Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-19 / 198. szám

1988. augusztus 19. Kelet-Magyarország 3 Gondolatok a szocializmusról (4.) Ki mutasson kivezető utat? Az ürügy megint szemé­lyes. „Maga is csak kriti­zál, de nem mutat kivezető utat!’’ „Rombolni már tud­nak dehát miből építkez­zünk?” Talán unja már a kedves olvasó, vagy kibúvókere­séssel gyanúsít, ha megint a kérdés, a szerintem rosz- szul-feltett kérdés elfogu­latlan elemzését javasolom. Először a kiútról. Közke­letű hiedelem formálja ma­gát szavakká a kérdésben. Először, hogy minden hely­zetből van kiút. Amin rá­adásul még azt is értjük: egyedül üdvözítő megoldás, azaz előre garantált ered­ményt hozó olyan cselek­véssor, amelynek nincsenek nemkívánatos kísérőjelen­ségei. Másodszor: hogy min­dig lennie kell valakinek — legyen az intézmény vagy személy —, akinek a kész megoldások a zsebé­ben vannak. Ideológiánk hosszú időn át táplálta ezt a tévhitet. A tudomány és a művé­szet ismeri a határhelyzete­ket vagy dilemmákat, ame­lyekre az jellemző, hogy nem lehet megoldásukra jó döntést hozni. Sánta Fe­renc híres regényének pél­dázata életszerű. Gyuricza órásmestert a nyilas valla­tó megoldhatatlan helyzet elé állítja. Ha arcul üti a meggyötört, megkínzott kommunistát, akkor elen­gedik, ha megtagadja, meg­hal. — A vallató tiszt nem tudja, hogy Gyuriczát bo­nyolultabb választásra kényszeríti: lakásán ugyan­is zsidó gyerekeket rejteget. A tét: vagy ezeket hagyja a sorsukra, vagy gyalázatban kell élnie, halálba induló társai szemeláttárn. erkölcsi bűnbe esvén. Gyuricza vé­gül a pofont választja. Ha­zafelé menet zokog az ut­cán, mert belső meggyőző­dése szerint nem kaphat erkölési felmentést — fel- oldozást. A megoldás tehát nem mindig jelent kiutat is egyben. Élénken élnek még ben­nem a pangás időszakában a Szovjetunióban folytatott vitáim •— ahol is állami dogma rangjára volt emel­ve a tétel, hogy nemkívá­natos társadalmi következ­mények sohasem kísérhet­nek politikai döntést. Ha mégis, akkor ezek eleve hi- ásak voltak, vagy elhárit­tatlan objektív okok, leg ellenséges manipu- ,k közrehatásával álltak — Vagy hibás — vagy ielyes. A megoldások ilyen tiszta formáját az élet nem ismeri. Ez csak a hétköz­napi gondolkodás kizárá­sos logikája és — az elmé­leti dogmatizmus szerint lehetséges. Vegyük pl. a foglalkozta- •tási gondokat megyénkben. Mi előhbre való? A minél szélesebb körű foglalkozta­tás, hogy elkerüljük a mun­kanélküliség halmozódását, vagy a termelő ágazatok korszerűsítése, aminek fö­lössé vált munkaerő lehet a következménye. Mind a kettő, -mondanánk könnye­dén. És ez elméletileg he­lyes felfogás. De, ha gya­korlatilag megvalósíthatat­lan? Nem biztos, hogy. min­dig megtehetjük, amit meg kellene tennünk. Ez is egy ellentmondás tehát. Hiába tudjuk, hogy a nemzetiségi probléma megoldása csak a politikai S_______________________ demokrácia következetes megvalósításával érhető el, ha ennek folyamatára az állami szuverenitás tiszte­letben tartásának számunk­ra is fontos követelménye miatt határainkon túl nem lehet befolyásunk. A politika a lehetséges lépések művészete. A lehe­tetlen megkísértése semmi­lyen összefüggésben nem lehet értelmes célja. Mind­annyiszor, amikor a politi­kai akarnokság úgy vélte, hogy erőszakot téve a való­ságon, bármit akarhat, csődbejutását kockáztatta. Ügy gondoltuk pl., hogy a szocializmus nem árugaz­daság. Ez a tévesnek bizo­nyult elképzelés nem tudta megváltoztatni a gazdaság törvényszerűségeit, de közös kárunkra súlyosan eltorzí­totta érvényesülésünket. Ál­landósította a hiányt, nyo­mában a korrupciós jelen­ségeket, leplezett vagy lep­lezetlen kiváltságokat, a gyors meggazdagodásra ösztökélő hazárdírozó szél­hámoskodást, harácsolást. Egy biztos — a helyes ki­útkeresés éppen azt a mér­téktartást szükségen, hogy ne higgyünk üdvözítő meg­oldásokban. Ami természe­tesen nem ok arra, hogy ne cselekedjünk. Válsághely­zetben mindkét veszély fennáll. Ezt azért is jó len­ne magunkban tudatosítani, mert a cselekvésképtelenség és az önámítás tünetei egy­aránt jelen vannak min­dennapjainkban. A hétköz­napi emberek gondolkodá­sában éppen úgy, mint a döntéshozatali folyamat meghatározó posztjain. A második kérdés: van- nak-e felkentek, akik a megváltás ígéretét hordoz­zák? Nincsenek ilyenek. És minél szükebbre vonjuk a lehetséges javaslattevők körét, minél kisebbre szab­juk a beleszólás politikai játékterét, személyek szá­mára fenntartva az úrfel­mutatás celebrálását, annál bizonyosabb, hogy az ígért édenek délibábnak bizo­nyulnak. Okos döntések leginkább a közbölcsesség tapasztala­taiból születhetnek. Ezért lehetővé kell tenni az ügyek közüggyé válását. Az elkü­lönült politikai intézmé­nyek jelentőségét nem csökkenti, ha a politika túl­súlya megszűnik. Ha nem a politika garantálja, hogy Bős-Nagymarosnak nincse­nek ártalmai, hogy Tengiz gazdaságos lesz, s hogy Csernobil nem ismétlődhet. A társadalomnak nem vá- teszekre van szüksége, ha­nem arra, hogy önlábára álljon. Nem elhivatott ve­zetők és csalhatatlan dönté­sek mítoszát kell magunk­ban melengetnünk. Ellen­kezőleg. Hangosabban kell megfogalmazni azt az igé­nyünket, hogy részünk—le­hessen közös bajaink vitatásában,' hogy felelősen segíthessük a kiútkeresés­re hivatalból elszegődött személyeket és szervezete­ket. És talán még egy meg­fontolást érdemes végig­gondolnunk. Aki előre tá­jékozódik, annak visszafelé is kell néznie. Múltbeli cselekvéseink józan kritiká­jának minden stációja a le­hetséges jövő felé kövezi útjainkat. (Folytatjuk) Kiss Gábor „Itt senki sem kártyázott.. „Akkor kérem a panasz­könyvet” — sok vita zárul ezzel a kijelentéssel a vevő és az eladó között. Mi lesz ezeknek a bejegyzéseknek, vagy a gazdálkodó szervek­hez beérkező panaszoknak a további sorsa? Ezt vizsgálta a megyei kereskedelmi fel­ügyelőség. A szerzett tapasz­talatokról érdeklődtünk Iván László kereskedelmi felügye­lőtől. — A megyében a bejelen­tések száma jóval meghalad­ja az országos átlagot. Míg a felügyelőséghez vagy a más állami szervekhez eljut­tatott észrevételek összessé­gében nőttek, az az ellent­mondás tapasztalható, hogy a központokba érkező vagy a panaszkönyvi (vásárló­könyvi) bejegyzések száma nem emelkedett. Csak szóban — A vevők sok esetben nem szívesen fordulnak problémáikkal a bolt gazdá­jához. Mi lehet ennek az oka? — A vizsgálat alapján fel­tárt negatívumok választ ad­nak a kérdésre. Ezek közül kiemelnék néhány jellemző dolgot. Azt tapasztaltuk, hogy a szóbeli bejelentéseket nem rögzítik jegyzőkönyv­be. Az ilyen jelzések nagy része kivizsgálás és intézke­dés nélkül feledésbe merül. Szeretném egy példával alá­támasztani : egy fábiánházi lakos panasszal fordult az áfész vezetéséhez a 7. számú bolt dolgozói ellen. Az ügy­ről írásos feljegyzés nem ké­szült, intézkedés csak hóna­pokkal később a megyei ta­nács megkeresése után tör­tént. Megállapítható az is, hogy a kivizsgálások az esetek többségében formálisak, szakszerűtlenek, a válaszok, az intézkedések jogilag és szakmailag nincsenek meg­alapozva. Hadd mondjak er­re is egy példát: a szamos- újlaki italbolttal kapcsolat-1 ban jött bejelentés, mely szerint az üzletben éjszaká­ba nyúló kártyázás folyik, ahol nagy összegek cserélnek gazdát. A szövetkezet az ese­tet kivizsgálta, „reggel 9 és 10 óra között”. Ezzel gyakor­latilag a felvetéssel nem fog­lalkoztak. Az italboltvezető nyilatkozott — „kijelentem, hogy az egységben soha sen­ki nem kártyázott”. Ennek alapján az ügyet lezárták. Időnként „füllentenek” — Ilyenkor esetleg egy ta­gadással be is fejeződik a számonkérés? — Sajnos sok esetben igen. Mivel a vizsgálati anyagok is hiányosak, így utólag ne­héz nyomon követni a meg­állapításokat. A kereskedő rendszerint nem ismeri el a vásárló állításait. Gyakran helyszíni ellenőrzés sem tör­ténik, nem tartanak próba- vásárlást. A tisztázatlan kér­désekben nem keresik meg újra a vevőt. Több ízben előfordult az is, hogy a panaszos elégedett legyen, olyan intézkedésről, felelősségrevonásról adtak számot, ami nem történt meg, esetleg a szabálytalan­ságot sem szüntették meg. Jó példa erre a győrteleki áfész esete: a panaszosleve­let a szerkesztőség tette át a szövetkezethez kivizsgálásra, melyben arról írt az olvasó, hogy az 5-ös számú italbolt „büdös, a vezető italozik, megkárosítja a vevőket, íz­léstelen képeket rak ki a falra”. Ezt a panaszt az igazgatóság ár- és minőség- ellenőrzés, próbavásárlás nélkül vizsgálta ki. A lapnak küldött válaszlevelükben a hiányosságok elhárításáról és egyéb pozitívumokról szá­moltak be. Gyakorlatilag azonban valótlan választ ad­tak. Mert a későbbi ellenőr­zésünkkor megállapítottuk, hogy a képeket nem szedték le, a bolt továbbra is rendet­len és szemetes, lejárt ha­táridejű árukat forgalmaz­nak. (Az észlelt hiányossá­gok miatt szabálysértési el­járást kellett lefolytatni.) Kerülni a személyes­kedést Mindezeknek ellentmond, hogy a szövetkezetek nagy résíe kétévenként felülvizs­gálta a, panaszügyek intézé­sét. — Mindenütt probléma- mentesnek találták és az igazgatóságok elfogadták a beszámolókat. Ez arra mutat, hogy hiányos az elemző, és a panaszokkal kapcsolatos kutatómunka. — Milyen tapasztalatokat szereztek a vásárlók könyvé­vel kapcsolatban? — A könyv szinte minden boltban rendelkezésre állt, egy-két esetben gond volt az elhelyezéssel. A bejegyzett panaszokra általában határ­időn belül válaszoltak. (3—10 nap). Hiányosságnak róható fel viszont, hogy a bejegyzé­sek másolatát nem mindig kapta meg a vevő. Jellemző az is, hogy a legtöbb bejegy­zés a városi nagyobb boltok­ban történik. A magánkeres­kedőknél vagy szervizekben alig akad beírás. Vélemé­nyünk szerint ennek az az oka, hogy nem szívesen vál­lalják az ügyfelek a bejegy­zéssel együttjáró személyes­kedést. Inkább a felsőbb szervekhez fordulnak és tő­lük várják a hatékony intéz­kedést. Dankó Mihály Fregatt néven az üzletekbe került a Komárom Megyei Sör­gyár első saját főzésű söre. Az évi 250 ezer hektoliter ka­pacitású gyárat egy ipari és kereskedelmi vállalatból, vala­mint mezőgazdasági nagyüzemekből álló gazdasági társaság építette, mintegy 900 millió forintos ráfordítással. A zöm­mel KGST-országokból vásárolt gépeket, berendezéseket az egykori kőolajfeldolgozók kezelik, akik a Komáromi Kőolaj­ipari Vállalatnál végrehajtott termékszerkezet-váltás után tanulták ki a sörgyártó szakmát. A most — egyelőre pró­baüzemre — átadott főzőházban elsőként Fregatt néven, minőségét hat hónapig megőrző pilseni típusú sört főznek. (MTI-fotó: Jusztin Tibor) Felfelé a szamárlétrán mm ivatott a kisfőnök. Ma- WW gunk között így ne­vezzük szeretett osz­tályvezetőnket, Soponyai Pityut. — Névtelen levelet kap­tam kezdte mondókáját eléggé szigorú, hivatalos hangon. — Rólad szól. A feladó azt írja, hogy része- geskedsz, zugivó lettél, zártkörű társaságban nagy pénzben kártyázol, a fize­tésedet nem adod haza, rendszeresen vered az apá­dat. Mit tudsz felhozni a mentségedre? — Alkoholt utoljára szil­veszterkor ittam az új esz­tendő tiszteletére. Króni­kus gyomorsavhiányom van, ezért legtöbbször pa­radicsomlével oltom a szom- jamat. Van egy baráti kör, ahová járok, de ott csak tízfilléres alapon ultizom a társaimmal. Egyébként félárva vagyok, nyolcéves voltam, amikor az apám meghalt. Ha akarod, a jövő héten elviszlek arra a tit­kos találkahelyre. Mit mondjak, hogyan rea­gált a kisfőnök a válaszom­ra? Eljött velem ultizni. Mi­vel kezdetben elég takaros summát — tizennyolc fo­rint negyven fillért! — nyert, örömében megivott öt üveg sört. meg négy fél konyakot. Olyan jó kedve támadt, hogy este tízkor elindult nála a vezérhan­gya, zenés étterembe vitette magát hűséges fegyver­hordozójával, szóval ve­lem. Nótázás közben több­ször megpróbált százast ragasztani a prímás hom­lokára, de a nagy lendü­lettől mindig a cimbalmos­nál kötött ki. Hazafelé, né­hány utcával a lakása előtt váratlanul kiszállt a taxi­ból, mondván, innét gyalog teszi meg az utat, s köz­ben kiszellőzteti szeszgőzös, okos kis fejét. Másnap el­panaszolta, hogy a taxizás után megismerkedett egy bombajó nővel. Csak arra emlékszik, hogy hajnalban az állomás előtt egy villany- oszlopot csókolgatott esze­veszetten. □ Hivatott a nagyfőnök. Ma­gunk között így hívjuk Csepreghy Jenő kartársat, a főosztályvezetőt. — Névtelen levelet kap­tam — kezdte mondókáját túlságosan is szigorú, hi­vatalos hangon. — Az van benne, hogy iszol, titkos kártyabarlangban nagy pénzekben zsugázol, éjsza­kánként a cigánnyal hu­zatod, és rendszeresen ütöd- vered az apádat. Igaz ez? — Tévedés az egész, Je- nökém! ' Krónikus gyo­mor savhiány miatt kedvenc italom a paradicsomlé. Ami a kártyázást illeti, tízfillé1 rés alapon ultizom a ba­rátaimmal. Ha akarod, té­ged is szeretettel és tiszte­lettel meghívlak. Tehát, hétfőn este hatkor első pi­ros oszt! — Csajok vannak? — kér­dezte nagy érdeklődéssel a főosztályvezető. — Hová gondolsz? — Ha nincsenek, akkor a titkárnőmet, Gizikét ma­gammal viszem. Régi el­vem: jó csaj nélkül egy ta­podtat sem! Világos? Persze, hogy világos. Mit mondjak? Miközben mi ultiztunk, Giziké szép lássan elkortyolgatott egy fél üveg konyakot. A fő­nök utasítására az elázott hölgyet én vittem haza ta­xin. — Támassza csak oda a bejárati ajtóhoz, mindjárt lemegyek érte — szólt le a kaputelefonon Giziké élet­társa, amikor értesítettem, hogy megérkeztünk. Pár perc múlva kinyílt a ka­pu, és a gyéren megvilágí­tott kapualjból előlépett egy Búd Spencer-szerü hústo­rony. Többre nem emlék­szem. Tíz éve gürcölök ebben a dohos irodában, és mire vittem? Nem sokra. A jóval kisebb képességű kollégáim sorra leköröztek, előbbre tartanak. Igen, mert foly­ton csak a főnökök körül nyüzsögnek, kedvüket ke­resik, aztán együtt sumá- kolnak, csavarognak velük a bús magyar éjszakában. mm em mondom, amióta Jw azt a két névtelen le­velet megírtam So- ponyai Pistinek, meg a Csepreghy Jencinek, nem panaszkodhatom. Az el­múlt fél évben a kisfőnök- kel kétszer jártam külföl­dön, Jenci pedig a hús­toronnyal történt karambo­lom után kiváló dolgozót csinált belőlem. Egy hónap­ja vettem át a plecsnit. Sőt mi több! Akkor már kine­vezett csoportvezetőként. Szóval szépen haladok fel­felé a szamárlétrán. Egyéb­ként a kártyapartik azóta is minden héten össze­jön . . . Elnézést, csöng a telefon... ... Az igazgató titkárnő­je telefonált. Hívat a ve­zér. Ja, elfelejtettem mon­dani, hogy a múlt héten neki is küldtem egy név­telen levelet. Kiss György Mihály A panaszt gyakran eltussolják

Next

/
Thumbnails
Contents