Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-16 / 195. szám

4 K«l«t-ltagyaronzág 1988. augusztus 16. Szovjet kormánynyilatkozat Afganisztánról A csapatok fele kazalért, ie... A szovjet kormány határo­zottan leszögezi, hogy tűrhe­tetlenné vált az az obstrukci- ós magatartás, amelyet Pa­kisztán az afganisztáni ren­dezésről kötött genfi megál­lapodásokkal kapcsolatban tanúsít. Ha ez folytatódik, a Szovjetunió fenntartja magá­nak a jogot, hogy a helyzet diktálta intézkedéseket te­gyen — állapítja meg a szov­A kivonuló csapatok pihenőt tartanak útban hazafelé. Bist nq um flöntalt aleliefcériil Tanácskoznak a republikánusok Elemzés a közelmúltról (Folytatás az 1. oldalról) mértékű konvertibilis elszá­molású külkereskedelmi ak­tívumot sikerült elérni, ami az áruforgalmon kívüli fize­tések pozitív egyenlegével együtt elegendő volt a koráb­ban felvett hitelek állandóan emelkedő kamatterheinek fe­dezésére, valamint az adós­ságállomány szerény mérté­kű csökkentésére is. Az egyensúlyjavulás azonban a struktúra átalakulása, a ha­tékonyság növekedése helyett ismét elsősorban az import 1982. évi jelentős csökkenté­séből és 1983—84. évi szin­ten tartásából adódott, az ex­port növekedésének üteme — a támogatások fokozása elle­nére — az 1980—81-es évek­hez képest alig változott. Az import mérséklése az ener­giahordozókon kívül legin­kább a gépek és berendezé­sek behozatalát érintette. A változatlan összetételű kon­vertibilis export erőltetése, a korszerű technika importjá­nak visszafogása elmélyítette a gazdaság strukturális fe­szültségeit. Ebben az időszakban az éves tervek mind a gazda­ságnövekedésben, mind a bel­földi felhasználásban alacso­nyabb ütemet irányoztak elő. Felhalmozási hányadunk a fejlett tőkés országok átlagos szintjére csökkent. Az anyagi ágazatokban gazdálkodók árukibocsátása 25 százalékkal növekedett, de ennek kétharmad része az árak emelkedéséből szárma­zott. A felhasznált anyagok áremelkedése megegyezett a kibocsátás árindexével, vagy­is a többletköltséget a ter­melők teljes egészében to­vább hárították áraikban, s ez még a bérek és a tiszta jövedelem jelentős növelését is lehetővé tette. Az 1985—87 közötti időszak legfőbb jellemzője, hogy a gazdaságban nem következett be az a pozitív fordulat, ami­vel az MSZMP XIII. kong­resszusa, illetve ennek nyo­mán a VII. ötéves terv szá­molt. A termékkibocsátás jó­val kisebb mértékben növe­kedett. mint a felhasználás. Konvertibilis adósságállo­mányunk több mint kétszere­sére nőtt, áruforgalmunk egyenlege ismét passzívvá vált. Exportunk a három év során mindössze 5 százalék­kal bővült, míg importunk növekedése megközelítette a 20 százalékot. Az 1985—87-es időszakon belül 1987-ben bekövetkezett a gazdaság élénkülése, a bruttó hazai termék növeke­dési üteme 3,4 százalékos volt. A dinamikus növekedés azonban több negatív követ­kezménnyel járt együtt. A bruttó hazai termék (GDP) előző évhez mért többlete fo­lyóáron 135 milliárd forint volt. Ennek kétharmadrészét — 90 milliárd forintot — el­vitte a fogyasztás növekmé­nye. További 36 milliárd fo­rintot kötött le a felhalmo­zási többlet, mindössze 9 mil­liárd forint jutott a belföldi források növekményéből az egyensúly javítására. Ez az összeg lényegesen kisebb, mint amennyire a külföldi adósságterhek fedezéséhez szükség lett volna. A vállalatok jövedelemnö­vekményének több mint 70 százaléka 1987-ben is ár­emelkedésből származott, eb­ben az évben a vállalati jö­vedelmek 65,3 százalékát vonta el az állami költségve­tés az 1986. évi 61,3 százalék­kal szemben. Iszlám felekezet hazánkban Az Állami Egyházügyi Hi­vatal elnöke a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvény értelmében 1988. augusztus 15-1 hatállyal törvényesen el­ismert vallásfelekezetté nyil­vánította a Magyar Iszlám Közösséget. A bemutatott szervezeti szabályzatukban kinyilvánították, hogy az Al­kotmánynak és a törvényes jogszabályoknak megfelelően kívánnak működni Magyar- országon. Hétfőn délelőtt megnyílt a Republikánus Párt elnökjelö­lő tanácskozása New Orle- ansban. A fő eseményről azonban csak este, közép­európai idő szerint már ked­den hajnalban kerül sor: ek­kor szólal fel a tanácskozá­son Reagan elnök. Reagan vasárnap érkezett a városba és mindjárt megadta a párt­tanácskozás alaphangját, konzervatív programot hir­detett meg és áldását adta arra, hogy a párt irányítását alelnöke, George Bush vegye át. Bush csak kedden jelenik meg New Orleansban, és nem szerepel együtt Reagan- nel, mintegy annak bizonyí­tására, hogy kibújik főnöke védőszárnyai alól. A párt elnökjelöltje egyéb­ként változatlanul titokban tartja kit választ maga mel­lé alelnöknek. Bush csak csütörtökön kívánja ezt beje­lenteni, amikor megtartja programbeszédét. A párt kon­zervatív csoportjának egyes képviselői azonban azzal fe­nyegetőznek. amennyiben az alelnöki tiszt jelöltje nem fe­lel meg ízlésüknek, ellenje­lölttel állnak elő. jet kormány hétfői nyilatko­zata. A dokumentumot a szovjet csapatkivonás első felének befejezése kapcsán tettek közzé. A Szovjetunió, mint a gen- fl megállapodáscsomag egyik garantálója, mindent elkö­vet, hogy kötelezettségeit pon­tosan teljesítse. Ezt mutatja, hogy augusztus 15-re, a gen­fi megállapodásoknak meg­felelően, a szovjet csapatok fele hazatért Afganisztánból. A szovjet vezetés sajnos kénytelen megállapítani, hogy a rendezés jóval előbbre tart­hatna, ha Pakisztán ugyan­ilyen felelősségteljesen haj­taná végre Genfben vállalt kötelezettségeit. A valóság azonban épperi ellentétes ké­pet mutat — szögezi le a nyilatkozat. Az afgán helyzet rendezé­sének egyik legfontosabb kérdése az afgán belügyekbe való beavatkozás megszünte­tése. A genfi megállapodások után három hónappal azon­ban nemhogy nem szűnt meg. de jelentősen erősödött a be­avatkozás. Folytatódik a ké­zi és nehézfegyverek szállítá­sa Pakisztánból Afganisztán­ba, fegyveres csapatok, kül­földi instruktorok érkeznek az országba. Kabult rendsze­res rakétatámadások érik, amelyek következtében öre­gek, asszonyok, gyerekek pusztulnak el. Mindezért nemcsak a közvetlen tettese­ket terheli a felelősség, ha­nem mindazokat, akik fegy­verrel látják el az ellenzé­ket, akik a humanizmus és a nemzetközi jog normáival összeférhetetlen akciókra ösz­tönzik őket — mutat rá a szovjet kormány nyilatkoza­ta. Dinamit gázpalackkal A milánói rend­őrség főépülete előtt ismeretlen tettesek egy gép­kocsiban dinamit- tal összekötött gáz­palackot helyeztek el. A rendőrség még idejében fel­fedezte és hatásta­lanította a szerke­zetet. Felrobbaná­suk esetén a pa­lackok valóságos tömeghalált okoz­tak volna. Egyet­len szervezet nem vállalta még ma­gára az akciót, igy egyelőre bármi­lyen feltételezés csak üres találga­tásnak számít. A robbanószerkezet jellege alapján li­banoni akcióra tip­pel az olasz rend­őrség; az sem ki­zárt azonban, hogy a dél-olasz szerve­zett alvilág akarta figyelmeztetni a rendfenntartó erő­ket, vagy legalább­is igy próbálta el­vonni a közvéle­mény figyelmét a legutóbbi — egyre sűrűbbé váló — emberrablási ese­tekről. Repülőgéppel alig másfél óra az út Budapest és Er­furt között. Az utas ép- penhogy megeszi a fel­szolgált szendvicset, kortyol egyet a német sörből, s már ismét kapcsolhatja be ma­gát, landol a gép. Onnan még negyvenegynéhány ki­kilométer vonatozás után, Weimart (Goethe, Schiller, Liszt városát, hogy csak a legnagyobbakat említsük) érintve lehet elérni Jénát. Már maga az állomás, az épület, annak környéke és fekvése megkapja az érke­zőt. A magyar alföldhöz szokott szem semmi hason­lóságot nem talál a kettő között, minden teljesen más. Vajon mi várja még az ide­gent? Ez a vidék más, egészen más, mint egy magyar táj. Mások a hagyományok, más az örökség, talán csak az elmúlt három, négy évtized stílusa hasonlít a mienkhez. Engem természetesen nem ez a ma, hanem a tegnap, a tegnapelőtt érdekelt. A múlt alatt Jénában leg­alább ezer esztendőt kell érteni, arra az időre datál­ják a város keletkezését, történelmét. Büszkék is er­re az ott lakók, minden fennmaradt épületen rajta van a ma kezenyoma. Kez­detben Jéna, vagyis akkor még „Jani” szerény szőlő­művelő település volt, de a késő középkorban, az 1558- ban alapított egyetem óriá­si mértékben meggyorsítot­ta fejlődését. Hacsak a ré­gi Piacteret vesszük, ahol a legmarkánsabban látszik a múlt, ahol ma is korabeli pompájában mutatja ma­gát a régi városháza, rög­tön szembetűnik, módos iparosok lakták a várost. Azok a házak, épületek, amelyek épségben marad­tak (s nagyon sok ilyen ta­lálható Jénában), tanúskod­nak erről a korról, ugyan­akkor árad belőlük a kö­zépkor hangulata. Sőt, sé- tálás közben gyakran érez­tem, nem a mai, az eltelt évszázadok levegője lengi körül a Johannis Platzon a tornyot, a Piactér házai kö­zötti szűk utcácskákat. S ez nem érzéki csalódás volt, a mindenáron való belema- gyarázás, ez valóban így van. Különösen orrtávol­ságra megközelítve e fala­kat érezhető a kövek más, a maihoz egyáltalán nem hasonlítható illata. Nem tu­dom, valóban ilyen volt-e a középkor levegője, vagy az évszázadok során szívták magukba minden kor jel­legzetes szagát, s az elrak­tározódva és keveredve adott olyan jellegzetes, sem­mihez sem hasonlítható sza­gokat. Mindenesetre 'én ilyennek képzelem a közép­kort. A Piactér macskakövein sétálva -akaratlanul is eszébe jutnak az em­bernek az elmúlt évszá­zadok. A szorosan egymás mellett álló, egymáshoz ékelt házak a tizenhatodik, tizenhetedik századból ma­radtak itt. A régi városhá­za tornyos, árkádos épülete mindig nagyon sok érdeklő­dőt vonz. S mi más lehet­ne, mint a találkozások színhelye a Piactér. Dél­előtt valóban piac van itt. A zöldség- és gyümölcsáru- sok mellett amolyan kira­kodóvásárt is rendeznek nap mint nap. Lehet ott kapni inget, nadrágot, pulóvert a sátrakban, míg a kisiparo­sok és magánkereskedők a legkülönfélébb portékákat árulják: saját készítésű gyerekjátékokat, cserépedé­nyeket, könyveket, cipőket. A zsibvásári hangulatot csak az idő múlása szakítja félbe, hogy délután már igazán a „nagy” találkozá­sok színtere legyen a tér. Fiatalok és idősek sétál­gatnak, meg-lnegállnak, né­zelődnek, leülnek, pihen­nek, fagylaltoznak, s termé­szetesen söröznek a szom­szédos kerthelyiségben. Estére aztán kihal a Pi­actér. Ez engem majdhogy­nem megdöbbentett, hiszen éppen ilyenkor'lenne a leg­jobb alkalom egy-egy szín­Az óvárosi főtér Jénában, a padi játék bemutatására, vagy alkalmi zenekarok csábíthatnák vissza az em­bereket, de nem. Jénában ez nem honosodott meg, amit tiszta szívemből saj­nálok. Mert szerintem vétek nem kihasználni egy ilyen adottságokkal rendelkező teret. Bárcsak Nyíregyhá­zán lenne egy ilyen... Persze nem sok idő ma­rad kesergésre, más érde­kesség, látnivaló vonzza az idegent. A Piactér mellett egy hatalmas teret ala­kítotok ki. Minden kellék adott á pihenésre: padok, fák, bokrok, sétautak szol­gálják ezt. Napközben ez­rek megfordulnak itt, leül­nek, találkoznak, beszélget­nek, ez a huszadik század Piactere. S hogy nyomaté­kosabb legyen, itt építették fel a százhúsz méter magas egyetemi épületet, egy kör­alakú tornyot. Ezt az épít­ményt Jéna minden pont­járól látni lehet, nagyon jó tájékozódási pontnak bizo­nyult. A tetejéről pedig kör­panoráma tárul fel, kilomé­terekre ellátni, amíg a kör­nyező hegyek engedik. Piactér (a szerző felvétele). Nehéz lenne felsorolni Jéna valamennyi történel­mi és mai nevezetességét. Nem is ez a célja ennek az írásnak, hiszen akkor rész­letesen kellene még szólni az óváros többi látványos­ságáról a Johannistorról. a Collegium Jenenseről, a Szent Michael templomról, a lőportoronyról, a számta­lan Goethe- és Schiller- emlékhelyről. Egyről vi­szont még feltétlenül szólni kell, az ott élő emberekről, akik meghatározói, formá­lói városuknak. Szeretek gyalogolni, sé­tálni, nézelődni. Eközben az ember elfárad, a nagy me­legben jólesik egy hűsítő fagylalt. Állok az Eisbar, a fagylaltbár előtti sorban és éppen azon morfondírozom, vajon itt mennyibe kerül a fagylalt. Megkérdeztem az előttem álló hölgytől, aki készségesen válaszolt: a kis- adag fél, a nagyadag egy márka. Ö éppen tíz már­káért vesz most egy ételhor­dóba, viszi a kollégáinak. Aztán a legnagyobb meg­rökönyödésemre a tíz adag fagylalt után kért még egy tizenegyediket is, amit a fagyialtos egyenesen az én kezembe nyomott. Szeren­cse, vagy kedvesség? Fog­juk fel mindkettőnek. Másik emlékezetes talál­kozásom középiskolás fiata­lokkal történt. Magyar új­sággal a hónom alatt tér­tem be az eszpresszóba. A szomszédos asztalnál négy fiatal nyalogatta a fagylalt­ját, s hangosan beszélget­tek, nem zavartatva magu­kat. Amikor meglátták az én asztalomon az újságot, abbahagyták a beszélgetést, s valamelyikük csak any- nyit mondott: ungarisch. Igen, mondom nekik néme­tül, Ich bin Ungarisch. Ez­zel csak a beszélgetés kez­dődött el. Érdekelte őket, hogyan élnek a magyar kö­zépiskolások, mit tanulnak, hogyan szórakoznak, s ami­kor megtudták, hogy ná­lunk már június közepén véget ért a tanév, egy ki­csit irigyelni is kezdték ma­gyar kollégáikat, hiszen ők július elsejéig járnak is­kolába. Azzal váltunk el, ha a két hónap nyári szünidőt tartalmasán eltöltik, az ki­tesz majdnem két és felet. Ügy látszik a fagylalt és az újság minden helyzet­ben jó kapcsolatteremtő­nek bizonyult. Ismét az Eisbar előtti sorban áll­tam, amikor valaki hátul­ról rám köszönt: „Jó napot kívánok!" Na hiszen, gon­doltam, kicsi a világ, is­merősre akadtam. Megfor­dultam, olyan 16-17 éves fiú köszöntött. Bemutatko­zás után megkérdeztem, is- merjük-e egymást, mert én sehová sem tudtam elhe­lyezni emlékezetemben. Biztosan nem, mondta, ő itt Jénában él. Es szépen, sor­ban kibontakozott az élet- története. Édesapja magyar, de már két évtizede Jéná­ban dolgozik. Édesanyja német, s talán ez érződött a kiejtésén, ám csak az­után vettem észre, hogy mondta. Mert tökéletes ma­gyarsággal beszélt Hans, amit a magyarországi tar­tózkodásai alatt csiszolt oly kiválóra. Azzal búcsúztunk el, ha legközelebb Magyar- országon jár, felkeres. Na­gyon várom már kis jénai barátomnak, Hansnak a je­lentkezését. Jénáról szólva semmi­képpen sem lehet megfe­ledkezni a Zeiss Művekről Talán nincs a világnak olyan zuga, ahol ns ismer­nék ezt a nevet, ami már fogalommá vált az optikai iparban. Carl Zeiss volt az, aki megteremtette ennek az alapját. S ahogy az már lenni szokott, egy egészen egyszerű javítóműhelyből nőtte ki magát a Zeiss Mű­vek. A gyár saját múzeu­mában végig követhető a történelem és az ipar fej­lődése, amíg eljutottak a lencsék, mikroszkópok ké­szítésétől az asztronómiai, a különféle mérő-, vá­kuumtechnikai és orvosi műszerek előállításáig. Jé­na egyik mai nevezetessé­ge is a Zeiss Művekhez kapcsolódik, amelyhez ha­sonló tökéletességű a maga nemében sehol a világon nem található, a Planetá­rium. Ebben rendszeresen tartanak csillagászati elő­adásokat, vetítenek oktató­filmeket, s mindemellett lézerszínház is szórakoztat­ja az érdeklődőket. Mi, magyarok híresek vagyunk arról, hogy beska­tulyázunk egyes nemzete­ket. A németeket leginkább a „hideg, kevésbé barátko­zó” címkét viselő dobozba szoktuk elhelyezni. Nos, ezt a tételt jénai utazásom alapján teljesen megcáfo­lom. Sőt, az ellenkezőjét vallom. Kedvesek, őszinték az emberek az NDK-ban, nagyon készségesek az ide­gennel szemben. Bárhol, bárkivel beszélgettem, ta­lálkoztam, vagy az utcán szólítottam meg, türelme­sen elmagyarázták, merre kell menni,, hol található a kérdezett hely. S ha alka­lom nyílott, ők is szívesen, érdeklődve kérdeztek. Val­lom: szövődhetnek szép, igaz barátságok. Sípos Béla

Next

/
Thumbnails
Contents