Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-15 / 221. szám

1988. szeptember 15. Kelet-Magyarország 3 Díj — tanévnyitón A nyíregyházi Krúdy gimnázium tanévnyitóján a Művelődési Minisztérium dicsérő levelét olvasták fel. Az iskola igazgatójának címzett írás a következőket tartalmazta: „A Kazinczy- alapítvány Bizottság az ön vezetése alatt álló intéz­mény beszédmű velő köré­nek vezetőjét a helyes és szép magyar beszédre ne­velés terén végzett példa­mutató munkájáért, a kör tagjait pedig a Magyar Rá­dió Beszélni nehéz című adássorozatban való ered­ményes részvételért Ka­zinczy-jutalomban részesí­tette.” Soha rosszabb tan­évkezdést! A Krúdy gimnáziumban nyolc éve működő kör, mely néhány hónapja Pé- chy Blanka nevét vette fel, nem először nyerte el a szép magyar beszédért járó jutalmat. A tanárnő, Du- rucz Istvánná és a lelkes tanítványok negyedik alka­lommal örülhettek a rangos díjnak. Sőt, az egyik har­madikos szakköri tag, Ha­raszti Anikó az idei Szép magyar beszéd versenyen Kazinczy-emlékérmet ka­pott. A látványos eredmények olyan lelkes, szakköri mun­kának köszönhetők, amit a diákok még a nyáron sem hagytak abba. A szakkör tagjai a szünidőben is szor­galmasan megfejtették a Magyar Rádiónak a rádió- újságban közzétett példa- mondatait, amit aztán a tanárnő továbbított. Az ifjú nyelvművelők most szeptembertől újra kezdték tevékenységüket. Mintegy huszonötén vesz­nek részt a szakkör sokol­dalú, színes munkájában, amihez levelében Péchy Blanka azt kívánta, hogy „Eredményesen szolgáljá­tok szépséges, de sajnos el- csüggesztően fenyegetett anyanyelvűnket.” A krúdysok egyébként más iskoláknak is segítsé­get nyújtanak, így például a Kossuth gimnázium szakkörének megalakításá­ban és istápolásában is közreműködtek. A nyíregy­házi 5-ös számú általános iskolával is gyümölcsöző kapcsolatot tartanak fenn, és így áz onnan a gimná­ziumba kerülő érdeklődő gverekék automatikusan a szakkörbe kerülhetnek. Kérdezem Durucz tanár­nőt, hogy vajon a nyelv­használatban egyre hanya­gabb, sőt, kifejezetten csú­nyán beszélő diákok között érezhető-e a nyelvművelő szakkör kisugárzó hatása. A tanárnő nagyon reméli, hogy igen. A szakkör nyi­tott foglalkozásokat is tart, amelyekre olykor neves előadókat is felkérnek. A diákoik pedig mind gyak­rabban egymást .figyelmez­tetik egy-egy illetlen szó használata miatt. Egyéb­ként az egész gimnázium­ban, tanárok s diákok kö­zött,' közügy a szép magyar beszéd. (bodnár) Cipőfelsőrész Nagykállóból A DIANA CÉG részére re­ferenciamunkát végzett a nyáron a Nagykállói Kallux Cipőipari Szövetkezet. Ennek keretében kétezer pár női fél­cipő felső részét készítették el, amelynek minőségét mun­ka közben folyamatosan el­lenőrizte a nyugatnémet cég egyik technikusa. A nagy- kállóiak a napokban várják a további megrendeléseket az NSZK-tól. NSZK megrendelésre varrnak hatezer női, rövid kabátot a nyíregyházi Divat Ruházati Vállalatnál. Képünkön: gyártás közben vasalják a kabátelemeket. (Császár Csaba felvétele) Feltétlen fizetési ígéret A váltóról — jegybankos szemmel A váltó közel négy évtizedes szünet után 1985-ben je­lent meg újra a magyar gazdaságban. Viszonylag szélesebb körű — bár még szerény — térhódításának 1987-től, a két­szintű bankrendszer létrejöttével lehetünk tanúi. Döntő sze­repe van ebben a Magyar Nemzeti Banknak, mivel a ke­reskedelmi bankok pénzellátása részben az általuk megvá­sárolt (leszámítolt) váltók jegybanki viszontleszámítolásával történik. A váltóforgalom élénkülé­sét jelzi, hogy 1988. július 31- én 9,9 milliárd forint összegű volt az MNB és további 7,9 milliárd forint a kereskedel­mi bankok tárcájában lévő váltóállomány, együttesen 76 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A gazdálko­dó szervek bankokkal szem­beni váltótartozása elérte a hagyományos üzleti banki rö- vidlejáTatú hitelek tizedét. A bankok ma már gyorsan, ru­galmasan végzik a váltók le-, illetve viszontleszámítolását. Ennek ellenére ma is talál­kozhatunk olyan vélemény­nyel, miszerint: „ . . . a váltó szokatlan, a leszámítolás mechanizmusa nehézkes és kiforratlan, a mezőgazdasági üzemek idegenkedtek ...” Olcsóbban jut pénzhez A váltónak, mint forgatha­tó (átruházható), jogcímmen­tes, meghatározott időpont­ban esedékes feltétlen fizeté­si ígéretet (vagy rendelke­zést) megtestesítő értékpapír­nak több olyan előnye van, amit eddig megyénk vállala­tai közül csak kevesen is­mertek fel és használnak ki. Mint ismert, a vállalatok egy­másnak legfeljebb egyéves időtartamra kereskedelmi hi­telt nyújthatnak. A váltó ilyen kereskedelmi hitelügy­lethez kapcsolódik. Ez eset­ben a saját váltó kiállítója (az adós) hitelt vesz igénybe szállítójától, a vásárolt áru ellenértékének kifizetését egy későbbi időpontban vállalja (a váltó esedékessége), ami­kor saját-bevételeinek meg­térülése azt biztosítja. Ezzel mentesült a hitelkérelem ösz- szeállításának, banki elbírá­lásának adminisztrációs és időigényétől, valamint — ter­mészetesen a szállítójával va­ló megállapodástól függően — a bankhitelnél olcsóbban jutott pénzhez. A bankhite­lek kamata ma minimum 15 százalék, míg a váltó leszá­mítolási kamatláb — lejárat­tól függően — 12,5—14 száza­lék között van. A váltó előnyös a szállító­nak, a váltó birtokosának (vagy rendelvényesének) is. Amennyiben pénzre van szüksége, a váltót valamelyik kereskedelmi bankban vagy pénzintézetnél leszámítolhat­ja. További lehetősége, hogy egy másik vállalattal szem­beni tartozását a váltó forga­tása útján kiegyenlíti. Így újabb költséget takaríthat meg, ugyanis a váltó átadá­sával természetesen nem tör­ténik a bankszámlán pénz­mozgás, mentesül egy ezre­lék forgalmi jutalék megfize­tésétől. Többek között ezt az előnyt lehetne érvényesíteni az idegen váltó esetében is, amelyben a kibocsátó a cím­zettet harmadik személy (rendelvényes) javára történő fizetésre utasít. (Ezzel még nem esedékes követelések mobilizálhatók.) Ilyen váltó­val eddig még nem találkoz­tunk a megyében. Kikényszeríti a pontos fizetést A váltó fegyelmező eszköz! — ez ma, amikor a késedel­mes fizetések összege, a „sor­ban állás” minden korábbi szintet felülmúl — nem lehet közömbös egyetlen vállalat számára sem. A váltóhoz fű­ződő jogkövetkezmények ki­kényszerítik a pontos fize­tést, nyilvánvaló, hogy a vál­tó súlyának növekedésével a fizetési forgalomban sokkal pontosabban, előrelátóan ter­vezhetőbbé válna a vállalati likviditás. Az a vállalat, ame­lyik nem bízik saját fizető- képességében, elkülönített bankszámlán biztosíthatja a váltó esedékességekor szüksé­ges pénzt, vagy bankjától váltófedezeti hitelt kérhet. Az MNB több intézkedést tett a váltóforgalom élénkí­tésére. A felvásárlás szezoná­lis pénzigényének kielégítése érdekében 16,6 milliárd fo­rint összegű váltókeretet kü­lönített el. A felvásárlási cé­lú váltókat a benyújtástól számított 180 napos lejáratig viszontleszámítolja. A vi- szontleszámítolási kamatlá­bat csökkentette. Amennyi­ben a váltóbirtokosok a vál­tót leszámítolás előtt kétszer vagy többször forgatják, va­lamint a váltó kiállítása és leszámítolása között legalább harminc nap eltelt, 1 szá­zalék kamatkedvezményt adunk. Ennek ellenére eddig csak néhány darab és csak egyszer forgatott váltóval ta­lálkoztunk. Az MNB megyei igazgató­ság jegybanki lehetőségeivel élve több esetben külön vál­tó le-, illetve viszontleszámí- tolási keretek biztosításával járult hozzá a megye keres­kedelmi bankjai — így köz­vetve a gazdálkodó szervek — likviditási helyzete javítá­sához. 1988. év eddig eltelt kétharmad részében közel 400, 1,5 milliárd forint érté­kű váltót viszontleszámítol­tunk. Megyénkben a mező- gazdaság—élelmiszeripar kö­zötti termékáramlást kísérő váltók a gyakoriak. A vi­szontleszámítolt váltók teljes összegét tekintve a kiállítók szerinti megoszlásban 55 szá­zalék az élelmiszeripari vál­lalatok részaránya, további 18 százalékot képvisel az építő­ipar, 13 százalékot a kereske­delem. Szembetűnően ritkán alkalmazzák a váltót az ipar­ban. Gyors ügyintézés A váltó iránti bizalom nö­vekedését szolgálja a gyors ügyintézés is. A leszámítoló kereskedelmi bank rendsze­rint már a váltó birtokba vé­telének napján indítja a jó­váírást a gazdálkodó szervek számlájára, hasonlóképpen igazgatóságunk is egynapos átfutási idővel teljesíti a vi- szontleszámítolási kérelme­ket. Ami a jövőt illeti: szükség- szerű, hogy a váltóval széle­sebb körben megbarátkozza­nak megyénk vállalatai, szö­vetkezetei. Az MNB ugyanig a pénzmennyiség jegybanki szabályozásának eszközei kö­zül tovább szűkíti a kereske­delmi bankok közvetlen refi­nanszírozási hitelezésének sú­lyát, ezzel szemben bővíteni kívánja az értékpapír-műve­letek, a váltó szerepét. Bizo­nyára rövidesen eljutunk oda, hogy a váltó titulusa ne „kényszerszülte megoldás” le­gyen, hanem a vállalatok kö­zötti áru- és pénzkapcsolatok széles körben elfogadott esz­közeként működjön. Vas János MNB Szabolcs-Szatmár Megvei Igazgatóság flz alma nem tűri el, hogy a fán maradjon S oha ennyire megkésett még nem volt a télial- ma-szüfet, mint most. Miközben a jonatán a fán duzzad, addig a gazda a fa alatt duzzog. Az árvita, mint hamu alatt a parázs, álhatatosan és reményeket táplálóan izzik. Legutóbb Va­ján egy almatermesztéssel kapcsolatos tanács­kozáson Helmeczi Károly rohodi almatermesztő gazda így fogalmazott: „Az almaárakkal nem vagyunk meg­elégedve. Lehet, ha idén az értékesítés után megkapom a pénzem, abból a tervezett családi vásárlásokra egy fil­lért sem tudok elkölteni. Mert hogy tudjak jövőre indul­ni, ha most az alma utáni bevételt elköltőm téli tüzelő­re, ruházkodásra és más szükséges dolgokra. Kérem a vezetést, hogy amit mondtam, azt magasabb fórum felé tolmácsolja. Azt is közöljék, mi dolgozni szeretnénk, mi itt szeretnénk élni és megélni, csak legyen miből." Az almatermelők véleményének, kívánságának tolmá­csolása már korábban megtörtént. Az Almaegyesülés több országos szervnek jelezte az alma ára miatt kiala­kult rossz hangulatot. Az exportidény kezdetekor szep­tember 5-én Grósz Károlynak, a párt főtitkárának, mi­niszterelnöknek írtak levelet. Sokan kérdezték már mi volt abban a levélben. Nem titok. A kétoldalas levélben a termelőket leginkább érintő részek a következők: „A téli alma szovjet export átvételi ára az elmúlt 10 évben lényegében változatlan, sőt az 1988-ra meghirde­tett árak, az előző évi árbevételhez képest átlag 1,10 fo­rinttal csökkentek, míg a termelési költségek ezzel azo­nos nagyságrendben növekedtek. Félő, hogy az 1983—84- es évek baltával és láncfűrésszel végrehajtott kényszer­selejtezése most sokkal nagyobb mértékben felerősödik, megismétlődik...” „Ismerjük az ország nehéz helyzetét, de annyira tra­gikusnak nem tudjuk felfogni, hogy ne lehessen anyagi forrást biztosítani arra a termékre, amely feldolgozott formában, de friss exportként is mind a szocialista, mind a tőkés piacon értékesíthető... Kérésünket munka köz­ben fogalmaztuk meg. Az alma nem tűri el, hogy a fán maradjon, de nem tudunk garantálni tartós, nyugodt, békés betakarítási időszakot — különösen a kistermelők és a vállalkozók részéről — jelenlegi csökkentett árak érvényesülése esetén . . . Kérésünk a fent kifejtettek alap­ján arra irányul, hogy a rubelelszámolású exporttámoga­tás mértékét szíveskedjen úgy megállapítani, hogy az legalább az 1,10 forint kilogrammos árcsökkentést ellen­tételezze.” Szabolcs-Szatmárban idén 620—640 ezer tonna alma termett. Más években szeptember közepén már szürete- lőktől voltak hangosak a kertek, gépkocsikonvojok ha­ladtak Tuzsér felé almával rakodtan. Most alig van, moz­gás. Óvatosak ezt azzal indokolják, apró a gyümölcs, nem érett még meg a szedésre. Nyíltabb és őszintébb vélemény, „kicsi az ár, várunk” . . . Az almát végül is le kell szedni, vagy lehullik magától és még kevesebbet ér majd — mondta egy józanabb hang a vajai tanácskozá­son. Az almát valóban le kell szedni, mert csökkent áron is nagy érték és a kisebb kárt nem lenne ésszerű egy nagyobbal tetézni. Hogy mennyit ér végül is a szabolcs- szatmári téli alma? Durva számítás, de ami most a fá­kon van, az értékben legalább 3 milliárd 600 millió fo­rint. A vita, a várakozás,' a rossz termelői közérzet alap­ja 4—500 millió forint. Nem kis pénz, főként ha figye­lembe vesszük, hogy jószerével ez lenne a nyereség, az ágazat fejlesztésének és fenntartásának az alapja. Sokan mondták már el — évenként, érvként ismételve —, hogy a téli alma Szabolcs aranya. Több ettől. Az it­teni gyenge termőképességű homok sok ezer embernek munkát és megélhetést csak a téli almával, az almater­mesztéssel tud adni. A téli alma nemcsak anyagiakban gyarapítóit, de hatott a szellemi fejlődésre, a gazdák mű­veltségére. Mérsékelni vagy fékezni a lendületet, netalán megszűntetni a rengeteg verejtékkel és munkával terem­tett alapokat, komoly hiba lenne. Tudjuk és hisszük, nincs ilyen szándék, de az érzelmeket hosszú távon nem a szavak, hanem a tények befolyásolják. A z alma ára és a termelés költsége nincs arány­ban. Komoly hiba történt valahol a számítás­nál és ezt előbb-utóbb (de inkább előbb) or­vosolni kell. Ebben bíznak a termelők, de ad­dig is, amíg a gondok megoldódnak, szüretel­ni, csomagolni, feldolgozni és exportálni kell. - Az alma nem maradhat a fákon. Az idő sürget. Félő, hogy a napok múlásával romlik majd a minőség, nem lesz elég vagon az exporthoz, de az sem biztos, hogy az ipari alma ára jobb lesz á tavalyinál. Seres Ernő Nevessünk1 — Látom, nem szeretsz már! — mondja szemrehá­nyóan az ifjú feleség a férjé­nek. — Nemrég még estéken át ültél velem szemben, bá­multad a szemem és fogtad a kezem. — De drágám, azóta, hogy eladtuk a pianinódat, erre már semmi szükség. A gépkocsivezetői vizsgán az autó egy fának ütközik. A vizsgáztató lesöpri magá­ról az üvegcserepeket s nyu­godtan így szól: — Most pedig, uram, mu­tassa meg, hogyan állítja meg az autót, amikor nincs előtte akadály. A fodrászhoz beállít egy férfi egy gyerekkel. — Hajvágás? Borotválás? — kérdezi a mester. — Ez is, az is. Mikor a fodrász végzett, a férfi felállt és így szólt: — Amíg elmegyek újsá­gért, nyírja meg a fiamat. Eltelik egy óra, el a má­sik, a mester végül türelmét veszti és rárivall a gyerek­re: — Hova az ördögbe tűnt el a papád? — Az nem a papám — vá­laszolja a megszeppent le­gényke. — Az egy idegen bá­csi, aki odajött hozzám az utcán és felajánlotta, hogy ingyen megnyírat. — Igaza van, bíró úr, va­lóban ott térdepeltem az út­testen, de ez egyáltalán nem bizonyítja, hogy részeg vol­tam ... — Igazán? Hát azt mivel magyarázza, hogy megpró­bálta felkelteni a záróvona­lat? □ — Uram, már órák óta figyeli, hogy horgászom, ön mért nem horgászik? — A, ehhez nekem nem lenne türelmem. □ A 17 évps kerékpárver­senyzö élete első versenyére készül. Mellette az izgatott szülők. Mikor eldördül a startpisztoly, a mama re­megve kiáltja utána: — Nagyon vigyázz, kisfiam, ne hajts túl gyorsan! Fordította: Antal Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents