Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-25 / 176. szám
2 Kalet-Magyarország 1988. július 25. Addig verik a vasat... Mnvészkézben Samu-kalapács Parázs izzik a szikrázó jú* liusi napsütésben a tűzhelyasztalon — más menekül a hőség elől, a kovácsoknak ez viszont meg se kottyan, megszokták a tűz közelében. Egy eredeti kovácsműhely berendezési tárgyait telepítették át Tiszaeszlárról Nyíregyházára, a Vöröshadsereg útja 20. számú épület udvarára, ahol az első országos kovácsműves tábor és - konferencia résztvevői készítik a szebbnél szebb tárgyakat. Igaz, a bőrfujtató helyett modernebb technikával élesztik a tüzet, elektromos kokszolóval dolgoznak, de a többi eszköz mind hagyományos. A „műhelyfőnök” jelt ad az üllő sarkán egy kicsi csilingeli) kalapáccsal, és gyerünk- öt-, tízkilós kalapácsokat emelgetnek, játszi könnyedséggel, de kéznél van a 15 kilós Samu is; szinte versenyt kopácsolnak. Jó a hangulat, az egymást azelőtt sose látott emberek is ösz- szeszokott mozdulattal segítenek be egymás keze alá — hisz valamennyien magas fokú művelői, művészei a kovácsmesterségnek. A tábor — amely szombaton zárult — Puskásné Oláh Júlia lelkes megszállottságának újabb eredménye. IIosz- szabb ideje dédelgetik már a tervét, hogy a többi nép- művészeti ágazathoz hasonlóan végre ennek is legyen fóruma, közössége. Kihaló mesterségről lévén szó, igazán szép eredmény, hogy 20- an jelentkeztek, 17-en el is jöttek az ország minden tájáról. Vajon mit várt ettől a lehetőségtől Vajda László népi iparművész, tiszavasvári- ban tanító szakoktató, akié az eszlári műhely? Azt Munkában a kalapácMk — középen Vajda László. Izzik a parázs — kezdődhet a munka. mondta, elsősorban szakmai tapasztalatcserét, a későbbiekben pedig, ha folyamatosan működnek majd, talán a szakma becsületének visz- szaállítását — ma ugyanis senki s*e akar kovács lenni, és még a törvények is az utánpótlás képzése ellen hatnak : népi iparművész nem vehet fel ipari tanulót. Itt volt még megyénkből a nép- művészeti stúdió fotósa, Kiss László MÁV-dolgozó, és a táborlakók nagy- meglepetésére eljött Kisvárdáról Fe- késházy ' András nyugdíjas kovácsmester, feleségestül, hogy új fogásokat ellessen a többiektől, a maga tapasztalataiból meg átadjon annak, aki igényli. Alkalmi kiállítást is rendeztek az épület pincéjében — ott jó ám ilyenkor — mindenki hozott magával néhány kisebb tárgyat. Mivesen megmunkált kovácsköltemények mutatják, mi mindenre képes az ember, még a vasat is akarata alá hajtja. Volt ott minden, kandellá- bertől kapatisztítóig, tüziku- tyától kapupántig. Tárlatvezetőm magyarázza: ez a mesterség a legősibbek közé tartozik, a bronz és a kőkorszaktól kezdve. Vasból készült a fegyver, egy csomó szerszám, konyhai lábas, a serpenyő, nyársra húzták az ökröt, nélkülözhetetlen volt a pásztorembernek is — kampó, balta — használták a teknővájó cigányok, a cigánykovácsok, a bányászok, a halászok, a kocsikovácsok pedig valóságos vasékszereket készítettek a hintókra. Menyasszenyok-vülegények kerestetnek Ingyen lakodalom a násznépnek Ilyen még nem volt: hagyományos falusi lakodalommal nyitják meg az idén a Nyírségi ősz elnevezésű kulturális, kereskedelmi és vendéglátóipari, idegenforgalmi rendezvénysorozatot. A színhely a Nyíregyháza melletti Sóstó Krúdy-szállója lesz, ahol a sok régi szép bált, mulatságot megélt falak ezúttal egy ifjú pár kedvéért öltenek ünnepi díszt. De kik lesznek azok a szerencsések, akik részt vehetnek a lakodalomban, illetve a vacsorán, melynek költségeit — az ifjú párral együtt 30 főnyi násznép vacsoráját — a rendező szervek fizetik. Ez egyelőre még nem ismeretes. Keresik a jelölteket a megyében, kik azok, akik szeptember 3-ra jelentkeztek be házasságkötésre, illetve ha későbbre tervezték az esküvőt, akkor a jó mulatság kedvéért, vagy a vendéglátás előnyeiért hajlandók szándéI ukon változtatni, és előbbre óznák a tervezett dátumot, menyasszonyok-vőlegé-W-r - - ' ........... nyék augusztus 1-ig jelentkezhetnek a nyíregyházi családi eseményeket szervező irodában, ahol tisztázzák, hogy tudják-e vállalni a nagyközönség nyilvánossága előtt is ezt a szerepet. Azután a jelentkezőkkel elbeszélgetnek a szertartás rendezői és a legalkalmasabb párt választják ki. Látványosan feldíszített lovasfogatok szállítják majd az „igen”ek után az ifjú párt és a násznépet a nyíregyházi házasságkötő teremtől a sóstói szállóig, ahol a szatmári népszokásoknak megfelelően tartják meg a lakodalmat, vőfényköszöntővel, tánccal, muzsikával. Felelevenítik a feledésbe merülő néphagyományokat a nyírbélteki népdalkor tagjainak közreműködésével, majd következik a hajnalig tartó mulatság. A vacsora és a lakodalom ezúttal nem csak a rokonság és a meghívottak magánügye, azokon bárki — természetesen belépődíj ellenében — részt vehet, és a rendezők minden érdeklődőt szívesen •látnak. Ezt az ősi mesterséget szeretné átmenteni a jövendőnek a nyíregyházi népművészeti stúdió azzal is, hogy ilyen alkalmakat szervez, mint a múlt heti tábor volt. Az első tábor és konferencia hangulatából ítélve — amelyen egyébként több néprajzi témájú előadást tartottak a szakemberek, múzeo- lógusok — úgy látszik: lesz folytatása. (A vasmunkákból rendezett kiállítás a Zrínyi Ilona utcai sávház kirakatában látható.) Baraksó Erzsébet Átok ül hatvannégy lakáson „Előállt 4,5 millió mínusz...” Átok ül a nyíregyházi Kert köz hatvanégy lakásán. Az átok egyelőre csak a 15-ös számú lépcsőház lakóit sújtja, mert ők költözhettek be új otthonukba. Már aki beköltözött, ugyanis akadt olyan család, amelyik képtelen kiállni a további megpróbáltatásokat, ezért most, a befejezés után „kiszáll a buliból”. A történet hétköznapian kezdődött. 1985-ben zömmel ifjú házasok, kisgyermekesek elhatározták, hogy lakást építtetnek. A Lakszöv vállalta az építkezés megszervezését, s mindenki boldog volt, hogy aránylag olcsón, két év alatt fedélt keríthet a feje fölé. Iránylag olcsón. Aránylag olcsón, hiszen az egy plusz két félszobás, 65 négyzetméteres lakás költségeit 760 ezer forintra kalkulálták. Az alacsony árat a nv-fines technológiának köszönhették, ehhez ugyanis bazaltkövet használnak, ami nem drága, s a kivitelező zsaluk segítségével gyorsan ki tudja önteni a házakat. Az újfajta technológiát közel s távol egyedül az ibráhyi szövetkezet alkalmazta, ezért a Lakszöv velük kötött kivitelezési szerződést. 1985-ben a leendő lakók befizették a „saját erőt”, az említett nagyságú lakás esetén 330 ezer forintot. Elkészült az OTP-vel is a szerződés, mely szerint az építkezés befejezésének határideje 1987. szeptember 30-a, a törlesztést október 1-jén kell megkezdeni. Telt-múlt az idő, s 1986 vége felé leállt az építkezés, húsz lakást még ki sem öntöttek, negyvennégy pedig félbemaradt. Az ok: a no-fines technológiába belebukott az ibrányi szövetkezet, melyet 1984 óta az állam háromszor próbált különböző nagyságú összegekkel talpraállítani. A bukás végleges, a felszámolási eljárás után a szövetkezet jogutód nélkül megszűnt. A Lakszöv az utolsó, hatmillió forintról szóló számlát már ki sem fizette az ibrányiak- nak. Új gazdival A szövetkezet no-fines-os brigádja a SZÁÉV-hez ment át. Vállalták, hogy folytatják az építkezést, de mert a SZÁÉV nem tagja a No-fines Társaságnak, hat hónapot kellett várniuk, míg megkaphatták az engedélyt. Elkövetkezett az ősz, jelentős többletet eredményezett volna a téli munka — 3 millió Levonulóban a szennyezett árhullám Ácélháló a Szamoson Hét végén is dolgoztak a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Vízminőség vedé szakemberei. Szombaton Ferenc Mihálylyal, a vízminőségvizsgáló laboratórium munkatársával mi is útra keltünk. Csenger, Szamos-part, Tűz a nap, a fűben tücsök ciripel, a bodzabokrok között fehér lepke szállong. A habos víz békésen hömpölyög. A folyó túlsó szélétől komp közeledik. Tőle nem messze a Szamos teljes szélességében acélháló feszül. A hozzánk közeli részébe jókora, mintegy 30—35 kilós harcsatetem. A part menti fűben 3— 3,5 kilós márnákat orrfacsaró bűzben legyek szállnaik. Hamarosan megfelelő helyre juttatják, de még sok az annál is sürgősebb tennivaló. tett, aki nyomban 5—6 döglött halat kis is fogott — említi. Szóltam a vízügyi ügyeletesnek, meg az állatvezetőtől a következő tájékoztatást kaptuk: a Szamoson július 21-én elrendelt harmadfokú vízvédelmi készültséget továbbra is fenntartják. Július 22-én, 14 órakor román szakemberekkel közösen vízmintákat vettek, melyeket éjszaka együttesen A motorcsónakos híre A kompra a komlódtótfa- lui oldalon húsz év körüli, szemüveges, barna hajú, csinos nő jön. Csengerbe tart. Mostanában mindennap megtette ezt az utat, így tud a történtekről. — A víz nagyon piszkos és bűzös volt — mondja Gaál Ágnes. — Felszínén döglött halakat láttam, a legtöbbet csütörtökön. A komp másik kezelője egy körülbelül 50 centi hosszú, 3—4 kilósat kivett a vízből. Az állat puf- fadt volt. A sok haltetemet már messziről lehetett látni. A barnára sült révészt, Papp Árpádot nem könnyű szóra bírni. Azt mondja, minden benne van a Kelet- Magyarországban, többet nem tud. A románok és a magyarok közösen vízmintát vettek. A folyó most már tisztább és kevésbé szagos mint a korábbi napokban volt. Ezt a véleményt Barna Károlyné és Békési Istvánná is megerősíti. Egy tízéves kislány pedig azt mondja, hogy Ilonka nénitől (akinél nyaral) úgy hallotta: valamikor a ruhát a Szamosban mosta, de most már nem merné beletenni. Szőke fiatalember — Szabó Bálint gátőr — érkezett. — A rendkívüli eseményről kedden délután egy motorcsónakos horgász értesíorvosnak. Később a folyófelszínre, parti rögzítéssel acélhálót feszítettünk, amely a nagyobb, darabos szennyező anyagokat felfogja. Partra vetett halak. Márványos színtöréssel Tunyogmatolcsnál járunk. A hídnál Ferencz Mihály — csakúgy mint Csengerben — vízmintát vesz. Tőle megtudom: a folyó magyarországi szakaszán a rendkívüli víz- szennyezéssel együtt víz- szintemelkedést is tapasztaltak. A Szamos jelenleg apad, ami a vízfelszín színéről is megállapítható: az egybefüggő barna zavarosság „márványos színtöréssel" tisztulni kezd. A napokban a víz minőségét, illetve a szennyeződés levonulását gyakran ellenőrzik. Olcsvaapátinál, Aranyosapátinál majd Balsán is hasonló tapasztalatokat szerzünk. megvizsgáltak. Az eredmények javuló tendenciát mutatnak, ami bizonyítja: a szennyvízhullám levonulóban van. Jelenleg a szennyezett víz oxigénfogyasztása már csak harmada annak, mint ameny- nyi a szennyeződés maximumában volt. Az oldott oxigéntartalom fokozatosan a normális értékre növekszik. A szennyvízhullám hatása a Tiszán, is kimutatható. Levonulóban Balsán Balogh Ferenc révészt sem hagyták hidegen az elmúlt napok eseményei. Kérdése: ha vannak nagyszerű nemzetközi vízügyi és környezetvédelmi egyezmények, azokat miért nem tartja meg mindenki? A román szakemberek tájékoztatása szerint a folyó vízgyűjtő területén nagy mennyiségű csapadék hullott, és a szennyeződés felszíni bemosödás révén keletkezhetett. Azt a magyar feltevést, hogy jelentősebb mennyiségű „betárolt” állattartásból és ipari tevékenységből származó szennyvíz került a folyóba, a tárgyalás során a román fél nem erősítette meg. Szlávik Lajostól, a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatójától, védelemA harmadfokú vízminőségvédelmi készültséget a hét végén is fenntartották, és a szórványosan látható elhullott halakat a védekezésben részt vevők a vízből Csenger térségében eltávolították. Cselényi György forint téliesítési költséget irányoztak elő —, ezért csak 1987 tavaszán fogtak hozzá a kiöntéshez — de magasabb áron, mint ahogy a Lakszöv Ibránnyal leszerződött. A szakipari munkákat az ÉPSZER vállalta, de a kőműves- munkákat nem, ezért két gmk-t, három kisiparost és a Lakszöv a saját javítóbrigádját bízta meg, hogy vakolja be a házat. Már látszott, hogy az eredeti dátum csúszni fog. A leendő lakók egyre-más- ra kapták a határidő-módosításokat. Október 1-jén. elkezdték fizetni az OTP-rész- le'teket úgy, hogy ki-ki továbbra is maradt, ahol volt: szülőknél, albérletben, szolgálati lakásban. A legutolsó határidőt 1988. június 30-ra jelölték meg. Egy héttel előtte a Lakszöv elnöke összehívta a lakókat, s közölte, hogy 4,5 millió forint mínusz állt elő az építkezés során, ezt nekik kell megfizetni, ezért csak akkor kaphatják meg a lakáskulcsot, ha fizetnek még négyzetméterenként 1200 forintot (65 négyzetméter esetén 78 ezer forint). Mindezt nyolc napon belül, különben nincs költözés. Aki be tudta fizetni a pénzt — nem mindenki! — az végre megkapta a lakást. És ekkor jött az újabb feketeleves: ferde falak közé, hullámzó plafon alá költözhetett, ahol a kivitelezők minősíthetetlen munkát végeztek. Nincs két egyforma lakás, mert az ablakok rapszodikusan hol jobbról balra, hol balról jobbra nyílnak. A konnektorok a lehető leghajmeresztőbb helyekre kerültek — mindenhol máshová. A tervezet konyhaszekrény az ablaktól nem fér be, de van, ahol a konyhaablakot egyáltalán nem is lehet ki-' nyitni. Gáz pedig nincs egyelőre, így a főzésről, mosakodásról a bentlakóknak le kell mondaniuk. A kéményből kifelejtettek egy béléstestet, ezért a fürdőszobák falát szét kell verni, hogy hozzáférjenek a kéményhez. Addig nem is lesz gáz, amíg ezt a munkát el nem végzik. Ennek azok örülnek különösen,- akik egyedi, külföldi csempét vásároltak ... Tévéantenna nincs, a garázsokba nem lehet kocsival beállni, mert a terepet nem rendezik addig, míg a többi lépcsőház el nem készül. Leminösítették ' A műszaki átadáskor ugyan a hibák miatt leminősitették a lakásokat, ezért 700 ezer forinttal kevesebbet kapott a kivitelező, de ez nem nagy vigasz a tulajdonosoknak. A csapnivaló munkáért a tervezett 11 600 forintos négyzetméterenkénti ár helyett így is 12 800 forintot kell fizetniük. A lakók tanácstalanok. Nem tudják, kihez forduljanak kártérítés ügyben, hiszen minden baj forrását, az ibrányi szövetkezetei már nem vonhatják felelősségre. Pedig — ha nem is biztos, hogy teljes egészében — van mód az orvoslásra. A Lakszöv elnöke sz.erint kárigényt kell náluk bejelenteni, az eredeti határidő után keletkezett költségekre. A szolgálati lakás bérét, az albérleti díjakat vagy* a pénzintézet, vagy a bíróság megtérítteti. Az 1200 forintos négyzetméterenkénti pluszköltséget már nem biztos, méltányosságon múlik... A hibák kijavítását még lehet kérni az egy év után történő garanciális felmérésen. Már ami kijavítható! Tehát remény még van, csak illetékes nem akadt, aki megmondta volna ezeknek a magukat becsapottnak érzett embereknek, hogy mit kell tenni! Bartha Andrea