Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-27 / 231. szám
1988. szeptember 27. Kelet-Magyarország 7 TUDOMÁNY TECHNIKA KÖZGAZDASÁG Nyílt levélváltás gazdaságunk holnapjáról Folt föld hátán című augusztus 30—31-én megjelent kétrészes írásunk a megye határán kívül is hozzászólásra késztetett egy szakembert. Levelét és a szerző válaszát az alábbiakban közöljük. r £$iÁ SáncLaz elcxtÁKm-dk Kelet-Magyarország Szerkesztősége Nyíregyháza Kedves Kolléga! A tegnapi nap folyamán került kezembe megyei lapjukban megjelent írása. Érdeklődéssel olvastam, ami remélem az alábbi néhány megjegyzésemből és kérésemből is kiderül. 1. Mindenekelőtt meglepődtem azon, hogy milyen alapon tételezi fel a fővárosi kutatóintézet által készülő programról, hogy annak kedvéért valaki is le akar mondani a helyi megyei tapasztalatokról? Igazán örülnék, ha erről felvilágosítana. 2. Elgondolkoztató, hogy pont ön, aki külföldi példákra is hivatkozik, nem veszi észre, hogy fejlesztési programokat megbízott szakértői csoportok dolgoznak ki mindenütt a világon, kamatoztatva a helyben élők tapasztalatait és bölcsességét. Ráadásul az ön által említett és számomra cikkében kellően nem érthető példa (Volos Industria Area) programját sem az ott élők dolgozták ki, akár csak Törökországban és másutt sem. Talán arra sem felesleges utalnom, hogy cikkében ön elfogadja az ország dolgaira rálátó véleményét, bár ezeket meglehetősen furcsán alkalmazza írásában. 3. Cikkében írottakkal sok mindenben azonos vagy közelálló a véleménye, bár amit meglebbent, az sem nem diagnózis, sem nem terápia. (Ez utóbbiakban már igen fontos szerepet játszhat a beteg tapasztalata is.) Remélem módja lesz erről meggyőzni, ha elkészülnek összefoglaló megállapításaink, következtetéseink és javaslataink, amelyek ötvözik az ökológiai adottságokat, a hagyományokat, a piaci kilátásokat stb. 4. Ehhez a munkához még jól hasznosíthatnánk és ezért nagyon érdekelne bennünket, ha részletesebb információkat kaphatnánk önöktől például a meliorációról szerzett tapasztalatairól, vagy azokról a helyi ötletekről, amelyek előmozdíthatják a megoldásokat. Nem kevésbé izgalmas annak megismerése, hogy az ön eredeti ötletének megfelelően, hogyan lehetne tőkés cégeket a megyébe csábítaDCtdo-u &Lttf Jláizló! Boldogsággal szereztem tudomást arról, hogy ön is, távol Szabolcs-Szatmártól, lapunk több száz ezres olvasói táboraiba tartozik. Az pedig, hogy az én írásom felkeltette érdeklődését, külön is örömömre szolgál. Megjegyzései gazdagítják az általam előadottakat, még akkor is, hia most vá- 1 aszómban vitatkozni leszek kénytelen. Vegyük tehát sorra levelének pontjait: 1. Írásom -nem említi az Önök kutatóintézetét, bár tudomásom van róla, hogy az AKI is készített már hasonló tervezetet. De nemcsak az AKI. Jelenleg is készülőben van megállapodás fejlesztési részikoncepciók kidolgoztatására, de az éppen az iparral kapcsolatos. Hogy ki mondott le a megyei tapasztalatok beépítéséről bizonyos időszakok fejlesztési koncepcióiba, az külön tanulmányt érdemelne. Ma sem hasznosulnak azonban, és erre bizonyíték lassan elhaló mi- voHtuk. Ma megyeszente az a jellemző, hogy nagyüzemi módon erőltetik a gazdálkodást még a legutolsó möcsárszeglet- ben is, holott szemmel látható ennek pazarló és haszontalan vólta. 2. Nagyon is észrevettem — maradiunk Görögországnál — a sza.kértői csoportok szakértő működését, és a hél'yi tapasztalatok kamatoztatását. Magyarországon egyetlen szabályozórendszer vonatkozik a leggazdagabb és a legszegényebb adóttságú vidékekre. A Görögországban dolgozó szakértői csoportok vagy javasolták vagy készen kapták a következő felosztást: „A”,zóna, fejlett ipari területek, „B” zóna, közepesen fejlett, „C”, fejletlen, „D”, elmaradott. A konkrét tőketámogatás az előbbi sorrendben: 0, 10—25, 15— 40 és 20—50 százalék. Ha akár kül-, akár belföldi szakértők pusztáin ennek a bevezetését elérnék Magyarországon, már azzal is nagy szolgálatot tennének a hazának és saját maguknak. 3. Ha -nem tudtam volna róla, ez a pont akkor is felvilágosít arról, hogy űz AKI „összefoglaló megállapításokat, következtetéseket ás javaslatokat készít, amelyek ötvözik a...” Talán ezért „vette magára az inget”? — kedves Cse- te László. A megrendelések hiányáivál küzdő gazdasági kutatóintézetek közül a többieknél vagy nem olvassák lapunkat, vagy az „ingről” nem látták úgy, hogy az övék. Esetlég nem készítenek Sza bölcs -Szatmánnak fejlesztési koncepciót. Attól tartok, hogy bármennyire figyelembe veszik is Önök ökológiai adottságainkat, hagyományainkat, azokat a meglévő merev gazdasági korlátok közé lesznek kénytelenek szorítani. Üdvösebb lenne belőlük kiindulni, mint például Görögország esetében tették. Nem elégséges csak „figyelembe venni” őket. Mindazonáltal elismerem, hogy ezt ma még lehetetlen megtenni. Éppen az ország rugalmatlan gazdasága miatt. Márpedig szűk mozgástérben csak „gombhoz a kaibát” megoldások születhetnek. 4. Az a gyanúm, hogy a meliorációról leírt kritikám váltotta iki önben leginkább az ellenérzést. Feltételezem, hogy olvasta múlt heti válaszomat Bélteki Gyulának, a csengeni Lenin Tsz szakemberének címezve, aki ugyancsak ezzel kapcsolatban fejtette ki különvéleményét. Cikkem a Pónt- likás milíliárdok címet viselte, amellyel utaltam arra, hogy egy régen- született grandiózus tervre és csak erre lcöltheni? (Azt gondolom, ön Is jól tudja, hogy az említett Görögös Törökországtól eltérően, egészen mások a magyarországi körülmények.) 5. írásában említi, hogy nem vagyunk híján az elemzéseknek, és az értékeléseknek. Nem tudom pontosan, hogy milyen munkára gondol, de mi nagyon kevés olyan anyagot találunk, amely feltáró jellegével alapvető elméleti vagy gyakorlati kérdések megválaszolásához kapaszkodókat nyújtana. (Ennek oka is ismert.) 6. Az írása több helyütt is ellentmondásba bonyolódik. Idézi például Szabó Istvánt, miszerint szó sincs kifulladásról, majd a fulladásos tünetek sokaságát sorolja fel. Kár, hogy nem tárja fel ezek megoldási lehetőségeit és azt sem válaszolja meg, hogy hogyan kell másképpen gazdálkodni stb. Bízom abban, hogy a fővárosi kutatóintézet javaslatai segítenek majd a kialakult ellentmondások, feszültségek feloldásán. 7. Cikkéből kicseng, hogy nem mélyedt el az érintett problémakör kezelését, megoldását szolgáló politikában, agrár- és szövetkezetpolitikában. Ez vezet el a megye jövőjét illetően végzetes sugallatához, a bezárkózáshoz. A megoldáshoz semmiképpen sem elegendő — bármennyire fontos — a-helyben élők tapasztalata és bölcsessége! Végül is azért fordulok önhöz, mert.írása azt sejteti, hogy mindarról, amiről írt, sokkal többet tud. Tájékozottságát, ismereteit kétféle formában is szívesen hasznosítanánk, ha rendelkezésünkre bocsátaná ezeket: egyrészt az ön által érintett, az Agrárgazdasági Kutató Intézetben, széles megyei és más szakértői háttérrel készülő munkában, másrészt a Gazdálkodás című. agrárpolitikai, agrárközgazdasági, vállalatgazdasági és szervezési folyóiratunkban közölnénk véleményét, melynek felelős szerkesztője vagyok. Ügy vélem, hogy mindkét megoldás — a megyében működő és sokoldalú erőfeszítést kifejtő, különféle szintű vezetőinek bosszantásán túlmenően — az ügyet érdemében is előmozdíthatná. Válaszát várva, ' üdvözlettel: Csete László tudományos igazgatóhelyettes Agrárgazdasági Kutató Intézet Budapest tett el milliárdokat a megye. Az említett tsz-ben, és még néhányban sikerre vitte a gazdálkodást, a többségben azonban a karbantartásra sincs elég pénz a jövedelemiből. Azt írtam, hogy a kevés tőkét forgatva lehet megszaporíten'i, mi azonban egy nagyon hosszú idő alatt megtérülő beruházásba öltünk nagyon sok pénzt. Hadd támogassam saját véleményemet ezen a ponton Márton Jánoséval. Az ön intézettének nyugalmazott igazgatója, mint azt tudja, a Hazafias Népfront alelnökié. A minap a megyében jártában kérdésemre kijelentette: „Ha itt valaki valamilyen formáiban pénzhez jut, annak leggyorsabban és leghatékonyabban megtérülő befektetési formája az, hogy iparfejlesztésre költsék.” Nos, nekünk megvoltak a milliárdjaink, és tudomásom szerint még i’gen sokat szánunk a meliorációra. A külföldi tőke becsalogatása... Az egyszerűség céljából Görögország... Adókedvezmények! A hazai vállalatoknál 49, míg a vegyes tulajdonúaknál 44, illetve 39 százalék. El tudom képzelni, hogy a minden bizonnyal D zónának minősülő Szabolcs-Szatmár még ennél is „csábosabb” számokat állapítson meg. Ha rajta múlna... Ezenmód még a hazaiaknak is lehetne „mézezni a madzagot”. 5. Olyan elemzésekre és értékelésekre gondolok, amelyek végrehajtandó határozatokat alapoztak meg az elmúlt esztendőkben, ezek mind megtalálhatók voltak lapunkban, tehát hozzáférhetőek az ön számára is. Végrehajtásuk különösen az utóbbi időkben nem vdlt minidig hiba nélkül. Hogy feltáró jellegűek nincsenek? Nem tudom, miért nem születtek. Önök most nagy lépést tehetnek valami ilyen Világra hozatalában. 6. Az ellentmondás ér-zete alapos. Ez a „kifulladás” éppúgy van és nincs a politikai megnyilvánulások frazeológiájában, mint a „válság”. A megoldási lehetőségek kínálása nem az újságíró feladata, az azonban igen, hogy jó példákat bemutasson. A Kelet -Magyarország egyetlen egyet sem hagy ki az ilyenekből. 1. Elmélyedtem-e az agrár- és szövetkezetpoliitikában ? Ha erre a kérdésre válaszolnék, nem biztos, hogy elkerülném a túlzott, vagy álszerénység csapdáját, ezért mellőzöm a válaszadást. Vagy az adó-, vagy a vevőantennában van a hiba, de én éppen nagyabb mértékű kinyílásunknak szeretnék tanúja lenni még életemben. A megoldáshoz pedig a helybéliek tapasztalata nem „bármennyire fontos”, hanem elengedhetetlen. Végül: Ha írásom azt sejteti, hogy „mindarról, amit írtam sokkal többet tudok”, akkor nem tudom miért nem lehetek eléggé „elmélyedt” mindennek tudásában, mint ahogy néhány sorral feljebb ezt értésemre adja. Ennek ellenére megtisztel felkérése. Akár részt veszek az Önök munkájában, akár publikálok az általam nagyrabecsülit Gazdálkodásban, csak a most sorolt különvéleményeimet fenntartva tenném. Ez az álláspontom itthon sem egyezik mindenkiével, de én ezt nem tartam katasztrófának. A megye vezetőliviel nap mint nap találkozók, sőt cikkem óta egy alkalommal egy egész napot töltöttem azzal a néggyel, aki első számúnak számít. Egyikük sem adta tanúj elét bosszúságának. Úgy vélem, természetes, hogy bizonyos dolgokat ne egyformán ítéljenek meg emberek. Ha ön találkozott valamelyikükkel, és mást hallott cikkemmel kapcsolatban, akkor tudja a bosszúság okát. Én még csak nem is találgatok. Üdvözli: Esik Sándor A tápanyag gazdálkodás tartalékai avagy miként ellensúlyozható a műtrágyaár-emelés Még be sem fejezték a mező- gazdasági üzemek az 1988-ais gaiz- dákkodási évet, amikor nemrég megjelenít a tényszerű közlemény a műtrágyák árának 25 százalékos emeléséről. A jövő évi növénytermelés megalapozása — alapműtrágyázással, mint a mezei leltár egyik költségtényezője most időszerű, tekintettel az őszi vetések közeli megkezdésére. Az agrárolló nyílásának újabb megnyilvánulása így már alapvetően és sajnos — negatívan befolyásolja a mezőgazdasági üzemek növénytermelési főágazatának, ezen keresztül a vállalati gazdálkodásnak jövő évi eredményét. Országosan az áremelkedés 3 milltárd forint kihatású, míg Szab öles-Szatmárb an egy átlagos mezőgazdasági nagyüzemnél csak a szántóföldi növényterme-, lésnél (2400 ha) 1,7 millió forint többletköltséget eredményez. Különösképpen terheli az eddig annyira preferált gabonaágazatot, ahol a hozamok növelése például őszi búzánál 300—350 kilogramm/hektár, kukoricánál 400 —500 kilogramm /hektár hatóanyag felhasználásával biztosítható. A műtrágyaéhes gabona- ágazat a megyei szántóterület csaknem 60 százalékát foglalja el. A műtrágya-áremeléssel kialakult hejyzet dilemma elé állítja a szakembereket, amikor a szántóföldi növénytermelés szerkezetét — a legfontosabb rendező elv — a gazdaságosság, Metve jövedelem term elő-kép esség alap j án igyekeznek kialakítani. Vannak optimisták, akik remélik és hiszik, hogy a műtrágya-áremelést követni fogja a mezőgazdasági termékek termelői áremelése. Az üzemek egyre nagyobb hányadánál, akiknél a hitelképesség kedvezőtlen adottság, aszálykár, megváltozott pénzügyi viszonyok miatt — egyébként is kedvezőtlenül alakult, egyszerűen kevesebb műtrágyát vásárolnak és használnak. Ez pedig néhány éven belül a talaj tápanyagtőké- jének kimerüléséhez és a terméshozamok látványos csökkenéséhez vezet. Felvetődik a kérdés: szélsőségektől mentesen, ésszerű határok között hogyan lehetséges kivédeni, vagy mérsékelni a műtrágya-áremelés kedvezőtlen hatását? A teljességre való törekvés nélkül megkísérlem összegezni azokat a gondolatokat, amelyek a megoldást keresőknek eszébe jutnak. A műtrágyaszállítás, -tárolás, szórásegyenletesség hiányosságainak — mint veszteségforrásoknak — megszüntetése még jelentős tartalékot rejtenek. Ezek feltárása az eddigi gyakorlatnál csak több odafigyelést igényel. Az örvendetesen terjedő folyékony, szuszpend állt műtrágy a, starter- és levéltrágya-haszmálat is a hasznosulás fokozását szolgálja. Különösen fontos ez az évek óta tartó aszály miatt, amikor a kiszórt szilárd műtrágyáik hatóanyagának f elvehetősége korlátozott. Savanyú és egyre savanyodó tálaljainknál a rendszeres vagy periodikus mésztrágyázása 15—20 százalékkal javítja a műtrágyák hasznosulását. Fokozottabban kellene élni a különböző mesze- zőanyagok használatával. Állattartó gazdaságainkban a korábban nyomasztó tehernek számító istállótrágya a műtrágya-áremeléssel viszonylagosan olcsóbbá vált. A tápanyagmérlegben egyáltalán nem mellékes az istáliótráigya tápanyagának számbavétele. Hasonlóképpen olcsóbbá, gazdaságosabbá vált a pillangósvirágú zöldtrágya-másodveté- sek (csillagfürt, szöszösbükköny, borsókeverékek stb.) használata. Ezek és más szervestrágya- f élesé gek (szennyvíziszap stb.) célirányos és bővülő használata mérsékli a műtrágyaköltségeket, a gazdaság pénzügyi kiadásait. A közgazdasági szabályozás korábbi gabomaprogram-orientált- sága vetésszerkezeti torzulásokat hozott létre megyénk növénytermesztésében. Kihasználatlanul maradták a racionális földhasználat, a vetésváltás előnyei. így megyei és üzemi szinten egyaránt kívánatos a magas gabonatermelési arány mérséklése. . A népgazdasági érdekekben gyökerező fehérjeprogram és annak ösztönzési rendszere lehetőséget nyújt a vetésszerkezeti változtatásokra. A fehérjeprogramban szereplő pillangósvirágú áru- és takarmánynövények (szója, lóbab, csillagfürt, borsó, lucerna, vöröshere stb.) mind alkalmasak arra, hogy növekvő vetésterületekkel csökkenthető legyen az üzemben felhasznált műtrágya mennyisége és költsége. Közvetlen hatásuk a műtrágya- használatra: termesztésükhöz kevesebb műtrágyát igényelnek (a kalászosok műtrágyaigényének felét, kukoricának harmadát) az egyik legdrágább hatóanyagból, a nitrogénból igényelnek a legkevesebbet. nitrogéngyűjtésük révén 60—120 kilogramm/hektár hatóanyagot hagynak vissza a talajban. Más közvetett hatást és előnyt is jelent termesztésük (talajszerkezet-javítás, kedvező elővete- mény-hatás. üzemszervezési előnyök) amellett, hogy termesztésük önmagában is gazdaságos lehet. • E pill an gósnö vény fajok széles választéka lehetőséget kínál a szakembereknek, hogy eltérő talaj adottságaikhoz a legjobban megfelelőt válasszák ki termesztésre, vagy ha már sikerrel meghonosították valamelyik kultúrát, akkor bővítsék annak vetésterületét. Egyáltalán nem túlzás a fehér- jeprogram keretében az abrak- hüvelyesek jelenlegi 8—10 ezer hektáros megyei vetésterületének megkétszerezése, ami közel 30 millió forint értékű mrvtrágya- megtakarítást tenne lehetővé. Dr. Papp László főmérnök Vetőmag Vállalat Kutató Központja Lengyel Gyula Október 7-én a Magyar Posta négy forint névértékű bélyeget ad ki Lengyel Gyula születésének centenáriuma alkalmából. Az Események-évfordulók sorozat keretében megjelenő új címletet Rác József grafikusművész terve alapján az Állami Nyomda készíti ofszeteljárással. A bélyegből fogazva 1 096 300, foga- zatlanul 4700 példányt hoznak forgalomba. Lengyel Gyula a Tanácsköztársaság gazdaságpolitikáját irányította, mint pénzügyi népbiztos. A tanácshatalom bukása után külföldre menekült, 1941-ben törvénysértés áldozata lett a Szovjetunióban. A munkásmozgalom jeles képviselőit megörökítő bélyegek kinézetét sok bírálat érte. Ä posta a jogos kritikák alapján jövőre gyökeresen változtat, arcképek helyett a megtisztelt tevékenységére emlékezik. A színek változtatásával az egyhangúságot bizonyos mértékben már az idén feloldják. A szigorú kötöttségek azonban még az oly tehetséges tervező kezét is megkötik, így Rác József sem ismételheti meg ezúttal a Kaposi Móric arcképes bélyegével szerzett sikert. A rákkongresszusra kiadott 1986. évi bélyeget az abban az évben az egész világon megjelent újdonságok közül a második legszebbnek nyilvánították. Michel Pontosság, alaposság jellemzi a Michel-katalógust, amely négy kötetben ismerteti Európa ösz- szes bélyegének filatelista adatait. Megbízható kútforrás, a külföldi bélyegeket gyűjtők részére hazánkban is nélkülözhetetlen. Az idény kezdetére megjelent az új kiadás, amely egy évig az értékelésben irányadó. A katalógus német márkában jegyzi az árakat, a magyar bélyegekét is. A legnagyobb példány- számú német szaklapból idézzük a bélyegeink katalogizálására vonatkozó véleményt: folytatódik az utolsó években már megfigyelhető irányzat, szilárd és spekulációtól mentes árak a magyar bélyegeknél. * > • Újdonságok Brazília 50 cr névértékű bélyeggel köszönti az ipari szövetség félszáz éves fennállását. Az új címlet a gép- és a hajóépítő- ipar, a fémkohászat, a bányászat és a textilgyártás eredményeit jelképezi. Az olimpiáról négy bélyeggel emlékezik meg Sri Lanka. Három bélyeg sportágak jelét, a befejező címlet az ország térképe felett az olimpiai bizottság emblémáját ábrázolja. Karl-Marx-Stadtban az ifjúság fáklyája égett. Ez Játható a VIII. Üttörőtalálkozó bélyegpárját összekötő szelvényen. Görögország a 75 év előtti londoni szerződésre emlékezik, amikor Krétát és más területeket csatoltak az országhoz. A Kecskeméten sikerrel lezajlott kiállítás megörökítésére a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége az 1982. évi Agrofüa eml ókívet ..SZOCFILEX ’88 KECSKEMÉT” felülnyomással látta el. Súlyos gond az AIDS. A gyógyíthatatlan betegség leküzdésére hív fel San Marino négyértékű sorozata. ' .