Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

Könyvvel könnyebb? Ketten a sátorsorról Egyszemélyi felelősség, egész napos álldogálás Nem az öregek kenyere a könyv árusítás — legalábbis a könyvheti pavilonok képe ezt mutatja. Csupa fiatal ajánlja az újdonságokat (ha van mit...) az ünnepi sátor­soron Nyíregyházán, a sétá­lóutcában. (Nem mintha a könyvesboltokban más lenne az összkép, de különösebben csodálkozni sem lehet rajta, a gyalázatosán alacsony fize­tések miatt.) Az utcai árusok tisztességesen kereshetnek. Nagyobb pénz díjazza az egy­személyi felelősséget, az egész napos álldogálá&t, a kockázatot. Kíváncsiak vol­tunk, vajon csak a pénzkere­set reményében vállalkozik-e valaki ilyen feladatra. Kell a pénz, de nem ezért csinálom „Szabad, kötetlen ez a mun­ka. . Nádudvari Zoltán — bár mindössze három éve érett­ségizett a Krúdyban — már tapasztalt könyvárus. Koráb­ban a Váci könyvesboltban dolgozott, február végén az­tán váltott, és bizományos­ként folytatja azóta a szak­mát. — Kell a pénz is, mert so­kat utazom, de nem csak ezért csinálom. Emberekkel ismerkedem össze, szinte min­dig akad beszélgetőtárs. És nem csak a könyvekről esik szó. Mostanában gyakran felmerül Erdély ügye, az ot­tani magyarok helyzete, ta­lán azért is, mert több kötet is jelent meg róluk, a törté­nelemről, a mai helyzetről. Megállnak itt a gyerekek is, velük különösen jó beszél­getni. ök még őszinték. Ha tetszik nekik egy könyv, ak­kor lelkesednek, de azt is megmondják, hogy „hú, de rossz” a másik. A forgalomra most igazán nincsen panasza Zolinak. Míg mellette támasztom a pultot, addig is sokan jön­nek, lapozgatják % köteteket, érdeklődnek és vásárolnak. — Máskor egy fizetésna­pon olyan tízezer forint kö­rüli összeget árulok, pénte­ken, a könyvhét első napján pedig 33 ezer forintért vásá­roltak tőlem. Hétfőn az eső miatt be kellett zárnom, de még akkor is hétezer volt a bevétel. Szerencsére nálunk, a Művelt Népnél jó az ellá­tás, van mit árulni. Még ak­kor is így van, ha néhány keresett könyv már elfogyott mindenütt. Mit vesznek első­sorban a fiatalok? A tizen- négy-tizenöt évesek siker­könyvei a fantasztikus regé­nyek, Nemere művei, vagy a Tarzan. Szépen fogy a Száll a kakukk..., Durellnek az új kötete. A sétálóutca fiatal törzsközönsége viszont leg­feljebb a Kis kukac könyvig jut el. Meglepő a válasz, amikor azt kérdezem, hogy Zoli mit olvas el a könyvhét kínála­tából: „Nekem erre nincs időm.” Hogy-hogy?! — Jó, beszélhetek erről is. Keresztény vagyok, a kariz­matikus keresztény gyüleke­zet tagja, ezért utazom olyan sokat Budaörsre. Korábban depressziós voltam, narkóz- tam, majdnem bele is hal­tam, de Isten megmentett. Előtte is figyelmeztetett, csak nem hallgattam rá. Né­zem az embereket, tízből ki­lenc nem őszinte, álcázza magáit, súlyos gondokkal küzd. Én megtaláltam önmagamat. Mindez egy másik írás té­mája lehet, most azonban térjünk vissza a könyvekhez. (Zoli elnéző mosollyal fogad­ja apró gonoszkodásomat, miszerint nem következetes, hiszen olyan könyveket ter­jeszt, amelyek ellentétesek a nézeteivel.) — Szabad, kötetlen ez a munka, jó a hangulata. Ha tanácstalan a vevő, akkor ajánlani is szoktam neki, hogy mit vegyen. Mi alapján? Rá­nézek, és nagyjából látom, érzem, milyen ember, mi ér­dekelheti. Vagy pedig arra hívom fel a figyelmet, amit én is szívesen elolvasok. Ha keres valamit, de éppen nin­csen nálam, akkor másnapra kihozom neki a boltból. Sze­retem csinálni, amíg lehet, amíg megéri, nem hagyom abba. Egyetem előtt a pult mögött Könyvet árul, hogy könyvet vehessen (Császár Csaba fel­vételei) Batári Krisztina más úton került a könyvheti sátor pultja mögé. Két éve még ja­vában szerkesztette a Zrínyi gimnázium diákújságát, ta­valy érettségizett, de nem si­került a felvételije a közgáz­ra. Néhány hete a videóház dolgozójaként találkoztam vele. — Lejárt a szerződésem a moziüzemnél. Tavaly még úgy gondoltam, hogy ebben az időszakban készülök az újabb felvételire, de közben felvettek az NDK-ba, szintén közgazdasági szakra. Munka­helyem már nincsen, tanulni nem kell, ezért egy hónappal ezelőtt bementem az Áfész- könyvesboltba, megkérdezni, nem árusíthatnék-e a könyv­héten. Most itt vagyok. Krisztinek is felteszem a kérdést, hogy kortársai mi­lyen könyveket keresnek el­sősorban. Nem igazán külö­nülnek el a korosztályok eb­ből a szempontból. Akik őhozzá jönnek érdeklődni, szinte valamennyien ugyan­azokat a könyveket vásárol­nák. Sajnos helyénvaló a feltételes mód... — Tetszik ez a munka, él­vezem. Ritkán vagyok egye­dül, vannak érdeklődők, vá­sárlók, akad segítség is. Csak azt nem értem, hogy ha már megrendezzük az ünnepi könyvhetet, akkor miért nin­csen elég a meghirdetett kö­tetekből? Minden könyvnapi újdonságból keveset kaptam. Van amit már korábban el­kezdtek árulni, s már az első napokban elfogyott. Van olyan, ami még meg sem ér­kezett. Fiatalok is vennék Utassy József verseskötetét, de kevés volt belőle. Renge­tegen keresik a Rivaldát és a Cseres-könyvet, de nem tu­dok adni. Vagy ilyen még Sütő Andrásnak A lőtt lábú madár nyomában című köte­te. Nagyon hamar elfogyott a Szép szerelmes szavak cí­mű válogatás, sokan- meg­vennék Esterházy Péter új könyvét, Görgey Artur köte­tét. Keresik már a Hernádi­féle Jancsó Miklós szeretőit, de még nincsen. Moldova könyvéből összesen kaptam nyolc darabot. Egyáltalán nem árusíthattam Ladányi Mihály, Juhász Ferenc, Go­rái Gábor verseit, pedig len­ne rá vevő. Szépen fogy egyébként Kulcsár Attila kö­tete is a Tiszta szívvel soro­zatból. Ügy tűnik, kellemes idő­töltés a könyvárusítás, de azért a kereset sem lehet tel­jesen mellékes. Kriszti nya­rából ugyan elvesz egy teljes hónapot a kötelező német nyelvtanfolyam, de szeretne elmenni Pozsonyba és Prágá­ba, valószínűleg részt vesz a nemzetközi Tisza-túrán is. Félő azonban, hogy az itt megkeresett pénzéből még­sem sokat visz haza. — Igazából még azt sem tudom pontosan, hogy hány százalékot kapok a forga­lomból, elsősorban nem is azért csinálom. Mostanáig, a könyvhét ötödik napjáig olyan huszonötezer forintot árulhattam. Ahogy nézeget­tem, olyan ezer forintba ke­rülnének azok a könyvek, amiket nagyon szeretnék megvenni. És nagyon jó len­ne, ha sikerülne a Shakes- peare-összest is — de az ma­gában kilencszáz forint... Papp Dénes Sose késő elkezdeni... A yisszafiatalodás receptje A dolgok rendje is így kí­vánja: valaki megkezdi a sportolást fiatal korában, majd 30—35 évesen, embere válogatja mikor, abbahagyja, esetleg levezetésként vala­melyik öregfiúk, vagy vete­ránok csapatába még be­száll. De az, hogy valaki 41 évesen határozza el, hogy sportolni fog, és 43 évesen le­futja élete első maratoniját, az abszurdum. Pedig Mester Ferenc, a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat főművezetője most már nemcsak ezt az egy klasszikus futószámot említi, hanem hozzáteszi, hogy sor­rendben már a hatodikat is teljesítette. Leszoktató kúra i Korábban iszonyatosan szenvedett. Akkor még nem a futás okozta izomláztól, hanem a napi 2-3 doboz Symphoniától. A füst vette állandóan körül, a nikotin árnyékként követte. Fizikai fájdalmat nem érzett, de mindig benne motoszkált a gondolat, hogy egyszer bűn­hődni fog az élvezetért. 1981 novemberében kezdte meg a leszoktató kúrát. Na­pi hét, majd három, végül egy darab sem. Pokoli kíno­kat állt ki, mint amikor a narkóstól elvonják a kábító­szert. Ahogy inas, vékpny teste fokozatosan feldolgozta a lerakodott nikotint, kezdett hízni. Ugyanannyit evett, nem nassolt, a rágyújtás pót- cselekvéseként nem rágcsált kekszet. Mégis terebélyese­dett, arcán a gödrök kisimul­tak, kis pocak feszítette pu­lóverét. Először a tenisszel próbál­kozott, de a sportág összete­vői — pálya, labda, ütő, part­ner — sehogy sem akartak egyszerre összeállni. Ezért in­kább beiratkozott férfi kon­dicionáló tornára. Mindjárt az első foglalkozáson 100 mé­ter futás után kifeküdt a pá­lyán. Egy hétig a család masszírozta, kenegette kü­lönböző csodaszerekkel izom­láztól sajgó végtagjait. Szívósan harcolt a kilókért, kitartására egy jellemző adat: egy év után ketten ma­radtak a foglalkozásvezető­vel. Visszaváltozott szikár, inas középkorúvá. Sajnálta feladni az egyéves szívós munkát, megpróbált futni. Mint egy felfedező, úgy örült, hogy a főiskola pályáján előbb egy, majd egyszerre öt kört folyamatosan lefutott. Ezután kimerészkedett az er­dőbe, ahol fél év alatt tíz ki­lométerre tornázta fel egyéni csúcsát. Rendszeresen, heti három­szor munka után a főiskolán átöltözött és indult a testne­velés tanszék tanáraival fut­ni. Seregi Ernő pedzegette 1985 áprilisában, hogy elin­dulhatna az őszi Xerox-ma­ratonin. Megszerezte az öt­tusázók futóedzését és min­den módosítás nélkül napról napra kipipálta a leírtakat. Az első maratoni Amikor 3:48 óra alatt cél­ba ért, senki nem sejtette, hogy az őszes, hátrafésült hajú, szemüveges, egyenes tartású „jó negyvenes” futó élete első maratoniját telje­sítette. Fél év múlva Szege­den már 3:22-re javította egyéni csúcsát. A futás után Kiss József, becenevén Halál gratulált neki, akinek javas­latára megalakították az NYVSSC veterán atlétikai szakosztályát. A barátság a neves atlétával továbbra is megmaradt, a heti 80—100 kilométert általában közösen futják. Jó közérzet, fizikai és ide­Mester Ferenc (álló sorban elöl, aki lefelé néz) a Békefutá­son gi állapot, talán túl sokszor mondtuk ezeket a fogalma­kat a sport velejárójaként. Hogy idáig eljusson valaki, nemcsak izmait, hanem aka­raterejét is kell edzeni. Mes­ter Ferenc számára akarát- edző volt az IBUSZ-maratd^. ni, ahol célbaéréskor saját magát átkozta, amiért ilyen­be belefogott. Meleg volt, emelkedők tarkították az út­vonalat, úgyhogy eldöntötte, abbahagyja. Másnap azonban pihentebben ismét összepa­kolta felszerelését, és indult a „tékára”. Ez nem passzió, hobbi, hanem életmódbeli váltás. A családi programot is úgy alakítják, hogy tud­ják, a családfő munka után az erdőben fut, és ez már természetes. A hosszútávfutó magá­nyossága nem is olyan elvi­selhetetlen. Ha nincsenek társak, útközben van idő el­mélkedni az apróbb gondo­kon, kisakkozni a legmegfe­lelőbb megoldásokat. És ez valamennyiszer sikerélmény- nyel párosul, hiszen az előre kiszabott távot mindig telje- sítfifíe,-'’ I " A cigaretta már csak emlék... Azóta érmeket gyűjtött a veterán atléták pályabajnok­ságán, résztvevője volt a Bé­kefutásnak, és készül az őszi maratonira. A cigaretta füstje . már csak halvány emlék, helyét a futás öröme és a kifogyha­tatlan rágógumi foglalta el. Máthé Csaba 1. Pet Shop Boys: 2. Black: 3. Pet Shop Boys: 4. Rick Astley: 5. London Boys: 6. Sabrina: 7. Bros: 8. George Michael: 9. Madonna: 10. Pet Shop Boys: Szív (1) Csodálatos élet (3) Mindig ez jár az eszemben (2) Örökké ölelek (5) Rekviem (9) Fiúk (6) Amikor híres leszek (4) Hit (7) La is la Bonita (8) Ez bűn (10) 150 Ft-os könyvutalványt nyertek: Súlyok Judit Máté­szalka, Tóthszegi Erzsébet Szakoly, Szanyi Csaba Nyír­egyháza. Továbbra is várjuk tippjeiteket — három—három hazai, illetve külföldi dalra — amelyet június 18-ig kérünk pos­tára adni lapunk címére: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401. A levelezőlapra írjátok rá: KM-Slágerlista. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. június 11. Q Közel százan szavaztatok ezen a héten kedvenceitekre. Az élen különösebb változás nincs, továbbra is a V’ Moto- Rock, illetve a Pet Shop Boys vezeti a listát. Hat hellyel épett előbbre a nyár egyik várható nagy slágere, a Neo- ton Família „Latin szerenád” című száma. 1. V’ Moto-Rock: Tűzvarázsló (1) 2. Dolly Roll: Végleg a szívügyem... (2) 3. Neoton: Latin szerenád (9) 4. Bikini: Fagyi (5) 5. Bikini: Adj helyet magad mellett (3) 6. Első Emelet: Csakazértis szerelem (6) 7. Pop-Tari-Top: Jelszó: Love (7) 8. Vincze Lilla—Kiki: Júlia (—) 9. EDDA: Fohász (4) 10. Fan-Fan: Hé, várj! (10)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents