Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-05 / 186. szám

1988. augusztus 5. Kelet-Magyarország 3 Kellemes ízek K edvenc fagylal- tosomnál sorba­állás nélkül ve­hettem meg a nyalnivalót. Mondom is csodálkozva: Mi van? A válasz: — Ó, ez most gyakorta megesik. Nagy a konkurencia. Üt- nak eredek, s meg kell állapítani: a magánszféra ugyancsak remekelt a fa­gyifronton. Az emberek szabályszerűen pártokra oszoltak, az egyik cso­port' az egyik fagyialtosra, a másik a másikra eskü­szik, dicséri a pisztáciát, a tölcsért, a csokoládét, a csokis habot. Van tehát fogylaltügy, és csak úgy zárójelben mondom: a vendéglátó ebből jósze­rivel teljesen kiszorult. Nyilván a haszonból is. Örvendek, hiszen így a város bármely részén vagyok, mindenütt van egy-két-három olyan hely, ahol csemegézhetek. Így van ezzel más is. Itt már érvényesül a piac hatá­sa, csakúgy, mint a taxi­sok terén. Látható, hogy a vállalkozónak van szima­ta, ismeri az igényt, kény­telen jót kínálni, külön­ben bezárhat. Pontosab­ban be is zár majd, aki nem állja a csatát. Zárjon is be. Szabályozza a kíná­latot a piac, a minőség, a vevő. Igen jó lenne, ha sok területen tapasztal­nánk hasonlót. Talán a virágosok azok, akik eh­hez a sorhoz, mind átütőb- ben csatlakoznak. A piac ugyanakkor sze­lektál. Kiderül, hogy nem szükséges a virágpiacot monopolizálnia az állami kereskedelemnek. Tény, nem fontos, hogy a ven­déglátó is foglalkozzék fa­gyival, talán több ereje marad az éttermekre. Hány és hány terület van még, ahol át lehet rendezni a szektorokat! Jó lenne lát­ni sok, kiváló maszek péket. Lelkesen üdvö­zölnénk magánantikvári­umot a megyeszékhelyen vagy másutt. Mert a lehe­tőség végtelen. Mindez eszembe jutott, miközben ízlelgettem a mogyorót, csokit és rumosdiót. És a verseny ízét. B. L. Felújítják Felújítják Nyíregyházán, a KPVDSZ művelődési házat, melynek nyomán a rendez­vényeiken a korábbi 187-tel szemben 206 nézőnek tudnak helyet adni. Erre erkély ki­NYOLCFÉLE evőeszközt gyárt elismert minőséggel a fehérgyarmati FETEFÉM kisszövet­kezet. A napokban egy mintakollekciót állítottak össze amerikai partner részére. Ké­pünkön: Feczák András, Korponai János és Varga Tibor a fémpolirozóba rakja az evő­eszközöket. (Császár Csaba felvétele) * NYIT A KAMARA Jobb munkamegosztással A regionális gazdasági-társadalmi tevékenységben való részvételt a megyei döntési mechanizmusba való beillesz­kedést tűzték célul a Magyar Gazdasági Kamarában, ami­kor megalakították a területi bizottságokat. Ezek tevékeny­ségét, továbbfejlesztésének irányát a közelmúltban ele­mezte az ügyvezetőség. Szabolcs-Szatmár megyé­ben is több olyan feladat van, amelyben a megyei szervek mellett a területi bizottságok hathatós támo­gatást tudnak nyújtani a vé­lemények egyeztetésével, a vállalati szféra érdekeinek ismertetésével. így többek között a hátrányos helyezetű térségek fejlesztésében ve­hetnek részt, a határ menti területeken a gazdasági kap­csolatok kiépítését segíthetik elő a helyi vállalatok és a szomszédos országok gazda­sági szervezetei között. Ugyancsak hasznosak azok a javaslatok, amelyek a szom­szédos megyékkel való mun­kamegosztás fejlesztését, a vállalatok közötti kapcsola­tok bővítését szolgálják. Esetleges A bizottságok és a megyei tanácsok együttműködési megállapodások alapján ko­ordinálják munkájukat. Me­gyénk esetében is érvényes, hogy olykor esetleges a meg­valósítás, pedig szerepel a megállapodásokban, hogy például a rövid- és hosszú­távú területfejlesztési elkép­mara területi bizottságai és a megyék jól együttműköd­nek a helyi vásárok és ter­mékbemutatók szervezésé­ben. A Kamara ügyvezetősége korrektnek és jónak ítélte meg a megyei pártszerveze­tekkel kialakított kapcsola­tokat. Több helyen a válla­latokat érintő témák tárgya­lásában részt vesznek a Ka­mara képviselői. Más szer­vekkel, szervezetekkel vi­szont inkább esetleges a te­rületi bizottságok kapcsola­ta. Abból a felismerésből ki­indulva, hogy a gazdálkodó szervezetek többsége vidé­ken tevékenykedik, egyre jobban felértékelődik a te­rületi bizottságok szerepe. Mivel gazdasági körzeten­ként szervezték meg őket (a megyénket érintő Észak-al­földi Területi Bizottsághoz tartozik még Hajdú-Bihar és Szolnok megye), így mód nyílik a szélesebb körű átte­kintésre. Ugyanakkor a me­gyei munkatársi hálózat ki­alakításával a partneri kap­csolatokat kívánják erősíte­ni. Érdekképviselet oktatási, köztük a vámügyi szaktanfolyamok, az idegen­nyelvű tanfolyamok, míg az okmányhitelesítésre nem mutatkozott nagy igény. Több információ A Kamara hosszú- és rö­vidtávú feladatok kitűzésé­vel határozta meg a területi munka továbbfejlesztését. Azt szeretnék elérni, hogy kellő önállóság mellett jogot kapjanak a terület fejlődé­sét érintő kérdések előkészí­tésében, döntésében és a végrehajtás figyelésében. A rövidtávú feladatok kö­zött kiemelik a területi bi­zottságok és a megyei taná­csok közötti rendszeres kap­csolat erősítését, a különbö­ző pályázati lehetőségekben való javaslattételt. Érdemes vállalati szemszögből is vé­leményezni az elmaradott térségek fejlesztését, a mun­kahelyteremtő beruházások hatását. Ugyancsak eredmé­nyes lehet a kamarai infor­mációk eljuttatása, a külke­reskedelmi érdeklődés erősí­tése. L. B. Bonyolult részérdekek SZOT kontra kormány? SZOKATLAN SZ0PÄRBAJ SZÍNTERE volt az el­múlt héten a hazai tömegtájékoztatás. A forintleérté­kelés, majd a benzináremelés után a kormány, illetve a szakszervezetek részéről egymást érték a nyilatkoza­tok, állásfoglalások; volt ezenkívül szóvivői interjú, nyílt levél, rádiójegyzet, aztán a viszontválaszok; újabb levél, újabb interjú. Ügy tűnik, az álláspontok lényegében nem közeled­tek: a kormány továbbra is kitart amellett, hogy egyes konkrét áremelésekről nem szükséges előzetesen kon­zultálni a szakszervezetekkel, a jövőben is csak politi­kai és nem napi döntéseket egyeztetnek. A szakszerve­zetek ugyanakkor úgy vélik, hogy a legutóbbi áreme­lések következtében a tervezett idei árszínvonal ve­szélybe került, ezért ehhez a lépéshez, mindenképpen előzetes szakszervezeti véleményt kellett volna a kor­mánynak kérnie. A szakszervezetek nem fogadják el azt az érvelést sem, amely magát az áremeléseket in­dokolta. Szerintük a költségvetés hiánya nem a lakos­ságnál keletkezett, hiszen a jövedelemkiáramlás eddig a tervezett mértéken belül van, ílymódon nem lett vol­na szabad újabb milliárdokat a lakosságtól elvonni. A VITATKOZÓ FELEK között igazságot tenni, nem e cikk feladata. A közvélemény hajlik arra, hogy egy­értelműen a szakszervezeteknek adjon igazat — hiszen a lakosság közvetlen, napi érdekei az ő állásfoglalásuk­ból domborodnak ki — ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni, hogy a költségvetési egyensúly megteremté­se magának a stabilizációnak, a gazdaság továbbbi ha­nyatlása megállításának fontos feltétele. Ehhez pedig elkerülhetetlenek a drasztikus intézkedések. Van azonban a vitának egy messzebbre mutató ta­nulsága is: a kormány és a SZOT együttműködése szempontjából ma még alapvető kérdések is