Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-02 / 131. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. június 2. Tisztább lesz a határ? A csökkenő fenntartási ke­retek mellett az igény nő. Ráadásul e pénz egy része más fontosabb feladatokra is felhasználható lenne —, ha az utazók nem rongálnának értelmetlenül, és nem sze­metelnének az utakon. GaáI Imre, az igazgatóság fenntar­tási üzemének vezetője en­nek érzékeltetésére csak egy példát említ. Nemrégiben Fe­hérgyarmat és Penyige kö­zött egy éjszaka 154 útszéli jelzőoszlopot szedett ki egy garázda csoport, s ezeknek közel felét szét is tördelték. Bármely település határában Évente 11 millió forintot költ megyénkben a nyíregy­házi Közúti Igazgatóság az út menti területek karbantar­tására és további 4,5 millió forintot a parkolók, pihenőhe­lyek kezelésére, tisztítására. Hogy meggyőződjünk a va­lóságról, Somfai Istvánnal, a közúti igazgatóság műszaki előadójával gépkocsival in­dultunk el a Tiszavasvári úton. Elhagyva a város szé­lét, füves területet fedeztünk fel szeméttel elborítva, majd újabb kétszáz méter után, egy fasorban bukkantunk jó­kora ipari és háztartási hul­ladékra. A túloldalon, a ví- kendtelkek melletti fasor szintén tele szeméttel. Visszafordultunk, mert kí­váncsiak voltunk, mikor ta­karították utoljára ezt a te­rületet. Útközben Somfai Ist­ván meglepő dolgokat mesélt. — Ezt a képet szinte bár­mely település határában megtaláljuk — mondta. Az emberek összepakolják ház­tartási hulladékaikat, nejlon­zsákba rakják, és a város szélén kidobják autójukból. Elvétve lehet lefülelni őket, hiszen tanúk csak ritkán akadnak. Egy alkalommal rendszám alapján került kéz­re egy szemetelő, aki két zsák hulladékért 800 forin­tot fizetett. — Óriási gondot jelent a szeméttelepek rendbentartá- sa is — folytatja. — Nyíregy­házán például megszűnt ugyan a régi telep, de a sze­metet mind a mai napig oda, illetve mellé az árkokba, utak szélére hordják, amit aztán a szél szanaszét szór. Az új telep, mely Oros kör­nyékén van, talán már jobb lenne, de amíg odáig eljut­nak a szemétszállító autók, a hulladék jelentős része el­lepi az odavezető utakat. Nagykállónál, ahol szintén a főút mellett van a lerakó­hely, csak felszólítás után húztak fel kerítést. Közben megérkeztünk a nyíregyházi üzemmérnökség­re. Kovácsi László, az üzem- mérnökség vezetője elmond­ta, hogy éppen a napokban fejezték be az utak takarí­tását, azét is, amit láttunk. Munkájuk azonban csak az út két oldalára, a mezsgyék határáig terjed. — A szántóföldek, a be­ágazó fasorok tisztítására már nincs lehetőségünk, ezért gazdátlanok a víkend- telkek is — mondja. — Ott ugyanis nincsenek kijelölt szemétgyűjtőhelyek, ezért mindenki ott tünteti el a hulladékot, ahol tudja. A ki­jelölt parkolóknál, pihenőhe­lyeknél az útfelügyelők jel­zik, ha tele a kuka, de ezt egyébként hetente cserélik. Sok gond van például a né­gyes számú főúton, ahol a határ előtt és után is cso­magolnak az utasok, és az üres dobozokat, csomagoló­papírokat szétszórják. Ezért nem véletlen, hogy már len­gyelül is kiírták a figyel­meztetéseket. A legszemete- sebb területek közé a Sóstó­hegy—Borbánya, a 41-es szá­mú út Nyíregyháza—Oros kö­zötti szakasza, a Nyírszőlősi bekötő út és a Tiszavasvári út tartoznak. Császárszállás­nál például nincs megoldva a szemétszállítás , ezért a háztartási hulladékot is a parkolóba, illetve az út szélé­re hordják. A Dankópuszta— Józsefháza közötti útra, il­letve parkolókba már nem A főúttól néhány méterre mernek kimenni dolgozóink, hiszen ott rendszeresen el­hullott állatok maradványait kell összeszedniük. Hogy eze­ket ki hordja oda, még rej­tély. Néhány méterre Ezután már csak arra vol­tunk kíváncsiak, a befejezett takarítások után tiszták-e a parkolók? Új fehértónak tar­tunk, az előzetes beszélgeté­sek beigazolódtak. Az út két oldala valóban tiszta, a par­kolókban rend van, a kukák körül sincs szemét. De né­hány méterrel odébb, ami már nem tartozik szorosan az úthoz, a szántóföldeknél, a császárszállási víkendtelkek- nél jókora szemétkupacok hívják fel magukra a figyel­met. Az újfehértói, már meg­szüntetett szeméttelepről a szántóföldeken át egész a fa­sorokig hordja a szél a sze­metet. Kertész Sándor Újdanságok, kedvezmények a vasútan Visszaszerezni az utasokat Kilencmillió utas, kétmil­lió tonna áru — ezt jelenti a vasút Szabolcs-Szatmár- nak. A MÁV-nak még ennél is többet, hiszen a nyers­anyagok zöme Záhony felől jut el az ország minden tá­jára, s itt halad át az Euró­pa középső és nyugati részé­ről a Szovjetunióba küldött szállítmány. A személyszállí­tásban pedig azért jelent töb­bet, mert szeretné visszasze­rezni a MÁV korábbi pozí­cióit. Ha csütörtök, fogadónap Hétköznapi, mondhatnánk apró-cseprő problémákkal fordulnak fogadóóráin a pa­naszosok a mátészalkai ta­nács vb-titkárához, dr. Var­ga Miklóshoz. A kívülállónak nem jelent nagy ügyet, hogy egy család életét megkeserí­tik a szomszédok; hogy to­vábbvezetik néhány száz mé­terrel a szennyvízcsatornát, vagy sem. Azt azonban, aki veszi a fáradságot, hogy il­letékes személlyel beszélhes­sen a tanácsi fogadóórán, va­lószínű, hogy régóta foglal­koztatja a kérdés. — Vannak persze notórius panaszosaim, akik télen-nyá- ron, havonta legalább egy­szer jelentkeznek — mondja Varga Miklós. — Különösen idős nénik keresnek fel elő­szeretettel. Az egyik Ko- csordról jár be, attól retteg, hogy a szomszédai rátámad­nak és megölik. Többször jártam már kint magam is a helyszínen, de a néni félel­mét alaptalannak tartom. En­nek ellenére felhívtam a körzeti megbízott figyelmét a panaszosomra és megkér­tem, hogy megnyugtatáskép­pen nézzen rá időnként. — A másik idős asszony helybéli. Tanácsi bérlakásban él a férjével, mert a nagy árvízkor összedőlt a kuny­hójuk. Még mindig nem ér­ti meg, hogy tanácsi lakás után lakbért kell fizetniük, no és nem tud megbékélni azzal az összeggel, amit a telke kisajátításakor megítélt a tanács. Bírósághoz fordult emiatt, de már minden fóru­mot megjárt és sehol sem tartották jogosnak az igényt. Hiába beszélem rá, hogy ve­gye fel a kisajátításért járó pénzt, mert csak romlik az értéke, beleegyezik, de aztán a következő alkalommal is­mét itt ül nálam. A szálkái tanácson a csü­törtök a fogadónap. Ezen a csütörtökön nincsenek sokan, mégis letelik két óra, mire az utolsó után is csukódik az aj­tó. — Tudod, ott rakják le Minden fórumon Pénz, pénz... Amikor nincs idő panaszkodni mellettünk a gázvezetéket, csak le kellene ágaztatni, hogy a pedagóguslakásban végre kicserélhessük a cse­répkályhákat — fordul a vb- titkárhoz a nyugdíjas iskola- igazgató. — Megfagyunk te­lente a feleségemmel, nem lehet azt a nagy lakást kály­hával kifűteni! — Egy a baj, ez az isko­la költségvetését terhelné, nem hiszem, hogy lenne rá most pénzük. ÁFÁ-val akár 100 ezer forintba is kerülhet, ha gondolod, megcsinálta­tom a kalkulációt. És azt se felejtsétek el, hogy a meg­változott komfortfokozat mi­att emelkedni fog a lakbér, ráadásul a gázfűtés nem ol­csó mulatság! Lenne egy jobb ötletem, beszéljétek meg otthon, nem muszáj most vá­laszt adni: megpróbálunk egy földszinti, vagy első emeleti, összkomfortos cserelakást biztosítani. Kisebb alapterü­letűt, mint a pedagóguslakás, hiszen kettőtöknek nincs szükség három hatalmas szo­bára ... A panaszos megnyugodva távozik, most már a titkár­nak főhet a feje, lesz-e az idén megfelelő cserelakás. Mert az építkezésekkel bi­zony le kellett állni, csak a tanácsnak visszaadott laká­sokra lehet számítani. — A legtöbben lakásügy­ben fordulnak hozzánk. Ez az a terület, ahol az emberek minden hatásos eszközt be­vetnek: a múltkori fogadó­órámra egy fiatalasszony nemcsak az anyósát, hanem a két kisgyermekét is elhoz­ta, bizonyítani, hogy szüksé­gük van az új otthonra. Csak hát sajnos ettől nem lesz több lakás. Mindent megte­szünk, hogy a bérlőket le­mondásra ösztönözzük, négy­szeres lelépési díjat fizetünk a tanácsi lakásokért, építési telkeket jelölünk ki, most például az Északi lakótele­pen. Már csak a megüresedő lakásokra számíthatunk, hol van az az idő, amikor az igényeket két-három éven belül ki tudtuk elégíteni! Lakás, gáz, szennyvíz, szomszédok. Ezek a témák foglalkoztatják a szalkaiakat. Egy asszony a társasház mel­lett, felvonulási épületből ki­alakított szükséglakás hasz­nálóira panaszkodik. Hiába csinosítják a környezetet — mondta —, a kiültetett fákat letörik, a füvet a kutyáik összerondítják, ráadásul a gyerekeik rettegésben tartják a környéket. Ha az utca ele­jén lefektették a szennyvíz- csatornát, miért nem lehet már továbbhozni, hogy mi is jól járjunk? — kérdezte a nyugdíjas főorvos. Vállalnánk akár társadalmi munkát is, hiszen az utcánk úgy lett ki­kövezve, hogy magunk csi­náltuk. Ritka eset, hogy nincs vi­déki panaszos. Általában elő­fordul egy-kettő, az embe­rekben még él a járási szem­lélet. Ha másodfokként já­runk el, hatósági ügyben, ak­kor valóban mi vagyunk az illetékesek, egyébként azon­ban csak annyit tehetünk, hogy felhívjuk a helyi tanács figyelmét az ügyre. Ez már számunkra az uborkaszezon, kora tavasztól késő őszig sok a munka a földeken, nincs idő panaszkodni. Télen kell egyszer eljönni, ígérem, vége- hossza nem lesz a birtokvi­táknak ! Bartha Andrea kos a kedvezmény, az üdü­lőkörzetekben pedig a SZOT bérletjegyeit is igénybe lehet venni. Az már nem anyagi kedvezmény, hogy Nyíregy­háza központjában menet­jegyirodát nyitottak, de az utasok kényelmét szolgálja, miként azok a komfortko­csik is, amelyek az expressz vonatokon közlekednek. 1982 szeptemberében száz százalékkal emelték a sze­mélyszállítási tarifát és ez alaposan visszavetette az utazási kedvet. Igaz, ekkor már jócskán stagnált az élet- színvonalunk és szórakozás­ból ritkábban ültünk vonat­ra, de akkora csökkenésre, mint ami történt, senki nem számított. 1975-ben még az utazók több mint 20 százaléka vo­nattal közlekedett, 1985-ben már csak 11,4 százalék volt ez a szám és ha jók az elő­rejelzések, 1990-ben már csak 10,5 százalék lesz. Pedig a MÁV sok mindent kitalált az utasok visszaszerzésére. A 26 éven aluli fiataloknak, a rokkantsági nyugdíjasoknak, a nyugdíjkorhatárt elért fér­fiaknak és nőknek 20 száza­lék kedvezményt nyújtanak, s adnak kedvezményt a nagycsaládosoknak. Ez év január elsejétől a nyugdíja­sok utalványára 90 százalé­Változott, s változik rend­szeresen a menetrend is, ezt a MÁV úgy ítéli meg, hogy az igényekhez igazodik. Ilyen igénynek tekintik a műsza­kokhoz igazított érkezési, il­letve indulási időt, azt to­vábbá, hogy pénteki napo­kon Budapestről nyolc vo­nattal indul több errefelé, mint hétköznapokon és va­sárnap ugyanennyi vonattal több viszi vissza a fővárosba az ingázókat. A legfrissebb menetrend összeállításánál a MÁV-hoz- érkező kérel­mek hetven százalékát tel­jesítettek, a harminc száza­lékot üzemi ok miatt, vagy azért, mert egyéb érdekeket sértenek, nem valósíthatták meg. Az idén nem terveznek ár­emelést, de május elsejétől a nemzetközi vonatokon Nyu­gatra utazók ötven százalék­kal többet fizetnek. Kivételt a Bécsbe utazók élveznek, akik ugyanis az Arabóna és Lehár expresszel utaznak, 30 százalékos kedvezményt kap­nak. Bevezették az úgyneve­zett 50 százalékos vásárlási kedvezményt, amit azok kapnak, akik szombaton utaz­nak a fővárosba, és ötszáz forintos értékben vásárolnak a Skálában. Jelentős beruházások vol­tak az elmúlt években a szabolcs-szatmári vasútvo­nalon. A múlt évben befeje­ződött a Debrecen—Záhony fővonal teljes korszerűsítése, amelyre öt év alatt 443 mil­lió forintot költöttek. A het­ven kilométer pálya átépíté­se, az állomások átmenő fő­vágányainak korszerűsítése lehetővé tette, hogy 120 kilo­méteres sebességgel halad­hatnak itt a vonatok. öt új fénysorompót létesí­tettek, húsz helyen korszerű­sítették az útátjárókat, ez is ötvenmillióba került. Befeje­ződött a Nyíregyháza—Mező- zombor vonal teljes korsze­rűsítése, ennek 300 millió volt az ára, megoldották a váltófűtéseket, Nyíregyhá­zán a térvilágításra költöttek 25 milliót, átadták a forga­lomnak a tunyogmatolcsi új vasúti Szamos-hidat. ko­moly fenntartási munkákat végeztek a Nyíregyháza— Nyírbátor, illetve a Nyíregy­háza—Vásárosnamény vo­nalon. Mátészalkán megkez­dődött végre a vasúti cso­mópont korszerűsítése, amely 1990-ben fejeződik be és kö­rülbelül 300 millióba kerül. Szerepel még a MÁV tervei­ben a nyíregyházi állomás, néhány mellékvonal és né­hány mellékvonali állomás korszerűsítése is. (b. j.) meg. A TANGAZDASÁG című lapban arról olvashatunk, hogy Gyulatanyán a 100 hektá­ros burgonyavetést azzal is gaz­daságosabbá igyekszenek tenni, hogy vállalkozókkal takaríttat- ják be a termést. Az árbevétel 30 százalékát kapják meg azok, akik fél hektárnyi területen bur­gonyát termesztenek a gazdaság­tól bérelt földterületen. 105 tan­gazdasági dolgozó akadt, aki jog gal reméli, hogy jövedelmi majd a burgonyás tevékenység bői egészíti ki. A megművelt ta­lajba a tangazdaság ülteti el a burgonyát, hasonló módon vég­zik a gépi megmunkálást, ille­tőleg a vegyszerezést is. Amikor a szedésre kerül sor, géppel for­gatják ki a gumókat a földből: s a vállalkozók itt szedik össze és minősítik a termést. Azzal, hogy közvetlenül a termőföldön kerül sor az osztályozásra, kikap csolódik a feldolgozásból a ke rület központjában lévő gépsor, s így nem törik, rongálódik a termés. A javadalmazás a jelen­legi árszinten napi 7—800 forint körüli bevételt biztosít a burgo­nyával foglalkozóknak. A szán­tás, vetés, vegyszerzés, kiszán­tás költségét a haszonból fizeti a vállalkozó. A SZABOLCSI VÍZMŰ legutóbbi számából megtudjuk, hogy a kiszerelt hálózati szerel­vényeket a vállalati tanműhely­ben felújítják. A felújítások mel­lett korlátozott mennyiségben ólomcsöveket is készítenek a nyíregyházi üzemmérnökség be­kötési csoportja részére. A tan­műhely másik hasznos tevé­kenysége a tolózártömítések gyártása. A központi raktárból felvett gumilemezből gyártják, s látják el a vállalat minden üzemmérnökségét az általuk megrendelt mennyiségben. A gyártás „melléktermékeként” ke­letkezik a csőbéklyótömítés. A felújítással és gyártással a tan­műhely a múlt évben 705 ezer forintot takarított meg a válla­latnak. A NYÍRSÉG konzervipari VÁLLALAT arról tudósít, hogy az összevont brigádvezetői tanácskozás meg­vitatta és elfogadta a munka- verseny-mozgalom anyagi ösz­tönzési rendszerét. Igen lényeges változás a korábbiakhoz képest az. hogy a vállalat a béren kí­vüli valamennyi ösztönzési esz­közét a munkaverseny keretében összpontosítja. Az új rendszer működési elve a következő: a gyárak közötti munkaverseny­felhívás értékelése révén a vál­lalati munkaverseny-bizottság negyedévenként — mindig év­kezdettől értékelve — megálla­pítja az egyes gyárak sorrendjét a versenyben. A helyezésekne megfelelően dolgozónként 500 fo­rint differenciálást alkalmazva — a létszám alapján — egy összeg­ben meghatározza a gyáraknak a rendelkezésre álló kereteket. A gyári munkaverseny-bizottságok ezt az összeget tovább osztják az üzemekre. A versenyzésbe b' nem vonható területek anyag­elismerése a vállalati átlag pénz­értékében történik. A ZÁHONY KÖRZETI ATRAK a biztosítóberendezési fenntar tási főnökség munkájáról nyú képet. Több, terven felüli műn kát is elvégzett a kollektíva. Ig;> többek között vonalhosszabbítói telepítettek, Eperjeske rendezőn az irányítót telepítették át. Fé- nyeslitke déli rendezőpályaudva­ron a vágányfék-kezelőpult fel­újítását végezték el, több sorom­pónál a hajtóművek felújítása hárult rájuk. Gazdasági munka- közösségben, illetve KISZ-mun- kavállalás formájában távgépíró­központot hoztak létre, zárt lán­cú tv-rendszert valósítottak meg. Eperjeske átrakón az új zsákoló távközlési biztosítóberen­dezéseinek munkáit végezték el. Egy százalékkal javult a főnök­ségen az üzemkészségi mutató, amit a hibaelhárítás eredményes­ségével, illetve a bejelentési rendszer pontosításával értek el. A tárgyalóteremből Bosszú — do miért? A nagyhalászi Bódi Gyula még csak tizenkilenc éves, de azt képzeli, hogy övé a világ, ne­ki mindent szabad. Két évvel ez­előtt végezte el az általános isko­lát, azóta alkalmi munkából él és roppant nagy hangja van a faluban. Ügy ismerik, mint köte­kedő, garázda embert. Október 16-án például egy ke­rékpáron veszett össze T. József­fel és T. Gusztávval. A szóvál­tást pofonok követték — és Bód Gyulának néhány óra múlva eszébe jutott, hogy bosszút kel­lene állnia az őt ért ,,sérelem” miatt. Fogott egy vasvillát és el­indult T. Gusztávékhoz. Útköz­ben csatlakozott hozzá az öcs- cse, aki mélységesen egyetértett a bosszú gondolatával. A ház előtt randalíroztak, han­goskodva hívták ki T. Gusztávot, majd Bódi Gyula letörte a kerí­tés egy darabját és betörte ve le az egyik szobaablakot. A ga da erre kijött a lakásból és i időközben odaérkező idősebb Bódi Jánossal, a fiúk édesapjával lecsillapította a testvérpárt, ök. mint akik dolguk jól végezték, továbbindultak T. Józsefhez. A fiatalabb fiú is magához vett egy karót, így másztak be az udvar­ra. Rúgdosták a lakás ajtaját, a vasvillával és a karóval beverték az ablakokat. Szerencsére édes­apjuk utánuk ment és leállította őket. A garázdaság, rongálás, illetve magánlaksértés miatti felelős­ségre vonás azonban nem ma­radhatott el. Bódi Gyulát 5400 fo­rint pénzbüntetésre ítélték, míg az öccsét próbára bocsátották. Az okozott kárt kötelesek megtérí­teni. Az ítélet jogerős. B. A. I

Next

/
Thumbnails
Contents