Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-08 / 188. szám

1988. augusztus 8. Kelet-Magyarország 7 Kell-© öltönyben fürödnie Orendi Mihálynak? Iz első megmérettetés Felelősség A ki vasárnap délelőtt a stadionban járt. az ne­hezen tudja elképzelni, hogy a műanyag: borítású at­létikai pályánkon pár nap múlva nemzetközi verseny lesz. A lyukak nincsenek be­töltve, a magasugró rész ja­vítása nincs kész. a pálya újrafestése nem készült el. inkább hasonlít — a rendet­lenséget látva — felvonulási területre, mint olyan pályára, ahol már mindent előkészí­tettek a versenyre. A kubaiak ma érkeznek, ők tehát valószínű, holnap edze­ni szeretnépek. A magyar csapat is szeretne kedd este legalább átmozgatni a rekor- tánunkon. A mostani lát­vány, a következő napok kap- kodása nem öregbíti majd városunk hírnevét. Nagy kár, hogy a Taurus nyíregyházi gyáregysége nem végezte el idejében a munkáját. Igaz, ezt nem tudják majd vendé­geink — ők csak NYÍREGY­HÁZÁRA emlékeznek majd . . . (száraz) Orendi Mihály, az NYVSSC at­létikai szakosztályának vezető edzője 1981 óta két IBV-rőI hiányzott csak. Először arra kér­tük, hogy meséljen azokról a csapatvezetőként szerzett benyo­másairól, amelyeket ezeken a versenyeken szerzett. — Először 1981-ben — Debre­cenben — vettem részt Ifjúsági Barátság Versenyen. Rendkívül családias volt a hangulat, ami ilyen utánpótlás-versenyeknél nagyon fontos. Körülbelül négy­ezer debreceni szurkoló biztatta a magyar csapatot, a két hosz­'.ú egyenes zsúfolásig megtelt, tűnt fel a magasugrók közül világcsúcstartó Igor Paklin, • latéi és Avgyejenko, míg a >knél Kosztadinova. Aztán a armasugró Procenko, a rúdug­ró világelső Szergej Bubka és a nem kisebb név: Nhomas Schön- ebe. Ezek a nevek nem ismeret­lenek az olvasók számára. — 1982-ben Lódzban nem volt, így 1983 és Leningrad jön. — Leningrádban az volt a gond, hogy hatalmas stadionban ren­dezték a versenyt és teljesen ,,el­vesztek” a nézők. Hiányzott a versenyt körül vevő atmoszféra. Nem volt hangulat. — 1984 — Plovdiv . . . — Ez volt a legemlékezetesebb. A zárónapon, a verseny vége után Plovdiv—Szófia válogatott öregfiúk labdarúgó-mérkőzést rendeztek. A meccsre kíváncsi 60—70 ezer szurkoló az utolsó számokat végig tombolta. Csodá­latos ünneplésben volt részünk, amikor megnyertük a viadal két zárószámát, a fiú és leány 4X400- as váltót. Nem messze a sta­diontól volt egy evezős pálya, öltönyöstől, nyakkendőstől re­pültem bele. Aztán persze jöttek az edzők és a bajnokok is. Nagy lubickolást csaptunk. — 1985 — Pitesti . . . — Ez arról volt nevezetes, hogy leginkább egy politikai de- . monstrációhoz hasonlított. A ro­mánok nagyon készültek, még műanyag pályát is építettek er­re az alkalomra. Komoly politi­kai kérdésként kezelték a ver­senyt, Arges megye első titkára volt a szervezőbizottság elnöke. Mi, akik akkor ott voltunk, sem­miben sem szenvedtünk hiányt. — 1986 — Neubrandenburg . . . — Megtanulhattuk, hogyan is kell rendezni. Ami a pályán ilyen szempontból történt, az utolér­hetetlen, igazi német precizitás­sal dolgoztak. Még a ruhák szál­lítása is csodálatos összhangban történt. Itt egyébként reggelente a különböző nemzetiségű edzők egy kis kocogóbrigádot