Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-15 / 168. szám

XLV. évfolyam, 168. szám ARA: 1,80 FORINT 1988. július 15., péntek A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának július 13—14-ei üléséről kiadott közlemény! lapunk negyedik oldalán közöljük. A Minisztertanács ülése A Minisztertanács üléséről a kormány szóvivője az alábbi tájékoztatást adta: A Minisztertanács elfogad­ta az új ügyrendjét. A kormány rendeletet al­kotott az államminiszter fel­adatáról és hatásköréről. A Minisztertanács meghatároz­ta a vezető tanácsi tisztség­viselők munkaviszonyával összefüggő kérdéseket. A kormány a kereskedelmi miniszter felügyelete alatt álló országos hatáskörű költ­ségvetési szervként létre­hozta az Országos Kereske­delmi és Piacfelügyelőséget, az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség jogutódaként. A Minisztertanács jóvá­hagyta a Tervgazdasági Bi­zottság döntését a gyermek- intézmények térítésidíj-rend- szerének korszerűsítéséről és a vállalati támogatások le­építésének programjáról. Párt- és kormányküldöttség utazott Varsóba Késlekedés nélkül cselekedni kell Csütörtök délelőtt folytató­dott a Központi Bizottság vi­tája az idei gazdasági hely­zetről és a szükséges fordu­latot célzó fejlesztési válto­zatokról. Judik István ki­emelte, hogy ez a vita tar­talmában és szellemében megfelel az országos érte­kezlet állásfoglalásának: a párt a gazdasági stratégia fő irányainak kialakításán dol­gozik. Romány Pál azt hang­súlyozta, hogy a pártértekez- let által megválasztott új Központi Bizottság nagy fon­tosságú döntések előtt áll. Boros László javasolta az elő­terjesztés néhány részleté­nek további pontosítását, s ezen belül a műszaki fejlesz­téssel foglalkozó rész kibő­vítését. A vitában többen szóltak a mai gazdasági helyzet né­hány vonásáról. Orbán Ist­ván kedvezőnek tartotta, hogy bővültek a gazdaság működésének keretei, s ked­vezőtlennek ítélte, hogy ter­jed — szavai szerint — „a tengődő magyar vállalatok köre”. Csehák Judit az 1984-ben elfogadott szociálpolitikai koncepció most folyó re­formjáról szólt, amelynek célja, hogy a követelménye­ket hozzáigazítsák a mai fel­adatokhoz és lehetőségek­hez, valamint az egyéb terü­leteken zajló változásokhoz. Hangsúlyozta, hogy az új el­képzeléseket a lehető legrö­videbb idő alatt kívánják összefüggő koncepcióvá fej­leszteni, szembenézve új, re­gionális problémákkal, de­mográfiai gondokkal, a mun­kanélküliség okozta feszült­ségekkel vagy a kábítószer­fogyasztás veszélyeivel. Több hozzászóló nem lé­vén — huszonhatéin fejtették ki véleményüket a plénu- mon, ketten írásban adták be észrevételeiket —, az el­nöklő Berecz János. a vitá^ berekesztette, s szót adott a napirendi pont előterjesztő­jének, Németh Miklósnak. A vita — mondta — megfelelt az országos pártértekezlet szellemének, megerősítette, hogy a jövőben mindenkép­pen alternatív terveket, el­képzeléseket kell készíteni. Csak előnyökkel járó megol­dás nincs, ám az érdekeket nyílt vitában kell ütköztetni, lehetőséget adva a kitörésre egyénnek, vállalatnak egya­ránt. Németh Miklós végezetül néhány konkrét kérdésre Is kitért. A nyugdíjhatározat módosításával kapcsolatban elmondta, hogy a nyugdíjre­form — az előkészítő mun­kálatokból ítélve — 1989. ja­nuár 1-jével nem vezethető be, s kérte, a Központi 'Bi­zottság vegye ezt tudomásul. Közölte, hogy a honvédelmi kiadások reálértékét nem kí­vánják növelni. Ami a bős­nagymarosi beruházást il­leti, a leállítás többe kerül­ne, mint a — környezetvé­delmi szempontokat is fi­gyelembe vevő — gyors be­fejezés. A vitában az is el­hangzott, hogy ma bizonyos esetekben érdemesebb táp­pénzre menni, mint dolgoz­ni. A Központi Bizottság ez­zel kapcsolatban az illetékes állami szervek körültekintő, de sürgős intézkedését kérte. Határozathozatal követke­zett. A Központi Bizottság