Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-02 / 183. szám

1988. augusztus 2. Kelet-Magyar ország 3 Dupla pénz TÍZEZER PÄR NŐI CIPŐT gyártanak szovjet exportra a csengeri cipőgyárban, (jávor) Szanálás után Zolilell a Zöld Mező A pátrohai Zöld Mező Termelőszövetkezet az 1987-es évet 46 millió forintos veszteséggel zárta. A veszteséget elsősorban az aszály okozta, de lényegesen közrejátszott az elavult termékszerkezethez való ragaszkodás, azoknak a növényeknek a termesztése, amelyek évek óta vesztesége­sek voltak. AZ ELSŐ KÉT ŐRÁ NEGYVEN SZÁZALÉK, a második kettő nyolcvan szá­zalék,- a többi pedig száz­százalék, vagyis dupla pénz. Vasárnap és munkaszüneti napokon természetesen min­den óra kétszer annyit ér. Csak az a baj, hogy a dol­gozók egy része már eny- nyiért sem szívesen jön be. A nagyhalászi zsákgyár szakszervezeti titkára, Sza­bó Imréné — aki mellesleg a Szakszervezetek Országos Tanácsának is tagja — mondta ezeket a mondato­kat, és bár azt is hozzátet­te: ha a szabályoknak meg­felelően időben közlik a dolgozóval, hogy túlórázni kell, akkor mindenki bejön, de korántsem, olyan szíve­sen, mint akár két-három évvel ezelőtt. Mondta azt is, hogy az utóbbi időben jócskán meg­emelkedett a táppénzes na­pok száma, hogy a gyár gazdasági vezetésének egyre több fejtörést okoz, ha nö­velni kell a termelést és ez hovatovább tudathasadásos állapotot idéz elő a szak- szervezetben. Azt ugyanis ők is támogatják, hogy nö­vekedjék a termelés, hiszen most van hazai és van tő­kés piac, meg azért is, mert amíg munka van, addig nem kell embereket elbo­csátani. Ám abban a dolgo­zók pártján állnak, hogy ha valaki többet dolgozik, töb­bet is vigyen haza, s ne az adóba kelljen befizetni a túlmunkával keresett pénz nagyobb hányadát. NEM NAGYHALÁSZI SPECIALITÁS, ami ugyan­csak szóba került az szb- titkárral folytatott beszélge­tésen, hogy a dolgozók több­sége abban az úgynevezett szabadidőben a kertjén kí­vül bérelt földben igyek­P erzsel, áll a leve­gő. Lehet vagy negy­ven Celsius-fok. Domb- rád alatt a Hagymás­kertben (régen hagymát ter­mesztettek itt) a dülőutat sze­gélyező akácfák hősében ke­resünk menedéket. Innen gyönyörködünk a hatalmas, vastestű életrakétákban, amelyek forgatják, maguk alá „gyűrik”, s elnyelik a kalász­tengert. Embert nem látok. Olyan mintha komputerek irányítanák az egész kenyér­csatát. Fellebbennek emlékezetem­ben a régi kaszás aratások, a bandák, a szenvedések, a kín­keserves marokszedések, bá­mulom a látványt. Gyönyörű szemnek, vigasztaló a lélek­nek, bizakodást és reménvt- keltő látvány tizenhárom kék kombájn egyenletes, kiszámí­tott ügyes forgolódása a vége­láthatatlan táblán. A gépek zenéje szárnyal a forró mezők fölött. Július 14-e óta tart. S örülnek, mert ál­landóan szól, szünet nélkül. Kissé babonás az elnök. Ezért aztán itt soha nem kez­dik pénteken az aratást. Jú­lius 14-e csütörtök. Cáfolan­dó a babonát, másnap július 15-én, pénteken rekordot ér­tek el. Hegyes József, a gépkocsi- vezető a növényvédős agro­szik pótolni azt a pénzt is, amit az adóval elvesznek tőle és azt is szeretnék meg­keresni, ami az állandó ár­emelések miatt egyre in­kább hiányzik a pénztárcá­jukból. Az Áfész is ad bér­be földet azoknak, akik szakcsoportokban uborkát, paprikát termelnek, és bár a menta egyre inkább eltű­nik a falu határából, még akad néhány család, aki nem szántotta ki, s ettől is bevételt remél. Próbáltak sokan össze­függést keresni a mezőgaz­dasági munkák csúcsideje és a táppénzes napok szá­mának növekedése között. Bár kiderült, hogy a táp­pénzesek zöme nem két- három napos időre betege­dett meg, hanem hosszabb ideje munkaképtelen már, mégis úgy tapasztalják, akadnak néhányan, akik fennakadnának egy tüzete­sebb felülvizsgálati szűrőn. AZ IGAZSÁG AZ, HOGY AZ EMBEREK TÖBBSÉGE nem csodálkozik s nem le­pődik meg ezen, hiszen amióta táppénzt fizetnek a munkaszüneti napokra, munkabért pedig csak a le­dolgozott napok vagy órák után, nem is jár rosszab­bul, aki betegállományban van. Akik viszont felelőssé­get éreznek a gyárért azok nem tartják el­fogadhatónak az ilyen módszert. Mégsem a táp­pénzre menőket bírálják ér­te, íriszen az emberek nagy többsége úgy próbál meg jobban élni, ahogy tud. vagy ahogy lehetőségei en­gedik. Inkább olyan elfo­gadható jövedelemelvonási rendszer alkalmazását sür­getik, amelyik bevételhez juttatja a költségvetést, de nem 'veszi el az emberek kedvét a munkától. B. J. nómust dicséri. „Itt nem fog medvét egy kombájn sem". Laikus, városi, aratáshoz nem értő csodálkoznék, miféle medvefogásról beszél. A fa­lun élő, az életet „teremtő” szántó-vető tudja,. Régen rossz annak a gépnek, amelyik medvét, dudvát, folyondárt csavar maga alá. Leáll a gép, kínlódik, míg „kioperálják” belőle, csak aztán haladhat tovább. Kiesés. Pénz, telje­sítmény, gép, s ember bán­ná. A tiszta búzatábla terem­tése a szántással-vetéssel, a gondos növényvédelemmel kezdődik, s kombájnoláskor hálálja meg a fáradozást. Pokolra is kívánnának, ha most megállásra kérném va­lamelyik kombájnost a tizen­három közül. Rendet, fegyel­met szegnék, felborulna a technológia. Ki tudja, hogy a néhány perccel mennyi pénz­től fosztanám meg őket? A vezérgépeken elől az „öregek”, a legtapasztaltab­bak. Ök diktálják a tempót. Ágoston József, Oláh Ferenc, Hajnal Bertalan, Illés Zoltán, meg a többiek: Nagy László, Kernács József, Oláh Béla, Veres János, Nagy József, Tóth László, Koleszár János, Mátyás Zoltán, Lakatos Ist­ván. Szép vonulás ... örülnek és számolnak. Mindenki. Gazdagon fizet A szövetkezet élére került új vezetés olyan növények termesztését irányozta elő, amelyeknek piaca van, ke­vés élőmunkát igényelnek, a termelés jól gépesíthető és beilleszthető u jelenlegi ter­mest az élet. Dombradon is. Búzából a tervezett hektá­ronkénti 40 mázsa helyett 54 mázsát takarítottak be. Tíz mázsával többet fizet a rozs is. Sikerült a sörárpa. Kez­dik a szállítását Bőcsre, jó pénzért. Nyolc és fél nap alatt „et­ték" meg a nyolc és fél száz hektár búzát, 460 tonna sze­met arattak, aztán fordultak a sörárpatáblákba, 381 hek­tárról takarítanak be, csak­nem 200 hektárnyi a rozs, s ugyanannyi a zab. De már előbb végeztek a káposzta- repcével. összesen 1881 hek­tárnyi aratni való élet. Tizennyolc munkanap. Vé­geznek a kenyércsatával. Bá­mulok, gyönyörködöm. Ti­zenhárom kombájn. Egy sor­ban, egymást követve. Rend­ben, fegyelmezetten halad­nak. Hiszem és elhiszem, hogy 18 nap alatt befejezik a falusi embernek ma is az év legszebbnek vallott munká­ját. J óska, a gépkocsive­zető szól mellettem: „Tetszene látni, mi­lyen gyönyörűek ezek este, amikor kivilágítják a gépeket, s úgy aratnak”. Ma­gam előtt láttam. De tudom azt is, milyen fárasztó és tiszteletet parancsoló azok­nak a munkája, akik a kom­bájnok fülkéiben vigyázzák, figyelik az élet születését. Farkas Kálmán melési szerkezetbe. Ilyenek az őszi káposztarepce, édes- csillagfürt és a napraforgó. Feltételek A szanálási bizottság ko­moly feltételeket szabott a további munkához. Ki kell alakítani az ágazati elszá­molási rendszert, eredmé­nyessé tenni a belkereske­delmi tevékenységet, s ez évben a termelőszövetkezet­nek ötmilliós nyereséget kell elérni. A szövetkezet küldöttgyű­lése március 10-én fogadta el a szanálási bizottság ja­vaslatát és készítette el mun­kaprogramját és az ez évi termelési és pénzügyi tervet. Mi történt azóta? Csökkentették az őszi bú­za, a kukorica és a burgonya vetésterületét, s növelték a rozs vetésterületét. Üj nö­vényként termelnek napra­forgót 380 hektáron, 243 hek­táron csillag fürtöt, s növel­ték a káposztarepce terüle­tét is. Munkaidőn túli rész­művelésre adták ki az almá­sokat. A tehenészetben cél a tej­termelés növelése, s az egy liter tej előállításához szük­séges takarmányköltség csökkentése. A sertéste­nyésztésben továbbra is a vágósertés termelése marad a fő cél. Idén 5500 hízóser­tés előállítását tervezték. Kooperácii a gyárral A melléküzemági tevé­kenység közül ki kell emel­ni a napokban átadásra ke­rült nagy teljesítményű da­ráló és keverő berendezést. Saját ellátásra a tápgyártást és jelentős tételű bérkeve­rést is végezhetnek vele. A felszabadult munkaerő foglalkoztatására a Szabolcs Cipőgyárral közösen már dolgozik egy cipöfelsörész- készítö üzem, mely két mű­szakban 120 ember foglal­koztatását biztosítja. Tovább folyik a termelőszövetkezet­ben a munkavédelmi kesz­tyű, a láda és a szeg gyár­tása. Az említett ipari tevé­kenységből ez évre több mint 25 millió forintos be­vételt irányoztak elő. A megye ellátása mellett Hajdú és Borsod megyében is megtalálhatók a termelő- szövetkezet boltjai. A 27 üz­letben a cipő mellett olcsó ruhaneműt, ágyneműt, fe­hérneműt és szabadidőruhát forgalmaznak. Megszervez­ték három községben — Pátroha, Rétközberencs, Gé- gény — a sertés, a szarvas- marha és tej szerződéses át­vételét. A nagyüzemileg ne­hezen művelhető táblákat (mintegy 200 hektárt) bérbe adták a háztáji és kisegítő gazdaságok részére. Az alaptevékenység jelen­legi helyzete alapján, vala­mint az ipari tevékenység termelésének fokozatos javí­tásával remény van a terve­zett nyereség elérésére. A központi telep vasútál­lomáshoz való közelsége miatt iparvágány kiépítését tervezik, amellyel újabb le­hetőség adódna további ipa­ri fejlesztésre. . Újat keresnek A tervek megvalósításához szakember ginre van szükség. Jelenleg f2l felsőfokú és 26 középfokú szakember dolgo­zik, míg .szakmunkások száma 92. Az. elnyúlt év júni­us 1-jétől hét felsőfokú, ki­lenc középfokú és 24 szak­munkás helyezkedett el a termelőszövetkezetben. Az utánpótlás érdekében négy egyetemi és főiskolai hallga­tóval és 5 szakmunkásta­nulóval van ösztöndíj szer­ződés. A Zöld Mező Termelőszö­vetkezet munkáját értékelte a közelmúltban a kisvárdai városi párt-végrehajtóbi­zottság. Ügy ítélték meg, hogy a termelőszövetkezet­ben megindult a fejlődés. A személyi feltételek biztosítá­sa, a piaci igényekhez való gyors alkalmazkodás és az újat keresés a gazdálkodás­ban — biztosítéka annak, hogy eredményes gazdasági évet zárnak 1988-ban. Álvállalkozás A z egyik beregi ter­melőszövetkezetben a traktorosok és a teherkocsivezetők félre­értették a vállalkozás fo­galmát. A/, történt ugyan­is, hogy munkaidőben, a tsz járműveivel, üzem­anyagával vállaltak ma­szekmunkát. Jó pénzért természetesen. Amikor ez kiderült, s közölték velük, hogy ebből fegyelmi lesz, még ők voltak megsértve, s azzal fenyegetőztek, hogy nekik is íesznek el­lenlépéseik. Magyárul: zsaroltak. A vezetés nem hátrált meg, következetes volt, s a kezdeti nagy hang hamarosan csendes­sé szelídült. Gondolkodom az ügyön. Sokan nem tudják meg­érteni, hogy vannak olyan határok, melyeket nem lehet átlépni. Mert bár sok minden változik, de a tulajdon szentsége nem. Ami közös, az közös. A szabadabb vállalkozás nem jelentheti azt, hogy a közösből vállalkozom magáncélra. Ez lenne a könnyű, az egyszerű, a kockázatmentes. És a tisztességtelen. Mert a vállalkozás lényege, hogy saját tudásomat, anyagi erőmet, kockázatomat vo­nultatom fel, mégpedig úgy, hogy javára legyen a közösnek, miközben ma­gam is jól járok. Az ügy ugyanakkor adott egy jó ötletet a szö­vetkezet vezetésének. Úgy döntöttek, hogy ja­nuár egytől kiadják szer­ződésre a gépeket. Ekkor aztán mindenki vállal­kozhat, prioritást élvez a közös, de aztán ám lássa ki-ki, mire megy a saját rizikóval. Nem új a kez­deményezés, legfeljebb azon a tájon. Bízom ben­ne, hogy ami ma ferdére sikerült, a jobb kereten belül valóban hasznos lesz. Tandíjat fizetett a tsz is, a traktorosok is. Egyet megtanultak, hogy az új nem anarchia, nem véletlenszerű, nem rende­zetlen. Ez a fontos. (bürget) Vincze Péter Gazdátlanul # gen megindító volt, amikor Jósa András szobrának fel­állításakor a 15. számú iskola növendékei hangos szó­val fogadták: ők majd ápolják a kis parkot, ami a művet öleli körbe. Történt is egy és más. de aztán jött a nagy vakáció. A gyereksereg szétfutott, a szobor és a fács- kák maradtak. Árván. A nagy hőségben, a szárazság idején senki nem akadt, aki legalább egy veder vizet öntött volna a fűre. a nyírek tövére. Nem haragszom én az iskolásokra, hiszen szabadságon vannak. Bár el tudtam volna képzelni, hogy a nagy játék közepette is akad egy-két srác, gki meg­szánja a zöldet, illetve a sárguló zöldet. Márcsak Jósa irán­ti tiszteletből is. Meg hát a természet szeretete sem kutya. Nem így történt. A közterület úgy tudja: van védnök. Az ott élők úgy tudják, van köztér és diák. Várunk, megintcsak várunk egymásra. Közben pusztul a zöld. És Jósa csodál­kozik. Mindent egy polihisztor sem érthet. (b) A LEGMODERNEBB MŰ­SZEREK, amelyekből egy- egy akár millión felüli ér­téket képvisel megyénk­ben is megtalálhatók. A Bi- ogal Gyógyszergyár görög­szállási telepén az atom- abszorpciós spektrofot- méterrel Tóth Tibor nyom­elemeket vizsgál. A mű­szer teszi lehetővé, hogy igen gyorsan megkapják az eredményeket, s ezzel segítsék a termelés prog­ramozását. (L. B. felv.) ÉLETRAKÉTASOK

Next

/
Thumbnails
Contents