Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. július 16. o □EZ3CKES] a körzeti orvos Ha az egészségr ügy képzeletbeli hadsereg, akkor benne a körzeti orvos a rang nélküli közkatona. Az az ember, akin áll vagy bukik a győzelem, hiszen a mégoly okos parancs, ragyogó ötlet, előre kidolgozott haditerv sem érhet sokat, ha nincs, aki azokat pontosan végrehajtsa. Dr. File János kéki körzeti orvos ilyen ember. Az ő munkáján múlik egy település egészsége, ő az, akit dicsérhetnek, ha mindenki egészséges, s ő, akin számon kérhetik a sokszor számonkérhetet- len váratlan bajokat, halálokat is. 1958-ban végzett, majd két • évig Beregsurányban dolgozott. Akkor még más idők jártak. Sok körzet állt üresen, bőven válogathatott a frissen végzett doktor. Az ő szemében azonban csak egyetlen szempont létezett: minél közelebb kerülni Őröshöz, Nyíregyházához, ahol szülei, rokonai, ismerősei élitek. , _.n ß se — Lassan hárőHi évtizede, hogy Kéken vágyok. Azóta bizony sokát váltbzott a falu — nipnd ja1 éiéndesen File doktor. ’1 Sök'mj 'ház épült,’ jómódban élnek j itz emberek, egyre . többéi 'őlflt’ meg a 80 évet, nem kevés’á- 90 körüli’ ember sem: CSecsemőhalott- ra nem is emlékszem,1« Tcü- - lön örömöm, hogy egyre több a fiatal, b ntö&d«! gyakrabban születik gyerek. Mindezekben persze az orvosnak is jelentős szerepe van, hiszen a születéstől a halálig ő gyógyít, ha baj van, az ő felkészültségén, hozzáállásán, lelkiismeretességén sokszor emberéletek múlnak. — Már csak a manapság jellemző rohanásról kellene leszoktatnia őket.. . — Ez a nehezebb. Azt hiszem, nem árt azonban különbséget tenni, hiszen más, ha valaki a megélhetésért rohan, s megint más az a 75 éves néni, aki még most is 15 tehenet tart. — A falusi körzeti orvostól nem csak a gyógyítást, ma már jóval többet kívánnak. A megelőzés, a gondozás, a felvilágosító előadások tartása mind-mind napi feladat. ili — jNekem bizonyos fokig könnyebb a dolgom. Közel 3 évtizede élek Kéken, már a második generációt gondozom, gyógyítom, jószerivel mindenkit ismerek. Nem kevesen vannak, akik az én kezem között születtek, s ma már gyerekeiket hozzák a rendelőbe. Ez jelentősen könnyíti a munkámat. Igaz, közben valóban szaporodik a feladat, új tennivalók is fo-. lyamatosan jönnek. Az álta— Néha mégis elkeseredett vagyok — mondja dr. File János. — Ügy érzem, hiába teszem ki akár a lelkem is, nem használ semmit. Legdühösebb akkor vagyok, amikor súlyos májbetegségben szenvedő fiatalembereknek nem tudom megmagyarázni, nem tudom velük elhitetni, hogy az ivással az életüket kockáztatják. . . Mi jelent örömet? — gondolkodik picit. — Az, ha ugyanez az ember megérti, -nem ellene, miatta érvelek. Sajnos, az elégedettségre nincs sok okom. Mindez ideig csak négy olyan ember van, aki belátta: az alkoholról lehet és kell is lemondani. Ők azok, akik ma újra teljes értékű életet élnek, s beleegyezésükkel név szerint említhetem őket mások előtt is (példaként. — Egy falusi körzeti orvosnak 24 óra a munkaideje, amelynek során gyakran egybefolynak a napok. Rendelés, beteglátogatás, ügyelet, éjszakai keltés, másnap újra munka. Nem lehet fáradt, nem láthatják ingerültnek. ön hogy győzi mindezt? — Igyekszem egészséges életet élni. Életemben nem dohányoztam, ha lehet, kerülöm a káros szenvedélyeket. A munka szerencsére nem fáraszt, pedig van belőle elég. Figyelemmel kísérem a súlyomat, rendszeresen rá- állok a mérlegre. Igaz, a betegeket is gyakran figyelmeztetem, ha úgy látom, súlyfeleslegük van. Az egészséges életmódot nem csak hirdetem, megpróbálom kö- vétni