Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-08 / 162. szám

A szakszervezet álláspontja a bérreformról MEQGYSZEZON. Megkezdődött a meggyszezon a Zöldért mátészalkai üzemében. A konzervüzem két feldolgozó gépsorán folyamatosan készül a meggybefőtt. A tervek szerint 370 tonna gyümölcsöt dolgoznak fel, ennek 80 százalékát exportra szállítják. A képen: Mosás, tisztítás után kerül a meggy a töltőgépsorra. (E. E. felv.) XI,V. évfolyam, 162. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1988. július 8., péntek Elénk várakozás előzi meg a bérreform kimunkálá­sát, bevezetését. A tervezett intézkedésekkel kapcsolatos, a szakszervezeti tagságot leginkább foglalkoztató kérdé­sekre Vörös Pétertől, a SZOT bérreform bizottságának titkárától kért választ az MTI. A szakszervezetek bérre­formmal kapcsolatos elkép­zeléseit a SZOT legutóbbi, jú­nius végi ülésén vitatta meg. Az ott tárgyalt -javaslat elké­szítését is vita előzte meg — mondta a bevezetőben. — Augusztusra minden bizalmi­hoz eljuttatunk egy olyan ki^ füzetet, amelyben a szakszer­vezeti koncepció lényegét foglaljuk össze, s ennek rész­letes, illetve kivonatos köz­lésére felkérjük a szakszer­vezeti és a vállalati újságo­kat is. Ezek alapján a tagság véleményt mondhat arról, hogy egyetért-e a vázolt ten- . nivalókkal, s más megoldá­sokra is tehet javaslatot. Az alapszervezeti eszmecserék lényegét az ágazati szakszer­vezetek összesítik, s azokat a saját véleményükkel együtt eljuttatják a SZOT-hoz. Ok­tóber elejére szeretnénk a SZOT testületéi elé vinni 'a tagsági vita tapasztalatait, s ezUItán alakítanánk ki e té­mában a szakszervezetek végleges álláspontját. A gazdaságpolitikai folya­matok változásának hatására a gazdaság különböző szerep­lői — a dolgozók, a vállala­tok, a különféle tárcák, az érdekvédelmi szervek, s a ■ kormány is — egyre sokszí­nűbben látják ugyanazokat a kérdéseket, igy a bérrel kap­csolatos elképzeléseket is. Ez természetes folyamat. A sok­színűség annak is következ­ménye, hogy a demokrácia szélesedésével egyre több egy­mástól eltérő érdek kerül a felszínre. A bérreformmal kapcsola­tos főbb célokban a szakszer­vezetek álláspontja már ki­alakult. A szakszervezetek a bérre­formtól olyan bérpolitika és bérrendszer működtetését várják, amely biztosítja a reálbérek tartós és érzékelhe­tő, minden dolgozó rétegre kiterjedő növekedését, a tár­sadalmilag igazságosabb ke­reseti arányok kialakítását, s amelyhez a korábbiaknál ha­tékonyabb eszközrendszer tartozik. A munkabéreknek jobban ki kell fejezniük a megélhetés költségeit, hiszen ma már azoknak a család- fenntartással, a kulturálódás- sai, művelődéssel, a lakáshoz jutással és -fenntartással kap­csolatos kiadásoknak a jó ré­sze is a dolgozókat terheli, amelyeket korábban az állam magára vállalt. A szakszervezetek állás­pontja szerint évente minden­ki számára biztosítani kell egy olyan mértékű béreme­lést, amely követné az alap­vető fogyasztási cikkek min­denkori áremelkedését. A megélhetés költségeit elsősor­ban az alapbérnek kell tar­talmaznia, s az alapbérnek kell meghatározónak lennie a kereseti arányok alakulásá­ban is. Másik nagyon fontos törekvésünk, hogy az azonos szakmákban, szakmacsopor­tokban dolgozók alapbére — függetlenül attól, hogy mely ágazatban tevékenykednek — közelítsen egymáshoz. E célok megvalósításához a szakszervezetek véleménye szerint a legmegfelelőbb esz­köz a béralku, a munkálta­tók és a munkavállalók, il­letve azok érdekképviseleti szervei megállapodása az adott időszak követendő bér­politikájában, a bérek növe­kedésének mértékében. A béregyeztetések három — vállalati, ágazati és népgaz­dasági — szinten valósulná­nak meg, alulról felfelé épít­kezve. S talán a legfonto­sabb: a bérpolitikának a jö­vőben nyilvánosnak kell len­nie. A béralku eszköz lehet ahhoz, hogy ezután ne a színfalak mögött dőljenek el olyan fontos bérpolitikai kér­dések, amelyek a társadalom egészét, minden munkaválla­lót érintenek. A szakszervezetek vélemé­nye szerint az egységes költ­séggazdálkodás — amikor a bér a vállalat számára ugyan­olyan költség, mint bármely más ráfordítás — bevezetésé­vel, legalábbis a gazdaság versenyszférájában megte­remthetők a lehetőségek a szabadabb bérgazdálkodás­hoz. A munkabért ma a gaz­dasági szabályozórendszer kemény korlátok között tart­ja, hiába takarít meg más területeken a vállalat jelen­tős összeget, azt nem fordít­hatja közvetlenül a bérek nö­velésére. Tisztában vagyunk azzal, hogy a bérreform teljes ki­bontakoztatásához időre van szükség. Az első, reformérté­kű lépéseket azonban már jövőre meg kell tenni. így például a szakszervezetek vé­leménye szerint már jövőre meg kell szüntetni a jelenle­gi elkülönült keresetszabályo­zást. Mivel azonban a kor­mány nehéz gazdasági hely­zetünkben nem mondhat le teljesen a vásárlóerő szabá­lyozásáról, jövőre még csak a legfelsőbb szinten, a kor­mány, a SZOT, a gazdasági kamara és más érdekvédelmi szervek között történhet meg a béregyeztetés. Ennek tár­gya a mi megítélésünk sze­rint a nominálbérek éves szintű, népgazdasági átlag­ban számított növekedése, s ezen belül a minden dolgozó­ra kiterjedő kötelező mini­mális béremelés szintje kell hogy legyen. Azonnali, jelen­tős béremelkedést senki se várjon az első lépésektől. Ugyanakkor a szakszerveze­tek szorgalmaznak bizonyos központi bérpolitikai intéz­kedéseket is különböző tár­sadalmi rétegek számára. Az ezzel kapcsolatos megbeszé­léseik során eddig itt szóba kerültek az oktatás, az egész­ségügy, a költségvetési intéz­mények és az ipar bizonyos területei. Garanciák természetesen a béregyeztetés mechanizmusá­nak működtetéséhez is szük­séges. Tisztázni kell, hogy a béralku során előre meghatá­rozott szabályok szerint kik, miről, mit dönthetnek. Eh­hez megfelelő jogi háttérre van szükség. E kérdésben a szakszervezetek szerepének pontos meghatározása is szük­séges. Egyebek között ezért is szorgalmazzuk a szakszer­vezeti törvény kidolgozását, amely rögzítené a szakszer­vezetek jogait, kötelességeit, felelősségét. ZÁHONY, NYÍREGYHÁZA, MÁTÉSZALKA Vasutasnapi ünnepségek A felszabadulás után öt év­vel nyilvánították július má­sodik vasárnapját a vasuta­sok ünnepévé. A 38. vasutas­napi ünnepségsorozat már a hét közepén megkezdődött a megyében. A záhonyi térség 7 ezer vasutasának munkáját Szabó Imre határőr őrnagy méltat­ta, a július 6-i ünnepségen, s e?t követően ketten kaptak miniszteri, négyen vezérigaz­gatói és tizenegyen üzemigaz­gatói dicséretet. A Kiváló és Élenjáró dolgozó elismerést 425-en kapták meg. A záho­nyi sportkombinátban sport- és kulturális napot rendeznek július 9-én. Lesz grundbirkó- zás, asztalitenisz, Ágcsernyő és Záhony öregfiuk és Csap —Záhony barátságos labda­rúgó mérkőzés. A nyíregyházi vasúti cso­móponton július 7-én tartot­ták az ünnepséget, itt Nagy János, nyíregyházi városi pártbizottság titkára emléke­zett meg a csomópont 2600 dolgozójának munkájáról. Az ünnepségen 25-en kapták meg a Kiváló és Élenjáró dolgozó elismerést, kétszázan a törzsgárda valamelyik fo­kozatát. Szombaton az NYV­SSC pályáján kispályás lab­darúgásban, atlétikában és más ügyességi versenyben mérik össze, tudásukat a szakszolgálatok dolgozói. Mátészalkán ma ünnepel­nek a városi művelődési köz­pontban, melyen Varga La­jos, a városi pártbizottság titkára mond beszédet. A szakszolgálatok vezetői itt ad­ják át a törzsgárda különbö­ző elismeréseit, a Kiváló és Élenjáró dolgozó címeket. Szombaton kispályás lab­darúgótornával folytatódik az ünneplés Mátészalkán. (zs. b.) Véget ért az anyanyelvi tábor Befejezte munkáját Fe- hérgyairmaton az anyanyel­vi tábor,, amelyben Szabolps- Szatmárból, valamint a kör­nyező megyékből huszonhat pedagógus tanulmányozta a nyelvi nevelés, a beszéd és maga tartáskultúra aktuális pedagógiai kérdéseit. Az elő­adások és a kiscsoportos be­szélgetések homlokterében /. Nyelvi illemtan című könyv anyaga állott. Az egy­hetes programot megyei ki­rándulás, strandolás, hajó- kázás, filmvetítés, és ungvári tanulmányút színesítette. Közel háromezer jelentkező a tanárképző főiskolára Több tudás a felvételhez Űrök nyugalomra helyezték Bartók Béla hamvait Az ország minden tájá­ról tisztelgők ezrei gyűltek össze csütörtökön a Farkas­réti temetőben, hogy végső nyughelyére kísérjék az egyetemes zeneirodalom ki­emelkedő alkotójának, Bar­tók Bélának hamvait. Ezzel utolsó állomásához. érkezett a tengerentúli Ferncliff-i te­metőből a csendes budai sírkertig tartó csaknem két­hetes út, amelynek során Európa-szerte díszkoncer­tekkel, emlékünnepségekkel adóztak Bartók Béla mun­kásságának. A budapesti temetési szertartásra Bartók Béla családjának tagjai, egykori barátai, tisztelői mellett el­jöttek a hazai társadalmi, szellemi élet vezetői. Elhoz­ták a kegyelet virágait több külföldi kulturális intéz­mény és a határainkon túl élő magyarság képviselői is — Szlovákiából, Kárpátal­járól. Bartók Béla szülőfa­lujából, a romániai Nagy- szentmiklósról — a vendég­váró magyar meghívás elle­nére — nem érkezett kül­döttség. A nagy magyar zeneköl­tő földi maradványainak ra­vatalánál a tisztelgő kato­nák sorfala mellett a hazai politikai, kulturális élet ve­zetői álltak felváltva dísz­őrséget. Elsőként Ferencz József unitárius püspök lé­pett a lobogó kandeláberek­kel körülvett, fekete gyász­lepellel borított ravatal elé. Beszéde után ’l'rautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke búcsúzott Bartók Bélától. A zeneszerző földi ma­radványait őrző koporsót és a ravatalt borító koszorú­kat ezután fekete gyászau­tók vitték a sírhoz, amelyet Borsos Miklós szobrászmű­vész fekete gránittömbből faragott, lírát mintázó szob­rával jelöltek meg. A hant­nál Űjfalussy József, a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia aíelnöke búcsúzott Bar­tók Bélától. A temetési szertartást Fe­rencz József püspök szavai zárták; az egyházi vezető — Bartók szülőföldjére emlé­keztetve — a Hargitán sze­dett havasi gyopárt dobott a sírgödörbe. A Győri Le­ánykar elénekelte a Him­nuszt, majd a gyászünnep­ségen összesereglett tisztel­gők virágcsokrokkal borí­tották el a nagy magyar ze­neszerző sírját. Míg öt-hat évvel ezelőtt 1200—1300-an, az idén ösz- szesen 2898-an jelentkeztek a nyíregyházi tanárképző főiskola nappali és levelező tagozatára. Időközben nőtt ugyan a felvehetők száma is, de nem ilyen arányban (most 861 első évest fogad a főiskola). Mindez azt je­lenti, hogy ebben az eszten­dőben a korábbinál lénye­gesen nagyobb tudással le­het bekerülni az intézmény­be. A felvételi vizsgákon már túlvannak a jelentkezők, szerzett pontjaik számát is ismerik. A tapasztalatokról szólva Székely Gábor főigaz­gató-helyettes elmondta, hogy rendkívül eltérő színvonalat mutatott a felvételizők felké­szültsége. A nappali tagozat­ra 1733-an jelentkeztek, és közülük 183-an olyan gyen­gén szerepeltek az írásbelin, hogy a szóbelire már be sem hívták őket (a levelező tago­zaton a duplája ez az arány). Miközben például a magyar— könyvtár szak 18 helyére 140- en, a földrajz—testnevelés szak 24 helyére 124-en, a magyar-német szak 4 helyé­re 24-en jelentkeztek, az ének —zenével párosított szakokon olyan kevés volt a mindkét szakból megfelelő felkészült­ségű jelentkező, hogy a felvé­teli keretet sem tudják betöl­teni. Ezért olyan döntés szü­letett, hogy 1989 szeptembe­rében ének—zene—karveze­tés szakot indítanak, hogy ez­zel enyhítsenek az iskolák gondjain. Változatlanul a magyar, a történelem, a földrajz a leg­népszerűbb, de itt van a leg­több hiányos felkészültségű jelentkező is. Az ellenpólust a matematika, a fizika, a ké­mia, a technika jelenti, ahol a kevesebb jelentkező vi­szonylag alaposabb tudás bir­tokában vág neki a felvételi­nek. A végleges ponthatárokról július 12-én délelőtt dönt a felvételi vizsgabizottság. De már ismeretes, hogy a nap­pali tagozatra 80, a levelező­re 75 pont alatt nem lehet be­jutni. Ezen belül aztán sza­kok, szakpárok szerint alakul a felvételhez szükséges pont­szám. Példaként említhetjük a magyar—történelem vagy a magyar—földrajz, valamint a némettel, franciával, angollal párosított szakokat (kivéve talán csak a matematika— angol szakot), ahol várhatóan jóval 90 pont fölött lesz az alsó határ, sőt, a földrajz— népművelés szakon 100 fölött. A tanító szakon 90 körül vár­ható (levelezőn valamivel ke­vesebb) a minimálisan szük­séges pontok száma. . A felvételi vizsgabizottság döntését követő két héten be­lül, tehát július 22-ig minden jelentkezőt értesítenek, hogy felvették-e vagy sem, továb­bá van-e joga fellebbezni. Aki fellebbezési jogot kap, a főiskola tanulmányi osztályán kapható űrlapon küldje be fellebbezését július 29-ig. Az esetleges átirányítási kérel­meknek is eddig kell beér­kezniük (azaz ha valaki más felsőoktatási intézményből kéri átirányítását a nyíregy­házi főiskolára). De az átirá­nyításban csak azok remény­kedhetnek, akik máshol 100 pontnál is többet szereztek. (gm) A megélhetés költségeit az alapbér tartalmazza

Next

/
Thumbnails
Contents