Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-02 / 210. szám
1988. szeptember 2. Kelet-Magyarország 3 A magyarországi lakásállomány majdnem négymillió, lényegében azonos a háztartások számával. Vagyis — állíthatná a statisztikus — minden család saját lakásában él, tehát Magyarországon nincs — mennyiségi értelemben vett — lakásprobléma. Ám a statisztikus ez esetben hamis végkövetkeztetésre jutna, mert a jogszabályilag megfogalmazott lakás-definíció szerint gyakorlatilag egy mosókonyhaszerű tákolmány, (ha például 6 négyzetméternél nagyobb és 12 céntiméternél vastagabb téglafalai vannak) már önálló lakásnak minősül. , Elvileg Magyarországon nincs mennyiségi lakásprobléma, gyakorlatilag azonban ez a gond soha nem volt olyan súlyos, mint napjaink- . ban. A városi tanácsok ösz- szesen 160 ezer lakásigénylőt tartanak nyilván, 'közülük 130. ezer a lakás nélküli és az utóbbiak majdnem fele a fővárosban és Miskolcon él. A lakás nélküli családok száma egyébként csak a.városokban 200 ezer körül van, egyharmaduk fiatal házas, illetve alacsony jövedelmű többgyermekes család. Túl vagyunk az első — a, mennyiségi mutatókat jócskán túlteljesítő — 15 éves lakásépítési programon, s közeledünk a második 15 éves program befejezéséhez is. Már az első program tervezői és jóváhagyói is abban hittek, és azért is ígérték, hogy fölszámolják a mennyiségi lakáshiányt. Nem sikerült — pedig a tervezettnél m'ajdnem 200 ezerrel több lakás épült akkoriban. Az is valószínű, hogy a valamikori célt, a mennyiségi hiány felszámolását 1990-ig, a második 15 éves program zárásáig sem sikerül elérni. Mi több: az 1981-ben elhatározott intézkedések következtében — ézekllényege^ hogy a lakás nélküliek egyre kevésbé számíthatnak az államilag finanszírozott bérlakásépítésre — az önálló lakáshoz jutási esélyek minden korábbinál drasztikusabban romlottak. Manapság ez a gond nem csak szociális, s nem csak társadalompolitikai feszültségeket okozó probléma, de a gazdaság teljesítőképességét közvetlenül és negatívan befolyásoló tényező is. A szerkezetátalakítási programot a krónikus lakáshiány és az „elmeszesedett” lakás- gazdálkodás önmagában is veszélyezteti. Végtére is hogyan és hová mozduljon az a borsodi kohász, vagy a szabolcsi segédmunkás, ha csalk azt túdja, hogy Dunaújvárosban, vagy a fővárosban, vagy mondjuk Baranyában, tárt karokkal várják, ám szó se esik az át- településhez nélkülözhetetlen lakásprobléma valami módon intézményesített megoldásáról. Kormánytisztviselők és politikusok váltig állítják: az állam nem vonul ki a lakás- építkezésekből. Ugyanakkor a valóságban már ott tartunk, hogy az összes lakás alig 10 százaléka épül állami beruházásként, és ennél is kevesebb az állami bérlakások aránya. Vagyis: legalább 90 százalékban a magánépítkezés dominál. Csakhogy a bérből és fizetésből élők — különösen a tovább súlyosbodott lakásépítési hitelek miatt — reménytelen helyzetbe kerülnek, ha építkezésre szánják el magukat. Mértéktartó számítások szerint egy átlagméretű lakás felépítésének költsége minimum 12—13 évi átlagjövedelemmel egyenlő. (Nota bene: ez esetben az évi átlagjövedelem minden egyes fillére a lakásépítésre fordítandó!) E pillanatban még nem tudni, hogy a második 15 éves lakásépítési program befejeztével miféle újabb program szerint kísérli meg a kormányzat a nyomasztó lakáshiány enyhítését. Kérdés, hogy az eddigi negatív tapasztalatok után érdemes — egyáltalán szabad — a most már legalábbis másodszor elvetélt kormányzati program naptári értelemben vett lejáratához ragaszkodni? Ugyan miért, hogy a közvélemény inkább csak a KISZ lakáskoncepciójának agyonegyszerűsített, változa-1 tát ismeri, illetve az e koncepciót elméleti alapról támadó vitairatokat, de nemigen állnak elő a KISZ javaslataival pontról pontra szembeállítható konkrét elképzelésekkel. A probléma nem szűkíthető le csakis a lakásnélkü- Iksk pillanatnyi gondjainak lehetséges enyhítésére. Ez a gond nem kizárólag a bevezetőben jelzett 200 ezer lakás nélküli család gondja, hanem azoké is, akik tömegével kényszerültek a lakótelepi panelházakba, nem feltétlenül s nem kizárólag a lakás- politika, hanem az egész gazdaságpolitika által is vezérelt településfejlesztési és település-elsorvasztási gyakorlat miatt. És sajnos, ők jóval többen ERRŐL ÍR A Van lakás és mégsíncs „Nekünk is lépni kellett NÉPSZABADSÁG Mikor lesz személyautó-gyártás Borsodban? Erre a kérdésre válaszol dr. Pázsit János a Borsodi Gépkocsi Társaság ügyvezető igazgatója. — Téved, aki azt hiszi, hogy egyik napról a másikra autót fogunk gyártani. Itt tíz- milliárdokról van szó, s ilyen fejlesztéshez állami szintű döntés nélkül nem lehet hozzáfogni. Erre vonatkozó kormányzati döntés pedig még nincs. — Várunk, de nem várakozunk. Az előbbi a kormányszintű elhatározásra vonatkozik, az utóbbi arra, hogy a társaság jelenlegi 12 tagja nem tétlenkedik, hanem nagyon is lázas tevékenységet folytat az autógyártás részmunkáinak „megtanulására”, bevezetésére, a szükséges tapasztalatok megszerzésére. Négy tagvállalatunk, amely már alkatrészszállítóként rendelkezik -kooperációs tapasztalatokkal, folytatja a gyártást és- szélesíti kapcsolatait. — Kiterjedt tárgyalások folytak több szocialista országbeli autógyárral részegységek gyártásáról. Felvettük a kapcsolatot egy nyugati céggel is, a nevét egyelőre még nem közölhetem. — Az eddigi megbeszélések alapján, a Skoda, a Dácia és a lengyel FSM-gyár, amely a kis Polski Fiat autókat felváltó új típushoz kínál együttműködési lehetőséget. Még az idén ősszel várjuk a Zastava cég képviselőit s nem hagyhatom ki a Zaporozsecet sem. (...) — (...) A mostani ismere-, teink szerint legfeljebb any- nyit, hogy a távoli jövő feladata lehet a gépkocsigyártás integrálása. vannak, mint 200 ezren. Lva- kásmöbilitási reményeik halványak, lehetőségeik a minimumnál, is kevesebbet jelen-, tő- véletlenre zsugorodták. Ök lennének újabb százezrével — vagy éppen milliónyian? — a potenciális lakásigénylők. Ugyanakkor jórészt őket fenyegeti a most már könyörtelenül végrehajtandó szerkezetátalakítási program is. Ám ennek inkább csalk szenvedő alanyai lehetnek, mert a manapság jellemző lakáshelyzet miatt — s ki tudja még meddig — a lakóhelyükhöz kötötték őket. Ezért is — és miattuk is — központi téma a lakás- helyzet megoldatlansága, amellyel kapcsolatban a la- kásszociológuspk azt állítják, hogy „a gazdaságban máris megmozdult a lassú kibontakozás, amelyhez' szervesen hozzáilleszthető a lakásrendszer reformja. Ellenkező esetben (amennyiben a gaz-, dasági stagnálás tovább folytatódik) nincs lehetősége a lakásprobléma megoldásának.” Vértes Csaba Változások az ipari szövetkezetek ágazati pártbizottságánál Az elmúlt napokban küldöttértekezletet tartott (71 párttag) az ipari szövetkezetek ágazati pártbizottsága. Napirendjén szerepelt a választás óta (1985) végzett társadalmi-gazdaságpolitikai feladatok végrehajtása, valamint a pártbizottság újjáválasztása. — Mi indokolta a pártértekezlet összehívását, a pártbizottság újjáválasztását? — kérdeztük Kordán Mihálytól, a pártbizottság titkárától. Nyereségesen gazdálkodni — Az utóbbi időben számos változás történt a párt- és a kormányvezetésben, különböző intézkedések születtek, például az MSZMP KB alapos és kritikus elemzései a politikai intézményrendszer korszerűsítését indította el. Nekünk is lépni kellett. Ma a párt vezető szerepének a gva- korlásábanv a gazdasági folyamatok irányításában meg kell találni a legcélravezetőbb eszközöket. Fontos, hogy mindenki érthető, világos felIMios meggy Vasváriul Kézi munkával, szemenként dolgozzák fel a meggyet a Budapesti Édesipari Vállalat tiszavasvári üzemében. Az évi 200 tonna gyümölcsből a szorgalmas munka nyomán a hazai és külföldi piacon jól értékesíthető konyakos meggyet készítenek. (E. E. felv.) adatokat kapjon. Ennek megfelelően készítettük el cselekvési programunkat. — Az előbbre lépés igényli a korszerűbb technológiát, a termékszerkezet-váltást, a beruházást. Várható-e előbbre lépés? — Is-is. Az Elekterfém kivételével szinte minden szövetkezetünkre jellemző a beruházások alacsony mértéke. Ebben közrejátszik a források hiánya, a hitelkamatok magasabb szintje és számos területen a piac túlkínálata. Figyelemre méltó viszont, hogy több szövetkezetünk élt a kedvező lízingeléssel, korszerű gépekhez jutott, amivel lehetővé vált a termékszerkezet-váltás, a nyereségcentrikus gazdálkodás. A tőkésexportban jeleskedtek — A múlt évi eredmények alakulásáról, egyes szövetkezetek helytállásáról milyen értékelést fogadott el a pártértekezlet? — Valamennyi szövetkezetről adtunk részletes elemzést. Néhányat megemlítenék, ahol különösen figyelemre méltó eredményeket értek el 1987-ben, és fejlődésük töretlen ebben az évben is. A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Kisszövetkezet kisebb létszám mellett 22,5 százalékkal magasabb nyereséget ért el; szocialista exporttervét is számottevően meghaladta. A Nyírség Ruházati Kisszövetkezet hasonló eredményeket ért el, azzal, hogy ők a tőkésexportban jeleskedtek 20 millióval. Mindez lehetővé tette a bérek 12 százalékos emelését. Az Elekterfém jelentős beruházást válósított meg — 12 millió 500 ezer — nyereség és tőkésexporttervét túlteljesítette. Figyelemre méltó a termékszerkezetváltásuk, ami piackutató tevékenységüket dicséri. Csak pártbizottság — Kedvezőtlen tapasztalatokról is szó esett a pártértekezleten. — Valóban sok a tennivalónk. Figyelmeztetőnek tartjuk például, hogy amíg a múlt év első fél évében az egy főre jutó termelési érték 291 366 forint-volt, ugyanakkor az idén az első fél évben csupán 141 270 forint. Tapasztalni az üzem- és munkaszervezés hiányosságait, a munkavédelem, a szociális ellátottság gyengeségeit. Ezek tudatában rögzítettük a párt- bizottság feladatait, fgy például: a szövetkezeti mozgalmat érintő politikai döntést igénylő kérdésekkel foglalkozzék, biztosítsa az alapszervezetek önállóságát • a feladatok kimunkálásában, a’ szervezésben és az ellenőrzésben. Mindehhez biztosítani kell a nyílt, őszinte vitakészséget, a vitakultúrát. — Az ágazati pártbizottsági titkár tisztségével újra engem bíztak meg. A párt- bizottság tagjai szinte az egész ipari szövetkezeti mozgalmat képviselik. Az újjáalakult pártbizottság nyílt ülésen választotta meg a különböző -munkabizottságokat is. Dragos Gyula Mihail Zadornov: KIKÉPZÉS T urista elvtársak! Maguk most nyug at-európai körútra indulnak. Utazás közben viselkedjenek kulturáltan, ne hozzanak szégyent országunkra. A kulturált viselkedést már a vonaton el kell kezdeni. Ne szemeteljenek a folyosón — mint az itthoni vonatokon —, a fülkében ne dohányozzanak, a sörösüveget ne a fogukkal bontsák fel, az üres konzerves dobozt, papírhulladékot ne dobálják ki az ablakon, miközben azt nézik, hogyan repül az be a következő kocsi ablakán. Ne gondolják, hogy így külföldinek nézik magukat. Jusson eszükbe, hogy a mi honpolgárunkat a világ bármelyik vonatán könnyű felismerni a melegítőruháról, a rúd kolbászról, és az üveg vodkáról, amit azonnal elfogyaszt, mihelyt magára húzta a melegítőt. Most a szállodákról. Azonnal előrebocsátjuk, hogy ott a szállodák a technika legújabb vívmányai szerint épültek. Ennek ellenére ne vonuljanak végig csodálkozó tekintettel. Tegyenek úgy, mintha nálunk is ugyanúgy lenne. Tapasztalataink szerint a nyugati szállodákban turistáink legnagyobb érdeklődést az automata fotocellás ajtók iránt mutatnak. Azt figyelik, vajon kinyílik-e, vagy belegyalogolnak. Most pedig a pihenésre szánt szabad időről. Emlékeztetünk mindenkit, hogy az 1935. évi utasítás értelmében állampolgáraink külföldön csak ötösével pihenhetnek. Ezért ha vendégségbe kapnánk meghívást, ne utasítsák azt visz- sza — nálunk demokrácia van —, de mondják meg: „Még négy ember jön vel-m. ök nem esznek, csak hallgatnak.” Továbbá... Vendégségben a mi turistáinkkal általában provokatív beszélgetéseket folytatnak. Nálunk most glasz- noszty van, ezért válaszaikat pontosan egyeztetni kell a csoportvezetőjükkel. Különben úgy járnak, mint egyik társunk. Azt mondták neki: „Itt felemelték a niunkanélküli segélyt.” Ö meg ezt felelte: „Nálunk meg a mérnökök fizetését.” Az egyik turista kérdésére, hogy nálunk miért nincsenek nyilvánosházak, ahol kikapcsolódhat az ember; így válaszolt: „Minek nekünk a nyilvánosház, amikor a mi hazánkban üdülők vannak, ahol nagyszerűen pihenhetnek az emberek. És minden szolgáltatást megkapnak a szakszervezet számlájára." Nem kell megkérni az eladót a boltban, hogy adjon valamit a pult alól, és a fülébe súgni valahol Párizsban: „Franz Joszifovicstól jöttem”. Ha betérnek egy élelmiszer- boltba, ne váljanak sóbálvánnyá. Váljanak sóbálvánnyá ők, amikor bemennek a mi boltjainkba. É s végül még egy utolsó. Férfitársaim! Ne jusson eszükbe szerelmi kapcsolatba keveredni külföldi hölgyekkel. Ha szerelmet vallana valaki, ne higgyék el. Emlékezzenek arra, hogy a mi férfiainkba külföldön csak egy C1A ügynöknő szerethet bele különleges megbízatásként. Minden nő tudja, hogy az itteni férfiaktól a legjobb esetben is csak egy „150 éves Szizrany városa” feliratú jelvényt kaphat, vagy képeslapgyűjteményt az Altáj kecskéiről. Egyszóval, szerencsés hazatérést kívánunk, táskájukban minél több élménnyel. (Horváth Lilla fordítása)
