Kelet-Magyarország, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-06 / 134. szám
2 Kelet-Magyirerszág 1988. június 6. Hat kérdés Jókai Annáfioz „Az írót nem kötik a pillanat céljai” Neves íróvendég, Jókai Anna, a szövetség alelnöke nyitotta meg megyénkben pénteken az ünnepi könyvhetet. A József Attila-díjas írónő novellái, kisregényei és regényei niagy népszerűségnek örvendenek. Bizonyíték, hogy a megjelenő könyvei napok alatt elfogynak s több kiadást is megérnek. Nyíregyházán készítettünk vele interjút. — Kampányszerűsége ellenére a kultúránk hasznára válik, ha néhány napig -fokozottan a könyvekre irányul az ország figyelme? — A legjobb az lenne, ha nemcsak néhány napig, hanem egész évben ugyanígy odafigyelnének a könyvekre. De amikor egyre néhe- zebb bármilyen kulturális tevékenység helyzete, nem szabad lemondani az ilyen figyelemfelkeltő eseménysorozatról. Másrészt nemes hagyományt is ápolunk a könyvhéttel, hiszen több mint hatvan éve rendeznek ilyet hazánkban. Az olvasóknak egyébként nem volna szabad minden írott papírt annyira tisztelniük. Nehezebb szellemi helyzetben élünk, a szenzációhajhászás érdekében az olvasókat elárasztotta a szenny- irodalom. A könyvhéten viszont igazi értékek jelennek meg, és biztos, hogy egyik sem szellemi selejt. Ezért is jó, ha ilyenkor gazdag az igazi irodalom választéka. — Az író is bizonyára örömmel veszi kézbe a kollégái új szellemi termékét, ön milyen könyveket vásárolt, illetve mit olvas el szívesen az idei termésből? — Elsősorban nem a szépprózát említem, hisz nagyon sok könyvet dedikálva megkapok. Az Üjhold Évkönyvet és Cseres Tibor Vízaknai csaták című könyvét megkülönböztetett figyelemmel vettem kézbe. A történelmi témájú könyvek közül Görgey Artúr önéletrajzi visszaemlékezését és Vár- konyi Nándor Elveszett paradicsom című könyvét vártam nagyon. Több esszékötetnek is örülök, mint például a Csengey Dénesének, a Nádas Péterének, a Sándor Ivánénak és Sütő Andrásénak. — Ügy tűnik, gyakran és szívesen vesz részt író-olvasó találkozókon. Melyik könyvheti ünnepségre em- kékezik vissza legszívesebben? — Talán az elsőre, amikor először szerepeltem íróként. Szolnok megyébe hívtak meg először 1967-iben, pedig akkor még nem is volt kötetem, csak az Alföldben jelent meg írásom. — ön az írószövetség al- elnökeként vesz részt a megnyitón. Mi késztette arra két évvel ezelőtt, hogy elvállalja ezt a funkciót? — Erkölcsi kötelességemnek éreztem. A szövetség veszélyhelyzetben volt. Nem utasíthattam vissza azoknak a bizalmát akik rám szavaztak. Nagyon sok problémáit, -amit az irodalom már korábban is jelzett, később a politika is felvetette. — Hogyan vélekedik az írói szabadságról? — Hadd idézzem Babits több mint ötven évvel ezelőtt mondott szavait: „Az írónak feltétlen szabadság kell, nem kötik a pillanat céljai, sem a politika aggályai. Bizonyos területenkívüliséget élvez, akár a röpülő, aki felülről néz, és túl lát a határokon.” — írásaiban mindig időszerű jelenségeket mutat be szépítés és kertelés nélkül. Legközelebb megjelenő regénye miről szól? — Szegény Sudár Anna címmel egy regényem valószínűleg az idén megjelenik. Ez tulajdonképpen egy erdélyi napló, amely a legjelenebb jelenben játszódik. Az első szépirodalmi híradás lesz a mostani erdélyi valóságról. Jókai Anna június 6-án este 6-kor Kisvárdán a művelődési központban találkozik az olvasóival, június 7-én Fehérgyarmatra és Mátészalkára látogat el. Bodnár István jubilál az tittörövasút Az úfctörővasút szombaton töltötte be negyvenedik évét. Az elmúlt négy évtized alatt csaknem tízezer gyerek teljesített szolgálatot úttörővas- uta9ként, arról nincs pontos adat, mennyien utaztak rajta. Az biztos, hogy néha még ülőhelyet is nehéz kapni, annyian akarják végigutazni a 11,2 kilométeres szakaszt. Az úttörővasút a felnőtteket is elbűvöli. Alagúton át, barlang, kilátó, csillagvizsgáló mellett halad, és a csillebérci úttörőtábort is útba ejti. A hangzatos nevű megállók — Hűvösvölgy, Hárshegy, Ságvári-liget — leszállásra, sétára csábítják az embert, a végállomáson pedig ott a másik különlegesség, a fogaskerekű vasút. A lelkes „személyzetet” pedig akár a MÁV is megirigyelhetné. Felelőtlenek ós póruljártak Kezes fizess...! Átmeneti pénzzavarban gyakran fordul az ember az OTP-lhez. Csakhogy a pénzintézet úgy folyósít kölcsönt, ha valaki kezességet vállal az illetőért. Magyarul: ha a kölcsönt kérő valami miatt nem rendezné a tartozását, akkor a kezességet vállaló fizet. Talán nem is gondolnánk menynyien kénytelenek mások helyett kifizetni a számlát. Jóhiszeműségük, netán hiszékenységük áldozatai, akik gyakorta futhatnak a pénzük után ... Becsapta az özvegyet — Egy távoli rokonom megkeresett — mellesleg jól kereső házaspár — hogy a bútort nem tudják teljesen kifizetni, 25 ezer forint kölcsönt vesznek fel, írjak már alá nekik — meséli Bacskó Sándorné bérszámfejtő a HAFÉ-foan, aki maga is sok hasonló ügyet intéz. — Éppen táppénzen voltam, amikor jött a felszólítás az OTP- től, hogy sürgősen fizessek a hitelt kérő helyett. Csak azért nem tiltották 'le a béremből, mert a táppénzből nem lehet. Felhívtam az illetőt, aki hinodált, maijd végül rendezte a tartozását. Később megkaptam az OTP-től a hitelfizetés alóli felmentést. Azóta viszont örök harag ... Egy házzal arrébb, a nyíregyházi papírgyárban talán minden üzemrészben bosz- szamkodik valaki, mert más helyett fizet. Biztosan úgy érzi a kezes, hogy igazságtalanul járnak el vele szemben. Csakhát az OTP sem jótékonysági intézmény, behajtja a tartozást valakin. Vagy a hitelkérőn, vagy a kezesen ... Kortalan, vékony özvegyasszony T. J.-né takarítónő. Riadt tekintetéből azt olvasom ki: nem egyszer becsapták már szegényt jóhiszeműségéért. Szavai igazolják a sejtést. Futott a pénze után — A sógornőm kért meg legutóbb, hogy a 10 ezer forintos OTP-kölcsönhöz menjek már el kezesnek. Sajnos, a férje kórházba került, s -most ketten — a sógornőm és én is — törlesztjüfc a részletet. De tőle szerencsére visszakaptam, nem úgy, mint pár éve a szomszédomtól, akinek 6 ezer forintos kölcsönhöz mentem el kezesnek. Egész rendes embernek látszott, meg se álmodtam volna, hogy képes egy özvegy takarítónőt így becsapni. De azóta senkin nem esne meg a szívem ... — Laci, eljössz? — s egy papírt tolt elém a gyerekkori cimborám — meséli B. L. gépvezető. — Látom, személyi kölcsönigénylés 8 ezer forintról. Szó nélkül odakanya- nítottam a nevem, s azzal el is felejtettem a dolgot. Egyszer telefonál a nejem, hogy megjött a letiltás. Képzelje, otthon két apró gyerek, azóta várjuk a harmadikat. Ezer helye lenne a pénznek. Hát persze, hogy nézeteltérést okozott a galiba otthon. Szerencsére visszaadta egy idő után a haver, de az erkölcsi hátrányt nem lehet jóvátenni. — Nekem még cifrább volt a helyzetem — magyarázza Vaskó Sándor autóvillamossági szerelő. Nem véletlenül őt kereste meg a papírgyárban a műszakbeli társa, hisz 11 éve dolgozik ott, öt szakmáról szerzett bizonyítványt. — 25 ezer forint gondját vettem a nyakamba. Szóltam a kollégának egyszer, kétszer, de kitért az egyenes válasz elől. A legbiztatóbb válasza az volt, hogy a felesége elfelejtette befizetni. Akkor sejtettem már, hogy nem akarja visszaadni a pénzemet, amikor a fizetésnapokon következetesen szabadságra ment és előző nap vette fel a bérét. Odaáll tam én is a pénztárhoz és szóltam, hogy innen egy tapodtat sem tesz, amíg vissza nem adja a pénzemet. Nem elég, hogy rám néznek ferde szemmel, miatta n-em kaptam a lakásfelújításhoz kölcsönt, hiszen az OTP-ben is „priuszom” van. Legalább a pénzemet kapjam vissza. így is magyarázkodhattam otthon, miért a letiltás. • Notórius tartozók — Munkánk jelentős részét adja a letiltások összesítése — magyarázza a papírgyár bércsoportvezetője Gyulai Józsefné. — Jó néhányan nyakig ülnek az adósságban és egyik hitelt törlesztik a .másikból. A notórius tartozóknak olyan szívesen megmondanám, hogy csak egyszer próbáljanak meg kimászni az adósságból. Több tucat dolgozónk a fizetése 50 százalékát — a maximumot — fizeti törlesztésre. Nem ritka, hogy valaki ötféle kölcsönt vett fel. Lakásrészlet, személyi kölcsön, áruvásárlási hitel, esetleg gyermek- tartás, adóhátralék, bűnügyi költség, illeték — és még számtalan ügyben tartozhat az állampolgár. Mióta a takarékszövetkezetek is folyósítanak kölcsönt, előfordul, hogy az OTP-től ós a lakóhelyéhez közeli takarékszövetkezettől is vesz fel pénzt valaki. A két pénzintézet nem tud arról, hogy a másik hitelezett volna, ezt legfeljebb mi látjuk, ha két helyről jön a letiltás. Családok esküsznek egymásnak örök haragot, régi barátok válnak ellenséggé, meleg kapcsolatok hűlnek ki a felelőtlenség miatt. Mert mi mással lehet magyarázni, ha valaki szívességet kér a másiktól és utána tétlenül nézi, hogy fizessen helyette? Erkölcsi tanulság helyett képzeljük magunkat a pórul járt ember helyzetébe ... Tóth Kornélia Eladta a becsületét Elitélték a ayiregyházi adóellenőrt 1983 szeptemberétől dolgozott a Szabolcs-Szatmár megyei Illetékhivatalnál adórevizorként, majd 87 júniusától az adófelügyelőségen főelőadóként a nyíregyházi Pásztor Sándor, akinek az egyes adóbevallások tételes ellenőrzése és azok valódiságának vizsgálata tartozott hatáskörébe. Munkája megkezdése előtt esküt kellett tennie. Az 1985-ös és 86-os általános jövedelemadó bevallását kellett Csáki György kisiparosnál megvizsgálnia Pásztor Sándornak. Beosztottak mellé egy friss munkaerőt T. Jánost, hogy tanulja a szakmát. Csáki György az adózásra vonatkozó okmányait 1987. november 24-én vitte be az adófelügyelőség irodájába. Pásztor Sándor éppen nem volt bent, ezért a számlákat és a bizonylatokat T. János vette át. Átvizsgálta az anyagot, néhány adatot kigyűjtött, aztán Csáki György adóíveit a fiókjába süllyesztette. Magát a vizsgálatot ugyanis Pásztor Sándornak kellett lefolytatnia. „Adóhiánya tetemes!” Pásztor Sándor az anyagot át sem nézte, mindössze any- nyit tett, hogy a T. János által kigyűjtött számsort ceruzával összeadta. Az adatokról azonban nem tudta, hogy mi micsoda, így ezekből semmiféle következtetést nem lehetett levonni. Csáki Györgyöknél december végén megjelent Pásztor. A szobafestő nem volt otthon. Pásztor másnap újra megjelent és megfenyegette a kisiparost: tetemes, több száz ezer forintra rúgó adóhiányt állapított meg a vizsgálat során. Csak akkor fogja kedvezően elbírálni az ügyet, ha hajlandó fizetni százezer forintot. Csáki hitetlenkedett az adóhiány öszszege hallatán, s megkérdezte: százezer forintért már lehet Magyarországon becsületet vásárolni? Rövid gondolkodási idő után beleegyezett abba, hogy a kért összeget megfizeti. A burát közbelép Pillanatnyilag nem volt ennyi pénze. Pásztor szinte mindennap rátelefonált, és zaklatta a pénzért. A kisiparos barátjától, E. Ferenctől kért kölcsön egy nagyobb összeget. Elmondta, hogy adó- vizsgálat folyik ellene, és hogy kedvezően döntsenek, 100 ezer forintot kell fizetnie. Barátja igencsak felháborodott és javasolta, hogy szól ismerősének, aki vezető beosztásban dolgozik az adófelügyelőségen. E. Ferenc és az említett vezető beosztású dolgozó egy gépkocsiból meglesték, amint Pásztor Sándor találkozott Csákival. Azt javasolták a festőnek, hogy tegyen a rendőrségen feljelentést. Csáki György odaadott Pásztornak egy 38 ezer forint értékű arany karkötőt, ami feleségéé volt és amit a biztonság kedvéért az átadás előtt lefényképezett. Pásztor kapva kapott az ékszeren. Aláíratott Csákival egy üres formanyomtatványt, azzal az ígérettel, hogy rá kedvezően tölti ki, aztán ahogy kitette a lábát a festő az ajtón, a papírt megsemmisítette. A nyíregyházi bíróság Pásztor Sándort fontosabb ügyekben intézkedő hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettében és devizagazdálkodás megsértésének bűntettében találta bűnösnek. Halmazati büntetésül egy év és hat hónap börtönbüntetésre ítélte. Csáki Györgyöt hivatali vesztegetés bűntette miatt 60 ezer forint pénzbüntetésre kötelezték. Az ítélet nem jogerős. B. A. Kalapál, hegeszt, raklapot cipel... Lenes közien az angol szerelővel A nyíregyházi fermentáló nagy rekonstrukciójának egyik résztvevője az angliai Cardwell-cég, amely a kocsá- nyozóvonal új gépegységeit készítette és szerelői is részt vesznek a gépsor itteni összeállításában. A nyúlánk, szakállas angol fiatalember két társával hat hete érkezett a nyíregyházi üzembe. Mark Kite az új kocsányozó gépsor szerelését irányítja. Lendületes, energikus ember, jókedélyű egyéniségével szinte „fazont” adott az eddig igen jó ütemben haladó beruházásnak. Kalapál, hegeszt, raklapot cipel, vagy éppen targoncázik, ha kell, igazi mindenes — napi 10—12 órán át. És rajzol: oszlopra, falra, gép oldalára, fénymásolat hátuljára, mindenre, ami kéznél van. Mint mondja, nincsenek nyelvi problémái a magyar kollégákkal, hiszen a rajz olyan nemzetközi nyelv, amit mindenütt megértenek. Délidőben ültünk le beszélgetni egy kicsit. Megkért, engedjem meg, hogy közben löncsölhessen. (Angliában ez a déli étkezés, ami egy-két szendvicsből és néhány csésze teából áll, egyúttal szokásos alkalom baráti beszélgetések, programegyeztetések, kisebb üzleti tárgyalások lebonyolítására is.) — Érettségi után műszaki főiskolára jártam, ahol az elméleti ismeretek elsajátítása mellett szerszámkészítő Mark Kite magyaráz az fizemvezetónek. szakmát is tanultam. Egy évig kamionsofőrként dolgoztam. Ezután kerültem mostani cégemhez, a Cardwellhez. Itt olyan utazó szerelőcsoportban lettem beosztott szerelő, mint amilyen most Nyíregyházán is tevékenykedik az én irányításom alatt. — Jugoszláviá, Lengyelország, Olaszország, Nyugat- Németország, Spanyolország, Thaiföld, Indonézia, Kína és Nicaragua után Magyarország a tizedik azoknak az országoknak a sorában, ahol különböző dohányfeldolgozó gépsorok szerelésében részt vettem. — Milyennek tartja a magyar munkásokat? — Képesek ugyanolyan jól dolgozni, mint az angolok. Különösen a művezetőkkel vagyok elégedett. Nagyon szolgálatkészek, bármit kértem eddig, mindent szinte azonnal teljesítettek. — Meddig lehet folytatni az ilyen „vándoréletet”? — Nem egészen másfél éve nősültem — mondja erre a 27 éves „világutazó”. — Feleségem elég nehezen viseli el rendszeres távollétemet. Enyhíti a nehézséget, hogy ő is szereti a pénzt. A szabadságunkat igyekszünk együtt tölteni, de mivel az én elfoglaltságom általában a nyári időszakra esik, erre csak télen kerülhet sor. Akkor viszont olyan helyre megyünk, ahol télen is nyár van. Katona Béla üzemvezető TO
