Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-22 / 200. szám

4

Kelet-Magyarország

1988. augusztus 22.

Gazdag program megyeszerte

Augusztus 20 ünnepe Szatmárcsekén

(Folytatás az 1. oldalról)

Napjainkban azonban elmondhatjuk, hogy a Szent Ist- ván-i mű értékelése olyan kiterjedt és kiforrott megítélést hordoz, amely teljességgel és tudományos megalapozottságával fölébe kerekedik minden korábbinak. Az országban lezajlott korszakos történelmi változások, valamint a korigény nemcsak erre sarkall, erre ösztönöz bennünket, hanerrt valósággal ki is követeli magának az elfogultságtól mentes megítélést, annak minden történelmi vonatkozásával és időszerű mondanivalójával egyetemben.

Engedjék meg, hogy közülük csupán a legalapvetőbb mozzanatra mutassak rá.

Legáltalánosabb jelentősége a Szent István-i műnek az a tény, hogy megmentette a magyarságot a pusztulástól; attól a sorstól, amelyre a mi őseinkéhez hasonló életet élő egykori népek közül többen is jutottak. Számunkra, ma élő magyarok számára, ez a legfőbb és mindenekelőtt való. Azt hiszem, mondhatom úgy, hogy még azok számára is, akik nem hívők, vagy nem katolikusok, éppen ez szenteli meg István emlékét. Sőt, bizonyos értelemben ez a tény még a mi nemzeti létünk határain is túlnő: az emberiség egyetemes fejlődését teszi gazdagabbá és teljesebbé, hiszen minden nép hozzájárul a magáéval közös kincs gyarapodásához.

Hogyan és mivel érte el, érhette el ezt Szent István? A ma történetírása így felel rá: a kereszténység felvételével, az államalapítással az első magyar király végbevitte a magyarság beilleszkedését Európába. Mégpedig úgy, hogy a' letelepült és keresztény hitre tért magyarság hidat vert . Kelet és Nyugat között.

A Szent István-i életmű ekként nemcsak büszkeségre okot adó történelmi örökségünk, hanem ugyanakkor időszerű üzenet hordozója is. Vagy megfelelünk a kor kihívásának, vagy . ..

De nincs és nem is lehet vagy! Szent István öröksége, ezecéves^ioiléoellPi ^múltunk kötelezően előírja számunkra, hogy csak jól sáfárkodhatunk a nagy örökhagyó emlékével, hagyományával. A magyarságnak ahogy akkor nem volt, ma sincs alternatívája, ma sincs választási lehetősége!

A történelem — akárcsak ezer éve — egyetlen Imhető- séget kínál járható útként: megbirkózni a kor kihívásával, felzárkózni — ahogy akkor Európa, úgy ma — a világ élmezőnyéhez. Hogyan? Ahogy akkor: kelet—nyugati hídverés útján.

Szent István szelleme, művének hatása elevenen él mindmáig. A Szent István-i mű hatalmas és tiszteletreméltó. Ezért is hajtjuk meg előtte az emlékezés, a tisztelet és csodálat zászlaját.

— Az emlékezés óhatatlanul múltba tekintés. A múlt nagy műve és alkotója azonban nagyon is jövővel számolt. Mint ahogy mi is azzal számolunk, valahányszor az elmúltakra vetjük tekintetünket. A múltnak csak a jövő vonatkozásában van igazi értelme. Kell-e ezt itt hangsúlyoznom, ahol a nemzet Himnuszának költője Kölcsey Ferenc élt, s akinek az emléke előtt ugyancsak ma áldozunk illő tisztelettel, halálának 150. évforduló ján._

Ha csak futó pillantást vetünk is napjaink élénk közéletére, egyszeriben megállapíthatjuk, hogy a tudomány, a politika, a hétköznapi disputa meglepő felelősséggel a múltba tekintve is a messze jövendővel vet össze komolyan jelenkort. Azok az egymástól el nem választható gazdasági-politikai feladatok, amelyeknek végrehajtása előttünk áll, feltétlenül ilyen számvetésre késztetnek bennünket. Az országban zajló, tudományos, politikai, társadalmi elemzések,. meg- és újrafogalmazások egész légköre, szelleme mindenképpen erre utal. Nincs az életnek egyetlen területe, amelyen ne érhetnénk tetten ezt a szándékot. A kormány kibontakozási programja, a tavaszi pártértekezlet radikális határozatai felszabadították az alkotó- és képzelőerőt, a reális fantáziát. Valósággal forr a közélet. A megújulás, a megújulási szándék jeleivel találkozhatunk lépten- nyomon. Űj törvények előkészítésének, alkotásának

egész során dolgoznak az illetékesek. Javáhfin folyik az alkotmány átdolgozásának, új megfogalmazásának kiterjedt munkája is.

Szabó István ezt követően a mezőgazdaság helyzetét elemezte. Elmondta: az új kenyér ünnepén szólnunk kell arról, hogy ez évben is megtermett az ország kenyere, mégpedig úgy, hogy rekordtermést sikerült betakarítani. Tisztelettel kell adóznunk ezért mindenekelőtt az állami gazdasági, termelőszövetkezeti, szakszövetkezeti tagoknak és kistermelésben dolgozóknak kemény, áldozatkész munkájukért.

Ezt követően arról szólt, hogy az elmúlt időszakban gyakori téma népgazdaságunk helyzetének elemzése. Ezenbelül sok szó esik az agrárágazatról is.

— Ügy is fogalmazhatnék, hogy a kritika a mi ágazatunkat sem kerüli el. Már- már olyan hangok is napvilágra kerülnek, melyek szerint egyenesen válságba került, illetve kifulladt az eddig sikeres mezőgazdaságunk. Azt hiszem nem kell különösképpen bizonygatnom, hogy a magyar mező- gazdaságban -szó sincs kifulladásról. Lehet-e ezt állítani ott, ahol egy főre vetítve másfél tonna gabonát, 220 kilogramm húst termelnek, ahol zöldséghegyek és borkészletek halmozódnak fel? Legalábbis, a termelési kedv oldaláról nem! Mindaz, amit az eredményekről mondtam, először is egy elmúlt időszakra vonatkozik, és csak annyit jelent, hogy abban a szakaszban már léteztek azok a csírák és hajtások, amelyek megizmosodása jelentheti a jövő agrárfejlődését az országban.

Az agrárpolitika megújítása is szükségszerű és halaszthatatlan. A tennivalók — az én érzésem szerint — legalább háromfélék. Először: rendbe kell tennünk

Czine Mihály:

— Szívdobogva hallgattuk nemzeti himnuszunkat — kezdte emlékezését a szónok. — A csekeiek külön büszkesége lehet, hogy az ő fiuk éppen itt Szatmárcsekén írta ezt a magyarok szívét mindenütt megdobogtató nagy verset. Kölcsey faluja Szat- márcseke is ott van a magyar irodalomtörténetben, ahol Petőfi révén Kiskőrös, Arany révén Nagyszalonta, Tamási Áron révén Kolozsvár. E község kicsi hely a szatmári síkon — írta egykor Kölcsey Csekéről —, de

azokat a torzulásokat, amelyek még a voluntarista, uta- sítgató, atyáskodó politikai szisztémából származtak és amelyektől mostanáig sem sikerült megszabadulni. Másodszor: teret és életlehetőséget kel adnunk azon, már említett előremutató törekvéseknek, amelyek az elmúlt évtizedekben is léteztek és hatottak, de kiteljesedni nem tudtak. Harmadszor: meg

kell felelnünk azoknak az új kihívásoknak, amelyeket a legújabb idők nemzetközi fejlődése hívott elő. Mindezekkel együttesen, a gazdaság más területeivel összehangoltan lenne elérhető a piaci erők felszabadítása és egy szocialista típusú, szabályozott piacgazdaság kialakítása.

Mindezzel érzékeltetni szeretném a mezőgazdaságban dolgozókkal, mindenekelőtt a fiatalokkal, hogy az agrárágazat biztos jövőt jelent számukra. Nem formális udvariasságból említem az ifjúságot. Ágazatunkban

ugyanis ma közel 300 ezer 35 év alatti fiatal dolgozik. Mintegy 70 százalékuk szak- képzettséggel rendelkezik és közel 20 ezer az egyetemet, illetve főiskolát végzettek száma.

Ez azonban nem jelenti, hogy nincs gondunk. Problémát jelent a szarvasmarha- és a juhállomány kritikus csökkenése. Kérem e térség mezőgazdasági üzemeit, vezetőit, szakembereit is: legyenek türelmesek, mert ha a világpiacon konjunktúra kezdődik — és ennek a jelei már mutatkoznak — az mindenek előtt e két állatfajtánál jelentkezik. S az érdekeltség is e szerint növekszik majd.

Ezt követően Szabó István hangsúlyozta, hogy bár hazánk agrár termelése a világ élmezőnyébe tartozik, az infrastruktúra hiánya az egész mezőgazdaságban érezteti negatív hatását, így például a gyümölcs, a zöldség egy részét nem tudjuk megvédeni, kellőképpen feldolgozni, azért megfelelő árat kialakítani. Vannak, akik úgy vélik, hogy nem érdemes a külpiacokra vinni az olcsó mezőgazdasági termékeket, s beruházni sem érdemes a mezőgazdaságba. A TOT elnöke ezzel kapcsolatban mutatott rá: a mezőgazdaság eddig is megmutatta, s ezután is megmutatja, hogy képes prosperálni. Nagyon

e kicsi hely általa mégis országos hírre tett szert. E föld népe a szabadság, az emberség népe. Egy nép, amely tud dolgozni, jószágot tenyészteni, a semmiből csodálatos gyümölcskultúrát teremteni, amely a haladás első soraiban tudott mindig menetelni.

— Kölcsey Ferenc megmutatta, hogy itt ebben a kicsiny faluban, távol a világ nagyvárosaitól is lehet a világban gondolkodni. A költő élete azt is példázza, hogy olyan kortársóriások sorában, mint Széchenyi István, Kossuth Lajos is helye van egy embernek, aki ebben a kicsiny faluban, nyomorúságos körülmények között töprengett az emberiség, a haza sorsán, jövőjén. Szavai máig érvényesen jelzik, hogy ha hatnak, alkotnak, csak attól születhet eredmény, gyara- padhat a nép, az ország.

Hihetetlen körülmények, gyarmati sors között tudták felküzdeni Európa első népei közé ezt az országot a kor politikus és irodalmár nagyjai, teremtettek akadémiát, nemzeti színházat, szabadítottak fel rabság alól milliókat. És ebben a nagy munkában óriásit cselekedett

kell vigyázni a mezőgazdaságra, mert annak elhanyagolása a hazai ellátást veszélyeztetheti, s ez már rendkívül felelősségteljes politikai kérdés is.

— Van tehát — és lenni kell! — jövője a magyar mezőgazdaságnak, ez a fő biztosítéka a magas szintű ellátásnak, a konvertibilis export növekedésének is. Mindent el kell követni, hogy a költségeket csökkenteni tudjuk, ugyanakkor azt is be kell kalkulálni, hogy a mezőgazdasági termelés egy részét holnap is dotálni szükséges. Ez a természeti adottság nagyon nagy tőkénk, amit számításba nem venni durva hiba lenne.

Külön szólt Szabó István a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokról. Örömmel tapasztalhatjuk — fejtette ki —, hogy az utóbbi egy-másfél évtizedben a felső- és középfokon képzett fiatalok visszamentek a mezőgazdaságba. Felhívta az illetékesek figyelmét: vigyázzanak rájuk, adják meg a szükséges bért, a lakást és az életkezdéshez a szükséges feltételeket, mert a mezőgazdaságban honos magas fokú technikát megfelelő tudású ifjúság nélkül nem lehet működtetni.

— Meggyőződésem, hogy velük versenyképes tud lenni a továbbiakban is a magyar agrárgazdaság. Ezért is külön öröm számomra, hogy most három napig éppen ebben a jelentős agrár me-, gyében, Szabol cs-Szatmár- ban gyűlt össze az ország minden részéből az élelmiszer-gazdaságban dolgozó sok fiatal, hogy megismerkedjen a jelennel, a jövővel, kicserélje tapasztalatait és hozzájáruljon a jövő útjának meghatározásához — mondta befejezésül Szabó István, a Politikai Bizottság tagja.

Nagy tetszéssel fogadott beszéde után Juhász György. a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház művésze sza- valta_ Kölcsey Himnuszát, majd Czine Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár, megyénk szülötte emlékezett a Himnusz költőjére, aki Szatmárcseke csónakfejfás temetőben nyugvó parasztjai között alussza örök álmát.

Kölcsey. Amit megálmodott, meg is akarta teremteni es szinte tökéletesen. Amikor Szatmár megye követének választotta a pozsonyi diétára, akkor új történelem kezdődött. Hiszen Kölcsey gondolkodni kezdett a jövendőről, az érdekegyeztetésről. S mikor a vármegye urai megvonták tőle a bizalmat, kényszerű hazajövetele után is szuverén gondolkodó maradt, itt folytatta a cselekvés nagy és szent munkáját. Kölcsey élete arra tanít minkét, hogy mindent tudni kell, ami a világon van, de mégis a magyar, a nemzeti, a népi az, amire építeni lehet az ország fundamentumát. Példát adott erről nekünk egy magányos, fiatal szatmárcsekei gondolkodó, s örökérvényű kincset adott. 1844-ben már megzenésítette Erkel a Himnuszt, amely 1848 óta egy nép nemzeti imádsága lett. Példát mutatott Kölcsey Ferenc abban is, hogy a népnek vállalnia kell a nagy feladatokat. Büszkék lehetünk mi magyarok, külön is büszkék lehetnek a szatmáriak, hogy ilyen embert adott nekünk a sors, mint Kölcsey Ferenc, aki vállalta a múltat, a jelent és a küzdést a jöA megyeszékhelyen, augusztus 20-án a már hagyományosnak számító jósavárosi napok rendezvénysorozata kínálta a legtöbb programot, amelyet este utcabállal zártak. A jeles nap hangulatához méltó módon ünnepeltek Sóstón a falumúzeumban, az újkenyérünnepen. Sokan tapsolták meg a nyírpazonyi asszonykórust, a vajdabokori citerásokat, a kárpátaljai Zorjánka ének- és tánc- együttes, az lgrice gyermekegyüttes produkcióját is. Legnagyobb eseménynek mégis a kenyérsütés és -kóstolás bizonyult.

Mátészalkán volt zenés köszöntő, térzene, majd központi ünnepség a Keleti lakótelepen, ahol átadták a kollektívák kitüntetéseit. Volt sportprogram, nem hiányzott az utcabál sem. A város rangos vendége volt a Lengyélországból érkezett Bandoszka táncegyüttes és a Rzeszów kilencven fős leány fúvószenekara.

A Kisvárda melletti Pap község zászlódíszbe öltözve várta a vendégeket, a község lakóit az új négytantermes iskola avatására. Itt adták át Kisvárda város és a városkörzet községeiben legjobb társadalmi munkát végzőinek — személyeknek és kollektíváknak — a különböző elismeréseket.

(Folytatás az 1. oldalról)

terítéken. Megállapították: nem' attól változik a világ, ha bármilyen szépen, vagy hangosan követeljük a változást, hanem attól, ha pontosan és okosan tesszük a dolgunkat.

Vasárnap délelőtt a sóstói Ifjúsági Parkban ugyancsak felelős politikai vezetőktől kérdezhetett bárki a fórumon. Itt is kendőzetlenül hangzottak el a vélemények, tettek fel a kényes kérdéseket, s kapták meg a gyors és őszinte válaszokat mind a politikai életből, mind az agrárgazdaság, az érdekvédelem, környezetvédelem témaköréből. Ä fórum válaszolói ezúttal, Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizóttságának első titkára, Varga Gyula, a megyei párt- bizottság első titkára, Papó- csi László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhevendöért, Ennek köszönhetően élni fog a nép, megmarad a történelemnek — a jövendő évszázadaiban is — mondta befejezésül Czine Mi_

háiy.

A nagy tapssal jutalmazott beszédet követően népviseletbe, öltözött lányok, asszonyok adtak át nemzetiszínű szalaggal átkötött új kenyeret az ünnepség szónokainak. A Hazafias, Népfront elismeréseit a Kölcsey-plakettet nyújtotta át Soltészné Pádár Ilona , Jánvári Tibor nyírbátori tanácselnöknek. Lakatos József szatmárcsekei Kölcsey- kutatónak, nyugalmazott iskolaigazgatónak, majd a Kiváló társadalmi munkás kitüntető jelvényt Csernyi László, Hadadi Ferenc, Korpás Zsigmond és Szűcs István szatmárcsekei termelőszövetkezeti tagoknak. A nagygyűlés a Szózat elének- lésével ért véget, majd a tömeg a szatmárcsekei temetőben koszorúzta meg Kölcsey Ferenc sírját, itt Lakatos József mondott a község lakói névében megható szavakat a költő életéről, munkásságáról.

Kisvárdán délelőtt 10 órakor kezdődött a megyei poprock és beategyüttesek minősítő versenye, s ezzel párhuzamosan zajlott több helyszínen a városi kispályás labdarúgó-bajnokság. Délután a várfürdőben rendezték meg az alkotmánynapi úszóversenyt.

Teltházas hangversenyekkel kezdődött szombaton és . vasárnap a Nyírbátori Zenei Napok programja a műemlék református templomban. A hagyományokhoz híven nem maradt el a toronyzene sem (vasárnap este), míg szombaton a búcsúzó zenei tábor fiataljai szórakoztatták a gyülekező közönséget.

Tiszavasváriban pénteken este a helyi mestereknek rendeztek ünnepséget. Itt adták át a kiváló társadalmi munkás elismerést és a tanácsi emlékplakettet, oklevelet. Az

új kenyeret a helyi sütőüzem vezetője adta át az ünnepség szónokának.

Egész napos műsorral emlékeztek meg Apagyon augusztus 21-én a hármas ünnepről. Hagyományőrző együttesek léptek fel, amelyeket sportrendezvények követtek. A helytörténeti gyűj- temény udvarán szárazmalmot avattak.

lyettes, Rakonczai Zoltán környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterhelyettes, Poden Gyula, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa főtitkár-helyettese, Szilvasán Pál, a SZÖVOSZ főtitkár- helyettese és Nyitrai István, a SZOT osztályvezetője voltak.

Több mint harminc kérdést továbbított a műsorvezető Déri János, a válaszokból csak rövid ízelítőt tudunk .adni.

Létrejöhet-e önálló agrárifjúsági szervezet? A válasz: .ez a mostani találkozó is a rétegszervezet felé mutat — felelte Hámori Csaba, aki Varga-Sabján László lemondásával is egyetértett -az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökhelyettesi posztjáról, mert egy közéleti embernek így is ki kell fejezni egyet nem értését.

Volt, aki kevésnek találta a változást Szabolcs-Szatriiár pártéletében a pártértekezlet után. A válaszból kiderült, hogy az utóbbi négy évben a vezetők fele kicserélődött, további változások lesznek alsóbb szinten, ahol új, egy- testületes pártbizottságot választanak, általában kettős jelöléssel. Ugyancsak megyei dilemma, hogy Szabolcs-Szat- márban mihez mérjük magunkat a gazdasági fejlődésben? Mert önmagunkhoz képest nagy a változás, azonban a Dunántúlhoz képest évtizedes elmaradásaink

vánnak. Üjkeletű gondunk az almaárak alakulása, a Mezőgazdasági Minisztérium szerint azért harcolunk, hogy a hiúit évi árakat elérjük.

Az agrárágazatban dolgozó fiataloknak' akár megnyugtató lehet, hogy továbbra is szükség van a gazdaságokban a, kiegészítő és melléküzemekre. Az a jó, ha ez az alaptevékenységre épülő feldolgozás, szolgáltatás. Ha az ágazattól tízmilliárd forintnyi támogatást megvonnak, akkor számolni lehet a termelői és fogyasztói árak akár 15— 18 százalékos emelésével a mezőgazdasági termékeknél, ' de lehet ellensúlyozni a támogatás megvonását az adózási szabályokkal is. A TOT véleménye szerint az ágazat további elvonást nem bír el.

Kiderült itt, hogy a SZOT tárgyalni akar más szakszervezeti tömörülésekkel. Az olyan, jelenleg illegális szervezeteknél, mint ,a FIDESZ, az új egyesülési törvény után látszik meg. mit akarnak, mert jelenleg politikai céljaikat elég ködösen fogalmazták meg, tömeghatást nem értek el.

Vállalni a múltat, a jelent és a küzdést a jövendőért

2. agrárifjúsági fesztivál