Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-10 / 138. szám
1988. június 10. Kelet-Magyarország 3 Programot a fejlesztésre Írásos felszólalás az országos pártértekezleten VALAMENNYIEN ÉRZÉKELJÜK, hogy a párttagság és a társadalom széles rétegei várakozással vannak tele. Régóta tudjuk, hogy problémáink alapvető oka a gazdasági szféra teljesítőképességének alacsony volta, de ezt a tényt sokáig nem mertük nevén nevezni. Ha megneveztük, akkor inkább az objektív nehézségekre hivatkoztunk, vagy a külső körülmények minket hátrányosan érintő változására. Ez olyan szemléletet szült, amelynek lényege a belenyugvás, holott az új utakat és új megoldásokat kereső magatartásra lett volna szükség. Az önmagunk és rossz munkánk által emelt akadályok a legnehezebben leküzdhetők, tehát erre kell összpontosítani, mert az objektív nehézségek emlegetésével a nép elé kiállni már üres szószaporítás. A párt nem mondhat le arról, hogy megalapozott koncepció alapján elvi iránymutatást adjon a gazdasági szférának, de mellőznie keLl áz eddigi gyakorlatot, amellyel operatív kérdésekben is beavatkozott. A kitűzött feladatok végrehajtásának számonkérésében viszont az eddiginél következetesebb és keményebb munkát kell végeznie. Meggyőződésem, hogy bármilyen gazdasági reform csak akkor érheti el célját, ha a politikai rendszerben meglévő fékeket el tudjuk távolítani. Ez a politikai gondolkodásmódunk változását, a politikai intézményrendszer reformját feltételezi. Meg kell bécsülni végre a helytállást, a tisztességet, a szaktudást, az eredményt. Merni kell felvállalni egy új értékrend kialakítását a társadalomban, amely az érdekeltségi rendszert is új alapokra helyezi. Az egyenlősítő szemléletet ki kell törölni gyakorlatunkból, mert az nem viszi előre a társadalmi fejlődést. Merjük kimondani, hogy nem azonos értékű a segédmunka a szakmunkával, a mérnöki munkával, de a jól dolgozó sem azonos a közepessel, s különösképpen nem a rosszal. És ennek a bérekben tükröződnie kell. AZ ÉRDEKVÉDELEM ALAPÁLLASAT is módosítani szükséges. Ne a svilhák embert, hanem a tisztességesen dolgozó, a társadalom jövőjét féltő-építő ember érdekeit védjük! Nem a tisztességesen dolgozó jár panaszkodni — annak nem is kell, azt tisztelet veszi körül. A panaszügyek — különösen a névtelen ügyek — rendezése a többi dolgozó kárára megy, többségében mégis sok időt rabló kérdést csinál belőle a szakszervezet, a pártbizottság, de a Központi Bizottság is. Szociálpolitikáink gyakorlata előtt is sokszor értetlenül áll a párttagság, az emberek nagy többsége. A szociális segélyeket általában azoknak adjuk, akik semmit nem tesznek azért, hogy helyzetük kedvezőbben alakuljon. Több ezren élnek 2—3000 forint nyugdíjból olyanok, akik tisztességesen végigdolgozták az életüket, s ezért most még annyit sem kapnak, mint azon rendszeres szociális segélyt kapók, akik életükben igen keveset, netán semmit sem tettek a társadalomért. A párttagságban ma igen nagy a várakozás. Az idősebb párttagok féltik azt, amire életük nagy részét tették fel. Mi, fiatal párttagok aggódunk jövőnk miatt. Az aggódás mellett azonban ott van a tenniakarás. Szocializmust akarunk építeni, de ópiummentes szocializmust. Ne egymás kábításától lássuk rózsaszínben a világot, hanem kemény munkával élhessünk a jelenleginél jobb körülmények között. Olyan szocializmust, amelyben világosan láthatók a gondok és a célok, amelyben a valóságos érdekviszonyok fogalmazódnak meg és érvényesülnek a progresszió talaján. A reformfolyamatból következő szorításokat is könnyebben viselnénk el, ha a megvalósulása jeleit látnánk a mindennapi gyakorlatban annak, amelyeket a régen óhajtott műszaki fejlesztés, a termelési szerkezet korszerűsítése terén meghirdettünk. AZ ELMARADOTT TÉRSÉGEK — köztük elsősorban is Szabolcs-Szatmár megye — kommunistái, lakossága véleményét tolmácsolva kifejezésre kell juttatnom, hogy kevésnek tartjuk, ami az állásfoglalás-tervezetben a hátrányos helyzetű területek gazdasági alapjaira vonatkozóan, a rendezéssel összefüggésben megfogalmazásra került. Az ország más térségeitől eltérő sajátos gondok, infrastrukturális különbségek szinte kizárják esélyegyenlőségünket. Hosszú ideje Magyarország ez északkeleti részében a legsúlyosabbak a foglalkoztatási gondok. Az országnak ma is ez a része az, ahol nagyon régóta hiányzik a „hetedik krajcár-’. Az öröklött társadalmi egyenlőtlenségeket halljuk hangsúlyozni a mai napig, de úgy tűnik: országunk nem tud igazán mit kezdeni ezen élő problémával. Üjból megerősítem, hogy a már elfogadott országos program nem alkalmas a felzárkóztatás megvalósítására. Ha csak az eddigi erőfeszítések maradnak, elmaradottságunk nem hogy megmarad, de jelentős mértékben fokozódik. Tüneti kezelésnek tartjuk azokat a lépéseket, amelyeket a kormány eddig tett a helyzet javítására. Szeretnénk, ha nem jelentene tovább hátrányt az ország e szélén élni: jó volna, ha az értékes munkaerő lekötését itt nem csak a mások által levetett technológiák telepítése jelentené, örömmel üdvözölnénk több olyan — az Ipari Műszergyáréhoz hasonló — törekvést, mely egy kormányprogramhoz csatlakozva, korszerű üzemek telepítésével hajlandó lenne növekvő részt vállalni jelzett gondjaink megoldásából. Ilyen kezdeményezéseket tartanánk célszerűnek jelentős állami eszközökkel támogatni. E TÉRSÉG MEGÉRDEMLI a komolyabb törődést, a más térségekhez való felzárkózás lehetőségét. Ehhez arányosabb területfejlesztésre, a beruházások, az anyagi eszközök nyilvános, normatív elosztására, kiemelt központi támogatásra van szükség. Aranyosi László Fehérgyarmat Csak munka legyen elég — Most már jó a hangulat, de bizony októbertől májusig igencsak bajban voltak azok a dolgozóink, akik itt a mátészalkai építés- vezetőségen dolgoztak. Nem volt elég munkánk, egy részüket nem tudtuk foglalkoztatni. Különösen a kőműveseknél voltak komoly gondjaink, tőlük teljes brigádokat kellett átküldeni vállalaton belül más építésvezetőségekre. E hónap végén azonban már egy részük végleg hazajön. Ezeket a gondterhelt szavakat Bán Lajos a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat szálkái építésvezetője mondta, aki lassan már 21 éve a vállalatnál dolgozik. Mátészalka fiatal város, arculatának kialakításához nagyban hozzájárul a SZÁ- ÉV építő munkája. Csak az elmúlt 4 év alatt 200 lakást adtak át, jelenleg építik az új művelődési központot, a hónap végén kezdenek hozzá az állomás épületéhez és közben természetesen készítik az új lakóházakat. Bán János, aki nem szálkái, hanem Szamoskéren lakik, eképpen summázta a városhoz való kötődését: — Az építésvezetőségünkön alig van szálkái. Tulajdonképpen másnak építkezünk ... Ismerősöknek, barátoknak, rokonoknak, talán gyermekeinknek is. Nekem egyre jobban tetszik a város, nap mint nap találkozom az emberekkel, azokkal, akiknek építkezünk. örömmel sétálok a központban, mert mindig látok olyan épületet, Agrobankhitelek kistermelőknek Az Agrobank hiteleket folyósít a kistermelés támogatására. A pénzintézeti tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az anyagi, műszaki és genetikai adottságok, képességek megújítását sokfelé határozták el a kistermelők, akik terveik megvalósításához külső anyagi segítséget is igénybe kívánnak venni. Az Agrobank a termelési és a tartástechnológiai fejlesztésekhez műszaki ajánlásokat ad, és többnyire ezeket finanszírozza. A tervdokumentációkat a bank saját költségére készíttette el, és ezek alkalmazását azért szorgalmazza, mivel a kistermelők — kellő információ hiányában — igen gyakran 15— 20 éves műszaki megoldásokra akarnak berendezkedni, holott ezekkel semmiképpen sem érhetnék el a kívánt teljesítményt. A banki ajánlat mögött kellő gyártási kapacitás is van; az ajánlott műszaki megoldások alapján készülő szerkezetek, eszközök stb. Kereskedelmi forgalomban vannak, így megvásárlásuk és munkába állításuk különösebb gondot nem jelent. Az Agrobank 1987—88-ban eddig 50 millió forintot helyezett ki, egyenkénti szerződéssel. A kistermelők egyébként igen változatos célra vesznek föl kölcsönöket. Sokan közülük a gombatermesztés bővítésére, tejelő juhállomány tartására, húsmarhatartásra, valamint például baromfitartá- si létesítmények építésére folyamodnak banki pénzeszközökért. Sok zöldségtermesztő vesz föl hitelt a fóliás termesztés bővítésére, korszerűsítésére. Van olyan kistermelő, aki 50 tehén elhelyezésére alkalmas telepet épít ki, máshol 15—20 vemhes üsző vásárlásához egészítik ki a saját pénzeszközt. Kisebb méretű sertéshizlaldákat alakítanak ki, és minőségi borok palackozó részlegét hozzák létre a kistermelők a tokaji térségben. Oj technológiával kezdtek hozzá a városközpontban egy 38 lakásos épülethez. Bán János építésvezető: „Érzelmileg is kötődöm a városhoz.” amelyben a mi kezünk munkája is benne van. Nem titkolom, érzelmileg is kötődöm a városhoz. Bihari Károly ács brigádvezető rábólint: — Sok olyan épület van itt, amiben gyönyörködhetünk, amikor elmegyünk előtte. Ma is büszke vagyok a kötöttárugyárra, a bútorgyárra, de igazán szép feladat most a művelődési központ. Ritkán van minőségi kifogás munkánk ellen, úgy gondolom, elégedett velünk a város. Tanúsítja ezt a személyes ismeretségeken túl, hogy újabb 90 lakás építését kezdhetjük meg az idén. A kőművesek helyzetértékeléséről Gazdag Ferenc brigádvezető így beszél: — Mi tagadás, nem örültünk, amikor elfogyott a munkánk, hiszen valameny- nyien a környékre valók vagyunk. Itt él a családunk, és sokat számít a második gazdaság is. Hogy ne legyen hosszú az elszakadás, amíg máshol kell dolgoznunk, időszakonként váltottuk egymást. Nem volt könnyű, hiszen annyi mindent rebesgettek a vállalatunkról az elmúlt fél év alatt. Vártunk és bizakodtunk, miközben becsületesen végeztük feladatainkat. Ma már észre lehet venni az embereken, hogy javultak a körülmények, érzik a biztonságot, sokkal jobb a hangulatuk. Tudják, hogy sok munkát lekötöttek, és így nyugodtab- bak, már nem kell félni a vándorlástól. Becsei József kisebb megszakítással 23 éve kubikos a vállalatnál. Kántorjánosiból jár be naponta, „polgári busszal”. Öt a fizetés felől faggatom: — Tisztes .a fizetés, bár az árakhoz viszonyítva... — fontolgatja, majd így folytatja: — Tudom, itt a környéken máshol sem kapnék többet, meg aztán itt úgy vettem észre, hogy meg is becsülnek. Ami még kell, azt kipótolom a zöldségeskertből, a meggyesből. Hét év van vissza nyugdíjig és ha az egészség szolgál, akkor én már nem vágyok innen máshová. A vállalatnak jó a kapcsolata a helyi ipari szakmunkásképzővel. Az ács és a kőműves szakmunkástanulók náluk töltik szakmai gyakorlatukat, sőt harmadik évben már rendes órabérben, brigádban dolgoznak. Évente 5—10 diák kezdi itt a pályáját. Az idősebb szakik elégedettek velük, mert könnyen lelkesíthetők, keresik a munka szépségét, élvezik az alkotás örömét. Tavalyelőtt például egy egész kőművesbrigád maradt ott náluk így a végzettekből. A szálkái építők mondják, hogy sokszor igazságtalanul szidják őket egy-egy épület átadása után. Ugyanis az ott feltárt hibák jórészt mások rossz munkája, anyaga miatt van. Természetesen meg- értőek az új lakókhoz, hiszen a mai igen magas lakásáraknál minden apró javítás ugyancsak zsebbevágó dolog. Az emberek joggal várják el tőlük, hogy minőségi munkát végezzenek, ök pedig ezért dolgoznak, jó érzés számukra, ha megállítják őket az újdonsült városlakók és nem a hibákat kezdik el sorolni, hanem dicsérik őket. Igazából ez minősíti a munkájukat. Száraz Attila Hol vagytok régi iskoláim? mwm gy adódott hogy gyer- MJ mekkoromban sok helyen jártam iskolába. Erdélytől Pesten át a Dunántúlig. Azt hiszem nem véletlen, hogy a kis falunkra, Kápolnokmonos- torra, Nagysomkútra, Nagydobosra és a többiekre emlékszem legszívesebben. Tanár-tanító emlékeim is jobbára innen maradtak. Mindig volt valami, ami az iskolán kívül is összetartott tanítót és gyereket. Különböző műsorokra készültünk, szerepeket tanultunk, de volt, hogy egy dobogón játszottunk a ta- niót bácsikkal, vagy nénikkel. Lehet többet tanultunk emberségből ezeken a próbákon, mint amennyit az iskolai órákon megtanulni lehetett volna ... Szeretek váratlanul örülni. Most, amikor kaptam egy hírt, menthetetlenül felrémlett bennem a régi petróleumlámpás, felolajozott padlójú sok-sok tanterem. Ma is látom a kisgyerek számára hatalmas „kalor” kályhákat, egy pillanatig hallani véltem a hónunk alatt reggelente behordott fahasábok ropogását, a melegét is érzem. A hír rövid. Ököritófül- pösön az iskola pedagógusai alkalmi színtársulatként bemutatták Illyés Gyula Tűvétevők című színművét. Ez volt május elején. Mit ér egy ilyen vállalkozás? Telt ház volt. Annyira, hogy az új négytantermes iskola aulája kicsinek bizonyult. Megszületett, helyesebben most is születőben van egy szabadtéri színpad. Sokan dolgoztak ezért, s aki nem játszott a dobogón, az széket hordott, fogadta a szülőket, egyszerűen beszegődött egy közös jó öröm házigazdájául. Persze könnyű dolguk volt, mert valójában házigazda volt minden szülő, és minden vendég. Aki gyeptéglázott, földet hordott, taícarított, hiszen sok munka van ilyenkor. Nagyon sajnálom, hogy a bemutatott darabot nem láttam. Nem írhatok róla kritikát, de az örömöt kritikát írva sem tudtam volna megtagadni. Az előadás tiszta bevétele (mert manapság egyre divatosabb, hogy forintra számoljunk át mindent) megközelítőleg tízezer forint. Kérdeztem az iskola igazgatóját, mire szánják? Meghökkentő volt a válasz: abból egy beszélgetés, egy jó találkozás lesz. Az iskola kinyomozta, hogy az elmúlt fél évszázad alatt kik és hányán tanítottak ott. Azt is, hogy akik élnek most, hol dolgoznak, laknak, vannak. A ma pedagógusai és velük együtt a község meghívta és szeretettel várja volt tanítóit. Van akinek a címét nem tudták, közülük néhányhoz talán ezzel a cikkel ér el a meghívó. Az biztos, hogy várják őket. B ennem, a hajdani csodálatos iskoláimat, nagyszerű nevelőimet, a „kalor” kályhát, az olajozott padlót, a színházzá rangosült „dobogókat” idézte fel a hír. Bár minden faluról, minden városi iskoláról lehetne ilyet írni. Bartha Gábor Hangulatjelentét a kőművesekről
