Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-27 / 178. szám
1988. július 27. Kelet-Magyarország 3 JEGYIETEK Pályázatok mtnkakelyekit A foglalkoztatási alapra beadott újabb 16 szabolcsi pályázatot juttatott el a megyei tanács munkaügyi osztálya az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalnak. Ezeknek sorsáról és a már korábban beadott 10 megyei pályázatról augusztus végén döntenek. Arról, hogy mennyi pénzösszeget osztanak szét idén a pályázóknak és mik a feltételei a támogatásnak, Juhász Gábor, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetője elmondta, hogy idén a foglalkoztatási alapból munkahelyteremtésre 150 millió forintot juttatnak hazánkban. A következő év keretéről novemberben döntenek, de jövőre ez az összeg a visszatérítendő hitelek ará- . nyos részével növekszik. A pályázatok beadásához két dokumentumot adunk az érdeklődőknek: egy jogszabályt, amely erről rendelkezik és az Állami Fejlesztési Intézet — a pénzkezelő — által kiadott útmutatót. Ezek lényegesen megkönnyítik az elbírálók munkáját. A leglényegesebb kitételek, hogy az ÁBMH megkezdett beruházásokra nem ad támogatást, hiszen ha valamelyik gazdálkodó szerv már belefogott, forrással kell rendelkeznie. A támogatás aránya az összberuházás költségének 30 százaléka lehet, egy munkahelybővítésre 200 ezer forint a maximum. Sok pályázatban 400—500 ezer forintot kérnek egy ember munkába állításához. Kevesen tudják, hogy a pályázatokat 9 példányban kell hozzánk beküldeni, ugyanis a hivatalon és a pénzkezelőn kívül a szakági minisztériumok is megvizsgálják a létesülő beruházás pénzügyi fedezetét. A munkaügyi osztály javaslatokat ad, ha kikérik a véleményét. Bár néhány vezető, amikor azt tanácsolták neki, hogy bele se kezdjen, mert erre nem adnak támogatást, megsértődött. Viszont tudomásul kell venni, hogy ez adható, nem kötelező, az állam saját maga dönti el, hogy melyik pályázó tervét finanszírozza. A pályázatok egyébként folyamatosan érkeznek, a gazdasági korszerűsítési koordinációs bizottság legközelebbi, augusztus végi ülésén bírálja el azokat. Annyit ajánlhatunk elöljáróban, hogy már a következő évre tervezzenek a gazdálkodó szervek, mert a most beadott pályázatokat már csak november végén bírálja el az ÁBMH. Dömpingek idején HEKTÁRONKÉNT 336 DOLLÁRT, körülbelül 17 800 forintot ajánl fel a holland kormány azoknak, akik a következő vetés idejére parlagon hagyják földjeiket, valamint 678 dollárt (35 900 forint) fizetnek azoknak, akik fával, vagy nem közvetlenül piacra kerülő növénnyel ültetik be földjüket, olvasom a Világgazdaság című napilapban. Akkora a mezőgazdasági túlkínálat, hogy az Egyesült Gazdasági Közösség tagországai kénytelenek a hollandhoz hasonló lépésre elszánni magukat. Ez olcsóbb, mintha tárolnák, feldolgoznák és egyik helyről a másikra szállítanák az évről évre növekvő és eladhatatlan terményt. Csökkentik a termelést, hogy a raktárkészletek leapadjanak. Azon gondolkodtam, hogy mit szólnának a magyar földművelők, ha a kormány ugyanezt felajánlaná. A paraszt hagyja parlagon földje nagy részét, az ezért kapott pénzből jövedelmezőbb vállalkozásba foghatna, vagy a párnaaljban púposodó köteg mellé tenné. Azután ezt kiterjesztenénk a zöldségre, a gyümölcsre, a hús- és tejtermékre. Végül a felhalmozott -iási készletekből élnénk. tesse el az uborkamagot, vagy továbbra is ösztönözzük a nagyobb termelésre? Ügy hiszem, azért olyan jól nem állunk, hogy még az állam fizessen ezért, viszont olyan jól sem, hogy le tudjuk vezetni kulturáltan a zöldséggyümölcs, a krumpli-, a to- jásdömpinget. És természetesen nem akarunk lemondani ezekről a termékekről. KEZDEMÉNYEZÉSEK MÁR TÖRTÉNTEK. Mind több termelőszövetkezet ismeri fel a helyben való feldolgozás lehetőségét. Ök a foglalkoztatási alapból kapnak támogatást konzervüzemek létesítésére. Mikor ennek teljes köre kiépült és a programozott felvásárlás olajozottan működik, nem marad az első osztályú termék a kistermelő nyakán, akkor lehetünk elégedettek. Viszont addig se irigyeljük azokat a holland parasztokat, akik kényszerből mondanak le 336 dollárért saját terményükről. Máthé Csaba Anita a kukoricásban. Tízóraiznak a címerezők. Jövőre ismét eljövünk" Kétezer szabolcsi fiatal az építőtáborokban Az idén újra benépesültek az ország építőtáborai, amelyek munkájában közel kétezer szabolcsi középiskolás is részt vesz. Az elmúlt években többször is megkongatták a vészharangot a vakációzás e formája fölött, a tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy szükség van az építőtáborokra. Ceglédtől 10—15 kilométerre, egy kis fenyveserdőben található a helyi állami tangazdaság tábora. Érkezésemkor a diákok már dolgoznak a földeken, a táborvezető, Szűcs Lászlóné Siska Katalin fogad. Vág a levél Bemutatja a tábort, amely két hétig 135 fiúnak és 130 leánynak ad otthont, közben tájékoztat a munkáról: — Az első öt napig mindenki kukoricát címerezett, majd Nagykőrösre kértek 90 gyereket meggyszedéshez, az albertirsai hűtőházban pedig málnát rakodik 20 fiú. A tangazdaság gyümölcsösében nyári almát is szed az egyik csoportunk. A gazdaság vezetői elégedettek a diákokkal, és már most meghívtak bennünket jövőre. Kezdetben volt probléma a fegyelemmel: sokan azt hitték, hogy üdülni jöttek, nincsenek követelmények. Egy-két nap múlva megértették, hogy fontos a mennyiségi és minőségi munka, a pontosság, a tisztaság, s ennek megfelelően viselkednek. Ebben az is szerepet játszott, hogy többen most vannak először táborban. Az előírt normát már az első napokban teljesítette mindenki. A múlt heti táborátlag 141 százalék lett. Kiemelkedően dolgoznak a fehérgyarmati Zalka Máté Gimnázium lányai, a 115. sz. szakmunkásképző inw ÉNNÉ ' ->’a. ILYEN, ez Nálunk nem -'lókban vaj- nincse- ~ek el- -vei csengeri cipőgyár ré- bélést készít a Csen- ^j»'et porcsalmai pvc-üze- ♦J'.Vésgépen formázza a tézetből (Tiszavasvári) érkezett fiúk és a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium lánybrigádja. A határban, amerre a szem ellát, minden csupa zöld, kukoricatábla kukorica- táblát ér. Szerencsém van, nem kell a magas és sűrű növények közt keresnem a fiatalokat, néhány fa árnyékában éppen tízóraijukat fogyasztják. — Elég nehéz és fárasztó ez a munka — mondja érdeklődésemre Papp Anita, a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium tanulója. — Sokat kell gyalogolni. Az első nap azt hittem, soha nem érek a sor végére, de aztán belejöttem. Maga a munka nem nehéz, hanem a körülmények. Nagy a