Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

1988. június 11. O RAKAMAZI Változatos. Talán ez a legjobban illő jelző Rakamaz ké­pére. Sok minden belefér ebbe. Az is, hogy hivalkodó, az is, hogy szép, az is, hogy rendezetlen, csak az nem, hogy egyhangú. Talán két egyforma ház sincs egymás mellett. Változatos az utcák képe, mint a falu népe, akik között németek és tótok leszármazottai éppúgy megtalálhatók, mint a magyarok, s mint egyre többen a cigányok. Ez Ra­kamaz. A megye észak-nyugati kapuja, ahol véget ér a hegy, s kezdődik a sík vidék. A falu, amelyik itt született, kétszer is elpustzult már a történelem során. Persze 900 év történelmi léptékkel nézve is hosszú idő. Rakamaznak 1067 óta ír­ják a történelmét. Benne van ebben 1566, amikor az átvonuló tatárok áldozatá­ul estek, majd 1714—28 kö­zött ismét lakatlan telepü­lés lett. Ekkor telepítették ide a németeket. A földes­úri kamara 1728. június 11- én kötött szerződést Flack Jánossal, hogy százötven föld- és a szőlőművelésben jártas német családot hoz­zon ide. És a,német csalá­dok jöttek, pem Elzász-Lot- haringiából, mint sokan ma is hiszik, hiszen ez a te­rület 1713-tól francia kézen volt. Perényi Károly raka- mazi fiatalember talált rá azokra * az okmányokra, amikor Rakamaz 910 éves születésnapjára készítette igényes tanulmányát, ame­lyek erre bizonyságul szol­gálnak. Jöttek papostól, épített nekik a kamara templomot, de ffiég száz évbe sem telt, úgy elmagyarosodtak, hogy a'W is megtagadta a né­metnyelvű prédikálást. Ma egyetlen olyan család sem bestééi németül, aki eredeti­leg németnek vallhatja őseit. Aki tud, most tanult, vagy tanulja a nyelvet, s az ide települt tótok is csak a magyar nyelvet ismerik már. Bár a tótok reformá­tusok voltak, Rakamaz má­ig is egyvallásos település maradt. Fényes Elek 1851- ben kiadott Geographiai szótárában (mellyben min­den város, falu és puszta, betűrendben körülménye­sen leiratik) 1907 római, 191 görög katolikus, 35 evangélikus és 24 reformá­tus lakója volt. Itt nincs még ma sem csak katolikus parókia és egy kálvária, s ha volt is három papja a falunak, mindhárom római katoli­kus volt. Ez az oka, hogy a rakamaziak vallásosabbak maradtak mint a többi fa­lu. Irigylik is vallásos hí­veiért Jéger Károly plébá­nost, aki nemcsak híveinek lelki pallérozását tartja feladatának, sokat tesz Ra- kamazért is. Segít a telepü­lésfejlesztésben, ha kell a szószékről is támogatja, amit a falu szeretne, és odaáll minden program tá­mogatójának, ami a raka­maziak érdekeit szolgálja. A telepítés következmé­nyeként Rakamazon nem alakult ki nagybirtokrend­szer. A telepesek földet kaptak, kisparaszti gazdál­kodásra rendezkedtek be, mellettük pedig kifejlődött a kézműipar, abból is a ci­pész szakma. Gyarapodott, nőtt a falu, s amikor a II. világháború véget ért, majdnem annyi lakója volt Rakamaznak, mint most. A háború alatt és után sokan visszatelepül­tek, mert a városokban le­bombázták a lakásokat és nem volt élelem. Itt roko­noknál, a régi szülői ház- baií találtak otthont ma­guknak, aztán elindultak a borsodi iparvidékre mun­kát keresni. Az 50-es évek elején újból megindult az elvándorlás, majd amikor a tsz-szervezés megkezdődött, ismét megcsappant kétszáz­zal a lélekszám Rakama­zon. Ekkor már nem a bor­sodi iparvidék, hanem Nyíregyháza, a konzerv­gyár volt a vonzó, vagy ha nem is lett volna az, a fia­talok egy része menekült a tsz elől. Amikor kiderült, hogy nem is olyan rossz abban a termelőszövetke­zetben dolgozni, fokozato­san újból növekedni kezdett a falu lélekszáma, s a 80-as évek elejére megközelítette a 8700-at. Ez már nemcsak a ter­melőszövetkezetnek köszön­hető. Igaz, itt állami beru­házás soha nem volt, de a szövetkezeti eszme korán meghonosodott. Először a cipőipari, aztán a vegyes­ipari szövetkezetek hozták létre. A hangyaszövetkezet földműves szövetkezetté alakult, s 1957-ben létre­Vass Valéria a Racita modellezője és Ling Gyuláné, a modellcria vezetője egy új női cipő gyártás-előkészítésén dolgozik. ez nem volna megoldható. Úgy számolják, ezernél több ma már a kocsi — 1700— 1800 háztartás van —, nap- ról-napra növekszik a szí­nes tévék száma, és egyre íöbb gyerek játékszere — amivel tanulhat is — a számítógép. És épülnek az új házak is. Évente negyven, ame­lyiknek fele új telekre, fe­le bontás után a régi helyé­re kerül. Legalább kétféle telket kínál a tanács, hogy ki-ki zsebének megfelelőt választhasson. Pirint Fri­gyes tanácselnök mondja: nem akarják, hogy az úju­ló Rakamaz is a régi falu­hoz hasonló építészeti ka- valkád legyen, előírják te­hát, hogy mit engedélyez­nek. Sajnos nincs jellegze­tes stílusa a település épí­tészetének, aminek lehet oka, hogy a rakamazi em­ber nem szereti a sablono­kat, saját ízlése formálta a házat, s ez a ki-ki azt ho­zott amit másutt látott, eredményezte a mai falu­képet. És nem lehet elfeledkezni arról, hogy Rakamazon ott a Tisza-part. Különösen nem azért, mert rájuk csak az idegenforgalom terhei hárulnak. Az infrastruktú­rát nekik kellene biztosíta­ni, a haszon pedig Tokaj­ban csapódik le. Oda jár­nak a boltba vásárolni, oda járnak a pincékbe bort inni és a Borsod TOURIST működteti a kempinget is. Háromszáz telket parcel­lázott néhány éve a tanács, s azok hatvan százaléka be-* épült már. Elkelne ott a nagyobb rend, amelyet a környezetvédelem javításá­tól, az idegenforgalmi cé­lokra szánt pénzből jutta­tott nagyobb támogatástól remélnek. Talán az idén si­kerül környezetvédő tábort működtetni, s ez a Tisza- part cserjézését, a környe­zet kulturáltságának javítá­sát eredményezheti. A ra­kamazi ember ennek elle­nére nem üdülni jár. Szor­galma tette gazdaggá, két kezével teremtett otthont, jólétet magának, s erre ne­veli az utódokat js. Balogh József hozták a takarékszövetke­zetet. 1960-ban alakították meg a termelőszövetkezetet. Rakamazból szövetkezeti település lett, állami ipar azóta sem költözött oda. Ma is ez az öt szövetkezet mű­ködik, s tulajdonképpen alakulásuk óta megalapo­Gvente 40 új lakás épül a nagyközségben. A már idézett geográfiai szótár azt írja: „dohányt szerfelett sokat termeszte­nek”. Ma? Semennyit. Ké­sőbb a burgonyatermesztés volt a divat, de ez sehogy sem fért össze az almával, mert a szüret és a krumpli­ásás elviselhetetlen munka­csúcsot okozott. Az alma győzött. A burgonya eltűnt, s helyére a szőlő lépett, mert ez az alma betakarítá­sa után szüretelhető. A ket­tő együtt tisztességes jöve­delemforrás. Szükség is van rá, mert alaposan meg­drágult az élet, s az embe­rek nagy része nem szeret­ne lemaradni, olyan áron is meg akarja szerezni ko- rábi jövedelmét, ha többet kell dolgozni érte. Kedveltek a rakamaziak tej- és tejtermékei. zottan, kiegyensúlyozottan gazdálkodnak. És munkát adnak csaknem 2300 em­bernek abban a községben, ahol 2600 a munkaképes korú lakosság száma. Van más munkahely is. A ta­nácsnál és intézményeinél 150-en dolgoznak, van pos­ta, vízműszolgáltatási ága­zat, regionális vízmű és vannak kisiparosok is, kö­rülbelül 45-en. És van 300 ingázó. Akadnak még Mis­kolc felé utazók, de a fő irány Nyíregyháza már. A borsodi iparvidékre azok mennek még, akik a nyug­díjhoz közelednek, s nem akarják sok éves munkavi­szonyukat megszakítani. Így már több a felsorol­tak száma, mint a munka­képes korú lakosságé, mert legalább annyian ingáznak Rakamazra Tiszaeszlártól Gávavencsellőig, mint ahá- nyan eljárnak dolgozni a faluból. Az áfész 420 dolgo­zójából csak 150 a rakama­zi, a többiek Tiszaberceltől Tiszanagyfaluig saját tele­pülésükön dolgoznak 25 ezer ember ellátásán. Amely nem is rossz. Egyet­len embernek sem kell 500 métert menni ahhoz, hogy élelmiszerboltot találjon, és hogy ne csak enni legyen mit, minden fűszerbolt kö­zelében van italbolt, étte­rem, vagy bisztró, sőt az ét­teremhez négyszobás, tíz­ágyas kis szálloda is. Külön intézmény Raka­mazon a Péntek-család. Kevesen mennek keresztül a falun, hogy ne állnának meg fagylaltozni, s ez így van már több mint harminc esztendeje. Az ötvenes években került Rakamazra Jóska bácsi. Először bérelt házban készítette a fagylal­tot, aztán biciklivel, oldal­kocsis motorral, nyitott dzsippel járta a környéket. Közben a két lány is kita­nulta a szakmát, így alakult dinasztiává a Péntek-csa­lád. Amikor Jóska bácsi nyugdíjba ment, az idősebb lány állt a helyére, s most a fiatalabb folytatja a ha­Új általános iskola cpült, ennek ellenére három helyen folyik a kisdiákok oktatása. Mire kell a pénz? Raka­maz az elsők között volt, ahol kiépítették az ivóvíz- hálózatot. Ez 1964-ben volt, s itt a 70-es évek óta nem épült fürdőszoba nélkül la­kás. Lemérhető ez a vízfo­gyasztásból is. Kétszer bő­vítette a SZAVICSAV a vízmüvet, ma már a 700-ról 2000 köbméterre feltorná­zott mennyiség sem elég. Kell a pénz lakásfelszere­lésre, tartós fogyasztási cikkekre is. Itt a kétkereső családtípus a jellemző, a munkaképes nőknek csak­nem 70 százaléka — a me­gyei átlag 60 százalék alatt van — dolgozik. A családi háztartás gépesítése nélkül Egy bemutatóteremre való tárgyat gyűjtöttek össze dr. Tuzson Gézáné pedagógus irányításával az általános is­kolások. (Elek Emil felvételei) gyományokat, mert az idő­sebb Nyíregyházán, a Vas­vári Pál utcán nyitott cuk­rászdát. Náluk persze szesz nincs. Nem úgy mint a rakamazi családok többségénél. Mi­ért is ne lenne egy olyan faluban, ahol szinte nem is lehet kertről, csak almás­kertről beszélni. A rakama­ziak korán felismerték, hogy az alma jövedelmező. A 60-as években betelepí­tették a kerteket is, s mi­vel az almának egy része megromlik, nem hagyják veszni, pálinka lesz belőle. Ennek ellenére sem jellem­ző a rakamaziakra a túl­zott szeszfogyasztás. Keve­sen isznak bort is. Pedig közel a szőlő, közel a toka­ji hegy, s ha a rakamaziak kivonulnának onnan, a fél hegy megműveletlenül ma­radna. KH HÉTVÉGI MELLÉKLET GTÜKÚIR w

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents