Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-23 / 175. szám

Minisztereliökiiik pénteki programjából Rendkívül nagy hatású, igen nagy érdeklődéssel foga­dott beszédében foglalkozott a magyar kormány terveivel, elképzeléseivel, politiká­jával a San Francisco-i World Affairs Council és a Com­monwealth Club közönsége előtt helyi idő szerint csü­törtök este Ctósz Károly az MSZMP főtitkára, a Minisz­tertanács elnöke. A befolyásos üzletemberek­ből, politikusokból álló kö­zönség, amelynek soraiban szép számmal voltak ameri­kai magyar üzletemberek is, igen nagy rokonszenvet ta- -r ásított a kormányfő iránt: zédét, válaszait sok alka­lmai megtapsolták, s az adás után több százan érték meg, hogy adjon autogramot. Ami ennél is fon­tosabb: a küldöttség tagjai­nál, szakértőinél máris töb­ben érdeklődtek az üzleti kapcsolatok megteremtésének új lehetőségei, vagy egysze­rűen egy magyarországi lá­togatás iránt. A magyar küldöttség pén­teken helyi idő szerint reg­gel a San Francisco-i keres­kedelmi kamra szervezésében üzletemberekkel találkozott. Ezután Grósz Károly rövid sajtóértekezletet is tartott. A miniszterelnök pénteken délelőtt Los Angelesbe re­pült, ahol Armand Hammer- rel, az Occidental Petroleum világszerte ismert elnökével találkozott, majd délután részt vett a California Coun­cil Of International Trade (a Kaliforniai Nemzetközi Kereskedelmi Kamra) és a Magyar Gazdasági Kamara együttműködési megállapo­dásának aláírásán. Vendégaratás A mi ma megtakarítás, holnap veszteség — így fogalmazott a minapi szervezési bizottsá­gi ülésen a szakember. Ki­jelentésének háttere az a szomorú tény, hogy a mező- gazdasági üzemek két ok miatt nem igényük a bér- kombájnolást. Visszatartó erő a takarékossági törek­vés, másrészt a helyi kom- bájnosok véleménye. A he­lyiek azt mondják: „nem kell a segítség, mert a ven­dégek elveszik azt a lehető­séget, hogy mi többet ke­ressünk”. Látszatra az érvek iga­zak, meggyőzőek, de való­jában a takarékosság nem az, aminek mondják és hi­szik. A búzát addig kell learatni, amíg érett. Érés után a túlérés következik, csökken a hektolitersúly, romlik a minőséi;, pereg a szem. Az ezekből származó veszteség hektáronként 1000—1500 forint is lehet. Ehhez számítsuk még hoz­zá annak a kockázatát, hogy minél tovább marad lábon a termés, annál inkább ki van téve olyan veszélynek, hogy a vihar ledönti, a jég elveri. Ilyen alapon a taka­rékosság valóban nem ta­karékosság. A helyi traktorosak ér­velése sem elfogadható, an­nak ellenére, hogy tény, a kombájnosok aratáskor az átlagostól többet keresnek. De ha veszteség éri a kö­zöst, ha a kenyérgabona átlagon alul fizet, akkor ez a veszteség a végelszámo­láskor csökkenti a kioszt­ható nyereséget, a részese­dést. Ezt persze nemcsak a kombájnos, hanem min­denki megérzi. Fontos te­hát, hogy a tulajdonosi ér­zet legyen akkora, hogy az önzést háttérbe tudja szorí­tani. A vendégkombájnokat tehát ahol arra szükség van, igényelni, fogadni kell. De szükség van-e egyál­talán a kombájnok szom­szédolására, a vendégara­tásra? A tények azt mutat­ják, igen igaz, a búza ara­tása már 50 százaléknál tart, de ez átlag és*ez sen­kit ne tévesszen meg. Eb­ben az ötven százalékban benne vannak azok, akik már learattak és azok is, akik még csak 20—30 szá­zaléknál tartanak. A 20 szá­zalék természetesen nem azért van, mert egyes gaz­daságokban kényelmeseb­ben, rosszabbul dolgoznak. Inkább ok a nagyobb terü­let, a kevesebb gép, emiatt lenne szükség a segítségre. Más kérdés, hogy a gyors betakarítás nemcsak üzemi érdek. Kenyérnek, takar- j mánynak, exportárualap­nak egyként szükséges min­den szem gabona. Ez köz­ügy. Erre hivatkozva is jó lenne, ha felgyorsulna az aratás, ha nagyobb mérté­ket öltene a bérkombájno- lás, ha a kooperációban a gépfelkínáló és gépet foga­dó üzemek megegyeznének. M ég bő tíz napig kell aratni. A termés fe­le még lábon áll és ahogy halad előre az idő, úgy lesz egyre nehezebb a betakarítás. Könnyítsüfc a helyzetet, mert van rá ínód és lehetőség. S. E. MA Ha elromlik a tévé... 2. oldal Mit jelez a jövedelem? 3. oldal Hét végi melléklet 5—12. oldal Az aszeptikus Szem gyümölcsfogadó része Konzervüzem épül Olasz szakemberek irányítása mellett szerelik a pürévona- lat. (Elek Emil felvételei) Finiséhez érkezett a má­tészalkai tangazdaság nagy beruházása az aszeptikus üzem. A 400 millió forintos költségből épülő korszerű üzemben zöldséget és gyű- mölcsöt dolgoznak fel. A technológiát és a technikát az olasz Manzini cégtől vásárol- ták. A tőkésexportra terme­lő aszeptikus üzemben szep­temberben megkezdődik a próbagyártás. Gyorsítják a szállítást Kiilönvagonek Csapra A záhonyi magyar—szov­jet határon a szállításban kialakult nehéz helyzettel foglalkozik keddi számában a Trud szovjet szakszerve­zeti lap. Az újság budapesti tudósí­tója megszólaltatta Mészáros Andrást, a MÁV vezérigaz­gató-helyettesét, aki elmond­ta: a határon kialakult torló­dás megoldása a szovjet köz­lekedésügyi minisztérium feladata. A Szovjetunióba irányított magyar teherszál­lítmányok — amelyek között nagyértékű ipari berendezé­sek, hús, gyümölcs és egyéb élelmiszerek is vannak — azért vesztegelnek a záhonyi határátkelőhelyen, mert Csapnál nincs megfelelő ka­pacitás a továbbszállításra. A Trud a problémával kapcsolatban megkérdezte V. N. Butko szovjet közlekedés- ügyi miniszterhelyettest is. A szovjet illetékes szerint az átrakodási nehézségeket az okozza, hogy a szállítások üteme kiegyensúlyozatlan. A szovjet miniszterhelyet­tes közölte: Csaphoz külön vagonokat irányítanak a kés­lekedés felszámolására, és remélik, hogy a helyzet 5—6 napon belül rendeződik. Hoz­zátette: a hús-j gyümölcs- és zöldségáruk tárolásáról és hűtéséről megfelelően gon- di.. kodnak. (MTI) Eeettápsó Nyíregyházáról Új telephelyet terveznek Hat hónappal ezelőtt nagy port vert fel, hogy a Buda­pesti Szeszipari Vállalat nyíregyházi ecetüzemében meg­szűnt a keményítő csomagolása és 15 embert elbocsátottak. A vezetés álláspontja szerint meg kellett válni a gazdaság­talan tevékenységtől, helyette az alapanyag-gyártást kíván­ják továbbfejleszteni. A megnövekedőit magánlakás-épnél és az új. bdtech­nikai előírások következtében keresettek a KOSZIG beiegrádi Szemének különböző perlitalapanyagú ter­mékei. Naponta több ezer zsák szigetelőanyagot szál­lítanak el az Szemből. (Elek Emii felvétele) Most arról érdeklődtünk, hogyan állnak az év ele­ji tervek megvalósításával. Gyöngyösi Imre üzemvezető ma már sokkal nyugodtabb: — Még most is fáj, ha visszagondolok a fél évvel ezelőtti kényszerű dönté­sünkre. Nehéz időszakot él­tek át a dolgozók és mi is. öt fő munkakönyvé még nálunk van, eddig ennyien nem helyezkedtek még el, — kezdi a beszélgetést. Az elmúlt időszakban az ecet iránt nagyon megnőtt a kereslet. A mai viszonyok között termelt mennyiség ke­vésnek bizonyul, ezért volt sürgős a tervezett korsze­rűsítés. Az első lépcsőfok a hűtővízrendszer rekonstruk­ciója, majd a gépészeti egy­ségek felújítása, melynek első szakasza már megvaló­sult. A számítógépes vezér­lésű automatizált technika a napi mennyiség többszörö­sét produkálja majd. Így a „lédig” — más néven a nem palackozott biológiai ecet elegendő lesz az egész Északkelet-Magyarország konzervgyárainak ellátásá­ra. — Üj termékkel is jelent­keztünk a piacon. A natúr bio-almaecet alapanyaga egy garantáltan elkülönített (per- metszer nélküli) kertben ter­mett. A termék iránt nő az érdeklődés, tárgyalások foly­nak az exportálásról. Szá­mítunk a belföldi elterjedé­sére is, sokan használják már salátákra, öntetekre, frissitő ivóiéként mézzel ízesítve. Importkiváltó szerepe van a gyár által kikísérletezett ecettápsónak, mellyel az egész ország ecetgyárait ellátják. Az üzem a termelő tevékeny­ség mellett kereskedelmi for­galmazást is folytat. Elsősor­ban a vállalat termékeit szál­lítják Nyíregyháza és kör­nyékére. A fejlődés nem állt meg, a munkaerő-leépítés csak át­meneti kiesést jelentett. A korszerűsítés beindítása csak kezdet, a vezetők egy új te­lephely kialakításán (palac­kozó üzemmel együtt) gon­dolkodnak. A bevált termékek továbbfejlesztése, fajtabőví­tés — esetlegesen az önálló gyár feltételeinek megterem­tése a cél. (dankó) Hazaérkezett Rzeszówbél a szabolcsi küldöttség Hazaérkezett az a delegá­ció, amely a Lengyel Egye­sült Munkáspárt rzeszówi vajdasági bizottsága és a vaj­dasági tanács meghívására háromnapos látogatáson járt lengyel testvérterületünkön. A küldöttség — amelyet Dicz- kó László, a megyei pártbi­zottság titkára vezetett — részt vett a rzeszówi vajda­ságban az ország felszabadu­lása 44. évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepi progra­mokon, megbeszélést folyta­tott a testvérmegyei együtt­működés fejlesztéséről, ipari, mezőgazdasági üzemek és kulturális intézmények mun­kájával ismerkedett. 175. szám ARA: Z& FORINT 1988. július Í3., saomböt San Francisco, Los Angeles

Next

/
Thumbnails
Contents