Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-22 / 200. szám
M A Itt a 11-277! 3. oldal Hét vége sportja 7—8. oldal A Szent Istyán-i életmű időszerűségét hangsúlyozták augusztus 20 szónokai A szatmárcsekei nagygyűlésen Szabó István és Czine Mihály mondott beszédet 2. agrárifjúsági fesztivál Hámori Csaba válaszol a fórum résztvevőinek. JELSZAVAINK VALÓAK: HAZA ÉS HALADÁS mn.cs n A szatmárcsekei nagygyűlés elnöksége. 1988. augusztus 20-án ünnepelt Magyarország. Halála 950. évfordulója alkalmából emlékezett államalapító Szent István királyunkra, népköztársaságunk alkotmánya 39. születésnapjára és köszöntötte az új kenyeret, amelyet sok helyszínen ez alkalommal szegtek meg először. Budapesten a fellobogózott Kossuth Lajos téren tettek esküt a honvédség és a határőrség újonnan végzett tisztjei, majd látványos vízi és légi parádéban gyönyörködhetett a közönség, úpusztaszeren az 1100 év előtti első magyar országgyűlés színhelyén Berecz János, a Központi Bizottság titkára, Pécsváradon Pozsgay Imre államminiszter, Egerben Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára mondott nagygyűlésen beszédet. Szabolcs-Szatmár megyében sok helyen avattak új intézményeket, tartottak gyűlést, rendeztek egész napos, színes műsort, munkás-paraszt találkozókat, ünnepi vásárokat. Megyénk kiemelt nagygyűlésére a Himnusz költőjének lakóhelyén és nyugvóhelyén, Szatmárcsekén került sor. Népfront megyei titkára köszöntötte a résztvevőket — köztük Kölcsey Ferenc hozzátartozóit, — ezt követően Szabó István, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke emelkedett szólásra. Találkozók, eszmecserék politikai vezetőkkel Ünnepi díszben, vidám hangulatban várta augusztus 20-a eseményeit a magyar történelemben és irodalom- történetben egyaránt jelentős szerepet, nevet kivívott határ menti nagyközség, Szat- márcseke. A községbe a környék lakóin kívül eljöttek a Szabó István: megye és Fehérgyarmat párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői, képviselői, ott volt az a másfél ezer agrárgazdaságban dolgozó fiatal is, akiket Szabolcs-Szat- már látott vendégül a 3 napos fesztiválon. A megyei nagygyűlés résztvevői emlékeztek államalapító Szent István királyunkra, köszöntötték az alkotmányt és az új kenyeret, s lerótták kegyeletüket a település nagy fia, Kölcsey Ferenc előtt is, halálának V50. évfordulója alkalmából. A több ezer fős közönség együtt énekelte a Himnuszt, majd Soltészné Pádár Ilona, a Hazafias Az agrárpolitika megújítása szükségszerű és halaszthatatlan Méltatta az ünnep jelentőségét, majd így folytatta: — Nincs a magyar történelemnek még egy, a Szent Istvánéhoz hasonló életműve, amelyet — szinte a halálát követő fél évszázadtól egészen napjainkig — any- nyiféle értékelésnek, felfedező kritikának vetettek volna alá az utódok, az újabb és újabb korok, mint első királyunkét. Az értékelés, az elemzés a szentté avatástól egészen napjainkig, vagyis immár 900 esztendeje szakadatlanul tart. Minden korszak, minden irányzat, sőt minden kormány és párt, valamennyi eszmei tömörülés valósággal rákényszerült arra, hogy megfogalmazza a maga István-képét, és tisztázza viszonyát első királyunkhoz és az ő művéhez. Ez alól a mi korunk sem kivétel. Természetesen István királyunk műve, művének tanulsága oly kifogyhatatlanul gazdag, hogy felül- múlja-felülmúlta korunk progresszív, minden haladást befogadó képzeletét: első királyunk történelmi tette nemcsak az új honfoglalóknak adott bátorítást, hanem ezt teszi ma is! Szinte sugallja nekünk: az államalapítás nem egycsapásra végbevihető cselekedet, nem sima és göröngy nélküli út. A felszabadulást követően új hangot, új színt rakott fel a történelem palettájára a kommunista mozgalom, majd az új világ. Az új világ jelesül azzal, hogy a második honfoglalásnak nevezett huszadik századi nagy magyar műre, a népi demokrácia megteremtésére Szent István napján tegye fel a maga koronáját: 1949. augusztus 20- án életbe léptetve népköztársaságunk mindmáig érvényes alkotmányát. E jelképes megnyilatkozással is sugallva, hogy oz új világ új állama, a mai Magyarország is az államalapító király örökösének tekinti magát. Mit sem változtat ezen a tény, hogy az elmúlt évtizedekben meglehetősen ingadozó, egymásnak nemegyszer ellentmondó István-képet rajzolt fel a hivatalos történetírás és ideológia. (Folytatás a 4. oldalon) Zalától Csongrádig, Komáromtól Borsodig — az ország minden megyéjét képviselték azok a fiatalok, akiket a 2. országos agrárifjúsági fesztivál küldöttei közül választottak ki arra, hogy közvetlen eszmecserére, közös gondolkozásra üljenek össze a nagygyűlés után Szartmár- csekén Szabó Istvánnal, a TOT elnökével. Szabó István azzal kezdte: nagyon örül, hogy erre a fesztiválra nem Budapesten, hanem vidéken, s éppen Sza- bolcs-Szatmárban került sor, ahol életközeiben ismerkedhetnek a problémákkal. Azután máris a közpébe vágott: az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatás után most a magyar mezőgazdaságot is elérte a kritika. Azt az ágazatot, amely olyan utat járt meg, amilyenre Erdei Ferenc, Fehér Lajos, Losonczi Pál — a nagyüzemi szocialista mező- gazdaság nagy elkötelezettjei j — se mertek gondolni. Elér- , tünk egy állapothoz, amikor gondunk van a minőséggel, szeretünk az árutól gyorsan megszabadulni...” Kendőzetlenül szólt arról is, hogy egyesek azt javasolják: szorítsuk vissza a mezőgazdaságot a világpiacról. Kérdések tolulnak: mit termeljünk? Gabonát, húst, libamájat? Hol van keresnivalónk? Mit tud adni a nagyüzem, mi a jövő? Nehéz kérdések, s nem könnyűek a válaszok sem. Nem egyszerű előremenni, legalább ennyire bonyolult visszavonulni. A TOT-elnök szerint egy dolog nem lehet vitás: olyat kell előállítani, amit el lehet adni. Olcsóbban is lehet termelni, változtatni kell az árcentrumot, újra kell gondolni a dotációt. .Ezeken vitatkozunk fiatal kollégáim, még nincs eldöntve semmi. Tulajdonképpen azt tudom | mondani, hogy soha nem volt ] könnyű helyzetben a mező- gazdaság, ma sincs abban. Most valóban semmi sem ál- j landó, csak a változás. Nincs ! olyan párt és olyan kor- | mány. amely az elkövetkeKőzönségrészlet a Kölcsey varából. Ferenc Művelődési Ház udzendő időben stabilai tud ígérni... Hogy a mezőgazdaságban dolgozó fiatal nem fogadja el az állapotot, hogy nem csodálkozik rá a jelenre, hogy kritikus, az természetes, ebben jó is vah ...” Ezt követően a fesztivál résztvevőié volt a szó. — Mi lesz a mezőgazdaság-' gal? Hogy fordulhatnak elő át nem gondolt intézkedések? Van-e a pártnak agrárifjúsági politikája? Hogy lehet türelmet kérni a hibák esetében? — záporoztak a kérdések. Szenvedélyesen ostorozták a mezőgazdaság sajátosságait messze figyelmen kívül hagyó olyan rendelkezéseket, mint a februári hitelstop, amelyre Szabó István válasza az volt, hogy ezeket az intézkedéseket ő sem tartotta jónak. „Nem kérünk elvtelen támogatást csak a realitások megértését.” Elhangzottak az aggályok a dotáció tervezett megvonásával, csökkentésével kapcsolatosan. „Olyan kérdések ezek, amelyek — ha nem tartunk mértéket — megbéníthatják az ellátást” — volt a válasz. — Lehetetlent akar az, aki az egyetem elvégzése után öt évvel szeretne egy lakást, esetleg egy kocsit? — kérdezett vissza a TOT elnöke, s meg is válaszolta: nem. És határozottabb érdekképviseleti tevékenységre biztatta a KISZ-t is. Nem maradt ki a témák közül az érdekeltség, az adó, s volt, aki rákérdezett: mikor jutunk el végre oda, hogy a kormány kimondott szavának hitele legyen? Egyenes, kemény mondatok váltakoztak, amelyek a kibontakozást, a gátak félretételét szorgalmazták. Egy olyan szabályozást, ami valóban segíti a vállalkozást. Szabó István hangsúlyozta a türelmet az állam oldaláról. Nem nyugodhatunk bele egy félmillió hektáros magyar parlag létébe, meg kell előzni a bajokat, a világpiacot követve itthon is javítani kell az érdekeltséget. A termelő pedig várja ki az intézkedéseket, nagy bűn lenne kiirtani a marhát, a juhot. Szóba kerültek még az agrárfiatalok új egyesülési lehetőségei, a végtelen rossz szállítási és szerződéses fegyelemből származó nagy kár, a nyelvtudás hiánya, amire a rögtönzött fórum előadója így reagált: „Régen ki kellett volna mondani, hogy az egyetemi diplomával legalább két nyelvet szükséges tudni. E nélkül hogy lehet kereskedni egy nyitott piacon az országnak? Reform; nyíltság, a TOT és a MÉM viszonya volt még a (Folytatás a 4. oldalon) XLV. évfolyam, 200. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1988. augusztus 22., hétfő
