Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-16 / 195. szám
4 K«l«t-ltagyaronzág 1988. augusztus 16. Szovjet kormánynyilatkozat Afganisztánról A csapatok fele kazalért, ie... A szovjet kormány határozottan leszögezi, hogy tűrhetetlenné vált az az obstrukci- ós magatartás, amelyet Pakisztán az afganisztáni rendezésről kötött genfi megállapodásokkal kapcsolatban tanúsít. Ha ez folytatódik, a Szovjetunió fenntartja magának a jogot, hogy a helyzet diktálta intézkedéseket tegyen — állapítja meg a szovA kivonuló csapatok pihenőt tartanak útban hazafelé. Bist nq um flöntalt aleliefcériil Tanácskoznak a republikánusok Elemzés a közelmúltról (Folytatás az 1. oldalról) mértékű konvertibilis elszámolású külkereskedelmi aktívumot sikerült elérni, ami az áruforgalmon kívüli fizetések pozitív egyenlegével együtt elegendő volt a korábban felvett hitelek állandóan emelkedő kamatterheinek fedezésére, valamint az adósságállomány szerény mértékű csökkentésére is. Az egyensúlyjavulás azonban a struktúra átalakulása, a hatékonyság növekedése helyett ismét elsősorban az import 1982. évi jelentős csökkentéséből és 1983—84. évi szinten tartásából adódott, az export növekedésének üteme — a támogatások fokozása ellenére — az 1980—81-es évekhez képest alig változott. Az import mérséklése az energiahordozókon kívül leginkább a gépek és berendezések behozatalát érintette. A változatlan összetételű konvertibilis export erőltetése, a korszerű technika importjának visszafogása elmélyítette a gazdaság strukturális feszültségeit. Ebben az időszakban az éves tervek mind a gazdaságnövekedésben, mind a belföldi felhasználásban alacsonyabb ütemet irányoztak elő. Felhalmozási hányadunk a fejlett tőkés országok átlagos szintjére csökkent. Az anyagi ágazatokban gazdálkodók árukibocsátása 25 százalékkal növekedett, de ennek kétharmad része az árak emelkedéséből származott. A felhasznált anyagok áremelkedése megegyezett a kibocsátás árindexével, vagyis a többletköltséget a termelők teljes egészében tovább hárították áraikban, s ez még a bérek és a tiszta jövedelem jelentős növelését is lehetővé tette. Az 1985—87 közötti időszak legfőbb jellemzője, hogy a gazdaságban nem következett be az a pozitív fordulat, amivel az MSZMP XIII. kongresszusa, illetve ennek nyomán a VII. ötéves terv számolt. A termékkibocsátás jóval kisebb mértékben növekedett. mint a felhasználás. Konvertibilis adósságállományunk több mint kétszeresére nőtt, áruforgalmunk egyenlege ismét passzívvá vált. Exportunk a három év során mindössze 5 százalékkal bővült, míg importunk növekedése megközelítette a 20 százalékot. Az 1985—87-es időszakon belül 1987-ben bekövetkezett a gazdaság élénkülése, a bruttó hazai termék növekedési üteme 3,4 százalékos volt. A dinamikus növekedés azonban több negatív következménnyel járt együtt. A bruttó hazai termék (GDP) előző évhez mért többlete folyóáron 135 milliárd forint volt. Ennek kétharmadrészét — 90 milliárd forintot — elvitte a fogyasztás növekménye. További 36 milliárd forintot kötött le a felhalmozási többlet, mindössze 9 milliárd forint jutott a belföldi források növekményéből az egyensúly javítására. Ez az összeg lényegesen kisebb, mint amennyire a külföldi adósságterhek fedezéséhez szükség lett volna. A vállalatok jövedelemnövekményének több mint 70 százaléka 1987-ben is áremelkedésből származott, ebben az évben a vállalati jövedelmek 65,3 százalékát vonta el az állami költségvetés az 1986. évi 61,3 százalékkal szemben. Iszlám felekezet hazánkban Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvény értelmében 1988. augusztus 15-1 hatállyal törvényesen elismert vallásfelekezetté nyilvánította a Magyar Iszlám Közösséget. A bemutatott szervezeti szabályzatukban kinyilvánították, hogy az Alkotmánynak és a törvényes jogszabályoknak megfelelően kívánnak működni Magyar- országon. Hétfőn délelőtt megnyílt a Republikánus Párt elnökjelölő tanácskozása New Orle- ansban. A fő eseményről azonban csak este, középeurópai idő szerint már kedden hajnalban kerül sor: ekkor szólal fel a tanácskozáson Reagan elnök. Reagan vasárnap érkezett a városba és mindjárt megadta a párttanácskozás alaphangját, konzervatív programot hirdetett meg és áldását adta arra, hogy a párt irányítását alelnöke, George Bush vegye át. Bush csak kedden jelenik meg New Orleansban, és nem szerepel együtt Reagan- nel, mintegy annak bizonyítására, hogy kibújik főnöke védőszárnyai alól. A párt elnökjelöltje egyébként változatlanul titokban tartja kit választ maga mellé alelnöknek. Bush csak csütörtökön kívánja ezt bejelenteni, amikor megtartja programbeszédét. A párt konzervatív csoportjának egyes képviselői azonban azzal fenyegetőznek. amennyiben az alelnöki tiszt jelöltje nem felel meg ízlésüknek, ellenjelölttel állnak elő. jet kormány hétfői nyilatkozata. A dokumentumot a szovjet csapatkivonás első felének befejezése kapcsán tettek közzé. A Szovjetunió, mint a gen- fl megállapodáscsomag egyik garantálója, mindent elkövet, hogy kötelezettségeit pontosan teljesítse. Ezt mutatja, hogy augusztus 15-re, a genfi megállapodásoknak megfelelően, a szovjet csapatok fele hazatért Afganisztánból. A szovjet vezetés sajnos kénytelen megállapítani, hogy a rendezés jóval előbbre tarthatna, ha Pakisztán ugyanilyen felelősségteljesen hajtaná végre Genfben vállalt kötelezettségeit. A valóság azonban épperi ellentétes képet mutat — szögezi le a nyilatkozat. Az afgán helyzet rendezésének egyik legfontosabb kérdése az afgán belügyekbe való beavatkozás megszüntetése. A genfi megállapodások után három hónappal azonban nemhogy nem szűnt meg. de jelentősen erősödött a beavatkozás. Folytatódik a kézi és nehézfegyverek szállítása Pakisztánból Afganisztánba, fegyveres csapatok, külföldi instruktorok érkeznek az országba. Kabult rendszeres rakétatámadások érik, amelyek következtében öregek, asszonyok, gyerekek pusztulnak el. Mindezért nemcsak a közvetlen tetteseket terheli a felelősség, hanem mindazokat, akik fegyverrel látják el az ellenzéket, akik a humanizmus és a nemzetközi jog normáival összeférhetetlen akciókra ösztönzik őket — mutat rá a szovjet kormány nyilatkozata. Dinamit gázpalackkal A milánói rendőrség főépülete előtt ismeretlen tettesek egy gépkocsiban dinamit- tal összekötött gázpalackot helyeztek el. A rendőrség még idejében felfedezte és hatástalanította a szerkezetet. Felrobbanásuk esetén a palackok valóságos tömeghalált okoztak volna. Egyetlen szervezet nem vállalta még magára az akciót, igy egyelőre bármilyen feltételezés csak üres találgatásnak számít. A robbanószerkezet jellege alapján libanoni akcióra tippel az olasz rendőrség; az sem kizárt azonban, hogy a dél-olasz szervezett alvilág akarta figyelmeztetni a rendfenntartó erőket, vagy legalábbis igy próbálta elvonni a közvélemény figyelmét a legutóbbi — egyre sűrűbbé váló — emberrablási esetekről. Repülőgéppel alig másfél óra az út Budapest és Erfurt között. Az utas ép- penhogy megeszi a felszolgált szendvicset, kortyol egyet a német sörből, s már ismét kapcsolhatja be magát, landol a gép. Onnan még negyvenegynéhány kikilométer vonatozás után, Weimart (Goethe, Schiller, Liszt városát, hogy csak a legnagyobbakat említsük) érintve lehet elérni Jénát. Már maga az állomás, az épület, annak környéke és fekvése megkapja az érkezőt. A magyar alföldhöz szokott szem semmi hasonlóságot nem talál a kettő között, minden teljesen más. Vajon mi várja még az idegent? Ez a vidék más, egészen más, mint egy magyar táj. Mások a hagyományok, más az örökség, talán csak az elmúlt három, négy évtized stílusa hasonlít a mienkhez. Engem természetesen nem ez a ma, hanem a tegnap, a tegnapelőtt érdekelt. A múlt alatt Jénában legalább ezer esztendőt kell érteni, arra az időre datálják a város keletkezését, történelmét. Büszkék is erre az ott lakók, minden fennmaradt épületen rajta van a ma kezenyoma. Kezdetben Jéna, vagyis akkor még „Jani” szerény szőlőművelő település volt, de a késő középkorban, az 1558- ban alapított egyetem óriási mértékben meggyorsította fejlődését. Hacsak a régi Piacteret vesszük, ahol a legmarkánsabban látszik a múlt, ahol ma is korabeli pompájában mutatja magát a régi városháza, rögtön szembetűnik, módos iparosok lakták a várost. Azok a házak, épületek, amelyek épségben maradtak (s nagyon sok ilyen található Jénában), tanúskodnak erről a korról, ugyanakkor árad belőlük a középkor hangulata. Sőt, sé- tálás közben gyakran éreztem, nem a mai, az eltelt évszázadok levegője lengi körül a Johannis Platzon a tornyot, a Piactér házai közötti szűk utcácskákat. S ez nem érzéki csalódás volt, a mindenáron való belema- gyarázás, ez valóban így van. Különösen orrtávolságra megközelítve e falakat érezhető a kövek más, a maihoz egyáltalán nem hasonlítható illata. Nem tudom, valóban ilyen volt-e a középkor levegője, vagy az évszázadok során szívták magukba minden kor jellegzetes szagát, s az elraktározódva és keveredve adott olyan jellegzetes, semmihez sem hasonlítható szagokat. Mindenesetre 'én ilyennek képzelem a középkort. A Piactér macskakövein sétálva -akaratlanul is eszébe jutnak az embernek az elmúlt évszázadok. A szorosan egymás mellett álló, egymáshoz ékelt házak a tizenhatodik, tizenhetedik századból maradtak itt. A régi városháza tornyos, árkádos épülete mindig nagyon sok érdeklődőt vonz. S mi más lehetne, mint a találkozások színhelye a Piactér. Délelőtt valóban piac van itt. A zöldség- és gyümölcsáru- sok mellett amolyan kirakodóvásárt is rendeznek nap mint nap. Lehet ott kapni inget, nadrágot, pulóvert a sátrakban, míg a kisiparosok és magánkereskedők a legkülönfélébb portékákat árulják: saját készítésű gyerekjátékokat, cserépedényeket, könyveket, cipőket. A zsibvásári hangulatot csak az idő múlása szakítja félbe, hogy délután már igazán a „nagy” találkozások színtere legyen a tér. Fiatalok és idősek sétálgatnak, meg-lnegállnak, nézelődnek, leülnek, pihennek, fagylaltoznak, s természetesen söröznek a szomszédos kerthelyiségben. Estére aztán kihal a Piactér. Ez engem majdhogynem megdöbbentett, hiszen éppen ilyenkor'lenne a legjobb alkalom egy-egy színAz óvárosi főtér Jénában, a padi játék bemutatására, vagy alkalmi zenekarok csábíthatnák vissza az embereket, de nem. Jénában ez nem honosodott meg, amit tiszta szívemből sajnálok. Mert szerintem vétek nem kihasználni egy ilyen adottságokkal rendelkező teret. Bárcsak Nyíregyházán lenne egy ilyen... Persze nem sok idő marad kesergésre, más érdekesség, látnivaló vonzza az idegent. A Piactér mellett egy hatalmas teret alakítotok ki. Minden kellék adott á pihenésre: padok, fák, bokrok, sétautak szolgálják ezt. Napközben ezrek megfordulnak itt, leülnek, találkoznak, beszélgetnek, ez a huszadik század Piactere. S hogy nyomatékosabb legyen, itt építették fel a százhúsz méter magas egyetemi épületet, egy köralakú tornyot. Ezt az építményt Jéna minden pontjáról látni lehet, nagyon jó tájékozódási pontnak bizonyult. A tetejéről pedig körpanoráma tárul fel, kilométerekre ellátni, amíg a környező hegyek engedik. Piactér (a szerző felvétele). Nehéz lenne felsorolni Jéna valamennyi történelmi és mai nevezetességét. Nem is ez a célja ennek az írásnak, hiszen akkor részletesen kellene még szólni az óváros többi látványosságáról a Johannistorról. a Collegium Jenenseről, a Szent Michael templomról, a lőportoronyról, a számtalan Goethe- és Schiller- emlékhelyről. Egyről viszont még feltétlenül szólni kell, az ott élő emberekről, akik meghatározói, formálói városuknak. Szeretek gyalogolni, sétálni, nézelődni. Eközben az ember elfárad, a nagy melegben jólesik egy hűsítő fagylalt. Állok az Eisbar, a fagylaltbár előtti sorban és éppen azon morfondírozom, vajon itt mennyibe kerül a fagylalt. Megkérdeztem az előttem álló hölgytől, aki készségesen válaszolt: a kis- adag fél, a nagyadag egy márka. Ö éppen tíz márkáért vesz most egy ételhordóba, viszi a kollégáinak. Aztán a legnagyobb megrökönyödésemre a tíz adag fagylalt után kért még egy tizenegyediket is, amit a fagyialtos egyenesen az én kezembe nyomott. Szerencse, vagy kedvesség? Fogjuk fel mindkettőnek. Másik emlékezetes találkozásom középiskolás fiatalokkal történt. Magyar újsággal a hónom alatt tértem be az eszpresszóba. A szomszédos asztalnál négy fiatal nyalogatta a fagylaltját, s hangosan beszélgettek, nem zavartatva magukat. Amikor meglátták az én asztalomon az újságot, abbahagyták a beszélgetést, s valamelyikük csak any- nyit mondott: ungarisch. Igen, mondom nekik németül, Ich bin Ungarisch. Ezzel csak a beszélgetés kezdődött el. Érdekelte őket, hogyan élnek a magyar középiskolások, mit tanulnak, hogyan szórakoznak, s amikor megtudták, hogy nálunk már június közepén véget ért a tanév, egy kicsit irigyelni is kezdték magyar kollégáikat, hiszen ők július elsejéig járnak iskolába. Azzal váltunk el, ha a két hónap nyári szünidőt tartalmasán eltöltik, az kitesz majdnem két és felet. Ügy látszik a fagylalt és az újság minden helyzetben jó kapcsolatteremtőnek bizonyult. Ismét az Eisbar előtti sorban álltam, amikor valaki hátulról rám köszönt: „Jó napot kívánok!" Na hiszen, gondoltam, kicsi a világ, ismerősre akadtam. Megfordultam, olyan 16-17 éves fiú köszöntött. Bemutatkozás után megkérdeztem, is- merjük-e egymást, mert én sehová sem tudtam elhelyezni emlékezetemben. Biztosan nem, mondta, ő itt Jénában él. Es szépen, sorban kibontakozott az élet- története. Édesapja magyar, de már két évtizede Jénában dolgozik. Édesanyja német, s talán ez érződött a kiejtésén, ám csak azután vettem észre, hogy mondta. Mert tökéletes magyarsággal beszélt Hans, amit a magyarországi tartózkodásai alatt csiszolt oly kiválóra. Azzal búcsúztunk el, ha legközelebb Magyar- országon jár, felkeres. Nagyon várom már kis jénai barátomnak, Hansnak a jelentkezését. Jénáról szólva semmiképpen sem lehet megfeledkezni a Zeiss Művekről Talán nincs a világnak olyan zuga, ahol ns ismernék ezt a nevet, ami már fogalommá vált az optikai iparban. Carl Zeiss volt az, aki megteremtette ennek az alapját. S ahogy az már lenni szokott, egy egészen egyszerű javítóműhelyből nőtte ki magát a Zeiss Művek. A gyár saját múzeumában végig követhető a történelem és az ipar fejlődése, amíg eljutottak a lencsék, mikroszkópok készítésétől az asztronómiai, a különféle mérő-, vákuumtechnikai és orvosi műszerek előállításáig. Jéna egyik mai nevezetessége is a Zeiss Művekhez kapcsolódik, amelyhez hasonló tökéletességű a maga nemében sehol a világon nem található, a Planetárium. Ebben rendszeresen tartanak csillagászati előadásokat, vetítenek oktatófilmeket, s mindemellett lézerszínház is szórakoztatja az érdeklődőket. Mi, magyarok híresek vagyunk arról, hogy beskatulyázunk egyes nemzeteket. A németeket leginkább a „hideg, kevésbé barátkozó” címkét viselő dobozba szoktuk elhelyezni. Nos, ezt a tételt jénai utazásom alapján teljesen megcáfolom. Sőt, az ellenkezőjét vallom. Kedvesek, őszinték az emberek az NDK-ban, nagyon készségesek az idegennel szemben. Bárhol, bárkivel beszélgettem, találkoztam, vagy az utcán szólítottam meg, türelmesen elmagyarázták, merre kell menni,, hol található a kérdezett hely. S ha alkalom nyílott, ők is szívesen, érdeklődve kérdeztek. Vallom: szövődhetnek szép, igaz barátságok. Sípos Béla