is. Harcoltam azért, hogy a faluban húsbolt legyen, hogy az emberek Kéken is friss töltelékáruhoz, húsokhoz jussanak. lános iskolában rendszeresen tartok felvilágosító előadásokat, amelyeket gyakran a kiadott programtól eltérően a magam belátása szerint igazítok. A családi életre nevelés például állandó napirend. Az eltelt évek alatt azt tapasztaltam, hogy a diákokat — legyenek általános iskolások vagy gimnazisták — nem a családi éfet, sokkal inkább a szexuális tudnivalók érdeklik. Én figyelembe veszem kívánságaikat, s talán ennek is köszönhető, hogy nem felesleges rossznak tartják azokat, hanem információkat adó, hasznosítható tudnivalókkal lesznek gazdagabbak. Most például a Szívügyem az egészségem mozgalom keretén belül a szűréseken kiemelt betegek kivizsgálását, kezelését végezzük. Mint tudja, a körzeti orvosi munka mára teljesen átértékelődött. Ma már minden feltétel adott ahhoz, hogy eredményesen, sikerrel vegyük fel a harcot a betegségek ellen. Megtisztelő felelősség, hogy a beteg sorsa ott dől el, mit tud az őt először vizsgáló körzeti orvos, hogyan oldja meg problémáját. .. Az egészségügyben gyakori panasz a tanácsi irányítás bevezetése. Kéken nincs ilyen probléma. Kikérik a véleményemet, figyelembe veszik szempontjaimat, a rendelőépítésnél, különféle vásárlásoknál, beruházásoknál is. — A tanulás, a folyamatos képzés, továbbképzés az egészségügyben is nélkülözhetetlen. Hogyan tanul, miképpen tartja karban tudását egy községi körzeti orvos? — Szerencsére van rá mód. Szerintem ezt bizonyítja, hogy Szabolcs-Szatmárban különösen magas a szakvizsgázott körzeti orvosok száma. A végzés után én szülész-nőgyógyász, vagy sebész akartam lenni. Másképp alakult, ma már nem bánom. Itt mindegyikben lehet részem. Én azzal képezem magam, hogy rendszeresen bejárok a kórházba, figyelemmel kísérem betegeim állapotát, kezelését, megbeszélem gondozásukat. — Az orvosok munkájának megítélése gyakran lehet szubjektív. Hogyan lehet ez ellen védekezni? — Talán úgy, ha az ember leginkább az orvostudomány szempontjainak kíván megfelelni. Én erre törekszem, miközben tudom, hogy munkámat az egyes emberek, főnökök vagy betegek másmás módon ítélik meg. A kórház orvosai, akik beutalt betegeimet látják el, csak rajtuk keresztül mérhetik teljesítményemet. Úgy gondolom, akkor dolgoztam jól, ha az infarktusos beteg élve jut el a kórházig, ha a magas vérnyomásban szenvedő nem kap hirtelen agyvérzést, ha kevés a csecsemőhalott, s ha nemcsak gyógyítom, hanem mind gyakrabban megelőzöm a bajt. — Kitüntetései sorában a Semmelweis-évfordulón átvett. Kiváló Orvos a legfrissebb. Mit érzett, amikor megkapta? — Hogy meglepődtem, azt hiszem, természetes. Hogy örültem, az is az. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, " hogy rajtam kívül még legalább harmincán megérdemelték volna a megyében, olyan emberek, akik ugyanúgy végzik munkájukat, mint lén. Dr. File Jánosnak a munka az első számú hobbija. Utána következik a család, az utazás, majd a fotózás. Űjab- ban igen kedves témája is akad: az unoka, aki a legkedvesebb fotótéma szívének. — Mit nem kérdezett? — ismétli nevetve. — Azt, hogy szeretek-e körzeti orvos lenni. Igen, nagyon. Akkor is szerettem, amikor még közel- sem volt ennyire elismert ez a szakma. Pedig nem mindig könnyű. Igaz, anyagi gondom nincs, de lelkiző típus vagyok, akit letör, ha a munkájában nem lát eredményt. Bosszant és elkeserít, ha valakit nem tudok lebeszélni káros szenvedélyéről, ha hirtelen meghal valaki, bár tudom, maga az elmúlás is az orvosláshoz