por, s mivel vág a levél, hosszú ujjú trikóban dolgozunk. Reggel harmatos minden, a ruhánk tiszta víz. Különben szeretek itt lenni, jó a társaság, sokat nevetünk, viccelődünk. Gaál György szintén Mátészalkáról érkezett, a gépészeti szakközépiskola diákja. A tanév befejezése után már dolgozott, hiszen nyári szakmai gyakorlaton kellett részt vennie. — Idősebb társaimtól sokat hallottam már az ilyen táborokról, gondoltam, megpróbálom én is — meséli Gyuri. — Szokatlan ez a munka, de hamar beletanultam. Három apasort hat anyasor követ, s az utóbbiban nem maradhat címer. Azt kell letépnünk, hogy ne legyen önporzó. Délutánonként érdekes programok várnak ránk. Volt már ikebana- készítő-verseny, nonstop vetélkedő, vendégünk volt a Duma-duó és a Re-Show együttes. írogatunk cikkeket, verseket a táborújságba, s természetesen gyakran van diszkó is. Tanulni Is leltet Kecskeméten a Gépészeti és Automatizálási Műszaki Főiskola fiatalok jókedvétől hangos. Innen jár a 121 szabolcsi diák a konzervgyárba, ahol két műszakban barackot feleznek, készterméket csomagolnak. — Nagyon jó itt lenni — hallom az őszinte véleményt Gombkötő Máriától, aki az idén végzett a demecseri gimnáziumban, most ő a tábortanács titkára. Mint megtudom róla, negyedik alkalommal van építőtáborban. — Tavaly szintén itt dolgoztam, akkor meggyet válogattunk — folytatja. — Az idei munka nehezebb, mert sokat kell ülni egy helyben. A délelőtti műszak 7—13-ig, a délutáni 13—19-ig tart. Délután már melegebb van, lustábbak is vagyunk egy kicsit. Hogy a munkafeltételek egyenlőek legyenek, a két műszak egy hét után cserél. A közösség miatt szeretek ide járni, minden évben jó a társaság. Szabolcsi András már hatodik éve táborvezető Kecskeméten. Jól ismeri már a helyi körülményeket, s egyben a gyár vezetőit. — Sok segítséget kapunk a gyártól, mindent, amire szükségünk van. Gazdasági érdek a gyümölcsök folyamatos feldolgozása, s a tanulók mindent elkövetnek ennek érdekében. Két nap betanulási idő van, de már akkor is jól dolgoztak. Többször is értek el a brigádok 200 százalékos teljesítményt. A munka mellett fontos szempont a szabadidő tartalmas eltöltése. Egyik este bemutatkoztak az iskolák, volt már szépségverseny, járt nálunk pol-beat énekes, megnéztük a repülőteret is. A konzervgyár üzemében hűvösebb van, mint odakint, de még így is gyakran meg- megtörlik gyöngyöző homlokukat a táborozok. A gépek zakatolása miatt alig lehet érteni egymás szavát, ezért egy csendesebb helyen hallgatom két beszélgetőtársam tapasztalatait. Érdemes volt — Érdemes volt eljönnünk ebbe az építőtáborba — mondja Fintor Andrea és Maticsák Andrea, akik Nyíregyházán az élelmiszeripari szakmunkásképző intézetben tanulnak. — Sok olyan új gépet, technológiát látunk, tanulunk, amivel otthon nem találkozhatunk. Ilyen például a bébivonal. Őszibarackot dolgozunk fel, s mivel minden nap más helyre állunk be, megismerjük az egész folyamatot a gyümölcs beöntésétől kezdve a töltögeté- sig. Megszoktuk már a munkát, hiszen a tanév során is jártunk gyakorlatra, nem idegen számunkra. Először vagyunk építőtáborban, s elképzelhető, hogy jövőre ismét jelentkezni fogunk. M. Magyar László Magyar módra... M ondja, mutatja a múltkor a tévé, hogy egy bizonyos utat rendesen megcsinálnak. Nem úgy, ahogy mifelénk, hanem ahogy Nyugaton szokás . . . A minap pedig azt hallom, ismét a tévében, hogy valami százhúszmillióért felújítják a zalakarosi fürdőt. Va- lójában félmilliárd kellene hozzá, de most nem telik többre. Mint a szóban forgó összegek alapján is sejteni lehet, nemcsak egy kis fes- tésről-mázolásról van szó. Alapos rekonstrukcióra szorul a fürdő, noha csak huszonöt évvel ezelőtt épült. Épülgetett. Silány anyagból, trehány munkával. Szóval amúgy magyar módra, teszi hozzá a riporter. Sajnos, igaza van. A „magyar módra” manapság legalábbis megbízhatatlan minőséget, pongyolaságot, lazaságot jelent, ennek megfelelően rendszerint lemondó kézlegyintés kíséretében hangzik el. Szeretném megérni, amikor másképp lesz. Hogy például a most épülő záhonyi művelődési házban, a nyíregyházi sportcsarnokban vagy a mátészalkai vasútállomáson megforduló emberek, a még távolabbi jövőben az új lakások tulajdonosai elismerően csettintenek — ez igen, ez tisztességes munka volt! Amikor ezt jelenti majd a „magyar módra**. (gönczi) Tartós használat helyett Eladott telkek Amióta az új földtörvény lehetővé tette, hogy a korábban tartós használatba adott területeket, vagy a termelőszövetkezetek által bérbeadott földeket el is adhatják, azóta sok üzlet jött létre már. A tanácsok többnyire a tartós használat díjáért adták tulajdonba a telkeket, a korábbi állami területeket, a termelőszövetkezetek előtt viszont egy új lehetőség nyílt, hiszen a bérletek meglehetősen kedvezők voltak a bérlők számára, eladni viszont már nagyobb összegekért akarják. Emiatt kérdezték többen is: mi van akkor, ha a bérlő nem akarja megvenni a tsz- től a földet, de visszaadni sem szeretné, hanem bérelné tovább? Megtudtuk, hogy semmi különösebb nem történik, a szerződést általában 15 évre kötötték és ez addig érvényes. A termelőszövetkezetek általában felkínálták megvételre a bérlőknek, de ez nem kötelező, ha azonban letelik a szerződés ideje, akkor nemigen kötnek újabb szerződést. Az elővásárlási jog megilleti majd a mostani bérlőket, de ha ők nem élnek vele, akkor azt a közös gazdaságok másnak értékesítik. ÉDES BOSSZÚ. Egy párizsi bíróságon nagy derültséget keltettek egy asszony szavai, aki válókeresetet nyújtott be a férje ellen: „Amikor megtudtam, hogy a férjem a titkárnőjével Cannes-ba megy a hétvégére, kimentem a pályaudvarra és egy kis csomagot nyújtottam be neki a fülkébe, ezekkel a szavakkal: „Drágám, a nagy sietségben elfelejtetted becsomagolni az új műfogsorodat !" EGÉSZEN INTIM. Egy velenManfrcd Trader Máshol történt cei gondolás ilyen szöveggel hirdette ajánlatát: „Intim holdfénypartik Velence csatornáin! Legalább 20 személy részvétele esetén fele fuvardíj r KÜLÖNÖS FENYEGETÉS. Egy londoni képeslap egy felháborodott olvasói levélből idézett: „Ha nem hagynak fel azzal, hogy rólunk, skótokról állandóan ostoba vicceket közölnek, akkor többet nem fogom kölcsönkérni a képeslapjukat! Tisztelettel: McGregor.’’ ELLENTANÁCS. Egy stockholmi biztosító társaság fekete tábláján ez a felirat jelent meg: „Mit tehetnék annak érdekében, hogy minden munkatársunk pontosan csengetéskor a munkahelyén legyen?” Még aznap valaki ezt írta alá: „Csengessen az, aki utoljára jön!” HM»
