Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-22 / 200. szám

1988. augusztus 22. Kelet-Magyarország 3 Itt a. 11-277! Lányi Botond rovatvezető válaszol Ami a lényeg: legtöbb ol­vasónknak, levélírónknak igaza van, amikor szóvátesz dolgokat. Más kérdés, hogy néhány ügy megoldása nehe­zen lehetséges. Részleteseb­ben: „Nálunk a faluban már hó­napok óta egyik napról a másikra felment a kenyér ára. Csak 13 forintos kilós kenyér van, ezt meg is ér- tenénk, ha minősége nem változott volna, mert már másnap nem lehet megenni, savanyú, penészessé válik” — ír.ia Bartha Imre Nyírma- dáról. A Mátészalkai Sütőipari Vállalat vásárosnaményi ke­nyérgyárának üzemvezetője, Mokri Istvánná ismeri a pa­naszt. Sajnos olyan gyenge minőségű lisztet kaptak, hogy csak a drágább, durumke- nyér gyártására vállalkoz­hattak. Ezt a boltokat üze­meltető fogyasztási szövetke­zettel is közölték. Az új liszt használatával rövidesen vál­tozik a helyzet. (S ennek örülök, de még jobb lett vol­na, a más helyhez hasonló­an itt is tudtak volna min­dig olcsó kenyeret is sütni.) A nyíregyházi Csillag utca sorsáért aggódik Bakos Bé- láné, ugyanis a közelmúlt­ban összefogással gázbeve­zetés, csatornázás volt, most pedig az a hír terjed, hogy nagyarányú szanálá­sokra kerül sor. Rémhír a szanálás, ame­lyen Veress István városi fő­építész is bosszankodik. A rendezési terv alapján bár­kinek felvilágosítást adnak a városi változásokról. Derényi Ferenc 14 éve te­lefonelőfizető. Szeretné tud­ni, mikor kapcsolódik már be Nyíregyháza a nemzet­közi távhívásba. Akár úgy is fogalmazhat­nék, hogy a postások szintén szeretnék tudni. Juszku Sán­dornak, a távközlési üzem vezetőjének tájékoztatása szerint eredetileg erre a tervidőszakra tervezték az összeköttetést, már épül a budapesti központ, de Nyír­egyházán egyelőre nem in­dultak meg a munkálatok. Bérelhet-e valaki a háztá­jin felül több hold földet — kérdezik Jármiból. Kü­lönösen akkor, ha az illető tsz-vezetö, s nem maga munkálja. A földhasznosításban nagy kedvezmények vannak az utóbbi időben, éppen a ter­melés érdekében. Ám ha va­lakinek több hold dinnyéje, uborkája van, akkor az úgy­mond „rokoni” segítségen már elgondolkodik az ember, hiszen egy vezetőnek a kö­zös boldogulása lenne az el­ső. Ám vádaskodás helyett inkább a helyszínen tájéko­zódunk. Kicsi a bolt, bővíteni kel­lene — panaszolja a nyír­egyházi Kistelekiszőlőből Labant Sándor. Egyetért vele Nagy István, az üzemeltető áfész igazga­tósági elnöke, azonban az épület magántulajdon a Deb­receni utcán, a tanács pedig nem tud más helyet adni. Ennek ellenére jövőre min­denképpen szeretnének vala­milyen megoldást találni a -lakosság megelégedésére. Egy másik levélírónk több kérdést is feltett Nyiregy­házáról. Az egyik, hogy 14 éve van Casco biztosítása, balesetmentesen vezet, mégsem kap csak három hónap visszatérítést, amikor hat hónapot hirdetnek. Szász Sándor, a Hungária Biztosító megyei igazgatója üzeni, hogy keresse fel a biz­tosítót, kösse meg az új típu­sú cascót, — ami visszame­nőleg érvényes — s akkor megkapja a magasabb visz- szatérítést. A lassú ügyintézés a gond­ja a másik ügyben. Ugyan­is a lakásszövetkezetnek még áprilisban befizették a kért 11 ezer forintot, hogy garázsukra megszerezzék az örök időre szóló hasz­nálati jogot, azonban érte­sítés még nincs, ugyanak- kor a havi 120 forintos te­rülethasználati bérleti díjat is kell fizetniük. Nem kell fizetniük — de­rül ki Diczkó József lakás­szövetkezeti elnök tájékozta­tásából. Az elhúzódó ügyin­tézésnek több, rajtuk kívül álló oka van, azonban előbb- utóbb megszületik a telek­könyvi bejegyzés is. „Nagyon sok az özvegy és magányos, akik öregek nap­közijére várnak” — írja egy özvegyasszony Bara­básról. Javaslata is van: a falu közepén lévő, jobb sorsra érdemes kastélyt le­hetne erre a célra haszno­sítani. „O, milyen szép len­ne, ha virágok nyílnának a gyom helyén és padok a megpihenésre” — fejezi ki óhaiát. Egyetértünk. A barabási tanáccsal együtt kellene to­vábbgondolkodni — termé­szetesen számítva a helyi termelőszövetkezet és az ál­lami gazdaság egysége támo­gatására — hogy az öregek kívánsága, az idősek klubjá­nak létrehozása' ne csak vágy legyen. Meglehet, hogy nyitott kapukat dönget olva­sónk, várjuk a tanácsi érte­sítést a lehetőségekről. Kalandok B arátom meséli nyu­gatnémet ismerő­seinek magyaror­szági kalandjait... 1. Leszállván a gépről a Ferihegyi repülőtéren, ta­xival akartak eljutni a Nyugati pályaudvarhoz. A sofőr nem volt hajlandó el­vinni őket, mondván: ilyen rövid távolságra nem indul el. — Akkor, vigyen el Nyíregyházáig — mondták neki. — Az meg túl messze van — hangzott a vá­lasz . . . Miután még másik két taxis is hasonlóan nyi­latkozott, testes csomagja­ikkal fölkászálódtak a buszra . .. 2. Megérkezésük másnap­ján az egyik vendég édes apját (születésnapja alkal­mából) föl akarta hívni frankfurti lakásukon . . . délelőtt tíz órától délután háromig hasztalan várt a vonalra .. . 3. Este (mit sem sejtve) be­tévedtek a Tölgyes csárdá­ba, ahol — miután a pin­cérek megszimatolták, hogy „ezek nyugatiak” — 180 fo­rintért adtak el egy üveg bort nekik (persze árlap nem volt a közelben)... De nem jártak sokkal jobban a nyári egyetemre motorral érkezők sem: itt­létük másnapján eltűnt a gépről néhány mozdítható alkatrész. Az egyik gyanút­lanul parkoló kocsinak a márkajelzését és az anten­náját szerelték le az „isme­retlen tettesek”... % * * Apró, de bosszantó epi­zódok ezek, amelyek ár­nyalhatják a külföldiek­ben a rólunk kialakított ké­pet. (Merthogy odahaza nem probléma taxit fogni, tíz percen belül akár Ma­rokkóba, vagy Ausztráliá­ba lehet telefonálni, az árak sem aszerint változ­nak: Kelet-, vagy Nyugat- Európából jött-e a ven­dég . . .) Tudom, hogy e példák egyediek, s talán sarkítot­tak is némiképp. Tudom, nem minden külföldivel történnek effélék, de még­is jellemzőnek érzem: nem elegendő a statisztikákban arról áradozni, hogy szé­pen nő nálunk az idegen- forgalom. Bánni is tud­nunk kell a hozzánk érke­zőkkel: ne csak a valutá­jukra vadásszunk — ad­junk érte cserébe jószán­dékot, s némi humánumot is ... (kzs) V _________________________* OKNYOMOZÁS ÚJFEHÉRTÓN Bige Tamásáénak a malacok etetése is napi munkát ad. Bánfalvi András tsz-elnök a napraforgó kö­zött. A porta egyik oldalán sző- lőlugas futotta be a tornácot, .agyományos, hosszú falusi ház hűvöse fogadja a látoga­tót. A másik oldalon pedig ott magasodik egy új, emele­tes épület. Még virít a tégla­fal, de igyekezni kell a bepu- colással, mert rövidesen la­kót kap, szüret után lesz a nagylány esküvőjd. — Most már érthető, mire kell a háztáji, hová kerülnek az ott megkeresett forintok — szalad ki óhatatlanul az ember száján. Mindenből van egy kicsi A gazda, Bige Tamás egy­általán nem tiltakozik. Pa­raszti munkába született, nem idegen tőle a gazdálko­dás. — Nem fárasztó, mert van értelme, látszatja a háztáji­zásnak — vallja. — Mi pedig úgy vagyunk vele, hogy min­denből van egy kicsi. Itt a kert, nekem és a feleségem­nek is jár egy hold háztáji, a lánynak — mivel ő csak al­kalmazott — fél hold. Közö­sen műveljük, a fiunk is be­segít. Mindezt persze mondani sem kell, mert éppen a kert­ből kajtattuk elő apát és fiút. Nagy köteg frissen tört dohánylevelet cipeltek, ez ke­rült a padlásra, szárítani. — Egy kis paprika, para­dicsom, uborka is terem — folytatja a feleség. — Mala­cot is tartunk, egy éven tí­zet, tizenkettőt adunk le. Amióta megindult a téesz fel­vásárló telepe, oda hordjuk. Ök is, mint mások, a ház­táji termeléshez nemcsak joggal várják, hanem meg is kapják a gazdaságtól a se­Mi a titka egy nagydíjnak? gítséget. Persze kell még a szorgalom, a szakértelem is, no meg a szabadidő feláldo­zása. Egyébként a férj és a feleség az újfehértói Lenin Termelőszövetkezet alakulá­sa óta tagként dolgozik, á nagylány a cipőfelsőrész-ké­szítő üzemben szintén tsz­dolgozó. Példájuk akár általánosít­ható abban a községben, ahol sokáig csak szakszövetkezeti keretben művelték a földet, mindössze 13 éve, hogy meg­alakult a két termelőszövet­kezet. Megküzdőitek a sivár homokkal is, példájuk bizo­nyít. Egyszerű recept — Mindenképpen a kollek­tíva sikerének tartom az eredményt — szögezi le Bánfalvi András elnök. — Sokat számít, hogy az alaku­lástól stabil vezető- és vég­rehajtó garnitúra dolgozik együtt. Mindezt mint legegyszerűbb receptet is felfoghatjuk. S a szerény iroda falán ott függ­nek a bekeretezett kitünteté­sek, amelyek bizonyítják, hogy az ország legjobbjai kö­zé tartozik az újfehértói Le­nin Termelőszövetkezet. Má­jusban miniszteri dicsérő ok­levelet vehettek át, pénteken viszont a hosszú éveken át a megyeháza példá- san felújított nagy­termében a közel­múltban egy világjáró mű­vész koncertezett. A díszes meghívó szerint Francois D’Albert, azaz magyar ne­vén Albert Ferenc lépett fel a műsorban. A hang­verseny a nyíregyháziak számára nemcsak a zenei felfogás különlegessége és egy színes bőrű amerikai énekesnő fellépése miatt volt érdekes, hanem azért is, mert a műsorban el­hangzott egy olyan mű, amelyet Albert Ferenc szerzett, és a Nyíregyházi emlék címet viselte. A mű­vet és szerzőjét a hálás közönség hatalmas ováció­val és vastapssal köszön­tötte, a műsor után pedig a Nyíregyházi Városi Tanács elnöke a művésznek át­nyújtott emlékkönyvvel köszönte meg a városnak szerzett zeneművet. A zeneszerző-hegedűmű­vésszel a koncert után be­szélgettünk. Bár a művé­szek teljesítményét szá­mokkal nem szabad mérni, mindenképpen érdekes, hogy Albert Ferenc eddig mintegy hétezer hangver­senyt adott világszerte. Rit­ka zenei pályát mondhat magáénak. Az idén szép­Egy műrész Chicagóból tember 17-én a 70. évét be­töltő Albert Ferenc ugyan­is nemcsak művész, de ta­nár, zeneszerző és karnagy is. 1945-ben vándorolt ki Amerikába, miután előbb Győrben, majd a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főis­kolán művészi és zeneta­nári oklevelet, a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi és Államtudományi Karán pedig doktori okle­velet szerzett. Tizenhat hanglemezzel dicsekedhet, amelyeket a világ vala­mennyi jelentős rádiója játszott már. Művei száma meghaladja a 400-at. Szá­mos zenei intézetben taní­tott, 19 évig a chicagói Conservatory College el­nök-főigazgatója volt. Mű­ködése alatt olyan nagy magyar mesterek kaptak intézetétől tiszteletbeli ze­nei oklevelet, mint példá­ul Kodály Zoltán, Feren- csik János és Lehel György. Az egész életében pedagó­gusként is tevékenykedő művész nemcsak egy fel­növekvő zenésznemzedék nevelésében működött köz­re sikeresen, hanem a leg­több világhírű művésszel is kapcsolatba került. Ba­rátjának mondhatta Or- mándy Jenőt, Solti Györ­gyöt, Pablo Casalst és azzal is büszkélkedhet, hogy Bartók Béla tanítványa volt. — A mester Dohnányi- nál hallotta hegedűjátéko­mat, és odarendelt magá­hoz, hogy másnap szeretne meghallgatni. Rettentően megijedtem, hogy mi lesz ebből. Bartóknak szeren­csére tetszett a játékom. Később atyai barátom lett, olyannyira, hogy sok új szerzeményét az elsők kö­zött nekem mutatta meg, — emlékezik szeretettelje­sen. Albert Ferenc a tanulta­kat nemcsak Amerikában, hanem máshol is igyekezett továbbadni. Sok mester- kurzust tartott, és ha min­den igaz, a zeneművészeti főiskolán a közeljövőben is részt vesz ilyenen. Tudását — érthetően, számos ma­gyar származású művész­hez hasonlóan — elsősor­ban szülőhazájában szeret­né gyümölcsöztetni. Egyéb­ként 42 év után hazánk­ban a múlt évben koncer­tezett újra először, és a tavalyi nyíregyházi fellépés is a hazalátogató művész első turnéjának állomásai közé tartozott. Szívesen tett eleget a meghívásnak, mert mint a beszélgetés során ki­derült, rokoni szálak fűzik megyénkhez. A nyíregyházi szereplést követően Albert Ferenc Pannonhalmán, majd Győr­ben lépett fel, most Görög­országban koncertezik. Fel­lépései közül talán a legel­ső maradt számára a leg­emlékezetesebb : hétéves korában Budapesten Mo­zart egyik darabját ját­szotta. Szívesen emlékezik arra a hangversenyre is, amikor a budapesti rádió zenekarában játszott, öt­venéves művészi és 60 éves koncertező jubileuma alkal­mából 1986. szeptember 16- án Chicagóban nagy ün­nepséget rendeztek. Albert Ferenc közeli tervei között szerepel fiatal magyar mű­vészek támogatása. Bodnár István kiválót produkálók legrango­sabb elismerését kapták meg: a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium terme­lési nagydíját. Mégpedig — az indoklás szerint — a ma­gas színvonalú háztáji terme­lés kibontakoztatásáért és termelési rendszert integráló munkájukért. A háztáji hasznát nemcsak a példaként bemutatott csa­lád érzi, hanem a több száz tag is, amit bizonyít a ta­valyi 72 millió forintos for­galom, amely onnan szárma­zott. A termelési rendszer hasznát pedig azok is látják, akik a környező gazdaságok­ban napraforgót termeszte­nek. A „nagy” termelési rendszerek árnyékában mu­tatták meg, hogy ennek a mellékesen kezelt olajosnö­vénynek milyen haszna le­het, hogyan lehet tíz év alatt megkétszerezni a termésátla­got a tudomány eredményeit hasznosítva. — Kalászos, kukorica és olajos magvak — jóformán erre szűkült le a termelési szerkezet — folytatja Bánfal­vi András. — Azonban látni kell, hogy mi ebben az eset­ben az adottságokhoz igazí­tottuk a termelés szerkezetét és nem fordítva. (S bizony volt, hogy megyei vezetőkkel kellett huzakodni, mert a minősítésben az éppen favo­rizált állattenyésztést hiá­nyolták annál, aki csak juhot tartott a közösben, de azt im­már gazdaságosan.) Az elhanyagolt tv-híradó A napraforgó-termesztési társulásban a gabona^ és nö­vényolajipar támogatásával értek el hathatós eredményt. A gazdaságban a szinte min­denütt bevezetett teljesít­ménybérezéssel mutatták meg, hogy legalább ezer fo­rinttal lehet többet keresni egy évben, mint amilyen a szövetkezeti átlag a megyé­ben. A háztájiban viszont a szövetkezet támogatásával tudták meg a tagok, hogy ér­demes sertést, marhát hizlal­ni, zöldséget, gyümölcsöt, do­hányt termelni, mert biztos a háttér. — Van, amikor sötétedés után ülünk le vacsorázni, mert kint vagyunk a határ­ban egész nap — vallja meg Bige Tamásné. — A televízió híradóját bi­zony csak novembertől tava­szig ha látom — teszi hozzá férje. Pénteken ezzel együtt ün­nepelhettek, az értelmes munka megbecsülését érez­hették. S úgy is, hogy Bige Tamásné, mint a nőbizottság elnöke nemegyszer mások dolgában lót-fut, teszi a dol­gát. L. B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents