Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-30 / 181. szám
1988. július '30. Kelet-Magyarország 3 Bizonyítvány önmagunkról Gondolatok egy négy és fél érés pártvita után M egszokhattuk, hogy az utóbbi időben alapos és kritikus tanácskozásokon elemzik munkájukat a párt szervezetei. Egy hét eleji közel négy és fél órás közös töprengésről azonban — amely a nyíregyházi párttestületet jellemezte — mégis érdemes részletesen szólni. Az elmondottak lényegét egy bővített mondatba sűrítve: a szabolcsi megyeszékhelyen is önállóan politizálni akaró és arra képes, a helyzetnek és megnövekedett feladatoknak megfelelő párttestületre és -apparátusra van szükség — minden jövőbeni intézkedésnek ezt kell szolgálnia. A történéseket szkeptikusan vizsgáló megkérdezheti: vajon mi változik egy még oly jó előterjesztéssel, egy bármilyen okos vitával? A választ a helyszínen is megadták a résztvevők: önmagában ezektől semmi. A változás kulcsa a pártbizottság tagjainak kezében van. Abban, hogy úgy dolgoznak, ahogy azt 1988 megkívánja. Hogy mind a leírtak, mind az elmondottak mellőzzék a tartalmatlan jelszavakat, szófordulatokat. Abban, hogy a valóságnak, a szigorú tényeknek és nem az óhajoknak és vágyaknak, illetve az íróasztalnál kiagyalt gondolatoknak kell vezérelniük a pártmunkát, hogy bátran meg kell tenni az igazi változásokhoz szükséges lépéseket. Gondolom, nem csupán nekem tetszett, ahogy a pártbizottság tagjaival folytatott elbeszélgetéseket összesítette az erre kiküldött bizottság elnöke. A kérdések — hogyan ítélik meg a pártbizottság, a végrehajtó bizottság, az apparátus munkáját? — ‘is az egyenes és világos válaszokat ösztönözték. A munka megítélése rendkívül sokszínű volt — mondhatni a jelestől egészen tó elégtelenig. Itt is kitűnt: nem kevés a fejekben a zavar a párt vezető szerepének értelmezésében, az önállósággal pedig jó néhányan egyszerűen nem tudnak mit kezdeni. Sok minden vált bizonytalanná a forrásban lévő társadalomban, gazdaságban — hangzott el —, s a megállapítást újabb kérdés követte: jó-e ez, vagy sem? Az együttgondolkodás legnagyobb haszna talán az volt, hogy leszögezték: á Vátos vezető párttestülete az érderhl napirendekre, a nyírségi nagyváros jövőjét megalapozó olyan témákra összpontosítson — mint a fejlesztés- és foglalkoztatáspolitika, az új körülményekhez igazodás, az egyes lakossági rétegek helyzetének felmérése. És joggal igényelték, hogy a vezetés, az apparátus lássa el őket a döntéshez nélkülözhetetlen információkkal, teremtse meg számukra a beleszólás feltételeit. Joggal kifogásolták a munkájukban ma is jelenlévő formalitást, . a bürokratizmust, az időt pocsékoló szóáradatot, a szájba rágást, hogy üléseik számát és idejét sokszor nem a feladat határozza meg. Egyáltalán: hatékonyabb, éremben vitázó, profi szinten politizáló, a nehézségeket is vállalni akaró pártbizottságra van szükség. Néhány vélemény igazi meglepetésként hatott. Például: a pártbizottsági tagok jó része nem ismeri a végrehajtó bizottság tevékenységét, s nem ismeri egymást! Van, aki 8 éve a városi párttestület tagja, de alapszervezete még nem. volt rá kíváncsi, mit is csinál ott. Áz apparátus munkáját elemezve szóltak arról, hogy a régi keretekben gondolkodni manapság nem lehet, rögzíteni szükséges a pártmunkások feladatait, ehhez igazítani a létszámot. Régen, talán csak a felszabadulás és 1956 ütán kaptak ilyen messzemenő és személyre szóló, a munkamódszert, munkastílust egyénenként elemző útmutatást a testülettől a hivatásos pártmunkások. A tit- titkárok személy szerinti’ értékelésének fő szempontjai például ilyenek voltak: miként reagálnak az újra, milyenek az emberi kapcsolataik, politizálóképességük, -készségük. Felelősen gondolkodtak a saját házuk tájáról is, képesek-e vállalni a megnövekedett feladatokat. Volt, aki a megbízatást a következő pártértekezletig vállalta. Néhányan azért kérték felmentésüket, mert komolyan veszik, hogy a másutt végzett tevékenység, a párhuzamosság gátja a jó munkának. Van, aki bevallotta, hogy elfáradt, más nem tartotta magát mozgékony, politizáló alkatnak. A felszólalók csak megerősítették a beszélgetések tapasztalatait. Szedlák Richárd a régi beidegződések továbbélésének jelét látja abban, hogy a lehető legszélesebb nyilvánosságot igénylő pártanyagokra még mindig azt;írják: „Szigorúan bizalmas!”. Korszerűtlennek vélte az alapszervezeti információs rendszert is. Olyan közéleti szondát sürgetett, amely pontosan méri a lakosság reagálását a városi intézkedésekre. Tisztázandónak vélte a párttagság helyi politikát alakító feladatait, s szóvá tette: nagyon nem jó, ha ugyanazok a párttagok különböző helyeken különböző véleményeket mondanak ugyanarról. „önmagunkban is leltárt kell készíteni, alkalmasak vagyunk-e az újra — -kezdte mondanivalóját Ivanov István, aki arra is figyelmeztetett: a nagyobb nyíltság a jobb munkáért és nem a munka helyett van. Legyen valódi rend és fegyelem a munkában csakúgy, mint az utcákon, köztereken. Legyen természetes, hogy a pártbizottság minden tagja folyamatosan eljár az alapszervezetek rendezvényeire és ott agitál, választ ad, segít.” Béres Géza szerint még mindig csak keringünk a tennivalók körül, noha ideje lenne már dolgozni. Értei László változást követelt a „tekintélyelvű” — elsősorban vezetőket magába foglaló — végrehajtó bizottság összetételében. Tukacs István az önálló helyi politizálás intézményes alapjainak megteremtését sürgette. Varga Gyula megyei első titkár a türelemre apellált. „Irdatlan tématömeggel foglalkozik manapság a párt, s ha nem tudunk mindent azonnal megváltoztatni, az nem csupán azért van, mert konzervatívak vagyunk... A pártbizottság legfőbb funkcióját a területi érdekek megfogalmazásában — érvényesítésében, a távlati koncepciók kidolgozásában, a társadalmi és tömegszervezetekkel való új típusú együttműködés alapjainak lerakásában látta. Az alsóbb szervek, szervezetek konkrét irányítását, ellenőrzését egyfajta orientálásnak, politikai befolyásolásnak, segítésnek kell felváltania. Vitatják, hogy megértek-e az alapszervezetek az önállóságra. Mindenkb nek tudnia szükséges, hogy ha nem kapnak önállóságot, soha nem fognak rá megérni. Ideje abbahagyni a felsőbb szerveknek a bábáskodást. Kalkuláljuk be, hogy az alap- szervezeteknek is joguk van tévedni, a tévedéseket lehet korrigálni. Pártunkban nincsenek előre érvényes receptek, végérvényes gondolataink. Számoljunk azzal, hogy a társadalmi életben nagy a mozgás. Nem attól kell tehát félnünk, hogy néhány hónap múlva megváltoztatjuk mostani döntésünket, hiszen az nem a vezetés bírálata, ellenkezőleg: dicsérete lesz. Mint ahogy megbecsülés jár azoknak is, akik ma különböző okok alapján átadják másoknak a helyüket. A szervezeti és személyi változásokról így beszélt: azok sokat jelenthetnek, de akkor járunk igazán jó úton, ha az országos pártértekezlet céljait a lehető leghamarabb és legjobban megvalósítjuk. A városi pártbizottság a javaslatok alapján határozta meg a legidőszerűbb teendőket. Köztük szerepel, hogy a négy titkári státusból egyet megszüntetnek. Legutóbb nyolc, most újabb hét tagját mentette fel a testület, megköszönve munkájukat. A pártszervezetektől — amelyek öt új tagot delegálnak — csupán egyet kértek: alkalmasságot a testületi tagságra. M iben foglalhatná össze a négy és fél órás vitát az újságíró? Talán abban, hogy a pártmunka Nyíregyházán is forr, változik. Testületi tag, vezető és apparátusi dolgozó egyformán keresi az újat, a jobbat. Természetesnek tartom, hogy még kísértenek az idejétmúlt módszerek, jelentkezik a régi stílus, a korábbi „jogosítványokhoz” való ragaszkodás. A karaván azonban halad, s a gyakorlat dönti el: megfelelő sebességgel rójuk-e majd a kilométereket? Kopka János Akikkel számol a konkurencia „A részletekre is figyelünk...” — Önállóan gazdálkodunk, nem hagyhatunk figyelmen kívül semmiféle költséget. Ha valami ráfizetéses, akkor azt nem szabad csinálnunk. Minden pénzt megnézünk, hogy hova adunk ki. Ez létkérdés szövetkezetünknek, ezért a részlétekre is odafigyelünk. A Szigma Kisszövetkezet elnöke Hugyecz Mihály mondta el ezeket a gondolatokat, amely a sikeresen működő tizenhat fős kollektíva ars poeticája is lehetne. öt évvel ezelőtt tizenhármán megunták a Kelet- Szövkernél történő állandó vitájukat a vezetőkkel, gondoltak egy merészet és megalakították a Szigma Iroda- gépjavító, Számítástechnikai és Szolgáltató Kisszövetkezetet. Hozzájuk csatlakozott akkor még egy irodagépműszerész és egy nyugdíjas főkönyvelő. A konkurencia maximum egy évet adott nekik, de rövid idő alatt bebizonyították, hogy sokkal életképesebbek ennél. Ma már a konkurencia számol velük és nem fordítva. Két évvel ezelőtt főállású elnököt választottak maguknak. Fordulatszám Hugyecz Mihály a KISZÖV biztos ‘ székét cserélte fel a szövetkezet vezető posztjáért. A fiatal, jól felkészült szak-, ember így emlékszik vissza odakerülésének első időszakára:-r Odamentem és egyszerűen a közgyűlésen elmondtam, hogy mit szeretnék. Nem mindenki vette át a fordulatszámot rögtön. Sokan nehezen látták be elsőre, hogy miért nem jó az, ha naponta csak egy métert lépünk előre, pedig legalább ötre lennénk képesek. Nem mondom, nagy felelősséget vettem a nyakamba ezzel az egyáltalán nem kitörő lelkesedéssel fogadott programommal, de az élet engem igazolt és idővel a dolgozók is mellém álltak. Az árak állandóan emelkednek, ha meg akarjuk tartani tegnapi életBoda Tibor egy Robotron 6120-as elektronikus írógépet javít. (Császár Csaba felvétele) színvonalunkat, akkor még többet, még jobban kell dolgoznunk. A Szigma százhuszonhat céggel áll szerződéses kapcsolatban Borsod, Hajdú és Szabolcs megyében. Az első évben a szövetkezetnek négymilliós bevétele volt, ami ez év június 30-ig harminc- nyolcmillióra futott fel. A taglétszám azért nem változott ezzel arányosan, mert mindenkinek kapcsolt munkaköre van. Például az ad-, minisztrátor egy személyben gépíró, raktáros, gépátvevő, hibabejelentés-rögzítő és számlázó is. Féltek az ÁFA-tól A szövetkezet két éve kereskedelmi tevékenységet is folytat. Egyrészt a MIGÉRT által forgalmazott termékeket lehet a segítségükkel „Pesti áron” megvenni, másrészt a turistaforgalomból behozott számítástechnikai árukat vásárolják fel bizományosként. A kereskedelemből erre az évre kilencKISVÁRRA Városi újság? Kisvárdán a város párt- és állami vezetése az üzemek gazdasági vezetőivel közösen, a Hazafias Népfront városi bizottságának szervezésében városi újság megjelentetését tervezi. A lakosság szélesebb és gyorsabb informálása, az aktuális témák vitája, s a véleménycsere volna a legfontosabb feladat. SZANDÁL NYÍRBÁTORBÓL. Napi ezer pár női szandált készítenek szovjet exportra a Nyírbátori Auróra Cipőgyárban. Képünkön: Szőllősi László minősít. Mese-mese-meskete (Szupermini mesék felnőtteknek) EGYSZER VOLT, hol nem volt egy revizor a közélelmezési igazgatóságnál. Sajátos gondolatokat fogalmazott munka közben: „Ami az egyik fülemen be, az ugyanazon a fülemen jön ki”. VOLT EGYSZER egy színész, de neki nem sikerült soha semmi. Minden este így szólt a feleségéhez: „Csak azt nem értem, hogy miért neked telefonál Fafejkin!” AZ EGYSZERI Hüvelyk Matyi a hüvelykujját szopta, mert azt hitte, hogy onnan jön a növekedési hormon. ÉLT EGYSZER egy furcsa család. Az igaz, hogy a férj Krasznodar- ban, a feleség Petrozavodszk- ban, a gyerekek pedig a nagymamánál. ÉLT EGYSZER egy üzletigazgató. És nem is rosszul. (A Lityeraturnaja Gazetáböl fordította: Mizser Lajos) A lapalapítás azért is időszerű, mert 100 éve, 1888- ban jelent meg az első újság a településen „Kisvárdai Lapok” címmel. Ezt követően kisebb-nagyobb megszakításokkal rendszeresen volt lapja a városnak; 1937 és 1944 között két, illetve három lapja is működött egy- időben. A tervek szerint a párt- és tanácsi események mellett a városban működő üzemek, intézmények életével, munkájával is foglalkozna a lap. A szerkesztésben a lakossági vélemények figyelembevételével adna válaszokat a sokakat foglalkoztató problémákra s az általuk felvetett javaslatokra. A HNF városi bizottsága már most azzal a kéréssel fordul Kisvárda lakóihoz, hogy az újság címére és az abban megjelenő írásokra szóló javaslataikat juttassák el a bizottsághoz. A tervek szerint az első szám a város felszabadulásának évfordulóján, ez év októberében jelenne meg. (vincze) milliós forgalmat terveztek, de már most harmincmilliónál járnak. — Az alul tervezésünknek az az oka — kezdte a magyarázatot Koleszár István elnökhelyettes —, hogy tavaly mindenki félt az ÁFA- tól és így teljesen kiürítették év végére a boltot. Akkor azt hittük, hogy az idén nem megy majd ilyen jól az üzlet. A vásárlási kedv azonban nem lanyhult, mert az elavult gépparkokat le kell cserélniük a vállalatoknak. A tagság nem arra törekedett, hogy minden megtermelt javat kiosszanak, hanem a megfelelő telephely kialakítása, a nyugodt bázishely megteremtése volt acél, hogy a szövetkezetét a jövőben is működőképessé tegye. Azokat a helységeket pedig, amelyeket nem használnak, kiadták bérleménybe. A vállalkozás korelnöke Fazekas Lajos irodagépműszerész, mechanikus gépeket javít. A negyvennyolc éves, jókedélyű szakember a kisipart hagyta ott a szövetkezetért. Egyáltalán nem bánta meg a döntését: — Sejtettem, hogy ez a forma anyagilag is jobb lesz nekem, de hogy ennyire beválik, arra álmomban sem mertem gondolni. — Havonta 2000 kilométert utazok nyolcéves sárga Moszkvicsommal. Sokan irigyelnek bennünket a jó fizetésért, de a munkáért már kevesebben. Mindenkinek magának kell ellátnia feladatát, a teljesítménylapok kíméletlenül jeleznek. Csak annyit vehetünk ki a közösből, amennyit bele is teszünk. Ez így igazságos ... Cél a kiváló cím Az elnök így foglalta össze további terveiket:, — Jelen pillanatban tárgyalások folynak, hogy szövetkezetünk marketing tevékenységet is folytasson, mégpedig egy nyugatnémet és egy osztrák céggel. Olyan termékeket kellene szállítanunk, ami a tőkés piacon hiánycikk, de nálunk legyártható. Cserébe mi valutát, vagy olyan számítástechnikai gépeket hoznánk be, amit csak mi forgalmazhatnánk. Ezzel is szeretnénk a szövetkezeti mozgalmat erősíteni, a tőkés exportunkat növelni. — Eddig kétszer vehettük át az ipari miniszter és az OKISZ dicsérő oklevelét, a kiváló szövetkezeti cím elnyerését tűztük célul. Száraz Attila
