Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-25 / 203. szám
4 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet 1988. augusztus 25. Sok, vagy kevés? Parkoló—látkép IBV után Kell a cégér... Az elmúlt napokban Nyíregyházán is sokan ismerkedtek meg az Ifjúsági Barátság Verseny (IBV) három betűjével és azokkal az eseményekkel, amelyeket a szocialista országok fiatal atlétái versenyeinek programjába iktattak. A nyírségi megyeszékhelyen augusztus 12. és 14. között rendezték az atlétikai IBV-t, amely fennállása húsz esztendeje alatt jelentős sporteseménnyé terebélyesedett. Az 'idei verseny színvonalában, rendezésében, hangulatában méltó volt elődeihez: a 9 ország 360 versenyzőjének találkozója a sport, az atlétika ünnepe, hírverése volt. A versenyeket követőén vasárnap a sóstói ifjúsági parkban a nemzetek baráti estje tulajdonképpen hétfőn hajnalban ért véget. Már pirkadt, amikor a kubaiak — összefogva néhány más nemzetbeli atlétával — szerenádot adtak a hölgyeknek. Reggel és kora délelőtt utaztak el Nyíregyházáról a csapatok. Kihasználva a búcsúzás pillanatait, megkérdeztünk néhány versenyzőt, hogyan érezte magát Nyíregyházán. Nagyon jól — mondta elsőként az NDK- beli Andre Müller, aki 771 cm-es eredményével a távolugrás győztese lett. Hangulatos volt a verseny, segítőkészek, kedvesek az emberek. ■ Szergej Mitov, bolgár versenyző szerint — akinek sikerült megnyernie a 800 métert — nem csupán a versenyeredmény feletti öröm mondatja a nyíregyházi rendezők dicséretét, az itteniek figyelmességét. Nemcsak ők, de a résztvevők többsége vitt valami útra valót városunkból: ajándékot, emlékét... mint a 17 éves szovjet gátfutónő Julia Filippova, aki az élről nyert, mert hogy rajt-cél győzelmet aratott. Ezer köszönet ... írták, mondták csehül, angolul, lengyelül, oroszul és még ki tudja hány nyelven a búcsúzás során. És a minden apróságra figyelő, türelmes házigazdák meg is érdemelték a feléjük címzett sok-sok elismerést. Az ember szinte hinni nem akart a fülének, amikor kiürült a stadion, elnéptelenedett a rekortán. Olyan volt a csend, mint egy katedrálisban. Ám az emberek bensőjében még sokáig kísért az élmény, a nagy vetélkedés egy-egy pillanata, a percről percre fokozódó izgalom, amely rajtra készen tartotta az izmokat, ugrásra készen a szöges cipőt, amelyben csupa rekordra szomjas láb feszült, újra jelre, indításra várva — hogy bizonyítson. A meglehetősen foghíjas lelátójú lelkes nézősereg átérezte a versenyek izgalmait, tulajdonképpen a szereplőkkel „együtt” dobott, futott, ugrott. (Tény, hogy lehettünk volna többen is a stadion lelátóin, hiszen egy ilyen ritka sportcsemege több sportbarátot, nagyobb érdeklődést érdemelne. Aki viszont ott volt, élményekben gazdagodva távozott. Summázva háromféle embert találhattunk a nézőtér padsoraiban. Egyiket a látnivaló csábította — hátha rekordok dőlnek meg, másik jól értesült kívánt lenni — ami tiszteletre méltó magatartás. És persze akadtak olyanok, akiktől lehetett rekkenő meleg, egyaránt szurkoltak kubainak, orosznak, németnek...) Már esteledett, amikor a stadion gyepén az ég mélykék gömbjét a zászlók szabályos rendje osztotta szeletekre. A nemzetek soraiban felvonult versenyzők között mindenki a győzteseket — az Irinákat, az Ilkákat, a Mónikákat — kereste. Felhangzott egy-egy üdvrivalgás, az induló hangjai sem tudták megszüntetni a zsongást, amit a ritmikus emberi mozgás szépségei keltettek bennünk. Az atlétika a sportok királynője volt és az is marad sokáig. „Viszontlátásra jövőre!” Kialudt a fény a stadionban, összeszorult a szív, elsötétedett a gerelyek, a diszkosz, a kalapács, a szöges cipők által elhagyott talaj. De hát vége lett-e?... Belül sokáig nem, mert elevenek a képek, az emlék, amelyet még magában hordoz az ember, örvendtünk, tapsoltunk az óraműpontos rendezésnek, az IBV-t segítő több mint kétszáz társadalmi munkásnak, a versenybíróknak, az orvosi csoportnak, akik nélkül el sem képzelhető hasonló nagyságú sportesemény rendezése. Fuss, ugorj! — sose add fel! Mert a sportban örökkön örökké megújuló, természetízű varázs van. így éltünk együtt az elmúlt napokban — vendégek és nyíregyháziak — az IBV három betűjével. Az elmúlt évtized során „számos rangos sportesemény házigazdája volt Nyíregyháza. Az 1978. október 26-án rendezett Magyarország—Szovjetunió labdarúgó UEFA-selejte- zőt követően — egy évvel később — a városi stadionban tartották a magyar—csehszlovák felnőtt válogatott labdarúgó-találkozót, amelyet 27 ezer néző tekintett meg, s amelyet a televízió is közvetített. Itt volt az angol utánpótlás labdarúgók összecsapása is a hazaiakkal. 1981 júniusában megyénk vendégei voltak a piros nyakkendős úttörők, rendezői lehettünk a XVII. Nyári Úttörő Olimpia egyhetes küzdelmeinek, amelyen két és fél ezer fiatal sportoló versenyzett. A XIV. amatőr tenisz Európa-bajnokság ugyancsak a megyeszékhelyen zajlott... A sportágak változtak, a vendégfogadásról, a Atlétikai IBV Nyíregyháza. A dobogó harmadik fokán Todorán Erzsébet. rendezésről alkotott elismerés azonban minden alkalommal kijárt a lelkiismeretes házigazdáknak. „Nyíregyháza városánál keresve sem találhattunk volna kedvezőbb színhelyet” — hangzik egy-egy esemény rendezése kapcsán a refrénszerű elismerés. Tényleg ilyen profik vagyunk ak események rendezését illetően? A még gyakoribb hasonló nagyságméretű sportesemény rendezését erősen hátráltatta a tény: a városnak eddig nem volt reprezentatív méretű sportcsarnoka, így megyénk csak szabadtéri sportesemények fogadására vállalkozhatott. Hamarosan azonban kedvezően változik a kép: átadják a buj- tosi sport- és szabadidőcsarnokot, amely régi hiányt pótol, s amelynek 60X30 méteres küzdőterén számos sportág nemzetközi eseményének rendezésére lesz lehetőség. Rövid időn belül lesz tehát méltó fedett hajléka is a sportnak, elhárulnak az akadályok a rangos válogatott találkozók folyamatos rendezése elől. (Most már csak a kulturált szálláshelyek hiányoznak majd.) Ami a sportesemények látogatottságát illeti, bőven akad tennivaló a mozgósítást, a szervezést illetően. Nyíregyháza sportszerető közönsége sem képes mást bizonyítani, mint a régi tétel igazságát, mely szerint a jó bornak is kell a cégér. Azaz, ha érdekes, színvonalas sportesemény rendezésére is van kilátás a lelátó is megtelik — ha reklámot kap az esemény. Példa erre akad bőven. Az NYVSSC labdarúgóinak négyéves NB I-es szereplése meglehetősen közönségmágnes volt, a statisztikák szerint a Ferencváros után városunkban jártak legtöbben futballmeccsre. A most lezajlott atlétikai IBV rendezése kapcsán talán csak a közönségszervezés terén pironkodhatunk. Bölcsebb előrelátással, gondosabb szervezéssel, a megyében működő különböző táborok tagjainak mozgósításával, és sok egyéb módon, jóval több nézőt lehetett volna kicsalogatni a városi stadionba. (A színvonalas sportesemény mellett ez is hozzátartozik a profi rendezéshez.) A megye sportéletének központjában. Nyíregyházán egykor a birkózás, a futball jelentette a minőségi színvonalat. Jelenleg több olyan szakág található amely alkalmas arra, hogy — megfelelő szervezéssel — nagyobb számú közönséget vonzzon. Az emberek nagy örömmel fogadják azokat a lehetőségeket, amelyeket a sportvezetés — mint látványt — biztosít. A modern társadalom egészséges megszervezésében egyre nagyobb szerepet kap a sport és a testedzés. Nem mondhatnánk, hogy nálunk komoly dolog a sport, ha lakótelepeket játszóterek, parkok, tornatermek, sportpályák nélkül építenének. A napi rendszeres versenysport, a különböző szintű bajnokságok, események rendezése nem képzelhető el közönség nélkül. Olyan időket élünk, amikor a sportágak megfelelő szintentartása kereskedelmi alapon áll vagy bukik, a szponzorálás mellett szükség van a nézők forintjaira is. Öröm, hogy Nyíregyházán egyre szebb, korszerűbb sportlétesítmények fogadhatják az ide érkezőket. A legfontosabb feladat, hogy a rendezés terén eddig tanúsított lendület és tenniakarás ne csökkenjen, sőt, serkentő javaslatokkal, tettekkel, előrelátó gazdasági számításokkal igyekezzünk elérni, hogy mind több magas szintű sporteseményeket rerdezzenek városunkban. Az emberek nagy részét dokumentálhatóan foglalkoztatja a sport, a játék. A versenysport társadalmi nagyhatalom, azt a „panem et circenses” formájában mindenekelőtt az ókori római városi civilizáció hozta létre, a nézőtömegeket megmozgató élsport, és tömegsport, a társadalom fejlődésé folyamán alakult ki. Hatása pedig beláthatatlan! Öröm új lehetőségekről, elképzelésekről, az idegen sportolók és sportvezetők jó minősítéséről hallani. A jóleső érzés, az eredményes munka tudata azonban nem vonhatja el figyelmünket a további tennivalókról. Kezdeményezésre, önmagunk és mások újbóli mozgósítására kötelez bennünket Nyíregyháza sportjának hagyománya és eredményesebb jövője. • Kovács György A gyalogosok szerint sok, az autósok szerint pedig kevés a parkolóhely Nyíregyházán. Csak szét kell nézni egy délelőtt a megyeszékhely központjában, közlekedni is alig lehet, s ha megürül egy parkolóhely, mindkét irányból kocsi indul, hogy elfoglalhassa. A legnagyobb igény természetesen a lakótelepeken, a sűrűn beépített területeken van. Megfigyelhető: az új lakótelepnél üresek az utak amikor elkezdődik a beköltözés, aztán eltelik két-három év és már az út mindkét oldalán kocsisorok állnak, sőt egyik-másik helyen már párhuzamosan el sem férnek a kocsik, merőlegesen vagy ferdén kell beállni, hogy mindenkinek jusson hely. Mindezek ellenére úgy ítélik meg a szakemberek, hogy a lakótelepek többségében elegendő a hely a parkolásra. Kivétel ez alól Örökösföld, ahol nagy gondok vannak. Terveztek ugyan a lakótelep északi részén végig az út mellé parkolókat, oda viszont senki nem akarja vinni az autóját. A másik fajtája a parkolóknak az úgynevezett tranzitparkoló, tehát az, amire a kocsin munkába járónak, a bevásárolni indulónak, a hivatalokban ügyeit intézőknek van szüksége. Hogy itt ennyire rossz a helyzet, annak az oka, nemcsak tranzitparkolásra vesszük igénybe, hanem aki a város központjában dolgozik, itt szeretne megállni reggel és a munkaidő után beülni és hazamenni vele. A belváros parkolóit pedig nem erre tervezték. A Közterület-fenntartó Vállalat nemrég egy felmérést készíttetett a Fővárosi Garázsipari Vállalattal és ők megállapították, hogy ha nem foglalnák le a parkolók jelentős részét a város központjában dolgozók egész napokra, akkor nem lennének gondok Nyíregyháza központjában. A munkahelyekről azonban olyan igényeket jelentettek be a közterület gazdájának, hogy kénytelenek voltak több hivatalnak és intézménynek foglalt parkolókat biztosítani, természetesen megfelelő összeg megfizetése ellenében, hiszen több munkahelyen elengedhetetlen a gépkocsi használata a munkavégzéshez. A legforgalmasabb hely Nyíregyházán a Kossuth tér, ahol 44 parkolóhely van. Ebből tizet a városi tanács, tizet a Lapkiadó Vállalat bérel. Több hely van a Tanácsköztársaság téren, hiszen a Bizományi Áruház előtt 27, a taxiállomás helyén — ugyancsak a BÁV előtt — 28, a Békeház előtt 60, a megyei tanács előtt 50 kocsi állhat egyszerre. Igaz ezek közül is foglaltak maguknak a vállalatok, az intézmények, különösen a Hí- rex, amelyik a Békeház előtt 20, az OTP előtt pedig két állásért fizet, de a nyíregyházi autósok fegyelmezetlensége miatt nem látszik kihasználatlannak ez a sok hely, ugyanis mindenki oda áll, ahová akar, noha egyik-másik helyen nemcsak a bérelt parkolóra érvényes engedély száma, hanem megállni, vagy várakozni tilos tábla is tiltja idegeneknek a beállást. Van 27 parkoló az állomás előtt, Sóstón a meleg- és a hideg strandnál 118, a Búza téren, a valamikori piac helyén száz, ugyancsak a Búza téren a zöldségpiac mellett 24, a Búza utcán, a Nyíri Fészek oldalában pedig 22 a parkolók száma. Várakozhatnak még autók a város központjában a Kiskörút két oldalán, egy szakaszán azonban csak fizetés ellenében, ahol 34 óra szedi a pénzt az autósoktól. Ezen a részen a SZÁÉV bérel 11 állást és egyet az IBUSZ, a Rákóczi úton pedig, ahol 40 órás rendszerű parkolóhely van, az OTP és a Zöldért foglal négy helyet a már említett két Hírexes parkolóhely mellett. A bérelt parkolókról ugyancsak megoszlanak a vélemények, hiszen a vásárolni vagy az ügyeiket intézni érkezők elől elfoglalják a helyet. A döntés a megyei tanács közlekedési osztályának dolga, de ők sincsenek könnyű helyzetben, hiszen míg egyfelől mérlegelniük kell a lakosság igényeit, addig azt sem hagyhatják figyelmen kívül, hogy a nagy létszámot foglalkoztató hivatalok környékén, — irodaházak, tanácsok, OTP — nem épült megfelelő számú parkoló. És ez a bajok eredete, hiszen ilyen helyeken kellene elférni egymás mellett az ott dolgozók^ kocsijainak és az ügyeiket intézők járműveinek. És akkor még nem szóltunk a belvárosban lakók igényeiről és gondjairól. Természetes igényük nekik is, ami a lakótelepieké, hogyha valaki beáll egy parkolóba munkaideje után, mondjuk délután 4 órakor, akkor reggel 8-ig, vagy akár napokig is állhat ott, ám ha a belvárosban lakó szeretné ezt tenni, akkor neki délután 6-ig fizetnie kell, mert itt a parkolók többsége pénzbe kerül. Ha pedig több napot akarna egy helyben állni kocsijával, mert mondjuk szabadságon van, az már drága mulatság volna. A Kiskörút továbbépítésével lehetővé válik, hogy a város közepén is növekedjen a parkolóhelyek száma. A mostani hatszázegy- néhány helyett kétezernél is több parkolóhely lesz és természetesen több lesz a nem fizető parkolók száma is. Ez lehetővé teszi majd, hogy a belvárosban dolgozók is munkahelyük közelében állíthassák le autójukat. Tulajdonképpen ezt a célt szolgálná a Jókai tér, ahonnan az autóbusz-pályaudvar elköltözött és ha a Sportcsarnokig elkészül a Kiskörút északi szakasza, akkor kinyílik a művelődési központ' környékén ma még zárt terület. Természetesen sok parkolót terveznek a sportcsarnok környékére is. Ezekkel szeretnék elérni, hogy Csökkenjen a belváros forgalma, aminek környezetvédelmi előnyei is lesznek, hiszen kevesebb ólom szennyezi majd a városközpont levegőjét. És lesz várhatóan egy másik következménye is: erkölcsi alapot teremtenek a város központját körülvevő parkolók arra, hogy aki bejön a belvárosba, az a mainál drágábban fizesse meg az itt töltött várakozási időt. A fővárosban például húsz forintra emelték a várakozás díját, s ha a nyíregyházi parkolás olcsóbb is lesz ennél, a mostaninál nyilván többet kell fizetni majd. Nagy gondja a Közterület-fenntartó Vállalatnak Sóstó, ahol nagyon kevés a parkolók száma, ám a vállalatnak nincs elég pénze, hogy a csupán három-négy hónapig működtethető parkolókba nagy összegeket befektessen. Ha a gondoknál tartunk, meg kell említeni a Liszt Ferenc tér gondját is. Ez az SZTK közelében lévő terület, valamikor egy vizes, nádas volt, amit szeméttelepnek használtak. A vállalat feltöltötte, gyöngykavicsot vitetett oda, vagyis megoldották a legsürgetőbb dolgokat, s fizető parkolóvá változtatták ezt a területet. Ugyanakkor a lakosság nem érzi jogosnak a pénz beszedését, mert úgy gondolják, hogy ha másutt aszfaltburkolatú parkolókért szednek csak díjat, akkor itt is ilyen minőségű várakozó- hely jár. A legnagyobb gondja az autósoknak az állomás környéke. Valamikor sok parkoló volt itt, a buszforduló és a taxiállomás miatt azonban gyakorlatilag megszűnt a várakozási lehetőség, miközben évtizedek óta ott áll parlagon egy hatalmas terület az Árpád utca és az állomás előtt elvezető út között. Nyilván vannak tervek ennek a beépítésére is. Tudjuk, hogy többször tárgyaltak már a Csemegével egy ide építendő ABC-ről is, de ha döcögve megy a dolog, akkor talán megoldható volna, ha csak ideiglenesen is bérbe adni ezt a területet a Közterület-fenntartó Vállalatnak. Gond, hogy a városon sok kamion halad keresztül, s ezeknek sincs parkolóhely. Gond, hogy naponta érkeznek Nyíregyházára a környező országokból a turistabuszok és nem tudnak hol megállni, jóllehet mi nyíregyháziak természetesnek vesszük, hogy ha megérkezik Kassára, vagy Ungvárra, vagy akár a jugoszláv városokba a magyar turistabusz, akkor a belvárosban ott a hatalmas buszállomás. És gond, hogy egyre több a városban a magán teherautó, amelyek elfoglalják a személygépkocsik elől a lakótelepek parkolóit és gond, hogy a boltok többsége ragaszkodik a rakodáshoz szükséges terület szabadon hagyásához, jóllehet az árulerakás hetente is csak órákat tesz ki. Gond tehát van bőven, s ezek egy részén már segíteni sem lehet, hiszen a feltételek nagy részét abból az időből örököltük, amikor még lényegesen kevesebb autó volt, így várakozásuk sem okozott gondot senkinek. Most az újonnan épülő vagy átépülő városrészekre kell nagyobb figyelmet fordítani, legalább ott ne legyenek majd ilyen gondok és természetesen minden alkalmat meg kell ragadni ahhoz, hogy ha lehetőség adódik, akkor mai helyzetünkön is javítsanak. Balogh József A Kossuth téren, vagy közvetlen közelében szeretőnk parkolni. A képen lévő kocsi a tilosban várhatja a büntetést.