tisztázat­lanok. Hogy csak a legfontosabbat említsük: mind a mai napig a legfelső szinten lényegében jogi garanciák, törvényben szabályozott kötelezettségek és jogosítvá­nyok nélkül tárgyal, egyezkedik a két fél. Ezért is sür­getik a SZOT vezetői minden fórumon a szakszerve­zeti törvény megalkotását. A történelem sodra igen gyors lett az utóbbi időben: alig egy éve még azért ostorozta a sajtó a szakszerve­zeteket és a kormányt, mert a kettőjük közötti tárgya­lások a nyilvánosság kizárásával történtek, sokszor utó­lag is, legfeljebb a tárgyalások tényéről értesült a köz­vélemény. Ehhez képest hatalmasat léptünk a glasz- noszty felé, hiszen immár szem- és fültanúi lehettünk a nem egyszer indulatos véleményeltéréseknek. Most azonban, hogy a közvéleménynek módja van belelátni a korábban titkosított konzultációk világába, körvonalazódik — ami persze korábban is létezett, de nem látszott —, hogy az össztársadalmi érdek is mi­lyen bonyolult részérdekekből áll, mennyi ellentmon­dást hordozva jelenik meg. Kompromisszumok árán születnek a döntések, amelyek között lehetnek jobbak és rosszabbak. Az egyik közelebb van az optimum­hoz, a másik távolabb, mindig enged valaki, s aki en­ged, az általában többet, kevesebbet veszít is. A TÁRSADALOM ÉRDEKSTRUKTÚRÁJA nem lett egyszerűbb attól, hogy most már szabad róla beszélni, egyre inkább nyílttá lehet tenni az ütközéseket. A nyíltság szükséges, de nem elégséges feltétele a demok­ratikusabb, és egyidejűleg hatékonyabb nemzetgazda­ságnak. Ez a társadalom régóta esedékes nagykorúsí- tásának része, ám a konfliktusok ettől nem enyhül­nek. Az idő sürget, törvényben rögzített kötelezettsé­gek és jogosítványok kellenek az érdekütközések keze­léséhez. <p. é.) restem, de nem láttam őket. Naftalinban vannak? — Nincsenek. alakításával nyílik lehetőség. A rekonstrukció tervei el­készültek, a kivitelezés télen kezdődik. A Tutajosok című filmprodukciő, ké­szítője a Budapest Filmstúdió, először azzal hívta fel magára a figyel­met, hogy élő birkákat gyújtott fel a hatás ked­véért. A megyénkben fo­lyó forgatások idején más, a természet elleni lépéssel kerültek a ter­mészetvédők látóterébe. A Tisza mentén, a 600- as folyamkilométernél, Riese magasságában egy olyan partszakaszt akar­tak felrobbantani, ahol 1700 partifecske fészkel. Az ottlévő madárállo­mány értéke ötmillió fo­rint körül van. Szerencsé­re egy éppen arra portyá- zó madarász észrevette, hogy a partot már alá­mosták vízágyúval, s a . gyutacsok is beásattak. A gyors intézkedés nyo­V_____ _________________ zeléseket közösen dolgozzák ki, illetve az anyagokat véle­ményezik. Ugyanakkor ked­vező tapasztalat, hogy a Ka­min sikerült megakadá­lyozni a robbantást. Az engedélyt, egy par­ton végzett bejárás után a vízügy adta ki, teljesen jóhiszeműen. A vízről történő szemle elmaradt, így az ottani természeti kincsről nem tudtak — vélhetjük. Egy tény: a természet értékeinek védelmébe sokkal intenzivebben kell bevonni a természetvédő­ket, a madártani egyesü­let tagjait, a környéken élőket. így elejét lehet venni annak, hogy bár­milyen meggondolás alapján komoly értékek kerüljenek veszélybe. Mert kincsről, nemzeti vagyonról van szó. Ezt semmilyen film miatt nem szabad pusztulásnak kitenni. Egy hatásos lát­vány aligha indokolhatja a pusztítást, (bürget) J A Magyar Gazdasági Ka­marának, mint a vállalatok érdekképviseleti szervének erősödését jelzi, hogy a tag­vállalatok köre az utóbbi egy-két évben jelentősen bővült, főleg a kis- és közép­üzemek sorából. Ezek bevo­nása a kamarai munkába külön feladatot jelent a te­rületi szerveknek, mint ahogy a gyáregységekkel va­ló foglalkozás is sajátos vo­nás lehet. S erre megint jó példa Szabolcs-Szatmár, ahol az ipari termelés fele a gyáregységekben valósul meg. Az országban egyre több helyen gazdaságkorszerűsíté­si bizottságok alakulnak, amelyek a területi érdek- egyeztetés fórumai. Felada­tuk az adott megye gazdasá­gi szerkezetének korszerűsí­tése, az ipar struktúrájának átalakítása, összehangolva a terület- és településfejlesz­téssel, a foglalkoztatás helyi problémáinak megoldásával. A területi bizottságok több szolgáltatással is állnak a tagvállalatok rendelkezésé­re. A tapasztalatok szerint ezek közül igen sikeresek az 4 mikor hazaértem, á kutya merően nézett a szekrény tetejére, ahol egy halálra rémült fickó ku­porgott. — Kicsoda ön, és hogyan került a lakásomba? — Te, haver! Jó, hogy jössz. Fogd már meg azt a kutyát! Tudod, milyen nehéz itt a szekrény tetején ülni? Külön­ben az ajtón jöttem be, mi az nekem, és szét akartam nézni egy kicsit. — Azonnal telefonálok a rendőrségre. — Bánom is én, csak ne kutyával jöjjenek. Elég a tied is. Az ember gyanútlanul be­megy egy lakásba, és akkor ez a dög szép csöndesen előbal- lag, és felugraszt a szekrény tetejére. Még jó, hogy nem­csak beépített szekrényeitek vannak... — Halló, rendőrség! Kérem jöjjenek ki a Szabó László ut­ca hét bébe, betörőt fogtam. — Nézd, haver, tudom, nem szép dolog tőlem, hogy bejöt­tem ide, és igazad van, hogy hívod a rendőrséget. De mondjál már meg egyet. Hol van a videomagnód? Tudod, azt akartam megújítani, mert azért jó pénzt fizetnek. — Honnan gondolja, hogy van videomagnóm? — Na, ne játszd már meg magadat! Eddig tizenöt helyet csináltunk meg a haverok­kal, és mindenütt volt video­magnó. Tudod, azt rakjuk el először. Gondoltam, önálló­sítom magam, és itt van, ni, máris lebuktam. Tényleg, hol tartod a videomagnót? — Csalódást keli okoznom önnek. Nincs videomagnóm. — Na, nem! Ne csináld! Ez nem lehet ... — Lehet, nem lehet, ez már csak így van. — Mondd meg őszintén, ugye az ágyneműtartóban van. Már éppen azt akartam megnézni, amikor előjött ez a dög. Ugye oda dugtad? — Sem oda, sem máshova. Nincs. — Az nem létezik! Egy ilyen intelligens embernek ... Nem a hifitorony mellé rak­tad? — Hifitornyom sincs. — Na, ne csináld már! Csak azért kérdezem, mert kíváncsi vagyok. Most ugyan kivonnak a forgalomból, de az ember gondoljon a jövő­jére is ... Na jó, akkor leg­alább azt mondd meg, hol vannak a Pierre Cardin bőr­öltönyeid. Benéztem a szek­rénybe, amikor a videót ke­— Baj, baj. Nem félsz, hogy beléjük esik a moly? — Nem naftalinban nin­csenek. egyáltalán nincse­nek. — Na, ne csináld! Nemrég olvastam egy manusról, aki­nek három Pierre Cardin bőröltönye is volt, mind a hármat megfújták. — Na, az enyémet fújhat­ják! — Te, haver, belém nyi­lallott• valami! Se video, se bőröltöny... Te ékszerekben tartod a pénzedet. Azt már meg sem kérdem, hol. Úgy­sem találtam volna meg. — Ha megígéri, hogy hoz­zám többé nem jön, elárulok egy titkot. — Egy titkos széfben? — Egy titkos frászban! Az a titok, hogy ékszereim sin­csenek. — Úristen, a szívem! Jaj, most kapok infarktust. Szó­val pénzed van, azt gyűjtőd. Én hülye! Ez lett volna a legjobb, még orgazda sem kell hozzá. £ kkor jöttek a rendőrökZ Megbilincselték az ip­sét, s elvitték. A leg­jobbkor. Egy világ dőlt volna össze benne, ha elmondom: tapintatlanság tőlem, de pénzem sincsen. Gőz József Parti veszélyek A csalódott betörő

Next

/
Thumbnails
Contents