egy korábbi döntését vissza­vonva kimondta: 1989. janu­ár 1-jével nem tartja beve- zethetőnek az új nyugdíj- rendszert. Dönteni kellett volna a vitában elhangzott Elöljáróban hangsúlyozta: a politikai ^intézményrend­szer átalakításának egyik kulcskérdése az állam és az állampolgárok közötti vi­szonyok* szabályozásának korszerűsítése az állampolgá­ri aktivitás és kezdeménye­zés széles körű kibontakoz­tatása érdekében. — Előrehaladásunk fontos feltétele; hogy képesek le­gyünk kimozdítani a társa­dalmat, az embereket a ma még sajnos sok helyütt je­len lévő érdektelenségből és közönyből. Mind több honfi­társunknak saját, személyes tapasztalatai alapján kell meggyőződnie arról, hogy van értelme és esélye a jó­zan változtatási törekvések­nek, a konzervativizmus, az ésszerűtlenség elleni fellé­pésnek. Mindez szükségessé teszi az emberi-állampolgári jogokról — ezen belül a gyü­lekezési és egyesülési jogról — a szocializmus keretei kö­zött korábban kialakult fel­fogásnak és gyakorlatnak a kritikai elemzését. A gyülekezési és az egye­sülési jog gyakorlása nem sértheti a Magyar Népköz- társaság alkotmányos rend­jét; külpolitikáját, nemzet­közi szerződésekben vállalt kötelezettségeit, az állam biz­tonságát, a közbiztonságot, a közrendet, a közegészség- ügyet és a közerkölcsöt, ille­tőleg mások jogait és sza­badságát. Az államigazgatási szervek ellenőrizhetik a gyü­lekezési és egyesülési jog gyakorlásának törvényessé­gét és a jogszabályokban ez­zel kapcsolatban előírt fel­adataik mindenki számára kiszámíthatóvá teszik a ha­tóságok magatartását. — Bizalommal kell tekin­tenünk minden olyan állam- polgári kezdeményezésre, amelynek célja egybeesik a szocialista társadalom nor­máival. Félre kell tenni a jelenlegi szervezeti kerete­ken kívül létrejövő szerve­ződésekkel szembeni fenn­tartásokat, bizalmatlanságot. Nem szükséges mindenáron a meglévő szervezetekbe, moz­galmakba való integrálásuk­ra törekedni. Tudomásul kell vennünk a sokféleséget, a megszokott formáktól és sémáktól való eltérést. Nem a szembenálláshoz, hanem . az együttműködéshez fűződik érdekünk. Vagyis abból kell kiindulnunk, hogy nem az öntevékeny állampolgári kezdeményezések jelentenek veszélyt, hanem éppen azok egyik javaslatról, hogy a fej­lesztési változatokat bocsás­sák társadalmi vitára, ám a kérdés szorgalmazója elállt indítványától. Ami a két gazdaságfej­lesztési alternatívát illeti: az elnök javasolta, hogy a Köz­ponti Bizottság elsősorban az „A” változat kidolgozását tá­mogassa, további munkála­tokra ajánlva a „B” variánst hiánya, a közöny, a passzivi­tás, a tehetetlenség érzetének eluralkodása. — A lakosság — elsősor­ban az értelmiség — szá­mottevő része nemcsak elé­gedetlen, hanem a párt hi­vatalos álláspontjától többé- kevésbé eltérő nézeteket is megfogalmaz. Ez a jelenség nem tekinthető ellenzékiség­nek, sokkal inkább — a szó klasszikus értelmében vett — alternatív gondolkodásként jellemezhető. E nézetek kép­viselői nem a szocializmus, hanem annak működési za­varai ellen lépnek fel, vagy­is a szocializmus keretei között keresnek más megol­dásokat. Nem alkotnak ho­mogén csoportot. Kétségtelen, hogy bár igen szűk bázisra támaszkodva, de van az országban kifeje­zett szocializmus- és rend- szerellenesség is. Ezt a kö­rülményt hiba volna akár lebecsülni, akár túlértékelni. Vannak olyan személyek és csoportok, akik és amelyek — bár szavakban mást han­goztatnak — nézeteikkel és főleg cselekedeteikkel — ki­rekesztik Ynagukat a párbe­szédből. Világossá kell ten­nünk, hogy ezeknek a sze­mélyeknek és csoportoknak a törvény nem fog legális mozgásteret biztosítani. Fejti György végezetül an­nak a meggyőződésének adott hangot, hogy a gyülekezési és egyesülési jog törvényi szabályozása révén további jelentős lépést tesz előre a társadalom azon . az úton, amely a szocializmus, a re­form és a demokrácia össz­hangjának megteremtése fe­lé vezet. Az előterjesztést követő vi­tában hárman mondták el véleményüket, a testület egyik tagja írásban nyújtotta be hozzászólását. A felszóla­lók egyöntetűen úgy foglal­tak állást: egyetértenek az előterjesztés céljaival, politi­kai irányvonalával. Korom Mihály és Kulcsár Kálmán egyaránt felhívta a figyelmet arra, hogy a jog­szabály megalkotásával olyan joghézag tűnik majd el, amely miatt — jogi szabá­lyozás híján — fontos társa­dalmi kérdéseket eddig po­litikai eszközökkel kellett megoldani. Horváth István is hangsúlyozta, hogy a törvény megalkotása a felfogást és a gyakorlatot tekintve egy­aránt fordulatszerű változás kezdetét jelenti. Ezután — az elfogadott na­pirendnek megfelelően — Lukács János, a Központi Bi­is. A végzett munkáról a Központi Bizottság október­ben kapjon tájékoztatást. Ezt a Központi Bizottság három ellenszavazattal és egy tar­tózkodással jóváhagyta. Ezt követően Fejti György, a Központi Bizottság titkára terjesztette elő a gyülekezé­si és az egyesülési jog sza­bályozásának fő elveire ki­dolgozott javaslatot. zottság titkára tartotta meg előadói beszédét. Hangsúlyozta: az országos pártértekezlet állásfoglalása — az alapvető káderpoliti­kai elvek megerősítése mel­lett — szükségessé teszi a kádermunka néhány kérdé­sének. közte a párt káderha­táskörének módosítását, kor­szerűbb módszereinek kiala­kítását. — A káderhatáskörök de­centralizálásának és gyakor­lásának fontos rendező elve továbbra is, hogy a káderek ügyében ott döntsenek, ahol a legjobban és érdemben tudják megítélni azok mun­káját, magatartását *— emel­te ki az előadó. A káder­munka legfőbb feladata ez­után is az, hogy a vezető posztokon feladatuk ellátá­sára alkalmas, a néphatal­mat erősíteni akaró és tudó, a párt vezető szerepének ér­vényesítésére képes vezetők dolgozzanak. Olyanok, akik élvezik választóik, megbízóik megbecsülését és bizalmát, és akik tisztában vannak azzal, hogy feladatuk a nép szolgálata, s megítélésük al1 ?ja mindenekelőtt mun­kájuk eredményessége — mondotta Lukács János. A Központi Bizottság a Különfélék című napirend keretében tájékoztatást ka­pott Grósz Károly moszkvai tárgyalásairól Mihail Gorba- csovval és más szovjet veze7 tőkkel. A Közporíti Bizottság jóváhagyta az agitációs és propaganda, a gazdaságpoli­tikai, a káderpolitikái és az ifjúsági bizottság, a közgaz­dasági, a művelődéspolitikai, a pártépítési, a szövetkezet- politikai és a tudománypoli­tikai munkaközösség összeté­telét. A Központi Bizottság vége­zetül személyi kérdésekben döntött. Övári Miklóst, a Köz­ponti Bizottság Irodájának vezetőjét nyugállományba vonulása miatt, érdemei el­ismerése mellett felmentette beosztásából és Major Lászlót, a Magyar Népköz- társaság montevideói nagy­követét kinevezte a Központi Bizottság Irodájának vezető­jévé. Huszár Istvánt, a KB Párttörténeti Intézetének igazgatóját — a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkárává történt meg­választása miatt — felmen­tette beosztásából és dr. Ba­logh Sándort, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem egye­temi tanárát kinevezte a KB Párttörténétí Ihtézete igaz­gatójának. A közéleti aktivitás kibontakozására van szükség Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, a Minisztertanács el­nöke vezetésével csütörtökön párt- és kormányküldöttség utazott Varsóba, hogy részt vegyen a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanács­kozó Testületének ülésén. A küldöttség tagja Szűrös Má­tyás, a KB titkára, Várkonyi Péter külügyminiszter és Kárpáti Ferenc vezérezredes, miniszter, a KB tagjai. A küldöttséggel utazott Szokai Imre, a KB külügyi osztályának helyettes vezető­je; Őszt István külügymi­niszter-helyettes Varsóban csatlakozik a kísérethez. A küldöttség búcsúztatá­sára a Ferihegyi repülőtéren megjelent Lukács János, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, kereskedelmi miniszter, Kótai Géza, a KB külügyi osztályának vezetője, a KB tagjai, Kővári Péter külügy­miniszter-helyettes, Pacsek József altábornagy, honvé­delmi miniszterhelyettes. Je­len volt Tadeusz Czeczho- wicz, a Lengyel Népköztár­saság budapesti nagykövete. A Kárpiitontúli területről Tanácsi küldöttség érkezett megyénkbe Háromtagú tanácsi kül­döttség érkezett csütörtökön megyénkbe Zinaida Alek- szandrovna Szuhán, a Kár- pátontúli Területi Tanács el­nökhelyettesének vezetésé­vel. A delegáció a községek irányításával ismerkedik, az oktatási és egészségügyi in­tézmények munkáját tanul­mányozza, és felkeresi a ra- kamazi Győzelem Termelő­szövetkezetet is. Háromnapos látogatása során a kárpáton- túli küldöttség Máriapócsra, Szabolcsra, Mátészalkára, Nyírbátorba látogat. Pénte­ken reggel fogadja a delegá­ciót Bánóczi Gyula, a megyei tanács elnöke is. Következetesebb érdekvédelmet 1 szakszervezetek Megyei tanácsának Kése A szakszervezeti munka időszerű feladatai, valamint a vállalati belső érdekeltségi rendszer továbbfejlesztése, a dolgozók keresetének alaku­lása volt a két legfontosabb napirendi pont a szakszerve­zetek megyei tanácsának csütörtökön. Nyíregyházán megtartott ülésén. Tóth Géza, az SZMT ve­zető titkára az elmúlt hetek legfontosabb szakszervezeti eseményeit értékelte, s az abból fakadó mozgalmi fel­adatokat elemezte. Részlete­sen szólt az új adórendszer hatásairól, a bérek és az ár­színvonal alakulásáról, a bér­reform munkálatainak állá­sáról, s ismertette azt a ter­vet, miszerint rövid időn be­lül összehívják a szakszerve­zetek országos értekezletét, vagy pedig a kongresszusát, ahol a tervezett szakszerve­zeti törvény is minden bi­zonnyal fontos szerepet kap majd. A vállalatok belső érde­keltségi rendszerének to­vábbfejlesztése, a dolgozók keresetének alakulása kap­csán Halinda Tibor, az SZMT titkára többek között elmondta, hogy a legtöbb gondot a teljesítményben dolgozók bérének bruttósítá­sa okozta, néhol a korábbi nettó keresetet sem sikerült biztosítani. A megye szak- szervezeti mozgalma alap­vető feladatként állandóan napirenden tartja a bérek, keresetek alakulásával ösz- szefüggő érdekvédelmet. Ar­ra törekednek, hogy a belső érdekeltségi rendszerek fo­lyamatos fejlesztésével to­vább erősödjön a teljesítmé­nyek és a keresetek közötti kapcsolat — ez sajnos Sza- bolcs-Szatmárban sem ment minden gond nélkül. Az új szabályzók bevezeté­se, az adórendszer, a társa­dalombiztosítási járulék és seregnyi más tényező olyan helyzetet teremtett, hogy a vállalatok a múlt évi nyere­ségüknek csak 25—40 száza­lékát tudták tervezni, s mindez behatárolta a belső érdekeltségi rendszerek haté­konyságának javítását is. Azok átfogó fejlesztésében igen lassú elmozdulás tapasz­talható nálunk is, bár sok helyen igen biztató lépések történtek ez ügyben is. A kollektív szerződésekben olyan ösztönzőket építettek be, mely a jobb minőséget, az ésszerűbb gazdálkodást se­gíti. A reálérték részbeni megőrzése érdekében külön­böző intézkedéseket hoztak: a különélési pótlék, az albérleti hozzájárulás, a törzsgárda- jutalom felemelése, az uta­zási költségek teljes összegű térítése. A vitában felszólalók egye­bek mellett felhívták a fi­gyelmet, hogy a szakszerve­zeteknek a korábbiakhoz ké­pest következetesebben kell érvényesítenie álláspontját a különböző kérdésekben, s ke­resnie kell azokat az eszkö­zöket, melyekkel felvértezve eredményesebben képvisel­heti tagjainak érdekeit, s azt ■teli szorgalmaznia, teremt­sék elő a jobb munka' ösz­tönzésére szükséges fedeze­tet, különben a belső érde­keltségi rendszer fontosságá­nak hangsúlyozása továbbra is csak kívánság marad. B. G. Befejeződött a Központi Bizottság ülése i ül ? -V' , Út , 1 ;í Iw.m ■ ^ ® 40

Next

/
Thumbnails
Contents