Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-17 / 196. szám
1988. augusztus 17. Kelet-Magjarország 3 — Gondolatok a szocializmusról (2.) A fiatalok olcsón adják a szülSi házat Sok még a végig nem gondolt gondolat. Tanúi vagyunk armak, hogy új üdvözítő eszmék (vagy csak új divatok) is toboroznak híveket. Atavizmusok meg — igazolhatatlan vagy lejárt nézetek — nemcsak felismerhetően, álruhában is kelletik magukat. Csali mesék is — a reformok bül- bülszavú nyelvén. Engem zavar, ha a politizáló párt helyes követelményének legfontosabb jellemzőiként a kommunista gondolkodásmódot és meggyőződést, a szocializmusba vetett hitet, a kommunisták kormányzását és a dolgozó nép nevében történő hatalomgyakorlást sorolja az előadó. Nem azért, mintha nem voksolnék a kommunista meggyőződésre, hanem azért, .mert ez nem magától értetődő fogalom. Nagyon sokféle nézet és politikai törekvés árulhatja magát kommunista meggyőződésként. Azért, hogy tartalma 'mások által is megközelíthető és ellenőrizhető legyen, a valóságos problémák kapcsán kell személyesen kifejteni és nem lehet csupán evidenciaként kinyilatkoztatni. Kérdés az is: kívánatos-e, hogy viszonyunk a társadalmi berendezkedéshez hitszerű viszony legyen? Hogy nem éppen a feltétlen hitszerűség okozott-e súlyos károkat a kommunista mozgalom történetében. És lemondhatunk-e arról, hogy legalább a magunk számára meghatározzuk: mit értünk szocializmuson. Mert szocializmus ügyben a legfőbb gondunk ma éppen ez. És elégséges-e azt mondám: a nép nevében? Ha nem körvonalaztuk, hogy miképpen akarjuk megteremteni a nép politizálásának társadalmi kereteit. Ép pontatlannak tartom azt a megfogalmazást, hogy „30 évig jól mentek a dolgaink”. Nem azért, mert elvitatnám nemzeti fejlődésünk történelmi eredményeit, hanem azért, mert ezekbe az eredményekbe volt bekódolva minden mai gondunk is. Ezért a mai politikától pontosabb és differenciáltabb múltmegítélés kívántatna a szerves folytatás igenjeinek és a szakítás nemjeinek világosabb, pontosabb körülhatárolásához. A párt politikája nem lehet elkülönült, intézményei vagy személyei által mintegy az alattvalók számára kialakított eleve létező adottság és keret, hanem csakis a párttagság feladványaként és felelősségével, a dolgozó tömegekkel együtt végzendő folytonos feladat. A politika legáltalánosabb kereteit kifejező ideológia tekintetében nincs fent és lent, éppen ebben nincs beosztáshoz — funkcióhoz kötött előjog az igazságra. Ideológiai eszméket csak eredményes politikai cselekvés — végső soron a társadalmi viszonyokban megjelenő tényleges eredmények igazolnak vagy cáfolnak. Legfontosabb vitatémánk ezért manapság éppen az, hogy milyen szocializmust akarunk. A történelmi félés közelmúltunk legfontosabb tanulsága, hogy nincs eleve adott, minden részletében előre látható jövőnk. Hogy a jövő politikai választások tárgya, tőlünk is függ. Éppen ezért szocializmusról gondolkodva mai választásaink feltételeit, lehetőségeit, lehetséges következményeit kell mérlegelnünk. A szocializmus elméleti építményét nem kiagyalt, önkényesen felépített gondolati alakzatokban kell megálmodnunk, hanem célszerű és történelmileg igazolt cselekvések közös eredőjeként, gondolati esz- szenciájaként elvonatkoztatnunk. Rendjén való, ha elutasítjuk a próféciákat, ha rü- helljük a prófétákat, a pró- fétaságot, s a bizonyítékokat megelőző feltétlen hiteket. De ha a tudás nem ítélhető is egyesek privilégiumának, annál kényszerítőbb a feladat: hogy mindannyian „látnokká” tegyük magunkat. Prófétákat nem elégséges csupán személyükben lefokozni. Azt a rendszert kell megváltoztatnunk, amelyben önjelölt, vagy átlátszó praktikákkal piedesztálra emelt emberek kijelentéseit kinyilatkoztatásnak, jövendölésnek fogadjuk el. Igazi tudás esélyei csak olyan helyzetben erősödhetnek, amelyben az igaz gondolatok felvetése mindenki részéről feltételezett, s amelyben éppen ezért mindenki szólásra jelentkezhet., Az embereket nem téríteni és nem pásztorolni kell. És próféták sem szükségesek ott, ahol mindenki látó.Hogyha tudta(d), miért nem mondta(d)? — Jogos kérdés ez is. Címezzük a politikának, a tudománynak, meg a tudományközvetítőnek. Teljesebb formában ígyt szokott hangzani: „Mit csinált ez a sok okos közgazdász, szociológus és más mindenféle -ogus a múltban? Miért nem emelt szót? Hol voltak a mai reformpolitikusok? Hiszen sokan közülük eddig is hatalmi székekben ültek! És ön is, aki ekkor meg ekkor. így meg így, szóval egészen másként beszélt.” Haladjunk a kérdések rendjében. Tudhattuk-e akkor? Az kétségtelen, hogy a tudásnak tartalmaznia kell az előrelátás mozzanatát is. Minthogy a tudományos ismeret a törvényszerűségekre vonatkozik, számolhat a jövőbeni folyamatok valószínű alakulásával. Csakhogy: nem mindegy, mi az ismeret tárgya. A társadalom történéseinek tudomá- ‘ nyos kiszámíthatósága bizonytalanabb, mint a természeté. Hiszen a társadalom jövője mindenkori tetteinktől függ. Azaz tőlünk magunktól is. A lehetséges tettek köre szélesebb annál, mint amit végül is megválasztunk. Ezért a kívánatos jövő realizálása nagymértékben kapcsolható össze azzal, hogy sikerült-e felismernünk a legjobb lehetőséget, s hogy egyes lépéseink ténylegesen egyező- ek-e a lehetőségek támasztotta követelményekkel. (Folytatjuk) Kiss Gábor _________________________> Paszab nyugdíjba négy öt évvel ezelőtt a Sza- bolcs-Szatmár megyei Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet paszabi népművészeti szövőházában még százötvenen dolgoztak. Ma összesen harmincnégyen, de közülük is tizenegyen bedolgozók. A jelentős munkaerőcsökkenést Balogh Zoltánné, a szövetkezet elnöke így indokolta : Nem fogy a szenes Paszab tipikus szabolcsi falu, amelyben 1261- en élnek. A községben ötszázhuszonkét embernek van állandó munkája. Közülük közel kétszázan naponta zötyögnek a kisvonaton, utaznak munkásbusszal Nyíregyházára, Tokajba, Vencsellőre, Rakamazra és még a jó ég tudja hová. — Szívesen alkalmaznánk több asszonyt, de a lekötöttsége a paszabi szövőháznak csak jó közepes. Nem dolgozhatunk megrendelés hiányában teljes kapacitással. Meg kell értenünk, hogy a emberek most inkább kenyeret vesznék, és nem nép- művészeti abroszokat, térítőkét. Ennek ellenére keressük a partnereket és igyekszünk legalább a mostani létszámot megtartani. Júniusi felmérés szerint a községben található kétszáz eltartottból harminchatan jelentkeztek munkára. Közülük tizenheten elmennének 2500—3000-ért, míg tizennégyen 3000 és 4000 forint között jelölték meg a leendő fizetés határát, összesen négyen szeretnék, ha a bérűik 4000 forinton felül lenne __ Arra, hogy miért vállalnák a létminimumhoz közeli fizetségért a napi nyolcórás fizikai munkát, a harminchét éves Kakuk József így válaszolt: — Húsz évet ingáztam, nincs kedvem már korán kelni és későn jönni. Nem vagyok egészséges, gondolnom kell a jövőre. Helyben 3500 forintért szinte bármilyen munkát elvállalnék, pedig egy éve még tízezer forinttal volt kibélelve a boríték. Jelenleg alkalmi munkából élek, és nem sok remény van arra, hogy a környéken valaha is el tudjak helyezkedni. Halász Erzsébet, a Tisza- bercel—Paszab Közös Tanács vb-titkára gondterhelten sorolja a paszabi emberek elhelyezkedési nehézségeinek okait: I közhasznú munka sem kiút — A községben csak pár emberre van szükség a szolgáltatások ellátására (posta, boltok, felvásárló stb.). A helyi munkalehetőségek beszűkültek. A szövőház vajúdik, a termelőszövetkezet nem vesz fel újabb tagokat, két éve a téglagyár is bezárt. Sokat gondolkoztunk a közhasznú munka létrehozásán, de ez azért bukott meg, mert nincs rá létszámkeretünk. Öt főre kaptuk csak meg, és a munkások irányítóját már nekünk kellett megoldanunk valamilyen módon. Még csak kilátás sincs, hogy ebben az ügyben előbbre lépjünk. Fél év alatt kifutottuk a segélykeretünket, most kaptunk a megyétől plusz kétszázezer forintot, de valószínű év végéig ez is kevés lesz. — Biztos, hogy sok a valós foglalkoztatási gond a községben, ám az elgondolkodtató, hogy a Hódiköt nyolc- vanháromban Bercelre telepített varrodájába úgy kellett az asszonyokat összeszedni. Eredetileg — a munkaerőfelmérések szerint — három műszakra tervezték a termelést. A nők inkább otthon maradtak: állatot nevelnek, zöldséget és gyümölcsöt termesztenek. — Paszabot egyébként csöndes állóvízhez tudnám leginkább hasonlítani ilyen téren, hiszen abszolút nincs lehetőségünk bővítésre. Az iszákosok, hangoskodók sorsa pedig végképp megpecsételődik, nem tudnak elhelyezkedni a környéken. Készül a méltán híres paszabi szőttes. Elhagyott házak A legrosszabb helyzetben a fiatalok vannak. Munkahely nincs a környéken számukra, aki mégis ott marad, annak vállalnia kell az ingázást és minden egyéb más hátrányt is. Bölcsőde sincs, A paszabi állomásépület jelkép is lehetne. £ z igen! Maga a természet a legtökéletesebb vitamin — állapította meg Zsora Rete- kovszkij, miután elolvasott egy népszerű tudományos cikket az újságban. — A fű számunkra nem gyom, hanem valóságos elixir — emelte fel jelentőségteljesen az ujját. — A szamóca, a fekete áfonya, a hársvirág, de még a csalán is hasznos egészségünkre. — Azt ajánlom, együnk szamócát literszámra, hogy ne legyenek szarkalábak a szemünk alatt — tüsténkedett felesége, Marija Dmit- rijevna —, a csalán pedig megóv bennünket a kopaszodástól. A fellelkesült Retekov- szkijék vitaminbalzsamokra éhesen rohantak a közeli parkerdőbe. Itt több ember heverészett már közvetlen környezetükből, megszabadulva az aszfalttól, és harangok módjára csörget- ték-zörgették a bádogkannákat, csöbröket. Házukból, a 15. emeletről Pjotr Szi- dorovics Dagin, aki a bo- londulásig olvasott a hársfavirág mágikus tulajdonságairól, felmászott egy évszázados hársfára. De már nem tudott lejönni, így segítségért kiáltozott. — Ott valaha seregélyek éltek, még fülemüle is előfordult, de most Dagin kornyikál odafönn — jegyezte meg Zsora Rete- kovszkij, és tépdeste a füvet a hárs alatt. Majd így szólt: — Szamócát párolok paradicsomszószban, aztán behintem cukorral ízlés szerint. — Jönnek a vitaminok, mama, valósággal futnak ide, nyakoncsíptem a vitaminokat — kiáltotta az egész térséget betöltő éles hangján a hétéves Dasa, miközben kezecskéivel a gyermekláncfüvet tépdeste. Vaszilij Treszkov; Ebben van a vitamin! — Nem a tiéd a gyermekláncfű — lökte oldalba az elsős Verocska — mi már este a mamával sort fogtunk. — Mi még tegnapelőtt — mosolygott Retekovszkij —, de ti nem voltatok itt. A gyermekláncfű előtt idegesen mozgolódott a sor. — Ti, ott a sor végén, nem a buszon, hanem itt, a parkerdőben, nem tudjátok, hogy mennyi szépség, mennyi jó illat van a természetben — mondta egy pirospozsgás bácsi, akinek fényes gombok voltak az inge vállán. — Mindenki örül és szeret itt. Ügy van, ahogy a versben áll: „addig jó itt szerteszét, amíg szamóca piroslik a bokor alján”. — Mélyet lélegzett. — Micsoda ízek. Micsoda lélelmelegítö illatok! — Dior — mondja Taja, a szépségszalon fodrásza. — Miközben fésülünk, a nyírfakéreg levétől gőzölt arcon eltűnnek a bi- bircsókok, ha így gyógyaz általános iskolai tanítók nagy része nem rendelkezik képesítéssel. A tanács igyekszik az elhagyott lakások kiutalásával segíteni rajtuk, de többen inkább elköltöznek Nyíregyházára, Pestre, Dunántúlra. Az is előfordul, hogy az elhunyt szülők 7—800 ezer forintos családi házát a fiatalok 2—300 ezerért kótyavetyélik el, csakhogy megszabaduljanak a községből. Az idősebb paszabi emberek mesélték: régen kora tavasztól rendezettek voltak a porták, szégyen volt, ha valaki nem művelte a földjét. Ma már ez sincs meg és az összetartás sem akkora az emberekben, mint régen. Paszab tipikus szabolcsi falu. Szép lassan nyugdíjba megy... Száraz Attila kezeljük magunkat. Leborotváljuk a héjat a nyírfáról, s aztán egy hétig sza- unázhatunk. — Nekem meg azt mondták, hogy éjjel tölgyfalombot kell rágcsálni — düny- nyögte egy anyóka. — Azt beszélik, hogy 40 évesre fiatalít, és még gyermeket is lehet szülni. Nekem most nehéz az ágakért gebesz- kedni, ezért elhatároztuk az apjukommal, hogy elfűrészeljük a tölgyet, és elültetjük az erkélyünkön. — Én egy darabkát kérek a tölgy gyökeréből — szólt Retekoszkij —, abból képet alkothatunk a természet mélységéről. — Barbárság! — mondja Taja, a fodrász. — A tölgy gyökerét sós vízben kell pácolni. Szép lesz tőle az arcunk, és az emésztést is elősegíti. A parkerdő vitaminná alakult. Minden fűből főzet vált. Majd elterjedt a pletyka, hogy a kis tóban levő iszap a benne tenyésző hínárral együtt megóv az elhájasodástól, és megőrzi jó alakunkat. Marija Dmitrijevna és férje lapátot ragadva rohant megtisztítani a szennyes tavat, amely ott poshadt a hajdani forrás helyén. Rete- kovszkijékhoz lelkesült tömeg csatlakozott. Nem sok idő múlva megtisztították a tavat az évszázados szeméttől. A víz áttetsző és hideg lett. Tiszta a mélysége, és még a gyógyító forrást is feltárták. De c-c-c, csend! Ma még nem tudjuk, hogy mikor, de az a sanda gyanúnk, hogy a tavacska ismét mocsárrá fog változni. (Mizser Lajos fordítása) Hogyha tudta(d), miért nem mondta(d)?
