Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-09 / 163. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. július 9. Q Donra # Áll a marcona katona kőbe meredve. Jobbjában karabély, derékszíján négy tölténytáska, fején acélsisak és a sisak tetején időtlen idők óta hervad egy babérkoszorú. (Ki tette és miért tette oda?) A kőarcú vitéz, hősi emlékmű. A második világháborúban elesett 51 demecserinek állít emléket. A katona mellől nézem a teret. Jobbról a tanácsháza, balról az áruház, lejjebb ahol a tér már utcává kefcke- nyedik, ott vannak az iskolák, a gimnázium, a művelődési ház, és ott búvik meg a házsorok közt a legfrissebb büszkeség, az újonnan épült egészségház. Mielőtt a tanácsházára belépnék, vizsgáztatom magam, mit is tudok Demecserről? Rémlik, itt valahol a bronzkor nyomaira is ráleltek, cserepeket ástak ki a földből. Olvasmányaim egyike volt (régen) az a dézsmajegyzék, amelyben Demecser igy szerepelt: „a települést 160 lélek lakja. Bárány és gabonadézs- mát 17-en fizetnek, kereszténypénzt 14 embertől szednek, csak báránydézsmát egy ember ad.” A tizedfizetők száma tehát 32 volt, a többi 130 lélek ezek szerint jobbágy volt, szegény mint a templom egere. Ez volt 1556- ban, de azt is tudom, hogy a korabeli térképeken inkább Rétköz-Borsova-Puszta szerepelt és Demecser jelentősége csak a későbbi századokban, főként a huszadik század elején nőtt meg. Demecser egy időben híres volt káposztájáról, káposztasavanyítójárói és burgónya- keményítő gyáráról. Ott,'ahol ma évi 45 millió palack (két- decis) üdítő ital készül és búzalisztből gyártják a keményítőt, a keményítőszörpöt, a keményítőcukrot (krumplicukrot), ott 1916-ban egy hadiüzem volt. Demecseri káposztát ettek a katonák a fronton, de a káposztasavanyítás később sem szűnt meg, sőt 1922-től egy hosszú kényszerszünet után bővült a termelés, feldolgozták a környék összes burgonyáját és káposztáját. Jól járt a gyárral a Rétköz. * * * Bent a tanácsházán Kántor Gábor elnök szobájában a múltról egy szó sem esik. Van annyira érdekes a jelen, tele gondokkal és kérdőjellel, hogy témának a múltat ne idézzük. Demecsert ma 5000 ember lakja, ebből négyszázan Borzsova-tanyán, 25— 30-an Öze-tanyán élnek. Társközsége Demecsernek Kék 2200 lakossal és Székely 1200 lakossal. A társközségi viszony nem volt felhőtlen, ma sem az. Érzelmeket leginkább a fejlesztés szűkös lehetőségei keltenek, hiszen rengeteg a kielégítetlen igény. Egy nagy gondot már letudtak: — Székelyben is van már vezetékes ivóvíz és ez nagyon fontos ahhoz, hogy a közhangulat jobb legyen — mondja a tanácselnök, miközben azon fáradozunk, hogy Demecser nagyközség szociográfiáját a teljesség igénye nélkül felvázoljuk. Foglalkoztatási gond van, de más előjellel, mint a szatmári, beregi tájakon. Elhelyezkedésre, munkavállalásra itt több a lehetőség. A Kis- várdai Szeszipari Vállalat Demecseri Gyárában 300-an, a második éve leányvállalatként működő Nyírtex fonószövőgyárban 200-an, az építőipari kisszövetkezetben százan dolgoznak. Működik három termelőszövetkezet a nagyközség területén, és ad munkát a felnőtt lakosságnak a sütőipari üzem, a GA- MESZ, az ÁFÉSZ. Vannak eljárók is Záhonyba, Nyíregyházára. — Közhasznú munkával mindössze három főt foglalkoztatunk. Nekünk nem a munkanélküliek, a munkát kérők okoznak gondot. Az a bajunk, hogy kevés a pedagógus, a kőműves és kellene néhány szakember. A gyógyszertárban például nincs éjszakai ügyelet. Nincs elég gyógyszerész. De mondok mást, a szövőgyárba most azonnal kellene 100 ember, háromműszakos termeléshez. Nincs. Nincs elég szakképzett munkás és még kevesebben vannak olyanok, akik a három műszakot vállalnák. * * * Szinte minden szabolcsiszatmári település problémája a kisiparosok hiánya, a szolgáltatás hiánya. Mi a helyzet Demecserben? Amíg a tanácselnök erre vonatkozó adatokat gyűjt, a nagyközségi pártbizottság titkárával, Dajka Jánossal mi az egészségügyi ellátásról, a kultúráról, a közrendről, közbiztonságról beszélgetünk. Frissen gyűjtött adatokat és véleményeket említ a párttitkár, hiszen a pártbizottság ezeket a témákat nemrégen tárgyalta. — Az egészségügyi központ megépítésével sokat javult a nagyközség egészségügyi ellátása. Most már lehetőség van a műszeres, laboratóriumi vizsgálatokra, a fogorvosi rendelés is megoldódik, de a Demecser egyik szép és híres épülete az egykori burgonyakeményítő gyár víztornya, épült 1916-ban, 300 köbméter vízbefogadású. Ma az üdítő és búzakeményítő gyártást szolgálja. lakosság részéről még mindig sok a panasz. Székely községben például hosszú ideig nem volt körzeti orvos, most már van. Másik gond, hogy kórházi kezelés esetén Dem'ecser Kisvárdához, a két társközség Nyíregyházához tartozik. Csak kórházi kezelésnél van így, minden más miatt a de- mecseriek is Nyíregyházára utaznak. — A művelődés tárgyi feltételeiről viszont indulatok nélkül nehéz beszélni. Demecserben a művelődési ház korszerűsítésre, felújításra szorulna. Nincs benne víz, nics vécéje, mosdója. Szegényes, nem a mai világnak való, klubszerű foglalkozásokra, arra amivel a fiatalokat le lehetne kötni, nem alkalmas. Kéken még rosszabb a helyzet, van egy leromlott épület, amit filmvetítésre használnak. Székelyben a művelődés lehetősége a kastélyban egy moziterem és egy könyvtár. Mit nyújtanak ezek az ifjúságnak? Véleményem szerint az utóbbi időben ezért is romlott a nagyközségben a közrend, a közbiztonság. Nincs hol és nincs mivel lekötni a fiatalok energiáját. Űj utcát nyitottak Demecserben. A tanács 41 fiatalnak osztott házhelyet, az összkomfortos lakások többsége már felépült. az más kérdés, hogy Demecserben nincs rendőr. Egy körzeti megbízott van: Székelyben. Mi már annyiszor kértük, hogy legyen minden településnek körzeti megbízottja, legyen járőrkocsi ... * * * Időközben előkerül a statisztika a kisiparosokról. Amit korábban Dajka János jelzett, igazolódik: az iparengedéllyel rendelkezők többsége fuvaros. Nyolcvan kisiparos van a három községben, két nyugdíjas, 27-en munka- viszony mellett iparosok, ölen főfoglalkozásban űzik az ipart. — Van egy-két lakatos, rádió- és tévészerelő, van egy bútorasztalos, de a főfoglalkozásúak közül 23-an, a másodállásosok közül 9-en foglalkoznak szállítással. Inkább vízvezetékszerelő, fodrász, háztartási gépjavító kellene több, na és kőműves. Épülnek az új házak, és nincs elég kőműves ... Mi épül, azt már a községet járva tapasztaltam. Behajtottunk egy új, az Esze Tamás utcába, amelyet nemrégen nyitott a tanács. Közművesített, 41 lakás építésére alkalmas terület. Akik kapták a telkeket, gyorsan dolgoztak, dolgoznak, hiszen már szinte minden ház tető alatt van. Beszélgetek az egyik építkezővel, mondja: — Nyolcvanezer forint volt a telekár, 800 ezer forintot költöttem eddig az építkezésre. — Nem sok? — És a munka, amit én és a család végez. Azt mi nem számoljuk. A továbbiakban a házépítő már a párttitkárt kérdezi: miért nem lehet a zsákutcát egy gyalogátjáróval meghosz- szabbítani? — Mert a tulajdonos nem járul hozzá. — Nem értem. Ezt az egész területet ki lehetett sajátítani, egy embert viszont nem lehet arra bírni, hogy-a kertje végébe gyalogátjáró legyen? — Sajnos, nem tudunk szót érteni. így ment a beszélgetés, miközben az új lakástulajdonos ismételte a maga igazát, hogy ha nem- lesz átjáró, akkor a gyerekeknek pár lépés helyett kerülővel bő egy kilométerre lesz az iskola. Közben az is elhangzott, nemcsak Demecserben, Kéken is osztottak tanácsi telkeket, ott 38 lakás felépítésére lesz lehetőség. * * * Elmentünk a kólaüzembe is (így mondják a demecse- riek). Molnár István igazgató meggyőzően beszélt arról, hogy a több mint fél évszázados múlttal rendelkező gyártelep méltó a régi híréhez. Négyszázmilliós tervet teljesítenek idén. A gyári munkások jövedelme átlag 87 ezer forint, idén 8 százalékos volt a béremelés. Elhagyva Demecsert, a kíváncsiság bevitt a Borzsova- tanyai áfész-boltba. Van-e áru? Volt. A pulton sorakozott a frissen szállított kenyér, helyi szokáshoz igazodva kétkilósak, és mutatta az eladó, hogy a hűtőpultban van sertéshús, húskészítmény. A tanya ellátása a kisbolton keresztül jó. * * * Most arra gondolok, jártam Demecserben, gyűjtöttem adatokat, hallottam véleményeket, láttam a nagyközség egy hétköznapját. Mindez csak parányi része a valóságnak, hiszen sok ott az ember, rengeteg a gond és a valóság része számtalan jó is. Ez a demecseri tükör nem több, mint üzenet. Üzenet arról, hogy ahol 450 éve csak 160 lélek élt, ott most ötezren esznek kenyeret. A község határa szép, a kukorica itt- ott címerét hányja, a búza aratásra érett. Gyárakban és mezőn nehéz és nagy a munka. Seres Ernő Végre megoldódik az egészségügyi ellátás számtalan gondja.’ Az egészségügyi központ felépült, négy körzeti orvosnak, fogorvosnak, laboratóriumnak ad helyet. Bolt a tanyán. Demecser—Borzova-tanya 400 lakosát latja e| naponta friss áruval az Afész-bolt. Évi 45 millió palack (2 decis) üdítőital késZül a Kisvárdai Szeszipari Vállalat demecseri üzemében. KM
