Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-15 / 194. szám
1988. augusztus 15. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Bürget Lajos főmunkatárs válaszol Dr. H. S.-né kérdezte telefonon: lesz-e méltó utcája Szent Istvánnak Nyíregyházán, ini lesz a Deák Ferenc utca sorsa? Kifogásolta, hogy lapunk csak az alkotmány ünnepét jelöli meg címben, holott ez a kenyér és az első király ünnepe is. A címadást mindig befolyásolja a címsor hossza. Az, hogy nem minden esetben írjuk ki: az alkotmány, a kenyér és Szent István ünnepe, nem azt jelenti, hogy bármelyiket mellőzni akarjuk. Lehet, hogy korábbi reflexek is belejátszanak ebbe. A kérdés elejére: ön azt javasolja, hogy a jellegtelen nevű Északi körutat lehetne első királyunkról elnevezni, s fé- lőnek tartja, hogy valamilyen mellékutca kapja a nevet. Hivatkozik arra, hogy a körút folytatása Kun Béláról van elnevezve, így nem illogikus, hogy a körút másik szakasza új nevet kapjon. Sürgeti, hogy Deák Ferenc is kapjon utcát. Mint látja, kéréseit továbbítjuk annak a városi bizottságnak, mely a tanács mellett működik, s utcanevek esetében kompetenciákkal rendelkezik. Kiss Gyula olvasónk azt kérdezi, hogy a hajdúdorogi görög katolikus megyéspüspök, aki egyben miskolci apostoli kormányzó, miért Nyíregyházán székel. Nem szükségszerű, hogy egy egyházi vezető székhelye ott legyen, ahová címe szerint tartozik. (Például a gdanski püspök Varsóban re- zideál.) A mi esetünkben az a helyzet, hogy az önálló magyar görög katolikus egyház étrejötte érdekében a haj- dúdorogi nép tette a legtöbbet, ezért a cím. A püspökség 1912-ben jött létre, Dorogon sosem székelt a püspök, kezdetben Debrecenben, majd Nyíregyházán kapott otthont. A miskolci apostoli kormányzóság a trianoni békekötést követően 1923-ban alakult, az eperjesi és munkácsi egyházkerület Magyar- országon maradt részeinek igazgatására. Kisebb jelentőségű egyházmegyei terület, ezért apostoli kormányzó igazgatja, aki mindig egy személy a dorogi megyéspüspökkel. Tóth Mihály idős olvasónk személyesen keresett fel, kérdezvén, miért nem készült eddig olyan emlékmű, mely a második világháború áldozatainak emlékét őrzi. Sürget egy ilyet Nyíregyházán, de úgy véli, a megye más helységeiben is kellene, hiszen sokan haltak meg, tűntek el. Bizonyára jólesne az utódoknak, ha valahol tiszteleghetnének emlékük előtt. A jó hírrel kezdem. Megyei kezdeményezésre pályázatot hirdettek, s most van folyamatban a művészek által készített alkotások zsűrizése. A pályázat ugyanakkor még nem jelenti a megoldást, szükséges lenne, hogy megfelelő társadalmi kezdeményezés bontakozzék ki, mely dönt: kell-e emlékmű? Hol állítsák fel? Melyik tetszik a pályaművek közül? Milyen anyagi erőforrás siettetné a mielőbbi elkészítést? A magam részéről jónak tartanám, ha egy szoborbizottság jönne létre, mely a társadalom minden rétegét képviselné, s kifejezné a közakaratot. ön beszélgetésünkkor említette, kellene egy hely, ahová mindenki, aki érdekelt, letehetné azt a legalább egy szál virágot, ami kegyeletét kifejezi. Ez adta az ötletet, hogy akár mozgalom is indulhatna: Egy szál virág ára az emlékműért elnevezéssel, és az így bejövő pénzt a nemes célra lehetne áldozni. Ez ügyben már történtek lépések, s várható, hogy ennek eredményét olvasónk megnyugvással veszi majd tudomásul. Sok olvasónk, folyamatosan keresi fel szerkesztősegünket a sétálóutca ügyében. Elkeseredetten beszélnek az itteni rendről, illetve rendetlenségről, főleg az esti órákban tapasztalható randalírozásról. Erről többször írtunk, glosszáztunk. A megoldás a hatóság kezében van. Persze nem lehet mindent rendőri, területfelügyelői hatáskörbe utalni, az ott játszó, kerékpározó, randalírozó gyerekeknek, fiataloknak szülei is vannak. A magam részéről valamiféle kompromisszumot tartanék elképzelhetőnek. Okos, szigorú ráhatást, s talán éppen a fiatalok közül kikerülő hangadók jó befolyását társaikra. Igaza van, a gyermekek egy része igen rosszul nevelt. De szélsőséges reakcióink aligha fogják őket jobb belátásra bírni. Megtermett, megbecsülik Félve mondja ki a szót Badar István, a szamossályi Üj Élet Termelőszövetkezet növénytermesztési ágazatvezetője: 5,3 tonna búzájuk termett az idén. Aggódik, hogy nem hiszi el az idegen, mert errefelé, a Szamoahá- ton, sokkal kevesebbért se szoktak megróni senkit. Rekord, mégpedig nem is akármilyen. Aztán nekibátorodik és mond még egy számot: ha meg tudtuk volna permetezni még egyszer fuzárium ellen, talán hét is lehetett volna. így van ez mifelénk — teszi hozzá. Ha az országban aszály keseríti a gazdaságok életét, akkor nálunk jó a termés. Minderről messze a teleptől a szérűskertben beszélgetünk, hiszen a határban most, aratás után semmi sem mozdul. Csak a szénát hordják és rakják jókora kazlakba. Dél van, az embe- 'rek pihennek a boglya tövében, mi pedig a frissen hozott szállítmányt marko- lásszuk: milyen minőségű. Bár megázott volna — mondja az első osztályú lucernaszénára Badar István. Szentségtörés a szájából a szó, de megmagyarázza. Nagyon szép a tengerink, abban tonnákat jelentett volna hektáronként egy eső az elmúlt hónapban. De a búzán is sokat lendített volna. Dányádi Gyula kazalmester feláll a többiek közül, húz egyet az üvegből. Hagyja végigcsorogni poros ingén a hűsítő vizet. Ezt a lucernát három nappal ezelőtt kaszáltuk — elhinné? Mégegyszer megropogtatom, a pattanó szár felsérti a kezemet. Meleg is van, a szél is szikkaszt, megnyertük a harmadik gyapját. És olyan zöld még szárazon is, mintha most kaszáltuk -volna. Ebből még három év múlva is széna lesz. Mondom neki kételkedve: a Tisza-parton, meg a töltésekről nagyon barna szálast hordanak az emberek, és az még anyaszéna. Nem volt szerencséjük — hangzik a válasz. Gyanítom, hogy egyéb titka is lehet, nincs azonban több idő a Badar István 4 z életben ritka a katarzis. De a záhonyi olvasótábor zárásakor, amikor a könyvtárszobában hat gyertya fényében Ady, Jeszenyin, Kosztolányi, Juhász Gyula, Csoóri Sándor, Szabó Lőrinc, Utassy József verseit mondtuk, ott és akkor, a búcsú fájdalomtól szaggatott perceiben sokan éreztük úgy: „jó volt élni, mint ahogy soha” ... Tíz napot töltöttünk együtt: tíz napot, amely megingatta bizonyosságainkat, kikezdte beidegződéseinket, megbolygatta hétköznapi kényelmességünket. Meglátni, felismerni, tudatosítani tanultunk. A világ- és önmegismerés szép útját jártuk. A hagyományos olvasó- I tábori keretek között lét- } rejött együttlét programja a mindennapiság filozófiájára épült: az ösztönösen végzett cselekvések miértjeinek tudatosítása révén talán életünk irányítása is tudatosabbá válhat — gondoltuk. A hétköznapok struktúráiról, az előítéletekről, a hagyományokról, a szubkultúrákról, a transzcendenciáról hallott előadások mellett Csontváry, Bergman, József Attila, Pilinszky gondolatai vezéreltek. S persze mindenek fölött az állandó ráhangoltság a játékra. Hiszen van-e összetettebb, csapongóbb, színesebb az ifjú léleknél, amelyben oly békésen fér meg a tragikum iránti érzékenység az önfeledtség kacagásával, s a megismerési vágy az újtól való szorongással? Itt is, (mint mindenütt, ahol fiatalok vannak) barátságok és szerelmek születtek; az érzelmi felfoko- zottságban felvillanó emberi lényeget intenzívebben élhették át azok, akik a másik emberben fölfedezték önmagukat... Tíz nap volt, amikor egy kissé kizökkent az idő. Az augusztusi égbolton hullócsillagot fürkésző esték, a meghitt teázások, a véletlenről és a szükségszerűről folytatott viták, a Zarán- doklás a cédrushoz rejtélyeinek megfejtési kísérletei, a film és a színház törvényeinek vallatása, a titkoktól a megbizonyosodásig vezető út állomásai mind-mind az „ember szépbe szőtt hitét” erősítették. S ebben a különös atmoszférában minden Kazal vár Sályiban Kazalrakók gólyatávlatból. diskurzusra. Jön a brigád sorra rázunk kezet. Dányádi Márton, Nagy József, Kanyó Áron, Katona Miklós — mutatkoznak be. A szamossályi Üj Élet Termelőszövetkezetben hosszú évek óta ez az öt ember rakja kazalba a szálastakarmányt. Nem kevés ez a mennyiség... 100 hektár vöröshere, 100 szarvaskerep és 50 hektár lucerna termése. Az eddigi három kaszálásból 120 tonna anyag jött be és várja takaros rendben a szérűskertben, hogy az állatállomány takarmánya legyen. Az MTZ-re szerelt villás emelő nagyon sokat könnyít munkájukon, de semmivel sem csökkenti az emberek szakértelmének szükségességét azzal kapcsolatban: melyik villával melyik sarokra tegyék a felemelt adagot. Nézzen oda, mutatja egyikük a másik kazlat. Harmadik éve hogy áll, mint a vár, meg se pisz- szen. Pedig a legutóbbi vihar errefelé is megemelt egy két rozogább tetőt. • Magam is felgázolok a friss kazal derékig elkészült részébe kötésig süllyed benne az ember, mintha iszapban járna. Minden lépésnél saját súlyát kénytelen az ember ismét és ismét emelni — a szénán kívül. Tartom kezemben a fényképezőgépet és nem látok semmit a pormondat, minden gondolat más fénytörésben jelentkezett. Megnőttek a hangsúlyok, eltolódtak az arányok, s csak annyi bizonyos, hogy az ember, a viaskodó harmónia a létet s a körülötte lévő létezőket ma- kacsabbul faggatta az ösSz- hangzó értelemről. . . A könyvtárszobában a gyertya mellett Ady, Jeszenyin, Kosztolányi, Juhász Gyula, Csoóri Sándor, Szabó Lőrinc, Utassy József versei mellett elmondtuk Karinthy Gábor Szerenádját, amely a tábor mottójává vált: „Azért jöttem, hogy felkeresselek. / Azért jöttem, hogy fenyegesselek, ( hogy megharapjalak, hogy üsselek. / Azért jöttem, hogy megszeresselek. / Azért jöttem, hogy megsirassalak, j Azért jöttem, hogy szívig hassalak, / hogy könnyeimmel vérig mossalak. / Azért jöttem, hogy felforgassalak”. Karádi Zsolt tói, meg attól, hogy elveszek a bódító illatú szénában. Varga Károly a kazalrakó gólya kezelője vállalkozik, hogy szerkezet segítségével magasra emel. Valamit még ordít hozzá, de a gépzajtól nem értem. Surrog a hidraulika és én már tíz méterre vagyok a földtől. Valódi légifelvétel. Távolabb a gyümölcsös — mondta az elnök, Varga Bertalan, hogy abban is rekordtermés várható. Aztán a többi kazal, még távolabb a falu, amelynek egyetlen munkaadója az 1500 hektáros kis tsz. Minden kicsi innen a magasból, de lent sem óriás. Takarmányt termesztünk mindenütt, ahol lehet, mert különben nehezen lehetne ellátni az állatállományt — magyarázza Badar István. Szarvaskerepet például sokan még nem is láttak, ag- ronómusok se. Mi a szamos- parti szikes területekre vetjük, mert azt elbírja, más takarmánynövény viszont nem szenvedheti. Vannak erre jó földek, sőt nem is vagyunk kedvezőtlen adott- ságúak, némelyik olyan jó. De 250 hektárt kimérünk háztájinak — sok a tag — azt a színéből kell kiadni ... SZERKESZTŐI NOTESZ Arisztokráciák Egy olvasónk levelezőlapot írt a címemre. Azt kérdezte, s most szó szerint idézem a szöveget: „Mi az a pártarisztokrácia? Van-e különbség a régi és az új arisztokrácia között? Kiváncsiak vagyunk, hogy a szemétkosárba kerül-e ez a lap?” Nos, nem tudom miért kellett volna szemétkosárba kerülnie? Ha az olvasó erre kíváncsi, akkor válaszolok rá. Előre kell azonban bo- csátanom, a lapot olvasva volt olyan érzésem, hogy a kérdező pontosan tudja mit akar, csupán arra kíváncsi, merünk-e ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ügy vélem, hogy a kifejezés, hogy pártarisztokrácia nem jó. Minden időben és minden korban voltak (s hiszem, lesznek is), akik a hatalomban, vagy annak közelében megváltoznak. Előjogokat szereznek, mert ezeket intézményesen nem biztosítja senki, visszaélnek lehetőségeikkel, elidegenednek a köztől. Ezek a szűkebb körök, főleg korábban, mig a hatalom ellenőrizhetetlen volt, olyan formában éltek köztünk, hogy se emberi, se szellemi kapcsolatot nem tartottak azzal a közeggel, ahonnan indultak, s érdekeiket, közmezbe öltöztetve érvényesítették. Ez nemcsak a politikai, de az állami élet vezetőinek egyes képviselőire is vonatkozott. Jogosan kivételezettnek tetsző helyzetük, igen sokakban olyan asszociációt keltett, mintha ezek az emberek, csoportok, olyan magatartást tanúsítanak, ami a múltbéli arisztokrácia izolált köreire volt jellemző. Hadd tegyem hozzá, azzal a lényeges különbséggel, hogy a múltbéli arisztokrácia zöme nem közpénzen szerezte meg kivételezett helyzetét. Nem igazi arisztokráciáról van tehát szó. Nem örökletes, s főleg nem örök státusról. Hitem, ahogy a demokrácia szélesedik, a társadalmi kontroll erősödik, a nyilvánosság tágabb teret kap, úgy szűkül mind kisebbre az a kör, mely önt és mást is irritál. (Nem vagyok pesszimista, de hadd jegyezzem meg: mindig lesznek rétegek, amelyek nem tetszenek. Bizonyára pár év múlva beszélünk majd pénzarisztokráciáról is.) De éppen azért van a köznek mind több köze a közéleti tisztasághoz, hogy egyre kevesebben legyenek, akik bármi oknál fogva magatartásukkal zavarják a tisztességes, nagy többség jó hangulatát. B. L. Dányádi Gyula Hat-hétszáz tehén és annak szaporulata van a közösben és a háztájiban Szamossályi ban és Hermánsze- gen, az Üj Élet két falujában. Megbecsülik a takarmányt, különösen ami a Szamosnak ezen az oldalán terem. A másik parton is vannak ugyan takarmánytermő területek, azokat azonban negyven kilométeres kerülővel kell hazahozni. És ha már itthon van, nagyon fontos, hogy minden szál megmaradjon, jó kazalban, szép kazalban, biztonságban várja meg amíg a jószág elé kerül. Esik Sándor Termelési nagyrii) Dlfehérténak A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közzé tette az 1988 évben termelési nagydíjat kapott gazdaságok névsorát. Nagydíjasok: a Békéscsabai Konzervgyár, a Hódmezővásárhelyi Tangazdaság; a bel- várdgyulai Közös út Mgtsz; a mélykúti Lenin Mgtsz; az újfehértói Lenin Mgtsz termelési rendszerintegráló munkájáért és a magas színvonalú háztáji termelés kibontakoztatásáért. Azért jöttem...