tartozik. Szeretnék minél tovább dolgozni. Tudja, az orvosoknál gyakran fennáll a veszély, hogy máshoz nem nagyon értvén nyugdíj után is szívesen dolgoznak. Bár ez nálam még odébb van, szeretném én is ezt tenni... Kovács Éva ifU mmm mmmmmmmSiSS Nem vagyok híve az olyan tévesen kreált történeteknek — irodalmi szinten sem! —, melyeknek valóságalapjuk meglehetősen bizonytalan, ám mindenáron az olvasó tudatába akarják sugallani, hogy az a valóság. Most látszatra erről van szó, ám a szerző a könyve végén, amolyan utószófélében hangoztatja: ennek az Emlékezem Amikor 1974- ben bemutatták Fellini Amarcord ját, támadt némi vita akörül, mit jelent a cím, A legmeggyőzőbb magyarázat szerint Rimini környékén az ottani tájszólás szerint így mondják azt, hogy emlékezem. A film valóban emlékképek lazán egybefűzött sorozata, helyzetkép egy korról, az olasz 30-as évekről és arckép egy gyerekről, ahogyan megélte ezt az időt. Rimini Fellini szülővárosa, ezért joggal hihetjük, hogy a gyerekportré egyúttal önarckép is. Ezt a hitünket természetesen megerősíti, hogy az életmű jó néhány darabja a legnyilvánvalóbban önéletrajzi fogantatású, elég, ha cs<ak a Bikaborjakra (ame- lyet a moziban nem, de a tévében láthattunk jó néhány évvel ezelőtt) vagy a Nyolc és félre utalunk. Ma este a televízió tűzi műsorára az Anarcordot az Oscar-díjas filmek sorozatában. Miközben csendesen örvendezem, hogy a nyári csacskaságok áradatában akad olyan látnivaló is, amely mélyebb élményt nyújt, azért eltöprengek azon is, mitől sorozat ez a sorozat. A világon semmi rendszerességet nem lehet felfedezni jelentkezésében. A legváratlanabb alkalmakkor kerül sor a vetítésekre, s hogy mikor melyik alkotás kerül adásba, arra is csak a véletlenszerűség az egyetlen lehetséges magyarázat. Felli- ninél persze kevés jogosultabb akad a megidézésre, hiszen az Amarcordért már negyedik alkalommal kapta meg az év legjobb külföldi filmjének járó Oscart. (Először 1956-ban ítélték oda neki a díjat az Országútonért, 1957-ben a Cabiria éjszakáit, majd 1963-ban a Nyolc és félt minősítik a legjobbnak.) Rimini nevét hallván az irodalom kedvelőinek nyil- „ván egy régi hölgy, bizonyos Francesca jut az eszébe, akit Dante tett örökéletűvé. „Szél viszi könnyen..— olvassuk róla az Isteni színjátékban. S aztán itt van egy másik hölgy is Riminiből az Amarcordban, a trafikosné, akit nem hogy a szél, de Fellini filmjének vágyakkal teli kamasza is alig bír felemelni. S mégis, aligha kétséges, hogy ez a nőalak is a maga mázsányi bájával a halhatatlanok sorába lépett. A mester többi filmjének látványa is ugyanazt sugallja, mint az Amarcord: mintha az azurri égbolt alatt néhány embert csak azért ruházna fel a sors rendkívüli méretekkel, hogy helyet kapjanak abban a különleges panoptikumban, amelyet Fellini a vászonra álmodott. A törpe apáca, a nagykeblű trafikosné, a bolond nagybácsi, a szépfenekű fodrászlány, a kopasz csendőrtiszt megannyi emlékezetes figura ebben a tarka kavalkádban. Nagy kár, hogy a filmesztétika oly mértékben adós a stíluskategóriák vizsgálatával, ami megnehezíti a minősítést, holott az irodalmi és festészeti alkotások megközelítése e szempont nélkül Szinte elképzelhetetlen. Fellini látásmódját, képi világát minden bizonnyal az impresszionizmus kategóriái segítségével írhatjuk le leginkább. Az Amarcordnak nemcsak a látványvilága, hanem a szerkesztésmódja is impresz- szionisztikus. Nincs összefüggő cselekménye, helyette az emlékezet összemosódó kon- túrú darabjait kapjuk. Az alkotói derű, a szeretetteljes szemléletmód teremti meg a sokféle hangulati elem egységét. Bár hatalmas a távolság az olyan jelenetek érzelmi töltése, mint mondjuk az iskolai élmények iróniája vagy a fasiszták felvonulásának groteszk elemekkel tűzdelt megjelenítése között, de mert Fellini emlékezik és nem ítélkezik, a hangulati egység nem borul fel sehol. Ha helyenként hosszúnak érezzük a filmet, az.yalószí- nűleg azért fordulhat elő, mert a rendező személyes kötődései miatt benne maradtak olyan képsorok, amelyek a néző számára érdektelenek. Ilyen például a háremhölgyek bevonulása, vagy a nagy hajó érkezése, bár ez utóbbi jelenet megelőlegez valamit egy későbbi filmjé- iből. A film az önéletrajziindíttatás ellenére sem pusztán magánügy, mert képsoraiban a harmincas évek olasz kisvárosának tipikus hangulatát és szereplőit állítja elénk, így nem is kerülheti el a kibontakozó fasizmus jellemző megnyilatkozási formáinak bemutatását sem. Az emlékképek közül jó néhány kapcsolódik ehhez, de kettő mindenképp emlékezetes marad: az egyik a ricinussal megitatott apáé, valamint az, amelyben a direkt módon sohasem politizáló Fellini túllép önmagán. A templom- toronyban felhangzik az In- ternacionálé, mire a fasiszták eszeveszett lövöldözésbe kezdenek és „győznek”. Föntről aláhull a „tettes”, egy öreg gramofon. Fellini azon kevés rendezők egyike, aki annak ellenére vált sokak kedvencévé, hogy nem tartozik a törté- netmesélők táborába. (Hogy a cselekményszervezésnek is mestere, azt azért a korai filmjei bizonyítják.) Ö az, aki a látvány erejében hisz, s ezáltal kerülhet a legközelebb a film leikéhez. Elképzelhetetlen, hogy kamaradarabot rendezzen. Nála a vászon megtelik élettel, emlékezetes figurák sokaságával; a részleteknek- és a képegésznek valami különös harmóniáját teremti meg. Filmjei valójában nem is a képernyőre valók, mert a kis képméret nem engedi kellőképp érvényesülni a látványt. Hamar Péter Hamarosan a mozikban: Hannah és nővérei. Színes, szinkronizált amerikai film. Rendezte: Woody Allen. Bárczy lános: Áz úrlovas írásnak műfaja regény és majdnem minden — a fantázia szüleménye. Ez így igaz. Éppen ezért váltott ki érdeklődést ennek az írásnak olvasmányossága abban az olvasóban is, aki nem ismerte a „valósághátteret’’. Néhány éve az egyik fővárosi lapban, de a megyében is sajtópolémia alakult ki herceg Odescalchi Miklós életével és katonai szerepével kapcsolatban. Tisztázódott, hogy a mi Tuzsérunkról indult arisztokrata, aranyifjú, sportrepülő, úrlovas végül mint a katonai ellenállás mártírja fejezte be életét 1945 januárjában Sopronkőhidán. Odescalchi az ún. Kiugrási Iroda megbízásából 1944. június 4-én egy ME—210 Ca—1 típusú repülőgépen a frontvonalon keresztül Dél-Olasz- országba akart repülni, a németek elfogták, később átadták a Dominich-féle nyilas vésztörvényszéknek, 1945. január 21-én felakasztották. A két dátum közötti időszak a mai napig ismeretlen, tisztázatlan a történészek előtt is! És erről írt most kisregényt Bárczy János, akinek neve nem ismeretlen a katonai történetírásban. Képzelt történetről van szó, de egyes szereplők felismerhetők, kár, hogy a szerző nem használta fel a témával kapcsolatos eddig megjelent publikációkat. (Pl. a kivégzés körülményei ma már ismertek.) Nem érdektelen megjegyezni, hogy éppen mostanában jelent meg egy másik mű, Odescalchi Eugénie tollából „Egy hercegnő emlékezik” címmel, aki a főhős közeli rokona volt. Összességében érdekes könyvet forgat az érdeklődő olvasó. (Bárczy János: Az úrlovas. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1987, 246. p. Rakéta Regénytár.) KM
