Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-19 / 198. szám
1988. augusztus 19. Kelet-Magyarország 3 Gondolatok a szocializmusról (4.) Ki mutasson kivezető utat? Az ürügy megint személyes. „Maga is csak kritizál, de nem mutat kivezető utat!’’ „Rombolni már tudnak dehát miből építkezzünk?” Talán unja már a kedves olvasó, vagy kibúvókereséssel gyanúsít, ha megint a kérdés, a szerintem rosz- szul-feltett kérdés elfogulatlan elemzését javasolom. Először a kiútról. Közkeletű hiedelem formálja magát szavakká a kérdésben. Először, hogy minden helyzetből van kiút. Amin ráadásul még azt is értjük: egyedül üdvözítő megoldás, azaz előre garantált eredményt hozó olyan cselekvéssor, amelynek nincsenek nemkívánatos kísérőjelenségei. Másodszor: hogy mindig lennie kell valakinek — legyen az intézmény vagy személy —, akinek a kész megoldások a zsebében vannak. Ideológiánk hosszú időn át táplálta ezt a tévhitet. A tudomány és a művészet ismeri a határhelyzeteket vagy dilemmákat, amelyekre az jellemző, hogy nem lehet megoldásukra jó döntést hozni. Sánta Ferenc híres regényének példázata életszerű. Gyuricza órásmestert a nyilas vallató megoldhatatlan helyzet elé állítja. Ha arcul üti a meggyötört, megkínzott kommunistát, akkor elengedik, ha megtagadja, meghal. — A vallató tiszt nem tudja, hogy Gyuriczát bonyolultabb választásra kényszeríti: lakásán ugyanis zsidó gyerekeket rejteget. A tét: vagy ezeket hagyja a sorsukra, vagy gyalázatban kell élnie, halálba induló társai szemeláttárn. erkölcsi bűnbe esvén. Gyuricza végül a pofont választja. Hazafelé menet zokog az utcán, mert belső meggyőződése szerint nem kaphat erkölési felmentést — fel- oldozást. A megoldás tehát nem mindig jelent kiutat is egyben. Élénken élnek még bennem a pangás időszakában a Szovjetunióban folytatott vitáim •— ahol is állami dogma rangjára volt emelve a tétel, hogy nemkívánatos társadalmi következmények sohasem kísérhetnek politikai döntést. Ha mégis, akkor ezek eleve hi- ásak voltak, vagy elhárittatlan objektív okok, leg ellenséges manipu- ,k közrehatásával álltak — Vagy hibás — vagy ielyes. A megoldások ilyen tiszta formáját az élet nem ismeri. Ez csak a hétköznapi gondolkodás kizárásos logikája és — az elméleti dogmatizmus szerint lehetséges. Vegyük pl. a foglalkozta- •tási gondokat megyénkben. Mi előhbre való? A minél szélesebb körű foglalkoztatás, hogy elkerüljük a munkanélküliség halmozódását, vagy a termelő ágazatok korszerűsítése, aminek fölössé vált munkaerő lehet a következménye. Mind a kettő, -mondanánk könnyedén. És ez elméletileg helyes felfogás. De, ha gyakorlatilag megvalósíthatatlan? Nem biztos, hogy. mindig megtehetjük, amit meg kellene tennünk. Ez is egy ellentmondás tehát. Hiába tudjuk, hogy a nemzetiségi probléma megoldása csak a politikai S_______________________ demokrácia következetes megvalósításával érhető el, ha ennek folyamatára az állami szuverenitás tiszteletben tartásának számunkra is fontos követelménye miatt határainkon túl nem lehet befolyásunk. A politika a lehetséges lépések művészete. A lehetetlen megkísértése semmilyen összefüggésben nem lehet értelmes célja. Mindannyiszor, amikor a politikai akarnokság úgy vélte, hogy erőszakot téve a valóságon, bármit akarhat, csődbejutását kockáztatta. Ügy gondoltuk pl., hogy a szocializmus nem árugazdaság. Ez a tévesnek bizonyult elképzelés nem tudta megváltoztatni a gazdaság törvényszerűségeit, de közös kárunkra súlyosan eltorzította érvényesülésünket. Állandósította a hiányt, nyomában a korrupciós jelenségeket, leplezett vagy leplezetlen kiváltságokat, a gyors meggazdagodásra ösztökélő hazárdírozó szélhámoskodást, harácsolást. Egy biztos — a helyes kiútkeresés éppen azt a mértéktartást szükségen, hogy ne higgyünk üdvözítő megoldásokban. Ami természetesen nem ok arra, hogy ne cselekedjünk. Válsághelyzetben mindkét veszély fennáll. Ezt azért is jó lenne magunkban tudatosítani, mert a cselekvésképtelenség és az önámítás tünetei egyaránt jelen vannak mindennapjainkban. A hétköznapi emberek gondolkodásában éppen úgy, mint a döntéshozatali folyamat meghatározó posztjain. A második kérdés: van- nak-e felkentek, akik a megváltás ígéretét hordozzák? Nincsenek ilyenek. És minél szükebbre vonjuk a lehetséges javaslattevők körét, minél kisebbre szabjuk a beleszólás politikai játékterét, személyek számára fenntartva az úrfelmutatás celebrálását, annál bizonyosabb, hogy az ígért édenek délibábnak bizonyulnak. Okos döntések leginkább a közbölcsesség tapasztalataiból születhetnek. Ezért lehetővé kell tenni az ügyek közüggyé válását. Az elkülönült politikai intézmények jelentőségét nem csökkenti, ha a politika túlsúlya megszűnik. Ha nem a politika garantálja, hogy Bős-Nagymarosnak nincsenek ártalmai, hogy Tengiz gazdaságos lesz, s hogy Csernobil nem ismétlődhet. A társadalomnak nem vá- teszekre van szüksége, hanem arra, hogy önlábára álljon. Nem elhivatott vezetők és csalhatatlan döntések mítoszát kell magunkban melengetnünk. Ellenkezőleg. Hangosabban kell megfogalmazni azt az igényünket, hogy részünk—lehessen közös bajaink vitatásában,' hogy felelősen segíthessük a kiútkeresésre hivatalból elszegődött személyeket és szervezeteket. És talán még egy megfontolást érdemes végiggondolnunk. Aki előre tájékozódik, annak visszafelé is kell néznie. Múltbeli cselekvéseink józan kritikájának minden stációja a lehetséges jövő felé kövezi útjainkat. (Folytatjuk) Kiss Gábor „Itt senki sem kártyázott.. „Akkor kérem a panaszkönyvet” — sok vita zárul ezzel a kijelentéssel a vevő és az eladó között. Mi lesz ezeknek a bejegyzéseknek, vagy a gazdálkodó szervekhez beérkező panaszoknak a további sorsa? Ezt vizsgálta a megyei kereskedelmi felügyelőség. A szerzett tapasztalatokról érdeklődtünk Iván László kereskedelmi felügyelőtől. — A megyében a bejelentések száma jóval meghaladja az országos átlagot. Míg a felügyelőséghez vagy a más állami szervekhez eljuttatott észrevételek összességében nőttek, az az ellentmondás tapasztalható, hogy a központokba érkező vagy a panaszkönyvi (vásárlókönyvi) bejegyzések száma nem emelkedett. Csak szóban — A vevők sok esetben nem szívesen fordulnak problémáikkal a bolt gazdájához. Mi lehet ennek az oka? — A vizsgálat alapján feltárt negatívumok választ adnak a kérdésre. Ezek közül kiemelnék néhány jellemző dolgot. Azt tapasztaltuk, hogy a szóbeli bejelentéseket nem rögzítik jegyzőkönyvbe. Az ilyen jelzések nagy része kivizsgálás és intézkedés nélkül feledésbe merül. Szeretném egy példával alátámasztani : egy fábiánházi lakos panasszal fordult az áfész vezetéséhez a 7. számú bolt dolgozói ellen. Az ügyről írásos feljegyzés nem készült, intézkedés csak hónapokkal később a megyei tanács megkeresése után történt. Megállapítható az is, hogy a kivizsgálások az esetek többségében formálisak, szakszerűtlenek, a válaszok, az intézkedések jogilag és szakmailag nincsenek megalapozva. Hadd mondjak erre is egy példát: a szamos- újlaki italbolttal kapcsolat-1 ban jött bejelentés, mely szerint az üzletben éjszakába nyúló kártyázás folyik, ahol nagy összegek cserélnek gazdát. A szövetkezet az esetet kivizsgálta, „reggel 9 és 10 óra között”. Ezzel gyakorlatilag a felvetéssel nem foglalkoztak. Az italboltvezető nyilatkozott — „kijelentem, hogy az egységben soha senki nem kártyázott”. Ennek alapján az ügyet lezárták. Időnként „füllentenek” — Ilyenkor esetleg egy tagadással be is fejeződik a számonkérés? — Sajnos sok esetben igen. Mivel a vizsgálati anyagok is hiányosak, így utólag nehéz nyomon követni a megállapításokat. A kereskedő rendszerint nem ismeri el a vásárló állításait. Gyakran helyszíni ellenőrzés sem történik, nem tartanak próba- vásárlást. A tisztázatlan kérdésekben nem keresik meg újra a vevőt. Több ízben előfordult az is, hogy a panaszos elégedett legyen, olyan intézkedésről, felelősségrevonásról adtak számot, ami nem történt meg, esetleg a szabálytalanságot sem szüntették meg. Jó példa erre a győrteleki áfész esete: a panaszoslevelet a szerkesztőség tette át a szövetkezethez kivizsgálásra, melyben arról írt az olvasó, hogy az 5-ös számú italbolt „büdös, a vezető italozik, megkárosítja a vevőket, ízléstelen képeket rak ki a falra”. Ezt a panaszt az igazgatóság ár- és minőség- ellenőrzés, próbavásárlás nélkül vizsgálta ki. A lapnak küldött válaszlevelükben a hiányosságok elhárításáról és egyéb pozitívumokról számoltak be. Gyakorlatilag azonban valótlan választ adtak. Mert a későbbi ellenőrzésünkkor megállapítottuk, hogy a képeket nem szedték le, a bolt továbbra is rendetlen és szemetes, lejárt határidejű árukat forgalmaznak. (Az észlelt hiányosságok miatt szabálysértési eljárást kellett lefolytatni.) Kerülni a személyeskedést Mindezeknek ellentmond, hogy a szövetkezetek nagy résíe kétévenként felülvizsgálta a, panaszügyek intézését. — Mindenütt probléma- mentesnek találták és az igazgatóságok elfogadták a beszámolókat. Ez arra mutat, hogy hiányos az elemző, és a panaszokkal kapcsolatos kutatómunka. — Milyen tapasztalatokat szereztek a vásárlók könyvével kapcsolatban? — A könyv szinte minden boltban rendelkezésre állt, egy-két esetben gond volt az elhelyezéssel. A bejegyzett panaszokra általában határidőn belül válaszoltak. (3—10 nap). Hiányosságnak róható fel viszont, hogy a bejegyzések másolatát nem mindig kapta meg a vevő. Jellemző az is, hogy a legtöbb bejegyzés a városi nagyobb boltokban történik. A magánkereskedőknél vagy szervizekben alig akad beírás. Véleményünk szerint ennek az az oka, hogy nem szívesen vállalják az ügyfelek a bejegyzéssel együttjáró személyeskedést. Inkább a felsőbb szervekhez fordulnak és tőlük várják a hatékony intézkedést. Dankó Mihály Fregatt néven az üzletekbe került a Komárom Megyei Sörgyár első saját főzésű söre. Az évi 250 ezer hektoliter kapacitású gyárat egy ipari és kereskedelmi vállalatból, valamint mezőgazdasági nagyüzemekből álló gazdasági társaság építette, mintegy 900 millió forintos ráfordítással. A zömmel KGST-országokból vásárolt gépeket, berendezéseket az egykori kőolajfeldolgozók kezelik, akik a Komáromi Kőolajipari Vállalatnál végrehajtott termékszerkezet-váltás után tanulták ki a sörgyártó szakmát. A most — egyelőre próbaüzemre — átadott főzőházban elsőként Fregatt néven, minőségét hat hónapig megőrző pilseni típusú sört főznek. (MTI-fotó: Jusztin Tibor) Felfelé a szamárlétrán mm ivatott a kisfőnök. Ma- WW gunk között így nevezzük szeretett osztályvezetőnket, Soponyai Pityut. — Névtelen levelet kaptam kezdte mondókáját eléggé szigorú, hivatalos hangon. — Rólad szól. A feladó azt írja, hogy része- geskedsz, zugivó lettél, zártkörű társaságban nagy pénzben kártyázol, a fizetésedet nem adod haza, rendszeresen vered az apádat. Mit tudsz felhozni a mentségedre? — Alkoholt utoljára szilveszterkor ittam az új esztendő tiszteletére. Krónikus gyomorsavhiányom van, ezért legtöbbször paradicsomlével oltom a szom- jamat. Van egy baráti kör, ahová járok, de ott csak tízfilléres alapon ultizom a társaimmal. Egyébként félárva vagyok, nyolcéves voltam, amikor az apám meghalt. Ha akarod, a jövő héten elviszlek arra a titkos találkahelyre. Mit mondjak, hogyan reagált a kisfőnök a válaszomra? Eljött velem ultizni. Mivel kezdetben elég takaros summát — tizennyolc forint negyven fillért! — nyert, örömében megivott öt üveg sört. meg négy fél konyakot. Olyan jó kedve támadt, hogy este tízkor elindult nála a vezérhangya, zenés étterembe vitette magát hűséges fegyverhordozójával, szóval velem. Nótázás közben többször megpróbált százast ragasztani a prímás homlokára, de a nagy lendülettől mindig a cimbalmosnál kötött ki. Hazafelé, néhány utcával a lakása előtt váratlanul kiszállt a taxiból, mondván, innét gyalog teszi meg az utat, s közben kiszellőzteti szeszgőzös, okos kis fejét. Másnap elpanaszolta, hogy a taxizás után megismerkedett egy bombajó nővel. Csak arra emlékszik, hogy hajnalban az állomás előtt egy villany- oszlopot csókolgatott eszeveszetten. □ Hivatott a nagyfőnök. Magunk között így hívjuk Csepreghy Jenő kartársat, a főosztályvezetőt. — Névtelen levelet kaptam — kezdte mondókáját túlságosan is szigorú, hivatalos hangon. — Az van benne, hogy iszol, titkos kártyabarlangban nagy pénzekben zsugázol, éjszakánként a cigánnyal huzatod, és rendszeresen ütöd- vered az apádat. Igaz ez? — Tévedés az egész, Je- nökém! ' Krónikus gyomor savhiány miatt kedvenc italom a paradicsomlé. Ami a kártyázást illeti, tízfillé1 rés alapon ultizom a barátaimmal. Ha akarod, téged is szeretettel és tisztelettel meghívlak. Tehát, hétfőn este hatkor első piros oszt! — Csajok vannak? — kérdezte nagy érdeklődéssel a főosztályvezető. — Hová gondolsz? — Ha nincsenek, akkor a titkárnőmet, Gizikét magammal viszem. Régi elvem: jó csaj nélkül egy tapodtat sem! Világos? Persze, hogy világos. Mit mondjak? Miközben mi ultiztunk, Giziké szép lássan elkortyolgatott egy fél üveg konyakot. A főnök utasítására az elázott hölgyet én vittem haza taxin. — Támassza csak oda a bejárati ajtóhoz, mindjárt lemegyek érte — szólt le a kaputelefonon Giziké élettársa, amikor értesítettem, hogy megérkeztünk. Pár perc múlva kinyílt a kapu, és a gyéren megvilágított kapualjból előlépett egy Búd Spencer-szerü hústorony. Többre nem emlékszem. Tíz éve gürcölök ebben a dohos irodában, és mire vittem? Nem sokra. A jóval kisebb képességű kollégáim sorra leköröztek, előbbre tartanak. Igen, mert folyton csak a főnökök körül nyüzsögnek, kedvüket keresik, aztán együtt sumá- kolnak, csavarognak velük a bús magyar éjszakában. mm em mondom, amióta Jw azt a két névtelen levelet megírtam So- ponyai Pistinek, meg a Csepreghy Jencinek, nem panaszkodhatom. Az elmúlt fél évben a kisfőnök- kel kétszer jártam külföldön, Jenci pedig a hústoronnyal történt karambolom után kiváló dolgozót csinált belőlem. Egy hónapja vettem át a plecsnit. Sőt mi több! Akkor már kinevezett csoportvezetőként. Szóval szépen haladok felfelé a szamárlétrán. Egyébként a kártyapartik azóta is minden héten összejön . . . Elnézést, csöng a telefon... ... Az igazgató titkárnője telefonált. Hívat a vezér. Ja, elfelejtettem mondani, hogy a múlt héten neki is küldtem egy névtelen levelet. Kiss György Mihály A panaszt gyakran eltussolják