alkottak, akikre orvosi szempontból a nyíregyházi csapatorvos, Pikó Károly ügyelt fel futás köz­ben . . . — Tavaly, nyolcvanhétben Ha­vannában nem járt, most ismét ön lesz négy nap múlva a csa­patvezető Nyíregyházán. Az ed­digi tapasztalatai alapján mit vár a versenytől, érdekli-e ez a ver­sengés egyáltalán a nyíregyházi lakosságot? — A tapasztalataim szerint egy- egy nemzetközi versenyünkre eddig is kijött magától kétezer ember. A debreceni verseny kap­csán már elmondtam, hogy ott kik tűntek fel, de mondanék még néhány olyan nevet kapás­ból, akik szintén ezen a ver­senyformán keresztül jutottak el a csúcsig: Göhrl, Szedih, Dress­ier, Oskenát, Ruffini, de ide tar­tozik a mi Bakosi Bélánk és Szabó Ildikó is. Szerintem ez a mostani egy olyan vissza nem térő alkalom a szabolcsi atléta- barátok számára, amit vétek ki­hagyni. Idejönnek versenyezni hozzánk azok, akiket néhány év múlva csak a televízióból néz­hetünk. Biztos vagyok benne, hogy a következő olimpián jó néhány olyan ismerős névvel ta­lálkozhatunk majd azok közül, akik most itt futnak, ugranak, dobnak a műanyag pályán. Már csak ezért is ajánlom mindenki­nek. aki teheti, hogy nézze meg a versenyt. Száraz Attila Aki nem tudott kettészakadni Balázs edző visszatérése Amint azt néhány nappal ezelőtt egy rövid hírben megírtuk, elkezdte felkészülését az NYVSSC NB I-es férfi röplabdaegyüt­tese. Néhány kitűnő bajnoki mérkőzés és a nagyszerű MNK-bra- vúrezüst után reflektorfénybe kerültek a röplabdázók. A fény- pászta most egy újabb területet kíván megvilágítani, az edzői pá­dét. Két évig Járosi János irányította a csapatot, a felkészülést vi­szont már Balázs Istvánnal kezdték a játékosok, akivel a klub hároméves szerződést kötött. Vele beszélgettünk — és volt miről. FICSOK: 64 MÉTER Kitűnően szerepelt Ficsor József, az NYVSSC diszkosz­vetője a hét végén Budapes­ten rendezett BVSC Kazi Aranka-emlékversenyén. A nyíregyházi sportoló eddigi legjobb teljesítményével, ke- reken 64 méterrel nyerte a diszkoszvetést. — Eléggé bonyodalmasán in­téződik a váltás, hiszen ön kétéves, jövő nyárig szóló szerződést kötött a SZAÉV SE- vel. Hogyan vált el a női csa­pattól? — Mivel jövő nyárig szerződés köt a SZAÉV SE-hez, július 27- én beadtam a felmondásomat. A klub válaszlevelében az állt, hogy nem járulnak hozzá. Erre elküldtem a második levelet, amelyben közöltem: elhatározá­som végleges, erre ez ideig nem érkezett válasz. — így tehát visszatér az NYVSSC-hez, amelytől két esztendővel ezelőtt nem éppen felhőtlenül vált el . . . — Igen. egyik edzésen kaptam a hirt, hogy Járosi János lett az Kézilabda HB l/B Megszenvedtek a győzelemért Szombaton folytatódott a pontvadászat az NB I/B-s férfi kézilabda-bajnokságban. Az őszi szezon nyitófordulójában az NYVSSC hazai pályán a sereg­hajtó Balmazújváros csapatát fogadta. A korábbi sérültek kö­zül Zeitler és Herényi már pá­lyára léphetett. Pásztor viszont civilben nézte, a többieket. NYVSSC—Balmazújváros 15:14 (6:6). örökösföldi iskola. 200 né­ző. V.: Gyúró. Rózsa. Nyíregy­házi VSSC: Boczák — Kincses 1. Kerekes. Gazdag 4/2. Dobi 2. Zeitler. Mészáros 4. Csere: Bácsi 3. Berényi l. Medve. Vezetőed­ző: Rácz Sándor. Kiállítás: 14. illetve 16 perc. hétméteres: 4/2. illetve 2/2. A hazaiak bizonyára nem ilyen kezdést reméltek, hiszen a Haj­dú megyeiek 3:0-ra elhúztak, úgy. hogy közben kettős em­berhátrányt is kibekkeltek. A vendégek nyitott védekezésével nemigen tudott megbirkózni a piros-kék gárda. Végül kevés gólt és döntetlent hozott az el­ső játékrész. Szünet után egy negyedórára felvillant az NYh. VSSC. Boczák kapus jó néhány­szor bravúrral hárított, a többi­ek pedig sokat mozogva megta­lálták az újvárosi védekezés el­lenszerét, még kettős emberhát­rányból is gólt tudtak lőni. Megnyugtató volt az előny (15:10). talán ezért is engedtek ki, és a vendégek végül egy gól­ra megközelítették őket. bár úgy tűnt. a győzelem már nem for­gott veszélyben. összességében inkább küzdel­mes, mint jó mérkőzést látha­tott a publikum. Igaz. ebben az is közrejátszott, hogy sok volt a kiállítás, az emberhátrányban lé­vő csapat pedig ilyenkor foggal- körömmel védekezik. A hazaiak közül Boczák kapus (bár az el­ső félidőben elnézett egy-két lö­vést) és Mészáros játéka érde­mel külön említést. — Ennek a csapatnak sikerél­ményre van szüksége. de a mostani győzelmet alaposan megszenvedtük. Néhány játékos­ra alig ismertem rá. a jövőben sokkal hatékonyabb játékot vá­rok, most a két pont megszer­zése volt a fontos — nyilatko­zott a meccs után Rácz Sándor. Fejmosás a szünetben. (Császár) edző, én pedig vállaljam el a női csapatot. Ez kellemetlen tüs­ke volt. hiszen tizenkét éves eredményes munka után humá­nusabb megoldást vártam. — Mikor került szóba először a visszatérés? — Állítólag már akkor úgy vál­tunk el, hogy két év múlva visz- szajövök a csapathoz. Elmúlt novemberben kerestek meg elő­ször, majd azt követően többször is. — ön az alatt a két év alatt jó kis női csapatot alakított ki, amely feljutott az NB I-be. A hajdani távozás körülményei, illetve a tény, hogy NB I-be jutottak, bizonyára megnehezí­tette a döntést. Végül is mi szólt az igen mellett? — Valóban sokat vívódtam, tulajdonképpen az egész nyaram ráment erre. Ha nem sikerül fel­jutni az NB I-be, könnyebb lett volna a választásom. Ami miatt végül így határoztam: az Nyh. VSSC-nél hosszú távon reálisabb lehetőség van a munkára. A női csapat már kinőtte az NB II-ől, de nem biztos, hogy erősítés nél­kül az első osztályban maradna. Én így a jövő nyáron nem tud­tam volna élni a mostani lehe­tőséggel, mert más lett volna a férfiegyüttes edzője. Szakedzői diplomával többre tartom ma­gam, minthogy az NB II-ben dolgozzak. Nyíregyházáról pe­dig nem akarok elmenni. — Szakmai szempontból el­fogadható a visszatérés, ám emberileg kevésbé, önt nagyon szerették a lányok, bíztak ön­ben, mégis eljött. Hogyan tud­ja ezt lerendezni önmagával? — Nagyon nehezen. Valóban nagyon kötődtünk egymáshoz és így csalódást okoztam a játéko­soknak és a vezetőknek egya­ránt. A döntésemnél éppen ezt az érzelmi oldalt kellett háttér­be szorítani saját terveim miatt. Tudom, hogy most neheztelnek rám emiatt, de ha a játékosok és a vezetők a dolgok mélyére néznek, egy-két hónap múlva megértik döntésemet. Igaz, úgy vélem, megérteni megtudják majd, de elfogadni sohasem. Na­gyon szép két esztendőt töltöt­tünk együtt, és jó lenne, ha ilyenkor kettészakadhatna az ember, maradhatna és mehetne is. — A korábbi edző, Járosi János most az utánpótlásvo­nalon kapott fontos feladatot. Az természetes, hogy önök kö­zött jó munkakapcsolatnak kell lennie, van erre garancia? — Ügy gondolom, igen. Nyil­ván az az ésszerű és logikus, ha kettőnk között jó lesz a kapcso­lat. A köztünk lévő kifogásokat négyszemközti beszélgetésen le­rendeztük, én partner vagyok a jó viszony kialakításához. Ezt még segíti az a tény is, hogy mellérendeltségi viszonyban va­gyunk egymással. — Milyen volt a visszatérés a csapathoz? — Részemről kissé furcsa volt, de a játékosok partnerek voltak, hamar közös nevezőre jutottunk. Ügy érzem, mintha várták volna, hogy visszatérjek, egyébként is csak a két csehszlovák fiú, vala­mint Basa volt úgymond idegen, a többiekkel korábban már együtt dolgoztunk. — A csapatban van még egy visszajövő, Batai János, ösz- szefüggésben van ez az ön visszatérésével? — Lehet, hogy ez most nagy­képűen hangzik, de úgy vélem, közöm van hozzá. Mint ahhoz is. hogy Drotár a leszerelést köve­tően visszatért, valamint Préko- pa meghosszabbította szerződé­sét. Es lehet, hogy Dorogi is új­ra játékra jelentkezik. — Mi az elkövetkezendő idő-, szak programja? — A jövő héttől kezdve három héten át heti kilenc edzés lesz, ez jelenti majd a felkészülés legnehezebb szakaszát. Aztán részt veszünk a szolnoki Tomi Kupán, majd szeptember elején mi rendezzük a Csapó Kupát. Ezután hatnapos lengyelországi túra következik, ahol jó né­hány edzömeccset szeretnénk játszani. Szeptember 23-án pe­dig rajt a Tungsram ellen. — Ügy hírlik, újszerű edzé­seket fog bevezetni, nevezete­sen: napi egy tréning lesz, ez viszont közel háromórás, ösz- szefüggésben van ez azzal, hogy továbbra is tanít a Vas­vári gimnáziumban? — Ami a kérdés első részét il­leti, szeptembertől valóban napi egy edzéssel készülünk. Mivel a nehéz mérkőzések általában két, két és fél órások, erre a fiúk­nak fizikailag és idegileg is fel kell készülniük. Erre pedig ki­válóan alkalmas a mérkőzéssze­rű edzésidő, illetve gyakorlás. Ami a kérdés második felére vonatkozik: nincs összefüggés, hiszen a klub és-az iskola egyez­tette elképzeléseit, a gimnázium minden segítséget megad az eredményes munkához. Mán László Kovács György telefontudósítása Szocsibál „Nagyüzem” Szocsi egyik legnagyobb strandján. Kocogok a tengerparton Szocsi, augusztus 7., vasárnap reggel. 27 fokos a tengervíz, az átlaghőmérséklet napok óta 35 fok felett van, igazi kánikula. A helybeliek szerint az idei az elmúlt negyed század legmelegebb nyara. Reggel van, fél hat. A legtöbben a másik oldalukra for­dulnak az ágyban, fejük búbjára húzzák a takarót — a csiklan­dozó nap elöl. Szocsi, a 230 ezres fekete-tengeri üdülőváros „lus­tálkodva” köszöntötte a vasárnapot. Elindultunk .., Kiváncsiak vol­tunk, ilyenkor, meleg nyáron milyen sportolási lehetőség ki- nálkozik a Kaukázus lábainál. Korán van még? Kinek igen, ki­nek nem ... A beláthatatlan hosszú tengerparton 10Ó méteren­ként tábla jelzi a távolságot a kocogok számára. Akadt olyan koránkelő, aki már a tizedik ki­lométerét taposta a szépen ki- épített tengerparton, mások megelégedtek ettől kevesebbel is. A korábban kelők eltávoztak, új arcok érkeztek, hogy továbbra is mozgalmas maradjon a ter­mészet e sajátságos színpada. Figyeltük tovább az eseménye­ket. Már az ismert Oázis-park­ban jártunk, amikor labdapatto­gásra lettünk figyelmesek. A ko­rábban jött párok már túl vol­tak az első játszmán. — Teniszezni szeretnénk — szó­lítottuk meg a fehér labda bi­rodalmában foglalatoskodó fér- fit, miután bejutottunk a pályá­ra. — Kérem, semmi akadálya — biztatott — bár várni kell egy kicsit. Mi azonban nem vártunk, mert láttuk, előttünk jónéhányan vá- rakoznak a pénztár előtt. Sor­ban álltak, hogy egy-két óra múlva teniszezzenek. Szocsi Jacht Club — betűzzük a feliratot. — A parttól távolabb már sok színes vitorlás szelte a vizet. — Kik bérelhetnek vizijármü- vet? — kérdeztük. — Akik megfelelnek a feltéte­leknek: tudnak úszni és rendel­keznek megfelelő igazolványok­kal, illetve jogosítványokkal — hangzott az udvarias válasz. — Mi kell a jó vitorlázáshoz? — Megfelelő szél. fizikai erő. ügyesség. Sokan rendelkezhettek ilyen­nel, mert a klub vitorlástelepén nagy volt a jövés-menés. Nyolc óra. reggel lett. A ti­zennyolcemeletes Zsemcsuzsina hotel előtt kis csoport gyüleke­zett. — Ne haragudjanak — szólítot­tuk meg őket — hová mennek? — A közeli öreg-hegy megmá­szását iktattuk be szabadidős programunkba — válaszolt a sző­ke hajú idegenvezető. — Köz­véleménykutatást tartottunk, mielőtt elindultunk — mondta. — A társaság kérte, hogy köny- nyű túrát tegyünk, mert ha ja­vul az idő, egy kicsit a strand­ra is szeretnénk kimenni. A belváros útjain jártunk, amikor kerékpárversenyzökre lettünk figyelmesek. A mezőny eleje sokáig ott taposott egy he­lyijáratú Ikarusz ..árnyékában”. — Tovább, tovább! — hallat­szott a nyeregben ülők szájából. Később, amikor a versenyzők átjutottak a célvonalon, mind­egyiket megkereste a maga kis úttörője. Ügy látszik a bringá­zok külön ..gondozót” is kaptak. Ezek az apróságok, ezen a na­pon a világ legboldogabb embe­rei voltak, mert ugyanazt a rajtszámot viselték a mellükön mint a versenyző, hogy könnyen egymásra találjanak. Délelőtt 10 órakor Szocsi strandjain, akár a „megtelt!" táblát is ki lehetett tenni, annyi sokan élvezték a tengert, a jó idő örömét. A Sevcsenko úti strandon, a labdajátékok valósá­gos arzenálja — rekortán borí­tású pályák, erősítöszerek — várja a mozogni vágyókat. Meg hatalmas elektromos képújság fogadja azokat, akik a hegyol­dal üdülőiből, drótkötélpályás lanovkán érkeznek a strandfür­dőbe. Amikor Szocsi híres stadionjá­ba érkeztünk, már elviselhetet­len volt a forróság, lehetett vagy 35 Celsius-fok. A pálmák övezte futballarénában az éppen ott tá­borozó szovjet atléták edzéseit nézhettük meg. A stadion már­ványtábláján olyan volt szovjet sportolók neve olvasható, mint: a világhírű Kuc és Bolotnyikov, a hármasugró Szanyajev, a disz­koszvető Dumbadze . . . akik a korábbi évek versenyein stadion­csúcsot állítottak fel ebben a csodálatos létesítményben. A tengerparti sporttelep amolyan ..mindenevő”, hiszen éppen úgy színhelye a bajnoki mérkőzé­seknek, mint a különféle tömeg­sport-eseményeknek. Elmúlt tizenkét óra. Az utcán gyümölcs- és fagylaltárus. üdítő­italos kínálta jéghideg áruját. Aki tehette árnyékba, a fák alatt keresett menedéket. Közeledett a lusta ebédidő. Hogy aztán dél­után — az Európa számos tájá­ról érkezett francia. német, csehszlovák, magyar üdülök és a helybeliek részére — ismét meg­teljen a sajátos forgószinpad Szocsiban. a világ egyik legna­gyobb üdülövárosában. Hondáról a vaspapucsosok közé Waltraud asszony, a versenybíró A salakmotoros depókban és környékükön gyakran tűnnek fel lányok és asszonyok, a ver­senyzők. szerelők barátnői, fele­ségei. Pedig a depóbeli hangos dübörgés, a furcsa motorszag, a lóerők birodalma nem éppen a gyengébb nemnek való, ez a bá­tor férfiak világa. A junior vi­lágbajnokság nyíregyházi elő­döntőjén az olajos kezű szerelők és bőrruhás motorosok között furcsán festett egy elegáns nő, Waltraud Mistarz, a verseny bí­rója. Hogyan került a salakmotoro­sok világába? Először is volt egy 250-es Hondája és nagyon szere­tett motorozni. Aztán egy ver­senyen megismerkedett mostani férjével, aki a svájci szövetség­nél a sportágért fáradozott, úgy hívják hogy Kari Mistarz, illet­ve, hogy Károly, hiszen tizen­éves koráig Budapesten élt, utá­na került ki Svájcba. Aztán a két életút összefonódott, és még közelebb került a vaspapucso- sokhoz. (A beszélgetés során a férj töltötte be a tolmács sze­repkörét.) — Egy vacsoránál kezdődött az egész. Ott volt a nemzetközi szövetség elnöke, Piercak úr is. akinek csak úgy tréfából megje­gyeztem, hogy én is le tudnék vezetni egy versenyt. Ö komo­lyabbra vehette és bátorított, hogy akkor próbáljam meg. Hamburgban elvégeztem egy tan­folyamot, ahol osztályelső vol­tam, 1981-ben pedig megszerez­tem a nemzetközi, FIM-licenszet is — emlékezik vissza a startra Waltraud asszony. Eleinte rácsodálkoztak a kollé­gák és a versenyzők, mit akar ez a nő e férfias világban. Az­tán elfogadták, mert a legjobb módszerrel válaszolt a kétkedők­nek: kitűnően látta el feladatát. Már járt hazánkban, öt éve Mis­kolcon a grand-prix versenyen éppen egy magyar versenyzőt zárt ki. Ez persze nem tetszett a publikumnak, kapott is a szit­kokból, ám nem tántorította el igazától. Bár eddig még soha nem volt problémája a verse­nyeken, úgy tűnik a magyar viadalokon valami balszerencse kíséri, hiszen a nyíregyházi ver­senyen is volt gondja, de ki ab­szolút tévedhetetlen? — A legfontosabb a start, ha ez sikerül, akkor már félig meg­van a futam. Elengedhetetlen az. hogy a vezetőbíró tárgyilagos, igazságos legyen, senkinek se fogja pártját — vallja a bírásko­dásról. A beszélgetés során elmondja, hogy nyugaton már a motoron is találhatunk nőket, igaz még idő kell, hogy a női versenyzők az élvonalba kerüljenek. Angliá­ban már az első osztályú csa­patbajnokságban is találni ilyet, a szakberekben pedig a Juli Cross és a Tanja Jockel név már ismerősen hangzik. Mistarzné időrabló hobbit választott, hi­szen szinte minden hétvégéje rá­megy a versenyekre. Korábban évente hatvanezer kilométereket utaztak, mióta megszületett gyer­mekük. ennek a felét. Néha ne­héz egyeztetni a dolgokat, de munkahelyén is megértőek. egyébként a svájci újságíró-szö­vetség főtitkárnője. Országun­kat, Nyíregyházát és a Sóstót egyaránt szépnek találja, és re­méli jön még ide bíráskodni. [KI NI SPORT í ------------------ ----------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents