Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-11 / 164. szám
1988. július 11. Kelet-Magyarország 7 Vízre szállás után Javában lapátolnak Népszerű az indián kenu. A hagyományoknak megfelelően az idén is két versenyt rendez a megyei szövetség. A Vásárhelyi Pál- emlékverseny helyszíne, — amely egyúttal megyei bajnokság is — Tiszadob lesz. A Szegedy Károly-emlékver- senyt pedig Nagykállóban rendezik. A tervek között szerepelt az is, hogy a császárszállási tóról elköltöznek a Vízügy sportolói. A horgászok bánatára maradnak, de a telepet kibővítik, az épületeket felújítják. A pecásokkal a megyében sem tudnak megegyezni a vízisport hívei, szerencsére a kisebb összetűzések nem fajultak tettlegessé- gigTervezik két áttelepült romániai leány leigazolását is a Vízügynél, de ehhez a szövetség engedélye és a hivatalos okiratok beszerzése is szükséges. Ha már az igazolásoknál tartunk, tegyük hozzá, hogy a Kökény testvérek, Gabriella és Roland az Olefin SC-ben folytatják pályafutásukat. Ahogy Heringh Attila, a megyei szövetség elnökségi tagja fogalmazott, a sportág sikereit elsősorban a fiatalok szállítják, de szeretnék őket megtartani ahhoz, hogy a felnőttek között is bizonyítsák, a szabolcsi kajakosok, kenusok téli vízi edzési lehetőség nélkül is a legjobbak közé tartoznak. (máthé) A megye kajakosai, kenusai már dolgoznak: a sokszor monoton téli szárazföldi tréningek után a Tiszán, a folyó holtágán, a császárszállási tavon és a nagy- kállói víztározón javában lapátolnak a versenyzők. öt szakosztályban 120-an kezdték meg a vízi versenyévadot. A Nyíregyházi Vízügynél Bátyi Zoltán és Bihari Mihály, Nagykállóban Veress István, Dombrádon Bige László, Tiszadobon Bertalan Éva, Vásáfosnamény- ban Tóth Péter irányítja az edzéseket. A téli edzések után márciusban fizikai felmérőn különböző számokban nemcsak felkészültségükről, hanem a legkisebbek úszótudásukról adtak számot. A legfiatalabb korosztályból hatvanan vizsgáztak sikeresen úszásból. Ez alap- feltétel vízre szállás előtt. A holtidő a legnehezebb a megye kajak-kenusai számára, hiszen nincs tanmedence, ahol lehetne gyakorolni. Ilyenkor mindennapos gond a gyerekek érdeklődését a sportág iránt fenntartani. Futások, erősítések, úszótréningek szerepelnek ilyenkor a programban. A versenyidőszak május elején a diákolimpia megyei döntőjével kezdődött, majd Szolnokon, az országos fináléval folytatódott, ahol tizenegy érmet szereztek a szabolcsi fiatalok. A tavaly alakult káliói szakosztály nagyszerű eredményt produkált. Horváth Krisztián, Kakuk Erika és a túrakenu négyes (Busák S., Vitár, Szabolcsi, Busák T.) diákolimpiái bajnoki címmel térhetett haza. A tiszadobi négyes — Petruska, Újlaki, Nagy, Farkas — sem adta alább, csakúgy, mint a domb- rádi Zsíros Melinda, ők is „aranyosak” lettek. Ilyenkor bánkódhatunk a legjobban azon, hogy ezek a fiatalok téli vízi edzési lehetőséggel, még sokkal jobb eredményekre lennének képesek. A szakosztályok hajóiról már többször megírtuk, hogy többnyire elavultak, toldoz- gatják, foldozgatják őket. A beszerzés is egyre nehezebb, hiszen egy Csepel kajak 15— 20 ezer forint. A megye két legnagyobb kajak-kenu szakosztályában, a Vízügynél és a nagykállóinál főleg a kajakok hiányoznak. Labdarúgás • ' ... * V ■' ' Új fiú az NYVSSC-bra KOVÁCS IMRE: 19 éves, 170 cm magas, 60 kg. Eddigi egyesületei: Pap, Kisvárda. Középpályás, szeret odaérni a befejezésekre, de akkor sem sértődik meg, ha védőmunkát kell ellátnia, öt évre szóló szerződést kötött vele az NYVSSC. Erényei: jól cselez, sokat fut. M SPORT Már 23 éve, hogy az első Nyíregyháza—Ungvár barátságos atlétikai versenyt megrendezték. Hacsij Miroszlav az első hét évben még versenyzőként vett részt ezeken a viadalokon, aztán pedig mint sportvezető. — Nagy szükség van ezekre a találkozókra, mert a rendkívüli barátságos légkörben sok mindent tanulhatunk egymástól, lehetőségünk van arra, hogy ellessünk néhány szakmai fogást. Például a mi Kovalenkónk azért ilyen jó, mert Bakosi Béla módszerei nála is jól beváltak, és így távolugrásban, már 808 centimétert ugrott. Megemlíthetem még Velics- kát (3000 méter — 8:24.0) és Plasztyinyinát (3000 méter — 8:55.0), valamint Csornijt (magasugrás — 229 centiméter), ők mind nagyon jó sportolók és a közös felkészüléseinknek is köszönhetjük sikerüket. Tiszteljük a - nyíregyháziakban azt, hogy mindig eljönnek és jólesik nekünk az, hogy a mi versenyünkön jó eredményeket érnek el. — Már nemcsak „kétpontosak” a közös nagy versenyek ... — Valóban, idén tavasszal például huszonöt csapat vett részt az egész Szovjetunióból, és bekapcsolódtak a nemzetközi versenyzésünkbe a csehszlovákok is. — Mikor találkoazhatunk az ungvári atlétákkal Nyíregyházán? — Az már biztos, hogy legmásodpercen Cukrozott málnán Szöulba Az NYVSSC húszéves atlétájának — Molnár Tamásnak — remekül sikerült az olimpiára való eddigi felkészülése. Nyert három juniorbajnokságot, nemzetközi versenyek egész során „hozta magát”. Június negyedikén Athénban negyvenhat másodpercen belül ért célba — 45,99 — ezzel új utánpótláscsúcsot futott. Kedvenc nyári csemegéje a család hétvégi kertjében termelt málna, amit leszedve, mosás után cukrosán nagyobb mennyiségben fogyaszt. — Tamás rengeteget fejlődött tavasszal, sokat gyorsult, bátrabban versenyez. Tavaly 46,48 másodperc volt a legjobbja, most pedig a válogatott versenyeken szériában 46 körüli eredményeket produkál. Ügy tűnik ezt az eredményt képes bármikor stabilan teljesíteni — vélekedett fiáról az edző-édesapa, Molnár István. Ugyanolyan céltudatosan készültek, mint eddig bármikor, de most már az edzéseikbe be kellett kalkulálniuk a főiskolás elfoglaltságokat is. Az edzőtáborozások közül amit lehetett kihagyott, mert itthon a legideálisabbak a körülmények a felkészülésre. A fedettpályás Európa-bajnok- ságon csak néhány század másodperc hiányzott ahhoz, hogy bekerüljön a legjobb hat kétszázas közé, de a nyolcadik hely így is dicséretes teljesítmény tőle. Tavasszal folyamatosan, egyenletesen fejlődött. Minden hétvégén utazott május végétől június végéig külföldre, valamilyen versenyre. Ezekre a viadalokra azért volt szükség, hogy jó mezőnyökben, jó ellenfelekkel szemben nemzetközi rutinra tegyen szert. A MASZ vezetői figyelnek rá, mert tudják, hogy ő még semmilyen nemzetközi versenyen nem „betlizett” — mindig megfutja azt, amit várnak tőle. Soha nem dicsérik meg, de éreztetik vele, hogy hosszabb távon számítanak rá. Egy hét múlva országos bajnokság Diósgyőrött. Molnár Tamás célja az, hogy megvédje tavalyi elsőségét 400-on, míg 200-on a dobogó valamelyik fokára szeretne felállni. Az olimpiára való kijutásának esélyeiről a következőket mondta el a fiatal versenyző: — A szint közelében vagyok — 45,20 —, de apu is, a vezetők is, én is tudom, hogy most még azt nem vagyok képes megfutni. Ez a szint olyan erős, hogy biztos döntőt jelentene Szöulban. A szakvezetésnek élvezem a bizalmát, és ha 400-on ismét 46-on, vagy 200-on 21 másodpercen belül érek célba, akkor az atlétikai szövetség valószínű, hogy megszavazza részvételemet az olimpiára. Most a világ élvonalába kerülésemnek a kapujában állok, amelyből ha tovább akarok lépni, ilyen szintű erőpróbák szükségesek. A világon nagyon sok a jó 400-as atléta, nagyon nehéz közéjük bekerülni. Tamásnak, ha továbbra is így edz, így dolgozik, akkor van esélye erre. Száraz Attila ROZSRÉTI PILLANATOK A sport nem vakációzik Rozsréti iskola. A fák alatt alig elviselhető a kánikulai meleg. Nyári szünet van, az iskolát tatarozzák, a sportpályák viszont hangosak. Vakációban sem szünetel a sport Rozsrétban? A diáksereg valóban szabadságát tölti, de egy részének az iskolai sporttelep jelenti az igazi ott- höht. Ezért itt a testedzés nem kaphatott szabadságot. Edzenek, játszadoznak a gyerekek, dolgoznak az iskolai növénykertben, amelyet sajátjuknak tekintenek. Az iskolának nincs tornaterme, de van egy lelkes, sportszerető testnevelője — Remes Zoltán. Ehhez már csak a hasonlóan lelkes gyerekek hiányoznak, s máris élettel telik meg a rozsréti nyári szünidő. Az itteni gyerekek sporteredményeit megye- szerte jegyzik, olykor felveszik a versenyt a nyíregyházi és más városok nagy iskoláival is. A megyei atlétikai CSB-győzelem — no persze általános iskolás szinten —, s még két harmadik helyezés is. A leányok kézilabdacsapata jól szerepelt a diákolimpián. Ezért nem csoda, hogy alább két versenyzőnk ott lesz az augusztusi IBV-n. Ősszel pedig tizenöten utaznak majd Szabolcsba. Szeretnénk egyre jobban kiszélesíteni kapcsolatainkat az NYVSSC-vel — cseretáborokkal, versenyekkel. (száraz) a júliusi melegben sem marad sport nélkül az iskolaudvar. Semes Zoltán tanár az idén éppen ötvenéves. Fiatalabb korában asztaliteniszezett, röplabdá- zott, futballozott, valamennyi sportágban szerény eredményei voltak. így, miután elvégezte a főiskola rajz szakát, először a rajztábla, a festék és az ecset mellett kötött ki. Később, amikor az igazgató felkérte, próbálkozzon meg a testnevelés tanításával is, boldogan vállalkozott. — Kezdetben csetlettem-botlot- tam, de segítettek a kartársak, s mi több, olykor a gyerekek is — emlékezik Remes tanár úr. — Később jobban nekibátorodtam, közben rájöttem arra, hogy az itteni gyerekek edzettek, szívósak, nemcsak bírják a futást, de szeretik is. Büszkeséggel töltöttek el a gyerekek eredményei. Egyszer aztán gondoltam egyet, beiratkoztam a Bessenyei György Tanárképző Főiskola testnevelési szakára. Harminckilenc évesen kezdett ismét tanulni. Volt olyan gyakorlati vizsgája, ahol százat de- kázott a labdával, másnap elmondta a rozsréti gyerekeknek. Már nem jelentett gondot a futás az ő számára sem, mert rendszeresen együtt edzett a tanulókkal. Most, a júliusi melegben, amikor játékos tömegsportórát tartott a gyerekeknek, feltűnt, milyen jól kezeli a kézilabdát. Erős, jó kézilabdacsapatot hozott össze, ügyesek, tehetségesek a lányok. Hajcsák Andrea a városi kiválasztón a legtehetségesebb játékos különdíját kapta, a harmadikos Bárány Anita játéka is kiemelkedik osztálytársai közül. — Miért fáradnak, dolgoznak ebben a melegben? — kérdezem a tanárt, aki mosolyogva válaszol: — Szeretem a gyerekeket, a sportot — s bármilyen furcsán hangzik, sok tekintetben hasonlít a rajzkészség kialakításához. Meg az is közbeszól, hogy bérházi lakásban élek, hiányzik a mozgás, a szabad levegő, itt pedig megtalálom. Hivatásszeretet s jókora lelkesedés feszül benne. A jó eredmények jutalmazására olykor saját pénzéből veszi meg a csokoládét, így tehát csak tanítási szünet van, de sportszünet nincs. Az 1987—88-as tanév befejezésekor díszes meghívót kézbesített Remes Zoltán számára a posta. A tanár úr Budapesten, a Néphadsereg Központi Házában vehette át ..Az ifjúság testi neveléséért!” elismerést. Kovács György Régi—új edző Nyíregyházán Kézilabda Oláh kapus gyors átadással indította Dobit, aki Gazdaghoz passzolt, majd a visszakapott labdát Boczák mellett a hálóba vágta ... Ez egy öngól története, hiszen a csapattárs kapujában pihent a bőrgolyó. Utólag visszagondolva hasonló öngólt szerzett az NYVSSC kézilabda-szakosztálya. amikor a bajnokság előtt edzőt váltott. Most ismét Rácz Sándor irányítja az NB I B-s együttest, vele váltottunk szót a péntek délelőtti edzést követően. — Bizonyára sok mindent mérlegelt döntése előtt. Korábban ön irányította a gárdát, majd tavasszal már Tiszavasváriban, az NB Il-es újonc Lombiknál dolgozott, és most újra az Nyh. VSSC-nél. Miért mondott igent a leikérésre? — Az az igazság, hogy még ma sem tudom a pontos választ. Talán azért, mert nyíregyházi vagyok, hét évig dolgoztam a csapattal, és ezalatt jó néhány fiatal játékos beérett. Az is szerepet játszott, hogy a feladat nagyon nehéz, egyébként ugyanez volt a helyzet a Hódiköt-fú- ziónál és Tiszavasváriban is. Ami még a vissza jövetelemet illeti, hadd jegyezzem meg: nagyon jól éreztem magam a Lombiknál, nehéz volt a válás, és igyekszem majd a lehetőségekhez mérten innen is maximálisan támogatni a tiszavasvári csapatot. — A kilátástalannak tűnő helyzetben (a csapat 10 ponttal a 12., három ponttal előzi meg a sereghajtó Fótot) miben látja a ki- rutat? — Elsősorban abban, hogy ilyen stabil játékosállománya még nem volt az NYVSSC-nek. Másrészt a tavalyihoz képest meggyengült az NB I B mezőnye, hiszen három csapat is feljebb került. Amennyiben az elképzeléseim megvalósulnak, akkor nem kizárt az sem, hogy sikerül felzárkózni az első hathoz. — Az augusztus eleji rajtig már nincs sok hátra, mi lesz addig a teendő? — Egyrészt mind a védekezés, mind a támadás gyakorlása a mindenkori ellenfélhez alkalmazandó célszerű taktikai elképzelések alapján. Ezenkívül szem előtt van az erőfejlesztés is, bár a kondícióval nincs gond. Meggyőződésem, hogy a játékosok egyénisége alapján több van a csapatban, mint amit eddig produkált, és szeretném, ha az egyéniségbeli tulajdonságok még inkább felszínre kerülnének, hiszen az improvizáció adja a játék sava-borsát. — Hány előkészületi mérkőzést játszanak? — Ez jelenti a legnagyobb gondot, ugyanis idehaza nincsenek megfelelő partnerek. Az olimpia miatt az NB I-ben majd októberben kezdődik a munka, az NB II-ben pedig csak a hónap végén. Az NB I B-s csapatokhoz sokat kellene utazni, meg egyébként sem szerencsés velük mérkőzni. Így igazán alkalmas ellenfelet csak külföldi együttesek jelenthetnek. Bár konkrétum még nincs, valószínűleg kassai csapatokkal fogunk majd játszani. — A jelenlegi játékosok közül nena marad mindenki. Mikor dönti el, hogy kikre számít? — Mivel nem az én elképzeléseim szerint igazoltak bajnoki rajt előtt, úgy vélem, természetes, hogy lesznek olyanok, akikre nem számítok. Viszont nem akarok elhamarkodottan dönteni, így csak a hónap végén adok majd választ. Egyébként átigazolási terveim is vannak. — Elődje technikai igazgató volt. ön is ezt a titulust viseli, vagy csak egyszerűen vezető «edző? — Szerintem a szakosztályi modell még nem érett meg arra, hogy a technikai igazgató munkakörét teljességgel be lehessen tölteni, így mint vezető edző szeretnék dolgozni. Én irányítom a felnőtt csapatot, Szabó István a kapusokkal foglalkozik és pályaedzőként is segít nekem. Ami az utánpótlást illeti, ott még van- tiak nyitott kérdések. Mán László Szomszédok versengése A világ élvonalának kapujában
