Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-25 / 203. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. augusztus 25. Nagykálló barátai Alapítvány, könyv, kiállítások Mindössze egyéves múltra tekinthet vissza Nagykálló Barátainak Köre, amely — hivatalos formáját tekintve — ma már egyesületként működik. — Baráti körünknek bárki tagja lehet, aki valami mó­don kötődik a községhez — mondja a szervezők egyike, Dobó Istvánná, a Krúdy Gyula Körzeti Könyvtár munkatársa. — Eddig körül­belül 170-en csatlakoztak hozzánk. Érdekes, hogy tag­jaink túlnyomó többsége nem helybeli. Célunk Nagy­kálló, azaz a volt megyeszék­hely szellemi hagyatékának ápolása. Lehetőségeink sze­rint természetesen szeret­nénk mi magunk is hozzájá­rulni ennek az örökségnek a gyarapításához, községünk fejlődéséhez. Az alakuló közgyűlésen a tagsági díjat évi 120 forint­ban állapították meg. Ebből a pénzből és az önkéntes fel­ajánlásokból alapítványt lé­tesítettek a tehetséges közép- és főiskolások, egyetemisták támogatására, a Nagykálló- hoz fűződő szellemi termé­kek alkotóinak jutalmazásá­ra. Az idén első ízben ítélik majd oda — az októberi köz­gyűlésen — az alapítvány dí­jait. — Van, aki ezer, sőt, olyan is akadt, aki tízezer forintot ajánlott fel erre a célra. A vállalatok, üzemek is támo­gatják alapítványunkat — csatlakozik a beszélgetéshez Fodor János tanácselnök. — Már több mint húszezer fo­rint van a számlánkon. Egy, az NSZK-ban élő, Nagykálló- ból elszármazott úr is fel­ajánlotta segítségét. Vele évek óta levelezünk, ugyanis könyvel ír egy híres, annak idején nagy visszhangot keltő kallói esetről, A 30-as évek­ben végső elkeseredésében egy apa megölte négy gyer­mekét, mert olyan nyomorú­ságban éltek, hogy enni sem tudott adni családjának. Er­ről a tragédiáról, okairól, hát­teréről szól a könyv, amely, tudomásom szerint, a Mag­vetőnél fog megjelenni. Jog­díját is községünknek szánja a szerző, aki egyébként már 1980-ban is szívesen istápol- ta volna szülőfaluját. Ta­valy személyesen is találkoz­tunk itt, Nagykállóban, és kérdezte, vajon miért nem fogadtuk el a felajánlott ösz- szeget? Mondtam, uram, ak­kor még nem lehetett, de most már akármennyit... Különben korábban három­ezer kötetes könyvgyűjte­ményt ajándékozott a ma­gyar államnak. A baráti kör egyik Buda­pest környékén élő tagja a pásztorkodással kapcsolatos gyűjteményét ajánlotta fel Nagykállónak, hogy mutas­sák be egy kiállításon. — Tudniillik, úgy tervez­zük, hogy október elején megrendeznénk a „Nagykál- lói Napokat”. Kétévenként kerülne sor erre a program- sorozatra, amely elsősorban kulturális eseményeket je­lentene — egészíti ki az ed­dig hallottakat Enyedi Sán- dorné, a község párttitkára, egyben maga is baráti köri tag. — Az idén naív festőink, fafaragóink alkotásait szeret­nénk bemutatni, kirakodó- vásárt, fotókiállítást terve­zünk, de akár kistermelőink is közönség elé léphetnek termelvényeikíkel. Bízunk benne, hogy a baráti kör tag­jai jó hírét keltik községünk-, nek szerte az országban. Nem .titkolt célunk, hogy elő­mozdítsuk Nagykálló majda­ni várossá válását. Októberben jelenik meg a baráti kör első kiadványa. Tidrenczel Sándor munkájá­ról van szó, amely Nagykál­ló történelmi forrásaival kí­vánja megismertetni az ér­deklődőket. Ez idő tájt vár­ható a Tájak, korok, múzeu­mok sorozat Nagykállót is­mertető füzetének megjele­nése is. A baráti kör a Soros- alapítvány támogatását is szeretné elnyerni. Gönczi Mária Ti szakanyáron gondok vannak Új iskolák Felső-Szabolcsban Tan- és tornatermek, konyhák az általánosban Űj ’oktatási létesítmények­kel gyarapodnak 1990-ig Kis- várda körzetének községei, összességében 28 tanterem­mel, három 12X24-es torna­teremmel és három 300 ada­gos konyhával bővül a kör­zet oktatási intézményháló­zata, mintegy 180 millió fo­rintos költséggel. Az augusztus 20-án Pap községben átadott négy tan­termes, tornateremmel, konyhával megépült iskolá­val, az elkövetkezendő két évben még hat községben épül hasonló létesítmény. Tiszakanyáron a négy tan­termes iskolát a kivitelező DUNACOOP GT. (Budapest) nem tudta a befejezési ha­táridőre, 1988. július 30-ra A Laddie névre hallgató ausztráliai skót juhász élvezettél száguld a környéken lakó gye­rekekkel, akik a derekára erősített fogatban (egy műanyag kenyeresládában) utaznak. (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztöség) ítélet másodszor Fejszével a temetőben Emlékezetes marad Pór- csalmán az 1987. november 1-jei halottak napi megemlé­kezés. Orosz János lelkész éppen sírkövet szentelt, ami­kor hangosan szitkozódva érkező ittas emberre figyelt fel a mintegy 150 fős gyüle­kezet. „Mindenki takarod­jon!” — kiabálta és egy hosz- szú nyelű fejszét emelt a feje fölé. Fazekas Gábor elindult a garázda elé, de amikor hátranézett, s azt látta, hogy Gyurii Nyíregyháza körül Két keréken, kulin utón Egyre többen választják a kényelmes autózás helyett a sokkal egészségesebb, de egy­ben fárasztóbb közlekedést kerékpáron. Szabolcs-Szat- már megyében is igyekez­nek minél több kerékpárutat létrehozni, ezzel is biztonsá­gosabbá tenni a kerékpáro­zást. — Most épül, s az év vé­gére befejeződik a kerékpár­út építése Nyíregyházától Sóstógyógyfürdőig — mond­ta a megyei tanács közleke­dési osztályának főmunka­társa, Tóth Ferenc. — A Sta­dion úttól a Tölgyes csárdá­ig kerékpár-gyalogút készül, onnan pedig csak egyetlen sáv a fürdőig, mivel többre nincs pénz. — A sáv a szabványnak megfelelő, 1 méter széles. Szorosan az út mellett ha­lad, mert újabb felüljáró vagy biztosító berendezés felszerelése többe kerülne, mint maga az út. Baleset­veszély nem lesz, mert a sá­vot csak kerékpárosok hasz­nálhatják, s a pálya mentén a sebességet óránként 60 ki­lométerben állapítják meg. A nyíregyházi tanácsi terv­ben szerepel rövid távon a belvárosi kerékpárútgyűrű és a város távolabbi pontjait összekötő utak építése. To­vább épül a Nyíregyháza- Oros vonal meghosszabbítá­sa Nyírpazonyig, ez mintegy két kilométeres szakasz. 1995-ig Nyíregyházát a ha- rangodi üdülőközponttal, Nyírtelekkel, Császárszál­lással tervezik összekötni. Ti- szavasváriban szintén épül egy szakasz, Űjfehértón pe­dig a 4-es út mellett az állo­másig hoznak létre a bicik­liseknek utat. Nyírbátorban a történelmi városrészt kí­vánják kerékpáron megköze­líthetővé tenni. A 2005-ig szó­ló tervben Tokaj—Nyíregy­háza között létesül út a ke- rekezőknek. (tompa) az emberek menekülnek, 5 is megfordult. Ekkor csapott hozzá a fejszével a jól meg­termett férfi, és a jobb alkar­ját eltalálta. A garázda alak a mene­külők után lépett és a nehe­zen mozgó, idős anyósát kí­sérő, a tömegtől ezért lema­radó Nyirán Jánosnéra tá­madt a fejszével. Ezt köve­tően a ravatalozó mellett álló Trabantnak esett neki, amelyben már ültek. Előbb a fejszével nagy erővel a kocsi bal első merevítőjére, majd a tetejére ütött. Az első ütés­sel betörte a szélvédő üveget is, a másikkal pedig beszakí­totta a gépkocsi tetejét. Nem haladhatott el mellet­te Kirvai János sem a gép­kocsijával, melyben felesége és gyereke ült. A fejszével olyan erővel csapott a sze­mélygépkocsi jobb oldali hát­só sárvédőjébe, hogy a fejsze feje a lemezbe fúródott és a nyele is eltört. A gépkocsi vezetője és utasai a kocsiból kiugráltak és menekültek. Végül is csak akkor sike­rült megfékezni, amikor ne­kiesett egy elhaladó gépko­csinak, és az a földre rántot­ta. Ekkor már menekülni akart a temetőből, de a te­mető bejáratánál az oda ér­kező személygépkocsi ajtajá­nak csapódott, majd az oda érkező ismerősei egy kerék­párral elvitték. A cselekmény elkövetője a 25 éves Tóth Géza porcsal- mai lakos volt. Ezen a napon otthon 3 deci vegyes pálinkát fogyasztott, majd a" sógora lakásán ivott meg 2,5 deci barackpálinkát, 3 deci rumot és hat vagy hét üveg sört. It­tassága következtében a la­kására menet a kerékpárját is elhagyta. A lakásán hallotta az ének­lést és mert ez őt zavarta, a fejszét felvéve tartott a te­metőbe a szántásokon keresz­tül. A kerítésen átmászva tá­madt a kegyeleti szertartás résztvevőire és okozott nagy riadalmat, felháborodást. A Mátészalkai Városi Bíró­ság 2 rendbeli súlyos testi sértés bűntettének kísérlete, garázdaság bűntette és ron­gálás vétsége miatt szabott ki 2 év 2 hónapi börtönbün­tetést, és 2 év közügyektől eltiltást, halmazati bünteté­sül a különös visszaeső Tóth Gézával szemben. Tóth Géza ekkor már a korábban elkö­vetett garázdaságért, és társ- tettesként elkövetett súlyos testi sértésért kiszabott 1 év 15 nap elzárását töltötte. Az ügyben ügyészi felleb­bezés folytán másodfokon a Szabolcs-Szatmár Megyei Bí­róság dr. Ignáczné dr. Balogh Rozália tanácsa járt el. Íté­letében Tóth Géza bűnössé­gét közlekedés biztonsága el­leni bűntettben is megálla­pította és a szabadságvesz­tés mértékét 3 évre, valamint a közügyektől eltiltást is há­rom évi időtartamra felemel­te. Ítéletében a másodfokú bí­rói fórum megállapította, hogy példásan szigorú bünte­tést kell alkalmazni az alko­holista életmódjukból eredő­en erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények elkövetői­vel szemben. Az alkoholista bűntettesek gyógyítására fo­kozott gondot kell fordítani, ezért az alkoholista elkövető kényszergyógyítását is elren­delték. Tóth Géza ezt a cselek­ményt korábbi büntetése ha­tálya előtt követte el, így fel­tételes szabadságra nem bo­csátható. Dr. Szabolcsi József főügyészségi ügyész átadni! Itt ebben az évben nem kezdődik tanítás. A je­lenlegi készültségi fok alig több, mint 60 százalékos! Jó ütemben épül a KEMÉV munkásainak keze nyomán Petneházán a négy tante­rem és a tornaterem. A ki­vitelezők jelenleg a belső víz-, villany és fűtés szerelé­sén dolgoznak. Ugyancsak a KEMÉV építi Komoróban a négy tantermes, tornaterem­mel, konyhával készülő is­kolát. Már készen vannak a tornatermi vázszerkezettel, az oldalfalpanelek összeszerelé­sével, az iskolaszárny föld­szinti vázszerkezetével, s fo­lyik az emeleti vázszerkezet szerelése. A kisvárdai Építő- és Sze­relőipari Kisszövetkezet dol­gozói építik Szabolcsveres- marton a hasonló iskolát. Az utóbbi beruházásokat 1939 júliusában adják át. Mándokon a DUNACOOP GTV Tiszabezdéden a kisvár­dai költségvetési üzem építi a szintén négy tantermes is­kolát. Mindkét létesítményt az 1990-es tanév indítására adják át az építők. (vincze) A tévében láttuk Philadelphia Ausztrál filmet nézhetünk kedd esténként. Ritka alka­lom. Hadd tegyem hozzá, a meglehetősen romantikus­nak induló história jó szó­rakozást kínál. Az ember sej­ti, hogy mi lesz a vége, még­is jóesően nézi a kis Phila­delphiát, aki öntudatos, ked­ves, időnként nagyon szép. Van jólelkű megmentő, ki­csit érdes hajós, bugyutának tűnő házasságtörő nagybácsi, gonosz nagynéni, szenvtelen gazdag lány, banki csőd. Szép táj, nagy folyó, lapát­kerekes hajó, vágtató ló. Mindezt nem azért mon­dom, hogy kötekedjek, hi­szen magam is szívesen né­zem a filmet. Talán éppen azért, mert napjainkban jól­esik olyat látni, hallani, ami megmozgatja romantikus billentyűimet a szívben. Er­re mindig volt igény, s lesz is, a komor hétköznapok sok valósága helyett legalább egy este a héten kell is egy kis lazítás. Tudom, ennek a filmnek is az lesz a sorsa, mint Isaurá- nak. Szórakozik vele majd humorista, kritikus, lesz elvi vita, esztétikai értékelés, mély elemzés. De minek. Nekem Philadelphia azért tetszik, mert kedves és szép. A filmet azért élvezem, mert romantikus. Mindannyian tudjuk, nem lehet mindig habostortát enni, kell néha linzer is. (bürget) Esernyők gazda nélkül Esős napokon mindenki­vel előfordul, hogy nem nyí­lik ki az esernyője, vagy ki­fordította azt a szél. Ilyen­kor átkozódunk, s csak kévé­sünknek jut eszébe, hogy Nyíregyházán, a Bethlen ut­cán — a párhuzamosan futó Síp és Szarvás utca közötti részen — található egy eser- nyöjavító. A szűk kis üzlethelyiségbe toppanva a sok esernyőtől egy kissé meglepődtem, mert azt hittem, hogy rég kiment a divatból az esernyőkészítés és -javítás. — Még a papám kezdte ezt az üzletet Nyíregyházán, az 1930-as években — mondta a mostani tulajdonos, Katona Mária. — Akkor még sok más egyébbel is foglalkoz­tunk: kesztyűt készítettünk, gomb- és csatbehúzást, te- niszütő-húrozást is vállal­tunk. Sőt, különböző egész­ségügyi segédeszközök előál­lításával Is foglalkoztunk. Az üzlet még a háború után is jól jövedelmezett. Ekkor már több „üzletág” megszűnt, s amióta az átköl­tözés megtörtént a mostani helyre — 12 évvel ezelőtt — csak az esernyőjavítással fog­lalkoznak. — Néha furcsa vendégeim is akadnak, s különleges eser­nyő - készítését kérik tőlem, de megfelelő anyag hiányá­ban csak ritkán tudom eze­ket teljesíteni. A sok esernyő, amitől a belépéskor megtorpantam, mind á gazdáját várja. Ugyanis javítani elhozták, de érte nem jöttek. Némelyik már két-három éve áll ott. Talán az őszi esők idecsalják a gazdákat... (tompa) visszEma Mi a fontosabb? A Kelet-Magyarországban au­gusztus 13-án megjelent „Gyász­zene” című cikkel kapcsolatban egyetértek abban, hogy Nyíregy­háza városának valóban illene rendelkezni egy nívós zenekar­ral, amely társadalmi temetése­ken a gyászzenét szolgáltatja. A cikk írója a közelmúltban a de- mecseri fúvószenekarral talál­kozott, melyet a község kulturá­lté társulás formájában tart el. Igaz, ez a zenekar művészileg nem a legképzettebb, de évek óta együtt dolgozik, s különböző társadalmi rendezvényeken — így temetéseken is szerepel. A Kelet-Magyarország augusz­tus 17-i számában a „Paszab nyugdíjba megy” című cikket olvasva az az érzésem, az újság­író túl szűkre szabta érdeklődési körét, vagy talán nem akart alaposabban belekóstolni az ügy­be. Ha talán felkeresett volna olyan eltartott nőket, akiket úgymond toboroztak a HÖDI- KÖT berceli varrodájába, talán világosabbá vált volna az is, hogy miért nem jött össze az a három műszak, amire számítot­tak. Én is azok közé tartozom, aki minden alkalmi munkalehetősé­get megragad (jószágtartást, földművelést stb.), mégis jobb szeretnék állandó munkát talál­ni. De hol? Aki képtelen varr­ni, az eleve nem is mert a var­rodába jelentkezni. És ez a gond nem egyedüli. Itt van pél­dául a jószágtartás, ami meglá­tásom szerint haldoklóban van. Többen vannak, akik, a szerző­dés lejárta után felszámolják a jószágtartást. És itt kérdezhet­nénk újra: miért? Talán azért, mert a tagok oly hűségesen be­A kritikára azt válaszolhatom, hogy a zenekar valóban úgy játszott, ahogy tudott. Az aka­ratot én dicsérném, hiszen ezek az emberek egy általuk is ismert személynek jöttek el végtisztele­tet adni. Nemes cselekedetnek tartom ezt akkor is, ha egy ki­csit mást nyújtottak, mint amit a cikk írója várt. A szándék és az akarat ez esetben föléje kere­kedett a művészi értéknek — és ez az igazán fontos. Dombóvári István Demecser fizették az év elején a legelődi­jat és többször előfordult már, hogy saját maguk álltak jószá­gaik mellé. Aztán téma volt még a föld­művelés, a zöldségtermesztés az újságban. Az idén több egyén nagyobb mennyiségű mákot ter­melt, így tetemes mennyiségű gubót is összegyűjtött. És itt új­ra kérdezem: miért van Pasza- bon is és Bercelen is felvásárló, ha nem veszik át? Az az érzésem, ha sokáig így fog tengődni az élet, Bercelre is rövid időn belül ráüthetik a „nyugdíjas” pecsétet. Tekintettel arra, hogy e téma közérdek, így a nevemet nem közlöm. Ha. ér­demesnek találják, közöljék az újságban. A szerkesztőség megjegyzése: íme, közöltük, és várjuk az ille­tékes szervek válaszát, amely­ben leírják, mit tesznek, tervez­nek e községek sorsának jobbra fordulásáért. „Nyugdíjas” falvak

Next

/
Thumbnails
Contents