Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-28 / 179. szám

1988. július 28. Kelet-Magy arormág S Emelés — ugrásokkal K ell a jó szakember, nagy szükség van rá megyénkben. Sajnos azonban anyagi megbecsü­lésünkkel ritkán éreztet­jük ezt velük. Az egyik évfolyamtár­sammal véletlenül futot­tam össze az utcán, és ő mesélte el a következőket: — Amikor nyolcvan- négyben végeztünk a főis­kolán, úgy terveztem, hogy az első munkahelyemről megyek nyugdíjba. Aztán hamar be kellett látnom, hogy az ott kapott kezdő fizetésemből megélni nem tudok. Nagyon bosszantott, hogy az államnak csak ennyire telik a fiatal pá­lyakezdők megbecsülésé­ből. Az akkor kapott 3500 forint bizony elég megalá­zó volt a műszaki diplo­mámhoz. — Fél év után elmentem katonának, de utána már nem jöttem vissza a válla­lathoz, pedig másfél év alatt előbb 3800-ra, majd 4200-ra emelték a fizetése­met. Én azonban inkább „átigazoltam” 4800 forin­tért. Gondold csak el: így két év alatt 1300 forinttal növekedett az alapfizeté­sem. — Egy év után ezt a cé­get is otthagytam, a fize­tésem pedig 6200-ra ugrott — természetesen nettóban. Ezzel tehát négy év alatt 2700 forintos fizetésemelést értem el. — Huszonhat éves va­gyok. Most őszintén: kap­tam volna ennyit, ha ott maradói»., az első helye­mé rí? * Mit mondhattam volna erre? Valószínű, hogy iga­za van ... Az ő változtatá­sait a családja házi kasz- szájának növelése, míg a vállalatok béremelését a szakemberhiány indokolta. Tudom, nem csak ő él ez­zel a taktikával ma Ma­gyarországon. Nem is lehet neki ezért szemrehányást tenni. Mint ahogy azt sem várhatjuk el tőle, hogy szakmailag fejlődjön, eset­legesen elmélyült kutató­munkát végezzen. Hiába, mindennek ára van... Száraz Attila Mátészalkai hírcsokor ZÁRT KERTET ALAKÍT KI Mátészalkán a Krasznamenti Mezőgazdasági Termelőszövetke­zet, 16 hektáron. A Nagyszőlő­ben, illetve a Blau-tagban igény­be vehető kertekről részletesebb felvilágosítást a termelőszövet­kezetben adnak. HASZNOSÍTÁS. A Tüzép és a BFk telepe közötti ipari tarta­lékterület hasznosításáért a vá­rosgazdálkodási osztály elhatá­rozta, hogy kishaszonbérleti szerződéseket köt és így éri el a terület megművelését. Érdek­lődni a városgazdálkodási osz­tályon lehet. MEZŐŐRÖK. Tanácsrendelet született arról, hogy három me­zőgazdasági őr (mezőőr) alkal­mazására van szükség, mert egyre több a kiskert, de gyűlnek a kiskertek dézsmálói is. Mező­őröket keres a tanács. Kizáró­lag sorkatonai szolgálatot telje­sített fiatalok jelentkezését vár­ják. MÁTÉSZALKAI TITÁN. A vá­rosi KISZ-bizottság szeptember­re tervezi a „Mátészalkai Titán’* című negyedévenként megjelenő nyolcoldalas első számát. A ter­vek szerint a lapban szót kap­nak az ifjúmunkások, a mező- gazdaságban dolgozó fiatalok, a diákok, az úttörők és természe­tesen helyet kap a lap hasáb­jain a sport is. A „TISZABRINGA” túra részt­vevői augusztus 5-én találkoz­nak. Lesz a programban strand­diszkó, éjszakai természetjáró akadályverseny, kerékpártúra, KRESZ- és ügyességi kerékpár- verseny, különféle bemutatók és sportversenyek. Vetélkedhetnek a legjobban főzők, de neves mű- vészvendégei is lesznek a há­romnapos programnak. Dupla temelts lelt létszámai Hamarosan cégtáblát cserélnek Vásárosnaménybaa, az ÉRDÉRT forgácslapgyáránál. Ugyanis az Interspan nevű, magyar—svájci vegyes vállalat kezdi meg itt a működését egy hónap múlva. A vállalati cégbejegyzés most van folyamatban. Ez meglehet adminisztratív, de egyáltalán nem elhanyagol­ható oldala az Interspannak. Sokkal fontosabb azonban, hogy a hazai beruházási gya­korlatban rekordnak számító egy év alatt épületekben és gépekben, berendezésekben mintegy 800 millió forintos beruházást valósítanak meg. — A véghajránál tartunk — kalauzol végig a gyárban Kelemen Miklós igazgató. — Megvan a realitása annak, hogy szeptember -«lejére le­jöjjön az első fp^gácslap az új gépsorról. Háromszázötven-négyszáz ember szorgoskodik nap mint nap a gyárban, javarészt ta­nult szakmájától távol eső területen, hiszen saját erő­ből valósítják meg a beruhá­zás legnagyobb részét. Az egyik helyen a hatalmas si­lók beemelésén fáradoznak, másutt csöveket hegeszte- nek. Közben targoncák fut­nak az úton, a vasúti vago­nokból markolók emelik ki a fát. Ugyanis a raktárban forgácslaphegyek között ma­nővereznek, a Szatmár Bú­torgyárnak folyik a lapok méretre vágása. Vagyis az egyik oldalon a termelés elő­készítéséhez szerzik be az alapanyagot, a másik olda­lon viszont tartják a kapcso­latokat a régi megrendelők­kel, az importból érkezett forgácslapokat szállítják igé­nyeik szerint. A Kronospan nevű svájci cég, amely a tőke 55 százalé­kával részesedik a vegyes vállalatban, a múlt év augusztus 25-én írta alá a szerződést az ÉRDÉRT-tel és a másik magyar résztvevő­vel, a Skálával. A svájciak egy új, korszerű, automati­zált forgácslapgyártó beren­dezés, valamint egy felület­kezelő berendezés szállítását vállalták. Mintegy 13 mil­lió svájci frank az értéke an­nak a technikának, amit be­szállítottak. A magyar fél a meglévő gyárral, a szellemi kapacitással, a szükséges építési munkával (néhány hó­nap alatt két, futballpálya méretű csarnokot emeltek), egyes berendezések gyártásá­val, szerelésével járult hozzá a közös vagyonhoz. — A legnagyobb gondunk egyike a létszám radikális csökkentése volt — említi az igazgató. Jelenleg 340 az állományi létszám (két évvel ezelőtt majd hétszázan voltak), de szeptembertől mindössze 240 emberre tart igényt a vegyes vállalat. Bizony sokan alud­tak nehezen, amikor megkap­ták a papírt, hogy az új vál­lalat nem tart igényt a munkájukra. Bár az év ele­jétől 174-en mentek el, mégis megnyugvás, hogy mindenki talált új munka­helyet. További 40—50 idő­sebb munkásnak pedig a korkedvezményes nyugdíjat intézik, s várhatóan 60—70 Az ÍJ felületkezelő gépsor szinte csak az indításra vár. lesz azok száma, akik szep­tember elsejétől a meghosz- szabbított felmondási idő alapján kapják korábbi át­lagkeresetüket, amíg a taná­csi munkaerő-gazdálkodási szervek nem tudnak nekik megfelelő munkát felajánla­ni. A vásárosnaményi forgács­lapgyár még a múlt évben, s idén, az év elején termelt — olyan szinten, hogy elége­dettek legyenek vele. A ter­melési tervet több mint tize­dével szárnyalták túl, ennyi­vel kevesebb forgácslapot kellett a vállalatnak, s rajta keresztül a népgazdaságnak importból beszerezni. Most a munkások újabb papírt kapnak: a napokban közük mindenkivel, hogy milyen munkakörben, várha­tóan milyen fizetéssel dol­goznak az Interspan Rész­vénytársaságnál. Készül az ügyrend, a szervezeti felépí­tés kialakítása, hogy a ter­melés indulásakor a régi-új vállalat bizonyítani tudjon. Lányi Botond Még egyes elemek szerelése folyik a forgácstároló silók­nál. (A szerző (elv.) A