Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-02 / 157. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 198B. július 2. Q Kovács Mari párizsi divatievele Vállra a lünHaMan Amíg Párizsban az utcán hó­dít a mini. az új fürdőruha- divatban az egyrészesek domi­nálnak: gallért varrtak rá. uj­ja van, már nemcsak ..fecske”- szárral, de egészen rövid, szűk nadrággal is szabják. Egyik­másik fürdőruha úgy betakar­ja a testet, mintha védelmet akarna adni a nap ellen is. A szép napok divatja nem kor­látozódik a formakeresésre: a színben, az anyagban is ér­vényre jut. Például rugalmas, fényes textíliák, a gumírozott, fémszerű bársonyok viola, fe­kete, begónia, menta és gyöngy színekben pompáznak. A ké­nyelmes és formatartó strand- öltözetek bőrszerűen simulnak a testre, s az úgynevezett ,,avantgarde” stílus szabása olyan, hogy szinte szoborrá formálja az alakot. 1. Egyrészes Lycra fürdőru­ha. különleges csónakkivágás­sal. Létezik fekete, gyöngy, fukszia és liliom színben. 2. Polyamide és lycra keve­rékből melltartós szabású, úgy­nevezett balkonos mellrészű modell, elöl cipzáras megol­dással. lábszárat nyújtó, fel­szabott nadrágrésszel. viola, fekete, begónia színekben. 3. Újdonság a fekete alapon színes, apró pöttyös, testre si­muló ujjas fürdőruha, pamut és lycra keverék. 4. Az idei nyár kedvencének mondják az úgynevezett bicikli stílusú vállpántos és rövid nadrágszárral szabott fürdőru­haegyüttest. ötletes díszítése a csíkbeállítás és a cég sportos emblémája. Régiből — divatosat Ha netán meguntuk 2—3 éves Ingblúzunkat, ami még jó álla­potban van, kevés munkával, kis ügyességgel átalakíthatjuk. Az ujját vágjuk le rövidre, és hajtsuk vissza. A derékrészbe — ha elég hosszú a blúz — varr­junk belső gumiházat, és kétso­rosán fűzzünk bele gumit, ami­től egészen más — bluzonszeru — jelleget nyer. A nyakát gom­boljuk ki, és színben, mintában harmonikus sálat, kendőcskét CSALÁDI KÖR Utánzás és példakép Szóit» coliét napközben! Az utánzás majomszokás — szokták mondani. Való igaz, hogy gyakorta megfigyelhető je­lenség ez, ám nem csak a maj­mok, hanem más élőlények, ne­vezetesen az emberek között is. Különösen a gyermekekre jel­lemző, hogy utánozzák egymást — de főleg a felnőttek — cse­lekvéseit, szófordulatait, szoká­sait, ami nem mindig tetszik má­soknak, jóllehet a jelenségnek fontos oka van. Ilyen módon ugyanis tetemes mennyiségű ta­pasztalat száll át viszonylag rö­vid idő alatt nemzedékről nem­zedékre. Az utánzás során sok olyan viselkedésformát tanulha­tunk meg, amellyel korábban még nem rendelkeztünk. Kisgyermekkorban az ösztön­szerű utánzás látványosan mu­tatkozik meg. Ha egy másfél éves gyermek azt látja, hogy anyja a kanalával a tálba nyúl, 6 is rögtön megkísérli. Nézi, fi­gyeli anyja mozdulatait, és meg­próbálja megismételni. Mi vál- tóttá ki az utánzást? A látás, a megfigyelés, a másik ember cse­lekvésének észlelése, a nem utol­sósorban az a tény. hogy az a másik ember nem más, mint ép­pen az édesanyja, életének leg­fontosabb szereplője. A felnőtteknél az ösztönös utánzás háttérbe szorul. Mint mindenben, ebben is egyre több lesz a tudatos, szándékos elem. A társas együttlét során a köze­ledés és a közelség egymás vi­selkedésének. átvételére, másolá­sára késztet. Jól ismert, hogy a munkahelyi csoportba való beil­leszkedés egyik feltétele a kö­zösség viselkedési szabályainak követése. Tudták ezt már az ókorban is. amikor, azt taná­csolták: „Ha Rómába mégy, élj úgy. mint a rómaiak!” Köztudott, hogy a gyermekek milyen szívesen és magától érte­tődő könnyedséggel veszik át szüleik járásmódját, arckifejezé- seit. étkezési szokásaikat stb. De ugyanígy átveszi a gyermek a szülök rossz szokásait is, példá- ul a krákogást, a köpködést, a vakarózásl stb. Érthető is, hi­szen mindenekelőtt a szeretett és csodált személyeket igyekszik utánozni. Utánozzák a felnőttek olyan jellegzetes viselkedésmód­jait. megnyilvánulásait is. ame­lyeket érdekesnek és feltűnőnek találnak. Nem ritkán utánozza egy hozzátartozó járás- vagy be- szédhibáját. A gyermeket min­den esetben utánzásra készteti az úgynevezett „szociális meg­erősítés”: a dicséret, a mosoly, a felnőtt odafigyelő-törődő ma­gatartása. Az is gyakran megfigyelhető, hogy a gyermekek szívesen utá­noznak agresszív, durva meg­nyilvánulásokat is. holott ezért általában büntetés jár. Ilyenkor természetesen nem a felnőtt he- lyeslése serkenti utánzásra, ha­nem az a törekvés, hogy az ag­resszív példakép viselkedése lát­tán benne is felgyülemlő fe- szültséget levezesse, félelmeit feloldja. Ezért az agresszív szü­lő gyermeke gyakran maga is agresszív, legalábbis akkor. ha a szülő hatókörén kívül kerül. Magyarán: másokon veri le azt. amit ő maga kapott. Ezzel ma- gyarázható az is. hogy vadálla­tokat. mérges kutyát, félelem- keltő mesealakokat is gyakran utánoz, hiszen ez a viselkedés szintén feszültségoldó hatású. Tanárok és szülők Az iskolásévekben a tanárok személyében új példaképek tűn­nek fel. és kapnak mind jelen­tősebb szerepet. A tanárok ju­talmazó hatalma, tudása kiváltja a gyermek csodálatát és tiszte­letét, s a vágy, hogy hasonlóvá váljék hozzájuk, serkenti után­zó viselkedését. Ezért nem győz­zük hangsúlyozni a tanárok fe­lelősségét a rájuk bízott gyer­mekek iránt. Hiszen a szerepe, a helyzete miatt a kevéssé ideá­lis tanár is utánzás tárgyává válhat. A gyermek kapcsolata a tanáraihoz leginkább a szülők­höz fűződő viszonyához hason­lítható. Tanárai éppen úgy fe­lette állnak tudásban, tekintély­ben. hatalomban, mint a szü­lök. éppen úgy jutalmaznak és büntetnek, helyeselnek vagy helytelenítenek, és a szülőkhöz hasonlóan olyan társadalmi elő­írásokat közvetítenek számukra, amelyek nélkülözhetetlenek az együttéléshez. A tanárok és a gyermekek kölcsönös elvárások­kal közelítenek egymáshoz, s hasonlóképpen szerződnek egy­mással, mint ahogyan a szülő­gyermek kapcsolatban is egy ki nem mondott szerződésnek tesz­nek eleget a „felek”. De míg a szülő-gyermek kapcsolatban a szerződés lényege: „szeressetek, fogadjatok el engem, és akkor én úgy viselkedem, ahogyan ti akarjátok”, a tanár_ és diák szerződése más jellegű. Az isko­lásgyermek a szeretet megnyil­vánulásain túl egyre inkább igényli az elismerést is. Tudásá­nak, jó magaviseletének kedve­ző minősítését elsősorban ‘már jelképes formában kívánja el­nyerni: jó osztályzatot, nyilvá­nos elismerést vár. Mindezt úgy vívhatja ki, ha elfogadja a ta- nárok útmutatásait és előírásait, megfelel elvárásaiknak, betartja tilalmaikat. A kortársak A kisiskolások és a serdülők fokozódó vonzódása a kortársak iránt szintén ismeretes. Kutat­ják. keresik egymásban a ha­sonló vonásokat, az azonos ér­zelmeket. Felismerik, hogy egy közösség azonos korú tagjaiként közös élmények, történések ré­szesei, sorsuk összefonódik. A gyermek a kortársai közül pél­daképeket és barátokat választ. Példaképül okos, erős. népszerű és bátor társak lépnek színre, akik kiváltják hódolatát vagy irigységét — olyanná szeretne válni, mint azok. Másolja a vi­selkedésüket. átveszi szókincsü­ket. azonosul a véleményükkel. Barátválasztását azonban már nem annyira a csodálat, hanem mindinkább a felfedezett hason­lóságok felett érzett öröme ve­zérli. A barátok ízlésének, ér­deklődésének és véleményének sok közös vonása megerősíti az együvé tartozás élményét, s az arra ösztönzi őket. hogy még in­kább hasonuljanak egymáshoz. A csoportban, amelyhez a gyer­mek tartozik, bizonyos szokások, szabályok vannak, ezeknek meg kell felelnie, ha azt akarja, hogy a közösség magába fogadja. Ezért veszi át ezeket, ezért vi­selkedik úgy. ahogyan azt a cso­port megkívánja tőle. Ez az oka annak, hogy az egy közösséghez tartozó serdülők bizonyos mér­tékig uniformizálódnak: viselke­désük. öltözködésük, szókincsük, gesztusaik, hobbijaik azonosak. Még a legharmonikusabb gyer­mek-szülő viszony esetében is előfordul, hogy a szülőktől való fokozódó önállósodási törekvés szembefordíthatja a gyermeket a szüleivel. Ha a gyermek bizton­ságigényét a család nem elégíti ki kellő mértékben, a serdülő erőteljesebben kötődik a kortár­saihoz, és ilyenkor azok hatása, befolyása hatékonyabb lehet, mint a szülőké, a családé. A szülőkkel való éles szembefor- dulás azonban csak azoknál ta­pasztalható, akiknek a szülei ke­vés szeretetet nyújtottak. Ám ha a család mindig is biztonságos hátteret jelentett számára. ké- sőbb is a szülők magatartása lesz az a mérték, amelyhez a gyer­mek hozzáméri a későbbi mintá- kát. Dr. Flamm Zsuzsa A napi munkamenetbe beikta­tott rövid pihenők, esetleg rö­vid szundikálások rendkívül fon­tosak — mondják az alvászavar- kutatók. Ez a természet követel­ménye: az állatok is alszanak, mihelyt elfáradtak, s a kisgyer­mekek is napközben többszöri alvással pihenik ki magukat. A délvidéki országok parasztjai ár­nyas fák alatt pihennek meg, és szundikálnak egyet délidőben, s utána újult erővel folytatják a munkát. Napjaink modern em­bere próbálja csupán görcsösen végigcsinálni pihenés nélkül a 16 órás napot. Ha napközben rövid időre meg­pihenünk, az éjszakai alvás is nyugodtabb és mélyebb lesz. A munkavállalóknak el kellene fogadniuk a valamivel hosszabb déli szünetet, ami nemcsak ab­ból állna, hogy lenyelik az ebé­det, a munkáltatóknak pedig pi­henőhelyiségeket kellene beren­dezniük. Ilyeneket több ország­ban, már számos vállalatnál lé­tesítettek. Az erre a célra be­ruházott pénzösszegek a dolgo­zóknak a rövid szunyókálás és megpihenés utáni jobb koncent­rálási képessége és nagyobb munkakedve révén, hamarosan megtérülnének — vélik nyugat­német szakemberek. Ám nem mindenki tudna mintegy parancsszóra elaludni, kihasználván a napközbeni rö­vid alvásszünetet. Ezek számá­ra a képen látható — „Cereb- rex” elnevezésű — altató-pihen- tető gépet konstruált egy japán feltaláló. A fotelszerű berende­zés belsejében feltételezhetően váltakozó hang, és gyenge, de ritmikus fényeffektusok hatnak a gyorsan elszenderedni szándé- kozóra. (MTI Külföldi Képszer­kesztőség) „Csak ő és senki más”: 24 éves nő vagyok, egy gyermek édesanyja. Szerelemből men­tem férjhez, a szerelem elmúlt, de felváltotta az az érzés, hogy mással és másként nem tudom elképzelni a jövőmet. Biztos furcsának tűnik, de testi kapcsolatom csak a férjemmel volt és van. Mód és lehetőség volt másra, s mégsem egyez­tem bele. A férjemmel már az esküvő előtt létesítettem testi kapcsolatot, de soha egyetlen egyszer sem sikérült eljutnom a sokat emlegetett gyönyörig. A férjem figyelmes volt hoz­zám, segíteni szeretett volna, de hiába. Nőgyógyásznál is voltam, ő megállapította, hogy semmi elváltozás nincs. Annyi kedvességet, figyelmet kapok a férjemtől, de már kezdem unni az állandó kiábrándulást, vi­szont nekem ő kell! Néha már az önkielégítés segít csak, ilyen­kor képzeletben több férfivel vagyok, s furcsa képeket kép­zelek magam elé ... Minden vágyam az, hogy a férjemmel való kettős játékunk adja meg számunkra az Igazi örömöt. Az az érzelmi háttér, lelki biztonság, amely minden jó há­zasság és testi kapcsolat alap- ja, önnél adott, (örömmel ol­vastam levelének azt a részét, amelyben a férjéhez kötődő mély, és hasonlíthatatlan ér­zelmekről beszél.) Ilyen ese­tekben általában ott van a probléma, hogy az önkielégí­tést gyermekkorban megszo­kott nők, asszonyok hüvelyi kielégülést várnak, pedig a kli- torisz (a csikló) segítségéve] jutottak el mindig az orgaz­musig. Az orgazmus elérésének ezt a módját „begyakorolták”, megszokták. A klitorisz egyéb- ként sokkal gazdagabb ideg- és érhálózatú, mint a hüvely, ezért helyes, ha testi kapcso­lat, aktus közben ingerük. Az orgazmus helye így áttevődhet idővel a hüvelyre, mert — a tévhitekkel ellentétben — a hüvelyi orgazmus mikéntjét is meg kell tanulni. Az erotikus fantáziálás természetes, ha más férfiakra gondol, az nem jelenti azt, hogy nem szereti, netán megcsalja a férjét, hol­ott sokan így gondolják. Eroti­kus fantáziaképei közül meg kell keresnie a legizgatóbbat, és nemi kapcsolat közben — javaslom — gondoljon arra, ez is segít. Panaszával egyébként felkereshet pszichológust, sze­xológust. A helyi, orvosi ren­delőintézetben útbaigazítják, név szerint kihez forduljon. „Mérleg-jegyű vagyok” jel­igére, Kisvárda: Az első világ­háború alatt születtem. Édes­anyám megtanított arra, hogy hinni kell a csillagjóslásban, ő is hitt, és minden beigazoló­dott, amit jósoltak neki a csil­lagok. A múlt héten a kezem­be került egy valamiféle ma­gazin, abban az volt leírva, hogy a csillagjóslás hazugság. Nagyon felháborodtam, hogy lehet ilyet leírni? Nem fél az aki írta, hogy eléri a csillagok büntetése? A csillagok nem büntetnek, és nem szólnak bele az em­berek sorsába. Ez csupán év­ezredes babona, amely az ős­ember ismeretlen erőktől való félelmét jelzi. Maga az ember pedig olyan lény, hogy enge­delmeskedik a tudat alattija akaratának: önkéntelenül is úgy viselkedik, és irányítja sorsát, ahogy azt a csillagho­roszkópban olvasta. Ezért hi­szik azt sokan, hogy a csil­lagjóslásban hinni kell, mert sok minden beigazolódik be­lőle. „Rémálom” jeligére, Nyírbá­tor: Én 23 éves vagyok, a vő­legényem 27. Fél év múlva tartjuk az esküvőnket. Az el­jegyzés óta egy álom kínoz szinte minden éjszaka engem, valaki üldöz minket, a vőle­gényemet megölik, én pedig sikoltozom. Ilyenkor csuromvi­zesen, reszketve felébredek. A nagynéném szerint, ez rossz előjel. Igaz ez, kérem, mondja meg, mit csináljak? Az álomban az ember — a va­lóság korlátáitól mentesen, fantáziaszerű körülmények kö­zött — feldolgozza a napi él­ményeit. önnek gyaníthatóan olyan élménye volt a közel­múltban, amit nem.tud normá­lis módon, egyszerűen feldol­gozni. Ennek az élménynek az elemei jelennek meg álmában, különféle kombinációkkal. Van előérzet, de ez nem az. Az álomban az agy dolgozik, ál­talában kristálytisztán előhozza a gondolatokat, megmutatja a vágyakat és a félelmeket. Át kell újra gondolnia, mi történt önnel a közelmúltban, és ezt az élményt a lehető legalapo­sabban és részletesen meg kell beszélnie a vőlegényével, ba­rátnőjével. Esetleg könnyű nyugtatókat is szedhet éjsza­kára. IICISIAILIAIDHCITITIHICINI KM Intim) sarok|

Next

/
Thumbnails
Contents