Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-20 / 225. szám

1988. szeptember 20, Kelet-Magyarország 7 Hernyófogó öt Megjött a jó idő, megéténkülta télialma-szöret a háztájiban, házikertekben is. Felvételün­kén Vaján az exportra csomagolt almát készítik elő szállításra. (Jávor László felvétele) Telelőre vonultak a külön­böző molyok (alma-szjlva- moly) hernyói. Búvóhelyük a fák kéregrepedései és azok a helyek, amelyek a hidegtől, fagytól viszonylag védettek. Tavaszi munkát, bosszúságot és költséget takaríthatunk meg. ha tudjuk — és élünk is a lehetőséggel —, hogy a» áttelelő kártevőket be lehet csapni. A kertészkedők. ismerve a hernyók szokásait, úgyneve­zett hernyófogó öveket he­lyeznek el a gyümölcsfáik törzsén. Ha a hernyók ilyen — számukra megfelelő — öveket találnak, megállnak, megtelepszenek. Az alma- molyhernyók összegyűjtésé­hez a hullámpapír a leg­megfelelőbb. A szilvamoly- hernyók befogására a zsáic- vászon alkalmas. Szövőlep­kék hernyóinak csapdája a szalma és zsákvászon lehet. A hernyófogó öv szélessé­ge 15—20 centiméter legyen. Az öveket a fák törzsére la­zán kötözzük fel és várjuk meg. amíg a lombhullás el nem kezdődik. A késő ősszel leszedett hernyófogó öveket égessük el. Hazánkban a fogoly kive­szőiéiben van. A Balaton- nagybereki Állami Gazdaság HUNOR vadgazdálkodási rendszere ezért kezdemé­nyezte mesterséges tenyész­Telepítés előtt fertőtlenítés Sok a cserebogárpajor és drótféreg Lassan itt az ideje a gyü­mölcsfák ültetésének. A kert­gazdák előre megfontolt szándékkal kívánják megol­dani a felújítást, vagy az új ültetvények telepítését. De vajon gondolnak-e arra, hogy mindent megelőzően arról kell meggyőződni, hogy a ki­választott hely alkalmas-e gyümölcsfák ültetésére. Az alkalmasság egyik fel­tétele, hogy ne legyen fer­tőzött a föld talajlakó kárte­vőkkel. Különösen a csere­bogárpajorok, drótférgek okozhatnak nagy kárt, nem várt meglepetéseket. A csere­bogárpajor (ha fejlett) ujj­nyi vastag gyökeret is képes elrágni. Nemcsak a frissen telepített csemetéket, de a több éves fákat, szőlőtőkéket is elpusztítja. Négyzetméterenként 1—2 cserebogárpajor már veszé­lyes, ettől több tetemes káro­kat okozhat. Drótférgek ese­tében, ha számuk négyzet- méterenként 4—6 darab, már szükséges a talajfertőtlení­tés. A talajfertőzöttségről úgynevezett mintagödrök ké­szítésével győződhetünk meg. Egyszerű munka. A telepí­tendő területen több ponton fél-, egynégyzetméteres két ásónyom mély gödröt ásunk. A gödrök mélysége függ a hőmérséklettől, a talajned­vességtől. Ha meleg van és nedves a föld, a talajlakók fentebb, ha hűvös van és szá­raz a föld, úgy a talajlakók mélyebben tartózkodnak. Ha a mintagödrökből vett föl­det átvizsgáljuk és a pajo­rok, drótférgek száma négy­zetméterenként több'a fen­tebb jelzettnél, feltétlenül 'védekezni kell. A talajlaskók elpusztítására a Basudin 5—G-t vagy a Dia­zinon 5—G-t használjuk. Ezek a granulált szerek a ta­lajban a nedvesség hatására gázosodnak, a gáz a pajoro­kat, férgeket elpusztítja. A telepítésre szánt területen a szerekből négyzetméteren­ként 3,5 grammot kell egyen­letesen kiszórni, majd 15—20 centiméter mélyen forgassuk a talajba. A fertőtlenítősze­rek az ültetéssel egy időben is kiszórhatók. Ebben az esetben ültetőgödrönként 1— 2 grammot szórjunk ki. Ha száraz a talaj — amire most nem számíthatunk —, öntözzük meg a fertőtlenítő­szerrel kezelt területet. Kü­lönben a gázosodás nem lesz megfelelő, a kívánt hatás el­marad. Szőlőszüret előtt A hordó-előkészítés alapvető Az utóbbi időben egyre több házikertben telepítenek szőlőt. A csemegeszőlő-fajták mellett szép számmal vannak borszőlőfajták is. Az ültetvényeknek egy része az Idén már termőre fordul, s nemes nedűjével örvendezteti meg gondos gazdáját. Ezért nem lebet csodál­kozni azon, bogy megnőtt a kertbarátok érdeklődése a must pré­selése, illetve a bor tárolására szánt edények (hordók) szakszerű előkészítése iránt. dót két-három naponként vál­tott, tiszta hideg vízzel ismét ki­öblíti ük. A szakszerűen előkészített hor­dóba bízvást önthetjük a mus­tot. mert az szépen, egészsége­sen fog kiforrni. Széles Csaba téssel a szaporítást. A tojá­sokat, s a fogolycsibék fel­neveléséhez szükséges gyógy­szereket, tápokat korábban külföldről szerezték be. Ma már saját törzsállománya van a gazdaságnak. A csibék felnevelésével a háztájiban vállalkozók is foglalkoznak. Fehérgyarma­ton Balogh Gyula és családja már második éve fogadja a szállítmányokat. A madara­kat 8—10—12 hetes korukig tartják, majd a vadásztársa­ságokhoz kerülnek 200 forin­tos áron. A fogoly nevelése állandó figyelmet igényel, hiszen a vadmadarak a hőmérséklet­re, az ivóvízre, az etetésre érzékenyen reagálnak. Mivel a viszonylag hosszan tar­tó esős időjárás sok helyen nem kedvezett a szőlőnek, a fürtök rothadásnak indultak. A szüret­tel kapcsolatos problémák nyo­masztóan hatnak a szőlősgaz­dákra. De ha idejében és meg­felelően készülünk fel a szüreti munkákra, ha szakszerűen ké­szítjük elő a hordókat és ha gondosan kénezzük a mustot, úgy megakadályozhatjuk az úgynevezett ..vadélesztők” el­szaporodását, elősegíthetjük a „nemes borélesztő törzsek” ura­lomra jutását, tehát csökkent­hetjük a különböző bőrbetegsé­gek fellépését. Ehhez jó hordó­ra van szükség. A tölgyfából. szelídgeszte­nyéből vagy akácfából készült hordókban a bor a dongák pó­rusain keresztül levegőzik. ezzel elősegíti a jó bor fejlődését, érését. Legfontosabb feladatunk ezért, hogy az új hordókat csak megfelelő előkészítés után ve­gyük használatba. Első teendőnk az áztatás legyen. A hordót hi­deg vízzel töltsük tele. A vizet legalább két-három napig a hordóban kell tartani, s csak azt követően szabad kiönteni. Ezt a műveletet kétszer*-három- szor célszerű megismételni. Második lépésként a forrázás következik. A hordóba nagysága, mérete szerint 5—20 liter (vagy szükség szerint több) forró vi­zet öntsünk, majd gondosan „be­dugjuk” a hordót. Legyünk tü­relmesek és legalább tizenöt- húsz percig himbáljuk, henger- gessük a hordót, úgy. hogy a forró viz a dongák pórusaiba mindenütt behatolhasson. Ezek után leheletnyi időre kiütjük a dugót, hogy a keletkezett gő­zök eltávozhassanak és újra be­dugjuk a bordót. Ismét henger- getés következik. Ha a víz ki­hűlt, úgy kiöntjük, s a forrázást még egyszer-kétszer megismétel­jük. A forrázás után a hordót for- ró-szódás kezelésnek vetjük alá. Ez azt jelenti, hogy a hordóba 3 százalékos trisós vizet ön­tünk. s ugyanúgy forrázzuk ve­le a hordót, mint azt az előző­ekben tettük. A kemikália eltá­volítása érdekében újra forráz­zuk a hordót, mint azt a máso­dik művelet során végeztük. Be­fejező műveletként újraáztatást alkalmazunk, a kiforrázott hor­Csírából termesztett burgonya Lévai Antal ibrányi olvasónk a Kelet-Magyarországban június 13-án megjelent cikkre reagálva közölte, hogy mint kertész és szakcsoporttag kísérletezik a burgonyatermesztés egy új mód­szerével. Kísérletének lényege, hogy a burgonyát hajtatja, majd az erős (3—4 centiméteres) csírá­kat leszedi, elpalántázza (ülteti). Ezzel a módszerrel egy vetőgu­móról három-négy bokor burgo­nyát nevel jó hatással. Fólia alatt nyári, korai fajtákat, de téli tárolásra alkalmas burgonyát termeszt.* A csírás szaporítás — mint azt levélírónk közli — nagy megtakarítással jár. A szer­ző felvétele a fóliaházról, illet­ve a kísérleti burgonyáról ké­szült. FERTŐZÉSVESZÉLY A SZÖLÖSKERTEKBEN f Erdemes-e permetezni? Szokatlanul sok eső esett az utóbbi napokban. Ez már nem vált hasznára a szőlé­szeteknek. A korai szőlőfaj­táknál nagymértékű lehet a botritiszfertőzés és további esők esetén a megbetegedés fokozódásával kell számolni, annál is inkább, mert duz­zadnak a szemek és a vé­kony héjú fajták felrepedez­nek, így a fertőzés felgyor­sul. Lehet-e, célszerű-e a sző­lőérés stádiumában védekez­ni? A botritiszes rothadás mérséklése, vagy megakadá­lyozása permetezéssel lehet­séges. Ajánlott permetszer a Rovral, a Ronilon vagy Su- milex gombaölő. A permete­zésnél vegyük figyelembe, hogy a szerek élelmezési vá­rakozási ideje a Rovralnál hét nap, a másik két szeméi 14 nap. Ennél előbb ne szü­reteljünk, a szőlőt ne fo­gyasszuk. Csökkenthetjük a fertőzés mértékét mechanikai beavat­kozással is. Ha a fürtök kö­rüli leveleket eltávolítjuk, a felesleges hajtásokat leszed­jük, úgy szellős tőkéket ala­kíthatunk ki. Ezzel a fürtök jobb beérését is elősegítjük. Csukának kicsi... A vénasszonyok nyara nem na­gyon akar „bejönni”. A hetes eső után „enyhe telünk” van reggelente, pufajkában húzza össze magát a horgász a víz­partokon vagy a ladikokban. Csak nagyritkán jelentkezik egy- egy nagy szeptemberi potyka, gyérebbek a kapások, néhány tenyérnyi dévér kedvéért is más­fél műszakot kell pislogni a bo­tok mellett. Az örök optimisták most Is állítják, hogy „enni kell még a halnak, felszedni magára egy kicsit, mert különben hogy bírja majd ki a hosszú telet?!” Erre várunk hát és közben ész­revesszük, hogy jobban mozog­nak a ragadozók, eszeget a sül­lő és nagy burványokat csinál a keszegrajok közé vágódó csuka. Nyakig vagyunk az őszben és lassan a tél felé ballagunk. A csukáról megint Szentpéteri Jóska barátunk jut eszembe, akinek anekdotába illő történe­tét éppen két hete olvashatták ebben a rovatban a vaníliás va­kondtúrásról és a hiszékeny szomszédasszonyról. Bizony jó pár év eltelt azóta, amikor Szent­péteri Jóska az első tanácsokat kapta az ígéretes ifjú titánként a versenyhorgászathoz Petriko- vits Ferenctől, a Nyíregyházi Sport HE elnökétől. Sok nagy, országos verseny dobogói után a vezető beosztások „dobogódra” került az immár dr. Szentpéteri József és a munka nem hagyott már időt a versenyzésre. De a sok anekdota, tanulságos törté­net megmaradt, amiket szívesen mesél el mások okulására. Ezek­ből való a csulcázó fancsikai amazon esete Is. — 1976-ban második lettem az országos egyéni hal'fögó bajnok­ságon. Az ABU-cég tiszteletdíját nyertem el akkor, ami egy pe­helykönnyű, rugalmas, revolver- nye'lű textilbakeiit botból, egy zárt dobú orsóból, 1000 yard nyű- hetetlen zsinórból és egy — zöm­mel körforgó — ABU-villantó- készletből állt — mesélte Szent­péteri barátunk. — Abban az év­ben tudtam le doktori szigorla­taimat a debreceni agrártudomá­nyi egyetemen. November lé­vén, arra gondoltam, hogy az akkor csukáikról híres Fancsi- kai-tavakon pihenem ki a szel­lemi fáradtságot és egyben ki­próbálom a csukákon az ABU- szerelést is. így lett. Csakhogy aznap dél­utánra akkora szél támadt a vi­zeknél, amiről minden vUlamtó- zó horgász tudja, hogy Ilyenkor a legtapasztalatlanabb . csukák sem ugranak a villantóra. Vé- gigjára hat a tórendszert, míg a Il-es tavon rátalált pár száz négyzetméteres szélmentes víz­felületre. Csakhogy . . . Csak­hogy a nyerőnek látszó helyen egy hölgyhorgász ült már igen­csak reprezentatív kivitelben, nemkülönben „reprezentatív”’ szerelése mellett. Illendő kö­szöntés után elrebegte hát mesé- lőnk az óhaját, hogy „dobhat­na-e párat ezen a szélmentes vi­zen, mert másutt nem boldogul­na a könnyű villaintós felszere­léssel”. „Dobjál csak kispajtás! Ugye nem ismersz rám? Voltam ám én a versenybíród is egy horgászversenyen ... V Es míg bájosan csevegett tovább, felnéz­te hatalmas szerelését. Édesvízi krokodilusnak való háromméte­res „dióverőket”.. Tömör, mű­gyantába áztatott üvegrostból ké­szült kétkezes botot, hatalmas multiplikátoros orsón 80-as zsi­nórral, öklömnyi hungarocell úszóval, és legalább negyedkilós kárásszal, soha nem látott mére­tű hármashoroggal a bognártüs­kéje alatt. Mesélönk kérdésére, hogy „nem lesz ez a felszerelés egy kicsit durva erre a vízre?” — egykedvű, de ugyancsak opti­mista színezetű válasz jött: „Majd meglátjuk, kispajtás!” És a dobásra kész ABU-szerelés lát­tán — ami apró sneciző kész­ségnek tűnt az övé mellett — mindjárt folytatta is a csevelyt a fancsikai amazon: „Gyenge lesz az ide, kispajtás!” A „majd meglátjuk” replika után már repült Is mesélönk ABU-villantója és alig jött visz- szafelé 1—2 métert, máris szaltó- zott rajta egy másfeles csuka. Egy kicsit túl iis játszott száko­lás után büszkén várta a karói mellett üldögélő fancsikai ama­zon elismerését, ami nem is ma­radt el: „Hát igen. Csukának ki­csi, sz . . .-nak nagy ...” (Hogy miért nem bírja el ez a szó a nyomdafestéket. . .!) — Aztán még kétszer ismétlődött a kate­gorikus kijelentés az ABU-vil- lantóra kapott újabb másfeles csukák láttán: „Csukának kicsi, sz . . .-nak nagy . . .” És folytatódott azzal, hogy „na. most figyelj, kispajtás!" A hordódugónyi úszó cuppanására hatalmas bevágással állította meg amazonunk a kákacsomók felé robogó halat, amely a víz­ből kiugorva szörnyű rémként próbálta kirázni a pofájába akadt vasmacskát. Persze hiába, mert a karó végén egy erőteljes kéz kurblizta kifelé. Jóska ba­rátunk gáláns lovagként ott to- porgott a hölgy nagyméretű szákjával a kifelé „motorozó” egyméteres csukára meredve, míg el nem hangzott: „Kispajtás, hozd csak a hátizsákomból a vá­góhorgot, mert az a szák kicsi lesz!” 9,6 kilót mutatott a húzómér­leg. Nem volt már büszke me­gélőnk a három csukájára, ame­lyek bugyiinak tűntek eme fan­csikai krokodil mellett. De ak­kor lombozódott le Igazán, mint a fák novemberre Erdőspusztán, amikor lovagiasan egy letűzött vaskaróhoz vonszolta a zsák­mányt a vágóhoreg végén. Mert a vaskaró csónakláncához még két tíz kiló körüli hatalmas csu­ka is tartozott. Fancsikai amazo­nunk korábbi zsákmánya. Aki persze rögtön meg is. jegyezte: „Látod, ezek már csukák, kis­pajtás ... 1” Az olvasóra bízzuk, milyen sze­relést használjon, ha csukázni megy. Persze, ha talál olyan vi­zet, ahol vannak még tízkitós csutkák... Pristyák József MnevÉs vállalkozásban KISTERMELŐK- KISKERTEK j HORGÁSZOKNAK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents