Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-07 / 135. szám

1998. június 7. Kelet-Magyarország 7 TUDOMÁNY TECHNIKA KÖZGAZDASÁG OJ SZÍNES TELEVÍZIÓ AZ ORIONBÓL. Az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron már látható lesz az Orion Rádió és Villamossági Vállalat új, formatervezett Vénusz névre keresztelt, 56 centiméter átlójú képcsővel gyártott színes televíziója. A készülék érde­kessége, hogy az eddigi 12 csatornás programozási lehetőséget 32-re bővítették, valamint kisebb módosításokkal a műholdas adás vételére is alkalmassá tehetik. Várhatóan az idén tízezer darabot készítenek ebből an ál típusból. (MTI fotó) Nyírtassi tapasztalat Sík a bizonytalansági tényező Szabolcs-Szatmár megye nyolc állami gazdaságának eredménye 6,1, termelési ér­téke 14,4 százalékkal emel­kedett. E körül alakult a Nyírtassi Állami Gazdaság eredménye is. Eredménye 8,7, termelési értéke 31 százalék­kal növekedett a múlt év­ben. Gazdaságunk az egyik leg­kisebb az állami gazdaságok közül, 2200 hektáron gazdál­kodunk. Ebből 1000 hektár a szántó és mintegy 500 hektárt tesz ki a gyümölcsös, főleg az almaültetvény. Két fő profil határozza meg a gazdálkodásunkat, az 500 hektár körüli almaültet­vény és a zöldség-gyümölcs- feldogozó. Ebből látható, hogy kézimunkaerő-igé- nyünk nagy. Így az 1988. ja­nuár 1-jével belépő új sza­bályozórendszer az 1987. évi eredményünknek több mint 40 százalékát leköti. Ennek ellenére nem vagyunk pesz- szimisták, de bizonyos mér­tékig tartunk a jövőtől. . A szántóföldi növényter­mesztés szerkezetét átalakí­tottuk, erdőt telepítettünk, a konzervüzemben szükséges alapanyagok és a télialma- termelésben is a vállalkozó­rendszer különböző formáit hoztuk létre. Ez a terület az, ahol a kérdőjelek az új sza­bályozórendszer megjelenése után azonnal felmerültek. Másik nagy gondunk az volt, hogy szelekció nélkül érvényesült, lépett életbe az év elején az új hitelpolitika, a saját maga feszültségével, magas kamatával. Még a sa­ját .pénzünkért is sorba kel­lett állni. Nem látjuk a télialma-ter- mesztés, -értékesítés bizton­ságát. Részben meghirdetés­re került, hogy az 1987. évi pozíciók nem romlanak. De azzal, hogy nem érvényesül­nek az új árszorzók, gyakor­latilag romlás következik be. Az exportgöngyölegeket le­értékelték 98 százalékkal, ugyanakkor a bér bruttósítá­sa és az azt követő áremel­kedés azt jelenti, hogy nem 98, hanem van ahol 105—110 százalékos árindexszel kell számolnunk. Növeli' a prob­lémát a jelenlégi hitelezési gyakorlat, mivel vetőmagra, műtrágyára, növényvédő­szerre kaptunk most pénzt, többre nem, ősszel a megter­melt minőségi almánál a lá­da, a göngyöleg hiánya fog feszültséget .okozni. Mi is azok közé a gazdasá­gok közé tartozunk, akik nagy hitellel dolgozunk és itt jelentkezik további problé­maként a magas kamat. Távol vagyunk Budapest­től, 320 kilométerre. Ennek hátránya a következő: mire leérkezik hozzánk például az információ, hogy ártámoga­tás vehető igénybe az ültet­vénytelepítésekhez, akkorra már kiderül, hogy nem is igaz. Ez a rendszertelen vál­toztatás a lehetőségeknél és a távolság miatt is komoly fáziskésést jelent. Érthetetlen előttünk to­Körülbelül . 2000 termesz­faj él a földön, a faszerke­zetek pusztításával évente néhány száz millió dolláros 'kárt okozva. A több millió „polgárt” befogadó termesz­vár az építőművészet reme­ke: belsejében állandó ned­ves mikroklíma uralkodik, védelmezve a vékony bőrű termeszekei a folyadékvesz- tóstől. A levegő páratartal­ma 90—95 százalék a ter­meszvárban, és ez jó lehető­séget kínál arra hogy al­kalmas gombákkal próbál­ják elpusztítani a sok kárt okozó termeszeket. Ausztrál és nyugatnémet kutatók meg is találták az alkalmas rovarpusztító gom­báit: a mexikói eredetű Me- tarrhizium anisophiae a la­boratóriumi kísérletek so­rán a termeszkolónia 92—100 százalékát elpusztította. Az elpusztult egyedeken tovább tenyészik a gomba, ami a védekezés szempontjából azért nagy jelentőségű, mert az elpusztult egyedeket tár­saik beépítik a várba, vagy­is a gombafertőzés állandó­an terjed a termeszek biro­dalmában. A hagyományos vegyi védekezési módszerek­kel ellentétben a rovarpusz­tító gombák alkalmazásé- 1 nak. csak kevés a mellékha­vábbá az, hogy ebben az anyagilag szűkös világban az ültetvénytelepítéshez be­terjesztett pályázathoz miért kell közvetlenül lekötni a forintot is. Miért nem lehet olyan szabályozást kialakíta­ni, hogy a kiviteli terv ön- rpagában elegendő legyen a döntéshez. (Elhangzott az Állami Gaz­daságok Országos Egyesülé­sének igazgatótanácsi ülé­sén.) tása. Semmiféle következ­ménnyel nem járt .például, ha a gombát a rágcsálók táplálékába keverték. Em­berekben sem okozhat be­tegséget, mert a melegvérűek testhőmérsékletén a gomba nem tenyészik. Szőtt és fonott térnek Amorf fémötvözetek ak­ikor kelétkeznek, amikor ol­vadékaikat a másodperc tö­redéke alatt több mint 1000 C-fokról szobahőmérsékle­tűre hűtik le. E nagyon rö­vid idő alatt ugyanis nem Icépződmek kristályos szer­kezetek. Az amorf ötvö­zeteket úgy gyártják, hogy az olvadék finom sugarát gyorsan forgó, hűtöitt fém­keretekre forgatják rá. Eköz­ben roppant vékony, rugal­mas, képlékeny és nagy szilárdságú amorf fémcsíkok keletkeznek. Lágymágneses anyagként kiváltképp alkal­masak arra, hogy csávókén, fojtótekercseket és érzéke­lőket gyártsanak belőlük, s hogy velük a nagyfrekvenci- ájú vezetékeket árnyékolják. Japánban nemrég sikerült amorf fémötvözeteket meg­fonni is. Ezeknek a szálak­nak az átmérője mindösze 1 mikrométer, szilárdságuk mégis megközelítően akko­ra, mint a grafitosoké. A szá­lak elég hosszúak ahhoz, hogy — miután megfonták — meg is szőhessék őket. A kiskerttulajdonosok és a „Szedd magad!” mozga­lom hívei jól hasznosíthat­ják azt az Angliában kidol­gozott eljárást, amelynek során a gyümölcs minden egyes darabját vékony hár­tyával vonják be, s így hosszabbítják meg eltart­hatóságát. Az erre szolgáló készlet egy zacskó tisztító- szerből, egy zacskó gyümölcs­bevonatból és egy merítőhá­lóból áll. Egy-egy készlet­tel mintegy 45 kilogramm gyümölcs tartósítható. A tisztítószert 7 liter víz­ben feloldják, s az oldatban a gyümölcsöt merítőhálóban addig rázogatják, amíg tisz­ta és csírátlan -nem lesz. Ezután a gyümölcsöt meg- szárítják, majd a hálóba be­lemártják a 3 liter meleg vízzel tejszín sűrűségű fo­lyadékká feloldott védőbe­vonatba. Végül a gyümölcsöt szitán szárítják, s jól szellő­ző, hűvös, száraz helyen tá­rolják. A cukor alapú színtelen, szagtalan és íztelen — ehe­tő — bevonat lassítja a gyü­mölcs légzését, anyagcseré­jét, s hátráltatja érését. Csak hibátlan, ütődések nélküli gyümölcsök tartósíthatók ily módon. ÉVENTE KÉT GENERÁCIÓ búzát nevelnek fel Szegeden a Gabonatermesztési Kutató Intézetben. Ez idő alatt több-» ezer keresztezést hajtanak végre, hogy minél ellenállóbb és nagyobb terméshozamú búzafajtákat állítsanak elő. Kovács Balázs igazgató, Nyírtass Gomba a termeszek ellen Több halat eszünk Halastavaink felújítása elodázhatatlan feladat A Magyar Agrártudományi Egyesület halászati szakosz­tálya. a Balatoni Halgazdaság és a Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskola a társszervek­kel együttműködve a közel­múltban Siófokon rendezte meg a IV. halászatgépesítési tanácskozását. Az előadók többsége azonban nem a.z ágazat gépesítési kérdéseit, hanem a halastavak karban­tartásának, felújításának mű­szaki és gazdasági problémáit elemezte. Nem véletlenül, mert ha­lászatunk fejlődésének — napjainkban — ezek műszaki állapota az egyik, ha nem a legjelentősebb kerrékkötője. Halászatunk alapvető terme­lőalapja ugyanis az ország összesen 24 ezer hektárt ki­tevő halastava. Belőlük szár­mazik halhústermelésünk mintegy 70 százaléka. Halas­tavaink évi 26—28 ezer ton­nás termelése alapjában vé­ve stagnál vagy kismértékű fejlődést mutat. Természetes vizeink 10—12 ezer tonnányi hozamában — az utóbbi évek adatai szerint — némi emel­kedés figyelhető meg. Veszik a halat Az eredménnyel azonban nem lehetünk elégedettek, mivel a halhús iránti keres­let figyelemre méltóan nő. E növekedéssel magyarázható, hogy jelenleg minden magyar az országban 3,5 kilogramm halhúst fogyaszt évente (az utóbbi esztendők emelkedése körülbelül 0,5 kg'főre tehető). Egy főre vetített bruttó ter­melésünk 4 kilogramm, ami a tenyészanyagot és az ex­portot is magában foglalja. Meg kell azt is jegyeznünk, hogy a fejenkénti 3.5 kilo­grammos halhúsfogyasztásban mintegy 0,5 kilogrammnyi mennyiséggel a választékbő­vítő import — főként tengeri hal — is bennfoglaltatik. A halhús iránti kereslet növekedése a halárakban is tükröződik. Indokolt tehát a haltermelés fokozása, az áru­alap emelése a tömeghalak­ból (ponty, busa) éppen úgy, mint a nemes ragadozókból (harcsa, csuka, pisztráng, sül­lő), amelyek a tőkés piaco­kon is keresett exportcikkek. A termelés bővítésének el­engedhetetlen feltétele a ter­melőalapok növelése, illetve a meglevők korszerűsítése, ami az előbbi cél érdekében a modern, sőt a legmodernebb technika és technológia meg­alapozója. A halászat terme­lői és technikai eszközeinek választéka az utóbbi években örvendetesen bővült, csak gazdaságaink — szűkös anya­gi lehetőségeik miatt — alig válogathatnak belőle. Nyereséges a termelés A halgazdaságok a keres­kedelem segítségére sietnek azzal, hogy az árut — a köny- nyebb kezelhetőség érdeké­ben —a különböző feldolgo­zási szinten szállítják az áru­sítóhelyekre. Közülük legis­mertebb a hagyományosan, a piacon és vásárcsarnokokban vásárolható, helyben tisztí­tott, belezett, szeletelt hal. Magasabb feldolgozási szintet jelent a tisztított, belezett, fa­gyasztott hal, amelyet gyak­ran zsugorfóliában, hosszá­ban felhasítva vagy kereszt­ben szeletelve forgalmaznak. Számos termelő gazdaság az ilyen termékét címkézi, vagy­is márkajellel látja el, vál­lalva a felelősséget is a kivá­ló minőségért. Végül szól­nunk kell a magyar termelé­sű füstölt, ecetes hagymával pácolt halról (ruszli), a hal­pogácsáról és pasztáról, ezek egyre nagyobb népszerűség­nek örvendenek a vásárlók körében. Csaknem teljes egészében ftyugati exportra kerül piszt­ráng- és angolnahozamunk. Előállításukra szuperintenzív termelőüzemek állnak rendel­kezésre. Megfelelő technoló­giával azonban a természe­tes vizek egy része, például egyes holtágak, tározók, bá­nyatavak is alkalmassá tehe­tők félintenzív, vagy akár intenzív termelésre. Legjob­ban a ketreces technológia vált be. A 6-szor 4 méteres ráépítet etető- és levegőztető berendezéssel ellátott úszó ketrecekben szinte ivadékko­ruktól teljes fejlődésükig fel- nevelhetők a halak. Lehalá­szásuk is egyszerű, a ketre­cek partközeibe húzásával könnyen megoldható. Mindezek alapján 1987-ben haltermelésünk országos szin­ten nyereséges volt, ami nem mondható el minden gazda­ságról. A rendkívüli erőfeszí­tések árán elért eredményt több kedvező tényező együt­tes hatásának is köszönhető, összefügg a viszonylag ked­vező tenyészanyag-ellátással, az időjárással, továbbá az an­golna és pisztráng tőkés ex­portjával, végül valamelyest a halárak belföldi áremelke­désével is. Elöregedett vizek Mindezek ellenére a fej­lesztés — országos és gazda­sági szinten — még várat magára. Megoldhatatlan gond még az elhasználódott tavak és tartozékaik, a műtárgyak, valamint az egyéb termelő­eszközök korszerűsítése. A nagyobb beruházásokra, fel­újításokra és gépi eszközök beszerzésére ugyanis a kép­ződő nyereség nem elegendő. Az egyik legnagyobb gond a vizek elöregedése. Ez a mun­ka pedig elodázhatatlan, mert az iszap bomlásából' származó szerves anyagok lekötik a víz oxigénjét, amit a halak sínylenek meg. Ha­sonló gondot okoz a halászat szempontjából káros növé­nyek. a nád, sás, a bokrok irtása. Ugyancsak lehangoló képet mutat a gátak, csator­nák, a műtárgyak, a tavak­hoz vezető utak. a takarmá­nyozáshoz, műtrágyázáshoz szükséges helyek és berende­zések állapota is. Nem szabad szépítenünk a dolgot: a ha­lastavak építésének, karban­tartásának és felúiításának helyzete az elmúlt két évti­zed alatt alig változott. Je­lenleg halastavaink 50—70 százaléka alapos felújításra szorul. A bővítések, korszerűsíté­sek megvalósításában a gaz­daságok alapvetően csak sa­ját forrásaikra támaszkod­hatnak, de érdemes elgondol­kodni az állami támogatás kiterjesztésében is. Nem óri­ási dotációkra lenne szükség, hanem az e célokra felvett hitelek kamatainak átmeneti mérséklésére, mert a jelenle­gi 16—20 százalékos kamatok elviselhetetlen terheket rónak a beruházókra. E könnyítés lehetővé ten-, né, hogy a gazdaságok jobban és gyorsabban alkalmazkod­janak a piac követelményei­hez. Mihamarabb kialakíthat­ják a kívánatos halfajszerke­zetet, amely a pontyon és a busán kívül egyéb halfajok termelését is gazdaságossá tenné. Csak így oldható meg, hogy rövid időn belül minél nagyobb mennyiségű egészsé­ges és olcsó halhús jusson a hazai fogyasztók asztalára, s ami nem kevésbé fontos, a halászat exportja egyre na­gyobb mértékben járuljon hozzá külkereskedelmünk eredményességéhez. B. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents