Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-08 / 162. szám

1988. július 8. Kelet-Magyarország 3 rátyolplik k _________________i M eggondoltad? Ilyen ne­héz munkára adni a gyereket... Inkább keress olyat, ami mellett fel tud készülni a következő fel­vételire ! Ehhez hasonló intelmeket hall mostanában ismerősöm, akinek a gyerekét nem vet­ték fel elsőre az egyetemre. A családi tanács — meggyő­ződésem szerint nagyon oko­san — úgy döntött, fizikai munkával töltse el a követ­kező évet, nem válik kárára. Igen ám, de most komoly lel­kifurdalása van az édesanyá­nak. Ügy tűnik, ismerősei kö­rében egyedül maradt ezzel a felfogással, és fél, hogy egyszem csemetéje is szívte­lennek tartja majd emiatt. „Rutinos” felvételiző lévén — engem is másodszorra vet­tek fel annak idején az egye­temre — van némi tapaszta­latom ez ügyben. Nem felej­tem a csalódást, amit az el­utasítás okozott, de akkor és azóta is úgy gondolom-gon- doltam: sokkal többet nyer­tem, mint veszítettem azzal az egy évvel, amit vasutas­ként dolgoztam. Igaz, az éj­szakai műszakok mellett ne­hezebb volt a felkészülés, több energiát igényelt a ta­nulás, viszont így komolyan vettem, hogy be akarok ke­rülni az egyetemre. Mondhatják: magánügy, kit érdekel? Ha azonban legfris­sebb tapasztalataimat is le­írom, talán másként véleked­nek. Nem egy, nem két olyan fiatalt ismerek, aki hasonló­an járt. Tavaly nem sikerült a felvételi. Mit tesz ilyenkor a gondos szülő? Azt, amit az írásom elején említett isme­rős igyekszik elkerülni. Kü­lönféle, „csinált” állásokba juttatják be gyermeküket. Négy, maximum hat órát dol­gozgatnak naponta, csak, hogy semmi ne vegye el az idejüket a tanulás elől. Hogy aztán végül miként alakultak napjaik? Egyikük — akinek, sok társához ha­sonlóan, még különtanárt is fizettek a szülők — végül úgy döntött, el sem megy a vizsgákra. Egy másik (ő csak márciusig volt munkavi­szonyban, napi 4 órára ...) a maximális 15—15 pontból 1 (azaz egy!) és négy pontot ért el az írásbelin. Szóbelire már be sem hívták. (Ne gon­dolják, hogy egyedi esetről van szó, tudnék még párat felsorolni.) És tudják, mi az egészben a legdühítőbb? Ha jól hallot­tam, már keresik a szülők az újabb, márciusig szóló ál­lást ... (P- d.) (----------------------------------------­FELIZZOTT A VITA Ti­sza vasvári ban, a kibővített pártbizottsági ülésen, ami­kor Szabó Mihály, az Al­kaloida párttitkána for­szírozni kezdte: szükség lenne városi pártértekez- letr.e. A gyár háromszáz kommunistájának többsé­ge ebben látna igazi ga­ranciát a megújulásra. Kér­te, minden pb-itag úgy fog­laljon állást ebben a kér­désben, ahogy azt az alap­szervezete jónak látja. A másik tábor úgy vélte, ideje lenne már a cselek­vésre tenni a hangsúlyt. Elegendőnek vélik azt, hogy menet közben hajtsanak Végre korrekciókat, s fo­lyamatosan történjék az előremutató h atár ozatok megvalósítása. Nincsen már olyan messze a követ­kező kongresszus, amikor úgyis összehívják, min­den szinten, a párttagokat. A vita végül is kompro­misszummal zárult. Elfo­gadta a testület a pb által előterjesztett eredeti meg­fogalmazást. E szeriint, ha a párttagság megismerte a pártértekezlet állásfog­S.___________________________ Garancia a megújulásra Tiszavasváriban Újfajta szellem térnyerése lialását, a városi pb ebből adódó — éppen ezen az ülé­sen elfogadott — elhatá­rozásait, a menetközbeni személyi változásokat, ak­kor döntsön arról, szüteé- ges-e pártértekezlet Tisza­vasváriban. EZ CSAK AZ EGYIK KÉRDÉS VOLT, amit élénk vitában tárgyaltak meg a pb tagjai, a meghívo/tt alap­szervezeti titkárok, a tár­sadalmi és tömegszerveze- ték vezetői. Nagy súlyt fektettek arra is, hagy megfogalmazzák az alap­szervezetek önállósága va­lójában mit jelenthet. El­hangzott az aggodalohi: az önállóság nehogy magá­ra hagyottságot jelen tSien. Ezzel kapcsolatban je­gyezte meg az ülésen részt­vevő megyei első titkár, Varga Gyula, hogy ha va­lóságos problémákról kell dönteniük, akkor bizony­nyal nem marad passzív a párttagság, az alapszerve- zet sem. Teoretikus a kér­dés : alkalmasak-e ezekre a feladatokra az alapszer- vezetak? Hasonlatát idéz­ve: az, hogy én tudok-e úszni, csak a vízben derrül ki... Fő napirendi pontként a városi pártbizottságnak az országos pártértekezlet állásfoglalásának végre­hajtásához szükséges fel­adatait határozta meg a testület. Laskai Károly el­ső titkár három csomó­ponti kérdést emelt ki szó­beli kiegészítésében. A cseppet sem akadémikus hogyan tovább? — kérdé­sét, a párt politikai moz­galmi jellegének erősíté­sét, az elvi-politikai irá­nyítás megvalósítását a különböző szinteken, har­madikként pedig a társá- dalmi-politikai nyilvános­ság fontosságát. megbocsátható ta­lán, hogy az újságíró kü­lönösen az utóbbival kap­csolatos hozzászólásokra fi­gyelt. Az első titkár szerint a nyilvánosság a pártmun­ka legjobb kontrollja, amely teljesítménynövelő hatást fejthet ki. Szó esett munkahelyi fórumokról, a vezetői koordinációs ér­tekezletek fontosságáról, a testületi ülések utáni tá­jékoztatásról, az önálló vá­rosi újság esetleges alapí­tásáról is. Kapott Jócskán kritikát a Kelet-Magyarország is. A hozzászólók elvárnák, Hová lett az a világ ? MŰVELŐDÉS A MUNKAHELYEN (2.) Micsoda kulturális élet volt valamikor a nyírbogdányi kő­olajipari gyárban __sóhajtanak fel azok, akik még része­sei voltak a szín játszós, dalárdás világnak. Varga Gábor nyugdíjas meséli, aki 35 évet húzott le a gyárban: — Mentünk munka után jókedvvel, volt itt tánckar, színjátszócsoport, énekkar működött, és jött a faluszín­ház, a debreceni társulat, felléptek a gyári dolgozók, igaz, a világítást csak az au­tó lényszórójával oldottuk meg — viszont tele volt a te­rem. Pótszékeket hoztunk, egy-egy előadáson 5—600 ember szorult össze. Hová is lett az a világ? Megcsappant lelkaedés Kardos Lászlónénak is vannak hasonló élményei. Amikor 14 évesen idekerült, még szerepeket tanultak, a Tűzkeresztséget, meg A né­ma leventét játszották. Bi­zony eltelt azóta pár eszten­dő, a lelkesedés igencsak megcsappant az’emberek kö­rében, általában más dolgok lettek fontosabbak, de azért nem múlt el nyomtalanul az az idő — példa erre éppen Kardosné, Zsuzsa, aki a vegyipari szakvégzettség mellé immár őszülő fejjel szerez újabb szakmát: a ta­nárképző főiskola népműve­lés szakának diplomáját. Igaz, nosztalgiával gondol­nak a régi szép időkre, ám a szégyenkezésre most sincs ok, csak éppen másfajta művelő­dési igények jelentkeztek, új szokások alakulnak ki. Zsu­zsa ennek a kulturális terü­letnek a mindenese, mint a gyári művelődési ház igaz­gatója. — Itt szervezünk műsoro­kat, itt tartják meg a társa­dalmi ünnepeket, itt működik a fiatalok ifjúsági klubja, csütörtökön filmet vetítünk, vasárnap videót, itt találkoz­nak a gyári nyugdíjasklub tagjai, a dolgozók gyermekei­nek többsége pedig szinte itt nő fel, a gyermekklubban, a szakkörökben, videófelszere­lés, számítógép és kitűnő sportlehetőségek között válo­gatva. A könyvtárat főként a gyerekek látogatják, ők hoz- zák-viszik a könyveket szü­leiknek, nagyszülei knek is. Tavaly, mint cikkünk első részében már említettük, nagy szerepet kapott a mun­kahelyi művelődésben az ok­tatás, illetve a szakmai to­vábbképzés. összesen 600 résztvevője volt a különbö­ző tanfolyamoknak. Egyik­másik ember többféle kép­zésben is részesült. Fontos területnek tekinti a gyárveze­tés a dolgozók politikai, vi­lágnézeti nevelését — mar­xista iskolákban 30-an sze­reztek képesítést. Rendsze­resek az egészségügyi, poli­tikai stb. témájú előadások, Az üzemi könyvtárban (elek) egy alkalommal Léner Pé­tert, a nyíregyházi színház igazgatóját hívták meg talál­kozóra. Minden vetélkedőbe Élénk a kulturális élet a brigádmozgalomban, szinte minden lehetséges vetélkedő­be beneveznek. Az Igaz ez a szép... megyei döntőjében a második helyen végeztek. Ott voltak a Tiszta szívvel verse­nyen, a Váci nevét viselő bri­gádok kulturális találkozó­ján a megyeszékhelyen, a szovjet—magyar barátságes­ten. A munkahelyi művelő­dési hetek keretében a tuzsé- ri alkotótábor vándorkiállí­tását fogadták. Vendégül lát­ták a leninvárosiak énekka­rát, akik egyórás műsort ad­tak. Jól működtek a gyermek és ifjúsági közösségek, az ének-zene, a kézimunka, a fotó és a BASIC-szakkör. Gyarapították a letéti és a gyári vegyészkönyvtár állo­mányát, ahol a műszaki, szépirodalmi, ismeretterjesz­tő és ifjúsági irodalomból le­het válogatni. Erőteljes az üzemi könyvterjesztés, a Kos­suth kiadványaival együtt 64 ezer forint értékű könyv fo­gyott el a gyárkapun belül. Gyakran felkerekedtek egy- egy színházi előadás, koncert kedvéért: a nyíregyházi szín­ház előadásaira összesen 20 vállalati és 30 nyugdíjas bér­letük van, azzal rendszeresen “bejárnak. Nyírbátorban 2I-en ^Voltak a Mozart-hangverse- nyen, a Kisvárdai Várszínház előadásait 60-an látták. Baltikumi jutalom j^iamidot, a barátomat a hosszú P m élet mániákusának tartják. Há­romszázötven évet akar élni, pánikszerűen fél a huzattól, és min­denféle vírustól. Reggelente, amikor mindem tisztességes ember még az igaziak álmát alussza, ő gyáván az infarktus elöl menekült, jeges lékbe vetette magát, abban reménykedve, hogy ott megfulladnak a baktériumok, mikrobák. Ez erősíti az idegrendszert, gyor­sítja a vérkeringést — így tartotta ő. Én a jeges lék puszta látványától is azonnal náthás lettem, szvettert kel­lett húznom a kabátom fölé. Ponto­san egy órán keresztül verte fejét a falba, hogy a karate szisztémája sze­rint erősítse koponyacscmtját, a jóga szisztémája szarint pedig kígyó pózba tekeredve tökéletesítette gerintcosz- lopát. Vasárnapomként halálra iz- zasztva magát hajtotta a kerékpárt, így menekülve az ülő életmód elöl. Én könnyelműen égettem életem a tévé előtt a díványon fekve. Gond­talanságomért — az Egészség című fo­lyóirat szárint — szörnyű büntetés várt rám. Mindenre fittyet hányva krimiket olvastam, nem. törődtem testem meg­őrzésével, irhabundában is fáztam, amikor Diamidot néztem fürdönad- rágban gimmasztikázni az Elbrusz gleccserein. Szégyenletesen, vitaminok­ra nem gondolva mindent megettem, ami elém került. Diamid pedig fér­fiasán kizárólag füvekkel táplálko­zott, a koplalás tibeti módszere sze­rint tisztítva a gyomrát. Ahelyett, hogy spárgán nyújtóztam volna, könnyel­műen Veronikának udvaroltam, Dia- mid volt menyasszonyának. Veronika, miután megértette, hogy nem fog megérni 300 évet, rám, egyszerű föl­di halandóira fordította figyelmét. Amikor Diamid betonfalakat össze­törő ütéseket dolgozott ki, a csillár helyére szerelt nyújtón húzózkodott, a bútort helyettesítő bordásfalon hasizomfejlesztő gyakorlatokat vég­zett, én az 6 Veronikájával diszkóba jártam, hazakísér g ettem, meggondo­latlanul, szabályt szegve csókolóz- tam. Kárhozatra voltam ítélve. Nem fo­gom 85 éves karomban elkápráztatni a közönséget azzal, hogy jeges lékből interjút adok, 95 éves karomban az­zal, hogy súlyt emelek, 150 éves ko­rámban pedig azzal, hogy egészség­megőrző tömegfutáson veszek részt. Az orvosi folyóiratok és tájékozta­tók előrejelzése szerint minden be­tegséget ifjúkorban kell elkapni. Ezért sietve feleségül vettem Veroni­kát. Fiúnk született... Teljesen megfeledkeztem az egészségről — pe­lenkát mostam, altatót dúdoltam, nem aludtam ki magam, nem ettem eleget, keveset voltam a levegőn, nem léle­geztem az orromon keresztül. A gyerekeimet természetesen Dia­mid módszere szerint fogom nevelni. Hadd növekedjenek egészségesen, és éljenek 350 évet mindenféle vírus nélkül. És egyszeresük megtudtam, hogy Diamid kórházba került. Elté­vesztette o diétáját, gyógybalzsam helyett valami gazt evett, és elron­totta a gyomrát. Állapota súlyos volt. f elpakoltam néhány Veronika sütötte étvágygerjesztő pi­rogot, sózott gombát, uborkát, és elindultam feltámasztani a szu­perment. örömmel elfogyasztotta a pirogot. a gombát, az uborkát, és hirtelen je­lentőségteljesen rám nézve kérdezte: — Te, öregem, mégis mi az élet ér­telme? Horváth Lilla fordítása Külön fejezet a gyár kultu­rális életében a Magyar— Szovjet Baráti Társaság tag­csoportjának története. Szé­pen berendezett különszobát mutat Mitró Miklós személy­zeti vezető, a tagcsoport szer­vezője, ahol a különféle do­kumentumokat, nyereménye­ket, vetélkedők díjait elhe­lyezték. A Kell a jó könyv, az Utazzunk együtt! vetélke­dőkön szépen szerepeltek, népszerűek e versenyek a munkások, a műszaki és az adminisztratív dolgozók kö­rében egyaránt. Az 1971 óta folyamatos, eredményes mű­ködésért Mitró Miklós tavaly jutalomkiránduláson vehetett részt a baltikumi köztársa­ságokban — a falat az onnan hozott képekkel „tapétázta ki”. Rendszeresen részt vesznek a dolgozók a különféle sport- rendezvényeken, asztalitenisz csapatuk megyei I. osztály­ban szerepel. Kultúrára is, szabadidős programokra is sokat költenek — más üze­mekhez képest. Személyen­ként ez az összeg az idén 3400 forint körül alakul. Baraksó Erzsébet Következik: Váci kedves fái hogy többet foglalkozzék lapunk ,a térség gondijjai- Val, eseményeivel. Ügy érziik, la megyei lap túlsá­gosan is Nyíregyháza-cent­rikus, pedig — idézték az újságárusokat — amint it­teni dolgokról íruinlk, ug­rásszerűen megnő az ela­dott példányok száma. (Ez­úttal valóban független volt a két dolog egymástól, de maga a kérdés is je­lent valamit: nemcsak azért jött el az újságíró, mert a főnökei megtudták, hogy a megyei első titkár is itt lesz? ...) ÖSSZESSÉGÉBEN HASZ­NOS, tanulságos eszme­csere hallgatója lehetett áz újságíró. Olyian, újfajta szellem térnyerésének le­hetett tanúja, amikor el­kezdődött végre, hogy a különböző ülések ne kö­telezően kipipálandó fel­adatok legyenek. Eltérő vélemények szókimondó megfogalmazása, helyen­ként éles viták után szü­lessenek meg a kisebb, na­gyobb közösségeket közel­ről érintő döntések. (P. D.) Nyirbálni Firógipgyár Gyári tábor Tíz éve szervezi a nyírbá­tori Csepel Fúrógépgyár azt a pályaválasztási tábort, amelynek segítségével a szakember-utánpótlást sze­retnék javítani. A júniusi első turnusban ezúttal 34 gyerek kezdte meg a táboro­zást, ismerkedett a fúrógép- gyár életével, a szakma sa­játosságaival. Az általános iskola hatodik, hetedik osz­tályát végzett tanulók nem­csak a szakmai programo­kon vesznek részt, hanem kulturális és művelődési rendezvényeken is. A pá­lyaválasztási tábor követke­ző turnusaira a városkör­nyéki településeken élő di­ákok érkeznek. A nyírbátori Csepel Fúrógépgyárban egy­re inkább a fiatalok veszik át a stafétabotot. A gyár nép­szerűsítését jelzi, hogy a most táborozó gyermekek 20 százalékának szülei is a fúrógépgyárban dolgoznak. TELEFON „Zsákügyben tessék va­lakit kapcsolni!” — mor­dult rám egy szigorú fér­fi a telefonban. Egy ki­csit gyorsabban vert a szívem, mert nem tudtam hirtelenjében, hogy a hallucináció vajon nem folytatódik-e gutaütés- szerű tünetekkel, mivel a hőség nagy volt. Ki­derült viszont, hogy nem képzelődöm, valóban zsákügyben érdeklődnek. Óvatos kérdezősködé- sem eredményesnek bizo­nyult. A most megjelent új megyei telefonkönyv számos más elírása, té­vedése meUett lapunkat is sújtja (nem beszélve a hiába telefonálókról). A Kelet-Magyarország esti ügyeletének számát ugyanis nagyvonalúan odakölcsönözték a nagy­halászi zsákgyárnak, mely Nyíregyhiásúról is hívha­tó. Fogalmam sincs, mek­kora lenne egy valódi hi­bajegyzék e telefonkönyv­höz, de egy adalékkal szolgálok: zsákügyben tessék a 15-142 számot tárcsázni. (tarnavölgyi) V_______________> VASZIUJ TRESZKOV: A hosszú élet " _ O bajnoka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents