Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-09 / 189. szám
1988. augusztus 9. Kelet-Magyarorszég 3 HÉTFÉLE KEKSZ. Az ország szinte minden településére eljut a Mátészalkai Sütőipari Vállalat 2. számú üzemében készített keksz. Az üzemben havonta 70 tonna kekszet sütnek hétféle ízesítéssel. Képünkön: töltik a közkedvelt Pilótakekszet, (császár) Megjelenés előtt a Sipkay-emléklcönyv A könyvtár szellemi műhely is Tizenhárom évvel ezelőtt, miután átköltözött az új épületbe, a mi megyei könyvtárunk volt a harmadik legkorszerűbb ilyen létesítmény az országban. Alapterületük 446 négyzetméterről egyszeriben 3400-ra nőtt, tehát megfeledkezhettek a mostoha időkről, amikor három embernek jutott egyetlen asztal... r--------------------------------------------------Import— I gazából a szerénységével tűnik ki a Tiszai Kőolajipari Vállalat nyírbogdányi gyára. Náluk ugyanis már-már megszokottá vált, hogy különféle kiállításokon, vásárokon díjakat nyernek. Korrózióvédő anyagokat gyártanak, importot pótolnak új termékekkel, vagy éppen az exportot növelik a különféle feldolgozott kőolajszármazékokkal. A számok közül elég any- nyit megjegyezni, hogy évente átlagosan tíz százalékkal növelik a tőkés exportot, s már túlhaladták a kétmillió dolláros határt. S ami ehhez tartozik: évente 10—15 új terméket kísérleteznek ki, s ezek közül négy-öt már forgalomba is kerül. Pedig lehetne hallatni a sirámokat, hogy Nyírbog- dány távol van a vegyipari központoktól, hogy az ottani gyártelepi lakások — a legnagyobb erőfeszítések ellenére — mégsem tudják nyújtani a teljes városi környezetet. Ebben a gyárban azonban inkább cselekednek. Az igazgató jó példája is ott lehet, aki pályafutása során tucatnyi találmányt jegyeztetett be, munkatársai közül azokat becsüli igazán, akik az új megoldásokon törik a fejüket. Ám a vegyészeknek a gazdasági élet árnyoldalaival is meg kell küzdeni. Talán nem is furcsa már az verseny a hazai magatartás, amelyik mindig a külföldi terméket tartja jobbnak — különösen ha mód nyílik vásárlás ürügyén Nyugat-Eu- . rópát bejárni érte — miközben idehaza még jobb minőséget kínálnak, fgy a nyírbogdányiaknak egy-egy új terméket könnyebb elismertetni külföldön, mint a hazai felhasználóknál, akik ragaszkodnak az eddigi importhoz. A TIFO nyírbogdányi ■ gyárának három év kellett, amíg az Ikarus, gyárnál teljesen elismerték az általa szállított hő- és hangszigetelő alvázvédő készítményt. Ugyancsak évi félmillió dollár kiadásától mentesíti a népgazdaságot az az anyag, amelyet a telefon- kábelek térkitöltéséhez használnak — megelőzve ezzel az oly sok bajt okozó beázást. Közben folyik a piackutatás, az egyik termékből a Szovjetunióba szeretnének szállítani nagyobb tételt, a másiknál Indonéziából és Svédországból volt érdeklődés. A gyári összegzés szerint egy évben mintegy < 200 millió forint értéket tesz ki azoknak a termékeknek a köre, amelyeket az import kiváltására fejlesztettek ki. Ezt az utat akarják továbbra is járni, hiszen ezáltal tudják a vállalati és a népgazdasági érdeket egyeztetni. L. B. A szűkölködés természetesen a munkára is rányomta bélyegét. A 60-as évek végén a könyvtárak sorában az utolsó harmadban kullogott a szabolcsi. A 80-as években azonban beverekszi magát az első három közé. Ennek magyarázata persze már nemcsak a körülmények lényeges javulásába rejlik: az évek során a Móricz Zsig- mond Megyei és Városi Könyvtár szellemiekben is hatalmasat gyarapodott, az évtized elején az országban itt volt a legtöbb felsőfokú végzettségű szakember. Mindez elengedhetetlen feltétele a műhelymunkának. A szegedi, a pécsi vagy a szombathelyi könyvtár már ikomoly kiadványokkal büszkélkedhetett, lantikor a szabolcsiakat még csak meg sem említették a konferenciákon, ha ez a tevékenység szóba került. A szívós munka, az igyekezet pár évvel ezelőtt kezdett gyümölcsöt hozni, tavaly pedig már Futaky Lászlót, a Móricz Zsigmond könyvtár igazgatóhelyettesét kérték fel a téma előadójának egy országos konferencián. Műhelymunka — A szakma az utóbbi ötnyolc évben kezdett minket jegyezni. Ez a tavalyi felkérés arra is jó alkalom volt, hogy'mi magunk számot vessünk műhelymunkánknak a kiadványokban testet öltő eredményeivel. Ügy gondoljuk, jó útra léptünk, amikor a könyvtárosoknak szóló szakmai kiadványok megjelentetése mellett vállaltuk a megye, szűkebb hazánk értékeinek kutatását, őrzését, közönség elé tárását. Mindezt több olyan országos jelentőségű esemény is inspirálta, amelynek Nyíregyháza adott otthont: az Olvasó népért mozgalom első konferenciája, a Váci Mihály születésének 50. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés, vagy a Mó- ricz-fordítók tanácskozása. — Azokon a fehér foltokon szeretnénk megvetni a lábunkat, ahol más intézmények -nem próbálkoznak. Lappangó szellemi értékeket szeretnénk beemelni a köztudatba, azt is figyelembe véve, mi az, ami a ma embere számára érdekes lehet. Erősíteni a kötődést S tegyük hozzá: nemcsak érdekes, hanem olyan érték, amely a szülőföldhöz, az otthonhoz, a közösséghez, nemzethez tartozás érzését, a kötődést is erősíti. — Az utóbbi öt évben több, mint 80 kiadványt jegyzett könyvtárunk. A példák között említhetem a Szabolcsi Téka-sorozatot, ez már az ötödik kötetnél tart. Arcok és művek címmei adtuk ki Nagy István Attila kötetét, ebben tanulmányok, kritikák olvashatók a megye felszabadulás utáni irodalmáról. Bánszki István a szerzője az így élt köztünk Bessenyei György című kötetnek. A Bessenyei Társaság füzetei közül már kettőt is kézbe vehetett az olvasó. A megyei írócsoporttal együtt segítjük az itt élő költők műveinek kiadását. A Tiszta szívvel sorozat tizenegyedik darabja, válogatás Kulcsár Attila verseiből, nemrég jelent meg. Szintén friss kiadványunk Miklós Elemér Irodalmi hagyományok Bereg- ben című munkája. Az idei tervek között szerepel a Kölcsey Ferencről, aztán a nyomdász-költő Kis Ferencről szóló kötet, Sza- bolcs-Szatmár megye munkásmozgalmi bibliográfiája, a megye közgyűjteményeinek helyismereti katalógusa, a Hangsúly-antológia. Megjelenés előtt áll a Sipkay Barna-emlékkönyv. Példányszámok — Ma már ott tartunk — mondja végezetül az igazgatóhelyettes —, hogy szellemi kapacitásunk meghaladja a lehetőségeket. Három éve nem volt rá precedens, hogy a megjelentetni szándékozott munkák tartalmát kifogás érte volna. A formával viszont nem vagyunk elégedettek. Kis nyomdánk gépparkja is lassan lerobban, más nyomdáknál pedig sorba kell állni és drágák is. Még valamit: ma már szinte egyszerűbb egy könyvet megíratni, mint leíratni — nem találunk hozzá gépírónőt... A példányszámok? Alacsonyak. Ennek egyrészt technikai, anyagi okai vannak, a könyvtár évente kétszáz- egynéhányezer forintot költhet kiadványokra. Másrészt nehéz előre felmérni, hány példány találna gazdára a könyvből. A Tiszta szívvel sorozat annak idejét kétezer példánnyal indult. Most előfordul, hogy egy-egy kötetéből csak 800 példányt adnak ki, ami olykor elegendő is, máskor viszont kiderül, alábecsülték az olvasók érdeklődését. visszáruiéi Büntetlenül? Újságjuk rendszeres olvasója vagyok, így többször is találkoztam a megyénk területén forgató filmesekről szóló cikkel. Pontosan öt alkalommal. Ebből négy írás szinte heroizálta ezt a társaságot, az ötödik „bürget” szignálású volt az a kivétel, amely először vette észre (és vétette észre) a forgatás árnyoldalait. Sajnos, én is csak ezeket észleltem az utóbbi két hét folyamán. Ekkor ugyanis községünk, Fényeslitke ártéri területein dolgozott a Budapest Filmstúdió stábja. Ártéri erdeinkből több tucat fát vágtak ki és döntöttek bele a Tiszába. Letarolták az aljnövényzetet és a stábot kísérő „büfé”-s a napi szemetet az erdőbe hordta rendszeresen. Állítólag erre is a vízügyi hivatal adott engedélyt. A favágás és szemetelés nyomairól fotókat készítettem, úgyhogy ez különösebb kommentárt nem igényel. Mindenesetre a kép alapján úgy tűnik, hogy a Mafilm égisze alatt büntetlenül lehet garázdálkodni természeti kincseinkben, s ezt, az esetenként kifizetett kártérítés sem feledteti. Csimbók Imre erdész MÉH-kampány Enyhíteni a papírhiányt A MÉH Tröszt augusztus 15. és november 30. között kampányt szervez a papír- hulladék mennyiségének növelése érdekében. Ez idő alatt kezdeményezik a különböző intézményeknél és vállalatoknál az irattári selejtezés felgyorsítását. Igény szerint zsákokat* bocsátanak a selejtezők rendélkezésére és vállalják, hogy a bejelentéstől számított 48 órán belül elszállítják az 1 tonnát meghaladó mennyiségeket, az ez- alatti tételeket pedig egy héten belül fuvarozzák el. A gyűjtési kedv fokozása érdekében november 30-ig felemelik néhány papírféle begyűjtői árát. Az irományok és brosúrák kilónkénti átvételi ára 1,50-ről 3,00 forintra emelkedik, a hullámpapíré 1,50-ről 2,00 forintra nő. A fekete-fehér újságpapír kilóját az eddigi 2,40 helyett 3,00 forintért, a nátronzsákét pedig 3,00 forint helyett 4,50-ért veszi át. A kampány ideje alatt az átvevőhelyek nyitvatartási ideje meghosszabbodik. A HERENDI PORCELÁNGYÁR szombathelyi üzemében évente több ezer formát festenek, égetnek, ezeket belföldön és külföldön értékesítik. (MTI fotó) A Fotex magyar—amerikai közös vállalat kontaktlencse szaküzletet nyitott Budapesten, a Népköztársaság útján. Az új boltban 30 000 darabos készlettel várják az érdeklődőket és 95 százalékukat azonnal, raktárukból kiszolgálják. A képen: nem sci-fi maszk, hanem komputeres szemvizsgáló berendezés takarja a vizsgált személy arcát. (MTI fotó) A z üdülés a gondtalan kikapcsolódás ideje. Persze akkor is adódhatnak bonyodalmak. Színhely az egyik Balaton- parti üdülő. Ideális idő, kellemes víz, közeli pázsitos part. Egyszóval minden adott a békés pihenéshez. Azaz, hogy majdnem. Az egyetlen probléma az — bár sokan azt is fölöslegesnek találják — hogy a társalgóban csak egy televízió van. Már az első este parázs veszekedés támad emiatt. A többség az egyes csatorna műsorát szeretné nézni, amelyen kalandfilmet vetítenek, jónéhányan viszont úgynevezett művészfilmet néznének, amelyet a kettesen játszanak. Tulakodásig feszülő vita. ■ Sértő megjegyzések, vagdalózások. A prímet egy ideges alkatú hölgy viszi, aki pofozkodással fenyegeti azt, aki át meri állítani az egyes csatornáról a kettesre a tévét. A nyaralók fele összevesz, aztán a nyaralás végéig már szóba sem állnak egymással. Odakint éppen napnyugta van. Csodálatos látvány a Balaton vizébe merülő nap. A víz békés és kékeszöld. Kár, hogy a partig elhallat- szik a vita ... j A NYARALÓ ÜDVÖSKÉJE egy örökké jókedvű és mosolygós amerikai kislány, akit az egyik család hozott magával. Tizenkét Balatoni cseppek éves lehet, ám a diplomácia nagymesterének bizonyul. Mindenkihez van egykét kedves szava, az egyetlen bökkenő talán az, hogy amúgy amerikai szokás szerint barátságosan mindenkit letegez. Idős urakra mosolyog kedvesen, majd minden átmenet nélkül efféléket kérdez tőlük: „Te is szereted a vizet?” — majd pajkosan le is spriccolja őket. Élteskorú hölgyektől érdeklődik: „Ugye jól érzed magad?”. A környékbeli fagyialtosok is jól ismerik a cserfes kislányt, mert fagylaltvásárlás előtt mindig a szemükbe néz, majd felszólítja őket, hogy „nekem finom fagylaltot adjál!”. A fagylalt megkós- tolása után, a küszöbről aztán barátságosan integet és visszaszól: „Rendes fa- gyis vagy, jó fagylaltot adtál.” PERSZE VAN, AKIT CSALÓDÁS IS ÉR. Az ábrándos és kissé naiv Barbara is átesett ilyesmin. Ám bizonyára egy életre megtanulta, hogy nem minden igaz, amit a fiúk mondanak. Történt pedig, hogy az egyik srác a barátját úgy mutatta be, mint aki Ausztráliából érkezett és csak angolul beszél. Barbarának megtetszett a távoli földrészről érkezett fiatalember. A barátkozás annál is inkább hasznosnak ígérkezett, mert Barbara a gimnáziumban éppen angolt tanult, összeszedte hát parányi nyelvtudását a 16 éves kislány, sőt a szótárát is lelkesen cipelte magával minden találkozásra. Rendkívül segítőkésznek bizonyult a magyar barát is, aki olykor a tolmácsolásnál is önzetlenül közreműködött. Barbarának csak az tűnt fel, hogy egy kukkot sem ért a két fiú furcsa angol beszélgetéséből. Í gy alkalommal aztán, amikor a vízparton észrevette őket, s mögéjük lopódzott. A meglepetéstől majd hanyatt esett, a fiúk ugyanis magyarul beszélgettek. Egykettőre kiderült, hogy mindketten pesti srácok, csupán „etetik” a lányokat azzal, hogy egyikőjük ausztrál. A nem éppen barátságos beszélgetés végén a fiúk azzal érveltek, hogy erre azért van szükség, mert úgy . tapasztalták, hogy a magyar lányok szívesebben barátkoznak külföldiekkel. Barbara azóta gyanakodva figyel minden külföldi fiút, és ha csak teheti, széles ívben kikerüli őket. Bodnár István Gönczi Mária
