Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-28 / 179. szám
1988. július 28. Kelet-Magyarország 1 NYÍREGYHÁZI ÉLET Fejenként kétezer I Téma az egészség A körzeti orvos megnyomja a komputer gombját, s egy pillanat alatt ott van előtte a beteg teljes anyaga. Minden régebbi diagnózis, minden korábbi vizsgálat, az előírt therápiák, gyógyszerek. Így döntése gyors, megalapozott, kizárja a párhuzamosságot. Marad ideje, hogy foglalkozzék az előtte álló emberrel, ne csak mint beteggel, de mint emberrel is. Persze ez az álom. Ma Nyíregyházán sincs erre pénz, s ahogy a helyzet álakul, nem is lesz. Pedig ez lenne az olcsó, mert ma az egészségügy egyik legnagyobb pénzemésztője a sok párhuzamosság, a bizalom hiánya, a beteg és orvos kapcsolatának ingatag volta. Aminek pedig kézzelfogható oka sincs, hiszen a 35 körzeti orvos többsége igen jól képzett, rendelőik relatíve jól felszereltek. De hát a jelzőrendszerek nem működnek, a beteg mindig egy fokkal magasabb vizsgálatot követel, az orvos enged, a pénz fogy. Az a kevés. Mert a megyeszékhelyen a körzeti egészségügyi szolgálatra egy évben 16,9 millió forint jut, a körzeti gyermekellátásra 12,7, az ifjúsági egészségügyi szolgálatra 2,1 és az üzemegészségügyre 7,1 millió. 1 Marad tehát az, ami pénz nélkül is megszervezhető. Így a jobb betegirányítás, az orvos és beteg kapcsolatának mind bizal- mibb viszonya, a megelőzés érdekében teendő megannyi lépés. Pedig a beteg sok, egyre több, s még több lesz. Már látható, hogy a túlhajszoltság miatt sokan épülnek le, mások egyszerűen nem érzékelik, hogy a saját egészség megőrzése egyéni érdek is. Sürgősen kellene a komplex szűrés, amit gátol, hogy az eredmények sehol nem futnak ösz- sze, a különböző szűrések, párhuzamosságok egyszerűen nem vezetnek oda, hogy egy-egy emberről helyes ítélet szülessen. A pénztelenség tehát nemcsak a gyógyítómunkát gátolja, de akadálya annak is, hogy a társadalom egészségi helyzetéről megközelítően pontos kép alakuljon ki. Pedig a helyzet Nyíregyházán nem is indulna rossz alapról, a 35 körzeti orvos mindegyikére 2250 lakos jut, ami nem rossz. A kórházzal való szoros kapcsolat, éppen az integráció révén, magas szintű konzultációs lehetőséget is kínál, jó a szakmai háttér, minden kapcsolható lenne egy, a kórház keretében kialakítandó adatbankhoz. A reményt az adja, hogy a megyei kórház kezdeti törekvései meggyorsulnak, s így Nyíregyháza is részelhet a korszerűbb nyilvántartásból, szervezettségből. Erre az esztendőre a város szociális céljaira 134 millió jut. Ez több mint tavaly, de nem annyival, mint amilyen a drágulás. És főleg nem éri el azt a 200 milliót, amit a szakemberek eleve szükségesnek ítélnek. Ebből a pénzből 47 millió a bölcsődékre, 26 az ahyás csecsemőintézetre, 30 millió az idősek intézményi ellátására, 10 millió rendszeres, 5 millió rendkívüli segélyekre, 3,5 millió a mozgássérültek közlekedésére, 3 millió szociális étkeztetésre fordíttatik. Miután a szociális étkeztetés iránti igény nő, kellene új konyha, kellenének szállítóeszközök. Ez elérhetetlen. De kellene étkeztetési költség is, amit megkísérelnek máshonnan elvonni. Állandóan nő az idős emberek, a nyugdíjasok száma. Jelenleg ez még csak a lakosság 16 százaléka, de igen hamar eléri a 20 százalékot. Az öregek, nyugdíjasok 50 százaléka a társadalmi létminimum szintjén él, számuk nő, a nyugdíj értékvesztése miatt egyre több segélyezett lesz. Mind több a hetven éven felüliek, a nyolcvanat meghaladók létszáma. Kellene, nappali kórház, tervezik, hogy a megürülő bölcsődékben olyan helyet alakítanak ki, ahol az idős ember, míg családja távol van, egy-két hetet eltölthet. Figyelik azt a megyei kísérletet, amely önköltségi alapon teszi lehetővé, hogy valaki szociális helyet vegyen igénybe, átmenetileg vagy nappalra. De növelni' kellene a gondozói létszámot is, ennek is azonban súlyos pénzügyi vonzatai vannak. A segélyek iránti igény is tetemesen nő. Az előrejelzések szerint a várható munkanélküliség, a kis jövedelmek, az értékvesztett nyugdíjak miatt a tanácsnak olyan terhekre kell felkészülnie a jövőben, amire pénze nincsen. Egyre jobban érthető, hogy a KB-ülés miért fogalmazott szociális védőernyőről, hiszen már most érezhető, hogy vannak veszélybe került rétegek. Az egészségügynek ugyanakkor le kellene számolni egy meglévő, arisztokratikus szemléletével, amikor mindent mindig és mindenütt drága orvosokkal akar megoldani. Fel kellene ismerni, hogy a felsőfokú végzettségű védőnők igen ütőképes hada áll rendelkezésre. Órájuk kellene támaszkodni, szinte kizárólag az iskolaegészségügyben, léhyegeDr. Bartha Tibor városi főorvos: Az egészségügy legnagyobb pénzemésztője a sok párhuzamosság sen több feladatot róni rájuk a körzeti munkában, és az idősek esetében — legyen szó nappali kórházról is — megbízható erőket talál bennük az egészségügy. Ezt is pénzügyi kérdéseknél kell említeni, mert az így felszabaduló orvosi kapacitás sokkal hatékonyabban dolgozhatna a megelőzés és á gyógyítás feladataival. Amint a tapasztalatok mutatják, az egészségügy anyagi lehetőségei a közeljövőben nem fognak lényegesen változni. Ugyanakkor az is tény, hogy a társadalmi gondok sűrűsödnek. Ma már látható, hogy a napi tizenkettő, tizenöt órás munka, mellékmunka, igénybevétel maradandó nyomokat hagy, mind a fizikai, mind az idegi állapoton. A társadalombiztosítási rendszer is elavult, nem teszi az embert érdekeltté abban, hogy vigyázzon magára, ugyanakkor az összes ebből származó teher, anyagi is, az egészségügyre hárul. Igen megszaporodtak az indokolatlanul egészségügyi szolgáltatást igénybe vevők, ami az ingyenesség miatt igen nagy többletkiadást eredményez. Van, aki a körzeti rendelés mellett az üzemegészségügyet, az ügyeletet is hívja,' igénybe veszi, szinte egymással ellenőrizteti az orvosokat, rendeléseket és szakrendeléseket. Ez nemcsak zsúfoltságot okoz, de sok pénzbe is kerül. Tény, hogy az egészségügy sem mindig racionális. A munkaszervezés rossz, a hétvégi kórházi pangások azt eredményezik, hogy a betegek átlagosan 3—5 nappal többet töltenek a kórházakban, mint ami szükséges, amihez járul még, hogy a drága műszerek kihasználtsága is kritikán aluli. A fentiek talán érzékeltetik, hogy a kevés pénz miként válik még kevesebbé azáltal, hogy a körzeti rendelők nem képesek felfogni a betegáradat legnagyobb részét, hogy nem ott születik a döntés, ahol kellene. A rendelőintézeti kivizsgálások, az erőszakos beteg kórházi beutalása, a párhuzamosságok növelik a kiadásokat, terhelik a szolgálatot, fogyasztják a pénzt. A Nyíregyházán rendelkezésre álló évi 200 millió körüli összeg — egy főre 2000 forint évente! — egy szint tartására is kevés. Főleg akkor, ha tudjuk, ez a szint az európaitól messze elmarad. Az elmúlt évek erőfeszítései ugyan hoztak eredményt, szebb, kulturáltabb rendelők épültek, néhány alapműszer is megvan ezekben, nagyon jó a személyi feltétel, de mindez még igen messze van attól, ami egy romló egészségű ország egy nagyvárosának ellátásához szükséges lenne. Szinte teljesen hiányos, az a környezetvédelem, ami sok betegség megelőzését szolgálná, hiszen bizonyított, hogy a mind több légúti betegség, tbc egyik előidézője a rossz levegő, a légszennyeződés, s emiatt a gyógyítási költségek a csillagos égig kúszhatnának, ha lenne miből. De hatástalan a szűrés is, mert ezek nem adnak egységes képet az emberről. Nem megoldott az idejárok és az eljárók nyilvántartása sem, ebből is egy sor párhuzamosság adódik, vagy ami még rosszabb, sokan teljesen kimaradnak az egészségügy hatásköréből. Nem megoldott az idős emberek mai és holnapi sorsa sem. Kellene több szociális férőhely, építeni kellene nyugdíjasházat, létre kellene hozni még több nyugdíjasklubot, mellettük nappali kórházat. Az egészségügy szakemberei szerint a késlekedés olyan mértékben növeli elmaradásunkat, hogy az előbb-utóbb veszélyezteti az emberek ellátásának kulturált voltát, a rászorulók segítését, a nagyobb bajok megelőzését. Ezért is csak lelkesedni lehet minden olyan javaslatért, mely a nem távoli jövőben előirányozza a hadikiadások csökkentését, ami jelentősen hozzájárulhatna a tárca, s ezen belül a területi egészségügyi kiadások növeléséhez is. Bürget Lajos Diktál a piac Boltkeringő licitre „R-butik kizárva!” Ha szó szerint nem is így szerepel a pályázati kiíráson, a lényeg mégis csak az, hogy Nyíregyházán jelenleg aligha jutva hozzá bárki állami tulajdonban lévő helyiséghez, hogy „rongyos butikot” nyisson. Tudniillik ebből már annyi van a városban, hogy indokolatlan a számuk szaporítása. Éppen ezért, ha egy-egy bérbe adandó helyiségről pályázatot tesznek közzé a városi tanács hirdetőtábláján (vagy az újság hasábjain) szinte kivétel nélkül szerepel az ilyen bolt kizárása. Egyébként rendkívül rugalmasan kezelik az ügyeket. Csere-here, de hogyan? — A korábbi elosztásos szisztémát váltotta fel a pályázati rendszer — mondja dr. Kuritár András, a Nyíregyháza Városi Tanács V. B. igazgatási osztályán a lakás- és helyiséggazdálkodási csoport vezetője. — Persze régen a tekintetben is másként alakult a helyzet, hogy a tanács volt az illetékes a személyi tulajdonban lévő, de nem lakás céljára használt helyiségek szétosztásában, juttatásában. Ez mára megszűnt, most az említett csoport, amelyet a jogszabály elsőfokú elhelyező hatóságként tart számon az összes állami tulajdonban lévő, de nem lakás célját szolgáló helyiségek (üzletek, műhelyek, garázsok, raktárak) igénybevételének engedélyezésével, s az e téren meglévő változások bonyolításával, engedélyezésével foglalkozik. Igaz ez akkor is, ha az ilyen állami tulajdonú helyiség bárki kezelésében van, a tanács illetékesei nélkül ezeket nem lehet csereberélni. Űjból Kuritár doktor mondja: — Rendkívül helyeselhető, hogy nőttek a kezelők jogai, de a tanácsnak megmaradt az a lehetősége, az az eszköze, hogy a kereskedelempolitika alakulását a társadalmi igényeknek megfelelően igyekezzék befolyásolni. Az említett „kezelői jogok” persze úgy értendők, hogy az elhelyező hatóság csak kivételes esetben tagadhatja meg az igénybe vételt, mégpedig akkor, ha az igény megtagadásához igen fontos népgazdasági érdek fűződik. (Például valaki egy zöldség-gyümölcs bolt helyén rongyos butikot akar nyitni.) Elosztás helyett verseny Nyíregyházán 1986-ban tanácsrendeletet alkottak az üresen álló helyiségekre. Innen datálódik, hogy minden egyes, nem lakás célját szolgáló és bérbe adandó helyiségre pályázatot kell kiírni és abban meghatározni, milyen célra akarja átadni azt a tanács. Több célt kell megjelölni, hogy a pályázók választhassanak. — Lényeges változás az is a korábbiakhoz képest, hogy a helyiséggazdálkodásba is a piac törvényei uralkodnak — mondja a csoportvezető. — Az kapja meg a felkínált helyiséget, aki a legmagasabb igénybevételi díjat ajánlja a tanácsnak. Itt egyformán versenyez a licit során az állami, a szövetkezeti képviselőd és az egyes állampolgár. Jó példa erre a Kossuth téri frekventált helyen lévő üzlethelyiség igénybevétele és hasznosítása: többen szóvá tették, hogy miért maszek kapta. Egyszerű az oka: a helyiségben folytatni kívánt tevékenység lakossági érdek és az ott üzletet nyitó állampolgár tette a legmagasabb ajánlatqt. Minden pályázat kiírásánál minimum háromféle felhasználási célt szokás megjelölni, hogy minél többen indulhassanak a helyiség elnyerésére kiírt versenyben. Évenként mintegy száz esetben hoznak határozatot, s az sem közömbös a mostani szűkösebb időkben, hogy a tanács ebből a versenyből jelentős többletjövedelemhez jut, amit közcélokra fordíthat. — Az utóbbira jó példa a Nyírvíz-palotában üresen álló helyiségek versenytárgyalásos odaítélése. Pályázatot írtak ki természetesen, s akik elnyerték, nemcsak pénzt juttatnak a város kasszájába, hanem több irányban is javára válnak a megyeszékhelynek. Elég, ha megemlítjük a Trade-Coop Szövetkezeti Kereskedőház Rt-t, vagy az Ipar Bankot, illetőleg az egyik megyebeli gazdaságot, amelyek itt irodákat létesítenek. Túl azon, hogy ezek a cégek közvetlen munkaalkalmat is jelentenek, de tevékenységükkel további munkalehetőségeket tárnak fel, illetve — Nyírlugosi Állami Gazdaság esetében — az iroda a megyeszékhely ellátásában is részt kíván venni. Említhetünk példákat a garázspályázatok- ra is. (Mint köztudott, a városban több helyütt találni úgynevezett ingatlankezelői garázsokat.) Ezeket is licit útján szokták odaítélni. A garázshasználatba vételi díj induló összege 34 ezer forint, ami afféle kauciónak is tekinthető. Megesett, hogy a 34 ezerről 98 ezer forintra licitáltak a résztvevők: aki elnyerte, ennyit tett le, s utána természetesen fizeti a bért, a fűtési díjat. Amennyiben leadja a garázst, a használatbavételi díjat — akárcsak a lakásoknál — visszakapja. Természetesen nem egyedül csak az igazgatási osztály említett csoportjának jelentett munkát a helyiséggazdálkodás, hanem a termelésellátás felügyeleti osztálynak is, amely a profilt igyekszik megszabni, továbbá a műszaki osztály, amely az igénybevételi díj induló összegére ad javaslatot. Jól jön a városnak „Boltok keringője’ hangzatos címmel szoktak hírt adni az újságok a helyiséggazdálkodásiban történő mozgásokról, s ez gyakorta fedi is a valóságot. Tudniilíik, az esetek többségében itt valóban kereskedelmi helyiségekről van szó. Vannak határesetek, amikor rugalmasan kell értelmezni az előírásokat és dönteni. Ilyen most például a dombházba elköltözött bútorbolt, amelynek régi helyiségét a Dózsa György út elején az OTP kívánja hasznosítani. A tanács jóváhagyta, bár úgy is lehetett volna értelmezni, hogy üzletből akarnak irodát létesíteni. Itt csak „majdnem irodáról” van szó, hiszen az OTP az egész lakásbonyolítási szolgáltatását a jelenlegi zsúfolt helyről ide kívánja telepíteni, ezzel is az építkezők kedvébe járni, elviselhetővé tenni az ügyintézés körülményeit. Mi a helyzet az új városrészekben vagy amikor egy vadonatúj épülettömb alatt üzletsor létesül? Ilyenkor közös beruházásban valósítják meg a létesítményt, tehát partnereket keresnek, akik a saját részüket fedezik. Ilyenkor nincs licit, a részberuházási összeget tekintik igénybevételi díjnak, de a használatért ekkor is kell bérleti díjat fizetni. (Megjegyzendő, hogy ma már igen nehezen megy ez a módszer, mert egyszerűen nincs pénzük a cégeknek, ha pedig akad keretük, akkor ragaszkodnak a tulajdonhoz.) Megteremteni a feltételeket Egy város háztartásához közvetlenül hozzátartozik a lakás- és helyiséggazdálkodás, s bár többször esik szó a lakásról, a helyiségek sorsa sem lehet közömbös. Egy nagy vonzáskörzettel rendelkező népes megye- székhely tanácsa az új gazdálkodási viszonyok között is felelős a lakosok ellátásáért, pontosabban az ellátás feltételeinek javításáért. Ezért érdemel figyelmet az említett munka, amely immár magán viseli a rugalmas és liberálisabb gazdálkodás mind több jegyét. Angyal Sándor Ma még „színfalak” mögött dolgoznak, holnap már az OTP kellemes ügyfélforgalmi helyisége lesz a Dózsa György utcai volt bútorboltban
