amelyik erősíti az érdekképviseleti, az érdekvédelmi munkát, felvállalja a kisteleKedden kibővített ülést tartott az MSZMP mátészalkai városi bizottsága, melynek tagjai előbb javaslatot hallgattak, s vitattak meg az országos pártértekezlet állásfoglalása végrehajtásának helyi feladatairól, majd személyi kérdésekben döntöttek. Az első napirendi pont írásos anyagához Forgács András, a városi pártbizottság első titkára fűzött szóbeli kiegészítést. Egyebek között hangsúlyozta, hogy gazdasági helyzetünk romlása, az életkörülmények nehezedése, a politikai intézményrendszer esetenkénti zavarai következtében a párton belül is romlott a közhangulat, csökkent a vezetők iránti bizalom, s ez sok tekintetben igaz Mátészalkán is. Hasonlóképpen vélekedett a vitában részt vevők többsége is, éles hangon kritizálták a térség irányításában elkövetett hibákat is. A hozzászólók egy része sajnos, csak a parttalan kritikáig jutott el a vita során, szerencsére a többség bíráló szavaiban már fel lehetett fedezni az építő szándékú javaslatokat is. Felszólalt a vitában Diczkó László, a megyei pártbizottság titkára is, aki egyebek mellett feLhívta a figyelmet a helyi döntéshozók felelősségére, s egyben szóvá tette, hogy a mai, nagyobb önállósággal ma még csak kevés helyen élnek az érintettek. Ezt követően a pártbizottság személyi kérdésekben döntött. Előbb új pártbizott- sági és végrehajtó bizottsági tagokat választották meg, majd arról döntöttek, ki lepülések, kisüzemek gondját is, és nem nézi tétlenül, hogy egy-egy megyét szinte gyarmatként kezelnek. Sok kritika érte a megyei szerveik munkájának nyilvánosságát, de általában is o nyíltság, a nyilvánosság megvalósítása mellett foglaltak állást. Nehezményezték a szakszervezeti tagok, hogy — legalábbis ez a látszat — a kormány sem kpzeli magával egyenrangú partnerként a Szak- szervezetek Országos Tanácsát. így nehezen várhatóéi, hogy a munkahelyi vezetők és a szakszervezeti bizottságok, tisztségviselők viszonyára is a partnerség legyen jellemző. Szélesebb körben kell alkalmazni a szakszervezetek vétójogát. Szükség van szak*- szervezeti törvényre, amely pontosan meghatározza a feladat- és jogköröket, megsza- badítva a szakszervezeteket azoktól a ráruházott teendőktől, amelyek inkább állami feladatok. A megyében uralkodó rossz hangulatot érzékelteti: a sztrájkok hallatán sokan előbb megdöbbenitek, majd a szolidaritás érzése került előtérbe, sőt felmerült, nem' kellene-e., akár ilyen módon is, ismét felhívni a figyelmet Szabolcs-Szat- már súlyos gazdasági helyzetére, foglalkoztatási gondjaira. A megyében lezajló vita és az SZMT keddi ülése egy sor fontos kérdésben foglalt állást. Küzdeni kell a munka- nélküliség ellen, meg kell valósítani a bérreformot — a dönttő többség véleménye szerint ehhez alapot nyújtana a költségvetés alapos megreformálása, a felesleges szervek, státusok megszüntetése. A szenvedélyes vitában elhangzottakat — szépítés, szűrés nélkül — juttatja el az SZMT a Szakszervezetek Országos Tanácsához. gyen a nyugdíjba vonuló városi első titkár utódja. Forgács András tizenhat évig töltötte be ezt a posztot, s munkája elismerése mellett vált meg tisztségétől. Az első titkári posztra két jelöltet állítottak: Kanyó Lászlót, a mátészalkai városi pártbizottság titkárát, és Korcsmáros Istvánt, a helyi 5. számú általános iskola igazgatóját. A szavazást heves, több órás vita előzte meg. A párt megyei végrehajtó bizottsága Kanyó Lászlót nem javasolta az első titkári posztra, ennek ellenére a titkos szavazáson 32—18 arányban őt választotta meg a pártbizottság. ★ Tegnap tartották pérttit- kárválasztó taggyűlésüket a Bessenyei György Tanárképző Főiskola párttagjai. Az intézmény pártbizottságának nevében Sallai József üdvözölte a jelenlevőket, közöttük Ekler Györgyöt, az MSZMP megyei és Nagy Jánost, a Nyíregyháza városi pártbizottság titkárát. Szabolcsi László, a jelölőbizottság elnöke ismertette a jelöltek nevét és rövid életrajzát. A kettős jelölés alapján a titkári funkcióra Jeney Istvánt, az irodalom, és Bárány Jánosnál, a marxista tanszék oktatóját jelölték. Az össztaggyűlés 87 szavazattal (amely a szavazatok 52 százaléka) Jeney Istvánt választotta meg a főiskola pártbizottságának titkárául. Végül a tagság megválasztotta a megyei pártértekezlet küldötteit. A Központi Bizottság ülésén elnöklő Kádár János, az MSZMP elnöke beszél Párlzottsági is Mátészalkán és a tanárképző Iskolán ! XLV. évfolyam, 232. szám ARA: l,8ff FORINT 1988. szeptember 28., szerda
