Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-27 / 231. szám

1988. szeptember 27. Kelet-Magyarország 7 TUDOMÁNY TECHNIKA KÖZGAZDASÁG Nyílt levélváltás gazdaságunk holnapjáról Folt föld hátán című augusztus 30—31-én megjelent kétrészes írásunk a megye határán kívül is hozzászólásra késztetett egy szakembert. Levelét és a szerző válaszát az alábbiakban közöljük. r £$iÁ SáncLaz elcxtÁKm-dk Kelet-Magyarország Szerkesztősége Nyíregyháza Kedves Kolléga! A tegnapi nap folyamán került kezembe megyei lapjuk­ban megjelent írása. Érdeklődéssel olvastam, ami remélem az alábbi néhány megjegyzésemből és kérésemből is kide­rül. 1. Mindenekelőtt meglepődtem azon, hogy milyen ala­pon tételezi fel a fővárosi kutatóintézet által készülő prog­ramról, hogy annak kedvéért valaki is le akar mondani a helyi megyei tapasztalatokról? Igazán örülnék, ha erről fel­világosítana. 2. Elgondolkoztató, hogy pont ön, aki külföldi példákra is hivatkozik, nem veszi észre, hogy fejlesztési programo­kat megbízott szakértői csoportok dolgoznak ki mindenütt a világon, kamatoztatva a helyben élők tapasztalatait és bölcsességét. Ráadásul az ön által említett és számomra cikkében kellően nem érthető példa (Volos Industria Area) programját sem az ott élők dolgozták ki, akár csak Török­országban és másutt sem. Talán arra sem felesleges utalnom, hogy cikkében ön elfogadja az ország dolgaira rálátó véleményét, bár ezeket meglehetősen furcsán alkalmazza írásában. 3. Cikkében írottakkal sok mindenben azonos vagy kö­zelálló a véleménye, bár amit meglebbent, az sem nem diagnózis, sem nem terápia. (Ez utóbbiakban már igen fontos szerepet játszhat a beteg tapasztalata is.) Remélem módja lesz erről meggyőzni, ha elkészülnek összefoglaló megállapításaink, következtetéseink és javaslataink, ame­lyek ötvözik az ökológiai adottságokat, a hagyományokat, a piaci kilátásokat stb. 4. Ehhez a munkához még jól hasznosíthatnánk és ezért nagyon érdekelne bennünket, ha részletesebb infor­mációkat kaphatnánk önöktől például a meliorációról szer­zett tapasztalatairól, vagy azokról a helyi ötletekről, ame­lyek előmozdíthatják a megoldásokat. Nem kevésbé izgal­mas annak megismerése, hogy az ön eredeti ötletének meg­felelően, hogyan lehetne tőkés cégeket a megyébe csábíta­DCtdo-u &Lttf Jláizló! Boldogsággal szereztem tudomást arról, hogy ön is, tá­vol Szabolcs-Szatmártól, lapunk több száz ezres olvasói tá­boraiba tartozik. Az pedig, hogy az én írásom felkeltette érdeklődését, külön is örömömre szolgál. Megjegyzései gaz­dagítják az általam előadottakat, még akkor is, hia most vá- 1 aszómban vitatkozni leszek kénytelen. Vegyük tehát sorra levelének pontjait: 1. Írásom -nem említi az Önök kutatóintézetét, bár tu­domásom van róla, hogy az AKI is készített már hasonló tervezetet. De nemcsak az AKI. Jelenleg is készülőben van megállapodás fejlesztési részikoncepciók kidolgoztatására, de az éppen az iparral kapcsolatos. Hogy ki mondott le a me­gyei tapasztalatok beépítéséről bizonyos időszakok fejlesz­tési koncepcióiba, az külön tanulmányt érdemelne. Ma sem hasznosulnak azonban, és erre bizonyíték lassan elhaló mi- voHtuk. Ma megyeszente az a jellemző, hogy nagyüzemi mó­don erőltetik a gazdálkodást még a legutolsó möcsárszeglet- ben is, holott szemmel látható ennek pazarló és haszonta­lan vólta. 2. Nagyon is észrevettem — maradiunk Görögországnál — a sza.kértői csoportok szakértő működését, és a hél'yi ta­pasztalatok kamatoztatását. Magyarországon egyetlen sza­bályozórendszer vonatkozik a leggazdagabb és a legszegé­nyebb adóttságú vidékekre. A Görögországban dolgozó szak­értői csoportok vagy javasolták vagy készen kapták a kö­vetkező felosztást: „A”,zóna, fejlett ipari területek, „B” zó­na, közepesen fejlett, „C”, fejletlen, „D”, elmaradott. A konkrét tőketámogatás az előbbi sorrendben: 0, 10—25, 15— 40 és 20—50 százalék. Ha akár kül-, akár belföldi szakér­tők pusztáin ennek a bevezetését elérnék Magyarországon, már azzal is nagy szolgálatot tennének a hazának és saját maguknak. 3. Ha -nem tudtam volna róla, ez a pont akkor is felvi­lágosít arról, hogy űz AKI „összefoglaló megállapításokat, következtetéseket ás javaslatokat készít, amelyek ötvözik a...” Talán ezért „vette magára az inget”? — kedves Cse- te László. A megrendelések hiányáivál küzdő gazdasági ku­tatóintézetek közül a többieknél vagy nem olvassák lapun­kat, vagy az „ingről” nem látták úgy, hogy az övék. Eset­lég nem készítenek Sza bölcs -Szatmánnak fejlesztési kon­cepciót. Attól tartok, hogy bármennyire figyelembe veszik is Önök ökológiai adottságainkat, hagyományainkat, azokat a meglévő merev gazdasági korlátok közé lesznek kényte­lenek szorítani. Üdvösebb lenne belőlük kiindulni, mint pél­dául Görögország esetében tették. Nem elégséges csak „fi­gyelembe venni” őket. Mindazonáltal elismerem, hogy ezt ma még lehetetlen megtenni. Éppen az ország rugalmatlan gazdasága miatt. Márpedig szűk mozgástérben csak „gomb­hoz a kaibát” megoldások születhetnek. 4. Az a gyanúm, hogy a meliorációról leírt kritikám vál­totta iki önben leginkább az ellenérzést. Feltételezem, hogy olvasta múlt heti válaszomat Bélteki Gyulának, a csenge­ni Lenin Tsz szakemberének címezve, aki ugyancsak ezzel kapcsolatban fejtette ki különvéleményét. Cikkem a Pónt- likás milíliárdok címet viselte, amellyel utaltam arra, hogy egy régen- született grandiózus tervre és csak erre lcölthe­ni? (Azt gondolom, ön Is jól tudja, hogy az említett Görög­ös Törökországtól eltérően, egészen mások a magyarországi körülmények.) 5. írásában említi, hogy nem vagyunk híján az elem­zéseknek, és az értékeléseknek. Nem tudom pontosan, hogy milyen munkára gondol, de mi nagyon kevés olyan anya­got találunk, amely feltáró jellegével alapvető elméleti vagy gyakorlati kérdések megválaszolásához kapaszkodókat nyúj­tana. (Ennek oka is ismert.) 6. Az írása több helyütt is ellentmondásba bonyolódik. Idézi például Szabó Istvánt, miszerint szó sincs kifulladás­ról, majd a fulladásos tünetek sokaságát sorolja fel. Kár, hogy nem tárja fel ezek megoldási lehetőségeit és azt sem válaszolja meg, hogy hogyan kell másképpen gazdálkod­ni stb. Bízom abban, hogy a fővárosi kutatóintézet javas­latai segítenek majd a kialakult ellentmondások, feszültsé­gek feloldásán. 7. Cikkéből kicseng, hogy nem mélyedt el az érintett problémakör kezelését, megoldását szolgáló politikában, ag­rár- és szövetkezetpolitikában. Ez vezet el a megye jövőjét illetően végzetes sugallatához, a bezárkózáshoz. A megol­dáshoz semmiképpen sem elegendő — bármennyire fontos — a-helyben élők tapasztalata és bölcsessége! Végül is azért fordulok önhöz, mert.írása azt sejteti, hogy mindarról, amiről írt, sokkal többet tud. Tájékozott­ságát, ismereteit kétféle formában is szívesen hasznosíta­nánk, ha rendelkezésünkre bocsátaná ezeket: egyrészt az ön által érintett, az Agrárgazdasági Kutató Intézetben, szé­les megyei és más szakértői háttérrel készülő munkában, másrészt a Gazdálkodás című. agrárpolitikai, agrárközgaz­dasági, vállalatgazdasági és szervezési folyóiratunkban kö­zölnénk véleményét, melynek felelős szerkesztője vagyok. Ügy vélem, hogy mindkét megoldás — a megyében mű­ködő és sokoldalú erőfeszítést kifejtő, különféle szintű veze­tőinek bosszantásán túlmenően — az ügyet érdemében is előmozdíthatná. Válaszát várva, ' üdvözlettel: Csete László tudományos igazgatóhelyettes Agrárgazdasági Kutató Intézet Budapest tett el milliárdokat a megye. Az említett tsz-ben, és még néhányban sikerre vitte a gazdálkodást, a többségben azon­ban a karbantartásra sincs elég pénz a jövedelemiből. Azt írtam, hogy a kevés tőkét forgatva lehet megszaporíten'i, mi azonban egy nagyon hosszú idő alatt megtérülő beruhá­zásba öltünk nagyon sok pénzt. Hadd támogassam saját véleményemet ezen a ponton Márton Jánoséval. Az ön in­tézettének nyugalmazott igazgatója, mint azt tudja, a Haza­fias Népfront alelnökié. A minap a megyében jártában kér­désemre kijelentette: „Ha itt valaki valamilyen formáiban pénzhez jut, annak leggyorsabban és leghatékonyabban megtérülő befektetési formája az, hogy iparfejlesztésre költsék.” Nos, nekünk megvoltak a milliárdjaink, és tu­domásom szerint még i’gen sokat szánunk a meliorációra. A külföldi tőke becsalogatása... Az egyszerűség céljából Görögország... Adókedvezmények! A hazai vállalatoknál 49, míg a vegyes tulajdonúaknál 44, illetve 39 százalék. El tudom képzelni, hogy a minden bizonnyal D zónának minő­sülő Szabolcs-Szatmár még ennél is „csábosabb” számokat állapítson meg. Ha rajta múlna... Ezenmód még a hazaiak­nak is lehetne „mézezni a madzagot”. 5. Olyan elemzésekre és értékelésekre gondolok, amelyek végrehajtandó határozatokat alapoztak meg az elmúlt esz­tendőkben, ezek mind megtalálhatók voltak lapunkban, tehát hozzáférhetőek az ön számára is. Végrehajtásuk kü­lönösen az utóbbi időkben nem vdlt minidig hiba nélkül. Hogy feltáró jellegűek nincsenek? Nem tudom, miért nem születtek. Önök most nagy lépést tehetnek valami ilyen Világra hozatalában. 6. Az ellentmondás ér-zete alapos. Ez a „kifulladás” épp­úgy van és nincs a politikai megnyilvánulások frazeológiá­jában, mint a „válság”. A megoldási lehetőségek kínálása nem az újságíró feladata, az azonban igen, hogy jó példá­kat bemutasson. A Kelet -Magyarország egyetlen egyet sem hagy ki az ilyenekből. 1. Elmélyedtem-e az agrár- és szövetkezetpoliitikában ? Ha erre a kérdésre válaszolnék, nem biztos, hogy elkerül­ném a túlzott, vagy álszerénység csapdáját, ezért mellőzöm a válaszadást. Vagy az adó-, vagy a vevőantennában van a hiba, de én éppen nagyabb mértékű kinyílásunknak szeret­nék tanúja lenni még életemben. A megoldáshoz pedig a helybéliek tapasztalata nem „bármennyire fontos”, hanem elengedhetetlen. Végül: Ha írásom azt sejteti, hogy „mindarról, amit ír­tam sokkal többet tudok”, akkor nem tudom miért nem lehetek eléggé „elmélyedt” mindennek tudásában, mint ahogy néhány sorral feljebb ezt értésemre adja. Ennek el­lenére megtisztel felkérése. Akár részt veszek az Önök munkájában, akár publikálok az általam nagyrabecsülit Gazdálkodásban, csak a most sorolt különvéleményeimet fenntartva tenném. Ez az álláspontom itthon sem egyezik mindenkiével, de én ezt nem tartam katasztrófának. A me­gye vezetőliviel nap mint nap találkozók, sőt cikkem óta egy alkalommal egy egész napot töltöttem azzal a néggyel, aki első számúnak számít. Egyikük sem adta tanúj elét bosszú­ságának. Úgy vélem, természetes, hogy bizonyos dolgokat ne egyformán ítéljenek meg emberek. Ha ön találkozott va­lamelyikükkel, és mást hallott cikkemmel kapcsolatban, ak­kor tudja a bosszúság okát. Én még csak nem is találga­tok. Üdvözli: Esik Sándor A tápanyag gazdálkodás tartalékai avagy miként ellensúlyozható a műtrágyaár-emelés Még be sem fejezték a mező- gazdasági üzemek az 1988-ais gaiz- dákkodási évet, amikor nemrég megjelenít a tényszerű közlemény a műtrágyák árának 25 százalé­kos emeléséről. A jövő évi nö­vénytermelés megalapozása — alapműtrágyázással, mint a mezei leltár egyik költségtényezője most időszerű, tekintettel az őszi vetések közeli megkezdésére. Az agrárolló nyílásának újabb megnyilvánulása így már alapve­tően és sajnos — negatívan be­folyásolja a mezőgazdasági üze­mek növénytermelési főágazatá­nak, ezen keresztül a vállalati gazdálkodásnak jövő évi ered­ményét. Országosan az áremel­kedés 3 milltárd forint kihatású, míg Szab öles-Szatmárb an egy át­lagos mezőgazdasági nagyüzemnél csak a szántóföldi növényterme-, lésnél (2400 ha) 1,7 millió forint többletköltséget eredményez. Különösképpen terheli az eddig annyira preferált gabonaágaza­tot, ahol a hozamok növelése például őszi búzánál 300—350 ki­logramm/hektár, kukoricánál 400 —500 kilogramm /hektár ható­anyag felhasználásával biztosít­ható. A műtrágyaéhes gabona- ágazat a megyei szántóterület csaknem 60 százalékát foglalja el. A műtrágya-áremeléssel kiala­kult hejyzet dilemma elé állítja a szakembereket, amikor a szán­tóföldi növénytermelés szerkeze­tét — a legfontosabb rendező elv — a gazdaságosság, Metve jöve­delem term elő-kép esség alap j án igyekeznek kialakítani. Vannak optimisták, akik remélik és hiszik, hogy a műtrágya-áremelést követni fogja a mezőgazdasági ter­mékek termelői áremelése. Az üzemek egyre nagyobb hányadá­nál, akiknél a hitelképesség ked­vezőtlen adottság, aszálykár, megváltozott pénzügyi viszonyok miatt — egyébként is kedvezőt­lenül alakult, egyszerűen keve­sebb műtrágyát vásárolnak és használnak. Ez pedig néhány éven belül a talaj tápanyagtőké- jének kimerüléséhez és a ter­méshozamok látványos csökke­néséhez vezet. Felvetődik a kérdés: szélsősé­gektől mentesen, ésszerű hatá­rok között hogyan lehetséges ki­védeni, vagy mérsékelni a műtrá­gya-áremelés kedvezőtlen hatá­sát? A teljességre való törekvés nélkül megkísérlem összegezni azokat a gondolatokat, amelyek a megoldást keresőknek eszébe jutnak. A műtrágyaszállítás, -tárolás, szórásegyenletesség hiányossá­gainak — mint veszteségforrá­soknak — megszüntetése még je­lentős tartalékot rejtenek. Ezek feltárása az eddigi gyakorlatnál csak több odafigyelést igényel. Az örvendetesen terjedő folyé­kony, szuszpend állt műtrágy a, starter- és levéltrágya-haszmálat is a hasznosulás fokozását szol­gálja. Különösen fontos ez az évek óta tartó aszály miatt, ami­kor a kiszórt szilárd műtrágyáik hatóanyagának f elvehetősége korlátozott. Savanyú és egyre savanyodó tá­laljainknál a rendszeres vagy pe­riodikus mésztrágyázása 15—20 százalékkal javítja a műtrágyák hasznosulását. Fokozottabban kellene élni a különböző mesze- zőanyagok használatával. Állattartó gazdaságainkban a korábban nyomasztó tehernek számító istállótrágya a műtrá­gya-áremeléssel viszonylagosan olcsóbbá vált. A tápanyagmérleg­ben egyáltalán nem mellékes az istáliótráigya tápanyagának szám­bavétele. Hasonlóképpen olcsób­bá, gazdaságosabbá vált a pillan­gósvirágú zöldtrágya-másodveté- sek (csillagfürt, szöszösbükköny, borsókeverékek stb.) használata. Ezek és más szervestrágya- f élesé gek (szennyvíziszap stb.) célirányos és bővülő használata mérsékli a műtrágyaköltségeket, a gazdaság pénzügyi kiadásait. A közgazdasági szabályozás ko­rábbi gabomaprogram-orientált- sága vetésszerkezeti torzulásokat hozott létre megyénk növényter­mesztésében. Kihasználatlanul maradták a racionális földhasz­nálat, a vetésváltás előnyei. így megyei és üzemi szinten egyaránt kívánatos a magas gabonaterme­lési arány mérséklése. . A népgazdasági érdekekben gyökerező fehérjeprogram és an­nak ösztönzési rendszere lehe­tőséget nyújt a vetésszerkezeti változtatásokra. A fehérjeprog­ramban szereplő pillangósvirágú áru- és takarmánynövények (szó­ja, lóbab, csillagfürt, borsó, lu­cerna, vöröshere stb.) mind al­kalmasak arra, hogy növekvő vetésterületekkel csökkenthető legyen az üzemben felhasznált műtrágya mennyisége és költsé­ge. Közvetlen hatásuk a műtrágya- használatra: termesztésükhöz ke­vesebb műtrágyát igényelnek (a kalászosok műtrágyaigényének felét, kukoricának harmadát) az egyik legdrágább hatóanyagból, a nitrogénból igényelnek a leg­kevesebbet. nitrogéngyűjtésük révén 60—120 kilogramm/hektár hatóanyagot hagynak vissza a talajban. Más közvetett hatást és előnyt is jelent termesztésük (talajszer­kezet-javítás, kedvező elővete- mény-hatás. üzemszervezési elő­nyök) amellett, hogy termeszté­sük önmagában is gazdaságos lehet. • E pill an gósnö vény fajok szé­les választéka lehetőséget kínál a szakembereknek, hogy eltérő ta­laj adottságaikhoz a legjobban megfelelőt válasszák ki termesz­tésre, vagy ha már sikerrel meg­honosították valamelyik kultúrát, akkor bővítsék annak vetéste­rületét. Egyáltalán nem túlzás a fehér- jeprogram keretében az abrak- hüvelyesek jelenlegi 8—10 ezer hektáros megyei vetésterületének megkétszerezése, ami közel 30 millió forint értékű mrvtrágya- megtakarítást tenne lehetővé. Dr. Papp László főmérnök Vetőmag Vállalat Kutató Központja Lengyel Gyula Október 7-én a Magyar Posta négy forint névértékű bélyeget ad ki Lengyel Gyula születésé­nek centenáriuma alkalmából. Az Események-évfordulók soro­zat keretében megjelenő új cím­letet Rác József grafikusművész terve alapján az Állami Nyomda készíti ofszeteljárással. A bé­lyegből fogazva 1 096 300, foga- zatlanul 4700 példányt hoznak forgalomba. Lengyel Gyula a Tanácsköztársaság gazdaságpoli­tikáját irányította, mint pénz­ügyi népbiztos. A tanácshatalom bukása után külföldre menekült, 1941-ben törvénysértés áldozata lett a Szovjetunióban. A munkásmozgalom jeles kép­viselőit megörökítő bélyegek ki­nézetét sok bírálat érte. Ä posta a jogos kritikák alapján jövőre gyökeresen változtat, arcképek helyett a megtisztelt tevékenysé­gére emlékezik. A színek változ­tatásával az egyhangúságot bizo­nyos mértékben már az idén fel­oldják. A szigorú kötöttségek azonban még az oly tehetséges tervező kezét is megkötik, így Rác József sem ismételheti meg ezúttal a Kaposi Móric arcképes bélyegével szerzett sikert. A rákkongresszusra kiadott 1986. évi bélyeget az abban az évben az egész világon megjelent új­donságok közül a második leg­szebbnek nyilvánították. Michel Pontosság, alaposság jellemzi a Michel-katalógust, amely négy kötetben ismerteti Európa ösz- szes bélyegének filatelista ada­tait. Megbízható kútforrás, a külföldi bélyegeket gyűjtők ré­szére hazánkban is nélkülözhetet­len. Az idény kezdetére megje­lent az új kiadás, amely egy évig az értékelésben irányadó. A katalógus német márkában jegy­zi az árakat, a magyar bélye­gekét is. A legnagyobb példány- számú német szaklapból idézzük a bélyegeink katalogizálására vonatkozó véleményt: folytató­dik az utolsó években már meg­figyelhető irányzat, szilárd és spekulációtól mentes árak a ma­gyar bélyegeknél. * > • Újdonságok Brazília 50 cr névértékű bé­lyeggel köszönti az ipari szövet­ség félszáz éves fennállását. Az új címlet a gép- és a hajóépítő- ipar, a fémkohászat, a bányá­szat és a textilgyártás eredmé­nyeit jelképezi. Az olimpiáról négy bélyeggel emlékezik meg Sri Lanka. Há­rom bélyeg sportágak jelét, a befejező címlet az ország térké­pe felett az olimpiai bizottság emblémáját ábrázolja. Karl-Marx-Stadtban az ifjúság fáklyája égett. Ez Játható a VIII. Üttörőtalálkozó bélyegpárját összekötő szelvényen. Görögország a 75 év előtti lon­doni szerződésre emlékezik, ami­kor Krétát és más területeket csatoltak az országhoz. A Kecskeméten sikerrel lezaj­lott kiállítás megörökítésére a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége az 1982. évi Agrofüa eml ókívet ..SZOCFILEX ’88 KECSKEMÉT” felülnyomással látta el. Súlyos gond az AIDS. A gyó­gyíthatatlan betegség leküzdésé­re hív fel San Marino négyérté­kű sorozata. ' .

Next

/
Thumbnails
Contents