község háza AMIKOR A VÁLTOZÓ IDŐK ÜJ FELADATAI ke­rülnek szóba, hajlamosak vagyunk azokat kimondottan a gazdasági szférába sorolni, azt hinni, mindén mai bajunknak a rosszul szervezett gazdaságunk az oka. Sok-sok rossz példa készteti ilyenforma gondolkodás­ra az embert, mégis tévedés lenne azt hinni, gyakorta rossz közérzetünk forrása egyes-egyedül a gazdaság. Társadalmi életünk demokratizálása, az államigaz­gatási munka ésszerűsítése, a tanácsok tevékenységé­nek egyszerűsítése, s egyben hatékonyabbá tétele sem akármilyen feladatokat ró a szakemberekre. Aligha hi­szem, hogy sok olyan ember lenne ebben az ország­ban, akinek évente háromszor-négyszer nem kellene felkeresnie valamelyik tanácsunkat ilyen vagy olyan gondjának elintézése végett. S amit ott lát, tisztelet a kivételnek, nem éppen szívderítő. Több helyütt az ajtó előtt hosszú sorok állnak, az ügyintézők sokszor megle­hetősen türelmetlenek. Ne csodálkozzunk ezen: ők is emberek, s mindegyik felmérés azt igazolja, túlterheltek. Tévedés ne essék, nem a tanácsi tisztségviselők panaszairól akarok szól­ni, csupán arról, hogy mint az MSZMP országos érte­kezletének állásfoglalásában is olvashattuk, az állam és az állampolgárok kapcsolatában demokratikus, bü­rokratizmustól mentes, a kötelességek teljesítésére, a jogok kölcsönös tiszteletben tartására épülő, törvé­nyekkel szabályozott viszonyokra van szükség. AZOK MEGOLDÁSÁNAK MIKÉNTJE természetsze­rűleg még nem teljesen tisztázott, ám egy igen biz­tató folyamat már kezdetiét vette. A kétlépcsős rend­szerről van szó, mely a hivatali ügyintézés egyszerű­sítését hivatott szolgálni, a változtatás jelentőségét sokan egyenesen a járások megszüntetéséhez hason­lítják, mely az akkor megkezdett út építésének befe­jezését is jelenti. Az utóbbi időkben jó néhány tanácsi szakembernek volt alkalmam meghallgatni véleményét e lépésről. Legutóbb éppen a megye egyik legtávolabbi települé­sének, a barabási tanács elnökének szavait szemel- gettem, véleménye megegyezett legtöbb kollegájának szavaival: mindannyian sokat várnak e fordulattól. Hogy jó néhány településünk közvetlenül megyei irányítás alá kerül, remélhetőleg csökkennek eddigi rendkívül sok adminisztratív teendőik, s idejüket arra áldozhatják majd, amit egyébként mindenki elvár tő­lük, az állampolgárokra. Kevesebb lesz a kötelező je­lentéstétel, az egymást átfedő ellenőrzés. A párhuzamos­ság kerülésével az ellenőrzésekre természetesen a ké­sőbbiekben is szükség lesz, s minden korábbinál" arra is, hogy a tapasztalatok megbeszélése során a hiányos­ságok megszüntetésének módozatait mindenkor, pont­ról pontra egyeztessék. Vagyis, az ellenőrzést végző, egy-egy területet alaposan ismerő, rutinos szakembe­rek tanácsaira, segítségére talán sohasem volt még ennyire szükség. NEMCSAK A KÖZSÉGI TANÁCSOK ÜGYINTÉ­ZŐINEK dolgát könnyítve meg ezzel, de minden bi­zonnyal azt i's elérhetjük, hogy az állampolgár nem pirosló füllel, gyöngyöző homlokkal hagyja majd el a község házát. Balogh Géza Beszélgetünk a mai világról..." R á tetszik érni? Mértén nagyon szeretek be­szélgetni! A tévészere­lőt várom, azért vagyok most itthon. Különben eljá­rok az öregek napközijébe, ott is ebédelek. Néha beme­gyek Naményba olvasniva­lóért. A faluban is van könyvtár, de jó egy kicsit kiöltözni, nézelődni a város­ban, szót váltani ezzel-azzal. Elvisz a vonat, hazahoz a busz. Az időmből meg telik, nyugdíjas vagyok. A Bereget vallom szülő­földemnek, de már nincs meg az a tanya, ahol születtem. Aztán idegyökereztem Ara­nyosapátiba. Mióta az esze­met tudom, a gyerek volt az életem, tanító akartam len­ni. A négy polgárit el is vé­geztem, de közben megis­mertem az uramat, férjhez mentem, a tanulásból nem lett semmi. De olvasni azóta is nagyon szeretek, amikor a fiam a tanárképzőre járt, még az ő könyveit is mindig átnézegettem. Ezeket itt most hoztam a könyvtárból... Nem mondom én, hogy An- csel Éva könyvéből mindent megértek, de amit igen, az nagyon szép, okos. Ez egy Vasarely-album — ha én en­nek egyszer élőben láthat­nám a képeit! A lemezját­szót a fiaméktól kaptam ka­rácsonyra. Ök hozták a Koncz Zsuzsa-lemezt is. Sok­szor meghallgatom, mert va­lahogy nemcsak arról van benne szó, amiről énekel. Nem tudom, tetszik-e érteni, hogy gondolom? Valamikor, mivel megvolt Akit minden érdekel a polgárim, a tanácson dol­goztam előadóként. Huszon­nyolc éves voltam, a férjem harminckettő, amikor ő meg­betegedett Parkinson-kór- ban. Ettől fogva ezerfelé szó­ródott a figyelmem, így át­mentem az óvodába dajká­nak, amúgy is nagyon szeret­tem a gyerekek közt lenni. De a férjemnek nem volt meg a tízéves munkaviszo­nya, valamit csinálni kellett, hogy rokkantságit kapjon. Jegyszedö lett a mozinál. De nem tudta csinálni, annyira remegett már a keze. így én nappal dolgoztam az óvodá­ban, ebédidőben hazaszalad­tam ellátni a férjemet, este pedig mentem a moziba ., je­gyet árulni, míg ki nem lett a tíz év. Akkor a férjem ka­pott 600 forint nyugdíjat, az én fizetésem volt 820 forint. Hímeztem a háziiparinak, azzal pótoltam egy kicsit. Se­gélyt sose kértem, éltünk, ahogy tudtunk. Hol kenyér nem volt, hol só. De taníttat­tuk mind a két gyereket. Az­tán az egyik fiam nagybeteg lett, huszonkét évesen te­mettük ... A férjem állapota egyre rosszabbodott, a végén már csak négyórás munkát tud­tam mellette vállalni. Át­mentem az iskolába takaríta­ni, pedig már csak egy évem volt a nyugdíjig. Mikor már éjszakázni kellett a férjem mellett, egy füzetbe elkezd­tem írni az életemet... A harmadik füzetnél tartottam, mikor meghalt. Huszonöt évig élt ezzel a betegséggel. Most magam lakom ebben a kis házban, a fiam Tibor- szálláson él a családjával. Van egy kis autójuk, azzal járnak haza. A fiam végig- heveredik a díványon, én le­ülök szembe, és beszélge­tünk erről a mai világról. Engem minden nagyon érde­kel, fiatal koromban ott vol­tam minden gyűlésen. Gyak­ran elgondolkozom, milyen lelkesek voltunk azokban az időkben, most meg mennyi mindent hallani az ötvenes évekről... Akkor persze másképp látta az ember, de most én is úgy érzem, hibá­sak voltunk abban, ami tör­tént, hogy most nem úgy ál­lunk, ahogy kellene, ahogy lehetne ... Porszemekből lesznek a hegyek. K ülönben jól megva­gyok. Van egy kis esztovátám, azzal is telik az idő. Párnát, szőnye­get küldtem a battonyai gyermekfaluba, cukrot, pár almát is tettem a csomagba. Itt a lapjuk, megköszönték... Most van egy másik címem, egy öregek otthonának aka­rok csomagot küldeni, hadd örüljenek azok is. Hogy mi lett a füzetekkel? Odaadtam a naményi múzeumnak. De lehet, hogy még írni fogok valamikor... Elmondta: Jusztus Józsefné Lejegyezte: Gönczi Mária llllplUll illllfclllll liíh^appalsis

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents